Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-09 / 161. szám

1976^ július 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Koreai szolidaritási nagygyűlés Martfűn Műanyag áruk Kunhegyesről Tegnap a Szakszervezetek ^Szolnok megyei Tanácsa ven­dégeként Szolnokra látogatott Kim. Ze Szűk, a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársa­ság magyarországi rendkívüli es meghatalmazott nagykö­vete és O Szang Kvon, a nagykövetség titkára. A me- ^ jgyébe érkező diplomaták a »-megyei pártbizottság saék- ® házában Majoros Károly- ’ Irat, a megyei pártbizottság titkárával találkoztak, aki tá­jékoztatta őket megyénk helyzetéről. Ezután a vendégek a martfűi Tisza Cipőgyárban a koreai háborúnak véget vető fegyyersziineti egyez­mény megkötésének 25. év­fordulója alkalmából rende­zett szp’údaritási nagygyűlé­sen vettek részt- Árvái Ist­Az ötödik ötéves terv vé­gére csaknem 120 dolgozó szabadul fel az anyagmoz­gatás korszerűsítése révén a Tiszai Vegyi Kombinátban a nehéz fizikai munka alól. A •több, mint 6000 dolgozót fog­lalkoztató leninvárosi üzem­ben jelenleg még 364-en fog­lalkoznak anyagmozgatással. ván. az SZMT vezető tit­kára nyitotta meg a gyűlést, majd Petrák Ferenc, a Bőr­ipari Dolgozók Szakszerve­zetének főtitkára mondott beszédet. A nagygyűlésen felszólalt a KNDK nagykö­vete is. A résztvevők elha­tározták. hogy szolidaritási táviratot küldenek a Koreai Szakszervezetek Szövetségé­nek és tiltakozó táviratot jut­tatnak el a dél-koreai báb- klikknek, Pák Csöng Hinek. Délután Szolnokon, az SZMT székházában találkoz­tak a koreai diplomaták a szakszervezetek megyei ta­nácsának vezetőivel. A ta­lálkozón Papp Lajos megyei titkár tájékoztatta a vendé­geket a szakszervezeti moz­galomról. • A belső szállítás és anyag- mozgatás korszerűsítése so­rán többek között átépítik a műanyag-készáruraktárt, bel­ső kontónerállomást alakí­tanak ki, továbbá gépesítik a műtrágya-zsákolást is. A műtrágva-zsákoló üzem re­konstrukciója során új va­gonrakó gépeket és zsáktöl­tőket állítanak üzembe. Bővíti műanyagüzemét az Alföldi Szilikátipari Válla­lat. Eddig csak Törökszenl- miklóson állítottak elő mű­anyag bukósisakokat, hegesz- töpajzsokat, csónakokat és csöveket, az idén december­től azonban már Kunhegye­sen is. Ott építenek ugyanis egy új, 600 négyzetméter alapterületű műhelycsarno­kot, mivel a törökszentmik­lósi üzemben már nem volt elegendő hely a bővítéshez. A mintegy 3 millió forint ér­tékű építkezésen a helyi Kunság Népe Tsz építőbri­gádja dolgozik és jelenleg a csarnok vasbeton vázának összeállítását fejezték be. Az új csarnokhoz természetesen korszerű szociális helyiségek is tartoznak, továbbá a kun­hegyest telepen még az idén 2,5 ezer négyzetméter beton- utat is építenek. Amint az üzem teljes ka­pacitással termel majd, a je­lenlegi 14 millió helyett már évente mintegy 40 millió fo­rint értékű műanyag árut gyárt az Alföldi Szilikátipari Vállalat. Kevesebb anyagmozgató Barátom az eső Vallja az esernyökészilfi Odakinn süt a nap, az emberek eső után sóhajtoz­nak. És egyiküknek, mási­kuknak talán eszébe sem jut, hogy ernyője Szolnak —a és egyben az egész me­gye — egyetlen esemyőjaví- tó kisiparosánál Czinege Andrásnénál már megjavít­va várja gazdáját — A mi szakmánkban nincs szezon. Legtöbbször — ha jó idő van — napok is elmúlnak, hogy felkeresne valaki az elromlott ernyőjé­vel. Viszont essen akár egy csepp eső is... — Olykor milyen „beteg­ségben” szenvedő ernyők ke­rülnek leginkább a keze alá? — A legtöbbjüknél sűvtö- rés van, de sok kellemetlen­ség fordul elő a nyelekkel, a rózsával és a koronával is. Mindenféle emyőjavítást vál­lalok és nem rajtam mülik, ha esetleg mégsem tudom elvégezni. Nagyon rossz az alkatrészellátás. Elsősorban sínt nem lehet kapni. Ekkor általában új ernyőt veszek, azt ajánlom fel a tulajdo­nosnak, a régi ernyőt meg­tartom magamnak és fel­használom belőle a jó al­katrészeket — Csaknem hátrom évtize­de foglalkozik — az okleve­lén is ez áll — esemyőké- szitéssel és javítással. Még ma is van olyan ember, aki ernyőt készíttet magának? — Hol van az már ... Mi­kor ’49-ben megismerkedtem szakmám alapjaival, még mindennapos eset volt, hogy valaki ernyőt csináltasson. Mesteremmel, K. Tóth Má­riával nagyon szerettünk új ernyőket készíteni, hiszen mégiscsak az az igazi. Az­óta ebben a szakmában több évig dolgoztam a ruházati vállalatnál, de nekik állító­lag nem volt kifizetődő az esemyőjavítás. így most is­mét egyedül dolgozom és jó néhány éve már, hogy új ernyőt csináltam. Ma — ta­lán így is mondhatom — egyszerűen nem divat, hogy ernyőt készíttessenek az em­berek. i — ön szerint jó a mai esernyődivat? — Praktikus. Az ernyők könnyen kezelhetők, az ösz- szecsukhatók kevésbé bal­esetveszélyesek, ugyanakkor nagyon kis helyen elférnek. De nemrég azt hallottam, hogy az esemyődivatban is újjáéled a régi módi. Ismét divatos lesz a fanyeles eser­nyő azzal az eltéréssel, hogy az újakon minden cikk más­más színű anyagból készül majd. — Előfordult már, hogy problémát okozott egy-cgy ernyő megjavítása? — Igen. Egyszer egy fran­cia, vagy spanyol ernyő na­gyon megizzasztott. Rejté­lyes volt, egyszerűen nem tudtam kinyitni. Már azon gondolkodtam, hogy elvá­gom, de szerencsére nem került rá sor. Ennek az er­nyőnek — a többitől eltérő­en — lefele kellett nyomni a fogóját, s az abba szerelt rózsa nyitotta ki az ernyő rugóját. — Tudtommal csak ha­zánk néhány nagyobb váro­sában dolgoznak esemyőké- szitő és -javító mesterek, de ők sem a fiatal korosztály­ból kerülnek ki. Mi a hely­zet az utánpótlással? — Az esernyőjavítás vala­mikor, még a felszabadulás előtt sokáig vándoripar volt, az esernyőkészítés pedig meg­becsült. rangos szakmák kö­zé tartozott. Az utóbbi idő­ben azonban elvesztette te­kintélyét, szabad iparrá mi­nősítették. Egyébként ren­getegen jelentkeztek már ná­lam tanulónak. Azután né­zelődtek, figyelték, hogyan dolgozom és — elment a kedvük a szép szakmától. Látták, hogy milyen apró­lékos és gondos munkát kell végezni, s talán megijedtek a rájuk váró nehézségektől. Én még néhány évig dolgo­zom, ha nyugdíjas leszek, ak­kor sem hagyom abba. De hogy utána mi lesz? Igazán sajnálom. — — gajdos — A TERMÉKSZERKEZET ÁTALAKÍTÁSÁÉRT (3.) A korszerűbbet „országos fejjel” A Szolnak megyei Tanács Vasipari Vállalat az elmúlt évek során, a IV. ötéves terv első éveinek, adatait felhasz­nálva folyamatosan rangso­rolta termékeit és azok jö­vedelmezőségét. Ezzel azon­ban nem elégedtek meg, esetenként vizsgálták és ele­mezték a termelés egyes fá­zisait is. Elkészítették a, gazdaságo­sabb termelési struktúra lét­rehozását célzó intézkedési tervet, majd a munka- és üzemszervezési tervet, s igyekeztek e két terv között az összhangot megteremteni. A két terv egybehangolá­sának fontosságát néhány példával lehet érzékeltetni. A kereslet felmérése azt mu­tatta. hogy érdemes az akku­mulátoréin ezek és a kész akkumulátorok gyártását nö­velni, ugyanakkor a sod- rcayfonat és a horganyzott ereszcsatorna gyártását ke­vésbé gazdaságosnak talál­ták. Tervükben előirányoz­ták, hogy a sodronyfonat ké­szítését fokozatosan meg­szűrd étik. Ugyanez a sors várt volna az ereszcsatorná­ra is, erre azonban volt és van kereslet, ezért a techno­lógia fejlesztése mellett dön­töttek. (Időközben árrende­zésre is sor került, így a ter­mék már nem volt vesztesé­ges.) A csatornát korábban kézi erővel, egyméteres da­rabokban gyártották. Ma kétméteresek az elemek és cilvan célgépsarok állítják elő. amely például a víz­szintes elemeket teljesen automatikusan készíti. A termelést ebből a termékből két év alatt — a műszaki és szervezési intézkedések nyo­mán — megkétszerezték. (lagyobb gazdaságossággal Még alaposabb munkát igényelt az akkumulátorok gyártásának átszervezése. Át­alakították például a szere­lőszalagot, így ugyanannyi munkás több egységet tud összeszerelni. A félautomata körasztal — amely mellett most dolgoznak — azonban megkövetelte a műveleti sorrend átdolgozását is: kö­zel azonos idő alatt elvégez­hető munkai.» ri-tölcm Ve1' p tolvam«tot felbontani. Ko­rábban a;z akkum ul» tori e- mezak ógrmevezett l'enéca b&rzefl tör+ént. most ezt is félautomata végzi. Ilyen intézkedések tették lehetővé, hogy az akkumulá­torgyártást két év alatt a korábbinak négyszeresére tudták növelni, ugyanekkor a fajlagos költségek éppen a dara'cszám növelése révén — csökkentek. Hasonló termékkorszerű­sítésre másutt is került sor az elmúlt időszakban. A Jászberényi Műszeripari Szö­vetkezetben például 1973-ban a villamos csengőket talál­ták gazdaságtalannak, de műszaki és szervezési intéz­kedésekkel sikerült kifizető­dővé tenni, és ma is gyárt­ják. A szolnoki MEZŐGÉP Vállalatnál, a vasszerkezeti üzemben. a gyártmányok gazdaságosságát úgy növel­ték, hogy a különböző mun­kafázisok vészteségidejét „faragták le” szervezési in­tézkedésekkel. Egyrészt meg­változtatták, ésszerűbbé tet­ték a technológiai folyama­tot. másrészt még 1974-ben bevezették a havi 24 órás mumksmapíényképezést. (Ez utóbbi éppen a különböző veszteségidők elemzésére ad lehetőséget.) Bár csak távolról tartozik választott témánkhoz, mégis érdemes megemlíteni azt a kezdeményezést, amellyel a mezőtúri Ruhaipari Szövet­kezetben találkoztunk. Ez a szövetkezet termelésének 80 százalékát tőkés bérmunká­ból állítja elő, vagyis külön­böző nyugati cégek hozzák az anyagot, a modellt, ok pedig megvarrják. (Ezek a termékek egyébként szük­ségszerűen a legmoderneb­bek, hiszen a megrendelők csak kifogástalan, terméket fogadnak el. Most például felnőtt síruhát készítenek — meg is mutatták — rendkí­vül ízléses kivitelben.) A szövetkezet, számítva dolgozóinak a bánmunkában szerzett 'nagy 'gyakorlatára és a textUmházaü ipar re­konstrukciójára — amelynek eredményeként a magyar textilanyagok minősége ma már alig marad el a legfej­lettebb országokétól — az elkövetkezendő években a bérmunka csökkentését és a hazai anyagból varrt ru­hák exportjának növelését tervezi. Az elképzelést azért tart­juk említésre méltónak, mert bizonyítja, hogy ©gy viszonylag kisebb üzem is gondolkodhat „országos fej­jel”. A szövetkezetnek ugyanis kevésbé érdeke a hazai alapanyagú export nö­velése, hiszen a bérmunká­ból — az átlagos 20 százalé­kos nyereségből — is jól „megél”. Annál inkább ér­deke az országnak, hogy mi­nél több hazai termék jus­son külhoni piacokra, hiszen ezzel gazdasági egyensúlyun­kat billentjük helyre. tíz Egyetértés kevés ■;) Most, e sorozat vegén, " csupán néhány üzemet be­mutatva, nem vállalkozha­tunk az egész .megye „közép­iparira” érvényes következ­tetések levonására. A me­gyei Népi Ellenőrző Bizott­ság azonban éppen az idén áprilisban vizsgálta ugyan­ezt a témát tizenhat, zöm­mel kisebb iparvállalatnál és szövetkezetnél. A vizsgálat általános meg­állapításaiból idézünk: „A vizsgált egységek is­merik a tárggyal kapcsola­tos rendeleteket, irányelve­ket, de csak az egységek fele készítette el termékeinek jö­vedelmezőség-szerinti rang­sorolását. A vizsgált vállala­tok, szövetkezetek • harminc­nyolc százaléka készített in­tézkedési tervet, huszonkét százaléka pedig egyéb terv­ben rögzítette elképzeléseit a termékszerkezet megvál­toztatására. A vállalatolt, szövetkezetek ötven százalé­kánál a termékösszetétel ki­alakítása sarán a spontanei­tás, a piac szabályozó sze­repe, a kereslet-kináíúí.M, vi­szonya határozta meg a tényleges termékösszetételt, nem pedig az egységek prognosztikus előrelátása.” A NEB általános következtetései és az újságíró tapaszta­latai egyaránt a tennivalók sokaságára hívják fel a figyelmet. Hogy mit kell megvalósítani, azt a megyei pártbizottság cse­lekvési programja tartalmazza. Olyan vállalatnál, szövetke­zetnél nem Is jártunk, ahol az abban leírtakkal, a termek-, szerkezet gazdaságosabbá tételének sürgető igényeivel ne értettek volna egyet. Az egyetértés azonban kevés. Most már — ott is, ahol eddig keveset tettek — c programnak megfelelő, gyorsabb, valóban hathatós cselekvésre van szükség. Vége Trömböczky Péter Több lakás épül, fejlődnek a szolgáltatások Tanácskoztak megyénk ipari szövetkezeteinek küldöttei Az Ipari Szövetkezetek Szolnok megyei Szövetsége tegnap tartotta meg Szolno­kon a tagszövetkezetek kül­döttközgyűlését. A tanácskozás első napi­rendi pontjaként szó esett a Szolnok megyei ipari szövet­kezetek elmúlt öt évi tenme- lésének alakulásáról, fejlő­désük az elmúlt tervidő­szakban az országos fejlődé­si ütemnél erőteljesebb volt. A tagszövetkezetek termelési értéke 64,7 százalékkal nőtt A termelési többlet 75 szá­zaléka a termelékenység nö­vekedéséből származik. A szövetkezetek többségénél korszerűsödött a termékszer­kezet, 6 a gyártási folya­mat is. Sajnos, a lakosság részé­re végzett javítás-szol­gáltatás és a lakásépítés fejlődése már mérsékel­tebb növekedéssel járt. Az 1970-es évihez képest a lakossági szolgáltatás 21 százalékkal a lakásépítés 23.2 százalékkal nőtt az el­múlt öt esztendőben. A IV. ötéves terv végéne 3600 la­kás volt például a terv, ez­zel szemben azonban asafc 2190 készült el. S igaz, sok he­lyen alkalmaznak már kor­szerű építési technológiát, de az építőipari szövetkeze­teit egy része még mindig szakemberhiánnyal küzd. így nehezen tudják a magasabb szintű szerve­zettséget és technikát igénylő feladatokat el­látni. A szolgáltatások kis mér­tékű növekedésének oka fő­ként az, hogy csökkentek a hagyományos szol gál tatások iránti igények. Akadályozta a fejlődést a tervezett autó­szervizek „üzembe lépésé­nek” elhúzódása is. A tanácskozáson többek között beszéltek a szövetke­zeti dolgozók élet- és mun­kakörülményeinek alaku­lásáról és 'bérezéséről is. A rekonstrukciók és az új be­ruházások esetében már a tervezés idején figyelembe vették a szociális igényeket. Az 1975-ös bérszánt 34,7 szá­zalékkal haladta meg az öt évvel korábbi értéket. Ez az előirányzottnál magasabb bérnövekedés részben szövetkezetek laza. dáJkodásánaik nye. Az elkövetkező őt év fel­adatai szervesen kapcsolód­nak a IV. ötéves tervben el­ért eredményekhez. A ter­melés mintegy 38—40 száza­lékkal haladja meg az el­múlt esztendei értéket. A termelést úgy kell megszer­vezni, hogy a termékek bel­földi és külföldi piacokon egyaránt gazdaságosan érté­kesíthetők legyenek. A ter­vek szerint a szövetkezetek exportra termelése öt év alatt 55—68 százalékkal nő. Az építőipari szövetkeze­tele legfőbb feladata a több­szintes lakóházak építése. Az V. ötéves terv időszaká­ban 2500—2600 lakást adnak át A lakosság részére vég­zett szolgáltatások érté­ke pedig 45—50 száza­lékkal nő majd. A küldöttközgyűlés részt­vevői megválasztották az Ipari Szövetkezetek Szolnok megyei Szövetségének tiszt­ségviselőit, a különböző bi­zottságok tagjait az orszá­gos tanács tagjait s az Tpari e””es Szövetkezetek VII. kongresz- bérgaz- * szusának küldötteit A KI- kövefckezme-t SZÖV megyei elnökévé m Molnár Jánost - választatták

Next

/
Oldalképek
Tartalom