Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-07 / 159. szám
1976. július 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 tv képernyője előtt ÜRES KATEDRÁK „Útközben étink." Dokumentumfilm ritkán kerül fő műsoridőbe, s ha ott szerepel, annak nyilván nyomós oka van: az Útközben élünk című alkotás témabeli érdekessége folytéin került nyilván az előkelő helyre. A film alkotógárdája — Rad- ványi Dezső szerkesztő, Lukács Lóránt operatőr. Kígyós Sándor rendező — ami a vállalkozás szándékait illeti valóban nem könnyű fába vágta a fejszéjét: az Egyesült Államokban élő magyarok társadalmi és politikai „térképét” kívánták megrajzolni, széltébenhosszában bebarangolva ezért az Államokat. Abból kiindulva, hogy filmükben az amerikai magyarok mindenféle rétege képviseltessék, az emigráció távoli világából sokféle arcot villantottak fel, s meglehetősen tarka kép állott össze a több mint egyórás film kockáiból. Tény, hogy több nemzedéke van az Amerikában élő emigrációs magyarságnak, s az is érthető, hogy az óhazához való érzelmi kötődésükben is számtalan árnyalat létezik, és hogy a kép teljességéhez hozzátartoznak az árnyalatok is. mégis akadnak részletek, amelyeket nem szívesen láttam, amelyekből elsősorban a „megtelt” jólét hivalkodott felém — volt tornásznő fehér vil-. Iája, stb. Láthattunk olyan „kint élőket” is, akiket bizony nem éppen az óhaza iránti őszinte érdeklődés vezet tengerentúli tevékenységükbe. Helyettük szívesebben hallottam volna többet és láttam volna mélyebbet arról a tévészociográfia eszközeivel és módján, amely korántsem jelenti, hogy meg kell ragadni a lefotografált részletek lazán összefogott jelenségszintjén, tehát olyan elemzést az Amerikában élő magyarok beilleszkedésének és egzisztencia termelésének konfliktusairól, drámáiról, amely, túlment volna., a túristalátlelet felszínességén. Abból kellett volna talán a film alkotóinak kiindulndok, amiről a hollywoodi i református lelkész, Trombitás Dezső beszélt, a rétegződés társadalmi és ideológiai okairól, a személyiségváltozás társadalmi lélektanáról. Az amerikai társadalomnak ezt a kiragadott részét valahogy jobban a nagy egésszel egyetemben kellett volna nagyító alá venni, s erre akár egy filmsorozatot is érdemes lett volna áldozni. Mindenesetre amit láttunk, nem volt érdektelen, különösen az nem, hogy mennyire ragaszkodnak anyanyelvüfchöz, szokásaikhoz makacsul, akik több évtizede „leszakadtak” már nemzetünk fájáról. Shaw-bemataté. ££ Shaw úgy látszik nemcsak a színpadon hálás feladat, Kétszáznyolcvanöt közép- iskolás diák vesz részt nyáron a Szovjetunióiban egy hónapos orosz nyelvi táborban. Az Oktatási Minisztérium és a Szovjetunió köz- oktatásügyi minisztériuma vezetőinek megállapodása alapján létesített táborok az idén 7. alkalommal nyitják meg kapuikat Kurszkban, Lugában és Novgorodban. A táborozok első csoportjai már elutazták. A-táborokba azok, a középiskola harmadik osztályát elvégzett fiatalok jelentkezhettek, akik intenzíven érdeklődnek az orosz nyelv iránt és a középiskola befejezése után orosz nyelvigényes szakon szeretnének továbbtanulni. A táborozóknak több mint a fele orosz nyelvi szakosított tantervű osztály tanulója, örvendetes, hogy az idén a sikeresen pályázattak több mint háromnegyede fizikai dolgozók gyermeke. Közülük 165 tanuló költségeit teljes egészében az a képernyőn is siker, a vasárnap esti bemutató legalábbis ezt igazolja. Egy kevésbé ismert drámáját vitte képernyőre a televízió. Kellemes órát szerezve nézőinek, hisz több erénye is van az Ádám Ottó rendezte tévéjátékénak. Megragadó volt nemes egyszerűsége, puritán képi tisztasága, pontosan kidolgozott színészi játék és ami nem kevésbé fontos, okos drámai tömörség jellemezte. (Dramaturg Mészöly Dezső.) Talán a címszereplő, Blaco záró monológjából lehetett volna még elcsippenteni anélkül, hogy a mondanivaló valamit is csorbult volna. A tévéjáték jól éreztette meg velünk Shaw fintorát és a szatírában mesterien ábrázolta a polgári világ álszent bizottságát, szemforgató képmutatását; art a világot, amelyben nagyobb erkölcsi súlya van egy csavargó lótolvaj szavának, mint az igazság félként őreinek. Jobbnál jobb színészi alakításokra figyelhettünk fel a játékban. Kitűnő volt Sztankai István a nagyszájú, önmaga és környezete ellen egyaránt lázadó Blanco szerepében, méltó társai voltak a béke- bírót játszó Bazilides Zoltán, a bíró öccsét alakító Tímár Béla és az idegen asz- szonyt nagy drámai erővel játszó Gombos Kati. Száz férfi és egy kislány, amerikai sikerfilm 1937-ben, mely sajátos életérzés megtestesítője: a háború előtti Amerikában lám ami reménytelennek látszik, az is megvalósítható. A csodatévő kamasz lány története évtizedekkel ezelőtt határtalan siker lehetett, ma csupán azért érdemelt figyelmet, mert láthattuk benne Leopold Stokowskit, a híres karmestert, és mert a valóban tehetséges Deanna Durbin játsza benne a kamaszlány szerepet. A filmet látva nyugtázhatjuk magunkban: hiába, a filmek felett is elmúlnak az évek, különösen pedig akkor, ha egy film divat szerint szolgálja ki az adott kor ízlését. A Művészeti Magazin vidéki körútja során legutóbb Kecskemétre látogatott, és örömünkre egészen új oldaláról fedezte fel számunkra a „hírős várost”. Vonzó képet festett arról a hozzáértő, nemes lokálpatriotizmusról — eredményeit felvonultatva —, amely a városkép kialakításában eredményesen munkálkodik régi és új ötvözetén, hogy az új körülmények közé is átmentse a régi város varázsait. A magazin hangulatos és tanulságos randevú volt a művé- 6zetsaerető Kecskeméttel V. M. Oktatási Minisztérium fedezi, 60 tanuló költségeihez pedig ezer-ezer forinttal járul hozzá. A diákok a táborokban kiváló szovjet nyelvtanárok irányításával fejlesztik nyelvismeretüket. A napi programokban nyelvtani, fonetikai és stilisztikai foglalkozások is szerepelnek. A programokban együtt vesznek részt szovjet diákokkal, első és másodéves főiskolai hallgatókkal és IX., X. osztályos fiatalokkal. A két-két magyar' és egy-egy szovjet fiatal által alkotott „troj- ikák” együtt töltik a szabadidőt is és néhány napra felkeresik Moszkvát, illetve Le- ningrádot is. Az egy hónap alatt — s ezt hat nyár tapasztalatai igazolják — évekre, életre szóló barátságok szövődnek. A diákok olyan nyelvtudással jönnek haza, amelyet más körülmények között csak hosszú évek után lennének képesek elsajátítani. Barlók-szeminsríiim Rangos eseményekre készülnek a muzsikusok és a zenebarátok. A július 20-tól augusztus 4-ig tartó 10. Bar- tók-szeminárium — amelyet a magyar géniusz műveinek autentikus megszólaltatása, zenei eszméinek térhódítása érdekében tartanak — elsősorban a műhelymunka fóruma. A Bartók-szemináriumra — talán a közelgő nagy verseny miatt — elsősorban zongoristák jelentkeztek, de lesznek szép számmal hegedűsök is. A zeneakadémia termeiben tartandó foglalkozásokon ismét tanít Kadosa Pál a magyar zongora-sikerek kovácsa és Gertler Endre hegedűművész, akik a szeminárium meghirdetése óta visszatérő művésztanárai a bartóki muzsika e jeles fórumának. A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is számos ország fiatal hangszeres szólistái jönnek Budapestre, közöttük természetesen a szocialista országok zongoristái és hegedűsei is. A zongora művészjelöltjeit Antal István és Hernádi Lajos mellett Ránki Dezső és Kiss Gyula segíti eligazodni a Bartók-művek hangzásvilágában és hiteles megszólaltatásukban, s utóbbiak zenekari kísérettel fogják a résztvevőknek betanítani Liszt és Bartók egy-egy zongoraversenyét Őrségi kerámia A több száz éves őrségi fazekashagyományokat ápoló és továbbfejlesztő magyar- szombatfai kerámiagyár rekonstrukciójának első üteme befejeződött. Az erre fordított közel 10 millió forintot saját erőből, bankhitelből és megyei támogatásból teremtették elő. (Á gyár korszerű- ! sítése során két új csarnok létesült. Az egyikben úgynevezett vörösáru — virágcserép, baromfiitató, kancsó, stb. — készül, a kettes számúban pedig dísztárgyakat, használati darabokat, az őrség jellegzetes forma- és díszítőművészeti világát őrző egyéb tárgyakat állítanak elő. Mostantól tehát több ma. gyarszombatfai kerámiát kap a kereskedelem. Emléktábla Halász Gábor tiszteletére Halász Gábor — a kiváló esztéta és kritikus — születésének 75. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek az író egykori óbudai lakóházán elhelyezett emléktáblánál. Halász Gábor munkásságáról Tolnai Gábor akadémikus emlékezett meg. Az emléktáblát a Kulturális Minisztérium nevében dr. Marczali László miniszter- helyettes koszorúzta meg. Elhelyezték a Magyar írók Szövetsége, az MTA irodalomtudományi intézete, a Petőfi irodalmi múzeum és a III. kerületi tanács koszorúját is. I NDK kulturális napok Tegnap megkezdődtek a már hagyományos „NDK kulturális napok” a Balaton déli partján. A július 11-ig tartó program eseményeit a siófoki bányász, a Csepel, az Ezüst part, valamint a balatonföldvári SZOT központi éttermében tartják. A SZOT siófoki központi könyvtárban plakátkiállítás nyilt, az üdülőkben pedig néprajzi, sport témájú, valamint a baráti ország életéről szóló filmeket vetítenek. © A templom tövében mál- náskert húzódik. Mellette gazverte iskolaudvar. A szolgálati lakás előtti lekerített részen virágok díszlenek. Az iskola ütött-kopott látványa lehangoló. — Legalább harminc éve nem nyúltak hozzá, kivéve azt, hogy a melléképületről leszedett cseréppel javították a tetejét. Indulat nélkül jegyzi meg ezt Urbán Pál, a szolgálati lakás bérlője. — Megértem, hogy nincs pénz, de öntevékenyen is sokat lehetne tenni. Mondtam például, hogy kialakítom én a fürdőszobát, csak valamit segítsenek. Kértem garázs- építési engedélyt is, hiszen bőven van rá hely, de a válasz arra is csak az volt: „nem lehet”. Urbán Pál évekig tanított itt Nagyréven, azután átkerült a szomszédos Cibakházára. Az itteni iskola életéről csak annyit mond: — Nem ismerem. Feszülő ellentétek, fojtó indulatok vannak a háttérben, úgy érzem, hiszen egy ilyen kis faluban mindenki mindent tud. A válasz mindenesetre korrekt. Magor.y Imre iskolaigazgatóval a főutcán futok össze. — Az a baja Nagyrévnek, hogy csali ez az egy kapuja van a világra. Nincs átmenő forgalom, ott kell a faluból kimenni, ahol bejött az ember. Túlságosan zárt település. — De talán éppen ezért jó kollektívák alakulnak ki. — Van úgy, hogy hetekig nem találkoznak egymással a nevelők, hiszen tantermeink hat helyen vannak szétszórva. Ezért gondoltunk arra, hogy alakítunk egy pedagógus klubot. Nagyréven tizenhárom nevelőnek kellene lenni. Nem babonás szám az oka, hogy három képesítés nélkülit kell alkalmazni. Magony Imre széttárja a kezét: — Voltam én a szegedi főiskolán és a jászberényin is. Nem jönnek a fiatalok. Mindjárt azt kérdik: milyenek a körülmények? A testnevelőszakos az iránt érdeklődik. hogy van-e tornaterem, a fizika—kémia szakosok az előadóterem felszereltségéről tudakozódnak. Mondjam art, hogy szertárunk se igen van? A csépai tanácselnöknek nem okoz gondot a tanerő- hiány. — Nevelőink 90 százaléka tősgyökeres csápai. A többiek szolgálati lakásban laknak. Csupán egy képesítés nélküli nevelőnk van. Az a tapasztalatunk, hogy aki lakáshoz jut, könnyen kötődik ide, s nehezen költözik el. © Békési Istvánt. a szelevé- nyi általános iskola igazgatóját sem feszítik a nevelőhiány gondjai. — Három nevelőnk most végzett a főiskolán. Kezd kialakulni a törzsgárda. — Mi kell ahhoz? — Mindenekelőtt a jó légkör. A szolgálati lakásokat például sorban újították fel. Tavaly Is közel százezer forintot költöttek erre a célra. Az sem mellékes, hogy régen egy középiskola sem volt úgy felszerelve, mint ez az intézmény. Az udvar szélén rúd- és kötélmászásra való sportállvány magasodik. — A BVM kunszentmártoni gyárának Ady Endre szocialista brigádja készítette társadalmi munkában. Az iskola gyakorlókertje szemet-lelket gyönyörködtető. Háromféle szőlőtermesztési móddal ismerkedhetnek a gyerekek. Rengeteg fürt feszül az aiagútszerűen kiképzett lugasokban. Az igazgató kedvtelve nézegeti. — Tetszett a svéd tévéseknek is, amikor filmet készítettek az itteni munkáról. © Városszegi Ferenc betessékel a hús verandára. Ilyenkor, késő délután már ügyelet sincs a kunhegyesi szakmunkásképzőben. Házigazdám a megtestesült derű. — Látta a „kék” iskolát? Azért „kék”, mert évek óta hajtogattuk, hogy de kék már egy új iskola. Most aztán megvan. Jó ötmillióba került, melyből az üzemek legalább másfél milliót magukra vállaltak. — Az igazi segítséget nem is ezzel nyújtották, hanem a tanműhelyek építésével. A VÍZGÉP nyolcvan, a MEZŐGÉP tizenöt, a Kunság Népe Tsz tizenöt, a Közép- tisza Állami Gazdaság kétszer tizenöt személyes tanműhelyt épített és szerelt fel korszerűen. A BHG kunhegyesi üzeme a fejlesztés során harmincszemélyes tanműhelyt épít. Ezek lelkesítenek bennünket. — Szóval tanévkezdetre minden rendben? — Augusztusban iskola- avaitót tartunk. Az egymillió forintba került felszerelés már egy éve a raktárban van. Mindez önmérsékletre int bennünket. Később azonban szeretnénk egy tornatermet, ami az egész község sportéletét is fellendítené. — Van elég nevelő? — Egy testnevelő és két műszaki tanár hiányzik. Letelepítésük lakás nélkül nehéz. Egy nevelőnk albérletben lakik, egy Kisújszállásról jár be. Egyetlen szolgálati lakásunk sincs. Nem csoda, hogy hét lakásigényünk vár kielégítésre. A pedagógus föld is gondot okoz. Minden iskolatípus nevelői kapnak földet a községben, csak az ipari szakmunkásképző tanárai nem. — Feleslegesek volnának a községiben? — Nem hiszem, hiszen az üzemek távlati terve szerint évente jó másfél száz szakember kibocsájtását várják tőlünk. A BHG most kérte, hogy érettségizettek számára szervezzünk egy átviteltechnikai műszerész osztályt. Ügy tűnik, a helyi üzemek fejlesztésének egyetlen problémája a szakmunkások biztosítása. A nevelőhiány országos gond. Megoldását csupán „felülről” várni képtelenség. Nos, akkor mi a megoldás? Mit is mondott a nagyrévi iskolaigazgató? ,.A végzősök az iránt érdeklődnek, hogy milyenek a feltételek.” Ahol rossz a tantestületi légkör, ahol nincs jó kapcsolat a község egészével, ahol társadalmi segítséggel is nem járulnak hozzá az iskolák korszerűsítéséhez, nem igyekeznek megoldani a nevelők lakásgondját, ott örökzöld téma lesz a nevelőhiány. Azzal bajlódva viszont sok gondot fog okozni a közeljövőben az új tanterv bevezetése, ami az iskolai munkát még inkább mai életünk követelményeihez igazítja. Simon Béla Egynyelvű Bábel Gyulán Egy kis csoport beszélget, s társalgásuk inkább bábeli nyelvzavar, mint egyetértésben zajló eszmecsere. A kölni egyetemista Wolfgang Loose fáradtan legyint, és közli Mgl- gorza Zaras lengyel tanárjelölttel, hogy.„nicht verstehe, was du sagst” mire a kielcei főiskola hallgatónője azt feleli „ja nie rozum- iem co ty mówisz”. erre pedig Assany Jacquot madagaszkári fiatalember csak a fejét rázza, és azt mondja: mi ne komprenas. kion vi diras. S ime a beszélgetőknek felderül az arca: mindenki érti, amit mond, tehát azt, hogy „nem értem, amit mondasz”. Ebben egyetértettek. A különös nyelvzavarban a Zamenhof doktor alkotta közös nyelv az eszperantó teremtett rendet, melynek segítségével röviden kiderült, hogy a gyulai Várfürdő árnyas fái alatt összefutott kjs társaság egy rendezvénynek, a szomszéd megyében évente szervezett gyulai nyári eszperantó egyetemnek a vendégei. A nyári egyetem, vagy ahogyan az eszpe- rantisták nevezik SEU (Soméra Esperanto Universitato) vasártiap kezdődött Gyulán. Az eszperantó nyelvvizsgákkal egybekötött egyhetes eseménysorozatban a mintegy tizenöt országból érkezett résztvevők a magyar kultúrával ismerkednek, s előadásokat hallgatnak földrajzi, idegenforgalmi témákból is. Kurszk, Luga, Novgorod Orosz nyelvi tábor (
