Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-19 / 196. szám

1976. augusztus 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 igg®ä&s%" • ■' ‘ ' " PAPÍRHÁBORÚ 3i Ml Jókai Mor ”Fel<eíe gyémántok” című regényéből filmet készít a Budapesti Filmstúdió, a főszerepben Huszti Péter- rel. Rendező: Várkonyi Zoltán. Operatőr: Illés György. Képünkön; Várkonyi Zoltán beállít egy jelenetet „ZAVAROSBAN" ZAVARTALANUL Karcagi változások A népszerű televíziós so­rozat előadója óva intette a kismamákat: kíméljék ma­gukat az izgalmaktól; káros hatással van a magzatra. Er­re gondolva kockáztatom meg a számomra alighanem kézenfekvő következtetést: Patai Lászlóné veszélyezte­tett terhessége és az átélt iz­galmiak között nem véletlen az összefüggés. A nagy tekin­télyű szülész főorvos lebeszél. — Az idegesség biztos, hogy nem használ, de millió oka lehet az ábortuszveszély- nek. Ez nem lehet orvosi szakvélemény és nem lehet hivatkozási alap. Jobb, ha nem szerepel a cikkben. Egyébként most már úgy tű­nik, elmúlt a veszély. Tehát sem szakvélemény, sem laikus következtetés nincs. Csak tények vannak: Patai Lászlóné, a szolnoki Ady Endre út 18-as ház ház- felügyelője terhességének ti­zedik hetében kórházban fek­szik. „Munkaszerződés ... egy részről Patai Lászlóné, mint munkavállaló, más részről a Társasház lakóközössége, mint munkaadó között az alábbi feltételekkel... taka­rítói feladatok ellátása ... munkáiért 1600 forint mun­kabért .. Jegyzőkönyv ... „ .. .Szol­gálati lakásként a teendők és a felvonókezelés ellátásá­ért részére a fsz. 1. sz. lakást jelöli a közgyűlés az alapító okirat szerint.. Teleki László, a lakóközös­ség hivatalos megbízottja (havi 1800 forint a tisztelet- díja) aktaosomót vesz elő. Jelentőségteljesen végigsi­mítja, mielőtt kinyitja a dossziét. Tekintetéből maga­biztosság árad: itt van, ez az ütőkártyám, nem a levegő­be beszélek. írásban őrzök mindent. — Megválasztottuk házfe- lügyelőnék, megkapta a la­kást. A lakógyűlésen nyolc jelentkező közül őket válasz­tottuk. ígértek fűt, fát. Pa­tainé azt is vállalta, hoev megszakítja a gyermekgon­dozási szabadságát, amelyen a most kétéves kisfiával volt. Még az is szóba jött, hogy nem lesz több gyereke. No és most mi van? Ott fekszik a bábaképzőben. Levelet vesz elő. — Az első három hónapban jól mentek a dolgok, aztán egyszeresük jöttek a lakók, hogy ez sem jó, az sem jó, a takarítással is problémák vannak, így hát felszólítottuk levélben, hogy takarítsa meg az ablakokat. „A lakóbizottság megálla­pította a lakói jogos pana­szai alapján, hogy az épüle­tünk lépcsőházának ablakai, a folyosóajtók ablakai ... Fel­hívom figyelmét az említett hiányosságok 1976. február 15-ig történő elvégzésére. 1976. febr. 2.” A folyosóablakok tisztítása nem tartozott a házfelügyelő kötelességei közé. A lépcső­házi ablakokat megtisztítot­ta. (Az átlaghőmérséklet eb­ben az időben mínusz 15 fok volt.) A házfelügyelő — vesztére — belement a hivataloséiba. Túl azon, hogy a kifogásolt munkát elvégezte, keresni kezdte az igazát. Nem értet­te, hogy korábban a lakóbi­zottság előtt megdicsérték, most pedig „felszólítják.” Kérdőívet osztott szét, kérte a .lakókat, értékeljék a mun­káját. Ötvenen válaszoltak. Ebből kettő „nem kielégítő” jelzőt írt be, a többi: „A ta­karítást kifogástalannak tar­tom, csak az a baj, hogy nem mindenki vigyáz a tisztaság­ra. E. T. L em. 6.” .... csak addig tart, amíg a házfelü­gyelő felmossa, utána senki nem törődik vele. Teleki László elszántan ér­vel. — Ezután mérgesedett el a helyzet Patainéval. El akart menni gyermekgondozási sza­badságra 1976. március 1-től. Honnan akasszunk le egy házfelügyelőt? A kérelmét persze akkor elutasítottuk. Erre írt a munkaügyi döntő- bizottságnak. Tárgyalás előtt azonban mi engedélyeztük neki a gyermekgondozási se­gélyt április 1-től... Sok ba­junk van vele, akadékosko­dik. A szerződést sem írta alá. „Lakásbérleti szerződés ... amely létrejött egy részről a lakóközösség képviseletében eljáró Teleki László, és Pa­tai Lászlóné bérbevevő kö­zött az alábbiakban részlete­zett feltételek mellett. (Négy pontban arról ír, hogy a ko­rábban megszavazott szolgá­lati lakás ezentúl albérlet, amelyért a bérbevevő mun­kával fizet.) 5. pont: ameny- nyiben a bérlő a fentebb em­lített természetbeni szolgál­tatást nem tudja biztosítani (betegség, szülési szabadság), úgy a bérbeadó jelen szerző­dést érvénytelennek tekinti és kötelezi a bérlőt a lakás 15, azaz tizenöt napon belüli kiürítésére.” Tehát, ha Patainé beteg, vagy az állam által biztosí­tott gyermekápolási táppénzt igénybe veszi „15 azaz tizen­öt napon belül” az utcára te­szik. Orvosi igazolás: „nevezett gyermek sokat szenved lég­úti megbetegedésben. Gyer­mekközösségbe hordása nem javasolt.” A lakóbizottság közös kép­viselője ujjai közt forgatja az igazolást. — Nincs is rajta iktató­szám! Majd kivizsgáljuk, hogy valódi-e? Nézze, ez is egy ütőkártya lehet. Maga szerint nincs összefüggés a figyelmeztetés és a gyes-ké­relem közt? 1976. április 28-án levelet küldtek a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz. Az aláíró Te­leki László. A levél lényege, hogy mivel a szolgálati lakás­ért, nem fizet, így az mun­kabérként számolandó el. A gyermekgondozási segély ide­je alatt munkabért felvenni szabálytalan. így hát Patainé szabályszegő. Emellett még a felvonóügyeletet is ellátja. Második, ezúttal sürgető levél a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz 1976. június 8. „ ... kérem, hogy tájékoz­tassanak jár-e ... részére a gyermekgondozási se­gély? .. Határozat. „ ... levelük alapján, mely szerint Patainé munkát végez és ezért díja­zásban részesül, a korábbi engedélyük alapján folyósí­tott gyermekgondozási se­gélyt 1976. június végével beszüntetjük ...” Az intézet­től senki nem győződött meg róla, igazat írt-e a munkaadó képviselője. Patai Lászlóné 1976. már­cius 3-tól 31-ig gyermekét ápolta, táppénzen volt, mun­kabért nem kapott, a házfe­lügyelői munkát ellátta a férje segítségével. Április 1- től a gyermekgondozási se­gélyt megkapta, s ekkor szer­ződéssel a férje dolgozott május 31-ig. Ezután a férj felmondta a szerződést, de június 1-től ugyanazt a mun­kát ingyen végezte. Amit az asszony rovására írtak: (munkavégzés GYES alatt) a liftben rekedteket a csenge­tésre kiengedte. — Este fél tíz után becsön­getett egy férfi, és közölte, hogy Teleki hívat, menjek fel. Teleki azt mondta, hogy holnap vegyem fel a munkát, ment megszűnt a gyermek­gondozási szabadságom. Olyan voltam, mint akit fej­bevágtak. Szólná sem tud­tam ... A nyugdíjfolyósító levelét Patainé akkor még nem kap­ta meg. — Megtagadta a munkát. Kijelentette később két tanú előtt is. Erre felszólítottam levélben, hogy július 3-án adja át a takarítóeszközöket. Nem adta át. Feltörtük a tá­rolóhelyiséget. Felmondás. „Patai László­né a munkafeltételt ... két tanú előtt megtagadta: ezt a közös képviselő jegyző­könyvezte ... Patai Lászlóné annak aláírását megtagad­ta... A ... Lakóbizottság méltányosságból és humani­tásból fegyelmi eljárást nem kezdeményez. Fellebbezésnek helye nincs ... fizetésügyét feljelentéssel továbbítom ...” Méltányosság, humanitás! Szépen hangzik. Feljegyzés: „A Szolnok vá­rosi Közös Munkaügyi Dön­tőbizottság 1976. július 16-án tárgyalta Patainé panaszát. A felmondást hatályon kívül helyezte, s egyben tájékoztat ja a Nyugdíjfolyósító Igazga­tóságot, hogy panaszos a gyermekgondozási segélyre jogosult. Szolnok, 1976. júli­us 16. Dr. Frizzi Lajos jog­tanácsos.” A szomszéd tízemeletes házban ugyancsak „becsapta ä lakókat” a házfelügyelő. Kivette a gyermekgondozási szabadságot. Erre az időre a lakóközösség egy tagja az asszonynak járó fizetésért el­látja a takarítást. A liftügye- letet a kismama továbbra is vállalta — ingyen. Azóta eb­ben a házban is akadt vállal­kozó. Amott kezdettől fogva béke van. Igriczi Zsigmond Finis előtt az úttörőtáborok Hazánk legszebb hegyvidé­kein és a tavak mentén már az utolsó úttörőtábori turnu­sok élvezik a vakáció örö­meit. Ezen a nyáron a tava­lyinál 10 százalékkal több kisdiák, mintegy 140 000 kis­dobos és úttörő vett részt a táborozásban. Az ország kü­lönböző vidékein a csapatok több mint a fele, körülbelül 2500 úttörő-közösség vert sátrat. Amint a Magyar Üttörők Országos Szövetségének ille­tékesei • elmondták: a piros- és kéknyákkendős gyermek­sereg szünidejének megszé­pítéséhez jelentős anyagi tá­mogatást adtak a tanácsok, s 20 000, egyenként 200 forin­tos utalvánnyal járult hozzá a táborozáshoz az állami if­júsági bizottság is. Több vál- tótábor részére 4300 darab, 100 forintos utalványt is biz­tosítottak. A nyári hónapok­ban a tavalyinál 20-szal több. összesen 140 járási, városi és megyei tábor volt a vakáció­zó gyermekek élményeinek színhelye. Ezen kívül 700'— 800 csapat önállóan, saját föl­szereléssel táborozott. Legtovább, — augusztus 27-ig — Csillebércen és Zán- kán tart az úttörő-nyáir. A csillebérci nagytáborban az utolsó turnusban szervezték meg az úttörő népművész és népijáték szaktábort. Élő mttemlők Pécs élő műemléke — az ország legöregebb szőlőtőkéje — idegenforgalmi látványos­ság lett. A Mecsekaljára lá­togató turisták közül mind többen keresik fel a Kulich Gyula utca 6. számú házat, amelynek udvarán a neveze­tes szőlőfa látható. Híre kül­földre is eljutott, s az idegen országbeli emberek ma már — a négytornyú székesegy­ház. a török kori dzsámi és a Zsolnay Múzeum mellett — a szőlőmatuzsálemet is beiktatják a pécsi látnivalók sorába. A Mecsek oldalában álló ódon kis ház kőkeretes ka­puján az építés dátuma lát­ható. 1781. A feljegyzések szerint már annakidején vi­rult az öreg szőlőtőke és ma­gas kora miatt gondosan óv­ták az építkezéskor. A szak­emberek véleménye szerint több mint háromszáz évvel ezelőtt ültették a Rosamenna di Vacca tőkét, azaz még „láthatta” a Pécset uralma alatt tartó törököket is A középkori várfal oltalmában átvészelt minden bait és be­tegséget, köztük a XIX. szá­zadi filoxéra pusztítását. Az évszázadok során fává ■•terebélyesedett tőke ma is minden évben terem. Aki régen járt a karcagi Déryné Művelődési Központ­ban az most bizonyára nehe­zen igazodik el, hisz az el­múlt két évben az épület nagy részét átalakították. A munka tulajdonképpen még ma sem fejeződött be: épp a színház- 'és moziterem, vala­mint a színpad újjávarázsolá­sa, továbbá a kazánház épí­tése, szerelése van soron. Ha ez is kész, már csak egy lép­cső marad hátra; jövőre új szárnnyal, új szakköri szo­bákkal gazdagodik az épület. ft kicsi mögött a nagy „Az átépítés alatt a kiszol­gálás zavartalanul folyik” — ugye ismerős ez a tábla? Nos valami hasonlót nyugod­tan kitehetnének a karcagi népművelők is, sőt... Tulaj­donképpen azt kellene kiír­niuk, hogy hosszú idő óta végre most, a különben sok kényelmetlenséggel járó át­alakítás idején folyik vi­szonylag zavartalanul a mun­ka. Félreértés ne essék, a kar­cagi Déryné Művelődési Köz­pont munkájában korábban is volt értékes elem; jóné- hány nagyszerű klub, szak­kör, művészeti csoport dol­gozott éveken át, a munka­társak számos nagy sikerű rendezvénnyel dicsekedhet­tek, csakhát. . . Esetleges, vé­letlenszerű volt minden megmozdulás, a kis terv mö­gül a nagy bizony hiányzott. Sokak számára talán csa­lódást okoz, hogy a nemrég megfogalmazott „nagy” prog­ramban nincsen semmi kü­lönleges, semmi rendkívüli — nagy, nagy értéke viszont az átgondoltság, a céltudatos­ság. Az elképzelések megva­lósításához a recept tömören így hangzik: javítani kell az anyagi, tárgyi, személyi fel­tételeket, s ezzel együtt min­den korosztálynak, minden rétegnek sajátos, differenci­ált szórakozási—művelődési lehetőségeket kell biztosíta­ni. Szákirányú kiscsoportok­kal : mindenekelőtt klubok­kal, szakkörökkel viszonylag hamar sikerült a korosztály­ra, rétegre szabott művelődé­si lehetőségeket megteremte­ni. Igen ám. de a tárgyi fel­tételek igazából csak ezután javulnak majd. a személyiek és az anyagiak pedig tulaj­donképpen változatlanok sőt utóbbiak az átalakítás költségei miatt még rosszab­bak is a megszokottnál. Ered­mény mégis mutatkozik ... Az intézmény népszerűbb mint eddig bármikor, a ren­dezvények (például a Tisza- vidék-fejlesztési Tudományos Napok vagy a különféle kép­zőművészeti kiállítások), oly­kor-olykor már a városon túl is visszhangra találnak, a kiscsoportok pedig (a kama­razenekar, a kórus, a képző­művészeti kör, a csillagásza­ti szakkör, stb.) számos or­szágos pályázaton, fesztivá­lon bizonyították, hogy szak­mailag jó úton jámak. A „főzésnél” elég lenne tehát a „recept” feliét felhasz­nálni ? Szó sincs róla! A fenti vál­tozások csupán azt bizonyít­ják, hogy a karcagiak jó irányba indultak el — no és természetesen azt, hogy egy közművelődési intézmény nem hagyhatja figyelmen kí­vül a különböző társadalmi rétegek, csoportok sajátos, egymástól néha rendkívüli módon eltérő .művelődési igényét. Ez utóbbiról egyébként egy balsiker is meggyőzte a kar­cagi népművelőket. A „Lib- resszó”, azaz az értelmiségi klub gyors hanyatlását, majd bukását ugyanis elsősorban az okozta, hogy nem sikerült a résztvevők közös érdeklő­dési körét .kialakítani. Mást akart az orvos, mást az ügy­véd, a pedagógus, az agronó- mus ... — és még sorolhat­nánk a foglalkozásokat to­vább. Ezt a „mást” a szakirá­nyú kis csoportokban most megtalálhatják. Hogyan tovább? Megtalálhatják, de kérdés, hogy megtalálják-e? Ponto­sabban: igénylik-e elegen a szórakozást, a művelődést? A kérdés ma még — Kar­cagon, s másutt is — „köl­tői”, hisz a válasz nyilvánva­ló. Nem, nem igénylik ele­gen; az intézmény szolgálta­tásait csak egy viszonylag szűk csoport veszi igénybe rendszeresen. A közeljövő feladata tehát adott. El kell érni, hogy mind többen folyamatosan műve­lődjenek, részt vegyenek ál­talános és szakmai oktatás­ban, továbbképzésben, ön­képzésben — amint azt az MSZMP XI. kongresszusának határozata is célul tűzte elénk. Hogy, hogyan lehet ezt megvalósítani ? Vonzóbbá kell tenni a művelődést, részint újabb lehetőségek teremtésével, részint a meg­lévők jobb, céltudatosabb ki­használásával. Gondoljunk csak a „recept” teljes szöve­gére ... Hérész Dezső PÁRÁDÉ Fotó: T. K. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom