Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-04 / 131. szám

1976. június 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Harmincöt és félezer jelentkező az egyetemek, főiskolák nappali tagozatára Harmincötezer ötszázhu- szonhatan jelentkeztek az idén a felsőoktatási intézmé­nyek nappali tagozatán meg­hirdetett mintegy 15 és fél ezer helyre — ez derül ki az egyetemi számítóközpontban most elkészült, a pályázók legfontosabb adatait tartal­mazó statisztikai tájékoztató­ból. Az idei túljelentkezés a tavalyinál valamivel kisebb, 229.9 százalékos. A tanítóképző főiskolák és a műszaki egyetemek kivételével a különböző egyetemekre és főiskolák­ra a tavalyinál tíz száza­lékkal kevesebben jelent­keztek. A csökkenés nem a tovább­tanulás iránti érdeklődés lanyhulásáról tanúskodik, a demográfiai hullámzással függ össze. Először két évvel ezelőtt érettségiztek a koráb­binál kevesebben a középis­kolákban, ez a hullámvölgy tükröződik az idei felvételi statisztikában. Egyes pályák iránt megnőtt az ér­deklődés is, a tanítóképő fő­iskolákon a tavalyinál 35, a műszaki egyetemeken 7,5 szá­zalékkal többen szeretnének továbbtanulni. Abszolút számban a leg­többen, 2824-en a Budapesti Műszaki Egyetemre, 2758-an az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemre, 1791-en pedig a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre jelentkeztek. A sort az Egri Tanárképző Fő­iskola folytatja 1658 pályázó­val. Általában elmondható: az eddiginél többen ér­deklődnek a pedagógus pálya iránt. Ezernél töb­ben jelentkeztek a nyír­egyházi és a pécsi tanár­képzőbe és a nyolc taní­tóképző főiskola közül a ' ~~Tegtöbben Győrben, Deb­recenben, Budapesten és Kaposvárott szeretnének képesítést szerezni. :! Az idei jelentkezési adatok azt bizonyítják, hogy tovább­ra sem csökken az érdeklő­dés a bölcsészkarok, az or­vosi és a jogi pálya iránt. A budapesti bölcsészkarra a felvehetőknek több, mint hétszerese, a debreceni (böl­csészkarra öt és félszerese, jelentkezett. A gyermeknapon úttörő­múzeumot avattak Túrkevén. A helyiség, amelyet kiszesek és úttörők együttes munká­val tettek e célra alkalmas­sá, egy lakóépület pincéje. A múzeumban megnyílt jubile­A Szegedi Orvostudomá­nyi Egyetem Fogorvos­tudományi Karán ötszö­rös a túljelentkezés. Több, mint négyszeres a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskoláit. A szegedi József Attila Tu­dományegyetem Jogi Karán az első évfolyam 90 helyére 273-an pályáznak, a bölcsész­karon négyszeres a túljelent­kezés. Hasonló az arány a pécsi és alig valamivel ked­vezőbb a helyzet a budapesti jogi karon. A Külkereske­delmi Főiskola mintegy 200 helyére 806-an jelentkeztek és a felvehetők négyszerese pályázik a Nyíregyházi Me­zőgazdasági Főiskola Kerté­szeti Karára is. A tudományegyetemek 6070 jelentkezője a tavalyi­nál 610-zel kevesebb, de ez a jelentkezők felvételi esé­lyeit aligha módosítja. Há­rom százalékkal magasabb a fiúk aránya, a jelentkezések tükrében tehát mintegy fe­le-fele arányban női és férfi pálya a bölcsészet, a TTK, a jog és a közgazdaság. A tavalyinál 120-szal többen, 4084-en jelentkeztek a mű­szaki egyetemekre, s ezen belül különösen nőtt az ér­deklődés a Miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem iránt. A műszaki pályán még mindig a férfiak vannak többségben, a pályázók­nak csupán 17,9 száza­léka nő. A műegyetemeken a többi felsőoktatási intézmény átlag 34 százalékához viszonyítva aránylag kevés — 23,6 szá­zalék — a tavaly vagy az­előtt érettségizett pályázó is. A tavalyi 1,8-szeres arány­nyal, szemben az idén 2 és félszeres a túljelentkezés a tanítóképző főiskolákra, a pályázók 90 százaléka — nő. Az orvosi egyetemeken is több a női jelentkező, 64,7 százalék. A felsőoktatási intézmé­nyekbe jelentkezettek 41,6 százaléka fizikai dolgozók gyermeke; 46,8 százalék a főiskolákra és 33,6 százalék az egyetemekre jelentkezet­teké. Legmagasabb, 65,1 szá­zalékos az óvónőképző inté­zetekben, legalacsonyabb, 28,8 százalékos az orvostu­dományi egyetemeken. umi kiállítás érdekes anyag­gal mutatja be a túrkevei út­törőmozgalom 30 évét a meg­alakulástól napjainkig. A „minimúzeum” tervszerű fej­lesztésére a városi úttörőel­nökség programot dolgoz ki. Egyszer volt.. „Lánc, lánc, eszter- lánc ...” Apró emberkék kerülgetik kézenfogva az asztalokat, székeket a szolnoki gyermekkönyv­tárban. Egyszer volt, hol nem volt... volt már bábszínház is, most ért véget, de még picit játsza­ni kell, mert a mama (esetleg a papa) nézi a műsort. Egy másik teremben ugyanis ők, a több mint száz, zömmel „gyes”-en lévő kismama (no ép egy szem „kispapa”) Csemus Mariann irodalmi előadó­estjét hallgatják. Lám, milyen jó, hogy valakinek most, a könyv­hét alkalmából eszébe ju­tottak a kisgyermekesek. Hógy eszébe jutott: lehet így is. No, szó se róla, nem könnyű ilyet megszervezni, elismerem. Könyvtáros, óvónő, szó­val ember legyen a tal­pán, aki ennyi, egymás­nak is idegen gyereket le tud kötni, míg a mama — esetleg a papa — az iro­dalomnak hódol. Bizony egy-egy felsíró gyerek- hangra négy-öt mama is felugrott, kiszaladt: — „megismerem, ez az enyim hangja!” Mégis. A közelmúltban régi ismerősöm — maga is „gyesen” kismama — az­zal keresett meg, próbál­junk segíteni. Valami kel­lene: lehetne klubnak, akárminek nevezni, ahol a gyerekekkel is foglal­kozna valaki, ahol okos program lenne, hasznos kikapcsolódás. Valami hasonló, mint most a könyvudvarban Szolnokon. Nemcsak a könyvhéten. — tépő — Mán sírmezőt tártak fel A bajai Türr István Múze­um tizenhárom évig tartó ásatást fejezett be Madara­son. A község határában 72 halomsírt tartott nyilván a régészettudomány. Menet közben azonban kiderült, hogy a halmok között a jel­telen sírok sokasága húzódik, s hogy Európa legnagyobb ki­terjedésű késő-szarmatakori — roxolán — sírmezőjét kell feltárni. A helyszíni munka befejeződött, az idén már nem vonultait ki a régészek. Az 1400—1600 éves temetke­zési helyen feltárt 666 sír le­leteit dolgozzák fel a múze­umban. Nagy munkáról, több tízezer tárgy dokumen­tálásáról, rendszerezéséről, van szó. Jelenleg a Nemzeti Múzeum számára készítik a különböző méretarányú tér­képek. részletrajzok, metsze­tek és fényképek ezreit Úttörőmúzeum Túrkevén Eladni tudni kell A Csemege Kereskedelmi Vállalat évente hatszáz ta­nulót nevel. A fiatalok, az elméleti oktatás mellett, heti három alkalommal kabinet rendszerben sajátítják el a gyakorlati feladatokat. Meg­ismerkednek a pénztárgépek, mérlegek kezelésével. Mind­ezeken túl, ABC Áruházak­ban jól képzett szakembe­rek mellett, rész vesznek a kiszolgálásban is Tolvajok és áldozatok Futok a pénzem után — mondja a néhány éve még divatos sláger. A rendőrségen nem ritka „műsor” ez — ha nem is éppen énekelve adják elő a panaszosok. Minden­esetre elmondják és feljelen­tést tesznek ismeretlen tettes ellen, aki ellopta a pénztár­cát, órát, vagy egyéb érték­tárgyat. De arra talán egyik károsult sem gondol — vagy csak későn —. hogy vigyá­zatlansága, hanyagsága saját felelőtlensége is közrejátszott abban, hogy eltűnt ez, lába kelt annak. Régi mondás, al­kalom szüli a tolvajt, módo­sítva: a tolvaj alkalomszerű­en dolgozik. Vagyis akkor követi el a bűncselekményt, ha kínálkozik rá a lehetőség. Külön tudomány, a vikti- mológia (áldozattan) foglal­kozik a bűncselekmények szenvedő alanyaival, ponto­sabban azzal, hogy az áldo­zatok, sértettek mennyiben részesei, felelősei, vagy ép­pen kiváltói a bűntettnek. A vizsgálatok során bebizonyo­sodott, hogy a hanyag, elővi­gyázatlan emberek gyakrab­ban esnek zsebtolvajlások, lopások, csalások áldozatai­vá, mint a gondosak, akik féltve őrzik értékeiket. Néz­zünk néhány esetet — ne­vek nélkül — a Szolnok já­rási, városi Rendőrkapitány^ ság segítségével. Kulcs a levélszekrényben A korábbi években nagy port kevert fel az úgyneve­zett soproni zárak ügye, amellyel > a Kék fény is fog­lalkozott. A városokban ez­zel a zárral szerelte fel a la­kásokat az építőipar. Hogy mennyire nem bizonyultak biztonsági záraknak, az ak­kor derült ki, amikor két ügyes tolvaj .néhány hónap alatt száz rendbeli lopást kö­vetett el álkulccsal (többet Szolnokon is) szinte kizáró­lag a soproni zárral felsze­relt lakásokban. A svéd biz­tonsági zárak elterjedésével ilyen zárügyek egyelőre nem okoznak gondot a bűnüldöző szerveknek. Ezzel kápcsolat- ban azonban van miről be­szélni most is. „van mit a helyére tenni:” a kulcsot Hová is teszik? Többnyire a zsebbe, ez a biztosabb. Né- hányan azonban — minek ci­peljük — a lábtörlő alá, vi­rágcserépbe, ide-oda rakják, mások a levélszekrénybe ló-t gatják egy spárgával. Még csak törnie sem kell a fejét az esetleg felbukkanó tolvaj­nak, ha nyitni akarja az aj­tót ... Zsebesek, inas áldozatok A zsebtolvajok leggyako­ribb zsákmánya a pénztárca, — főleg ha szem előtt, köny- nyen hozzáférhető helyen tartja a tulajdonosa. A rend­őrségen panaszt tevő áldoza­tok jelentős része háziasz- szony, aki bevásárolni indult, s pénztárcáját — hogy kéz­nél legyen — a szatyor tete­jére tette. Csábító lehetőség ez a zsebesek részére olyan helyen, ahol tömeg van. autóbuszon. pályaudvaron, piacon. A legfrissebb példa a törökszentmiklósi: nemrég egy órán belül három asz- szony rohant a rendőrségre, hogy kosarából ellopták a pénztárcáját. A károsultak sokszor ittas- ságuknak köszönhetik, hogy a zsebesek áldozataivá vál­nak. Az ittas ember könnyen köt alkalmi ismeretségeket, sokszor olyanokkal is, akik­nek társaságát egyébként el­kerülné S ha a figyelme az ital hatására már csökken, új ismerősei könnyen meg­szabadíthatják értékedtől. Dajkamesék felnőtteknek Minél egyszerűbb egy tör­ténet, annál hihetőbb. Erre alapoznak a csalók, amikor az emberi hiszékenységet, jó­hiszeműséget kihasználvá kö­vetik el bűncselekményeiket. Hihető mese, párosulva a jó megjelenéssel, magabiztos fellépéssel, bizalmat, sőt saj­nálatot ébreszt az emberek­ben. Megszánták azt a vál­lalati „gépkocsivezetőt” is, akinek a Szeged—Szolnok— Szentendre útvonalon soro­zatosan romlott el a kocsija.' Apró hibák keletkeztek, amit 200—300 forintból már hely­re lehet hozni. A „sajnálat­ra méltó sofőr” 142 esetben kért kölcsön — postán meg­küldöm jelszóval — kisebb összegeket. A „húsos asz- szony” néhány éve dolgozott Szolnokon. Becsöngetett a lakásokba, és előadta, hogy a szomszéd rendelt nála ol­csó húst. Most meglenne az áru, csak pénz kellene rá. A szomszéd azonban — a meg­rendelő — nincs itthon. A gyanútlan háziasszonyok köl­csönöztek a szomszéd nevé­ben, sőt az olcsó hús remé­nyében még maguk is meg­toldottak egy-két százassal. Valamennyi példa mégtör­tént bűnügy, amely elkerül­hető lett volna, ha az áldo­zattá vált emberek óvatosab­bak, figyelmesebbek, jobban vigyáznak értékeikre. T. Katona László Lovries szamarai A füst, a tűz szaga beteríti a völgyet. A kopár domboldalon, jobbra István-akna karcsú vastor- nyától, lobogva, narancs-vörösen ég a gyom. Alattunk, a falu főterén — ki tudja, milyen alkalomból —, tangóharmomika szól. A kertek már tiszták, a frissen ásott föld szépsé­ges, derűs barnasága uralja a tájat. Szabolcsfaluba beköszöntött a ta­vasz. A fáknak még nincs zöldje, de a halomba gyűjtött gyümölcsfa-ágak, a veteményes ágyások nyílegyenesre taposott léniái, a mindent bearanyo- i zó ezüst-tiszta fény már az újjászü­letésről beszél. Az emlékmű talapzatán állunk, ahol minden év szeptemberében ez-1 rek és ezrek gyűlnek össze. Cserte­tő. Itt, ezen a helyen dördültek el 1937. február 24-éin Noé őrmester csendőreinek karabélyai. Lent, a házak szinte úsznak a fényben. Fel­erősödik, majd már-már elhal a harmonikaszó. Motorkerékpár ber­reg. Az út jobbra, mellettünk ve­zet. Itt jöttek. Ötszázan voltak? Többen? Jó, hatszázan lehettek. Kitti Mátyás, a résztvevők egyike — azt állította: nyolcszázan voltak, éppen. Mindegy. Tény, itt jöttek, ezen az úton, ezek mellett a törpe, ritka-sörényű fenyők között. A bok­rok girhesek, néhányon vörösre aszott levél. A dörrenés először mintha felfelé szállt volna, élesen, vadul, mint a kilőtt nyíl, aztán meg visszahullt a falu házai fölé, s széle­sen elterülve az ijedt utcák felett szinte a földre nyomta az egész te­lepülést. Most csend van. Mert a harmonikaszó, a motorber­regés, a hirtelenszéllel jött gyereksí­rás is része a csendnek. Nincs dörrenés, nincs sikoly. A persze fáklyák sincsenek. Pécs—Szabolcs egyedül van, éli a maga mindennapi életét. Ez a szép, szelíd falu ott, Pécs, háta mögött, a maga rejtélyes utai- val, ösvényeivel egy külön kis világ — sajátos múlttal, szokásokkal, de- termináltsággal. Templomtorony, aknatorony. Palotaszerű új ház. Gőgös polgár­ház a múltból. Fehér falu bérlakás. A szépen rendezett faluközponttól elvékonyodó út fut jobbra: itt cso­bog az aprócska Szabolcsi-patak. El­maradoznak a szépen vakolt, derűs homlokzatú házak — mintha az idő­ben haladnák vissza. Ez már a múlt. Partoldalba vágott kisház, hosszú, ikerlakásos bányászház, fészer a disznóknak... Itt egy akna lejárata volt vala­mikor, állítja egy járókelő, de az is lehet, hogy csak egy egyszerű fel­törés ... Amott drótkötélpálya csil­lesora csattag. Erdők, gyümölcsösök, tenyérnyi kertek a sziklás dombol­dalban — telisteli ipari létesítmé­nyekkel, rekvizitumokkal. Ebben a faluban született 1922. augusztus 25- én Molnár István. Könnyű elképzel­ni. A játékok között ütött-kopott bányászlámpa van, a csínyek között: bányajárás az aknának kinevezett kútban ... Molnár István egész vé­kony, törékeny gyerek, a gyermek­közösségekben azonban nem mindig a nyers erő számít. Kezdeményező szellemű. Elképzeléseit úgy tudja ki­fejteni, hogy követni kell. Valahogy így kellene kezdeni Molnár István életútjának megrajzolását, ha Mol­nár — mondjuk — hadvezér lenne, vagy legalábbis politikus. De hát nem az lett. Tehát: Mecsekszabolcson, a , Pala­V-— a'att, az úgynevezett Békavá­rosban nőtt fel. ahol a mindennapi játék része volt a rőzsegyűjtés, erdei falopás. Apja Zádorban született — kanász volt. Anyja kátolyi — szin­tén pásztorcsalád sarja. Mecseksza- bolcs számukra az ígéret földjét je­lentette, míg el nem érték. Protek­cióval került az öreg Molnár a bá­nyához, s ez az egyik tény, amely meghatározta további élete alakulá­sát. Nem volt munka, amire azt mondta volna: nem. Bizonyítani akart. Az elsők között kezdte a munkát, az utolsók között szállt ki. Tehát: megtett mindent, hogy befo­gadják. Talán ezért is okozott min­denkinek olyan meglepetést, mikor aztán ledobta a csákányt. A legki­sebb igazságtalanság is felforralta a vérét. Ez a pusztai élet, a természe­ti ember kiölhetetlen reflexe lehe­tett. Vad volt és ösztönös, de tulaj­donképpen mindenki így indult el valamikor azon az úton. mely a munkásmozgalomhoz vezetett, idős Molnár 'Mecsekszabolcson és István- aknán baloldali érzelmeiről híres, illetve hírhedt ember. Szívósságá­val eljutott a csapatvezetői rangig — „izgágasága” révén örökös létbi­zonytalanságban élt. örökös feszültség, harc a feszi­ban összesen 14 ember pusztult a DGT aknáiban. 1930—1940 között mintegy ötven sújtólégrobbanás, gázkitörés, illetve kőzet- és szénom­lás pusztított a pécsi bányákban, nem csoda hát ha idős Molnár Ist­ván három kegyetlenül nagy pofon­nal válaszolt .fia bejelentésére: apám, én is bányász leszek ... Így lett Molnár István kőműves­inas, vagy ahogy a telepi gyerekek hívták: Lovries szamara. Lovries mester nyomorult volt maga is, ti­zenhárom gyerek apja, nem csoda hát, ha nem futotta neki kocsira, lóra. Az inas hajnali hatkor kezdett — a tizenhárom gyerek cipőjének kipucolásával. Aztán jött a kiskocsi: felpakolták a szerszámot, homokot, cementet, meszet, s gyí, fakó, gyí szamár! húzták a kiskocsit kérész- tül-kasul a városon. A mester úr a járdán, a kocsi az út közepén. 1940 októberében szabadult. Az inasnak nagy szeme volt, inassá len­ni nem volt nehéz dolog, hisz az inas ingyen munkaerőt jelentett a mesternek, de segéd kinek kellett ezekben az években? így hát ifjú Molnár István, újdonsült kőműves­segéd, néhány napos lődörgés után egy szép napon beállított Pécsbá- | nyara. Bányász lett apja üzemének ] szomszédságában, anélkül, hogy egy nen maradásért, s mindennapos élet­veszély. Évente 5—6 ember veszett' a bányában, s legalább tízszer eny- I szót is szólt volna erről bárkinek, nyien lettek örökre nyomorékká. I 1923-ban tíz. 1924-ben hat. 1929—r (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom