Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-21 / 171. szám

1976. július 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FILM, MOZI, KÖZÖNSÉG A fjlmpt nézni kell, tISEESIH nem pedig beszélni róla. Pontosabban szólva: először meg kell nézni, s utána lehet beszélni róla. Ha érdemes. Ügy tű­nik azonban, hogy az utóbbi időben inkább beszéltünk a magyar filmekről, mintsem néztük őket. S annál többet beszélünk, minél kevésbé ültük tele a mozik nézőte­rét. Persze akik nem men­tek be a moziba, azok voltak a nézők, akik pedig tanács­kozva, tiltakozva kutatták, mi lehet ennek az érdelődés- hiánynak az oka, azok voltak a filmművészek, a filmkriti­kusok és a filmforgalmazás szakemberei. A köztudatban így él a sommás ítélet: „A magyar filmek nem érdeklik a kö­zönséget”. S ebből az ítélet­ből mindjárt adódik a kö­vetkeztetés: a magyar fil­mek azárt nem érdeklik a közönséget, mert a magyar filmek „nem jók”. Vajon így igaz-e az ítélet, helyes-e a következtetés? Ilyen általánosságban sem­miképpen sem, Való, ho'”’’ akadt az élmúlt esztendő magyar filmtermésében né­hány olyan alkotás, amely­nek feltűnően csekély volt a nézőszáma, ám ugyanakkor a hasonlóan tavaly készült Kengurut, a kiváló operatőr, Zsombolyai János első ren­dezését, hetek óta telt házak előtt vetítik országszerte. A dolog másik oldala ne- dig az, hogy a közönségsiker nem minden esetben hiteles mércéje a művészi rangnak. Jó például kínálkozik ezt bizonyítani Dárday István Jutalomutazás című filmje. Ez a mű volt,— vitán felül — az 1975. év legjobb ma­gyar filmje. Az egységesen elismerő hazai kritikai fo­gadtatás és a Mannheimi Filmfesztivál fődíja egykép­pen ezt bizonyítja. Ám a Jutalomutazás mégsem olyan, alkotás, amelynek, jegyeiért „verekednének” a nézők. Sokakban ma még az a felfogás él, hogy a filmnézés, a moziba járás, „csak” szó­rakozás. S akik a színház­ban hajlandók végigülni mé­lyen. elgondolkodtató, ko­moly szellemi erőfeszítést * igénylő darabokat, a hasonló jellegű filmeket elvetik. A filmvászon előtt csak szóra­kozni és főképpen nevetni akarnak. Mások viszont azt tartják, hogy moziba menni: prog­ram. A televízióban látott film más élményt jelent. Csak meg kell nyomni a gombot, és le kell ülni a képernyő elé. A moziba ké­szülni kell. S mivel az ember rendszerint nem egyedül jár moziba, meg kell beszélni, előtte találkozni 'vagy utána még együtt lenni, beszélget­ni valakivel vagy valakikkel. A kettős mozilátogatási hagyomány tehát még so­káig élni. fog, s éppen ezért kell_ megteremteni annak le­hetőségét,, hogy a hagyomá­nyos moziba nem illő filmek a maguk nézőihez eljussa­nak. Két útja van épülőben ennek napjainkban. Az egyik — a már kialakultabb — az úgynevezett Filmba­rátok Köre mozihálózat. A köznyelv egyszerűen csak siúdiómoziknak hívja azokat a filmszínházakat, amelyek­ben ez úgynevezett „mű­vészfilmeket”, magyarán a nem a legszélesebb kö­zönséghez szóló alkotásokat vetítik. Jól bevált forma, csak nagyon gondos műsor­válogatás szükséges valóban „rendeltetésszerű”, műkö­déséhez. A másik utat, amely ép­pen csak a kezdetnél tart, jobb kifejezés híján „társa­dalmi forgalmazásnak” ne­vezik. Ez azt jelenti, hogy a filmeket azokhoz a nézőkhöz viszik el, akiket a téma miatt feltehetőleg leginkább érdekel. A Balázs Béla stú­dióban készült Pedagógiai sorozat pedagógusok közötti „forgalmazásának” sikere bizonyítja, hogy helyes ez az út. Minden alkotásnak saját IrlillUCIl törvényei van­nak, korántsem kívánom eze­ket sérteni. De a filmtörténet­ből — akár a közelmúlt ter­méséből is — számtalan pél­dáit lehetne sorolni arra, hogy igazán komo|y mondanivaló közérthető formában a leg­szélesebb nézőközönséghez jutott el. Akinek az ilyen film nem műfaja, ne művelje. A filmgyártás irányítóinak azonban ügyelniük kell arra, hogy ilyen filmek minél nagyobb számban készülje­nek. M. L Szeptembertől: ifjúsági parlamentek Szeptembertől ismét össze­hívják az ifjúsági parlamen­tet. Már valamennyi minisz­térium, országos hatáskörű intézmény kidolgozta a par­lamentek megrendezésére vonatkozó irányelveket. Az ifjúsági törvény hatályba lé­pését követően első ízbein 1974-ben rendezték meg a Minisztertanács határozatá­ban előírt ifjúsági parlamen­teket. A másodszor ülésező ifjúsági parlamentek alap­vető feladata most is az lesz, hogy értékeljék az ifjúsági törvény időarányos végrehaj­tásait' és ajánlást tegyenek a megvalósítás további tenni­valóira. Természetesen szám­ba veszik azt is, mi valósult meg az 1974-ben elhangzott javaslatokból. A szeptembertől ülésező ifjúsági parlamenteken tá­jékoztatják a fiatalokat az ötödik ötéves tervidőszakban megoldásra váró feladatok­ról, s arról, hogy ezeknek megvalósításában milyen sze­repet kap az ifjúság. Ugyan­csak e fórumokon ismerte­tik a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség IX. kong­resszusának határozatait. Ez alkalommal is három szakaszban szervezik meg az ifjúsági tanácskozásokat. Elő­ször szeptemberben, október­ben munkahelyi és az okta­tási intézményi ifjúsági par­lamentek üléseznek. A mun­kahelyi szintű parlamenteken lehetővé kell tenni valameny- nyi fiatal részvételét. Kísérteiképpen öt megyé­ben először rendeznek lakó- területi parlamenteket az il­letékes tanácsi szerveik ren­dezésében. Ezeknek a fóru­moknak a szervezéséért a tanácselnökök a felelősök, s beszámolójukban foglalkoz­nak majd a lakóterületi tár­sadalmi munkával, tájékoz­tatják a fiatalokat kommu- nális-lakásfejlesztési elképze­lésekről, értékelik az ingázó fiatalok helyzetét. A középszintű ifjúsági par­lamenteket novemberben és decemberben rendezik, az in­tézményi parlamenteken megválasztott küldöttek rész­vételiével. Az országos ága­zati ifjúsági parlamentet 1977 január—február hónap­ban tartják meg. Az Állami Ifjúsági Bizott­ság az ifjúsági parlamentek szervezésének könnyítésiére a közeljövőben 30 ezer pél­dányban útmutató füzetet juttatott el a vállalatokhoz. Á diák Kossuth mindig színjeles volt. Egyedülálló iskolai érfesítőgyűjfemény A világon egyedüli, mint­egy 60 000 darabból álló ér­tesítőgyűjtemény birtokosa az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. A ma­gyar anyagnak megfelelő, ah­hoz hasonlítható teljességű gyűjteménnyel a szakembe­rek ismeretei szerint csupán német könyvtárak rendelkez­nek. Hiányzik azonban azok­ból is az Osztrák—Magyar Monarchia középiskolai ér­tesítőiben 1851-től 1888-ig megjelent programértekezé­sek jegyzéke, repertóriuma, „kiadva Czernowitz-ban, né­met nyelven. Franz Hübl ál­tal’’. Humboldt „egy magyar iparoshoz” Herendre, a por­celángyárba írott levele is csupán Budapesten olvasha­tó. a székesfehérvári iskola 1872-es évkönyvében. Kossuth Lajos érdemjegye­it a sátoraljaújhelyi gimnázi­um egy későbbi értesítője idézi; a diák Kossuth min­dig színjeles volt. A nagy­kőrösi református gimnázi­um értesítőjében jelent meg éppen 120 éve az alföldi vá­rosban tanároskodó Arany János híres értekezése „A magyar nemzeti versidom­ról”. A debreceni Református Kollégium értesítőiben köz­readott programértekezések a kollégium égisze alatt mű­ködő iskoláik történetéről is szólnak; volt időszak, ami­kor mintegy száz filiáléja volt a. kollégiumnak, így ta­nított akadémikus rektor­ként Csokonai Csurgón és Arany Nagyszalontán. Dokumentumok bizonyít­ják: mindig is tudós taná­rok otthona volt az iskola. A győri gimnázium három, egymást követő értesítőjében összesen mintegy 800 oldal mutatja be Jedlik Ányos éle­tét, grafikonokkal, kísérleti eszközeinek fotóival doku­mentált munkásságát. Nem lehetett’ kis tudású tanár a nyiitrai iskola millennium évében kiadott értesítőjének szerkesztője, programérteke­zésének írója: minden, isko­lával kapcsolatos, XVI. szá­zadtól megjelent rendeletet, okmányt közöl. Felbecsülhe­tetlen értékű oktatásügyigaz- gatás-történetet hagyott ez­zel az utókorra Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum értesí­tőgyűjteményének legrégibb példányai a XVIII. század­ból valók, latin nyelvűek. Felsorolják a professzorok és a tanulók nevét és a tanu­lók érdemjegyeit. A még mindössze 5—6 oldalas nyom­tatványokat a vizsga alkal­mával a szülőknek, érdek­lődőknek adta az iskola. Az értesítők kiadása a múlt század második felétől vált általánossá és rendsze­ressé. Hűen tükrözik az is­kola belső életét. Közük az iskola hiteles történelmi és statisztikai adatait, a peda­gógusok tudományos és tár­sadalmi tevékenységét, a ta­nulók névsorát és érdemje­gyeit, a mindenkori tanter­veket és órarendeket, az is­kolai szertárak és könyvtá­rak gyarapodását, a tanulók órán és iskolán kívüli fog­lalatosságát A tantestület tagjai évről évre egy tanul­mánnyal vezetik be az ér­tesítőt. E tanulmányok sok­szor több száz oldalnyi ter­jedelműek és többnyire na­gyon komoly tudományos színvonalúak, számuk mint­egy 100 000-re tehető. Témájuk rendkívül válto­zatos. Dominálnak természe­tesen a neveléstudományi, a didaktikai, a tantárgy-törté­neti elemzések, de olvasha­tók munkák „Pest megye vi­rányiról, összehasonlítva Ausztria virányival”, Sza­bolcs vármegye „művelődés- történetéről”, a dévai hideg sóforrások „cbemiai” elemzé­séről, a „Székesfehérvári me- teor-ész,leletekről”. A millennium alkalmából miniszteri felhívásra minden iskola megíratta és 1895—96. évi értesítőjében közölte sa­ját történetét, az eredeti történelmi források, okmány­tárak szinte teljes dokumen­tációjával. Elmondható te­hát, hogy a magyar iskola- és 'közoktatástörténet a XIX. századig tényszerűen rendel­kezőre áll, csupán kutatóra vár, aki a szükséges értéke­lést és szintézist elvégzi. És ez a történet íródik to­vább. Középiskoláink túlnyo­mó többsége és néhány álta­lános iskola a felszabadulást követő néhány évi szünet után, mintegy két évtizede, ismét ad ki évkönyvet és megküldi azokat az Orszá­gos Pedagógiai Könvvfár és Múzeumnak, A gyűjtemény tehát tovább gazdagodik. Deregán Gábor A gyulai Várszínházát ma már drámairodalmunk egyik inspiráló műhelyeként is számom tartja az ország. Ti­zenhárom éves fennállása alatt túljutott azon a kezdeti állásponton, hogy rendelte­tése az elfelejtett történelmi drámák felkutatása és bemu­tatása, illetve a klasszikus vígjátékok színre vitele. Ve­zetői ma már nem ragasz­kodnak az „elfelejtett” drá­mákhoz, sőt pályázattal ösz- tönziik drámairodalmunk fej­lődését. a .táj még olyan lápvilág volt, akár a Sárrét: nádi farka­sokkal, mocsáriaké ;; páká- sznkfcal, szegénylegényekkel, hitvallókkal. A hitliűiség a néphez való hűséget is jelen­tette akkor, — akárcsak az én nemzedékem hősi eszten­deiben. A legmélyebb múlt­ba várt a legelőbb jelen. Pat­kón tudtam így magamról beszélni, mint e vígjáték hő­seinek, a világjárt iljú sár­réti prédikátornak a nyelvé­vel. Megtért fiúként várom, hogyan fogad a szűikeöb pat­téi munkálkodni a szülőföl­dért. Illyés Gyula komédiája ele­ve siker, — hátha még olyan rangos, színőszgárda mutatja be, mint Gyulán. Mensáros László Jeromos angol egyhá­zi vezető szerepében ugyan némi rokonszenwel, de élet- veszélyes mutatványoknak kjiáró borzongással, értetle­nül szemléli a nyugaton ne­velkedett, magas tisztségre Angliába- hívott sárréti pré­dikátor hiábavaló erőfeszíté­seit. A vígjátékban kulcssze­A gyulai Várszínház az em­lítettek mellett éjszakai elő­adáson mutatta be Kocsis István: Bolyai János estéje című történelmi monológját, melyet Piróth Gyula, a szol­noki Szigligeti Színház mű­vésze adott elő nagy siker­rel. Ugyancsak éjszakai elő­adáson kerül sor ma este Lászlóffy Csaba: Nappali vir­rasztás című kamaradrámá- jának bemutatására. Mensáros László és Illyés Gyula Fotó: Nagy Zsolt tette a vígjátékot, melyről így vall : „Nagyatyai emlé­kektől még előbbi nagyapai emlékekhez haladva már az ezer hatszázas évek békési tá­jain gyalogoltam, én a du­nántúli jöttoeavt. Amikor ez lőföldje. A közönséget magá­val ragadta Illyés Gyula tisz­ta forrásként áradó, sodródó lendületű vígjátéka, melynek Központi gondolata: á külföld csábító ígéretei ellenére ál­dozatvállaló, megszállott hit-. A gyulai Erkel Ferenc Mú­zeum udvarán állították ki Papi Lajos kisújszállási szob­rászművész hagy sikert ara­tott alkotásait, a múzeum Dürer termében pedig a gyulai művészteleo tagjajnak munkái tekinthetők meg.' Színes, gazdag, érdekes a gyulai nyár. Simon Béla Az új koncepciónak meg­felelően mutatták be Gyulán Darvas Józspf Hunyadiját és Száraz György Nagyszerű ha­lál című történelmi drámá­ját, — az idén pedig Kérész-, tury Dezső Nehéz méltóság című, Zrínyiről szóló törté-, neimi drámáját, melyről így vall a szerző: „Sokkig kerül­gettem a tárgyat,- hosszú éve­kig. Nehezen adta meg ma­gát; mikor azonban már ő is vállalt engem, saját ereje és törvénye szerint is épülni, növekedni kezdett; szinte függetlenül tőlem. Nehéz küzdelem volt végigvinnema drámát, de örömteljes is. Ezért bocsájtom boldogan és bizakodva útjára, mely mos­tantól fogva már csak az övé lesz”. A dicséretre méltó buzgó- sággal kezdeményező gyulai Várszínház külön figyelemre méltó legújabb bemutatója Illyés Gyula: Dániel az övéi között avagy „A mi erős vá­runk” című komédiája. Az író a Gyuláról érkezett meg­bízás alapján a helyi vonat­kozások mellett, időszerűvé is Papi Lajos nagysikerű kiáilí tása nyílt meg a gyulai mú­zeum kertjében ria, váratlanul megörökölt provinciám”. . Nos, a méltán szép sikert aratott bemutató alapján me­leg szívvel fogadta a „meg­tért fiút” nagyapáinak szü­repe van. Jeromos lányát, Deborahát Halász Judit sze­mélyesíti meg. Robbanó tem­peramentumával a vígjáték erőssége. Fivérét, Harold Aaront az építészet magyar földre, majd a szerelem zsákutcájába került megszál­lottját, Jordán Tamás rokon­szenvesen alakítja. Menyasz- szonya, Rebeka szerepében Kánya Kata mutatkozott be. Vonzó hatásánál halványabb színészi játéka. Pákozdy Já­nos Ezekiel bácsija hű tü­körképe a jó . szándékú, de megalapozatlanul álmodó ma­gyar embernek. Csikós Gá­bor Dániel prédikátort sze­mélyesíti meg, — érzelemgaz- dagon, meggyőzően, derűt és együttérzést keltve. A többi szereplő — Áts Gyula, Petényi Ilona, Fülöp Zsigmond és Faludy László — megfelelt szereposztása követelményeinek. Sík Fe­renc ötletteli rendezése még a szünetekben is lekötötte a nézők figyelmét azzal, hogy a vár előtti részen énekel a vígjátékban szereplő kar. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom