Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-30 / 153. szám
197«. június 30. ' SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 • ‘■1 l n ti . IfánoKmifíio ni • * iíi ‘&ny . Un f Képernyőié ei L Expressz-tábor Szolnokon öllé. o Lioefben Nem is olyan rossz dolog ügyeletesnek lenni núskodnak a tekintetek. erről taflz ajtón kívül. nemcsak a könyveknek, bizonyos drámáknak is megvan nálunk' a külön sorsuk. A fiatalon elhunyt Wolfgang Borchert különös világú drámája ebbe a „kategóriába” tartozik; előbb amatőrök ízlelgették, azután lett belőle hangjáték, most a televízió birkózott meg vele, s talán ezek után a színpad is befogadja majd. Igazi értéket pártfogolt a televízió, amikor Az ajtón kívül-t képernyőre vitte, s ha kissé megkésve is — a nemes irodalmi anyagon egyébként nem fog az idő — megismertette, remélhetőleg milliókkal. A feszülő indulatok, a keserű önvád és önvizsgálat drámája Borchert műve. Fájdalmas felkiáltása egy nemzedéknek, nevezhetnénk „elárvult” nemzedéknek, amelynek tagjait gyilkolni küldték, s ők el is mentek embert irtani. A katona, aki hazaérkezik a szörnyűségekből, s szeretné meglelni békéjét, s régi otthonát, ezért nem találhat sem meg- bákülésre, sem feloldásra; az önvád kimérái mardossák a lelkét. Hazatérve a háborúból Hamburg romjai között jár-kel, keresve azt az ajtót, mely ez esetben egyszerre jelképezi az önmagából való kilépés lehetőségét és a belépést a megtalált nyugalomba. A katona elől azonban hátborzongató víziói, az eltorzult lélek látomásai eltakarják ezt az ajtót: nincs kiút. Kegyetlenül pontos rajza ez annak a lelkiismereti válságnak, amelyet átélt a háborúból ugyan megmenekülő, de önmaga elől menekülni nem tudó megcsalt, tragikus sorsú nemzedék. Vendégként Fritz Bornemann, az NDK tv főrendezője vitte képernyőre a Német Katona pokoljárását, Ba- lázsovits Lajossal a főszerepben. Tisztes, becsületes munkát végzett, de ebből a tóvéváltozatból valahogy hiányzott az önvizsgálat kíméletlensége, keménysége; itt a katona inkább szánalmas figurának tűnt, afféle elárvult léleknek, aki olykor- olykor idegbaj os módjára ki-ki tör ugyan, máskor meg szenveleg, de igazán nem tudja a sorsát vállaló ember kegyetlen tragédiáját ábrázolni. Egy-egy jelenetben szánni valóan esetlen ez a szemüveget viselő katona, holott a szerző semmiféle szánalmat nem ad neki, egyáltalán nem menti fel elkövetett tetteinek súlya alól. S ettől oly felkavaró a katona drámája. Alighanem Balázsovits Lajos túlságosan lírai alkata is ludas abban, hogy a kelleténél „lágyabb- ra” sikerült Borchert drámája a képernyőn. Nem mindig sikerült megteremteni azt a légkört sem, amely a szerző jellemzése szerint ördögi, azaz azt a légkört, amelyben olyan fura figurák mozognak, akikkel „a mezőkről elijesztgetik a madarakat, vagy esténként néha az embereket is”. Mégis örülnünk kell Az ajtón kívül televíziós bemutatójának, mert érdekes dráma, gondolataiban hasznos mű — a háború szörnyűségeit idézte és mementónak is megtette — prókátorául szegődött Szombat este. SSszokhattuk, hogy csaknem minden szombat este újabb Szombathely világhírű műemlékében, az Isis szentélyben az idei nyáron is több rendezvény talál otthonra. A természetes díszletül szolgáló szentélyben augusztus 6-án és 8-án a Varázsfyvo- lát láthatja a közönség. A iseumi opera-estek sora ez évben Mascagni Parasztbecsületével és Leoncavallo Bajazzók-jával bővül. A két mű egy előadás keretében kísérleti lehetőség a televíziónak, most jeles szerzők, régiek és maiak írásaiból kötöttek egybe egy estére valót, — Kosztolányi, Karinthy, Örkény — és . címet is adtak, tartalomra utalót a másfél órás programnak. Hogy van? kezdődött az obiigáit kérdéssel, a válaszokat a műsorban szereplő jeleneteknek, tévésí- tett humoreszkeknek kellett volna megadniuk. De ahogyan az életben nem kapható semmitmondó feleleten kívül más az üresen kongó Hogy van?-ra, a megszólaltatott művek is csak efféleképpen kapcsolódtak a bevezetőben elhangzott kérdéshez. Mint tematikus est tehát „megbukott” a szombat este. Viszont akadt benne jócskán ízlésesen szórakoztató és mondandójában is figyelemre méltó részlet. Elsősorban az örkény-jelene- tekre gondolok, például a Néhány perc külpolitikára, vagy a Pisti a vérzivatarban egy-egy tévésített részletére. Hatásosak voltak a többnyire ismert Karinthy-humo- reszkek is, bár a Poligámia az indokolatlan széttördelés- sel — rendezői erőszakoskodás — nemcsak tömörségéből vesztett, eltűnt a csattanóig vezető íve is. Huszti Péter egyszál magában monológként bizonyára átütőbb hatással szólaltatta volna meg. Felvetődik még egy kérdés, vajon nem túlságosan sok hasonló jellegű és tartalmú írás került-e egy műsorba. Bár a dalok, igaz, refrénként igyekeztek elválasztani, illetve összekötni őket, némi pihentetőül is szolgálva a nézőnek — a kellemes muzsika Cseh Tamást, Másik Jánost és Bereményi Gézát dicséri — mégis a sok hasonló között nem egy, más környezetben kiválóan helytálló írás szinte elveszett. És egy félórás műsorban jobban kellene ügyélM a hangsúlyokra is, mart anélkül a színészek egész hadát felvonultató műsor is fárasztó esti kavalkáddá válhat a képernyőn, és a vége: belevesz, belefárad az ember. Ritkán kapunk • hírt, keveset tudunk arról, hogy mi van Kínában, a „félelem falai” mögött. A szovjet televízió készítette dokumentumfilm — szerda este szemtanúk, sőt a tragédia egyes résztvevőinek megszólaltatásával és dokumentumfelvételek segítségével megdöbbentő képet adott, s egyben tájékoztatót és eligazítót a Kínában lejátszódó drámai fordulatokról, e fordulatok igazi tartalmáról. A. televízió hagyományps fórumára ezúttal a sport irányítói, szakemberek és a sportszerető nézők látogattak el. Volt kérdés, válasz is, ahogyan megszoktuk. De ezúttal elég sok sablon, közhely is elhangzott. Mind a kérdésben, mind a válaszokban. Vitray Tamás is érezte ezt, s láthatóan igyekezett érdekfe- szítőhbé tenni, kiegészítésekkel „meghízlalni” egy-egy soványka kérdést. Így sem lett izgalmasabb a fórum, legfeljebb a műsorvezető tűnt ezáltal kissé szószátyárnak. Vigasztaljuk magunkat, majd az igazi fórumon, Montrealkerül színre, augusztus 14— 15—13-án. Vámos László Kossuth-díjas érdemes művész rendezésében. Az iseumi előadások iránt minden eddiginél nagyobb az érdeklődés. Az operaelőadásokra 440 bérletet fele árért bocsátottak a KISZ korosztályú operabarátok rendelkezésére az Állami Ifjúsági Bizottság kedvezményes akciója során. Ezernyolcszáz előadás Évadzárás az Állami Déryné Színházban — Ebben az évadban 1800 előadást tartottunk és re- mélhhetőleg jövőre ugyanennyi alkalommal tudjuk szórakoztatni azokat az embereket, akik csak ritkán vagy egyáltalán nem. jutnak színházi produkció élményéhez — mondotta Szalai Vilmos, az Állami Déryné Színház igazgatója az MTI munkatársának. — Az augusztus 21-én induló új évadban szeretnénk bebizonyítani, hogy nemcsak a most véget ért jubileumi évadban futotta színes és változatos repertoárra erőnkből. Nem újdonság, de mégis el kell mondani, hogy együttesünk továbbra is fő feladatának tekinti az új magyar drámairodalom ápolását, népszerűsítését.Ezért játszuk el Kertész Ákos Sziklafal című művét, amelyet az elmúlt liónapokban vitt színre nagy Sikerrel az egri Gárdonyi Géza Színház. A szeptember elején sorra kerülő bemutató rendezője Lacina László. Ugyancsak megismerheti közönségünk Lakatos Menyhért: „Akik élni akarnak!” című drámáját. Az elmúlt év egyik legkiug- róbb könyvsikerének, a Füstös képek írójának színpadi műve, amit mi ősbemutatóként állítunk dobogóra, a cigányság beilleszkedési lehetőségeiről és kísérleteiről szól. A klasszikus magyar drámairodalomból Pécs után elsőként itt adjuk elő Illyés Gyula „átigazításában” Katona József Bánk bánját. A két világháború közötti magyar dramaturgiát, képviseli műsorunkon Barta Lajos: Szerelem című drámája, amely a három Szalay lány férjhez menési „akciójának” ábrázolásával fest gunyoros képet egy visszavonhatatlanul eltűnt., porról, annak erkölcseiről. A darabot Csongrádi Mária rendezi. •ú— Az elmúlt évek bebizonyították számunkra, hogy gyermekelőadásokat. tartanunk nemcsak lehetőségünk, hanem egyenest kötelességünk is. Ezért a színház vezetősége úgy döntött, hogy az 1976/77-es évadban az ideinél 130-cal több alkalommal találkozunk a legifjabb publikummal, vagyis a gyerekek csaknem 500-szor tapsolhatnak kedvenc hőseiknek, a népszerű mesefiguráknak. A szórakoztatást képviseli a repertoárban a „Telihold” című zenés játék, amelyet az Ambrózy—N emes—Daróczi szerzőhármas írt Jókai Mór műve nyomán. Brangiszkij—- Rjazanov. a Ma éjjel megnősülök népszerű szerzőpárosa „Munkatársak” című komédiáját is láthatják a nézők, akárcsak Petrik József színpadra állításában az Irma. te édes című musicalt. S zóval, kedves Kovács kartárs, most jól ’figyeljen, mert most én el fogom mondani magának, hogy mire jöttem rá ma hajnalban, a lét és nemlét kérdésein rágódva, és most csak két mondatot, mindössze két mondatot fogok mondani magának, de ebben a két mondatban egy emberi élet minden tapasztdlata és bölcsessége benne lesz, ez a két mondat meg fogja lepni és fel fogja rázni a művelt világot, ez a két mondat halhatatlanná tesz engem és családomat, s ez a két mondat fehér márványba vésve ott fog állani a legforgalmasabb utcák sarkain, megvilágítva az emberiség múltjait, jelenét és jövőjét. De mielőtt ezt a két mondatot én most elmondanám, kijelentem önnek, kedves Kovács kartárs, hogy ha megint azt feleli, hogy „nézzük meg az érem másik oldaléit”, hát én megölöm önt, kedves Kovács kartárs, de nemcsak úgy képletesen vagy viccből, hanem konkrétan és tettleg, én egyetlen ökölcsavissal széjjelzúzom azt az átkozottul józan koponyáját, amelyikkel mindig az érem másik oldalát akarja megnézA nyárfalevelek kesernyés füstje lassan szétfosziik a levegőben. A hangszórókból árad a zene: ..Itt jön a Nap...” — énekli hanglemezről a négy liverpooli fiú a szolnoki Tiszaiigetben, az Expressztábor lakóinak, több mint kétszáz lánynak és.fiúnak. A játókpavilonban „vegyes” pingpong csatát vívnak. Először azt hittem, hogy ez is a táborlakóknak kiírt számtalan házibajnokság egyike. De a két résztvevő siet eloszlatni a félreértést: — Most csak, kedvtelésből „pötyögünk” — így Nyírá- dy Zsuzsa. — Hüüü ... — szömyűlködik a partnere, Mezei Gyuri. — Mi lenne, ha játszanál? Kis híján így is alulmaradok. Később talán — mikor a nyertesek boldog mosolyával hagyta ott a zöld asztalt — Gyuri sem bánta, hogy Zsuzsa csak amúgy „komolytalanul” játszott ellene. Három esztergomi kislány, a Dobó Katalin Gimnáziumból ahelyett, hogy ezen a tűző napon a hűs hullámokban lubickolna, a sátor hűvösében fogadja a látogatót — Hamarosan mi is indulunk már az uszodába. Most jöttünk vissza ebédről — magyarázza Bartók Edit. — Délelőtt a városban jártunk. Különösen a Kossuth tér, a Ságvári körút és a pályaudvar tetszett, de gondolom a város központja is ragyogóan fog kinézni, ha elkészül. ni, s az ön holttetemét, kedves Kovács kartás, odavetem a kóbor kutyák elé, örök figyelmeztetőül azok számúira, akiket csak az érem másik oldala érdekel. Nagyon téved, ha azt hiszi, hogy nem emlékezem önre, kedves Kovács kartárs, nagyon is jól emlékszem rá, amikor százötven- ezer évvel ezelőtt, mutattam magának azt a két száraz fadarabot, amellyel tüzet lehetett csiholni, maga nézegette, s aztán azt mondta, hogy nézzük meg az érem másik oldalait, mire nekem azonnal elment a kedvem az egiésztől, s húszezer évig fát a kezem.be sem vettem: arra is emlékszem kedves Kovács kartáts, hogy amikor én azt mondtam magának: húzódjunk kissé lejjebb az Egyenlítő felé, mert jön a jégkorszak, maga akkor is azt felelte, hogy jó, de nézzük meg az érem másik oldalát, — A Tisza-partot se felejtsd el — egészíti ki Pintér Zsuzsa. — Én azonban másra is felfigyeltem, hihetetlen, mennyire tiszta város Szolnok. (Érdekes, az újságírónak más a véleménye erről.) Egy párna alól kikandikáló könyvre leszek figyelmes. „Orosz, nyelvkönyv”. 7— Tanévzárás után két héttel...? — Tatéra megyek háromhetes orosz táborba — magyarázza a „bizonyítványát” Varga Terézia. — Jövőre pedig orosz szakos tanárnőnek szeretnék jelentkezni. Így már minden világos. s addig nézegette, amíg bele nem fagytunk a mocsárba, a fene a maga pofáját, kedves Kovács kartárs. Áztam — emlékszik? — amikor mondtam, hogy mégis mozog a Föld, megint előhozakodott az érem másik oldalával, ! mert magát sohasem érdekli az érem egyik oldala,' hanem mindig csak a másik, maga nem keresi az érem egyik oldalát sem, nem kíváncsi rá, maga érmet a kezébe sem vesz, kedves Kovács kartárs,, maga csak á másik oldalára kíváncsi, magát csak egy olyan érem tudná felvillanyozni, amelyiknek két másik oldala van. Én, kedves Kovács kartárs, nem mondom, hogy ne nézzük meg az érem másik oldalát, de igenis kötöm magam ahhoz, hogy előbb nézzük meg az egyiket, nézze meg előbb az égő füleimet Viszont nem teljesen érthető, hogy a szomszédos sátorban három pesti kislány miért majszol oly önfeledten egy-egy szelet lekváros- kenyeret. Ha jól láttam, az esztergomiakkal együtt érkeztek vissza néhány perccel ezelőtt az ebédről. — A mai makaróni bizony egyikünknek sem ízlett túlságosan — világosít fel Tóth Viktória, aki barátnőivel együtt az idén végzett az Egyetem téri Gyors- és Gépíró Iskolában. — Ezek szerint ez az utolsó „sulis” nyaruk? — Igen, ez sajnos így van — válaszol Unyi Ágnes. — Én csak augusztusban kezdek dolgozni, de Viki már július elsején megkezdi a melót. Viszont az utolsó „szabad” nyárról nagyon kellemes emlékek maradnak majd. Persze a kajával néha problémánk akad. de nem azért jöttünk ide, hogy állandóan együnk, vagy panaszkodjunk. A lényeg, hogy valamennyien jól érezzük magunkat. Érdekes kirándulásokat szerveztek nekünk a Jászságba, a Tiszazugba, azonkívül Szolnokkal és a Tiszával ismerkedtünk. Volt filmvetítés, beat-koncert az ifíparkban, ikülönböző vetélkedők, tartottunk fórumot és esténként disco-zenére táncolunk. Kár, hogy csak egy hétig lehetünk itt. Bár én jövőre már nem jöhetek ide, feltétlenül szólok a barátnőimnek, hogy látogassák meg ezt a tábort. — Az idei a második Expressz-tábor Szolnokon —• mondja Prókai Sándor táborvezető. — Ahogy a tavalyi táborvezetőségtől hallottam, akkor is sokan így búcsúztak: jövőre visszatérünk. S ha közülük sokan nem is jöhettek újra el Szolnokra, „gondoskodtak” helyettesről. Elégedetten távoznak táborunkból a fiatalok. * — gajdos — s a könnyeket a szememben, azután — nem bánom — vegye szemügyre az érem másik oldalát, amikor én már diadalmasan hazamentem, de ne fordítsa meg az érmet ott mindjárt az orrom előtt, mert ezzel elveszi a kedvemet az egész éremtől, s ha én nem fogom keresni az érmeket, akkor minek fogja maga a másik oldalát nézegetni? Szóval, kedves Kovács kar- társ, én el sem mesélem magának, hogy mire jöttem rá ma hajnalban, és most már inkább megvárom, amíg találok egy olyan érmet, amelyiknek mindkét oldala egyforma, s akkor majd megmutatom magának azt. de ha maga arra azt fogja mondani, hogy jó-jó, de nézzük meg az érem peremét, hát én akkor kedves Kovács kartárs, a fejéhez, ahhoz a lehangolóan okos fejéhez vágom az egész érmet, nézegesse azt a részét, amelyiket akarja. Majd meglátjuk, mire megy az emberiség csak magával. Tabi László ban. V. M. Isis szentélyében Opera-estek Szombathelyen Az érem két oldala ... '. I IIIB Foci minden mennyiségben.
