Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-11 / 163. szám
1078. júffius 11, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP nffhfln* S nyár, s Wap tébotyuMaa ontja a m«Jeget, gyBnyBr* barnára Bfflt lányok, fiák kelnek útra hazai vagy éppen külföldi tájakra, családok rendezkedtek be a nomád nyaralásra, fagylalt, hűsítők, sör, uszoda, szabadság.., Egyszóval tarrá! Éljen a meleg! A kánikula! Ez a remek kellemes nyár... Didergés tűzi napon Fekete Sándor a vas öntését készíti elő At öntőmunkás, aki most éppen „kúpolós”, szakszerűen fejezi ki magát: a kéntelenítő szifon nagyjavítását végzi. Ez azt jelenti, hogy fent áll egy vaslétrán a kályha mellett és egy tekintélyes vésővel, még tekintélyesebb kalapáccsal leveri a szifon belsejéből a salakot, szeny- nyet, s ahol szükséges, hőáiló falazatot rak rá. Még nincs meleg. A műhelyben férfiak hajlonganak, az öntőformákat készítik. — Munkaidő? — Reggel nyolcba, amíg nem végzünk — mondja a 28 esztendős Fekete Sándor a BMG törökszentmiklósi gyárában. — Amit kiformáztunk, ki kell önteni, nincs mese. Kész a szifon, Fekete Sándor lent magyaráz. — Most a kályhából átfloíyik a vas— (Kezd melegünk tenni) — — levegőt adnak hozzá, bugyborékolta tják, így lesz jő minőségű... — Védőital? — Szódát kapunk szédülésig, néha citrom, citromlé. — Hang fok lehet ttt? — Általában 60 fok. Á mfflBsnr föltettünk egy hőmérőt, amelyik 50 fokig mért: nem bírta, szétment Nos, itt készülnek a gépalkatrészek. — Például mihez? —■ Kombájnhoz. Amikor kijöttünk, szinte dideregtünk a tűző napon. Motorizált kotláfászek az aratást. Az árpát, learattuk, tavaly 38 mazsa termett hektáronként, búzából pedig 33 mázsa. Nem, én nem jósolok, kérdezze meg az ag- ronómust! A búzát csak kóstolgatjuk az SZK—5-ös kombájnokkal, még nincs igazi hajtás. Ez az első közös esztendje a törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz-nek: most jobbak az aratási feltételek, mint tavaly. És mivel az idő pénz, főleg aratáskor, ne haragudjanak meg, de továbbhajtok. Hogyan? Nem, este már semmihez sincs kedvem: mosdás, kaja, alvás. Próbálnák meg ebben a kol- lófőszekben eltölteni a napot: olyan ez a fülke, mint egy motorizált kot- lófészek, szavamra olyan... Ja. a nevem? Szemes Ferenc vagyok. A kombájn ablakán szinte bekő- nyököl a Nap, de az SZK konokul halad, szaporodik az élet, a kenyér- nekvaló. Forriváltás Kovászolás, akkor négy óráig állni hagyják, utána bedagasztanak, egy óráig pihentetik, kiszaggatják a kenyeret, bevétik, sütik... Fűtés, kovászolás, dagasztás. sütés, fűtés, kovászolás... Így telik a 34 éves Majoros Antal élete Öcsödön, a Szabadság Tsz sütőüzemében. Váltott műszakban, Immár öt esztendje. Egy óriási üstbe hajolt érkezésünkkor, éppen kovászolt, az izmok játszottak erős karjain. Ezeket még nyilván rakodóként edzette. merthogy annakelőtte rakodómunkás volt a téeszben. — A pékmesterség sem könnyebb — mondja. — Eszi az embert a meleg, emészti az éjszaka. Az olajfűtésű kemencében 260 fok van. Majoros Antal lemegy a patyolat lépcsőn kinyitja az ajtót, beveti a kenyeret. Csak a feje látszik a padlószint fölött, tátog rá a kemence, lihegi a forróságot A pékmesternek ezt kell belélegeznie. Mennyi lehet? Negyvenöt fok? Van szódavíz. Fűtés, kovászolás dagasztás. sütés.„ Az éjszakások megdagasztják a kenyeret mire Majoros Antal bejön reggel hatra: forróváltás, I „Csodálatos ez a hűs víz” — nevet a Tisza partján Nagy Béládé áradozik ifjú felesége. — Meleg van ám az orosházi Üveggyárban is... Két teljes nap Tiszapüspökiben, rokonoknál! Két remek nap. Kika- rikáznak. a községből, irány a Tisza. És eljönnek máskor is, még az idén. Mert nincs finomabb, mint a jó hűvös vizűi! él és mozog...- t/tt „Amíg le nem száll a harmat, aratok” — mondja Szemes Ferenc „Reggel ötkor kelek, felpattanok a biciklimre és estig, amíg le nem száll a harmat, aratok. Akkor fölkapaszkodom a biciklimre és hazagurulok Törökszentmiklósra. A két kislányom még vagy három hétig nem .lát: re?"“l még. este már alszanak. Ha ilyen marad az idő, szerintem három hét alatt befejezzük Nehéz munka a kovászolás, ezt matatja Majoros Antal arca — Tíz évig voltam rakodó, sokfelé ettem kenyeret, de ilyen jót soha — mondja Majoros Antal. — Higgye el, nem a saját munkám miatt mondom. Tőlünk még Pestre is visznek. _ fl Tisza nagyon finom — Jó étvágyatl — Köszönjük. A fiatal házaspár egykettőre végére jár a kis madárlátta ebédnek, visszacsomagolják a megmaradt kenyeret, s irány a Tisza! — Ilyen kánikulában a Tisza nagyon finom — nevet Nagy Béla. aki Orosházáról érkezett a tiszapüspöki homokos partra. — Ez a hűvös, simogató víz!— — Szomjasak a mezőhékl földek. Képünkön Révész Ferenc bíbelődik a szórófejjel Forognak a szórófejek, száll a finom permet a mezőhéki Táncsics Tsz répaföldjére. A környező tanyák lakói és a közelben dolgozó diáklányok időnként itt zuhanyoznak, mivel nincs jobb mint a hűvös víz. — Most kellemés, de mi akkor is hűtőzünk. ha nem akarunk — mondja Révész Ferenc. — Ha eldugul egy szórófej, oda kell menni, kitakarítani. s közben úgy elázunk mint a kacsa. — Képzelje el ezt a munkát április elején, amikor csak plusz egykét fok van! — érvel Rój kő Gábor öntözéses betanított munkás is. — Mi már akkor is két műszakban öntöztünk. Amikor levágja a hidráns- ról a könyökcsövet a víz és alá kell bújni elzárni... Hát ennyit a felfrissülésről. Pánczél Ferenc öntözéses agronó- mus is bekapcsolódik. — Aki él és mozog a téeszben. az vagy arat vagy öntöz. Mi az ezerháromszáz hektáros AC-telepünkön éjjel-nappal locsolunk. Nincs mese, csinálni kell, frissen, gyorsan, nehogy szomjan vesszenek a növények . .. — Miért? — Mert kánikula van. — És? — Nincs via. Az újságíró úgy érzi, hogy nyelvével már kapanyelet lehetne reszelni. Egy fokkal több Üdítő látvány fogadott Tiszate- nyon, a tanácsnál: Kontos Julianna, gazdálkodóéi ügyintéző. Neki látszatra meg sem kottyan a kánikula, ma már kétszer megjárta kerékpárral az utat Tih-ökszentmiklós és Ti- szatenyő kozptt: „ügyintézett”. Reggel leltározott is a védőnőnél, gépelte a jelentéseket, most van a félévi zárás, úgyhogy munka akad bőven. Meleg van a hivatalban, de Kontos Juliannának most egy fokkal magasabb a hőmérséklet 4r‘ nyákban is. Természetesen a revizor árnyékában. Ugyanis a megyei sporthivatal ellenőre vizsgálgatja Tiszatenyő sportéletének gazdasági oldalát. „Ciki”, mivel régebben ezzel a dologgal komoly problémák voltak, de Kontos Julianna ért hozzá. május óta csinálja, szépen rendberakta amire az időből futotta. Naponta két órát is rászán erre a munkára, pedig társadalmi megbízatásként végzi. Mindezt az ellenőr mondta el. Julianna a vízkorlátozásról, a házikertek növényvédelméről beszélt. Most ez az aktuális téma. No meg valamiért, valahová egy újabb bicikliút a forróságtól szinte gőzölgő úton. Finisclter nyergében Nehéz pénzkereset a Budai Mihályé és társaié, a tiszai öld vári téglagyár munkásaié. — A hőség kiveszi az emberből az erőt — mondja. — Otthon inkább csak pihengetek. Persze, a sógorom házat épít, eljárok segíteni, de néha nincs erőm. ffafáka — Segítenek a fiúk 4- vezet körbe épülő házában Lovász Mátyás. — A November 7. szocialista brigád tagja mindegyik a szolnoki Városi Tanács útfenntartó üzeménél. Egyik épít a másik után, én is voltam náluk, most ők segítenek. Kar Iákában építünk. Lovász Mátyás fél négykor kelt, negyed ötkor megjöttek a munkatársak, egész nap csinálták a belső vakolást, simítást. Égett kezük alatt a munka estig, amíg csak láttak. — Én normás vagyok. Most végeztem Kecskeméten a felsőfokú muiikaügyi tanfolyam második évét, túl vagyok a vizsgákon. — Akkor az építés a kikapcsoló* dós— Gőzölög az út, a szovjet Cnischer, azaz aszfaltterítő gép méltóságteljesen halad, előtte kiigazított hepe, feltöltött hupa. mögötte ragyogó aszfaltút. Billencs eteti újabb adag forró aszfalttal a tehetetlen gép puttonyát, az meg csak megy, fogy az anyag, nő az út, jön a billencs... Kengyel és Martfű között naponta 7—800 méternyi utat terítenek az Aszfaltútépítő Vállalat munkásai. Az aszfalt 160 fokos, a finischer nyergében Tóth László 45 fokos melegben pácolődik. Megizzad a fizetésért, így mondja. — Védőital? Ha van a közelben kocsma. — Szabadság? ■— Tartogatom. Szeptemberben születik a második gyermekem, akkor szeretnék otthon lenni, segíteni. Gesztereden lakunk, Szabolcs megyében. — És Itt? ■— Lakókocsiban. Húzzuk magunkkal Olyan meleg, mint a kemence. Felfelé a pallón: Lovász Mátyásnak így telik a szabadsága — Kikapcsolódás, de nem pihenés. Pedagógus kölcsönnel építünk, a feleségem ugyanis óvónő itt Kengyelen. A meszelés, reá vár. Még ezen a nyáron beköltözünk* de addig még sokszor megizzadunk. Ufószó Most nincs meleg Egy kis frissítő Apropó: frissen. Több presszóban jártunk egy kis frissítő kávéért esedezve, s látogatásunk emléke valahogy így fest. — Kérünk két kávét! — Kánikula van. — Kánikula, kadarka és konyak, de mi kávét kérünk. — Nincs, A kemencében elviselhetetlen a hőség, azt lessük, melyik téglamáglya mögül lép elő Belzebub. Pokolmeleg van. A talpunkat a cipőn keresztül égeti a por. 1— Akkor jönne, amikor meggypiros a tégla! Most nincs meleg —mosolyog Budai Mihály kihordó munkás. — Mennyi lehet? Talán 50 fok? — Annál nincs több — erősíti meg Aba Lajos házmester. Házmester; takarítja a kamrát, s az ajtókat zárja, de nem kulccsal, hanem berakja téglával — Ezek az emberek kérem nagyon sokszor 70 fokos melegben dolgoznak. Az a meleg kérem, nem ez — így Aba Lajos. Egy kihordó talicskán száz darab tégla, naponta minimum 70 forduló. Kánikula. Ilyenkor talán még a rigó álmainak netovábbja is egy korsó hidegsör. Hát még a „pilótának”! Száz és száz kilométerek feszült figyelése, fékezések sebesség- váltások, kuplungolások után végre hazamenni, elernyedni. pihenni! Gyűjteni az erőt masnapra. Mert másnap, harmadnap, negyednap ismét a volán mellé ül, viszi a gép- alkatrészeket a kombájnoknak, a kenyeret a kirándulóknak, anyagot az útburkolóknak, téglát az építkezőknek; s az úton ügy érzi, hogy mellette ül a Nap és álmai netovábbja egy kis hűsítő bármi... Mellette Polskik, Zsigák suhannak el valamelyik szomszédos ország felé, gyönyörű barnára sült lányok és fiúk stoppolnak az út mentén és fagylaér és sör és hűsítők és uszoda és tenger és szabadság %s ez a gyönyörű, gyönyörű nyár... Körmendi Lajos Foto: T. Katona László
