Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-29 / 178. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP lSítí. jútiuö 29. 4 Berlin és a párbeszéd Most, amikor Slv. fordulójának megünneplésére készülünk, nem felesleges emlékeztetni rá: a legnagyobb szervezett erő, amely e tanácskozásért küzdött, az európai kommunista mozgalom volt. A kezdeményezés a szocialista közösség országainak komiViunista és munkáspártjaitól indult ki. Óriási munkát végeztek a közvélemény mozgósításában az európai tőkésországok testvérpártjai is. Ezek az egybehangolt erőfeszítések tették lehetővé, az európai biztonsági és együttműködési konferencia zárószakaszának megtartását a legmagasabb szinten. Napjainkban az európai kommunista és munkáspártok a hels.in.ki eredmények elmélyítésén, az ott elért sikerek továbbfejlesztésén munkálkodnak. És aligha lehet túlbecsülni annak a jelentőségét, hogy a testvérpártok a továbbfejlesztés dolgában egyhangúan elfogadott berlini dokumentumukban azonos következtetésekre jutottak, melyek különösen fontosak e következtetések sorában. Mindenekelőtt egyetértettek abban, hogy Helsinki is példázza: a legbonyolultabb európai és nemzetközi problémákat meg lehet oldani valamennyi érdekelt részvételével, a teljes egyenjogúság alaDján. Lényeges a megállapítás, és az azóta eltelt időszak is bizonyítja, hogy a záróokmány ajánlásai nem valósulnak meg maguktól és automatikusan. A Helsinkiben kötött megállapodások hatékonysága annál nagyobb lesz. minél sikeresebben tudják mozgósítani a kommunista és munkáspártok a kontinens valamennyi békeszerető és demokratikus erejét. a néptömegeket. A dokumentum mélyrehatóan elemzi az enyhülésért és a társadalmi haladásért vívott harc dialektikus egységét. Megállapítja, hogy a békés egymás mellett élés kedvezőbbé teszi a harci körülményeket azok számára, akik az igazságosabb társadalomért, a szocializmusért küzdenek. A kommunista és munkáspártok olyan munkaprogramot dolgoztak ki dokumentumokban. amely reális és hatékony intézkedéseket tartalmaz az enyhülési folyamat elmélyítéséért. Az intézkedések első köre a fegyverkezési hajsza megszüntetésére . vonatkozik. Egyebek közt felszólítja az államokat — elsősorban az atomfegyverekkel rendelkező, nagy katonai potenciájú országokat — a katonai, költségvetések rendszeres csökkentésére. Érdemes emlékeztetni arra, hogy a Szovjetunió már hónapokkal korábban ennek a felhívásnak szellemében járt el és rendkívül nagy önmérsékletet tanúsított katonai költségvetésének elkészítésénél. A folyó költség- vetési évre éiVényes szovjet katonai költségvetés százalékosan még valamelyest kisebb is az előző esztendeinél, ugyanakkor, az Egyesült Államok rekord-ugrással 112 milliárd dollár fölé emelte katonai kiadásait! Nyilvánvaló azonban, hogy ilyen helyzet hosszabb időszakon át nem tartható fenn, s a mérsékletre a másik félnek is hasonló módon kell válaszolnia. Ugyancsak ebbe az első körbe tartoznak azok a javaslatok, amelyek az atomháború megakadályozására irányulnak. Alig több, mint két héttel a tanácskozás után újabb előrelépés történt ezen a területen: a Moszkvában aláírt szovjet—francia dokumentum igazolta, hogy ilyen intézkedések lehetségesek és kölcsönös jószándék esetén elérhetők. A javasolt intézkedések egy másik köre a fasizmus gyökeres kiirtására, a demokrácia és a nemzeti függetlenség kivívására és megvédésére vonatkozik. Harminc évvel azután, hogy a kommunisták és a demokraták hősi harcra kényszerültek a fasiszta ellenforradalommal szemben Spanyolországban, minden jel az utolsó európai fasiszta rezsim közeli végére mutat. A kommunisták azonban az antifasiszta-demokratikus küzdelmet nem szűkítik le Spanyolországra. Valódi demokratikus fejlődésre hívnak fel olyan államokban, mint Portugália, Görögország, amelyekben megdöntötték a fasiszta, ultrareakciós diktatúrát. Ott is és más európai tőkésországokban is a demokratikus jogok védelméért és kiterjesztéséért szállnak síkra, hogy a burzsoázia ne tudjon az egyetemes békét is veszélyeztető diktatúrához folyamodni. A javasolt intézkedések harmadik köre egyebek közt a népek közötti kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésére, a kulturális, tudományos együttműködésre vonatkozik. Nagyon lényeges annak hangsúlyozása, hogy véget kell vetni a gazdasági kapcsolatokban a diszkriminációnak és minden állam számára biztosítani kell a legnagyobb kedvezményt. A kommunista tok dokumentumának jelentősége elválaszthatatlan a történelmi perspektíváktól, lehetőségektől és felelősség- érzettől. Attól, hogy a kontinens minden lakóját érintik a javaslatok említett és további „körei”. Éppen-ezért hatékony összefogásra hív fel a berlini okmány, mozgósítani kívánja a tömegeket a párbeszédre és az akcióegységre. Vajda Péter Libanon A VÁLSÁG VADHAJTÁSA' Változatlan hévvel tombol a 15 hónapja tartó, és két hónap óta külföldi katonai beavatkozással tetézett libanoni polgárháború. Az elmúlt napokban a harci tevékenység csökkenéséről és a szíriai csapatok részleges kivonásáról szóló hírekre a frissebbek rácáfoltak: ismét napi több mint száz halálos áldozatról számolnak be a jelentések, s arról, hogy páncélosokkal megerősített újabb szíriai alakulatok hatoltak be Libanon területére. A tény, hogy újólag — a jó ég tudja, immár hányadszor — a fegyvereseké a szó. a válság politikai megoldását célzó arabközi diplomáciai erőfeszítések zátonyra futását jelzi. Illetve azt, hogy a szemben álló felek, a maronita keresztény jobboldal és a muzulmán haladó pártok, valamint palesztin szövetségeseik újabb kísérletet tesznek vitájuk katonai eldöntésére. Kötélhúzás Kairóban Az Arab Liga miniszteri tanácsa Kairóban rendkívüli ülésen négy napig tartó „kötélhúzás” után felemás határozatokat hozott A ligának mindenek előtt meg kellett állapítania, hogy kudarccal végződött Libanonba irányított békéltető bizottságának, valamint arabközi békefenntartó haderejének a küldetése. Ebből voltaképpen egy logikus következtetés levonása kínálkozott volna: az. hogy a miniszteri tanács a libanoni kérdést az arab államfők csúcsértekezlete elé utalja. E nagy tekintélvű fórum összehívása egyrészt demonstrálhatta volna az arab világ egységéit, másrészt pedig az államfők esetleges tűzszüneti felhívását talán komolyabban vették volna a harcoló felek. Dehát annak, ami pillanatnyilag annyira nincs, mint az arab egység — még a látszatát is nehéz kelteni. A liga miniszteri tanácsa nem tudott zöld ágra vergődni a csúcsértekezlet ügyében. Helyette három vérszegény döntést hozott: 1. saját szintjén folytatja libanoni megbékélési misszióját; 2. elősegíti egy szíriai—palesztinai csúcstalálkozó létrejöttét; 3. jelentősen növeli a Libanonban levő — mintegy ezer főnyi — békefenntartó alakulata létszámát. Máris kezd azonban bebizonyosodni, hogy ezek a határozatok csupán jámbor óhajok maradnak. Nem meglepő egyébként, hogy ennél többire nem teUett az Arab Liga erejéből. A tavaly ősszel — amerikai bábáskodás mellett — megkötött egyiptomi—izraeli csapatezétválasztási megállapodás jócskán tovább mélyítette a különböző politikai színezetű és orientációjú arab kormányok meglevő ellentéteit. Ami Libanont illeti, annak eredendően polgárháborús belviszályt a testvérorszá- gok közvetlen vagy közvetett beavatkozásával sikerült már arabközivé tenni. A libanoni máglyán csaknem mindegyikük a maga külön pecsenyéjét sütögeti. Ez tragikus Libanon népe és az ott élő palesztinok szempontjából, de kedvez Izraelnek és imperialista védelmezőjének. Hiszen a libanoni kátyúba beleragadt arab világ nemigen gondolhat arra, hogy az agresszió köve tkezményemek felszámolásával foglalkozzék. A legellentmondásosabb Szíria szerepe a libanoni válságban. Az eredetileg békéltető szándékkal fellépő damaszkuszi kormány, különösen amióta „a rend biztosítása” címén bevonultatta csapatait Libanonba, csak növelte az ottani zűrzavart, fokozta a vérontást Szíriai csapatok harcba keveredtek palesztinai gerillákkal és libanoni baloldali szövetségeseikkel. Ez kétségkívül a maronita jobboldal megerősödését eredményezte. A Jobboldal offendvája A jobboddal most erőteljes offenzívat indított, hogy megvalósítsa ellenőrzését a Bejruttól északra eső „keresztény Libanon” fölött és így ténylegesen kettéossza az országot. Közben kísérlet történik a válság . pal eszti n izálására’ ’, illetve arra, hogy a konfliktus a Palesztinai Felszabaditási Szervezet és a szíriai vezetők nézeteltéréseire korlátozódjék. Emiatt maradt el Jász- szer Arafat tervezett damaszkuszi találkozója Hafez Asszad elnökkel. A PFSZ ugyanis ragaszkodik a szíriai csapatok visszavonásához, valamint ahhoz, hogy a damaszkuszi megbeszéléseken a libanoni baloldal is képviseltesse magát. A PFSZ a Libanonban élvezett viszonylagos autonómiáját, de immár a puszta létét is védi. Libanon polgárháborús csomóját pedig külső kezek — még testvériék sem!, — oldhatják meg. , Pálíi Viktor Lvovi televíziók A lvovi „Elektron” gyár futószalagjairól félpercenként kerül le egy televíziós készülék. A Szovjetunióban gyártott színes televíziók fele itt készül. A Szovjetunió a legnagyobb televízió-exportőr, és az exportra kerülő készülékek több, mint fele lvovi gyártmány. Az „Elektron” egyesülés a hatvanas évek végén alakult Ukrajnában, a lvovi televíziós üzem továbbfejlesztéseként. A termelés növekedésével i munkaerő-szükséglet lépett fal. Több ukrajnai városban, ahol még voltak munkaerő- tartalékok, egymással technológiailag kapcsolódó üzemrész-komplexumot hoztak létre különböző televíziós egységek gyártására. A szovjet ipar több mint negyven televízió típust gyárt, a legkülönbözőbb ízléseknek és igényeknek megfelelően. Többször csökkentették a televíziós készülékek árát (háromszor az utóbbi időben), bevezették a régi típusok cseréjét újakra és a hitelakciót. A központi futószalag, ahol a színes televíziókat szerelik össze a Lvovi „Elektron’’ ipari egyesülésben, (felső kép) Az elmúlt négy évben a Lvovi „Elektron” össztermelése majdnem háromszorosára, a munka termelékenysége pedig kétszeresére nőtt. A képen a vállalat legipobb dolgozói közül kettő: Z. Rogalsz- kij és I. Krijov. (Balra) I öjkép csata titán Hogyan vezet az ingyen sör a szocializmushoz? Nem másképp, mint hogy bevezetik az ellenszolgáltatás nélküli sörkimérést, ehhez államosítják a gyártást és az árpatermelést, mindenféle irányító és ellenőrző hivatalokat létesítenek; a sör kevés lesz, vízzel hígítják, mire elkezdik titokban főzni és pult alól értékesíteni az igazán jó italt: „Hát ez a szocializmus”. Ki hordta össze ezt a zagyvaságot? Nem akárki: a nyugatnémet Kereszténydemokrata Unió főtitkára egy választási gyűlésen mondott beszédében. A fenti szavak pedig Münchenben hangzottak el, és így a szónok természetesen a sörivás témaköréből vette példázatát. Jobboldali trükk De hogy kerül a csizma az asztalra? Hogyan jutott egyáltalán odáig a müncheni Hofbräushaus, hogy benne a jobboldaliak a szocializmusról beszéljenek? A fő jelszó, ugyanis, amellyel a jobboldal a választási csatába indul, így hangzik: „Szabadságot vagy szocializmust?” Vajon az NSZK polgárainak valóban e kettő között kell majd választaniuk október 3-án? Szó sincs ilyesmiről. A jobboldal trükkje ez, amellyel a Szociáldemokrata Pártot szeretné kiütni a nyeregből. A választások kora ősszel lesznek, de a pártok már most. a nyári szünet előtt közhírré tették programjukat, megfogalmazták fő jelszavukat, fölvonultatták haderőiket. Két fő csoport áll egymással szemben: a kormányon levő szociáldemokrata-szabaddemokrata koalíció és az ellenzéki kereszténydemokrata—keresztényszociális együttes. A mostani kampány fő jellemvonása, hogy mindkét fél takarékoskodik az ígéretekkel. Jól tudják, hogy a nyugati világ csak most kezd kilábalni a gazdasági hullámvölgyből és nem lehet tudni, milyen ütemben történik ez, menynyire lesz tartós. Nem hirdetnek meg tehát olyan programokat, amelyeket nyilvánvalóan nem tudnánk teljesíteni: nem ígérnek nagyobb jövedelmet, sem költséges szociális reformokat CDU-demagógio A szociáldemokraták „múlt- agitációt” folytatnak. Kétségtelenül elmondhatják, hogy a hét esztendő alatt, amióta hatalmon vannak, jónéhány szociális intézkedést hoztak a nyugdíjemeléstől a büntetőtörvénykönyv korszerűsítéséig. Ezt viszont nem rejtik véka alá: hatalmas, drága újsághirdetésekben dicsekednek el eredményeikkel, azt sugallva ezzel, hogy abban a pártban, amely ilyen Intézkedéseket hozott, a jövőben is lehet bízni. Ez kampányuk alapgondolata. Hogvan támadja ezt az ellenzék? Ijesztgetéssel. Tény, hogy ma már az NSZK nemzeti jövedélmének több mint a fele az állam kezén megy át és a szociális reformok többsége is az állam irányító, olykor kényszerítő funkcióját erősíti. Az ilyen állami beavatkozást nevezi az ellenzék „szocializmusnak”, ezzel rémisztgeti a derék szavazópolgárokat. A valóság az. hogy még a modem polgári állam is megköveteli a magántulajdon tevékenységének bizonyos szabályozását — a kereszténydemokraták azonban szándékosan összekeverik a dolgokat: a vállalatokra, tehát a tőkére rótt kötelezettségeket a személves szabadságjogok megnyirbálásaként állítják be. Így alkották meg a „szabadságot vagy szocializmust” jelszót. Kérdés, mennyire hat ez a demagógia az emberekre? Hányán vannak, akik értik és hányán nem, hogy itt korántsem a jelszóba foglaltak között kell választani. Ez a pártok közötti hatalmi harc. Egyes értelmiségi és közép- osztálybeli rétegeiket megfogott ez a jelszó, lépte mentek, és így pillanatnyilag erőeltolódás tapasztalható jobbfelé. Ez a változás azonban — a közvéletnényk utátók szerint — egyelőre nem fordította meg alapvetően a helyzetet. A nyugatnémet választásod kon mindig nagy szerepük volt a kancellárjelölteknek. A kancelláron múlik minden! — hirdették legutóbb a szociáldemokraták. És most? A szociáldemokrata Helmut Schmidt és a kereszténydemokrata Helmut Kohl párharcának leszünk tanúi. Ha csak ck ketten állnának starthoz, anélkül, hogy a mögöttük álló pártokat és programokat figyelembe vennénk, Helmut Schmidt biztosan győzne. Európai hírű politikus, nagy tekintélynek örvend a nyugati világban és otthon. Kohl halványabb, kevésbé népszerű figura. Nem véletlen, hogy Franz-Josef Strauss, az ellenzék kancel- iár-csinálója és szürke eminenciása savanyúan jegyezte meg saját jelöltjére célozva: „Nincs tökéletes kancellárjelölt”. Schmidt és a kormányok De ha már Kohlt választották a kereszténydemokrata—keresztény szociális unió emberei, mögéje állnak és igyekeznek lejáratni az ellenfelet. Közismert, hogy a tengermellékről származó Schmidt kancellár még a külföldi látogatások alkalmával is hagyományos tengerészsapkáját viseli és nagyon szeret vitorlázni. Nos. a jobboldal kiadta a jelszót: „Biztosítsatok több időt Helmut Schmidtnek arra, hogy vitorlázzék, adjátok más kezébe az ország hajójának kormányát!” Vagyis Kohléba. A mérkőzés egyelőre nyitott, nagy arányú győzelmet egyik fél sem várhat Az eredményt az dönti majd el, hogy miként értékeli a szavazók többsége a kormány eddigi kül- és belpolitikái teljesítményeit, melyik kancellárjelöltet tartják rokonszenvesebbnek és milyen lesz a gazdasági helyzet szeptemberben. i latár bűre ' A* * A "
