Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-09 / 135. szám

1976. Jörrfus 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ambrus János Paiajr Árpád Dr. SoÓ9 István Molnár János Kádár Zoltán Bakos Gábor Az ötödik ötéves terv Időszakában beruházáspoli­tikánk — noha lényege változatlan — sokkal össze­hangoltabb, következetesebb, szervezettebb munkát kíván mindenkitől. Erre ösztönöznek az új közgazda- sági szabályzók is. ' Kerakasztal-konferenciánk résztvevőivel arról be­szélgettünk. hogy a megváltozott és szigorúbb felté­telek mellett az ötödik ötéves tervre érvényes kon­cepciók. valamint a megyei pártbizottság cselekvési programjának ismeretében milyen változás, javulás várható Szolnok megyében a beruházások terén. A beszélgetésen részt vettek: dr. Soós István, a - megyei tanács általános elnökhelyettese, Ambrus Já­nos, a szolnoki Járműjavító igazgatója, Bakos Gábor, a megyei Beruházási Vállalat megbízott igazgatója, Kádátr Zoltán, a megyei Tervező Vállalat igazgatója, Molnár János, a KISZÖV megyei elnöke és Patai/ Árpád, a megyei Állami Építőipari Vállalat megbízott igazgatója. ÚJSÁGÍRÓ: A beruházás végső fokon a jövő megala­pozása. A fejlesztés anyagi erőforrásait a ma megter­melt nemzeti jövedelemből éppen a holnap érdekében kell megelőlegezni. Ezért nem mindegy, hogy a ren­delkezésre álló eszközöket mire és hogyan használjuk fel. Ez különösképpen in­dokolja a körültekintő be­ruházási tevékenységet. BAKOS GÁBOR: Most, az ötödik ötéves terv elején, már az indításkor látható, hogy a beruházások sokkal fegyelmezettebbek, tudato­sabbak lesznek. Főleg azok­ra a beruházásokra igaz ez, amelyeknek megkezdését 197<>-ra, vagy a következő évekre tervezzük. Például 1977-ben már csak azokhoz a beruházásokhoz lehet hoz­záfogni, amelyek előkészíté­se október 30-ig befejeződik. DR. SOÓS ISTVÁN: Ez a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elhatározása, egyelőre a tanácsi területre vonatkozik. Emellett a ta­nácsoknak június 30-ig egy vonalas programot is kell készíteniük az ötéves terv időszakára. Ez azt jelenti, hogy már most tudni kell, még egy 1980-ban kezdődő fejlesztésnél is, kivel, mikor fogják azt terveztetni, mi­korra biztosítják a területet, mikor bízzák meg a lebo­nyolítót, a kivitelezőt, és az ezért felelősöket is meg kell határozni. A jövőben nem járható az az út, hogy már építünk, de még nincs komp­lett tervdokumentáció, me­net közben kötik meg a szerződéseket, a pénzügyi fe­dezet nem teljes egészében biztosított Nem fordulhat elő olyan eset, mint példá­ul a törökszentmiklósi ren­delőintézeté, amelynek épí­tése 1971-ben kezdődött meg, de nem megfelelő előkészí­tés, pénzügyi problémák mi­att, — tulajdonképpen, négy évig tartott. Említhetném a szolnoki III. sz. irodaházat is, amely — szinte minden­ki látta — nagyon nehezen lett kész. Az ötéves terv el­ső két évében a beruházható volumen kisebb, mint a terv- ciklus utolsó éveiben lesz. Ez is hozzásegíthet ahhoz, hogy jobb legyen a felké­szülés, mivel most kevesebb beruházásra kell koncentrál­nunk. Van azonban egy má­sik kérdés. Vajon a tervidő­szak második felében megnövekvő beruházásokat hogyan fogja a kivitelező kapacitás fejlődése követni? fl szűk „keresztmetszet” PATAY ÁRPÁD: A terv ötödik évére előirányzott be­ruházási összegek megvaló­sításához az állami építőipa­ri vállalat kapacitásának leg­alább 30—35 százalékkal kell nagyobbnak lehnie. Ezt a munkásiétszám növelésével egyszerűen lehetetlen teljesí­teni. Ekkora fejlődést már csak a házgyári technológia még szélesebb körű elter­jesztésével lehet megalapozni. ÜJSÁGÍRÖ: Köztudott, hogy az építőiparban a be­fejező kapacitás, a szakipari és a szerelő munka a „szűk keresztmetszet”. PATAY ÁRPÁD: Igen. eb­ben az építőiparnak kell a következő években óriásit lépnie, ezt mi is egyre in­kább érezzük. A befejező munkák szervezésében álta­lában a munka- és üzem- szervezésben még nagyon sok tartalék van. Szemléletválto­zás kell ebben is. Amíg a hagyományos építkezésnél mindenkinek természetes volt, hogy a befejező munka is hagyományos, most már ebben is új módszereket kell választani. A szolnoki Szé- chenyi-lakótelepen például a csőszereléshez szükséges esz­közöket, idomokat előre le­gyártjuk, így ezek sokkal gyorsabban beépíthetők. KADAR ZOLTÁN: Újab­ban a szakipari munkákat már a tervező úgy írja elő, hogy minél több előregyártott elem kerüljön az épületbe, így gyakorlatilag a szakipari munka szereléssé ..gyorsul”. ÜJSÁRlRÖ: Milyen lehe­tőségeik vannak a kisebb építőipari szervezeteknek ka­pacitásuk, hatékonyságuk nö­velésére. MOLNÁR JÁNOS: A dol­gozók létszámát a szövetke­zeti, építőipar sem tudja nö­velni. A negyedik ötéves terv folyamán kezdtünk áttérni a blokkos építési technológiá­ra, házgyári elemekből a szö­vetkezetek még nem építe­nek. Tény, hogy ma még nagyon sok a manuális mun­ka. bár néhány szövetkezet­nek van már vakológépe. Gondot elsősorban az jelent, hogy a tizenkét egység kö­zül, amelyik építéssel foglal­kozik. csak hat a kifejezet­ten építőipari szövetkezet, a többi vegyesprofilú, „melles­leg" épít is. Az ipari szö­vetkezetek építő kapacitásuk fejlesztésére az ötéves terv­ben mintegy 40 millió fo­rintot fordíthatnak. Ez az összeg ahhoz mérve, hogy a megye ipari szövetkeze­tei évente 350—400 millió fo­rint körüli értékben építe­nek, nem túl sok. Elsősor­ban emelőberendezéseket, gépeket igyekeznek beszerez­ni, és a Jászsági Építőipari Szövetkezet az ötéves terv második felében megpróbál­kozik egy új angol techno­lógiával is. Sajnos nálunk is a szak- és szerelőipari ka­pacitással van baj. Elég sok szakember el is távozott a Beszéljünk a beruházásokról A Néplap kerékasztala szövetkezetekből. Megvizs­gáltuk, mi az oka ennek és sajnos azt tapasztaltuk, hogy általában még kisebb cégek­hez mennek dolgozni. ÚJSÁGÍRÓ: A negyedik ötéves tervben megyénkre is jellemző volt, hogy a kivi­telezők egyszerre sok beru­házáson dolgoztak, így erői­ket elaprózták. Most a terv- koncepció előírja, hogy tö­rekedni kell a koncentrá­cióra. Látszanak-e nálunk ennek már jelei? PATAY ARP AD: A negye­dik ötéves terv derekán 80— 85 munkánk volt egy időben. Most már ötvennél is keve­Matematikai sebb. Ez jó tendencia, biz­tosítani látszik azt, hogy 1977 közepére már csak mintegy negyven munkánk lesz. 1978-ban viszont tör­vényszerűen tovább kell csökkentenünk a munkahe­lyek számát, hiszen olyan beruházásokra kell majd koncentrálnunk, mint a több száz milliós martfűi Nö­vényolajgyár. Ebből persze az is következik, hogy a fel­tétlenül szükséges „apróbb” beruházásokat az állami épí­tőipar nem tudja vállalni, így mindenképpen több mun­ka hárul más építőipari szervezetekre. pontossággal ÚJSÁGÍRÓ: Az ötödik öt­éves terv és a megyei párt- bizottság erre épülő cselek­vési programja egyaránt ke­vesebb új beruházást, több rekonstrukciót és nagyobb koncentrációt irányoz elő. Erezhető-e ez a ritmusvál­tás a megyében? DR. SOÓS ISTVÁN: Eb­ben az ötéves tervben csu­pán néhány nagy termelő be­ruházás kezdődik meg. a töb­bi elsősorban már meglevő üzemek bővítése, felújítás, rekonstrukció lesz. AMBRUS JÁNOS: A jár­műjavító üzemekben példá­ul csak rekonstrukciót ter­vezünk. . új beruházás sehol az országban nem indul. A rendelkezésre álló pénzfor­rásokat két járműjavító, a dunakeszi és a szolnoki kap­ja koncentráltan. Kétségte­len. hogy a mi nagy beruhá­zásunknál, a Diesel-bázisnál is voltak határidőcsúszások. Most már eljutottunk ad­dig, hogy megközelítően az előírt ütemben halad a munka és reméljük, hogy a helyzet méginkább javulni fog. ÚJSÁGÍRÓ: Az új mű­szaki gazdasági normáik ho­gyan érintik a megye beru­házásait? PATAY ÁRPÁD: A legjel­lemzőbb az hogy nem lehet „kiskaput” keresem. Ezeket a normákat csak betartani lehet. Például a lakásépítés­ben három kategória van. A hagyományos. a blokkos vagy betonvázas és a ház­gyári technológia. Ezekhez országosan meghatározták, hogy a lakások felszerelésé­nél milyen variációk jöhet­nek szóba és vannak bizo­nyos lehetőségek a helyi DR. SOÓS ISTVÁN: A megyei tanács igyekszik koordinálni az építőipari szervezetek munkáját. Volt már példa arra is. hogy egv. egv munkát átcsoportosítot­tunk. Másrészt mi támogat­juk a kisebb építőipari szer­vezetek kapacitásának kon­centrálását is. Mert például Törökszentmilslóson épít a költségvetési üzem. a város­gazdálkodási vállalat, van építőszövetkezet, s feltehe­tően a termelőszövetkezetnek is van építőbrigádja. Ha eze­ket összehoznák, akkor már fejlettebb technológiával is tudnának dolgozni. PATAY ARP AD: A fejlő­dés másik lehetősége sze­adottságok figyelembe véte­lére is. Az ennek megfelelő költségnormákat viszont szi­gorúan előírták. így szinte matematikai pontossággal ki kell számolnunk, hogy egy- egy lakás mennyibe kerül­het. Az is megvan, hogy egy- egy településen a különböző fajta lakásokból mennyi épülhet, ,. ., ennek elapjáö hagytak jóvá egy úgyneve­zett makro-nörmát. DR. SOÓS ISTVÁN: Ez Szolnok megyében 1976-ban lakásonként 359 ezer 500 fo­rint átlagosan. Lehetne per­sze ezt a költségnormát csök­kenteni, ha olcsóbban, ha­gyományos módon több la­kás épülne, de akkor végül is az összes lakásszám csök­kenne, hiszen gyorsan csak a korszerű technológiák al­kalmazásával lehet építeni. PATAY ÁRPÁD: Vala­mennyiünknek arra kell tö­rekednünk. hogy ezen a költ­séghatáron belül építsünk jó lakásokat. Ebben a beruhá­zók, a tervezők nagyon so­kat segíthetnek a kivitele­zőnek. BAKOS GÁBOR: Én egy dologtól tartok. Az állami építőipar, hallottuk, a ki­sebb beruházásokat egyre kevésbé tudja elvállalni. Az ÉPSZER kivételével közép- nagyságú épitőipari szervezet gyakorlatilag nincs a megyé­ben. Marad a szétaprózott, sok kiskapacitású építőipari egység. Félő, hogy néhány fontos beruházásra, főleg ki­sebb településeken állami lakásépítésre nehéz lesz meg­felelő kivitelezőt találni. Ilyen gondjaink vannak pél­dául Tiszafüreden, de má­sutt is. rintem az. hogy az építőipari szövetkezetek közül azok, akik rendelkeznek megfele­lő szakemberekkel „átveszik” a blokkos technológiát az ál­lami építőipartól. Gondolok például a jászsági, vagy a kunsági építőipari szövetke­zetekre. Ez nem eszközigé­nyes technológia, még da­rut sem kell venni hozzá. ÚJSÁGÍRÓ: Ha már a la­kásokról beszélünk, mit vár­hatnak a lakók? PATAY ÁRPÁD: A lakó elsősorban a lakás / felszere­lése érdekli, hiszen az épü­letből elsősorban ezt látja, A normák viszont csak azt ír­ják elő, hogy például sző­nyegpadló. tapéta kell. Ha mondjuk az alapozást nem tervezik túl. az nem emészti fel az épület költségének 12 százalékát, hanem csak nyol­cat, ha 8 ezer forintos er­kélykorlát helyett a tökéle­tesen megfelelő 2 ezer fo­rintost tervezik az épületbe, akkor az így megtakarított „keretből” jobb minőségű szőnyegpadlót, tapétát, be­épített szekrényt tudnánk adni. AMBRUS JÁNOS: Egyál­talán mi ösztönzi ma a ter­vezőt arra. hogy olcsóbb épületeket tervezzen ? KADAR ZOLTÁN: Sokan hiszik, hogy a tervezőnek an­nál jobb minél drágább lesz a létesítmény, mert a ter­vezői díj annál magasabb. Nem volt ez jellemző koráb­ban sem, s most, mióta az új szabályozás megjelent még kevésbé. A tervezőt ugyanis anyagi kár nem éri, ha olösóbb lesz az épület. A problémát én másban látom. A jelenlegi építőipari ár­struktúra szerint a legolcsóbb a hagyományos építkezési mód. Drágább a blokkris és még drágább a házgyári technológia. Kisméretű tég­lából, egyszerű födémszerke­zettel meg tudnánk a házat úgy tervezni, hogy annak költsége a legkisebb lenne. Ettől a vállalat tervezési dí­ja sem több, sem kevesebb. Csakhogy a hagyományos technológia sokkal munka­igényesebb, ezért ha sok la­KÁDÁR - ZOLTÁN: Két­ségtelen. ezek a számítások megvoltak, s általában úgy, hogy kedvező döntést sejtet­tek. De ha elhúzódott a be­ruházás; s ez nem volt rit­ka; ha a bekerülési összeg megnövekedett, végül ha a beruházás nem hozta azt a termelésnövekedést, amit el­vártak tőle, vagy mire el­készült a beruházás, már egészen más volt a piaci helyzet, mint amikor jóvá­hagyták. Nos így az előkal­kulált és a tényleges gazda­ságosság bizony nagyon el­vált egymástól. DR. SOÓS ISTVÁN: Né­hány évvel ezelőtt valóban könnyebb volt pénzhez jut­ni. s ez oda vezetett, hogy inkább új beruházásokra vállalkoztak a vállalatok, semmint azt vzisgálták vol­na, hogyan lehet a termelést a belső tartalékok feltárásá­val megnövelni. Beruházni könnyebb volt. Most már a vállalatok inkább rákénysze­rülnek arra. hogy először azt keressék, hogyan lehet mű­szaki fejlesztéssel, a meglevő eszközök jobb kihasználásá­val, munkaszervezéssel nö­velni a termelést, és csak aztán gondolhatnak beruhá­zásra. ÚJSÁGÍRÓ: Országos át­lagszámítás van arra, hogy ha a beruházások kivitelezési idejét 20 százalékkal csök­kenteni tudnánk, az évente 18—20 milliárd forintot je­lentene a népgazdaságnak. PATAY ÁRPÁD: Ehhez jobb műszaki szervezés kell. Egyrészt ma még az építő­ipari kivitelezésben is na­gyon nagy tartalékok van­nak. Másrészt az építési időt az alapos előkészítés csök­kást akarunk építeni, a ma drágább, de modernebb ház­gyári technológiát nem lehet mellőzni. PATAY ÁRPÁD: Nemré­gen jelent meg az a rende­let, amely szabályozza a ter­vező, a beruházó és a kivi­telező együttműködését és közösen teszi őket érdekeltté a lakásárak csökkentésében. Ha a normákhoz képest si­kerül megtakarítást elérni, azaz olcsóbban építeni, ak­kor a megtakarított összeg egyik fele a célcsoportos be­ruházások keretét, a másik fele viszont a tervezők, a be­ruházók és a kivitelezők la­kásfejlesztési alapját növeli. Ez jelenthet egy-egy válla­latnak néhány plusz lakást, attól függően hogyan dolgo­zunk. Például annál a négy­száz egynéhány lakásnál amelynek építéséhez most kezdtünk hozzá, a beruházá­si vállalattal közösen, ala­posan megnéztük a költsé­geket és már sikerült 2 mil­lió forintot „lefaragni”. ÚJSÁGÍRÓ: Ejtsünk még néhány szót a termelő be­ruházásokról. Az új szabály­zórendszer kötelezővé teszi az ilyen beruházások megté­rülésének vizsgálatát: BAKOS GÁBOR: A ter­melő beruházások gazdasá­gosságát korábban is kellett vizsgálni. Meg kellett hatá­rozni, mikor fog termelésbe állni, s azt is, mennyit fog hozni. kenthetné lényegesen. Vic­cesen úgy mondtuk eddig, hogy nem győzünk elég ké­sőn hozzákezdeni egy-egy beruházáshoz, hogy rövid idő alatt épüljön fel. DR. SOÓS ISTVÁN: Való­ban kifogástalan előkészítés­re, a beruházásban résztve­vők példás, fegyelmezett együttműködésére van szük­ség. Ezzel kezdtük a beszél­getést s végül most is ide jutottunuk. Addig, amíg nem áll minden rajtra készen, ad­dig nem szabad a beruházás indítását erőltetni. Bizonyos vagyok benne, hogy ebben az öt évben lényeges javulás lesz a beruházások előkészí­tésében és megvalósításában. * * * Mint a beszélgetésből is kitűnt. • a beruházással fog­lalkozók körében örvendete­sen erősödik az a szemlélet, amely szerint a munkáért a beruházó, a tervező, a lebo­nyolító, a kivitelező együtte­sen felelős. Felelős a megva­lósításért, az alapos előkészí­tésért. a jobb koordiná­cióért. s azért, hogy a megyei pártbizottság cselek­vési programjában előírt el­veknek és követelményeknek mindenki maradéktalanul eleget tegyen. Ennek érdekében szigo­rúbb kell legyen az állami ellenőrzés, mint ahogy a pártszervezetek és szervek is következetesen fogják sz.á- monkérni az e téren végzett munkát, amelynek mércéje a megj-ei pártbizottság cse­lekvési programja. A szigorúságra, a fegye­lemre szükség is van, hiszen a beruházási tevékenység egyben a jövő megalapozása. TRÖMBÖCZKY PÉTER Mit várhatnak a Bakák? Elííhi) a tartalékokat # «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom