Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-27 / 202. szám

1976. ougusztus 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II Politikai Fiiiskola Az MSZMP Politikai Főis­kolájának alapvető feladata a párt-, társadalmi és állami szervek vezető munkatársai­nak elméleti-politikai képzé­se és továbbképzése. A mar­xizmus—leninizmus alaptár­gyait és a párt politikájának fő területeit egyetemi szín­vonalon oktató intézmény ugyanakkor fontos tudomá­nyos műhely is, a marxiz­mus—leninizmus, a politikai tudományok művelésének egyik hazai központja. A Po­litikai Főiskolán folyó tudo­mányos munkáról beszélget­tünk dr. Vészi Béla rektor­helyettessel. nmnnan — Hogyan szolgálja a fő­iskola oktatóinak tudomá­nyos munkája az oktatás ha­tékonyságát? — Pártunk tudománypoli- kai irányelveinek egyik na­gyon fontos megállapítása, hogy a felsőoktatási intéz- menystebep az oktatás és a tudományos munka szerves egységet kell hogy képezzen, s a kutatás mindenekelőtt a képzés színvonalának növelé­sét kell hogy előmozdítsa. A tudományos kutatás irányá­nak meghatározásakor szá­munkra is ez az elsődleges. Különös figyelmet fordítunk azokra a területekre, ame­lyeken a mi főiskolánk jelen­ti a legfőbb kutatási bázist. Ilyen például a nemzetközi munkásmozgalom fejlődési törvényszerűségeinek kutatá­sa. A nemzetközi munkás- mozgalom történetét feldol­gozó kétkötetes művet — amely a mi tanáraink alkotá­sa — méltán nevezhetjük út­törő jellegűnek, hiszen il^en munka mindeddig nem szüle­tett hazánkban. Ez a könyv elsősorban az oktatás szük­ségleteit elégíti ki, de ezen túlmenően jelentősége is van. — Ugyancsak a képzés igé­nyei követelték meg a párt­építés kérdéseinek rendsze­rezett, tudományos igényű feldolgozását, amiben ezzel foglalkozó tanszékünk vég­zett úttörő munkát. Koráb­ban e tárgy oktatása bizo­nyos gyakorlati tapasztalatok ismertetésére, átadására szo­rítkozott. A gyakorlati .párt­munka szükségletei igényel­ték a túllépést ezen, s e tárgy tudományos megalapo­zását. Végzett hallgatóinkkal folytatott beszélgetéseinken kitűnt, hogy az e munka eredményeit összefoglaló könyvet — melynek egyéb­ként a közeljövőben már a második, átdolgozott kiadása jelenik meg — sokan min­dennapi politikai tevékeny­ségünkben is közvetlenéül hasznosítani tudják. De ugyanígy az oktatás szükség­letei vezettek el oda, hogy — hazánkban elsőként — ki­dolgozzuk a szociológia tár­gyának rendszerezett felépí­tését, s ezt egy tankönyvbe . t-1, flz MSZMP tudományos műhelyei foglaljuk. Ebben természete­sen nemcsak a mi kutatási eredményeinket rögzítettük, hiszen a szociológiai kutató­munkának nem mi vagyunk a központja. Egy meghatáro­zott területen, a politikai ma­gatartás kutatásában viszont jelentékeny önálló eredmé­nyei vannak szociológiai tan­székünknek, s ezek nagyon iól hasznosíthatók á nálunk folyó oktatómunkában. — Ez már átvezet követke­ző kérdésünkhöz: Miként il­leszkedik a főiskola tudomá­nyos tevékenysége a hazánk­ban folyó társadalomtudomá­nyi kutatás rendszerébe? — Itt mindenekelőtt az ér­demel említést, hogy tevéke­nyen részt veszünk abban a komplex kutatómunkában, amely a XI. kongresszuson megjelölt feladatok megvaló­sítását, a párt soron követke­ző kongresszusa döntéseinek elméleti előkészítését szolgál­ja. Az erre készült középtá­vú kutató i tervben megje­lölt témák közül hat téma kidolgozásában vesznek részt tanszékeink, oktatóink. Ezek a témák: a fejlett szocialis­ta társadalom jellemző vo­násai; a gazdasági fejlesztés fő iránya; a társadalmi struktúra fő kérdései; a szo­cialista demokrácia problé- • mái; a szocialista életmód; a tudat fejlesztésének felada­tai. Tanáraink egy-egy cso­portja foglalkozik e témák valamely meghatározott kér­déskörével. — Részt veszünk továbbá a szocialista vállalat kérdé­seinek elemzésében, amely a társadalomtudományi kuta­tásnak egyik kiemelt felada­ta ezekben az években. Ezen az összetett kérdéskörön belül mi az üzemi demokrá­cia problémáit vizsgáljuk, elemezzük. — A szélesebb közvéle­mény is mindjobban tudo­mást szerez a szocialista or­szágok társadalomtudósainak, tudományos műhelyeinek bő­vülő közös tevékenységéről. Minden bizonnyal a Politikai Főiskola is részt vállal eb­ből... — Valóban, tudományos tevékenységünknek ez fontos része. Tanszékeink részt vesznek olyan nemzetközi kol­lektívákban, amelyek együttes munkával kutatják a mai va­lóság lényeges összefüggése­it. Ilyen témák a kapitaliz­mus általános válságának mai szakasza, a munkásosz­tály szerepe a nemzetközi forradalmi folyamatokban, a szocialista internacionalizmus tartalma, a nemzeti felszaba­dító mozgalmak sajátosságai, a szocialista demokrácia problémái, a szocialista tár­sadalmi rend előnyei. Ezek többségében az együttes munka már megkezdődött. — Két- és többoldalú meg­állapodások alapján együttes kutatómunkát folytatunk szo­cialista országokban működő testvérintézményekkel is. A pártfőiskolák pártépítési tan­székei közösen monográfiát készítenek a párt fejlődésé­nek és vezető szerepe fokozó­dásának kérdéseiről. Közre­működünk a fejlett szocialis­ta társadalom és a szocialis­ta életmód kérdéseit tárgyaló közös munka elkészítésében is, melynek munkálatait prá­gai testvérintézményünk ko­ordinálja. — Mindezek alapján le­vonható a következtetés. hogy a tudományos kutatás az utóbbi időben fokozódó sze­repet játszik a Politikai Fő­iskola tevékenységében. . . — Ez kétségtelen, hiszen az említett komplex kutatá­sokban tanárainknak mint­egy 40—45 százaléka vesz részt. Emellett vannak ezek­be nem foglalható egyéni ku­tatások is, melyek szintén fontös valóságfeltáró és ide­ológiai nevelő szerepet ját­szanak. Tudományos tevé­kenységünk súlyának növe­kedéseként értékeljük, hogy egyre gyakrabban vagyunk mi a házigazdái vagy egyik rendezői a nár.t által szerve­zett nemzetközi és hazai tu­dományos tanácskozásoknak. Ezen főiskolák tanárai szinte minden alkalommal referátumot vagy korreferá­tumot tartanak, felszólalnak. A kutatómunka eredménye­ink bővülését jelzi, hogy most már hosszabb ideje évenként négyszer megjelentetjük a Politikai Főiskola közlemé­nyei című kiadványunkat, amely egyik fóruma az ered­mények publikálásának. Az ilyen tevékenység iránti ér­deklődést jelzi, hogy az ed­dig csak szűk körben terjesz­tett kiadványt, miután az egyik pártfolyóiratban ennek lehetőségét meghirdettük, több mint háromezren fizet­ték elő. — Természetesen sohasem tévesztjük szem elől, hogy in­tézményünk alapvető felada­ta az oktatás. A tudományos kutatómunka eredményei be- émilnék az oktatott tananya­gokba, s ezen az úton is, de más csatornákon keresztül is a szélesebb társadalmi köz- gondolkodás részeivé válnak. Ezen a módon igyekszünk se­gíteni a tudat szocialista for­málását — fejezte be nyilat­kozatát dr. Vészi Béla. Muljáró Budapesten Budapest két új aluljáróval gazdagodott: egyik a Felsza­badulás téren, a másik a Nagyvárad téren szolgálja a köz­lekedést. Képünk a Nagyvárad téri aluljáró belső terét mutatja •.V Simon Ferenc szobrászművész munkáiból nyílott kiállítás Szolnokon, az Állami Építőipari Vállalat székházában. A tárlat két hétig tekinthető meg Néhány nappal ezelőtt a kul­turális miniszter kiváló alkotó munkájáért a „Népművészet mestere" címet adományozta Csikós Sándorné, Szöllősi Ilona karcagi szürhímzőnek és Jakkel Sándor jászapáti kékfestőnek. A népművészet új mesterei 1 HlMZÖNŐ Kézügyesség és türelem. Csikós Sándorné szerint er­re van leginkább szüksége egy hímzőnőnek. Nos ha va­laki, hát ő igazán tudja: egész életében varrt, kézi­munkázott — előbb csak kedvtelésből, majd mint a karcagi Háziipari Szövetke­zet tervezőnője. Hogy hány mintát álmo­A himzőnő és egy különösen szép munkája dott térítőre, falvédőre, ru­hára, talán maga sem tudná megmondani — sokat, na­gyon sokat. A legtöbb díjat, elismerést is kapott, először mindjárt a legelső: 1960-ban, a Kis Jankó Bori pályázaton. Kifogyhatatlan az ötletek­ből, nemcsak a mintát, de a térítőt, a falvédőt, a ruhát is maga tervezi, s az első dara­bot maga is varrja, hímezi. Munkájának, „tündérruhá­jának” híre bejárta az orszá­got, fél Európát, sőt eljutott a tengerentúlra: Japánba, s az Egyesült Államokba is. Megrendelésben tehát nincs hiány, olyannyira nincs, hogy már nem győzi egyedül a munkát — „utánpótlást”, ter- vézőtánsakat keres. Családjá­ban nem akadt vállalkozó — ne csodáljuk, két fia van ... —, Karcagon szerencsére igen. Az őszi bemutatókra már együtt készül a „mes­ter”, s Pólyák Gabriella, a tanítvány. A KÉKFESTŐ Azt mondják: a kékfestő — hacsak a fiainak nem adja át — magával viszi a sírba a festékrecepteket. A jász­apáti Jakkel családban sze­rencsére volt kinek átadni a mesterség tudományát. Sőt nemcsak a receptek, de még a műhely is — a százévesnél régebbi munkaeszközökkel — apáról-fiúra szállt, immár a negyedik generációig. Déd- nagyapja a múlt század leg­elején vándorolt München­ből Jászapátiba. A német vá­rosból hozta magával az ősi mesterséget, amelyet később a fia, majd az unokája űzött, jó ötven éve pedig már a dédunokája folytat. Jakkel Sándor L896-ban született. Felsőkereskedelmi iskolát végzett, s egy ideig banktisztiviselőként dolgozott a Jászvidéki Takarékpénztár­nál. Szinte gyerekfejjel har­colt az első világháborúban, majd három és fél évet fog­ságban töltött, így meglett emberként tért haza 1919- ben.‘Azóta kékfestőként dol­gozik, kisebb-nagyobb meg­szakításokkal. A hallatlan szaktudást, kézügyességet igénylő kékfestést u"vanis időnként más foglalkozással cserélte fel — ha rosszabbul ment az üzlet, ha a vásáron nem keresték a kékfestő sát­rát Az utóbbi években újra fénykorát éli a kékfestő kel­me. Az idős, indigótól festé- kes kezű mester feleségével kilométerszámra készíti a di­vatos. népi motívumokkal díszített térítőkét, ruhaanya­gokat. Vásárra már nem is kell vinni, mostanában ház­hoz jönnek a vevők. Jakkel Sándor ízléses kelméit or­szágszerte ismerik, keresik, sőt hírük eljutott a határon túlra is. h — t Imássy Kálmán, a jó­nevű hipochonder álmatlanságtól plisz- szírozott arccal állított be körzeti orvosához, aki a be­teg láttán motyogni kezdett magában’ („ . ■. szabadíst meg a gonosztól"). — Doktor úr nekem hogy- híjákom van — hörögte Al- mássy Kálmán és ajkába harapott. A doktor felszisz- szent a fájdalomtól. — Drága doktor úr. sípol a tüdőm, akadozik a szívve­résem és éjjel azt álmodom, hogy nem tudok aludni és vérnyomásom is van .. . Dok­tor úr, gyógyszert, valami jó erőset, hatásosat. Külföldit... A világ végére is elmegyek érte. Az orvos a homlokára csapott. Megvan —. mondta és sebesen írni kezdett. A beteg melléből halkan hul­lámzott elő Händel vizize- néje. — Itt ez a recept, fogja és rohanjon a kettes gyógy­szertárba. mert tíz perc múlva bezár. Nagyon erős. hatásos gyógyszert írtam fel. Ettől rendbe jön. Sies­sen. A beteg megszaporázta lépteit és megdöbbenve vet­te észre, hogy az orvosi ren­delőtől tíz méterre van az egyes> neki pedig a város túlsó végére kell mennie a kettes gyógyszertárba. Az első saroknál a zsebében lö­työgött a mája. A kereszt- úthoz érve összeakadtak a szemei, s mikor a hídra lé­pett magában József Attilát GYÓGYSZER szavalta: ,.Levegőt!” Meg­állt, vett. Kifújta. Újra be­szívta. Ki-be. Már nem szé­dült, s a lila köd is eloszlott a feje körül. Az óra elütötte a delet, egy autó majdnem őt. Tovább futott mostmár felhúzott karokkal, ahogyan hol is? ... tévétornán látta. Belihegte magát a gyógy­szertár ajtaján, melyen nagy betűkkel ez állt: éjjel-nap­pal nyitva. — Itt ez a recept — na­gyon sürgős kérem, életmen­tés ... A gyógyszerész elol­vasta, bólintott és megkér­dezte: — Üveget hozott? — Nem< de itt is lehet... — Menjen haza érte. De siessen —. hangzott ellent­mondást nem tűröen. Al- mássy Kálmán ijedten sar­kon fordult és elindult haza üvegért. Lassan ügetett, s közben nagyokat szippantott a levegőből. Kitágult mell­kasai feküdt a szélnek. Erő­sített és már ismét futott. Otthon felkapott egy kis­üveget és irány a gyógyszer- tár. Utóiért egy biciklist, s azon kapta magát, hogy ver­senyzik vele. ő diktálja az ütemet. Berohant a patiká­ba, lecsapta a kis fehér üve­get a pultra és várt. Nem sokáig. — Szakszervezeti könyve van? — kérdezte a gyógy­szerész? — Van. de otthon. — Menjen haga érte. M egvonta a vállát és visszaindult. Ütköz­ően a csendesebb ut­cákon indiánszökdellésben szaladt, s az egyeneseknél hajrázott. Hazaérve zsebre- vágta a kiskönyvét és neki­iramodott az útnak. A városközpontban ráfü­tyült a rendőr, mert bemér­ték a trafipaxszal. Nem állt meg. Ment a gyógyszerért. — Tessék a könyv. — Nem kell — mondta a gyógyszerész. — Itt a receptje. — És a gyógyszer? — Rajta van. — Szétnyitotta a papírt, s ez állt rajta: ,’Napi öt kilo­méter futás’’. — izsé —

Next

/
Oldalképek
Tartalom