Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-03 / 130. szám

1978. Június 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Stettner Béla kiállítása Jászberényben A Jászberényi városi könyvtár az elmúlt években már számos grafikai kiállí­tást rendezett. E sikeres tár­latok sorában kiemelkedő je­lentőségű, s jól reprezentálja a jászsági tudományos és kulturális hónap rendezvé­nyeit, Stettner Béla Munká­csy- és SZOT-díjas, érdemes művész kiállítása. Stettner Béla 1952-ben fe­jezte be tanulmányait a Kéo- zőművészeti Főiskolán, rövi­desen több fiatal művésztár- sával együtt megalakította a Fiatal Művészek Stúdióját. Aktív, politikus elkötelezett­sége nemcsak művészetében, hanem társadalmi tevékeny­ségében is tükröződik: mű­vészeti vezetője a Kisgrafikai Barátok Körének, éveken ke­resztül titkára volt a Képző­művészek Szövetsége Graii kai Szakosztályának. Képeit szinte minden hazai kiállítá­son megtaláljuk, önálló gyűj­teményes kiállítása legutóbb 1974-ben a Műcsarnokban volt. A jászberényi kiállítás mintegy félszáz grafikája és nagyszámú ex librise főisko­lás korától mutatja be Stett­ner Bélát S bár az eddig megtett életutat tekintve mindenképp a művészi kife­jező eszközök változásáról kell beszélnünk, egy vala­mi állandó Stetner Béla munkásságában: képeinek központjában mindig a dol­gozó, küzdő ember áll, átlé­nyegülve s megjelenítve előt­tünk e tevékenység, a mun­ka értelmét, szavakban csak megközelíthető jelentéstartal­mát. Stettner Béla művésze­tében ez nemcsak cél, hanem önállóvá vált sajátos kifeje-» zési mód. Szimbólumvilágá- ” ban szívesen fordul haladó társadalmi eszmények felé, Dózsa katonáit vagy a Ta­nácsköztársaság emlékét idézve mégsem illusztrál, ha­nem sajátos benső mondani­valóit fogalmazza meg. Korai képeinek drámai re­alizmusát (Erdőn, Feleségem) hamarosan a figurák egyéni stilizálása váltja fel: nem ki­sebb drámai hatást keltve, egy-egy mozdulatuk, beállí- ' tásuk sajátos jelentést nyer. Ezáltal az életképszerű meg­fogalmazás (Disznóölés, Disz- mópörzsölés) oldottabbá vá­lik lapjain, kevesebb hang­súlyt kap az alakok fizikai tevékenységének ábrázolása, ehelyett a kompozíció rend­je, a figurák lágy mozdulatai oldják fel a munka nehézsé­ge és szépsége közötti ellent­mondást (Fahasogatók, Erdei munkások). Ez a szépség je­lenik meg azokon a képeken, amelyek úgy ábrázolják az alkotó, dolgozó embert, mint­ha egy szertartáson venne részt: kiegyensúlyozottan, fá­radt mozdulatokkal, mégis nagyot akarva. Különösen a nőalakokat ábrázoló rézkar­cain érezzük a kompozíció harmóniát teremtő jelenté­sét. A hegyes könyökű, vállú vékony figurák önkényesen meghosszabbított végtagjaik ellenére a szinte vízben úszó ember könnyedségével, haj­lékonyságával fordulnak lá­gyan egymás mellé, vagy én- pen átkarolva egymást vál­nak emberi közösségé. Az e lapokon néhol megjelenő me­lankóliát a metszet mozgal­mas háttérábrázolása vagy egy dinamikus részlet, mint a Szélben című kép kötélen száradó-lobogó frissen felte­regetett ruhája, oldja fel. Stettaietr Béla ex librisei szervesen kapcsolódnak kép­grafikáihoz. Legemlékezete­sebbek ezek között is alakos lapjai, amelyeken a figurák végtelenül változatos megfo­galmazása, a derűs, frappáns szimbolikus mondanivalók többszöri megtekintésükre kényszerítik a tárlatlátoga­tót. Arató Antal Turizm us—itthon Kisfiämek hazánk tájairól Mióta a szabad szombatok­kal, a megnövekedett szabad­idővel majd 100 szabadnap áll évente rendelkezésünkre, egyre többet utazunk, kirán­dulunk hazánk tájain is. 1960-ban még csak egy mil­liárd forintot költöttünk tu­risztikai jellegű célokra, tíz évvel később, 1970-ben már tíz milliárd forintot. S ma a lakosság 65—70 százaléka ak­tív turista, utazó. Nőtt az utazási kedv az életszínvonal emelkedé­sének függvényeként, a kulturális igények növe­kedésével, az urbanizáció következtében. Államunk sokat tett s tesz a belföldi turizmus körülmé­nyeinek javítására. A negye­dik ötéves tervben 6 ezer kempinghely és 4 ezer nya­ralóházi férőhely épült álla­mi hitellel, segítséggel és fel­építettek 280 vendéglátó és kereskedelmi létesítményt. Az ötödik ötéves tervben egyebek között a szerényigé­nyű szálláshelyek bővítései tűzték célul; 5—6 ezer bun­galow és 20 efcer kemping férőhely létesítését — első­sorban nem frekventált, ke­vésbé zsúfolt helyeken. Mert még mindig a legis­mertebb, megszokottabb he­lyeken üdülünk. Mintha nem lenne más vizünk, mint a Balaton vagy a Velencei tó, más hegyünk mint a Mátra! Mintha Magyarországnak nem lennének felfede­zésre váró helyei”. Pedig milyen szép a Sugo- vica partja, a Gemenci rezer­vátum, vagy a Vas megyei büki fürdő. Aki járt már Abaligeten, Orfűn az a meg­mondhatója milyen nyugal­mas nyaralás kínálkozik itt. Varázslatosak Hollókő utcái, népművészeti emlékei, de meg kell ismerni az Őrség különleges népi-iparművésze­ti remekeit is. Tokajban, Sá­rospatakon történelmi múl­tunk emlékei, s a tüzes bo­rok termetik a jó hangulatot. Nógrádverőcén, a Pilisi-park­erdőben, a Bakony hegyei közt csodálatos a levegő, sze- met-szívet gyönyörködtető a táj. Mindezeket a helyeket nem önkényesen soroltuk fel (bár folytathatnánk még hosszan.) — Az Országos Idegenforgal­mi Tanács első, kizárólag a hazai közönségnek készített filmjeiből idéztünk. A Tavasz, Nyár, Ősz, Tél cimu kisfilmek hazánk kevéssé ismert vidékéire invitálnak. Táji szépsé­get, kellemes pihenést, kikapcsolódást, szórako­zási-kulturális lehetősé­geket kínálva — mind­ezt elérhető árakon. Tippeket -ötleteket adnak e filmek, hol töltsük a hétvé­gét, hová utazzunk hosszabb időre — az év különböző sza­kaszaiban. A Tavasz című filmet már vetítik a mozikban, a Vált­ságdíj című film kísérőmű­soraként. Sok kópia készült, amelyek filmkölcsönzőkben, a megyei filmtárakban, az is­kolai-szakmunkásképzés ok­tatófilm hálózatában KISZ- klubokban, TIT-előadásokon vetíthetők. Jó, hogy készültek Ilyen filmek is, amelyek bennün­ket, magyarokat tájékoztat­nak Magyarország látnivalói­ról! K. M. Somogyi Árpád Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásaiból nyílt kiállítás Meeőtáron. a művelődési központban. Képünkön a művész közelmúltban készült kútterve látható Kisdiákok lapja: Csemegék Szerkesztőség a könyvtárban A „lap” neve: Csemegék, megjelenik kéthavonként hat- száz példányban. A „szerkesz­tőség”, a szolnoki gyermek­könyvtárban székel. Az „új­ságírók”, a megyeszékhely va­lamennyi általános iskolájá­nak képviselői heti egy alka­lommal jönnek össze; írnak, rajzolnak, szerkesztenek, osz­tályozzák a beérkezett anya­gokat, postázzák az elkészült lapokat iskolájukba, s a gyer­mekkönyvtárakba. — Milyen rovatokból áll a lap? — kérdezem a megye legfiatalabb újságíróitól. — Állandó rovataink a „Könyvcsemegék”, a „Forgá­csok”, a „Mi újság az iskolá­ban”? és a „Fejtörők” — so­rolja a hetedikes Poór János, ' a Költői úti iskolából. — Milyen cikkek kerülnek az egyes rovatokba? — A „Könyvcsemegékbe” ismertetéseket írunk kedvenc olvasmányainkról, s ajánljuk a gyerekeknek. A „Forgá­csokéban helyezzük el saját verseinket, kisebb elbeszélé­seinket, történeteinket, s eb­ben a rovatban jelennek meg a többi megye gyer­mekkönyvtárait bemutató írá­sok is. A legfrissebb szá­munkban például a tatabá­nyai könyvtárról írt Zoltánfi Zsuzsa, az ottani III. számú iskola tanulója. A „Mi újság az iskolában” című rovatban rendszerint egy-egy szolnoki iskola életéről számolunk be. A nyolcadik, az utolsó oldalon rejtvényeket közlünk. Ezen kí­vül minden lapszámban található egy népdal vagy úttörődal természetesen kot­tával. — ismerteti az újságot Sallai Antal, az Áchim úti iskola hetedikese. — Milyen lapokat olvastok a sajátotokon kívül? — A Népszabadságot, a Néplapot, a Népsportot, a Pajtást, a Fülest, a Ludas Matyit, a Magyar If júságot, az Üj Tükört, az Ország Világot, a Szovjetuniót, az Ezermes­tert. .. — sorolják vég nélkül a gyerekek. — Jó lenne ha mi is olyan cikkeket tudnánk írni, mint, amelyineket ezekben a lapok­ban olvashatunk — sóhajt fel közben Szakács Mária, szintén a Költői úti iskola he­tedik osztályosa. — Ki készül kőzületek új­ságírónak? — Mi még csak ezután vá­lasztunk hivatást — mondja Marika. — Még nem tudunk dönteni, bár nekem nagyon tetszik az újságírás. A „Csemegék” új főszer­kesztője László Márta könyv­táros, de az újságírásban is jártas, hisz a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának külső munkatársa: — Pár hónapja dolgozom együtt a gyerekekkel. Lelke­sek, értelmesek mindany- nyian. A továbbiakban sze­retnénk még „újságszerűbbé” varázsolni lapunkat; ripor­tokkal, tudósításokkal az író­olvasó találkozókról, beszélge­tésekkel, hírekkel. Ellátoga­tunk majd a stúdióba, a nyomdába, s szeretnénk azt is megnézni, hogyan készül a Néplap. — Milyen hatással van a gyerekekre az újságkészítés? — Szívesebben, nagyobb érdeklődéssel olvassák a na­pilapokat. s természetesen a könyveket is. Másrészt igé-| nyesebbek az írásbeli mun­kájukban, szóbeli megnyilat­kozásaikban, mint korábban. T. G. fire a mieink közül fl A baráber szó — eredeti ér­■ • telme szerint —, földmun­kást jelent. Hogv az aknamélyítők hol, hogyan és mikor vették fel. il­letve használták először ezt a nevet — nehéz lenne megmondani. Az mindenesetre tény: legalább másfél évszázada minden valamirevaló ak­namélyítő munkás barábernelc neve­zi magát. Ez a megnevezés tehát egy­részről szakmát jelez. Másrészről azonban éltmód is. A baráber vak­merő ember. Vállalkozó szellemű ember. Élenjáró ember. A baráber olyan ember, akit nem könnyű túl- licitáin*. Ez az írás egy baráber életéről szőL Egy básnyászember életéről, aki gyer­mekfejjel kezdte a munkát, mint kortársai közül annyian, s aki fel­jutott az elismerés, hírnév és nép­szerűség csúcsaira. Ügy kezdte, mint egy kis pária. Amikor először szállt le a bányába, rangja,, „értéke” meg sem közelítette annak a lónak a rangját, illetve ér­tékét, mely vele egyidőben kezdte a munkát Az apja is bányász volt — az lett hát ő is. Bár ez csak az élet gazdasági logikája szerint volt akkor is természetes — emberileg egyálta­lán nem. Az apák mind azt kíván­ják: a fiuk más legyen. Az apák mind megfogadták: az ón fiam so­ha... Megfogadták, s aztán egy szép na­pon elindultak egymás mellett a do­hos vágatokon. Egy fiú tehát munkába állt. Szo- rongva-haragoskodva beszállt a nyi­korgó, zsíros kasba: összeharapott szájjal leste, hogy csorognak el mel­lette a föld mélye felé futó fekete méterele, hogy aztán végre kiszálljon odalent, s elinduljon a zsír-, verej­ték- és porszagú tömeggel, melyben oly egyformává lesz mindenki. Már nem félt, s természetesen boldog sem volt, mint ahogy azt az ilyen alkal­makról később nyilatkozni szokták. Egyszerű volt minden és természe­tes. És végtelenül ismerős. Ha vala­miféle érzés eluralkodott rajta, hát ez volt az. Annak az érzése, hogy minden olyan, mint képzelte. Mintha már járt volna itt... Egy fiú munkába állt. Vetettek rá egy pillantást, s arca már el is tűnt a kontúrtalan arcok tengerében. A negyvenes években vagyunk. S aztán egyszercsak előtűnik ez az arc. Fény hull rá. Nőni kezd, mint a falra vetített portré. Először csak felismerik, majd mindenki ismeri, mert ismerni már-már kötelesség. Neve jelkép lesz, zászló. Neve az újságok címoldalára ke­rül: tábornokok közt látják, politiku­sok ölelgetik. Mint egy sztár. — Ez­rek rajonganak érte, százak követik. Az ötvenes években vagyunk. Egy baráber a csúcson. Ezek azok az évek, amikor hozzá hasonló százak nevét kapta szárnyra a hír: százak és ezrek lettek máról holnapra díszfénnyel övezett esz­ményképpé. Százötven százalék, kétszázötven százalék, ki tudja hány százalék. Felajánlás, verseny, újabb felaján­lás. s újabb győzelem. Szalagcímek a lapok első oldalán. Hadi tudósítás ok — a béke frontjáról. Frontáttörések. Kitüntetések. Aki elől halad, min­dent megkap, amit ember megkap­hat. Miéterek, tonnák. Nincs megállás. Követik, majmolják, iTigylik, s né- hányan talán gyűlölik is. Régen volt... A fény kihunyt, a követők elszé- ledtek, elhaltak — az irigyek má­sokat irigyelnek. A baráber most zi­hál, féltüdővel szedi a levegőt. Hal­lása megromlott, egy kis szél is ágy­nak elönti. Nyugdíjas — pedig csak ötvenéves. Szőlőt kapál, néha összejön egy- egy régi cimborával, s persze őrzi a megfakult érmeket, okleveleket. Neve? A fiatalok számára mit se mond, a középkorúak számára is csak egy halványuló, távoli emlék. Aki messziről látja, törődöttnek vé­li, talán csalódottnak is. Aki felis­meri, azt kérdi magában: megérte? Vajon megtenné-e újra? ... Emlékek, sikerek, csalódások és ér­zelmek ötvözete ez az írás: eg^ ba­ráber életének krónikája. Vagy, ha úgy tetszik: portié. Egy ember arca a mieink közül. S az ember, akiről szól: Molnár István. A „százméteres” Molnár, a „képviselő” Molnár, az „autós” Mol­nár ... A baráber Molnár. (Folytatjuk) Könyvjelző Krúdy Gyula: Kossuth fia Könyvkiadásunk két éven belül már a második Krúdy „újdonsággal” rukkol elő. A tavalyi könyvhéten A tisza- eszlári Solymosi Eszter, az idein a Kossuth fia című Krúdy Gyula-írás jelent meg — könyvalakban először. A Kossuth fia című köny­vet Krúdy kát tárcaregényé­ből állította össze a kiadó. A két regény szorosan kapcsoló­dik egymáshoz, nemcsak a mindkettőben azonos főhős, Kossuth Ferenc személye miatt, hanem azért is, mert szinte napnyi pontossággal ki­egészítik egymás cselekmé­nyét. Míg A „Kóssuth-fiúk vagy egy nemzeti küzdelem regénye” Kossuth Lajos na­gyobbik fiának életéről, ha­zatéréséről, itthoni fogadtatá­sáról, politikusi pályájának első, kissé bizonytalan lépé­seiről tájékoztatja az olvasót, addig a „Kossuth-fiúk Fe­renc József árnyékában és fé­nyében” Kossuth Ferenc po­litikai karrierjét kíséri figye­lemmel a képviselővé válasz­tástól a miniszteri bársony­szék elfoglalásáig. Feltételez­hető, hogy Krúdy maga is összefüggő egésznek tekintet- , te a két regényt A Kossuth fiúk vagy egy nemzeti küzdelem regénye az Esti Kurír című napilapban jelent meg huszonhat folyta­tásban, 1931, november 13-tól december 13-ig. Egyéb kiadá­sa mindmáig nem volt A Kossuth fiúk Ferenc Jó­zsef árnyékában és fényében nem jelent meg az író életé­ben sehol sem. A kézirato­kat Krúdy özvegye 1943-ban átmenetileg Lukács Gyula újságíró rendelkezésére bo­csátotta, hogy azt sajtó alá rendezhesse. Ennek eredmé­nyeképpen jelent meg A ma­gyar Sasfiók című „posztu­musz Krúdy-regény”. A kiad­vány nem tekinthető hiteles­nek: Lukács Gyula az eredeti szöveget szinte megszámlál­hatatlanul sok helyen átírta, megváltoztatta. A jelenlegi sajtó alá ren­dezés szöveghűségre töreke­dett, csak a nyilvánvaló saj­tóhibákat, elírásokat korri­gálta, ez utóbbiakat is főleg akkor, ha a regény más he­lyein Krúdy a helyes, pontos változatot is leírta. Fábri An­na gondos munkájának ered­ményeként megismerhetjük Kossuth Ferenc, a magyarul rosszul beszélő, álmodozó, po­litikai cikkeit házi újságírójá­val írató, szokásaiban és szemléletében hazájától eltá­volodott, öregedő hídépítő mérnök miniszteri bársony­székig ívelő politikai karri­erjét, s egy kicsit a korabeli Magyarországot is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom