Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-12 / 138. szám

1976. június 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A Zsolnay kerámia Bemutatkozás a fővárosban A Finomkerámiai pari Mű­vek budapesti stúdiójában nyílit meg a pécsi Zsolnay Porcelángyár július végéig nyitva tartó történeti kiállí­tása. A Zsolnay gyár művészi gyártmányai előkelő szere­pet töltenek be a mai ma­gyar kerámiában. A Nemze­ti Védegylet mozgalommal hozható kapcsolatba a gyár alapítása, mert a Kossuth által pártfogolt védegyleti mozgalom eszméin fellelke­sülve, vásárolta meg 1352- ben Zsolnay Miklós fia, Ig­nác számára a lukafai kis keménycserép manufaktú­ra berendezését. A kis ma­nufaktúrában először tűz­álló tégíát, terrakottát és használati edényeket készí­tettek; korsókat, tálakat Több éves felkészülés után 1873-ban a bécsi világkiállí­táson mutatta be munkáit. Gyártmányai ekkor már fel­vették a versenyt a monar­chia nagymúltú kerámiagyá­rainak termékeivel. Zsolnay a kiállításon rajnai modorú sö­röskorsókkal, naturalisztikus díszítésű virágos vázákkal, mázalatti kék színezésű mos­dó felszerelésekkel jelentke­zett. Edényei iránt Bécsből Franciaországból. Angliá­ból, sőt Amerikából is je­lentkezett kereslet. A siker szárnyakat adott Zsolnaynak. 1867-ben technológiai kí­sérleteinek eredményeképp bevezette a keménycserép és porcelán között álló földpá- tos mázú, magas tűzben égetett Zsolnay-féle kemény­cserép (porcelánfajansz), gyártását Ez a rendkívül nemes, lágy csillogásé, A Zsolnay nővérek, Teréz és Júlia 1874-ben kezdték el tervezni a magyaros és per­zsa modorú díszítményeket, melyek a Zsolnay kerámiá­nak az 1880-as évek végéig a legjellegzetesebb mintái voltak. Zsolnay Vilmos haláláig állandóan kísérletezett, új kerámiaanyagok és mázak után kutatott. Az 1878-as párizsi világkiállításon át­ütő nemzetközi sikert ara­tott, aranyérmet nyert, a francia kormány becsület- renddel tüntette ki. A ßiker megnyitotta számára a vi­lágpiacot A gyár rohamo­Zsolnay Vilmos, a gyár fellendítője, a legnagyobb magyar keramikus 1828-ban született Pécsett. Az alko­tás- és becsvágy egész éle­tén át végigkísérte. Töretlen szorgalma, kitartása, üzleti tehetsége és akaratereje mellett ez tette lehetővé, hogy élenjáró technikai tökéletes­ségű, a kor minden művé­szeti áramlatának jellegze­tességeit magán viselő, sa­játosan magyar alkotásai világhírt szerezzenek. 1864- ben társult öccsével, majd 1868-ban átvette az üzem vezetését, amelyet nagy rá­termettséggel, szorgalom­mal, szervezőerővel korsze­rű, világhírű kerámiaüzem­mé fejlesztett. lönleges tulajdonságai ré­vén kiemelte a pom­pás díszítmény hatását. A minták gazdagságát fokozta az aranyozás. A gyár termé­kein a kor mjnden uralkodó áramlatának hatását megta­láljuk: a történeti és keleti stílusok felújítását, a góti­kus modorú jeleneteket, a figurális reneszánsz díszíté­seket, a japán ízlésben fo­gant virágmintákat, a salá­ta, káposztalevél formájú és fatörzsből képzett tálakat és vázákat, valamint az úgyne­vezett Pannónia típusú edénysorozatot, amellyel a Dunántúlon kiásott bronz­kori kultúra m észbetétes edényeit népszerűsítette Zsolnay. Díszítményeinek egyike-másika a század vé­gén az egész európai kerá­miára jellemző volt, a zsú­folt gazdagsággal és a keleti meséket idéző színpompá­san fellendült, az üzemet állandóan bővítették. Az 1880-as évek végétől kezdve kísérletezett a folya­tott, redukciós tűzben ége­tett mázakkal, melyekkel azidőtájt Wartha Vince mű­egyetemi tanár és Petrik Lajos, a magyar agyagtech­nológiai kutatás nagynevű mesterei foglalkoztak. 1891. szeptemberétől kezdve War­tha Vince Zsolnay Vilmos­sal együtt folytatta kísérle­teit, melyeket 1891-ben si­ker koronázott. Ekkor állí­tották elő a piros redukciós mázat, amelyet a görög haj­nalpír szóról eozinnak ne­Áttört fülű váza veztek el. Az eozin készítés titkát Wartha Vince átadta Zsolnaynak, aki azt Petrik receptjeivel együtt tovább­fejlesztette, új színváltoza­tokat hozott létre. Az eozi- nos edények gyártásával a Zsolnay kerámia legjelentő­sebb korszaka kezdődött meg. Zsolnay Vilmos 1900. már­cius 23-án meghalt. Halála után a gyárat fia, Miklós vezette tovább. Az első vi­lágháború után a gyár rész­vén ytársas ággá alakult át, régi hírét azonban nem tudta visszaszerezni. A két háború közötti időszakban a porcelángyártásra is áttért a gyár, és a negyvenes évek elején magyaros díszű edé­nyeket és szobrokat is ké­szített, főleg porcelánbóL Óira a régi A felszabadulás után a gyár átmenetileg főleg nagy- feszültségű szigetelőket gyár­tott, majd az utolsó évtized­bem a nagyarányú rekonst­rukció után fiatal művészek kerültek az üzembe, akik korunk stílustörekvéseinek szellemében újították fel a régi formákat és edényeket, figurákat, valamint pirográ- nit építészeti elemeket, szö­kőkutakat tervezték. Ma a Zsolnay gyár újra a régi magas színvonalon gyártja Zsolnay Vilmos nagysikerű, kézifestésű, gazdag aranyo- zású díszedényeit, teás, ká­véskészleteit, míg a tehetsé­ges művészgárda a mai életnek megfelelő szellem­ben az eozinnak és a piro- gránitnak korszerű kifeje­zést ad.. B. L i bécsi kiáüüáson csontszínű alapanyag kü- val együtt. Magyaros és perzsa modor Szezon itán - szezon eliftt Beszélgetés a Déryné Színház és a BiszíÉáz nmÉájáról Néhány nappal ezelőtt Tö- rökszentmiklóson a város közönségszervezői a Déryné Színház és a Bábszínház képviselőivel találkoztak. A hosszúra nyúlt ankéton el­sősorban az 1975—76-os színházi évadot ■ értékelték. — Hogy sikerült az el­múlt színházi év? — első­ként erről faggattuk mi is Zeke Lászlót, a Déryné Színház szervezési osztály- vezetőjét. — Sikeres idény áll mö­göttünk. Az ország városai­ban — községeiben összesen több mint ezernyolcszáz elő­adást tartottunk, vélemé­nyem szerint a korábbinál jobb színvonalon. Ezt bizo­nyítja az is, hogy fel ott né­zőinket sikerült, megtarta­nunk, a gyereklátogatók szá­mát pedig megsokszoroztuk. Nyugodtan mondhatom te­hát, hogy a Déryné Színhá­zat változatlanul igénylik, szeretik. — Ilyen kedvezőek a Szol­nok megyében szerzett ta- pasztalataik is? — Igen. Szolnok megyé­ben közel húsz helyen ját­szunk, s panaszra igazán nincs okunk. Lelkes, értő kö­zönség, gyakran telt ház előtt lépünk színpadra. Kü­lön megemlíteném, hogy az utóbbi években sokat javul­tak a fogadtatás körülmé­nyei. Egyre szebb, korsze­rűbb intézmények várnak bennünket. — A Déryné Színház is korszerűsödött? — Természetesen. Válto­zott a játékstílusunk, s vál­tozott a darabválasztási kon- * cepciónk is. Legalább eny- nyire fontos színpadtechni­kánk korszerűsödése. Az el­múlt évadban például két angol díszletvetítő berende­zést vásároltunk, melyeket működés közben először Illyés Gyula Testvérek cí­mű darabjánál láthattak a nézők. — Mit láthatunk a követ­kező szezonban? — összesen tizenhét da­rab szerepel majd a reper­toárunkban. Tersánszky Jó­zsi Jenő Szidikéjét, Flotow Richmondi vásárát és Oscar Strauss Varázskeringőjét az 1975—76-os évad műsorából mentettük át, mint a legsi­keresebb bemutatókat. Eh­hez négy gyerekjátékot, négy zenés darabot — közte vígopera, musical, operett, daljáték — és hat prózai művet választottunk. Az utóbbi kategóriában Katona József Illyés Gyula által át­igazított Bánk Bánja, vala­mint Jókai Mór, Barta La­jos, Kertész Ákos, Jókai An­na és Lakatos Menyhért egy-egy munkája szerepel. Reméljük, sikerül kivívnunk a nézők tetszését, élismeré­sét. — A Bábszínház is ilyen sikeres évadot zárt? — kér­deztük ezután Hunya Sán- dornét, a bábosok tájtitká­rát. — Az 1974—75-öS évad ezemégyszáz előadását fél­millióan látták. Bár az idei statisztikák még késnek, az már biztos, hogy sikerült megjavítanunk ezt a rekor­dot. — Javultak a Szobiok megyei eredmények is? — Valószínűleg igen, a tavalyi negyvenöt előadás húszezer nézőjével nem kell szégyenkezniük. Különösen akkor nem, ha ehhez hozzá­számoljuk azokat a gyereke­ket, akik felutaztak Pestre, az anyaszínházunkba. — Van különbség a pesti és a vidéki előadások között? — Amit a vidéki előadá­sokból technikai okok miatt el kell hagyni azt pótoljuk mással. Az ilyenkor szoká­sos szövegkönyvi összevoná­sok, kiemelések nagyobb fe­szültséget adnak az előadás­nak, a bábok kamara moz­gását szélesebb mozgás vált­ja fel. A színpadi alakok érzelme is felfokozódik: az öröm és a vidámság harsá­nyabb lesz, a humor kacag- tatóbb. Vidéki előadásainkon elsősorban a népi bábozás hagyományaira támaszko­dunk, s ez természetesen nem jelent színvonalesést, művészi megalkuvást. — Vidéken csak gyermek­darabokkal szerepelnek, miért? — Eddig nem futotta többre erőnkből, technikai felkészültségünkből — bár igény lett volna rá. Talán pár év múlva... — Akkor beszélgessünk a közeljövő terveiről. — Jövőre ünnepeljük szín­házunk fennállásának har­mincéves jubileumát. Az évfordulón szeretnénk emlé­kezetes előadásokkal meg­ajándékozni nézőinket. Nyolc gyermekdarabbal készü­lünk, ebből előreláthatólag öt új lesz. — Az évfordulóra netán az anyaszínház évek óta hú­zódó felújítása is befejező­dik? — A tervezők ígérete sze­rint igen. Erre azért is nagy szükség lenne mert színhá­zunkban színészképzes is fo­lyik, s a fővárosi és a vidéki fellépések mellett jónéhány külföldi vendégszereplésen is helyt kell állnunk. Mi bízunk benne, hogy nézőink­nek ezután sem okozunk csalódást. H. D. A vár varázsa A Balaton-Íel vidék egyik leglátogatottabb turista „cél­pontja” a nagyvázsonyi Ki­nizsi vár. Évente több ezren keresik fel hazánk egyetlen viszonylag épségben maradt lakótornyos várát, mely Má­tyás király korát idézi. A diadalát Az újságok sorsa: minél • öregebbek annál izgalma­sabbak. Megsárgult lapokat nézegetünk. Most érzem csak át igazán: tény­leg mi csináljuk a történelmet, hisz, akikről ezek a 20—22 év előtti lapok írnak, töbnyire még itt vannak kö­zöttünk, ismerjük őket — s amit akkor tettek, az ma már történelem. Szabad Ifjúság, 1952. december 7. Megkezdte tanácskozását a DISZ első országos értekezlete. Beszámolót tart: Dénes István, a DISZ főtitkára. A beszámolóban egyebek mellett szenvedélyes sza­vakkal ostorozza a DlSZ-funkcioná- riusok munkamódszerét, az örökös tanácskozást értekezést. Az ország- gyűlés kongresszusi termében a munkás-, paraszt-, diák- és katona­fiatalok küldöttei között ott szorong egy bányászegyenruhás kis ember is: Molnár István. Remegő kézzel jegyzetel. Mintha a saját, szavait hallaná vissza: „Vannak olyan DISZ- bizottsági titkárok, akik hétszámra nem jutnak ki a szervezetekbe, mert idejük javarészét üléseken töltik...” „ ... A bányász DISZ-szervezetek mindenütt vállaljanak védnökséget a termelés felett, széles körben ter­jesszék el az ormospusztai ifjúmun­kások által kezdeményezett .Légy jó gazdája a - bányagépeknek’ mozgal­mat ... Vállaljanak védnökséget a szállítás felett és biztosítsák annak zavartalanságát, hogy a szállítás le­maradása ne akadályozza a terme­lést. Minden bányában, ahol feltárás van, hasznosítani kell a Molnár István-féle élenjáró feltárási mód­szereket ...” A beszámoló feletti vitában Mol­nár István harmadikként kapott szót. A mikrofonok elé lép, szétnéz a fényben úszó teremben, melyben jelen van az egész ország. Háta mö­gött, az elnökségben a párt és kor­mány vezetői, köztük a legnagyob­bak ... Leírhatatlan pillanat. Olyan pillanat, amikor minden átsuhan az emberen. Megfogalmazatlanul, sza­vak nélkül. Békaváros. Az apja ösz- szetört arca. A sztrájktanya titokza­tos, remegő fényű asztala. Péesbá- nya. A* HFK-aknamé!yítő cég/ ahol elkezdte a munkát. A facipők ko­pogása. mert akkoriban facipőkben jártak a bányába. A háború, az örö­kös rettegés. S persze az a nap, amikor végre elkezdhették, amikor zöld utat kapott a.190 méteres moz­galom . ... Minden eszébe jutott. A sérelmek is, a nemtörődömség, a közöny, a cinizmus, mely útjukat kísérte, de míg máskor elkeserítette mindez, megalázta, most erőt adott. Körbe­nézett a termen, s úgy érezte: nincs lehetetlen ebben az országban, nincs olyan feladat, amit meg ne oldana... — A párt Központi Vezetőségé­nek határozata kimondja, hogy az ifjúmunkások a korszerű munka- módszerek bevezetésének úttörői le­gyenek. A Központi Vezetőség hatá­rozata óta Komlón új kezdeménye­zések születtek és a kezdeményezé­sek többsége az ifjúság nevéhez fűr ződik... Elhallgat, hirtelen arra gondol: most nem dicsekedni kell. — Ez évben tízezer folyóméter feltárását 40 elővájási csapat vé­gezte — s mégsem teljesítették a tervüket. Ha Komlón csak 10 fel­tárási csapat számára biztosították volna a feltételeket ahhoz, hogy havi 100 folyómétert hajtsanak ki, akkor túlteljesítették volna a ter­vet ... Nem kérünk lehetetlent, a bányásznak például a bányában a legszükségesebb a világosság, a lám­pa. Mégis elegendő lámpa nélkül dolgozunk, s előfordult olyan eset, hogy napokon keresztül hattagú bri­gádommal 3 vagy 4 lámpával száll­tunk le a föld alá... — Mi, komlói fiatalok tudjuk, hogy a 100 és 200 méteres mozga­lom harc az újért, a markdiság, a régi munkamódszerek ellen. S mi ígérjük ezen az értekezleten, hogy a 200 méteres mozgalmat is sikerre visszük.-. Csend lett. Kimondta. A nagy terv, a legtitkoltabb álom, mely tulajdonképpen azóta él ben­ne. hogy elindultak a 100 méterért, immár programmá lett. És másnap megjelentek a lapok. A Szabad Ifjúság első oldalán egyetlen kép: A küldöttek egy cso­portja a tanácskozás alatt. A máso­dik oldal élén csoportkép a folyo­sóról: Fehér Ferenc tatabányai, Si­mon Erzsébet kesznyéteni. Molnár Lajos miskolci és Molnár István komlói küldött... A jövő emberei? A negyedik oldalon fényképes tu­dósítás Molnár István felszólalásá­ról, s a főtitkári beszámolóban is pontosan négyszer szerepel Molnár István neve... Szabad Ifjúság, december 9. Négyhasábos totálkép az 1-es ol­dal élén az elnökségről. Dénes Ist­ván, a DISZ főtitkára. Kovács Ist­ván, az MDP Politikai Bizottságá­nak tagja, Farkas Mihály hadsereg- .tábornok honvédelmi miniszter, az MDP Politikai Bizottságának tagja, Hollós Ervin, Kádas István. Petrák Lajos — a DISZ KV titkárai és Molnár István sztahanovista vájár... Megkezdődött tehát a diadalút. A DISZ Központi Vezetőségének tag­jává választják, kitüntetéseket kap. De nézzük ismét a lapokat. Szabad Ifjúság, 1953. június 21. A DISZ Dicsőség Könyvébe be­jegyzett fiatalok. Prubszky Lajos, a Gépipar kiváló dolgozója, a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár kétszeres sztahanovistá­ja, aki a felszabadulási héten 1102 százalékos és a választás tisztele­tére teljesített 1422 százalékos ki­váló eredményével az ország legjobb esztergályosa lett... Svéd László, a Munkásmozgalmi Intézet aspiránsa, aki értékes kuta­tómunkát végzett a magyar ifjú­munkás-mozgalom harcos múltjának feldolgozása terén. Csillag Anna, a csorvási gépállo­más ifjú traktorosa, alá 1953. évi ta­vaszi tervének túlteljesítésével „az ország első női traktorosa” lett. Lengyel Erzsébet, az Ifjúsági Szín­ház Jászai-díjas színművésznője, aki Bruslein: Pányuska iskolája és Mó­ricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című darabjában kiváló alakítást nyújtott. Somogyvári Jenő, a Magyar Nép- köztársaság kvál9 bányásza, aki a komlói Szénbányászati Tröszt szta­hanovista vájárai közül elsőnek csat­lakozott a 100 méteres elővájási mozgalomhoz... Molnár István, a DISZ KV tagja, a Komlói Szénbányászati Tröszt sztahanovista vájára, aki a szovjet módszerek bátor alkalmazásával for­radalmasította a bányafeltárást: or­szágos mozgalmat kezdeményezett az átlagos 28—30 méter helyett havi 100 méteres elővájás eléréséért. Túl­teljesítette vállalását: 150 méteres előrehaladást ért el. Példát mutatott a rohamcsapat cím elnyeréséért fo­lyó küzdelemben... Közben megjelenik egy másik hír is. de ez már senkit sem len meg. Előkészületek a képviselőválasztá­sokra. A bányászok jelöltje: Molnár István... (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom