Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-11 / 163. szám

1078. júffius 11, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP nffhfln* S nyár, s Wap tébotyuMaa ontja a m«Jeget, gyBnyBr* barnára Bfflt lányok, fiák kelnek útra hazai vagy éppen külföldi tájakra, családok rendezkedtek be a nomád nyaralásra, fagylalt, hűsítők, sör, uszoda, szabadság.., Egyszóval tarrá! Éljen a meleg! A kánikula! Ez a remek kellemes nyár... Didergés tűzi napon Fekete Sándor a vas öntését készíti elő At öntőmunkás, aki most éppen „kúpolós”, szakszerűen fejezi ki ma­gát: a kéntelenítő szifon nagyjaví­tását végzi. Ez azt jelenti, hogy fent áll egy vaslétrán a kályha mellett és egy tekintélyes vésővel, még te­kintélyesebb kalapáccsal leveri a szifon belsejéből a salakot, szeny- nyet, s ahol szükséges, hőáiló fala­zatot rak rá. Még nincs meleg. A műhelyben férfiak hajlonganak, az öntőformá­kat készítik. — Munkaidő? — Reggel nyolcba, amíg nem végzünk — mondja a 28 esztendős Fekete Sándor a BMG törökszent­miklósi gyárában. — Amit kiformáz­tunk, ki kell önteni, nincs mese. Kész a szifon, Fekete Sándor lent magyaráz. — Most a kályhából átfloíyik a vas— (Kezd melegünk tenni) — — levegőt adnak hozzá, bugy­borékolta tják, így lesz jő minőségű... — Védőital? — Szódát kapunk szédülésig, néha citrom, citromlé. — Hang fok lehet ttt? — Általában 60 fok. Á mfflBsnr föltettünk egy hőmérőt, amelyik 50 fokig mért: nem bírta, szétment Nos, itt készülnek a gépalkatrészek. — Például mihez? —■ Kombájnhoz. Amikor kijöttünk, szinte didereg­tünk a tűző napon. Motorizált kotláfászek az aratást. Az árpát, learattuk, ta­valy 38 mazsa termett hektáronként, búzából pedig 33 mázsa. Nem, én nem jósolok, kérdezze meg az ag- ronómust! A búzát csak kóstolgat­juk az SZK—5-ös kombájnokkal, még nincs igazi hajtás. Ez az első közös esztendje a törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz-nek: most jobbak az aratási feltételek, mint tavaly. És mivel az idő pénz, főleg aratáskor, ne haragudjanak meg, de továbbhaj­tok. Hogyan? Nem, este már sem­mihez sincs kedvem: mosdás, kaja, alvás. Próbálnák meg ebben a kol- lófőszekben eltölteni a napot: olyan ez a fülke, mint egy motorizált kot- lófészek, szavamra olyan... Ja. a nevem? Szemes Ferenc vagyok. A kombájn ablakán szinte bekő- nyököl a Nap, de az SZK konokul halad, szaporodik az élet, a kenyér- nekvaló. Forriváltás Kovászolás, akkor négy óráig állni hagyják, utána bedagasztanak, egy óráig pihentetik, kiszaggatják a kenyeret, bevétik, sütik... Fűtés, ko­vászolás, dagasztás. sütés, fűtés, ko­vászolás... Így telik a 34 éves Majoros Antal élete Öcsödön, a Szabadság Tsz sü­tőüzemében. Váltott műszakban, Immár öt esztendje. Egy óriási üstbe hajolt érkezésünkkor, éppen ková­szolt, az izmok játszottak erős kar­jain. Ezeket még nyilván rakodó­ként edzette. merthogy annakelőtte rakodómunkás volt a téeszben. — A pékmesterség sem könnyebb — mondja. — Eszi az embert a me­leg, emészti az éjszaka. Az olajfűtésű kemencében 260 fok van. Majoros Antal lemegy a pa­tyolat lépcsőn kinyitja az ajtót, be­veti a kenyeret. Csak a feje látszik a padlószint fölött, tátog rá a ke­mence, lihegi a forróságot A pék­mesternek ezt kell belélegeznie. Mennyi lehet? Negyvenöt fok? Van szódavíz. Fűtés, kovászolás dagasz­tás. sütés.„ Az éjszakások megda­gasztják a kenyeret mire Majoros Antal bejön reggel hatra: forróvál­tás, I „Csodálatos ez a hűs víz” — nevet a Tisza partján Nagy Béládé áradozik ifjú felesége. — Meleg van ám az orosházi Üveggyárban is... Két teljes nap Tiszapüspökiben, rokonoknál! Két remek nap. Kika- rikáznak. a községből, irány a Tisza. És eljönnek máskor is, még az idén. Mert nincs finomabb, mint a jó hű­vös viz­űi! él és mozog...- t/tt „Amíg le nem száll a harmat, aratok” — mondja Szemes Ferenc „Reggel ötkor kelek, felpattanok a biciklimre és estig, amíg le nem száll a harmat, aratok. Akkor föl­kapaszkodom a biciklimre és haza­gurulok Törökszentmiklósra. A két kislányom még vagy három hétig nem .lát: re?"“l még. este már al­szanak. Ha ilyen marad az idő, sze­rintem három hét alatt befejezzük Nehéz munka a kovászolás, ezt ma­tatja Majoros Antal arca — Tíz évig voltam rakodó, sokfelé ettem kenyeret, de ilyen jót soha — mondja Majoros Antal. — Higgye el, nem a saját munkám miatt mon­dom. Tőlünk még Pestre is visz­nek. _ fl Tisza nagyon finom — Jó étvágyatl — Köszönjük. A fiatal házaspár egykettőre vé­gére jár a kis madárlátta ebédnek, visszacsomagolják a megmaradt ke­nyeret, s irány a Tisza! — Ilyen kánikulában a Tisza na­gyon finom — nevet Nagy Béla. aki Orosházáról érkezett a tiszapüspöki homokos partra. — Ez a hűvös, simogató víz!— — Szomjasak a mezőhékl földek. Ké­pünkön Révész Ferenc bíbelődik a szórófejjel Forognak a szórófejek, száll a fi­nom permet a mezőhéki Táncsics Tsz répaföldjére. A környező tanyák lakói és a közelben dolgozó diáklá­nyok időnként itt zuhanyoznak, mi­vel nincs jobb mint a hűvös víz. — Most kellemés, de mi akkor is hűtőzünk. ha nem akarunk — mond­ja Révész Ferenc. — Ha eldugul egy szórófej, oda kell menni, kitakarí­tani. s közben úgy elázunk mint a kacsa. — Képzelje el ezt a munkát ápri­lis elején, amikor csak plusz egy­két fok van! — érvel Rój kő Gábor öntözéses betanított munkás is. — Mi már akkor is két műszakban ön­töztünk. Amikor levágja a hidráns- ról a könyökcsövet a víz és alá kell bújni elzárni... Hát ennyit a felfris­sülésről. Pánczél Ferenc öntözéses agronó- mus is bekapcsolódik. — Aki él és mozog a téeszben. az vagy arat vagy öntöz. Mi az ezerhá­romszáz hektáros AC-telepünkön éj­jel-nappal locsolunk. Nincs mese, csinálni kell, frissen, gyorsan, ne­hogy szomjan vesszenek a növé­nyek . .. — Miért? — Mert kánikula van. — És? — Nincs via. Az újságíró úgy érzi, hogy nyel­vével már kapanyelet lehetne re­szelni. Egy fokkal több Üdítő látvány fogadott Tiszate- nyon, a tanácsnál: Kontos Julianna, gazdálkodóéi ügyintéző. Neki lát­szatra meg sem kottyan a kánikula, ma már kétszer megjárta kerékpár­ral az utat Tih-ökszentmiklós és Ti- szatenyő kozptt: „ügyintézett”. Reg­gel leltározott is a védőnőnél, gé­pelte a jelentéseket, most van a fél­évi zárás, úgyhogy munka akad bő­ven. Meleg van a hivatalban, de Kontos Juliannának most egy fok­kal magasabb a hőmérséklet 4r‘ nyákban is. Természetesen a revizor árnyékában. Ugyanis a megyei sporthivatal ellenőre vizsgálgatja Tiszatenyő sportéletének gazdasági oldalát. „Ciki”, mivel régebben ez­zel a dologgal komoly problémák voltak, de Kontos Julianna ért hoz­zá. május óta csinálja, szépen rend­berakta amire az időből futotta. Na­ponta két órát is rászán erre a mun­kára, pedig társadalmi megbízatás­ként végzi. Mindezt az ellenőr mondta el. Julianna a vízkorlátozás­ról, a házikertek növényvédelméről beszélt. Most ez az aktuális téma. No meg valamiért, valahová egy újabb bicikliút a forróságtól szinte gőzölgő úton. Finisclter nyergében Nehéz pénzkereset a Budai Mihályé és társaié, a tiszai öld vári tégla­gyár munkásaié. — A hőség kiveszi az emberből az erőt — mondja. — Otthon in­kább csak pihengetek. Persze, a só­gorom házat épít, eljárok segíteni, de néha nincs erőm. ffafáka — Segítenek a fiúk 4- vezet kör­be épülő házában Lovász Mátyás. — A November 7. szocialista bri­gád tagja mindegyik a szolnoki Vá­rosi Tanács útfenntartó üzeménél. Egyik épít a másik után, én is vol­tam náluk, most ők segítenek. Kar Iákában építünk. Lovász Mátyás fél négykor kelt, negyed ötkor megjöttek a munka­társak, egész nap csinálták a belső vakolást, simítást. Égett kezük alatt a munka estig, amíg csak láttak. — Én normás vagyok. Most vé­geztem Kecskeméten a felsőfokú muiikaügyi tanfolyam második évét, túl vagyok a vizsgákon. — Akkor az építés a kikapcsoló* dós— Gőzölög az út, a szovjet Cnischer, azaz aszfaltterítő gép méltóságtel­jesen halad, előtte kiigazított hepe, feltöltött hupa. mögötte ragyogó aszfaltút. Billencs eteti újabb adag forró aszfalttal a tehetetlen gép put­tonyát, az meg csak megy, fogy az anyag, nő az út, jön a billencs... Kengyel és Martfű között naponta 7—800 méternyi utat terítenek az Aszfaltútépítő Vállalat munkásai. Az aszfalt 160 fokos, a finischer nyergében Tóth László 45 fokos me­legben pácolődik. Megizzad a fize­tésért, így mondja. — Védőital? Ha van a közelben kocsma. — Szabadság? ■— Tartogatom. Szeptemberben születik a második gyermekem, ak­kor szeretnék otthon lenni, segíteni. Gesztereden lakunk, Szabolcs me­gyében. — És Itt? ■— Lakókocsiban. Húzzuk magunk­kal Olyan meleg, mint a kemence. Felfelé a pallón: Lovász Mátyásnak így telik a szabadsága — Kikapcsolódás, de nem pihenés. Pedagógus kölcsönnel építünk, a fe­leségem ugyanis óvónő itt Kengye­len. A meszelés, reá vár. Még ezen a nyáron beköltözünk* de addig még sokszor megizzadunk. Ufószó Most nincs meleg Egy kis frissítő Apropó: frissen. Több presszóban jártunk egy kis frissítő kávéért ese­dezve, s látogatásunk emléke vala­hogy így fest. — Kérünk két kávét! — Kánikula van. — Kánikula, kadarka és konyak, de mi kávét kérünk. — Nincs, A kemencében elviselhetetlen a hőség, azt lessük, melyik téglamág­lya mögül lép elő Belzebub. Pokol­meleg van. A talpunkat a cipőn ke­resztül égeti a por. 1— Akkor jönne, amikor meggypi­ros a tégla! Most nincs meleg —mo­solyog Budai Mihály kihordó mun­kás. — Mennyi lehet? Talán 50 fok? — Annál nincs több — erősíti meg Aba Lajos házmester. Házmes­ter; takarítja a kamrát, s az ajtókat zárja, de nem kulccsal, hanem be­rakja téglával — Ezek az emberek kérem na­gyon sokszor 70 fokos melegben dolgoznak. Az a meleg kérem, nem ez — így Aba Lajos. Egy kihordó talicskán száz darab tégla, naponta minimum 70 forduló. Kánikula. Ilyenkor talán még a rigó álmainak netovábbja is egy korsó hidegsör. Hát még a „pilótá­nak”! Száz és száz kilométerek fe­szült figyelése, fékezések sebesség- váltások, kuplungolások után végre hazamenni, elernyedni. pihenni! Gyűjteni az erőt masnapra. Mert másnap, harmadnap, negyednap is­mét a volán mellé ül, viszi a gép- alkatrészeket a kombájnoknak, a ke­nyeret a kirándulóknak, anyagot az útburkolóknak, téglát az építkezők­nek; s az úton ügy érzi, hogy mel­lette ül a Nap és álmai netovábbja egy kis hűsítő bármi... Mellette Polskik, Zsigák suhannak el vala­melyik szomszédos ország felé, gyö­nyörű barnára sült lányok és fiúk stoppolnak az út mentén és fagylaér és sör és hűsítők és uszoda és ten­ger és szabadság %s ez a gyönyörű, gyönyörű nyár... Körmendi Lajos Foto: T. Katona László

Next

/
Oldalképek
Tartalom