Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-09 / 135. szám

1976. Június 9­SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Új sorozatok. “Än valahogy így summázhatnám az elmúlt napok eseményeit. Jelentős műsorok búcsúztak, például a Születésünk titkai, s újak kértek szót, köztük a húszrészes Háború és béke. Némi hallgatás, erőgyűjtés után ismét jelentkezett az Aki mer, az nyer című Egri János vezette társasjáték. Üj színfolt a Magyar tánc, belő­le öt rész adatik, öt kiváló amatőr népitánc együttes mutatkozik be. És még min­dig nincs vége a sorozatpre- miemek, mert A feladat, Zsoldos Péter „fantijából” készült tévéjáték első részét is ezen a héten sugározta a televízió. A többrészes sorozatokról pusztán egyetlen rész alap­ján nem illik véleményt al­kotni, és nem is volna he­lyénvaló. Hisz, ha a kezdet olykor nehezebb is, aztán még jobbra fordulhat. Kár volna például elmarasztalni akár egy fantasztikus játékot is, mert netán kissé bonyolul­tan indul útjára, ha végül is majd benne minden a helyé­re kerül. A kissé komótosan kezdődött Háború és béke is még csak annyit árult el — angol sorozat — hogy az ed­digi feldolgozásoktól eltérően valamivel jobban igazodik a regény epikumához. Rosztov gróf alakjában ismerőst lát­hattunk viszont, a Maigret-t alakító Rupert Daviest, s ez talán jó előjel, mert egyálta­lán nem közömbös, hogy mit hoz majd ez a televíziós Há­ború és béke, amelynek hő­seivel csaknem együtt töltjük majd nyarunkat a képernyő előtt. A fanÉtfl Dicséret illeti a Iua«s2u> televíziót, hogy a pedagógusok napján egy ki­váló nevelőre, a munkásmoz­galomban is tevékenyen részt vevő egyéniségre, Czabán Sa­mura emlékezett és emlékez­tetett. De ugyanakkor rögtön hozzáteszem, elgondolkodta­tó, hogy a tiszteletre méltó szándék mennyire nem páro­sult elismerésre méltó meg­oldással. A képernyőtől ugyanis csaknem idegen, sőt mondhatom azt is, elidegení­tő hangot ütött meg a Cza­bán Samuról készített tévé­film; a mindig realitásokból kiinduló tanítóegyéniséget olyanféle álpátosszal állította képernyőre, ami egyáltalán nem illik a tárgyhoz. Már az első patetikus jelenetben úgy emelte fölénk Czabán Samu alakját, hogy csak „felnézhet­tünk rá”, pedig az ő tevé­kenységében épp az a nagy­szerű, hogy mindaz, amit vég­hez vitt, az egyenes elődje annak, ami most megvalósul pedagógiában és társadalom­ban. Tehát közvetlen elő­dünk, élharcosunk. Nem fö­lötte, előtte jár az utókornak. Rendkívül zavaró volt a te­levíziós filmben a műfaji tisztázatlanság, játékelemek és dokumentumrészletek oly­módon való keverése, hogy végül is a különböző elemek nem erősítették, ellenkezőleg gyöngítették egymás hatását. Ha a film készítői nem tesz­nek mást, csupán az egykori tanítványok, barátok, elvtár­sak visszaemlékezéseiből épí­tik fel Czabán Samu alak­ját a képernyőn, akkor sok­kal igazabb, meggyőzőbb, közvetlen, emberi hangvéte­lű emlékezést produkálhattak volna. A többnyire konven­cionálisán elképzelt, a való­ságot pusztán illusztráló já­ték közbeiktatásával maga a tévéfilm vegyes felvágottá változott. Elköszönt né­zőitől dr. Czeizel Endre, a tizedik adással — számvetéssel — véget ért a Születésünk titkai. Kitűnő sorozat volt, hasznos ismeret- terjesztés. A műsor nyomán olyan széles körű társadalmi mozgás indult meg, amire csak legjobb esetekben akad példa. Olyan kérdések tisztá­zódtak fejünkben, amelyek szerves részei egészségügyi kultúránk egészének is. Az elsősorban biológiai szemlé­letű adássorozat társadalmi vetületét és hátterét búcsúzé­ban jól húzta alá a megnye­rő beszédű genetikus, s a csattanóként jó érzékkel fel­használt József Attila-idézet- tel azt is hangsúlyozta, hogy amiről beszélt, mindannak megvannak a költői szépsé­gei, a lírai oldalai is. A verselemzés, egy költe­mény érzelmi és gondolati tartalmának teljes felderíté­se még tanórákon sem köny- nyű feladat. A képernyőn meg egyenesen fárasztóvá válhat egy-egy remekmű ré­szeire bontása, majd újra egy beillesztése. A Szózat elemzése — ki tudja miért ismét este tíz után — izgal­mas felfedezőútra vitte a né­zőt. Vörösmarty költeménye új szépségeiben ragyogott fel a több oldalról történő szem­léletes megközelítés nyomán. A televíziónak ezek a meste­ri műelemzései több szem­pontból is hasznosak. . Például modellként is szolgálhatnak, vagy legalábbis ösztönző ha­tással lehetnek az iskolában folyó irodalmi elemzőmunká­ra. Jövőre ismét lesz Ki mit tud, rég volt Ki mit tud-osak, hajdani győztesek harangoz­ták be a hírt a képernyőn. A toborzó szerzői nyilván úgy gondolták, hogy a jelenlévők fényes pályafutása megfelelő csáberővel vonzza majd a fi­atalokat az 1977-es tehetség­próbára. Én azonban a sike­res Ki mit tud-osak helyett szívesebben hallgattam volna új, friss tehetségek hívósza­vát. Hisz a játékos versengés célja — de sokszor megfogal­mazódott már — nem a pro­fizmus utánpótlása, hanem a fiatalságban rejlő alkotó energiák felszabadításának, játékos kiélésének lehetősé­ge. V. M. Honismeret Expedíciók a Jászságban A Jász Múzeum vezérleté­vel egyetemi hallgatók, fő­iskolások, középiskolai tanu­lók közreműködésével mód­szeresen feltárják és csokor­ba gyűjtik a népi kultúra emlékeit. Az évenként útnak induló néprajzi expedíciók értékes megfigyelésekkel, anyagokkal segítették a Jász­sággal foglalkozó tudományos kutatásokat, összegyűjtötték az utókor számára az egykor híres jászsági kismestersé­gek, a szíjgyártók, takácsok, tímárok, fazekasok, szűcsök jellegzetes munkaeszközeit A nyáron az eddiginél is gazdagabb témakörrel szer­veznek honismereti gyűjtő­tábort. A szakkörök tagjai, muzeológusok, valamint nép­rajzszakos egyetemi hallga­tók munkájában új színfol­tot jelent a Jászság földrajzi neveinek módszeres gyűjté­se. A nagyüzemi mezőgazda­ság általánossá válásával az egykori dűlő nevek, határ­részek, földrajzi jelenségek népi elnevezései kiszorultak a használatból, s fokozato­san a feledésbe merülnek. A földrajzi nevek gyűjtésé­nek és térképezésének egyik központja a Jászberényi Ta­nítóképző Főiskola lesz. Be­kapcsolódik a munkába a jászapáti Velemi Tsz honis­mereti szakköre is, amelynek tagjai a hagyományos ta-. nyai gazdálkodás emlék­anyagának összegyűjtésére vállalkoztak az idős tsz-ta- gok segítségével Ifjú fordítók A Verseghy Ferenc me­gyei könyvtár fordítói pályá­zatot hirdetett az általános iskolába járó gyerekek ré­szére. A pályázatnak az a célja, hogy a tanítási szünet­ben játékos lehetőséget biz­tosítson az orosz nyelv tanu­lására, gyakorlására, és a legkisebb községben élő út­törők is megismerkedjenek a Szovjetunió gyermekirodal­mával. Erre a célra minden könyvtár megkapta a fordí­tásra kijelölt orosz nyelvű műveket és tetszés alapján ki-ki választhat verset, el­beszélést, mesét A fordításókat kizárólag a helyi könyvtárakban végez­hetik el a gyerekek június 10-től augusztus 20-ig. Ez­után. a pályamunkát az út­törőcsapatokhoz kell eljut­tatni, ahol majd az orosz sza­kos tanárok a fordítás he­lyességét, a magyar szakos tanárak pedig stílusát, fo­galmazásmódját értékelik. A legjobb dolgozatokat a me­gyei úttörőelnökség értékeli. HOMOKIAK UTÓDAI A Döbrei János út Homok főutcája. A fák, bokrok mögül — amelyek pazar szegélyként kísérik az utat — sok-sok új ház kandikál ki. Kicsi, amolyan zsugorodott, évtizedes, egy sincs. Mind új, alig pár éves. Szépek, változatosak, nagyok. A beépítetlen telkeken szőlő. Szép, nyugalmas, hely: Úvirághegy, Újuirághegy, Öszőlő, Bátorszőlő. Az általános iskola Igazga­tónője Barta Margit. „Ös- homoki”. Bármilyen kérdésre pontosan, tömören felel. — Szorgalmas emberek a homokiak — mondja. Sok mindenben lemérhetjük. Em­líthetem az iskolát. Kunhal­mon lebontották a régit, ide­hozták a használható anya­got. A szőlőbelieket nem agi­táltuk, jöttek építeni. Most sportudvar készül, százezer forintra becsülik az eddigi társadalmi munkát. A föld­vári Lenin Termelőszövetke­zet. a martfűi Tisza Cipőgyár sokat segített. Az ott dolgozó homoki emberek megbecsü­lése ez __ — A háromszázöt általános iskolásról, a ruházatukról be­szél gettünk a minap a kar­társakkal. Csinos, divatos —■ sokszor már túl divatos — holmikat viselnek. Nézze a kerékpárok „hadát”! Minden házban mosógéppel mosnak, a sok tévéantenna is jelkép .. A hűtőszekrények száma sem alacsonyabb a városinál. A gyerekek itt is zsebrádiót lóbázva sétálnak. No, és az autók».. Sok van, s újak. De főleg a házaik. U Karnyújtásnyira az iskolá­tól Vincze Istvánék háza. Kívül még „csupasz”, bepu- colásra vár. A nyitott ajtón át azonban látni, hogy kész a sátortetős otthon. A fiatalasszony két kicsi gyermekével az udvaron ját­szik. Beinvitál. Sajnálja, hogv férje nincs itthon, dehát ő most műszakos. Vinczéné a Tisza Cipőgyár­ban szakmunkás, de most „főállásban” — anyuka. Elkel itthon az asszonykéz, különö­sen amíg „minden a helyén nem lesz”. A fürdőszoba ‘ most alakul. Dehát a víz! Két év is eltelik, míg elérnek ide... Addig is vödröznek. Az a baj, hogy messze a kút -ti is. Kertjükben zöldség, gyü­mölcs mindig akad. Meg jó- » szág: tavaly a két disznó 14 ezer forintot „hozott”. — Nagyon szeretek itt élni. pedig hogy idegenkedtem. Eddig haladtunk pár év alatt , A szomszédok? Dolgos, jó emberek. Egy másik mészszagű, vöá- gos otthon. Szép, modern bú-át­török, jól felszerelt konyha, % sok kézimunka... Pici baba gügyög a kiságyban. i — A kislányunk óvodában i van, a férjem csak hét végén ^ jön haza, a vízügynél nehéz. gépkezelő — mondja Vincze ? Ferencné, s betessékel a szó- í bába. | Szülési szabadságon van. — Jórészt csak kisbabás f- asszonyokat talál most ott- l hon, meg időseket. Az ipari & munkások és a tsz-ben dalgo- M zók már hajnalban elmentek, jjt Délután pedig ki-ki a szőlő- % ben, a kertben. Annak az X ideje van. Én is megyefcmajd. édesanyám 800 kvadrát sző- # lőjében sok a munka. Nem T könnyű, de valakinek meg íf kell művelni. Az igaz, hogy megterem ott minden, de ne * higgye, hogy ezen meggazda- A godunk. Ügy tartják sokan . Pedig! Öregek már a tőkék, d nem aranybánya. Én is mun- ' kás vagyok, a cipőgyárban. Vissza is megyek, amint le- hét. Szeretem a gyárat A ® szőlő megmarad délutánra, f hét végére ... * * • Mosógép zúg, vödör vf* zúdul. — Elromlott a índroíoa** unk, de mosni kell — ül le pár percre Törőcsik Mihály- né két öblítés között. Nyugdíjas, jó kedélyű..Lá­nya, Marika, vizsgára készül. Tanácsi dolgozó a nagylány, a tanári diplomája már?meg- van. Törőcsík Míhályné . har­mincöt éve lakik Homokon. A „Kincsemben” volt'; lány, itt maradt asszonynak, s úgy mondja: el sem lehetne „húz­ni” innen. — Nemcsak a ház, az évti­zedek megszokása marasztal, hanem az emberek. Itt nincs irigység, rosszindulat — A szórakozás? A könyv, a tévé, a rádió itt is megvan. Aki hét végén ‘elvágyódik — elmegy. Autó van. Akinek nincs, felül a buszra és kiruc­can. Én is járok színházba, megnézem az engem, érdeklő szolnoki előadásokat Törőcsikné Hamotofejlődé- séről beszél: — Az utóbbi négy-öt év­ben „nőttek ki a földből” ezek a házak. Nézze, hányán építkeznek-most is. Sok fiatal* telepedik itt le. Nem, nem a szőlő miatt. Az már csak hír­név. A jövedelmük nem a földtúrásból származik, per­sze jól fizet a téesz is, a ci­pőgyárra sem panaszkodhat­nak. Tudja kik „bütykölnek” itt a szőlővel? A „hobbisok”. Akik nem is itt laknak, ha­nem városban, ipartelepen. Szabad idejükben aztán el­jönnek kikapcsolódni. * • « Dülömentl házakban,' sá­tortetős épületekben három­szintes villákban jártunk. Építkezők kalapálása hang­zott a kertekben gyermekek játszadoztak. Csendet keres­tünk. Csak a templom mel­lett találtunk az üres parókia környékén. _ — Elköltözött a tisztelendő úr — mondja egy görnyedt hátú néni. — Annak a pár embernek nem tartanak egy papi hivatalt. Valamikor va­sárnaponként az első áldozok miatt gyűltünk össze. Most úttörőket avattak. Látta vol­na az unokámat __ T . Szűcs Etelka Az Egészségügyi Főiskola diétásnővér szakán az új tankonyhában gyakorolják a hallgatók a diétás ételek elkészítését EllesiMkerek? © Amikor június 25-én, dél- • után 2 óra után néhány perccel az összegyűlt párt-, tömeg­szervezeti és gazdasági vezetők kö­rülveszik Molnárt és társait, hogy gratuláljanak, mindenki úgy érzi: maga is részes a győzelemben. Pedig ... Nézzük először a korabeli lapokat. Új Komló. 1952 júniusa. ..Az első nap eredményei és ta­pasztalatai komoly ^erőfeszítésekről, lendületes harcról, de ugyanakkor a még fennálló hiányosságokról tanús­kodnak, sőt nem egy esetben nem­törődömség is tapasztalható ... „Miért nem tudja teljesíteni a Kossuth-akna a tervét?” „Műszaki dolgozóink véleménye szerint eddigi lemaradásunk egyik oka az, hogy körülbelül 400 dolgozó hiányzik a szükséges létszámból. Ezen azonban segíteni lehetne azzal, hogy a műszaki vezetők gondosab­ban oldanák meg az egyes munka­helyek telepítését és nem telepíte­nének szakképzett vájárokat csúszda mellé szenet turkálni... Az egyes üzemek vezetősége például a több­szöri figyelmeztetés ellenére sem igyekezett eltávolítani a VI. szinti 3-as csapat csapásából és a főszállító folyosóról a térdig érő vizet. Pedig ez felmarja a dolgozók lábát, s így kénytelenek hosszú időre betegállo­mányba menni...” Szabad Nép, 1952. júliusa. „Nagyobb gondot a 100 méteres mozgalom kiszélesítésére és támo­gatására ... A két hónappal ezelőtt elindított 100 méteres mozgalom a kezdeti nehézségek és az új ellen való idegenkedés legyőzése után ko­moly méretekben kiszélesedett. Már az első hónapokban komoly sikerek bizonyították, hogy a 100 folyóméter egy havi kihajtásáért indított harc valóra váltható, sőt túl is szárnyal­ható ... Vajon megtettek-e mindent a műszaki vezetők, hogy a dolgozók az adott szavuknak eleget tehesse­nek? Átérzlk-e azt, hogy a dolgo­zók vállalásaiért ők is felelősek? A szakszervezeti bizottság megtett-e minden tőle telhetőt abban az irány­ban. hogy ellenőrizze a fogadalom teljesítését? Az elért eredmények és a dolgozók véleménye az ellenkező­jét bizonyítják...” Nincs csille, alacsony a sűrített le­vegő nyomása, bedöglik a rakodó­gép, megoldatlan az alkatrész pót­lása. A brigád néha már úgy érzi: elle­nük drukkolnak. Vagy ez csak szub­jektív látszat? Gallusz József, aki akkor a városi DISZ-bizottság titkára volt. Molnár István barátja, közvetlen féleítese és a kísérlet, a 100 méteres mozgalom egyik leglelkesebb támogatója, ma a komlói városi pártbizottság első titkára. Egy Ids szervezés, s egymással szemben ül a két régi harcostárs. Percek múlnak el, s csak egymás kezét rázzák, egymás vállát űtő­getik... — Nagymányoki vagyok, bányász­gyerek ... Tolnában voltam DISZ- megyetitkár, amikor a DISZ Köz­ponti Vezetősége védnökséget vál­lalt Komló építése felett, s megszer­vezték a városi bizottságot... A mostani úttörőházban volt a párt- és a DISZ-bizottság. Kökönyösben folyt akkor a nagy építkezés — városépí­tés igazi tervek nélkül. De nem volt sokkal jobb a helyzet a mély­ben sem. Szén kellett volna, sok, minden áron, de nem voltak meg a szénhez vezető utak... A párt köz­ponti vezetése azt a feladatot adta, hogy 1954-re érjük el az 500 vago­| nos termelési szintet, 1953-ban már adjunk 300—350 vagon szenet, de ehhez 10 ezer folyóméter feltáró­vágat kellett volna. És a feltárás a mi gyenge oldalunk volt. 28—30 mé­ter volt a havi átlag. A jobb csa­patok ha elérték a 40—45 folyómé­tert ... Így aztán már könnyebb megérteni, mit jelentett akkor Mol­nárék vállalása ... — Mégis: sokszor úgy érezték, mindenki ellenük van ... — Voltak is sokan. Voltak ellen­ségeink, elszánt, gyűlölettel teli em­berek. Sokan összeverődtek ilyenek a bányában. így aztán érthető, hogy hol itt. hol ott „szaladt” el tömlő, tört el egy gép. De nem ez volt az igazi nehézség. Nagyon sok volt a kétkedő. Nemzedékek csinálták egy bizonyos módszerrel az elővájást, ezt felrúgni nem is merészség. Kétkedtek a műszakiak közül is so­kan — már csak azért is mert nem ők találták ki... Sok volt a kereszt­be szervezés, a kapkodás... A gépek nagy része erősen elhasznált volt... Az is tény, hogy a munkások kö­zül sokan gyanakodva figyelték Mol- nárékat; a pozíciójukat, kényelmü­ket féltették ... Ha ők száz métert csinálnak, akkor 80-at nekünk is kell. — Hát ez volt a helyzet. Min­denkivel meg kellett küzdeni, még önmagukkal is, hisz hányszor, de hányszor kérdezték Molnár emberei szinte önkéntelenül: s mondja elv­társ, megfizeti majd ezt nekünk va­laki ... ? • — Egyébként nekünk akkor nem a 100 méteres teljesítmény általá­nossá tétele volt a célunk, egysze­rűen csak azt akartuk: gyorsuljon meg a munka, induljunk el végre előre a sokéves egy helyben topor- gás után ... (FohdatMik)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom