Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-30 / 179. szám

1976. július 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat 2. sz. gyáregységében készítik Debrecenben azokat a pvc-csöveket, amelyet az építőipar használ. A több száz féle terméket gyártó üzem a posta részére is szállít védőcsöveket, ezekben vezetik a telefon- és telexkábeleket. Szakvásár nyflik augusztusban Augusztus 25. és szeptem­ber 1. között rendezik meg az idén az AGROMASEXPO Nemzetközi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Gép- és Műszerkiállítást és Vásárt. A bemutató helye a Budapesti Nemzetközi Vásárközpont „C” pavilonja és annak kör­nyéke, több mint 23 ezer négyzetméteres terület. Az AGROMASEXPO ’76 célja, hogy az V. ötéves terv első évében tájékoztatást nyújtson a mezőgazdasági, élelmiszeripari és erdőgaz­dasági üzemeknek, valamint a kistermelőknek azokról a technikai eszközökről, ame­lyek megismerése, beszerzé­se és alkalmazása egyik elő­feltétele az ötéves tervidő­szakra előirányzott célok el­érésének. Az érdeklődők 130 kiállító áruit tekinthetik meg, ebből 56 külföldi cég — 19 ország képviseletében. A bemuta­tón mezőgazdasági, élelmi- szeripari, és fafeldolgozási gépeket és műszereket lát­hatnak a vásárlátogatók. Az AGROMASEXPO má­sik fontos feladata, hogy a nemzetközi együttműködést fokozza, különös tekintettel a KGST keretében megva­lósuló gyártmányszakosítás­ra, s az ilyen célú kooperá­ciók és egyéb műszaki együttműködési formák bő­vítésére. Bővítik a miskolci tejüzemet Ötvenezer literrel növeli napi feldolgozó kapacitását az V. ötéves terv időszaká­ban a miskolci tejüzem. A bővítés során az 1969. óta működő üzemben több, már korszerűtlenné vált techno­lógiai egységet kicserélnek egyebek között nagyobb tel­jesítményű átvételi- és hűtő­vonalat szerelnek fel. a villany- és járdafejleszté- sekkel, eldönteni hol a leg­fontosabb. Most a vízmű van soron, azt akarunk. Kell is, mert néha két óra hosszáig is ácsorognak a nagyrévi em­berek a kútnál, mire megte­lik egy kanna... Meg ugye a pártbizottsági ülésekre is hű­ségesen járok, merthogy tag­ja vagyok a testületnek. Utána két fiáról beszél, akik a téeszben dolgoznak, hirtelen előkerül egy szőke kisleány is, az unoka, de a révészt várná valaki a túlsó parton. Átkiált. — Halló! Átjön? — Át! A révész a csónakhoz bal­lag, berántja a motort, még elmondja, hogy vizsgáznia kellett vízi kreszből és mű­szakiból, mert igaz, hogy a téeszben lehúzott másfél év­tized előtt már révész volt, de csak „övedzős”. A műsza­ki könnyű volt, mert van már neki mindenféle jogo­sítványa. Ügyhogy papírból van éppen elég, csak egész­ség legyen, búcsúzik, a csó­nak meglódul, töf-töf-töf... és máris kiköt a túlsó par­ton. Körmendi Lajos Életmentők Répaátvevő állomás Jászjákihalmán kitüntetése Tegnap délután a Szolnok megyei Tanácsnál életmen­tőknek adott át kitüntetést dr. Hegedűs Lajos, az MTVB elnöke. Részt vett az ünnep­ségen Zsovák László, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője is. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának „Élet­mentő Emlékérem” kitüntető jelvényét kapta Anatolij Grigories Kiszeljov zászlós, Grigorij Deniszovics Pereja- tyinyec törzsőrmester és Bí­ró Antal kisújszállási vas­utas. Először a szovjet katonák vették át kitüntetésüket há­rom ember életének meg­mentéséért. Tavaly októbe­rében dr. Antal Imre szol­noki belgyógyász főorvos Jászberény határában gép­kocsijával, műszaki hiba miatt egy fának ütközött. A helyzetet súlyosbította, hogy a kocsiból kifolyó üzem­anyag miatt bármelyik pil­lanatban felrobbanhatott volna az autó. Az arra ha­ladó szovjet katonai jármű­ből kiszállt a két szovjet ka­tona, és az eszméletlen uta­sokat, dr. Antal Imrét, fele­ségét és nővérét kimentet­ték a robbanásveszélyes ko­csiból. Nem sokkal később a me­gyei tanács elnökének szobá­jában, Bíró Antal vette át kitüntetését két kisgyermek megmentéséért. Bíró Antal vasutas, kisújszállási lakos, ez év júniusában a berettyói közúti hídtól nem messzire a vízben, két fuldokló kis­gyermeket látott meg. Azon­nal a segítségükre sietett, és kimentette a folyóból a 4 éves kisfiút, és a 8 éves leányt, akik felügyelet nél­kül játszottak a Berettyó gátján, és a vízbe estek. Kétszáz személyes óvoda épül Az idén is tovább épül, fej­lődik Mezőtúr. A Szabadság téren jó ütemben halad 40 állami bérlakás építése, elké­szültével valamelyest 'Enyhül­nek majd a lakásgondok a városban. Javában tart a kórház épületének rekon­strukciója, lényegesen jobb körülményeket teremtenek az orvosoknak gyógyító munká­jukhoz. Még egy jelentős építkezés, amelyhez a város lakói is tevékenyen hozzájá­rultak: 200 személyes óvoda építését készítik elő, amely­hez a mezőtúriak az Egy nap a város gyermekintézményei­ért akció keretében sok ezer óra társadalmi munka bérét fizették már be a tanács számlájára. A Mátravidéki Cukoripari Tröszt beruházásában, kor­szerű répaátvevő állomás épül a jászjákóhalmi Béke Tsz területén, egymillió fo­rint költséggel, a szövetkezet építőrészlegének kivitelezésé­ben. Őszig készül el, és at­tól kezdve üzemel az új ré­paátvevő mérlegkamrája. Akkorra lesz kész az 1600 négyzetméter alapterületű betontér, amelyen az új ter­mést tárolhatják. Érdekessé­ge az állomásnak, hogy sza­lagszerű építkezéssel tovább bővíthető. Az átvevőhely teljes kiépítésére a tröszt A révész — Halló! Átjön? — Át Idős Hunyadi László a Csornákhoz ballag, berántja a motort, töf-töf-töf... már odaát van az újbögi parton. Pallót tesz a csónak orrára és a partra, ezen a ladikba tolják a Pannónia motort. Közben a táblát nézege­tem a nagyrévi oldalon. Vi­teldíj : személyjegy két fo­rint, motorkerékpár három, juh, sertés, kecske, kutya kettő... Napkeltétől nap­nyugtáig. Töf-töf-töf... Kikötnek. — Ennyi egy forduló, ami­óta motor van a csónakon — mondja Hunyadi László. — Azelőtt övedzővel (azaz eve­zővel) húztuk. Kidöglött az ember, főleg ha szél volt, mert az mindig félrecsavarta a csónakot. Egy kis akadály azért most is kerül, az átfuvarozott Pannónia az istennek nem akar kijönni a ladikból, a gazdája rugdossa, mégsem indul. — Be kell tolni — java­solja a révész. — A vízbe. Tíz perc múlva elmegy az utas, beindult a makrancos Pannónia. Csend van, za­vartalan, gyönyörű csend. — Nyugodt hely — állapí­tom meg önkéntelenül. — Az. Napi öt-hat forduló. Vasárnap, ünnepnap még csak-csak, a nagyréviek láto­gatják az újbögi rokonokat. Kerékpárosok, motorosok jönnek, gyalogos alig, eset­leg piacozni egy-két öreg. ■Idős Hunyadi László vál­lán kis bőrtáska, akár egy kalauznak. Ugyan ■ mi lehet a dolga? — nézek szét biro­dalmában. — Átviszem az utasokat, a két csónakot és vigyázok, rendben tartom a följárókat, hogy a rév környékén ne fürödjenek. Higgye meg, ne­kem az életet jelenti ez a bé­kesség a révnél. Végignézem: erőteljes, mintegy 6 millió forintot költ a következő években. A répaátvevő létrehozását többek között az is indokol­ta, hogy a körzetben nyolc itsz, mintegy kétezer 100 hek­táron termeszt cukorrépát. A Béke Tsz amellett, hogy fenntartója lesz az új lé­tesítménynek, maga is jelen­tős összeggel járul hozzá a létrehozáshoz: csaknem egy­millió forint értékű kom­plex réparakodó gépekkel szerelik fel az állomást, amely elkészülte után a jászsági cukorrépatermesztők egyik központi átvevőhelye, és tranzit raktára lesz. nagy darab férfi, mint meg­tudom 52 esztendős. — Tudja, ősszel beteg let­tem, addig a téeszben dol­goztam, de az orvos nyugod- tabb helyet ajánlott. Hát ez a nyugodtabb hely. — Még mindig nem ér­tem. — Tizenhat esztendőt töl­töttem a téeszben: először traktoros, majd anyagbeszer­ző, végül gépcsoportvezető lettem. Érszűkületem van, s az ideg majdnem összerop- pantott, kevés híja volt, hogy lebénuljon a fél oldalam. Hét fajta orvossággal éltem nem is olyan régen, de amióta révész vagyok szinte kicseréltek. Megnyugodtam. Én is élvezem a Tiszát, a zöldet, a madarak éneke is szebb mint (bármelyik autó dallamkürtje, odébb egy fiú és egy kutya játszik a sekély vízben... Ő, ez a remetei magány!... — Rosszul ítéli meg — egye­nesíti ki gondolatomat a ré­vész. — Innen hazamegyek műszak után, s akkor tanács­tag vagyok, immár tizenhá­rom éve. Kerül gond így is: régebben sok probléma volt Tudomány-áltudomány Ha valaki rekedtség esetén ka- millázást javasol, mert az a tapasztalatok szerint ilyen esetben hatásos, akkor javas­lata helyesnek bizonyulhat, de ez ügyben nincs szó tu­dományról. Ha valaki azt hirdeti, hogy kamilla főzetével eredménye­sen képes a tudathasadást kú­rálni, valószínűleg csalóval, sarlatánnal állunk szemben. Az az ember viszont, aki kikutatta, hogy milyen a kamillavirág vegyi összetéte­le és hogy milyen hatásának szerkezete a különböző embe­ri megbetegedések esetén, majd ésszerű magyarázattal szolgált arra vonatkozóan, hogy bizonyos kellemetlen tüneteket mikor, mennyiben és hogyan képes enyhíteni ez a szer — nos, erre az em­berre azt mondjuk, hogy tu­dományt művel. Ezzel szemben lehet, hogy valaki sikeresen alkalmazza bizonyos esetekben a kamil­lát, de ezen túlmenően olyan magyarázatokat fűz hatásá­hoz — lehetőleg orvosi és ve- gyészi műszavak kíséretében — amelyek kísérletileg cá­folhatók, logikailag hibásak és a kor szakismeretének szintjén ésszerűtlenek. Ebben az esetben szoktunk áltudo­mányosságról beszélni. így — legalábbis a kamilla tárgyában — érzékelhető, hogy mi az, ami még nem tudomány és ami már tudo­mány, ill. mi a csalás és mi az áltudományos okoskodás. Csakhogy a kamilla viszony­lag egyszerű dolog a világűr jelenségeinek, vagy a magyar nép eredetének egyes kérdé­seihez képest. Ami sokszor perdöntő valamely kérdés megoldásának értékét illető­en, az a kísérlettel való bizo­nyítás vagy cáfolás. De szá­mos esetben kísérletre egyál­talán nincs lehetőség, a tár­sadalomtudományok például tipikusan nem kísérleti tudo­mányok. Az említettek közül a csa­lás elméletileg a legegysze­rűbb eset, hiszen valaki szán­dékoltan kohol hamis magya­rázatot, s ezzel az ügy az erkölcs, vagy a büntetőjog te­rületére utalható. Az áltudo­mányos magyarázat esetén nehezebb a helyzet, mert többnyire jóhiszemű erőfe­szítésről van szó egy még megoldatlan kérdés, összefüg­gés esetében. Mivel ekkor az adott probléma tudományo­san megoldatlan, az áltudo­mányos magyarázat koránt­sem nyilvánvaló a természe­tes ész számára. Ezzel pedig a kérdés szakértői körök ille­tékességébe utalódik, amitől korántsem válik egyszerűbbé. Nem válik egyszerűbbé, mert vagy a szakemberek közötti eltérő törekvésű csoportok szembenállásaként jelentke­zik, vagy ha céhen kívüli amatőrtől származik a ma­gyarázat, úgy rögtön a dilet­tantizmus személyeskedő vádja merül fel, ami persze szintén nem cáfolat. Hogy kit tartanak a szak­tudósok dilettánsnak, azaz kinek nincs meg az előkép­zettsége, fölkészültsége, kö­vetkezésül illetékessége, ez mindenkor szakmai elfogult­ság kérdése is. így tartanak dilletánsnak egy középkorral foglalkozó történészt, a ma­gyar őstörténet ügyeiben és viszont. Sok fölfedezés, ta­lálmány — még a műszaki és természettudományok te­rületén is — azért sikkad el, mert egyes szakemberek szak­mai gőgje és csoportérdeke ezt így kívánja és teszi le­hetővé. Gondoljunk csak a „nehéz emberek” kálváriájá­ra. Vagyis, ha valamely ötlet egy amatőrtől származik, az attól még nem biztos, hogy áltudományos ötlet, bár a szakemberek hajlamosak sok­szor eleve annak tartani. A szakemberek szaktudo­mányossága a robbanékonyán fejlődő tudomány kényszerű munkamegosztásaként igen nagy eredményeket tesz le­hetővé, de korántsem jelenti azt, hogy minden szakférfiú „tudós” a szó régi rangja ér­telmében, azaz szemléletének általánosságában. A „szaktu­dományos barbarizmus”, amit röviden szakbarbárságnak nevezünk, az érdeklődés erős és sokszor kényszerű beszű­külését jelenti, ami a tudo­mányos gondolkodás egyete­mességének föladásával is párosulni szokott. A tudomá­nyos gondolkodás mindenkor kritikus, mégpedig elsődle­ges kritikus önmagával szem­ben. Ez a kétely — és hang­súlyozzuk, hogy ez önnön eredményeivel szembeni ké­tely is — biztosítja a tudo­mány számára a nyitottságot és, rugalmasságot, ami lehe­tővé teszi, hogy tényleg meg­tudhasson valamit a világról. A szakbarbárság és a szak- tudományos elfogultság a lehető legkevésbé alkalmas az áltudományosság leleple­zésére. Némely szaktudósok, akkor, amikor „feszítsd meg”-et kiáltanak, ha csak meg is nyikkan egy amatőr illetékességi köreiket érintve, nem tudósként járnák el, mert nem észérvekkel, hanem tudományon kívüli eszközök­kel kísérlik meg — sokszor eredményesen — a céhen kí­vüliek véleményének elfoj­tását. Jóhiszemű Ä mány köntösében tetszelgő, a tudományra, vagy a társada­lomra káros áltudományos nézetek és elméletek persze mindenkor jócskán akadnak. Ezeket a tudománynak kell megcáfolni, és csak a tudo­mány cáfolhatja meg ezeket. Az áltudományosság hamis­ságának leleplezésére azon­ban a tudomány munkása csak tudós mivoltában alkal­mas. Csak az okszerű cáfolat, csak az új tudományos ered­mény a maga ésszerűségének hatásával képes semlegesíteni az önkritikátlan áltudomá­nyosságot. Ez néha látszólag hosszú időt igényel, de min­dig gyorsabb és biztosabb a tudomány győzelme, ha azt maga éri el a maga eszkö­zeivel. G. CS. Minden munkahelyi büfében tilos a szesz A belkereskedelmi minisz­ter az érdekelt szervek veze­tőivel egyetértésben módosí­totta és kiegészítette a sze­szes ital értékesítését szabá­lyozó korábbi, 1972-ben ki­adott rendeletét. A módosí­tás tovább szigorítja a szesz­árusítást. Eddig csak a gyárak, az építkezések, a bányák büféi­ben volt tilos a szeszes ital értékesítése, a hivatali mun­kahelyi büfékben palacko­zott italokat árusíthattak. Az új rendelet általánossá tette a tilalmat. Előírja, hogy a munkahelyeken levő üzletek­ben, vendéglátóhelyeken munkaidő előtt és alatt sem­miféle szeszes italt nem sza­bad árusítani, vagy kimérni. Tilos a szeszes italok fo­gyasztására ösztönző reklám és a hirdetési tevékenység. A Magyar Közlöny 59. szá­mában megjelent és hatály­ba lépett rendeletet szeptem­ber 1-től kell alkalmazni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom