Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-10 / 162. szám

1976. július 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 ( OLIMPIÁRÓL—OLIMPIÁRA (14.) ~) Aranyak, arcok, pillanatok Egy erős ember: Vlaszox Jurij Vlaszov, született 1935- ben. Gyer­mekkorában nem is álmodott arról, hogy súlyemelő lesz. Az iskolában az órák közötti szünetekben, vagy délután otthon futká- rozott, futballozott és szíve­sen részt vett játékos vere­kedésekben, mert mint a többi fiatalember, <6 is szí­vesen próbálgatta az erejét. Egy dél-oroszországi faluban nőtt fel, anyja révén kozák származású. — Kedvenc olvasmányom Sclohov világhírű regénye, a Csendes Don — mondta már nemegyszer Vlaszov. — Ha lenne módom — időm és utána néznék, kiderülne, hogy a mű sok szereplője szegröl-végről valamikép­pen rokonom. Vlaszov fiatal korában, amikor egy katonaiskola ta­nulója volt, ismerkedett meg ezzel a Nobel-díjas regény­nyel és ebben az időben kez­dett versenyszerűen sportol­ni. Előbb atlétizált, majd jó- néhányszor a s!zorítóba is lé­pett. Egyszer, csak úgy kí- váncsisábgól benézett a súly­emelők edzésére. — öt perces látogatásra gondoltam — mesélte ké­sőbb. — Ki hitte volna, hogy ezután hosszú esztendőkön át minden időmet, amennyit csak hivatásom megenge­dett, a súlyzók és az általam annyira csodált erős embe­rek társaságában töltöm. Először csak , figyeltem a többieket, és még csak neki sem vetkőztem. Ügy gondol­tam, hogy az edzőtermen kí­vül erősítőgyakorlatokat vég­zek és csak azután teszek próbát a kilókkal. Nem így történt. Az edző­teremben tevékenykedő egyik szakember viszonylag hamar felismerte a magas, jó alakú fiatalemberben rej­lő tehetséget. Jurij ekkor még természetesen nem ren­delkezett különösebben fej­lett izomzattal. Amikor már három-négy éve rendszere­sen emelgette a súlyokat, még mindig kevesen hitték el róla, ha történetesen ösz- szetalálkoztak vele az utcán, hogy egy nagy erejű fiatal­emberrel hozta őket össze a véletlen. Vlaszov soha sem elége­dett meg azzal, amit az ed­zője előírt, hanem ezen kí­vül is edzett. Főleg erőfej­lesztő gyakorlatokat végzett. — Még olyan emberrel nem találkoztam, aki már csecsemőkorában vasruda- kat hajlított meg. — mondta egyszer tréfásan egy újság­írónak. — Az erős ember nem születik, hanem azzá lesz. Akaraterő és szorga­lom kérdése az egész. A ka­tonaiskolában, amikor tár­saim még aludtak, akkor jó­magam már felkeltem és egy kicsit megdolgoztattam az izmaimat. Az elképzelé­sem az volt, hogy először az erőt kell megszerezni, a technika elsajátítása csak ezután következik. A súly­zókkal kezdetben csak he­tenként háromszor gyakorol­tam. Később ezt négyre emeltem. Igaz az is, hogy ilyenkor minden pillanatot igyekeztem gazdaságosan ki­használni. Vlasiov figyelemre méltó módon edzett. Mindig hóna­pokra előre összeállította a pontos menetrendet, de ezt rugalmasan kezelte, mert ha pillanatnyi erőállapotát nem találta jónak, akkor csök­kentette a napi adagot. Megtörtént, hogy egyetlen délután 18—20 tonna súlyt mozgatott meg, azonban elő­fordult, hogy ezt harmadá­ra, sőt felére csökkentette. Befolyásolta az edzés jelle­gét a verseny közeledte is. Vlaszov a nagy versenyek, olimpiák vagy a világ- bajnokságok előtti hat hétben napról-napra csök­kentette a tonnák szá­mát és az erőgyakor­latok helyett a technikai gyakorlatok javára módosí­totta az edzéstervet. A ki­váló szovjet ''sportoló ezzel párhuzamosan mindig vi­gyázott a testsúlyára és bár­milyen nagy volt az étvágya, bármilyen szomjas volt, min­dig csak annyit evett-ivott, amennyit az orvos előírt számára. — Legalább annyira tö­rekedtem arra, hogy ne le­gyek hústorony, mint ameny- nyire igyekszem igazán nagy eredményt elérni — jelen­tette ki nem egyszer Jurij Vlaszov. — sohasem a saját testsúlyom kilóival szándé­koztam megijeszteni az el­lenfeleimet, hanem azokkal a kilókkal, amelyeket a ma­gasba emelek. Mindezt viszonylag keve­sen tudták a kitűnő szovjet sportolóról az 1959-es vi­lágbajnokság előtt. Ezt a nagy versenyt Varsóban ren­dezték és az amerikaiak azt hitték, hogy a korábbiakhoz hasonlóan ők nyerik az aranyérmet a legmagasabb súlycsoportban. Vlaszov azonban üstökösként tűnt fel a „sportág egén”, és a szak­értők, az ellenfelek megle­petésére aranyérmet nyert. 1960-ban az olimpián nem is egyszer, hanem háromszor került az érdeklődés közép­pontjába. Először, amikor az ünnepélyes megnyitón a Stadio Olimpico játékterén ő vitte a szovjet csapat zász­laját, majd amikor az utol­só versenynapon megnyerte a legmagasabb súlycsoport­ban az aranyérmet, harmad­szor pedig a zárófelvonulá­son, újra mint a szovjet lo­bogó fáradhatatlan hordo­zója. Sok messzelátó szege- ződött Jurij Vlaszovra, ami­kor hazája sportolóinak élén haladt. Előző éjszaka ugyan­is hosszúra elnyúlt a súly­emelő-verseny és a nézők ezrei voltak kíváncsiak, hogy láts^ik-e fáradság a bajno­kon, aki a Palazzetto dello Sport-ban lezajlott küzde­lemben nemcsak aranyérmet nyert, hanem megszerezte a világ legerősebb embere büszke címet is. Vlaszov nem aludt, de ez nem tükröződött az arcán. Mosolyogva lép­delt és szerényen fogadta a római közönség dörgőtapsát. Megérdemelte az elisme­rést. A szovjet sportoló győ­zelmével új fejezetet nyitott a súlyemelés történetében. 1948-ban, 1952-ben és 1956- ban ugyanis a legmagasabb súlycsoportban amerikai versenyző szerezte meg az első helyet. Ezt a sorozatot Vlaszovnák sikerlüt megsza­kítania. A kitűnő sportem­berről később film is készült, „A legerősebb” címmel. (Folytatjuk) Molnár Károly Holnap looccgónap ' A sport iránti jó szán­dékot sok egyéb mel­lett csalhatatlanul le­mérhettük a holnapi ko­cogónap előkészületeivel is. A Szolnok városi Sportfelügyelőség tö­megsport bizottsága, a KISZ, a szakszervezet, a Magyar Rádió szolnoki stúdiója, a Szolnok me­gyei Néplap és vala­mennyi közreműködő nap mint nap az üze­mek, váüalatók. intéz­mények segítőszándéká­val, tenniakarásával ta­lálkozott. Szinte vala­mennyi felkért intéz­mény ajándékcsomagot, jelképes jutalmat készí­tett a kocogónap részt­vevői számára. Egy szó­ra kötélnek álltak a Fantom együttes tagjai, hogy játékukkal színe­sítsék a programot; olim­piai bajnokok állnak a futó csapatok élére — egyszóval a szervezők, irányítókon a siker már nem miiihat. Most már a résztvevőkön a sor; a kocogókon, akik hol­nap reggel a Jubileumi parkban — mór az olimpia szellemétől is hajtva — vághatnak ne­ki a kétezer méteres táv­nak. A holnapi sportdél- elöttön egyetlen jutal­mat várnak a tömeg­sport önzetlen társadal­mi munkásai: hogy mi­nél több embernek sze­rezhessenek kellemes, felüdülést jelentő sport­élményt. Asztalitenisz Kilián sikerek az NDK-ban A Honvéd Kilián FSE asz­talitenisz csapata a BSG Carl Zeiss Jena vendégeként három mérkőzést játszott az NDK-bam. Az első találkozót a ven­déglátók ellen vívták. Hatos csapatok álltak asztalhoz. A szolnokiak Péter, Fischer, Malek, Rózsa, Milos. Brieger összeállításban vették fel a küzdelmet az NDK I. osztá­lyú csapatbajnokságának ne­gyedik helyezettje ellen. A mérkőzés a honvédek impo­náló, 11:3 aránvú győzelmét hozta. A második mérkőzé­sen két négyes csaoattal a másodosztály élén álló BSG Motor Schott Jena ellen 10:0, illetve 10:3 arányú győzelmet szerzett a szolnoki gárda. A BSG CZ Jena elleni vissza­vágóra az 1000 éves jubileu­mát ünneplő Nonnewitzben került sor, ahol a szolnokiak 8:6 arányban győztek. MOZI Szolnok Vörös Csillag: Kölyök — Semmittevők, Kert: Kettős bűntény Hamburgban (20 száza­lékos felemelt helyáron), Tal­linn : A keresztapa másik arca (14, 20 százalékos felemelt hely­áron), Tisza: Betyárok. Szanda- szőlős Terv: Labirintus (14). Jászberény Lehel: Visszatérés Óz földjére (du.). Akció az el­nök ellen (14). Kert: Ostromál­lapot (14). Kisújszállás Ady: Ki megy a nő után? (éjszakai elő­adás). Minden bizonyíték ellene szól. Kunhegyes Szabadság: Lá­zadás a buszon (éjszakai elő­adás). Drága John (18). Kun- szentmárton Körös: A tábornok állva alszik (16, éjszakai elő­adás), A négy muskétás újabb kalandjai. Mezőtúr Dózsa: Ho­gyan fojtsuk vízbe...? Béke: Svejk, a derék katona I—II. (dupla helyáron), Szabadság: Bi­zalmi állásban (14, 50 százalékos felemelt helyáron). Tiszafüred Tisza: Madárijesztő (16, éjszakai előadás). Az ég velem van. Tö- rökszentmiklós Dózsa: Két ame­rikai (16, éjszakai előadás), A rivális (14), Hunyadi: Hugó, a víziló. Túrkeve Vörös Csillag: Aki esőbe ment el (14). RÁDIÓ SZOLNOKI STÜDIÓ: 17.00—18.00: Zenezuhatag. Beat- rajongók műsora. Szerkesztő: Forró Tamás. — 18.00—18.30: Hétvégi kaleidoszkóp. Az Alföl­di krónika heti összefoglalója. KOSSUTH: 8.20: A mai nap kulturális programjából, — *.25: Monte­verdi: Tirzuszok és fris« lom­bok. — 8.35: Lányok, asszonyok. — 9.00: Távoli tájakon. Irán. — 10.05: Zenekari muzsika. — 11.00: Azon a tavaszon . . . Dokumen­tumműsor a NÉKOSz megala­kulásának 30. évfordulójára. — 12.20: Zenei anyanyelvűnk. — 12.30: Magyarán szólva ... — 12.45: Melódiakoktél. — Közben: 13.30: Forgalmi dugó. Jegyzet. — 13.40: A Melódiakoktél foly­tatása. — 14.05: Győri Szabó József nótákat énekel, Burka Sándor tárogatón játszik. — 14.25: Szerkesztőségi bszélgetés a Falurádióban. — 14.55: Üj Ze­nei Üjság. — 15.30: Bing Crosby énekel. — 16.00: 168 óra. — 17.30: Üj lemezeinkből. — 18.25: Üj könyvek. — 18.45: A régi ma­gyar irodalom hetei. História égy Argirus nevű királyfiról és egy tündér szüzleányról. Gergei Al­bert széphistóriája rádióra al­kalmazva. — 19.39: Hol hallot­tam ezt ezelőtt? Rejtélyes zenei hasonlóságok nyomában, — 20.25: Az 1975. évi ljubljanai nemzet­közi dzsesszfesztivá] felvételei­ből. — 21.05: örökzöld dallamok. — 22.20: Ünnepi levelek. Török Sándor visszaemlékezése régi rádióműsorára. — 23.15: A beat kedvelőinek. — 0.10: Melódiá­koktól. PETŐFI: 8.95: Dalok a szovjet ifjúság­ról. — 8.20: Pillantás Ázsiából Ázsiára. V. rész (ism.). — 8.33: Szántai Ildikó, Bolla Tibor, Kot­lán Olga é* Tekeres Sándor énekel, Bige József furulyázik. — 9.33: Háromszáz másodperc. — 9.38: A Stúdió 11 játszik. —■ 10.00: A Rádió Kabarészínháza. Vidéki stúdiónk kabarévetélke­dője. I. — 11.10: Magyar fúvós­zene. — 11.33: Válaszolunk hall­gatóinknak. — 11.48: Kálmán Imre operettjeiből. — 12.33: Ro­mantikus muzsika. — 13.15: Eöt­vös Lóránd tanszékén. Riport. — 13.33: Bárdos Lajos és Kodály kórusműveiből. — 14.00: Fiata­loknak! — 14.45: A régi magyar irodalom hetei. Az Árgirus- széphistória. — 15.00: A csavar­gókirály. Részletek Frimi ope­rettjéből. — 15.25: Orvosok a mikrofon előtt. — 15.33: Napra­forgó. — 16.20: Éneklő Ifjúság. — 16.33: ötórai tea. — 17.30: A hónap műsoraiból. —■ 19.27: Énekszóval, muzsikával. — 20.38: Tihanyi és Kelemen. Két arc­kép a sport világából. — 21.28: Weiner: Csongor és Tünde — kísérőzene. — 22.00: Slágermú­zeum. — 23.10: Operaegyüttesek. TELEVÍZIÓ BUDAPEST: 9.28: Tévétorna (ism.) (színes). — 9.35: Gyere velünk, csináld velünk . . . Játékos sportvetélke­dő az NDK-ból, felvételről. — 10.20: Háború és béke. Tolsztoj regényének magyarul beszélő tévéfilmváltozata (színes). XX/9. rész: A próbatétel. XX/10. rész: A ballépés (ism.). — 11.50: Le­tűnt kultúrád nvomában. Fran­cia kultúrtörténeti sorozat (szí­nes). XIII/10. rész: Lükia (ism.). NSZK tévéfilmsorozat. I. rész: — 12.15: A sebészek évszázada. A legyőzött fájdalom (ism.). — 12.40: Művészeti Magazin (ism.) (színes). — 15.43: Sarkvidéki nyár. Kanadai ismeretterjesztő filmsorozat. XIII/10. rész: Az északi játékok. — 16.10: Hírek. — 16.15: öreg halászok. Magya­rul beszélő szovjet film. — 17~15: Úszásoktatás. — Mellúszás. Ba- rátkozás a vízzel, II. rész. — 17.25: Reklámműsor. — 17.30: Harminc győzelmes év. Képző- művészeti film (színes). — 18.00: Parabola. — 18.20: „Száll az ének. szájrul szájra”. Versek és versrészletek a magyar törté­nelemből. Gáti József műsora. — 18.55: Egymillió fontos hang­jegy. A Televeizió könnyűzenei sorozata (színes). — 19.10: Ci­cavízió (színes). — 19.20: időseb­bek is elkezdhetik. Tévétorna (színes). — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Szombat, este... Második otthonunk: A bíróság. — 21.10: Trükkös percek . . . — 21.20: Ro­han az idő . . . Kedveit dalla­mok. III. rész (színes). — 21.45: Tv-hiradó. 2. — 21.55: Kuroszava- sorozat: Dodeskaden. Magyarul beszélő japán film. BUKAREST: 13.50: Kulturális-művészei ka­leidoszkóp. — 14.10: Sportmaga­zin. — 16.10: Régi melódiák, új ritmusok. — 16.30: öt kontinen­sen. — 17.25: A tv klubja. — 18.20: A legkisebbeknek. — 18.30: Tv-híradó. — 19.00: Enciklopé­dia. — 19.45: Folytatásos film. ,,Egy sheriff New Yorkban” címmel. — 21.10: A hét sportja. — 21.30: Szombat esti szórakoz­tató műsor. Ismét a külföldieké a főszerep A Lehel Kupa nemzetközi női ifjúsági röplabda torná­ra a tavalyinál valamivel gyengébb mezőny gyűlt ösz- sze. Nincsenek itt a kupa­védők, az NDK leányai, de a szovjet fiatalok sem ne­veztek ezúttal a mérkőzés- sorozalra. Mindennek elle­nére a jelen az elmúlt évet idézi: a magyar fiatalok két együttese — az A és B vá­logatottunk — ezúttal is csak a tisztességes helytál­lásért küzd, az elsőség dol­gába nem lesz beleszólásuk. Kevés az edzőtáborozás Hennig Ernő, a sportág szakfelügyelője nem igyek­szik magyarázni a bizonyít­ványt. Az okokat boncolgat­va elsősorban az. egyesüle­tek nevelőmunkájában látja a hiányosságot. — Sajnos, kevés az a néhány hét, amelyet a fia­talok a válogatott-keretben együtt töltenek. Ez alatt az idő alatt a rossz beidegző­dések egész sorát kellene „kinevelni” belőlük. A ta­nulság az, hogy egész esz­tendőben együtt kell tartani a fiatalokat, ha azt akarjuk, hogy ütőképes együttessé kovácsolódjannk. A torna ta­pasztalata azt erősíti meg, hogy egy klasszisnak ma már nem elég csalt jól röplab- dázni — ezt sokan tudják. Emberileg és pszichológiai­lag kell nagyra nőni az adott pillanatban annak, aki az élvonalba — főleg a vi­lág élvonalába — akar ke­rülni. Hovatovább a váloga­tottnál már jobban örülünk annak, aki remek adottsá­gokkal rendelkezik, ám mit- sem tud a röplabdáról. Egy „romlatlan” fiatalt könnyebb megtanítani a korszerű já­ték elemeire, mint azt, akit rossz irányban kormányoz­tak az egyesületi edzők. A hazaialton kívül a leg­nagyobb közönségsikere a francia lányoknak van. A csinos hölgyek valamennyi poénnak önfeledten örülnek, boldogan tapsolják meg egy­mást, ha egy-egy akciót eredményesen fejeznek be. Sajnos, túl sok ünneplésre nincs okuk, hiszen szerény játéktudásukkal jelentős el­lenállást nem tudnak tanú­sítani szinte egyetlen ellen­féllel szemben sem. Mind­egy — ők azért örülnek ... A csehszlovákok játéka a legérettebb, és ők lépteit elő a torna esélyesévé. A kékek teljesítményén a tudatos és tervszerű nevelőmunka lát­ható. Amint Hennig Ernő el­mondta, elsősorban tőlük kell tanulnunk. A bolgárok tavaly túl sok vizet nem zavartak a Lehel Kupán, ám vezetőik nem voltak elkeseredettek. Mint elmondták, akkor a láncok iskolai elfoglaltság miatt nem a legerősebb összeállításban érkeztek. Most viszont jól együtt vannak, s elsősorban ők szoríthatják meg legin­kább a csehszlovákokat. Eb­ben a mezőnyben könnyen dobogóra kerülhetnek a len­gyelek is, ámbár jelentős előrelépésről ők sem adhat­nak számot. Atlétikus felépí­tésük, erőteljes játékuk ez­úttal is imponáló, ám ami a kombinatív készséget il­leti, van még tanulni való­juk. Mi újság a Lehel háza táján? A hűtőgépgyáriak NB I-es együttese legutóbb remek si­kert mondhatott magáénak: a csapat a legjobb hat közé került, ami a magyar me­zőnyben mindenképp rangot jeleni. Az együttes kedélyét azonban edzöváliozás bor­zolja. Zircher Tibor, a gyár mérnöke, aki osztályvezetői beosztásba került, munkája mellett mind kevesebb időt tudo.t fordítani a csapat fel­készítésére. Az egyesület ve­zetősége úgy találta, hogy a jövőben új szakvezetőt ke­resnek helyette. Egyelőre Szmolnik Lajos végzi az együttes felkészítését, ám a lányok játékán meglátszik az edzőcsere. Arról nem is szól­va. hogy Zircher Tibor is fájó szívvel vette tudomá­sul a váratlan döntést. Re­méljük, a klub vezetősége nem mond le végleg a két­ségtelenül nagy tudású szak­emberről, s a jövőben a szakosztály hasznára is ka­matoztathatja felkészültsé- gét­A megfiatalított hazai' csa­patból ezúttal hiányzik a mindent elsöprő lelkesedés és bizony olykor szinte ellenál­lás nélkül adják meg ma­gukat. A csütörtöki versenynap eredményei: Bulgária—Ma­gyarország „B” 3:0 (4, 6, 6), Csehszlovákia—Lehel SC 3:0 (3, 10. 9), Lengyelország— Franciaország 3:0 (3, 5, 0). — Pb — Vízilabda Országos Ifjúsági Kupa Remek játékkal nyerték a tornát a szolnoki fiatalok Tegnap a szolnoki Dam­janich uszodában befejező­dött a négynapos vízilabda Országos Ifjúsági Kupa, amelyen a házigazda Szolno­ki Vízügy-Dózsa utánpótlás csapata mellett 14 egyesület fiataljai szálltak vízbe. A négy csoportban vívott mér­kőzések után alakult ki a nyolcas középdöntő. A szer­da délutáni eredmények: Szolnoki VD—BVSC 7:3 (1:1. 2:0, 2:1, 2:1). FTC— Spartacus 6:3 (1:0, 2:1, 1:1, 2:1), Egri Dózsa—Honvéd 3:3 <1:1, 1:1 0:0. 1:1), KSI—0. Dózsa 9:8 (3:2, 1:1, 2:2, 3:3). Tegnap délelőtt két mér­kőzés — Szolnoki ' VD—Ü. Dózsa 7:1 (1:1. 2:0, 3:0, 1:0), KSI—BVSC 4:4 (1:0, 2:2, 0:1, 1:1) — előzte meg a délutáni döntőket, amelynek eredményei: Ű. Dózsa—BVSC 4:2 (0:0, 1:2, 2:0, 1:0), Szol­noki VD—KSI 13:7 (3:1, 3:2, 5:2. 2:2). VÉGEREDMÉNY: 1. Szolnoki VD 27:11 6 2. KSI 20:25 3 3. Ü. Dózsa 13:18 2 4. BVSC 9:15 1 A szolnoki fiatalok remek játékkal, fölényesen nyerték a kupát, amelyen tavaly csak a negyedik helyet sikerült megszerezniük. A tornán a versenybíróság a legkiemel­kedőbb játékosoknak külön- díjat ajánlott fel. Az ajándé­kokat Bors, Bogdán (VD), Győri, Keszthelyi (KSI), Kiss, Kürti (Ű. Dózsa). Széki, Tóth (BVSC) vehette át. Ugyancsak különdijat ka­pott a szolnokiak közül Bo- zsó Szabolcs, Dudás János és Rekita Albert, akik ezen a tornán búcsúztak az ifjúsági korosztálytól, és ősztől már a felnőttek között veszik őket számításba. Rakétás modellezők bemutatója A szabadon repülő model­lek országos bajnokságán a debreceni stadionban szép számú közönség előtt a szol­noki rakéta modellező 'klub tagjai nagy tetszést kiváltó rakétalövő bemutatót tartot­tak. A szakemberek elisme­rően nyilatkoztak a rakéta- modellezők felkészültségéről és a magúk gyártotta rakéták minőségéről. A következő modellező versenyekre meg­hívták a szolnoki rakétás klub tagjait, hogy tartsanak bemutatót. A debreceni siker Birí Márta, Kiss András, Kiss Attila modellezők nevéhez fűződik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom