Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-10 / 136. szám

1976. Jűntus 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Zsákbafutás A közművelődés támogatása Karcagon Karcagén Sr Ä színházi előadás. A városi könyvtár a könyvbeszerzési keretet tekintve utolsó he­lyen áll a megyében. A mű­velődési központ, fűtésének megoldása öt éve húzódik. Egy évvel ezelőtt a mozit is bezárták. Tantermekben, tornatermekben vetítenek. A város pénzügyi forrásait a közművelődésben elsősor­ban a beruházások, felújítá­sok kötik le, s kevés marad a tartalmi munka segítésére. Ha valahol szükség van a társadalmi támogatásból lét­rehozott közművelődési alap­ra, akkor Karcagon különö­sen. A kérdés csupán any- nyi: lehetséges-e a közműve­lődési alap létrehozása? A városi tanács művelő­désügyi osztálya az anyagi támogatást illetően megálla­podott néhány vállalattal, termelőszövetkezettel. Az ígért összegnek azonban csak egy töredékét, kapták a köz- művelődési szakemberek leg­érdemibb előrejutás a város kulturális életében — a köz- művelődési szakemberek leg- nagyolA jószándéka és hi­vatástudata ellenére — ezért is hasonlít a zsákbaíutás- hoz. A közművelődés természe­tesen nemcsak a társadalmi támogatás függvénye. A még tartalmasabb, sokrétűbb kul­turális élet kibontakozása azonban igen. Mire lehetne felhasználni a közművelődési alapot? A művelődési köz­pont például egyetemi elő­készítőt szervezne, magán­vizsgára készítené fel a je­lentkezőket. a munkahelye­ken szakkörvezetőket díjaz­na, a vállalatoknál „Mun­kásábrázolás a művészetben” címmel komplex sorozatokat szervezne, brigádvetélkedők helyezettjeit jutalmazná. A múzeum az üzemekben ván- doroltatható kiállítást ren­dezne, amellett a nyári or­szágos honismereti tábor ide­Kiállftás a tanácsteremben Mint arról korábban hírt adtunk, a szolnoki tanácshá­za .nagytermét időközönként kulturális célokra is fel­használják. A város képző­művészeinek. művésztaná­rainak. éneikkarainak bemu­tatkozásai lehetőséget bizto­sítanak ezáltal is. Ebben a sorozatban nyílik Bokros László festőművész kiállítá­sa június 12-én 11 órakor. A kiállítás — amelyet Kuk­ri Béla, a városi tanács el­nöke nyit meg — június 19-ig lesz nyitva. jén megrendezné a „Munkás­élet Karcag ’76” című ki­állítást. A könyvtár a gyer­mekek berekfürdői' olvasó­táborára fordítaná elsősor­ban a pénzt. Csupán néhány példát em­lítettünk, de ezekből is ki­világlik, hogy a közművelő­dési alap a város egészének javát szolgálná. Akkor mi az akadálya a növelésének? (Az idén mindössze ötvenezer forint érkezett a város ter­melő egységeitől.) Néhány véleményt erről is meghall­gattunk: Szamosközi Gyula a SZIM karcagi gyárának szakszer­vezeti titkára így nyilatko­zott: — Kilencezer forint a jóléti alap. Kulturális, sport és szociális célokra ez kevés. A kommunista szombatok bevételéből szoktuk kiegészí­teni. Abból adtunk a város­nak sportcélokra 20 ezer fo­rintot. A vállalat egyébként hozzájárult a helyi szak­munkásképző kollégiumának építéséhez 3 millió forinttal. Pesten sportcélokra adott 3 milliót. — Ez bizony szép pénz. S a helyi közművelődést nem lehetne támogatni? — Ügy vélem, a közmű­velődést másként kellene ke­zelni. Jól keresnek az em­berek, s a kulturális igényük is nő. Van olyan jó szak­munkás, akinek a jövedelme eléri a hatezer forintot. Tarthatatlan állapot, hogy csak dolgozik az ember, s munkaidő után nem tud hol szórakozni. Ha például szín­házba akarok menni, utaz­hatok Szolnokra vagy Deb­recenbe. Kasuba János, a Magyar— Bolgár Barátság Tsz elnöke szerint nincs olyan nap, hogy a városi tanács valamelyik szerve ne kéme valamit a szövetkezettől. Emellett sport és közművelődési célokra 80 —100 ezer forintot adnak. Kazincbarcika lesz a gaz­dája júniusban az irodalmi színpadok nemzetközi fesz­tiváljának. A bemutatót a lengyelországi Wroclawban minden évben megrendezett irodalmi színpadok találko­zójának mintájára szeret­nék nálunk is meghonosítani azzal a különbséggel, hogy a fesztivál kétéves' periódus­ban ismétlődne Kazincoar- cikán. Hat külföldi irodalmi szín­pad mellett Magyarország Végh János, a Ruhaipari Szövetkezet helyi telepének vezetője mentegetőzik: — Mi csak végrehajtók vagyunk mindenben Pesten döntenek. A tanáccsal is a központ tartja a kapcsolatot, mi eb­ből a láncból ki vagyunk kapcsolva. Nem tudjuk, miért nem akarják támogatni a közművelődési alapot. Király Ernőnét. a városi pártbizottság ^titkárát is fel­kerestük. — A városi párt­végrehajtóbizottság határo­zata alapján az egyik mun­kabizottság napirendre tűzi a vállalatok és a közművelő­dési intézmények együttmű­ködését — mondta. — Hosz- szabb távra, az ötéves terv időszakára munkálják ki; hogy az intézmények mit várnak a vállalatoktól, szö­vetkezetektől, mit tudnak azok nyújtani, s mit kapnak cserébe. A nem karcagi szék­helyű vállalatoknál a pénz­ügyi hozzájárulást biztosítani az átlagosnál nehezebb, a tá­voli központok döntését be­folyásolni nem könnyű. E nshíniI véleménybőlta ISSliuBiy tartalmasabb kulturális élethez vezető út is kirajzolódik, hiszen az anyagiak az érdemibb mun­ka nélkülözhetetlen ténye­zői a közművelődésben. S mivel korántsem csupán karcagi gondokról van szó, hanem nagyon is általános jelenségről. mindenképpen figyelemre méltó. Mindenek­előtt az, hogy hosszabb táv­ra igyekeznek kimunkálni a gazdasági egységek és a közművelődési intézmények kapcsolatát. S remélhetőleg a tanácsi szerveknek nyúj­tott támogatásban elhatárol­ják egymástól a különböző rendeltetésű összegeket, mert csak biztos alapokra lehet tervezni a közművelődés­ben is. Simon Béla legjobb húsz együttese léD pódiumra. Szolnok megyét — az előselejtezőkön nyúj­tott teljesítményért — há­rom irodalmi színpad: a Ságvári Endre Megyei Mű­velődési Központ és a KI- SZÖV közös fenntartásában működő HlD, az olajipari fiatalok szolnoki klubjának Kőtövis együttese, valamint a 605. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet csoportja kép­viseli majd. Irodalmi színpadok Nemzetközi fesztivál Kazincbarcikán Antropológus is bekapcsolódott az 1526-os mohácsi tömegsírok feltárásába. K. Zoff­mann Zsuzsanna, Nemzeti Múzeum munkatársa végzi az embertani vizsgálatokat. Eddigi megállapítása szerint az itt eltemetett katonák többsége, 29—30 éves lehe­tett. Feltűnően nagy számban talált 18 éveseket is, de a felső korhatár 50 év. Vizsgá­latai szerint az elesettek többsége robusztus alakú volt. Könyvjelző Á Kakukk-kűf Az azerbajdzsáni Akrám Ajliszli A nagymama do­hányzacskója című lírai szépségű elbeszélésével kez­dődik az üzbég Ulmász Umarbekov megrázó erejű Öszidejével végződik A Ka- kukk-kút, mely a Szovjet­unió köztársaságainak elbe­szélésirodalmából válogat. Hagyomány és korszerű­ség — e két alapelv jegyét viseli magán a soknemzeti­ségű szovjet irodalom, mely­nek színes és gazdag kispró­zájából tizennégy köztársa­ság íróinak harmincnyolc el­beszélését öleli fel az anto­lógia. Sajátos, egyéni arcu­latú mind a tizennégy nép irodalma. Virágzó mai kul­túrájuk előzményei is kü­lönbözik: ősi, évezredes írás­beli irodalmuk hagyományait őrzik és folytatják a grúzok, az örmények és a tadzsikok. A balti népek a múlt szá­zad mozgalmainak hatására indultak el a nemzeti nyelv és irodalom művelésének út­ján, mások csak a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom után láthatták — a nagysze­rű Csingiz Ajtmatov első ta­nítójához hasonló hősök ke­zében — a nyelvükön írt el­ső ábécéskönyvet. Az Európa Kiadónál, a a Szovjet irodalom könyvtá­ra című sorozatban megje­lent könyv anyagát, Árvay Jánostól Váradi Lászlóig ki­tűnő fordítók ültették át ma­gyarra. f Csaióyhy Rezső A martfűi művelődési központ rangos művészeti bemutatóinak sorában szo­katlan kiállítás szerepel. Csajághy Rezső ugyanis rit­ka műfajban bontja ki mű­vészi elképzeléseit: a fain­tarziát szelídítette keze alá. Dömsödön született 1944- hen. A fa szeretetét, tiszte­letét korán elveszített édes­apjától örökölte, akinek esztergályos mestersége meghatározta útját. Tanul­mányai kezdetétől különbö­ző szakkörökben rajzolt, otthon a faragást próbál­gatta. Felvételt nyert a Kép­ző- és Iparművészeti Gim­náziumba, ahol a (bútor ké­szítése, restaurálása mellett elsajátította a faintarzia technikáját is. Érettségi után egy ideig a Központi Kiállításrendező Csoport­nál dolgozott, majd beirat­kozott a szegedi Tanárkép­ző Főiskola szolnoki tagoza­tának matematika-rajz sza­kára. A 60-as évek második felének tárlatlátogatói em­lékezhetnek Csajághy Rezső nevére, aki akkoriban Szol­nok festői hagyományainak hatására olaj képekkel ske­repelt különféle megyei ki­állításokon. Először Beseny- szögön, majd Túrkevén ta­nított. míg 1970. után a Képző- és Iparművészeti Szákközépiskola visszahív­ta a bútortervezés és restau­rálás szaktanárának. A napi elfoglaltság ter­mészetszerűen közelebb hoz­intarziái Marifin ta az intarzia mellett a kor­szerű bútorok tervezéséhez, kivitelezéséhez is. A Művé­szeti Alap tagjaként az Iparművészeti Vállalat szá­mára rendszeresen készít ülő garnitúrákat, lakás-bel­ső kiegészítőket. Az intar­ziához sem lett hűtlen. El­képzelése, hogy a faintarzia térkitöltő, murális lehetősé­geit kihasználva, variálható elemekből szervezi ritmikus' kompozícióit'. Martfűi kiál­lításán igen szép darabokat láthattunk ezekből a falra tervezett, az épület belső terét díszítő intarziákból. Csajághy Rezső munkáiban mívességű'k mellett a fa eredeti színének, meleg tó­nusainak erejét is csodál­hatjuk. Csajághy Rezső egyedi, nem ismételhető és nem sokszo­rosítható intarzia-képeket is készíti. S ezeknél sokszor igen jelentős szerepű egy elmosódó folttal kutyát idé­ző görcs (Kutyás hölgy) vagy egy izgatottan csava­rodó erezet (Van Gogh em­lékezetére). Csajághy Rezső különféle formákból épített, konstruktív kontúrokkal vagy szecessziósán kanyargó vonalakkal határolt tájai ábrázolókészségét. rajzbiz­tonságát is igazolják. Mindezt összevetve a kiál­lítás világosan bizonyítja Csajághy Rezső és az intar­zia technika szerencsés ta­lálkozását. Egri Mária Miért, pont fik? „A százméteresek” ... Még ■ meg sem született a rekord — de már rájuk ragadt ez a név. Ha bementek műszak után az ital­boltba, elhalkult a zsibongás. De hát kik voltak a „százméteresek”, kikből verbuválódott minden idők legnevezetesebb komlói munkacsa­pata? Az első szak: Sigrai Árpád szászvári lakos. B- listázott postamester, vájár. Tóbiás József baranyaszentgyörgyi lakos, csillés. Vajda Miklós baranyassent- györayi. lakos, csillés. Szabó Ferenc, baranyaszentgyörgyi lakos, ugyan­csak csillés. A második szak: Tóbiás Ferenc baranyaszentgyör­gyi lakos vájár, Kálóczi János, kom- ló-legényszállói lakos, valahonnan az Alföldről Komlóra vetődött pa­rasztember. Sinkovits Gábor sásdi lakos, csillés, Tóth István hosszú- hetényi bányászgyerek, csillés. /A harmadik szak: Gárgyán Imre, paraszti származá­sú. vájár, Rostás Antal, valamikor üveges, szabolcsi lakos, csillés. No- votni László csillés, 18 éves. Visinc- ki János, szászvári lakos, segédvájár. — Dehát miért pont ők? Molnár István ravaszkásan figyeli az arcomat, s mosolyog, mint aki titkot tud, s azon gondolkodik, va­jon elárulja-e? — Mit mondjak? — Nyilván oka volt... — Hát persze, őket ismertem. Együtt dolgoztam ' többségükkel a régi csapaton, ahonnan kiemeltek. Akiket nem ismertem közelebbről, azokat többnyire Pora Jenő üzem­vezető javasolt, aki a legtöbbet tette értünk. — ön mit mondott nekik? — Világosan megmondtam, mi a célom. Megmutattam a rajzokat, ami a lényeg volt. Ciklikusan kell dol­gozni — ezt akartam, hogy meg­értsék. — ígért valamit... ? — Mit ígértem volna? — Például pénzt. — Nem kellett azt ígérni, tudták: ha többet dolgozunk, többet kell kapnunk. Ez egyébként nem ment mindig simán. — Vissza tud emlékezni arra a napra, amikor elkezdték? — Egy hétfői napon kezdtük a munkát. Anna-aknán, a főszállító­vágatot építettük. De előtte, vasár­nap éjjel, még az aknában dolgoz­tunk, nekünk kellett rendbe hozni a padozatot... Nézegetjük a korabeli fényképe­ket, újságkivágásokat. A fényképe­ken egyszerű, vidám emberek nevet­nek a lencsébe, kicsit tomposak, ki­csit esetlenek. Na, de inkább la­pozzunk bele egy féltve őrzött könyvbe. „A döntő év ifjai”. Ripor­tok Szátlinvárosból, Komlóról, Ino- táról, Mezőtúrról, Diósgyőrről. ..Molnár István a fiatalok javát válogatta a feltárási csapatba és né­hány tapasztaltabb, harmincon fe­lüli vájárt. A három műszakban összesen tizenhármán dolgoztak. A csatát az első harmad kezdte. A ro­hamcsapat ugyancsak felkészült. Há­rom sztahanovista vájár állt a sor­ba. Molnár István és két régi har­costársa: Tóbiás Ferenc és Sinko­vits Gábor. Az első napokban munkahelyet kellett teremteni embernek és gép­nek. Először csak maguknak, utána nyomban a rakodóknak. Tejfehér ködben törtek előre, szűz kőzetben. Kézzel rakodtak, mindent tüzetesen átnéztek, csak a fúrókalapácsot nem vizsgálták át alaposan. Bíztak elő­deikben, nem is gondoltak arra, hogy rossz lehet. Tévedtek, a szer­számot ki kellett cserélni. Fél napot vesztettek. — Sebaj! Behozzuk..; — biztatta a brigádot Molnár. — Annál jobban haladunk aztán. Ismét átgondolt mindent, mint parancsnok harc köz­ben. Mindenekelőtt a fúrást akarta gyorsítani és egyszerűsíteni. Megvál­toztatta a gyutacsok sorrendjét és fordítva robbantott.. — Tényleg ez történt? — Nem éppen szakszerű leírás, de a lényeg valahol itt van. A rob- bantólyúkat specálisan helyeztük el, ezáltal nőtt a robbantás hatása, ami egyrészt a leválasztott kőzet mény- nyiségének növekedését jelentette, másrészt ez a kőzet lövés után úgy helyezkedett el, hogy könnyebb volt a felrakása, s módot adott közben más munkák elvégzésére is. — Tehát nem volt egy perc meg­állás sem. — Minden azon múlott, ki fud- juk-e küszöbölni a holtidőket... Babits András A komlói kőszén­bányászat története című munkájá­ban jelentős teret szentel a 100 mé­teres mozgalom elemzésének, s mi­közben megállapítja „A mozgalom jelentőségét főképpen a bányák egyenletes termelésével kapcsolat­ban kell keresnünk” egyebek mel­lett így ír a Molnár-féle technológia lényegéről: „A 100 méteres mozgalmat köze­lebbről tekintve megállapítható, hogy a kitűzött cél eléréséhez és fe- lülmúlásához a Molnár-brigád nem alkalmaz semmi rendkívüli dolgot azon felül, amit minden bányász tud. A különbség az általánossal szemben csupán az, hogy a terme­lésnek ezeket a racionális és tech­nológiai követelményeit a brigádban vaskövetkezetességgel érvényesítik. Nevezetesen: a tervet napokra fel­bontva ismerik. Megfelelően karban­tartott, jó gépeket, főképpen meg­bízható rakodógépet használnak, s a gépek erejét teljesen kiaknázzák... A rendszerint 4 tagból álló csapat a legtökéletesebb összhangban dol­gozik. nincs egyetlen perc. amel? indokolatlan tétlenségben telne el, amit a munkamenet tökéletes meg­szervezése ki is küszöböl... (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom