Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-30 / 179. szám
1976. július 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Láttuk, hallottuk a tiszafüredi járásban Tele a határ emberekkel. Törik a dohányt, szórják a vizet az öntözőberendezések, piacra indítják az első dinnyeszállítmányokat... A járás ipari létesítményeiben reggel — az éjszakába nyúló olimpiai közvetítésektől — álmosan állnak a gépek mögé az emberek. Aztán néhány perc múlva már nyoma sincs az álmosságnak. Dolgoznak, mint minden hétköznapon. ... A kisdiák arra gondol, hogy hány hét van még iskolakezdésig, a mezőgazdász az égre néz, beborul-e, a szakmunkás pihenni készül a Balatonhoz, a mérnök most érkezett a szabadságról. .. n pop óriásai — Tiszafüreden Szalóki bableves, abádi zsiványpecsenye Kívül-belül szép, modem létesítmény a néhány nappal ezelőtt megnyitott abádsza- lóki vendéglátó kombinát, amelynek építése több mint 7 és fél millió forintba került. Éttermet, kerthelyiséget, presszót, nagykapacitású konyhát és cukrászati üzemet foglal magában. Balázs János üzletvezető nem titkolt örömmel mutatja a korszerű konyhai gépeket, a jókora hűtőpultokat, amelyekből a pincérek hideg italokat visznek a vendégek asztalaira. Odakint 30 fok árnyékban — a palackok üvegteste egy pillanat alatt bepárásodik: a látvány önmagában is hűsít. Az étlap nagyszerű, jó ízű falatokat ígér, többek között két helyi specialitást: a szalóki bablevest és az abádi zsiványpecsenyét. A két különlegességet ette Nagy Béla kiskörei gépkocsivezető Debrecenből hazatérőben. — Jó ebéd volt? — Harmadosztályú ár, elsőosztályú minőség, gyors kiszolgálás. Nagyon jó volt. — hangzik a válasz. — Gyakran járok erre, máskor is itt fogok ebédelni, ha nemcsak az első két hónapban ügyelnek a színvonalra. „Egy..., kettő...-, három... Megy! — mondja Nagy László, a tiszafüredi művelődési központ magnósklubjának vezetője és elindítja lemezjátszót. Néhányon a lemezjátszóval egyidőben bekapcsolják magnetofonjaikat, hogy átvegyék lemezről a „Taste” együttes ritmusos zenéjét. Ezt a lemezt, a „Pop óriásai” sorozat keretében mutatja be a klubvezető. A három éve alakult magnósklub nagy népszerűségnek örvend a tiszafüredi fiatalok körében, mivel a foglalkozásokon nemcsak hangulatos, jó zenét hallgathatnak, hanem minden alkalommal egy diaporáma-mű- sort is megnézhetnek. A klubtagok többsége fiatal szakmunkás, de ilyenkor nyáron az otthon vakációzó egyetemisták, főiskolások is elmennek ide egy kis zenét hallgatni. Hldépitök az ártéren A KÉV-Metró építői 1975. decembere óta szélesítik Tiszafüred és Poroszló között az ártéri hidakat. Pontosabban, a tavaszi árvíz miatt két hónapig szünetelt a munka. Ezekben a napokban már teljes lendülettel dolgoznak az emberek és a gépek: átépítik az Eger-patak ártéri hídját. Szerelik a pillérek vastartozékait, elkezdték az új betonszerkezetek zsaluzását. A hidak átépítésére az 1978-ra elkészülő Tisza II. tározó várható vízmagassága miatt van szükség. Tiszaroff, Compack Vállalat Javuló munkafeltételek A Compack Csomagoló Vállalatnak Tiszaroffon van az egyetlen vidéki telepe. Hivatalos egységként 1969 októbere óta működik, de Tiszaroff és a vállalat között már évekkel korábban jó kapcsolat alakult ki: a nő- tagok foglalkoztatása érdekében a roffi téesz többször vállalt szerződéses munkát a Compacktól, amely viszont gyakran dolgozó kéz híján volt. Roffön munkaerőtöbblet, a vállalatnál munkaerőhiány. Kézenfekvő volt az önálló telep létesítése. Az azóta végbement fejlődést jól érzékelteti egyetlen adat: ebben az évben a roffi telepnek 377 millió forintos tervet kell teljesítenie. A telep kétszáznyolcvan dolgozójának kétharmada nő, döntő többségük betanított munkás. Mosószereket, fűszereket, édességeket csomagolnak. A „gyáregységet” 1974 óta a vállalat jelentősen fejleszti. Először a csomagolóműhélye- ket szerelték fel korszerű félautomata gépekkel, a közelmúltban hat és fél millió forintos beruházással felépült egy 1(100 négyzetméter alap- területű, modern raktár és még ebben az esztendőben jelentős összegeket fordítanak új anyagmozgató gépek vásárlására. Javulnak tehát a munka- feltételek, ezenkívül a legnehezebb munkát végző csoma- golónők fizetését is emelték. Ebben az évben nyolc százalékkal javult a csomagolok bére. Vakáció a mázsaházban A tiszaőrsi gabonaszárító tornya tövében, a mázsaházban melegítés, sassoonfrizu- rás lány sürög-forog. Búzával megrakott gépkocsi érkezik, rááll a hídmérlegre, bent a mázsaházban Sári Edit gyorsan egyensúlyba hozza a mérleg nyelveit, aztán feljegyzi: ennyi és ennyi mázsa gabonát hozott az ilyen és ilyen rendszámú tehergépkocsi. A megírt lapot a sofőr kezébe adja. Jöhet a következő kocsi... Sári Edit júniusban érettII tiszaszólósi dinnyeföldön — Nemcsak a kukoricának és a cukorrépának hiányzik nagyon az eső, hanem a dinnyének is — mondja az eget kémlelve, Nagy József, a tiszaszőlősi Petőfi Tsz dinnyése. Jókora aggodalommal a hangjában igy folytatja. — Nézzék meg ezeket a turkesztáni zöldbélűeket. Kicsik, de a szárazságban, kínjukban megértek. Az egyik száron kínjában érik, a másikon virág van, amelyik már nem tud kötni. Ha most esne. . . még segítene a dinnyén, nőnének tőle. Ha nem lesz eső, felét termi a dinnyeföld mint tavaly. — A görögdinnye talán rendesebb lesz — hajol le az egyik szépen gömbölyödő csíkoshéjú- hoz. — Rengeteg munka van ám ebben a 12 hektárnyi dinnyeföldben, kár volna, ha nem hálálná meg. . . ségizett a tiszafüredi gimnáziumban, majd Egerben felvételizett a tanárképző főiskola testnevelés—biológia szakára. — Nem sikerült — mondja. — ősztől képesítés nélkül fogok tanítani Tiszaderzsen. És közben készülök az újabb felvételire. — Most? — Most munkát vállaltam a vakációban, — válaszolta, — Két műszakban dolgozom, mérlegelem a terményt hozó gépkocsikat. Irta: Szabó János Fotó: Nagy Zsolt „Ha meghal a Nap” Amatőr csillagászok Berekfürdőn Napnézőben. A képen látható tizenötezer forint értékű „He- liosz” távcsövet a karcagi Május 1. Termelőszövetkezet November 24. szocialista brigádja ajándékozta az „Altair” klubnak A sötét felhőkből cikázó villám bukkan elő, s néhány másodperc múlva dobhártyát remegtető égdörgés hallatszik. — Két és fél kilométerrel odébb villámlott — jelenti ki rendíthetetlen nyugalommal a hatodik osztályos, karcagi Cséplő Misi, az amatőr csillagászok berekfürdői táborának legifjabb megfigyelője. — Honnan tudod? — Hét és fél másodperc telt el a villámlás és az égdörgés között. Három másodperc egy kilométert jelent. Így tanultuk a klubban. — Melyik klkibba jársz? — A művelődési központ „Altair” amatőr csillagászati klubjába. Tehát Misi a vendéglátók közé tartozik. Az amatőr csillagászok egyhetes táborát ugyanis a karcagiak szervezték meg. A több mint húsz résztvevő az ország különböző tájairól érkezett, s egy hétig közösen végeznek csillagászati megfigyeléseket, felvételeket készítenek a Napról, a Holdról, a meteorokról, s a változó csillagokról. — Persze most a felhők akadályozzák a munkánkat — mondja kissé bosszúsan Papp János, az ELTE másodéves matematika—fizika— csillagászati szakos hallgatója. — S úgy néz ki, hogy éjszaka sem lesz tiszta az égbolt. — A kényszerszünetben legalább feldolgozzuk az adatokat, előhívjuk a filmeket, s megjavítjuk az egyik elromlott távcsövünket — szól közbe a helybeli gimnazista Karászi István, aki saját készítésű távcsővel büszkélkedhet. — Hány csillagot számlált már meg eddig? — A „Kis Medve” csillagképről „Ursa Minor”-nak nevezett távcsövemmel még nem túl sokat, hiszen egészen új. Körülbelül tízezer csillagot láttam eddig vele. De hogy életemben mennyit láttam már? Azt nem is tudom megmondani. — S a tízezer kevés? — Ha azt vesszük, hogy szabad szemmel is láthatunk kétezer csillagot, akkor nem sok. Én egyébként a Holdat szeretem a legjobban, több felvételt készítettem már a felszínéről. A legutóbbit itt a táborban csináltam, s nagyon jól látszanak rajta a kráterek. — Szeretne a Holdra menni? — Ki nem szeretne? — válaszolnak kérdéssel a kérdésre kórusban, szinte mindany- nyian. — Hogy a Holdra vágyjunk elég csak elolvasni Oriana Fallaeinak az amerikai űrhajósokról szóló könyvét a „Ha meghal a Nap”-ot. S ha még valaki ráadásul a csillagászatnak is rabja, akkor elképzelhetetlen, hogy ne szeretne a Holdra menni — mondja a tatai Tepliczky István. — Faliadról jut eszembe: valóban, mi lesz akkor, ha egyszer, sok évezred múlva meghal a Nap? — Addig még elképzelhetetlenül sok év telik el — nyugtat meg Szentmártopi Béla, a kaposvári amatőr Ezt a felvételt a legutóbbi részleges napfogyatkozáskor készítette Tepliczky István. Az igazi fotóscsemegére azonban még sokat kell várnia, hiszen 1999. augusztus 11-én lesz legközelebb teljes nap- fogyatkozás Kráterek a Hold felszínén. A fotós: a karcagi gimnazista Karászi István csillagász klub vezetője. — Mire elfogy a Napból az ösz- szes hidrogén, tehát „meghal”, itt a Földön már olyan fejlett lesz a tudomány, hogy más energiaforrás táplálja majd az életet, vagy egy más bolygón él tovább az emberiség. Hiszen, ahogy Fallaci írja „az égen ezernyi otthon fénye világít, s ha a Föld meghal, ha a Nap meghal, majd odafönt élünk.” — A tudomány gyors fejlődését az amatőr csillagászok is segítik... — De még mennyire! Az egész országban, sőt az egész világon vannak megfigyelő állomások, ahol amatőrök dolgoznak, s észleléseiket, tapasztalataikat “kiadványokban öszsesítik. Olyan munkát végeznek, ami hallatlan nagy türelmet, pontosságot igényel, hiszen éjszakákon át kémlelik az égboltot, fotózzák az űrben lejátszódó változásokat, meteorok feltűnését, eltűnését, új csillagok születését. Ezeket az értékes adatokat aztán tudományos központokban dolgozzák fel, s nem egyszer éppen ezek .jelentik az újabb kutatások kiindulási pontjait. Tál Gizella
