Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-28 / 177. szám

1978. Jfiflus a. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP SsSSás«» ' Gusztáv szobrai. Előtérben a Sárkányölő című kompozíció Útitársat'keresnek N yáron lehet országjárás­ra indulni. Vagy akár világjárásra is. Bebarangol­ni tájakat, városokat, orszá­gokat, megismerni a jelent, a múltat, a hagyományt, megismerni az embereket, népeket. Fiatalok előtt is nyitva az út, sőt: iskolai szü­net lévén, a szabad idő bő­vebben kínálkozik. Fiatalok talán olcsóbban is utaznak. Nekik megteszi a sátor, amelytől visszariad jónéhány felnőtt. Mosdásra ott a patak vagy a tó vize. Enni is lehet tarisznyából, útközben, árokparton ülve, vagy a sátor előtt heverész- ve. Jó dolog az efféle utazás, élményekkel ajándékoz meg, emlékekkel gazdagít, a mű­veltséget is gyarapítja. Utazzanak is minél többen — de hogyan? Vonaton? Stoppal? Motoron? Meglepő dolgokról értesül, aki átlapozza az egyik ifjú­sági lap nyárkezdő számát. Megtudhatjuk például, hogy a tizenöt éves B. A. már két év óta motorkerékpár-tulaj­donos, azóta motorozik nővé­rével együtt, s ez idén két- három napos programot ter­veznek a Balaton körül. Tár­sakat is kerestek, vártak az útra: csapatostól jobb kirán­dulni. Olyanokkal, akiknek ugyancsak szenvedélyük a motorozás. Akcelerációról, a fejlődés fölgyorsulásáról sokat halla- ni-olvasni, de nem túl gyors ez a gyorsulás? Csakugyan jót tesz gyermekének az a szülő, aki már a kamaszkor kezdetén járó gyerek alá motort ad? Vagyis: nem ad ezzel lovat a gyerek alá? Megtudni ebbel az ifjúsági ' újságból, hogy egy korábbi számban hirdetés jelent meg: „.. .az NDK-ba tervezek kéthetes utat. Ehhez keres­nék 16—17 éves útitársakat. ; J. István, 1141 Budapest.. Az újság azt is megírja: „Furcsa módon csak lányok válaszoltak, húsz levelet kap­tam, húsz lány írt”. Ez bi­zony elég furcsa. Jóllehet a 'V harmadik osztályos ifjú hoz­záteszi: „Komolyan mondom, nem az a cél, hogy becsa- .. jozzunk...” De: „...azért a , küllem se mellékes. Rozoga lányokkal csak nem indul­hatunk el...” Néhány mohácsi fiú eleve lányokat keresett a Komá­romtól Mohácsig tervezett csónaktúrára. Y askalaposság-e meghök- kenni az ifjúsági új­ságban olvasható hirdetése­ken? Ódivatú erkölcsösség? Szabadabban él a mai fia­talság. mint a‘v nemzedékek­kel ezelőtti, de hol van va­jon a szabadosság határa? Ugyanúgy bírálható-e el, ha két fiatal megszereti egy­mást, „együtt jár” — s ha két kamasz hirdetésben to­boroz lány úti társakat? Z. L. Tíz nap, amely... Szakmunkástanulók olvasótábora Szolnokon BB&ÁPEVÜ Segíthetünk? Mi legyen azzal a tizen­hároméves kislánnyal, aki — mondjuk fülig — szerelmes egy nála tíz évvel idősebb fiúba, (s a srác is szereti) ám a lány papája még a köszönést is tiltja? A kérdésre választ kereső riporttal indította egyórás ta­nácsadó műsorát Váradi Jú­lia szombaton a Kossuth adón. A jó szándékú sorozat pedagógus, orvos, pszicho­lógus, jogász — vagyis egy csomó szakember — segítsé­gével igyekszik a hallgatók, segélykérő fiatalok leveleire válaszolni. S mivel valóban értő emberek gyűltek össze, ez többnyire sikerül is. Az viszont, hogy milyen kérdé­sek kerülnek mikrofon elé, a szerkesztő felelőssége — s ezen érdemes elidőzni. Mert a választott témák érdekesek ugyan, fontossá­guk azonban — egymáshoz és a hallgatók érdeklődésé­hez mérve — enyhén szólva vitatható. Csupán a beveze­tőben említett példánál ma­radva. Egy, még általános iskolás kislány szerelmi konf- likusa kuriózum, érdekes — ám úgy tűnik meglehetősen ritka eset, ahhoz minden­képpen, hogy — helyszíni (hosszú!) riportban is — ek­kora súlyt kapjon a műsor egészén belül. Az olyan té­ma viszont, amely sokak problémája lehet mint pél­dául az, mihez kezdhet most a szabad idejét hasznosan el­tölteni kívánó diák), nos az ilyen jóval kesevesebbet „kap” Ám a szerkesztő úgy ítél­te meg, fontosabb kérdés, vajon hová tűnt el egyetlen — nem ajánlva feladott — levél, amelyről még az sem derül ki, mit tartalmazott. Ezzel is (több) helyszíni ri­port foglalkozott, holott egyetlen mondat, ami egyéb­ként valahol elhangzott (Fontos levelet ajánlva!) alég lett volna. Nagyobb önkontrollal szer­kesztve lehetne ez az egyéb­ként hasmos műsor igazán segítség. S végül, el kell hin­ni: nem csak az az érdékes, ami különleges — az is, ami sok ember gondja. Lánysk, asszonyok Megszokott és gyakran je­lentkező rádióműsorokról rit­kán írunk — talán a meg­szokás miatt. Pedig néha ezek is több figyelmet érde­melnének. Ez akkor jutott eszembe, amikor végighallgattam a Lányok, asszonyok Juhász Judit szerkesztette elmúlt heti műsorát Felsorolni nincs módom, mi minden hangzott el eb­ben az összeállításban. Még­is, ezeket a riportokat úgy fűzte egymás mellé a szer­kesztő, hogy nem csak for­mális kapcsolat (mind nyári, mi több kánikulai — „aszá­lyos” riport volt) alakult ki közöttük. Az egységes hang­vétel és nézőpont tett ren­det, zárta ki az esetlegessé­get Valami olyan ez, mint Ör­kény István egyik egyperce­sében a paprikákat összefűző madzag. Amitől a paprika­koszorú, koszorú.^ Pedig nem a madzag teszi. És mégis. — trömböczky — I szolnoki Nvári Tárlat Szolnok és Rács-Kiskun megye képzőművészeinek évi számvető kiállítását ezúttal — immár másodszor — a nyári időszakban és a Szol­noki Galéria földszintjén lát­hatja a közönség. A falakra, posztamensekre került nyolcvanhárom alko­tás formailag, tematikailag sokrétű. Az 1976-os Nyári Tárlat jó kiállítás, és ez a műélvező örömén túl el is gondolkoztat. Induljunk ki abból a tény­ből, hogy ha mindig csak önmagunkhoz tudjuk mérni magunkat, elvesz a viszonyí­tás realitása. Ezért hasznos többek között a két megye művészeinek évi egyszeri kö­zös szereplése, a hasonlósá­gok és különbözőségek kitá­rulkozása. Egyazon problé­makör különböző megoldását, alkotói felfogását, közelíté­sét láthatjuk például Bényi László, B. Mikii Ferenc, Bod­ri Ferenc, illetve Noel ö. Gá- , bor csendéletein. A közelítés nyilvánvaló különbözősége vezeti Weintráger Adolf erős szíhkontrasztú, túlfűtött ecsetvonósait, Chiovini Fe­renc nyugodt harmóniáját, Bozsó János drámai, mély ko- loritját; pedig mindegyikü­ket a tanyavilág egy még élő, látható darabja inspirálta festésre. A szolnoki művészek sti- láris saiátossásait, művésze­tük jellemzőit ismerjük. Mégis mennyivel tisztábban jelentkeznek például festői erősségeik, egyéni jegyeik eb­ben a szintén jó kvalitású, de mégis más közegben. A táj változó színgazdagságát, hangulatát akarja megfogni, megörökíteni Fazekas Mag­dolna és ifj. Éber Sándor. Mégis mennyire mások a Ba­ján élő művész, városa kör­nyékén, a Sugovica partjain készült sötétpuha pasztell- jei, mint Fazekas Magdolna napsütötte kerteket, rezdülő árnyakat, fényeket, életre hí­vó vásznai. De hozhatnánk például Berényi Ferenc és Noel Ö. Gábor szerkesztett képi rendjének alapvető kü­lönbségeit vagy Baranyó Sándor és Bényi László ko- loritgazdag, pasztózus festői felfogásának felületesen szemlélve hasonló, lényegé­ben azonban igencsak eltérő sajátosságait. Stilárisan tehát sokszínű, sokoldalú a tárlat. Igen fon­tos azonban az a szál, az a szervező gondolat, amely összekapcsolja, egymáshoz Több mint 107 ezer hall­gató tanult a most befejező­dött tanévben hazánk 58 fel­sőoktatási intézményében a különböző tagozatokon. Az oktatók száma meghaladta a 12 ezret. Az egyetemi számí­tóközpont napokban megje­lent összesítése áttekintést ad az utóbbi 10 év fejlődésé­ről. Eszerint az összes hall­gatók száma 13 és félszerrel magasabb a 10 évvel ezelőt­ti néL Elsősorban a levelező oktatás iránt nőtt meg az ér­deklődés: az elmúlt tanévben a korábbinál 6 ezerrel töb­ben, 34.300-an tanultak mun­kájuk mellett. Mintegy 1.300- zal emelkedett a nappali hallgatók száma, és megkö­zelítette a 65 ezret. A 10 év­vel ezelőttinél viszont 4 és félezerrel kevesebben, 9 ez­ren tanultak esti tagozaton. Az összes hallgatóknak mintegy a fele nő. Az esti tagozaton csökkent, de a le­velező és a nappali tagozaton több mint egyharmadával nőtt a számúit. Néhány szakma kivételével általában minden, egyetemen és főiskolán többen tanulnak, mint 10 éve. A legtöbb — mintegy 21 ezer. — .fiatal a műszaki tudományokat sajá­títja el. Az egvetemék és a főisko­lák különböző tagozatainak első évfolyamán 1065-ben mintegy 26 ezren. 1975-ben 35.300-an kezdték meg tanul­fűzi ezeket a Bajától Kecs­kemétig, Kiskunhalastól Szol­nokig készült műveket. Ez pedig a látható világ, kör­nyezetünk valóságának, napi életünknek, munkánknak és ünnepeinknek képi megra­gadása, megörökítésének igé­nye. Ha megmaradunk a fes­tészeti példáknál, egyaránt gondolhatunk a kiállításon képeskönyvként kinyíló tá­jaiba, emberekre, utcákra, városrészletre. S láthatunk a falakon régi szélmalmot (Gál Sándor), fehérfalú borpincé­ket (Kovács László), piacon alkudozókat (Berényi Fe­renc), a Tiszánál dolgozó markolót (Meggyes László), vagy akár egy bábufestő fu­ra műhelyét (Palkó József), rezzent vaskályhán rotyogó piros fazekat (Baranyó Sán­dor). A grafika, rajz megjelené­sének tárlatainkon csak örül­ni tudunk. Sáros András Miklós munkáival nemrégi­ben találkoztunk a Szigligeti Színházban rendezett kiállí­táson. Üjabb lapja, a Tanya, finom, fátyolszerű kalászfüg­gönyével, a mélyén sejtel- mes-elmúlón megbújó kis tanyaépülettel méltán sora­kozik a grafikusművész ko­rábbi munkái mellé. Goór Imre szubjektív, dekoratív, szép lapjai álommadarakat, repülő lovakat, üveghegye­ket varázsolnak elibénk. Dió­szegi Balázs könnyed, egyvo­nalas rajzai bizonyítják a mesterségbeli tudást. Palkó mányaikat; a legtöbben, 17.250-en a nappali és 15 ez­ren a levelező tagozaton. Érdekes képet mutat az el­ső évfolyamos napoali hall­gatók számának elővégzett- sóg szerinti alakulása 1965- ben gimnáziumban 74,8, szak- középiskolában 3,6 százalé­kuk végzett, ez az arány 10 év alatt 65,2 illetve 28,7 szá­zalékra változott. Minden évben akad 30—40 olyan első éves hallgató, aki már egy felsőfokú diplomával a zse­bében kezd hozzá a második megszerzéséhez. A felsőoktatási intézmé­nyekből most kikerülők szá­máról csak kora ősszel lesz­nek pontos adatok. Annyi is­meretes, hogy a különböző ta­gozatokon 26 ezer váromá­nyosa van az okleveleknek. (Tíz évvel ezelőtt mintegy 6 ezerrel kevesebben voltak.) A most zárult tanévben a nappali tagozatok utolsó év­folyamán 14.625-en tanultak. Tavaly a 13.806 utolsó éves nappali hallgató közül 13.562 kapta kézhez a diplomáiét. Érdemes összevetni: 1935- ben 5.669, 1965-ben pedig 8.833 fiatal szerzett diplomát nappali tagozaton. Tíz évvel ezelőtt 47 és fél­ezer egyetemi és főiskolái hallgató részesült rendszeres állami támogatásban, a most befejeződött tanévben már több mint 52 ezer. József öregek című monoty- pia sora groteszk mélységé­vel lepett meg. Külön kell szólni a szob­rászatról. Papi Lajos és Sza­bó László portréfaragó ké­pességeit évek óta ismerik a tárlatlátogatók. Így a Kucs- más fej, s Szabó László ne­mes Rákóczija nem okozott különösebb meglepetést, ugyanúgy ízesül munkáihoz, mint ahogy Simon Ferenc emlékműtervei közé a két bemutatott, alumíniumle­mezből komponált lendületes terv. Pálfy Gusztáv kiállított munkáit, groteszk Panto­mimjét, körtfeszítő emberét, sárkányölőjét néhány hónap­ja a Galéria emeletén ren­dezett önálló kiállításán lát­hatták a látogatók. A kecs­keméti művészek között sze­repel Nagy Kristóf két izgal­mas erezetű é<s faragásű fa­tálaival. Kár, hogy megyénk­ben nincs iparművészeti be­mutató, mert ezek a mun­kák ott találnák meg méltó helyüket. Végezetül írjuk le ismét: a tárlat jó. Stilárisan sokféle, a műveket létrehozó inspirá­ció, a reális figurális kifeje­zési módszer azonban közös. Nem a külső megformálás, hanem a belső egység fűzi össze a Nyári Tárlat képeit, szobrait. S ez erősíti, hang­súlyozza létének értelmét, fontosságát képzőművészeti életünkben. Egri Mária Szegeden Tanácskozás a munkásművelődésről Tegnap Szegeden az MTA Biológiai Kutató Központjá­nak nagytermében megnyílt a TIT. művelődéselméleti nyári egyeteme. A tíznapos tanácskozás központi témája a munkásmű vei ődás.. A két­százhetven hallgató az or­szág különböző megyéiből és a fővárosból érkezett Szeged­re. A nyári egyetem első elő­adását Tóth Dezső, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezető helyette­se tartotta. A következő na­pokban még tizennégy refe­rátum hangzik eL Eltűnik az antennaerdő A domborzati viszonyok miatt Zalaegerszegen sok az olyan leárnyékolt terület, ahol kedvezőtlen a televízió műsorvétele. Ezen a problé­mán a helyi erősítő üzembe­állítása sem változtatott lé­nyegesen. A vételi viszo!)5'ok javítására NDK-gyártmányú erősítőket helyeznek el a vá­ros különböző pontjain ahon­nan földalatti kábelek „szál­lítják” a képet a vevőkészü­lékekhez. A városban már kijelölték az első kábel nyomvonalát. A munkát augusztus elején kezdik. Ezzel eltűnik az épületek tetejéről az antennaerdő. Az építőtáborban dolgoz­nál?, az ének-zene táborban énekelnek, a honismereti tá­borban letűnt korok emlékeit gyűjtik a fiatalok. — Ezek szerint az olvasótáborban pedig olvasnak... — Nem egészen így van — ingatja meg állításomat Nan- szák Andrásáé, a szakmun­kástanulók szolnoki olvasó­táborának vezetője. — A tíz napos programban az író­olvasó találkozókon kívül is­meretterjesztő előadások, múzeumlátogatások és kirán­dulások is szerepelnek. Hogy mégis olvasótábornak nevez­zük abból adódik, hogy az elsődleges cél a könyvek, az irodalom, és a művészetek megkedveltetése a fiatalok­kal Szolnokon idén szerveztek először olvasótábort szak­munkástanulóknak. A részt­vevők — a 605-ös, és a 633- as számú intézet huszonöt ta­nulója — főhadiszállása a Költői úti kollégium. — Hogy kerültek a táborba? — Az irodalom iránti ér­deklődés volt a belépő — mondja az abonyi Szabó Im­re, másodéves géplakatos ta­nuló. — Mindannyian indul­tunk a szavaló-, és a kiejté­si versenyeken. — Milyen ered­ménnyel? —Azzal éppen nem lehet dicsekedni ... — Én a legutóbbi iskolai versmondó versenyen negye­dik lettem — szól közbe Ros­tás Gizella, másodikos női szabó tanuló. — Mit adott elő? — Petőfi „Európa csendes, újra csendes” című versét mondtam el. Szeretem Pető­fit, de a legkedvesebb köl­tőm József Attila. — És a többieknek kik a kedvencei? — Radnóti, Tóth Árpád, Petőfi, Ady, Váci Mihály, az írók közül pedig Szilvási La­jos, Rejtő Jenő. Fejes Endre nevét említik a fiúk, a lá­nyok a leggyakrabban. — Hogy tetszik a tábori program? — Kicsit zsúfolt, kevés a szabad időnk, de azárt jó itt — válaszol a tószegi Farkas György. 0 a villanyszerelést választotta hivatásuL — Szá­momra a Vegyiművek csil­lagvizsgálójában tartott fog­lalkozásunk a legemlékezete­sebb. Meg is írtam a „Tábo­ri magazinba”. — Saját újságuk is van? — Éppen most tördelik a többiek — mondja szakava­tottan Gizi. — Az illusztrá­ciókat, a rajzokat, a grafiká­kat is mi készítettük. — Milyen foglalko­zásokon vesznek részt? — Beszédtechnikai, vers- és prózamondás, rajz, ének — sorolja Gyuri. — Hogyan telik el egy nap a táborban? — Fél hétkor ébresztő, utá­na torna, körletrend. Reggeli után folyóirat és újságolva­sás következik. Délelőttön­ként kiscsoportos foglalkozá­saink vannak, délutánonként pedig közösen megyünk ki­állítást nézni, múzeumba, vagy a város nevezetességei­vel ismerkedünk. Egyébként a kollégium könyvtára is a rendelkezésünkre áll, olvas­hatunk verseket, regényeket, kinek éppen mihez van ked­ve. Én például tegnap fejez­tem be a Van Gogh életéről szóló könyv olvasását, — mondja Gizi. Közben elkészült a maga­zin „tükre”, minden anyagot sikerült elhelyezniük az al­kalmi szerkesztőknek. Raj­zok, tudósítások, élménybe­számoló1,?, versek váltogatják egymást a lap hasábjain, amelynek a címe: Tíz nap. Tiz nap. amely elindít va­lamit a fiatalokban, közelebb viszi őket a művészeti alko­tások befogadásához. T. G. 107 ezer egyetemi és főiskolai hallgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom