Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-03 / 130. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. június 3. u. mx ssasci» xxv. KOWCaE! EUSMUnK TÜKRÉBEN Az ideológiai munka feladatai írta: Olaf Utt, az Észt Kommunista Párt KB kulturális osztályának vezetője tJfSmtPnPfl íeiezte be munkáját a Saov- ElSafll cycdl jetunió Kommunista Pártja XXV. kongreszusa, amely kiemelkedő ese­mény marad pártunk történelmében, népünk kommunizmusért vívott harcában. A kong­resszus majdnem 16 millió kommunista ha­tározottságát tükrözte; megmutatta azt a ha­talmas lépést, amelyet a szovjet nép meg­tett a kommunizmus felépítésének útján. Egyetlen korábbi kongresszuson sem vett részt még ilyen sok pártküldöttség, mint ezen. Ez tanúsíthatja az internacionalizmus erősödését, ami elválaszthatatlanul köti pár­tunkat a békéért, a népek szabadságáért és a szocialista haladásért küzdő népekhez. Pártunk kongresszusa elvhű hozzáértéssel, aktívan és tervszerűen összegezte az SZKP XXIV. kongresszusa óta megtelt utat, teljes egészében jóváhagyta pártunk Központi Bi­zottságának politikai és gyakorlati irányvona­lát, helyeselte a KB beszámolóját és minden pártszervezetnek javasolta végrehajtani azo­kat a feladatokat és határozatokat, amelye­ket L. I. Brezisnyev beszámolójában előter­jesztett. Az SZKP XXV. kongresszusa elfogadta az SZKP Központi Bizottságának a nemzetközi életben végzett .munkáját, megerősítette a párt nemzetközi politikájának fő irányvona­lát. j Az SZKP XXIV. kongresszusa óta eltelt években pártunk és a szovjet nép nemzet­közi politikája arra irányult, hogy megfelelő feltételeket biztosítson országunk és a többi szocialista ország békés . építőmunkájához, minden nép békéjének és biztonságának ér­dekében. „A Szovjetunió külpolitikája az egész világ népeinek támogatását és tiszteletét élvezi” — hangzott el az SZKP XXV. kongresszusán az SZKP KB főtitkárának beszámolójában és ezt a politikát kívánjuk a jövőben is folytat­ni, megkétszerezett energiával. Nagy figyelmet fordítót taK a kongresszuson a párt gazdaságpolitikai feladataira. A nép­gazdaság óriási eredményeiről számolhatott be a kongresszus és egyben meghatározta az új feladatokat, elfogadta a X. ötéves terv időszakára vonatkozó tennivalókat. „A X. ötéves terv fő feladata — mondja a kongresszus dokumentuma — az, hogy kö­vetkezetesen megvalósítsuk a nép kulturális és ípiyagi színvonalának émelését, * ä társá- dalmi termelés dinamikus és arányos fejlő­déséi,.,. meggyorsítani a tudományos, műszaki haladást, növelni a munka termelékenységét és a népgazdaság minden ágában javítani a munka minőségét.” Mint mindenütt országunkban, Észtország­ban is kibontakozott a szocialista munkaver­seny. A szocialista munkafelajánlások segítik a X. ötéves terv feladatainak megvalósítását. A XXV. kongresszuson elfogadták a KB ha­tározatát, amelyben általánosították az ideo­lógiai munka tapasztalatait, meghatározták a fő irányokat. Á tól ó'PndCTPf közötti felélénkült I Cilii«2Í.CI ideológiai harc, vala­mint az imperialista propaganda árnyal­tabb lesz. A kát világnézet közötti harcban nincs helye a közömbösségnek. Nagy politi­kai éberség, aktív és meggyőző propaganda- munka szükséges az ellenséges ideológia ha­tásainak visszaszorítására. Az ideológiai nevelésnek nagy szerepe van a pártoktatásban. Ebben az évben 121 ezer ember tanul köztársaságunkban a pártokta­tás rendszerében. Jellemző, hogy 83 százaléka az oktatásban résztvevőknek közép-, vala­mint felsőfokú oktatásban vesz részt. Köztársaságunkban a pártoktatás egész há­lózata elkezdte a XXV. kongresszus anyagá­nak, határozatainak tanulmányozását. A mai ideológiai feladatok óriási és bo­nyolult komplexumában nincs másodrangú feladat. A komplex közelítés lényege — amit nekünk a párt tanít — abban áll, hogy a pártszerveknek és szervezeteknek figyelem­mel kell kísérni az ideológiai területeket, azok kölcsönhatásait, folyamatosan számba véve ezek dialektikus kapcsolatait. Büszkék vagyunk arra, hogy az észt kom­munisták és az egész szovjet nép mindig szolidáris volt az elnyomott jogfosztott né­pekkel. A szovjet nép mindig egy volt a for­radalmi harcokban a polgárháborúban, a Nagy Honvédő Háború harcaiban és együtt van a békés .építőmunkábam Ez minden szov­jet ember erkölcsi normája szívének paran­csa. Az internacionalista nevelés további fel­adatait Észtország Kommunista Pártja KB V. plénumán vitatták meg és most a köztár­saság pártszervezetei nagyon tervszerű mun­kát végeznek a plenum határozatainak meg­valósításáért. Az SZKP XXV. kongresszusa különös hangsúlyt tett a kommunista ne­velésre. A szocialista társadalom létrejöttével kialakult nálunk a szocialista, szovjet élet­mód, az új típusú ember. Szükséges, hogy az anyagi javak növekedését kísérje az em­ber eszmei-erkölcsi és kulturális fejlődése. Meg kell szüntetni a kispolgári nézeteket, a huliganizmust, harcolni kell a bürokratizmus és a közömbösség ellen. Ebben a harcban tá­maszkodnunk kell a munkakollektívák befo­lyására, véleményére, a sajtó erejére, meggyő­zés módszereire és a törvény erejére. Nevel­nünk kell az embereket a kommunista meg­győződés szellemében, hogy egységben le­gyen a szó és a tett, s ez legyen a minden­napi erkölcs normája. Óriási jelentősége van a felnövekvő nem­zedék munkára való nevelésének. Ez a fel­adat a szocialista társadalom alapjából indul ki és megköveteli a szilárd, átgondolt és egy­séges cselekvést. Az SZKP XXV. kongresszusa által meg­adott feladatokban, a feladatok végrehajtásá­ban nagy szerepet szántak a művelődésben, a tudományban és a kultúra egyéb területein dolgozóknak. A felsorolt területeken Észtor­szágban és az egész Szovjetunióban is óriási haladást értünk el. Köztársaságunkban majdnem minden har­madik ember tanul, általános-, közép-, vagy szakközépiskolában, technikumban, felsőfo­kú intézményben. Az iskolákban és egyetemeken végzett jó munka eredményeként növekedett a lakosság műveltsége- is. Észtországban 72 tudományos intézet működik, amelyekben hatezer tudo­mányos dolgozó dolgozik. Ez 28 százalékkal több, mint 5 évvel ezelőtt volt. Számos tu­dományos területen (többek között a finn­ugor nyelvek kutatásában is) a Tudományos Akadémia és több tudományos intézet jó eredményeket ért el és tekintélyt szerzett a köztársaság határain túl is. • A komunista társadalom felépítésén®! út­ján haladva egyre nagyobb jelentősége van a párt vezető szerepe növekedésének a művé­szetekben, irodalomban és az egész kulturá­lis életben. Az osztályharc súlypontja áthelye­ződött ideológiai területre. Nagy figyelmet fordítunk a lakosság művelődésére, a szabad idő kulturált, tartalmas eltöltésére. Ha nem vesszük WSSÄ55 rendelkező népköltészetet, akkor az észt kul­túra viszonylag fiatal. Irodalmi életünk, zenei kultúránk, képzőművészetünk, színházi éle­tünk a múlt század közepének elő felében kezdett el fejlődni. S ehhez vegyük hozzá, hogy a szovjet hatalom előtt elért kulturális eredmények csak a szocializmus körülményei között fejlődhettek tovább. Ez elsősorban az alkotások tartalmára vonatkozik.. Íróink, művészeink örömmel állnak a nép és a párt szolgálatában. A művészet a népé. Ez a lenini jelszó valóra vált a szocialista kulturális forradalom során. Növekedett a szépirodalmi művek példányszáma. A szovjet hatalom előtti időszakhoz képest 15—20-szor ttfibiy,könyvet adnak ki, átlagosan 30—40 ez­res példányszámban. Bár majdnem minden családnak van saját könyvtára, mégis magas a könyvtárba láto­gatók száma. Körülbelül félmillió olvasója van könyvtárainknak évente, s 10 millió könyvet kölcsönöznek. A köztársaságban 9 állami színház műkö­dik, évente 1,3—1,4 millió a néző. A színhá­zak látogatottsága tehát köztársaságunkban igen magas. Klubokban, különböző hangver­senyeken, színjátszók előadásain évente 5 millió ember jelenik meg. A hangversenyeket — ahol neves szólisták gs együttesek szere­pelnek — évente 1 millió ember látogatja. A köztársaságban 65 múzeum van, több száz kiállítást rendeznek: állandóan tele van­nak látogatókkal. Bár majdnem minden lakásban van televí­zió, a mozilátogatók száma nem csökkent lé­nyegesen, számuk évente 20—21 millió. Jel­lemző példa, hogy míg nálunk átlagosan minden ember évente 15-ször megy moziba, addig a szomszédos Finnországban ez a mu­tató 4,7. A tények a dolgozók szellemi igényének gyors növekedését tanúsítják, valamint azt, hogy a kultúrában való részesedés a szocia­lista életmód elidegeníthetetlen része lett. De a dolgozó tömegek nálunk nemcsak a kultúra élvezői, hanem alkotói is. Bizonyítja ezt a művészetekben az öntevékenység, a minden évben megrendezett hagyományos dal ünne­pe, ahol 30 ezer fős énekkar szerepel. A marxizmus-leninízmus eszméivel telített művészet fontos tényező a kommunista er­kölcs és világnézet kialakításában. Óriási sze­repet játszik nálunk a testvéri népekkel, va­lamint a szocialista országokkal való kulturá­lis kapcsolatok állandó fejlesztése. A kapcso­latok állandó fejlesztése érdekében különböző rendezvényeket szerveznek, amelyek közül kü­lönösen kiemelkednek a testvéri országokkal együttesen megrendezett irodalmi és művé­szeti napok. Az ilyen rendezvények köztársa­ságunk lakóinak alapos ismereteket adnak az örmény, ukrán, grúz és más köztársaságok kultúrájáról, az emberek életéről. Ennek a munkának jelentős, fontos része a kulturális kapcsolatok további fejlesztése a testvéri Magyarországgal. A mi népünk anya­nyelvén olvashatja Petőfi, Jókai. Mikszáth, Molnár Ferenc, Gárdonyi és a mai írók alko­tásait. '1940-től 1975-ig 38 magyar író köny­vét adták ki, 867 ezer példányban. Nagyon népszerűek zeneművek és színdarabok. Néhány évvel ezelőtt járt Észt­országban a budapesti Thália Színház és Ma­gyarországra látogatott a mi balett-együtte­sünk. A legrégebbi észt színház, a „Vaine- muine” fellépett Budapesten, Madách „Az ember tragédiájá”-val. Nagyon örültünk an­nak, hogy az előadás tetszett a magyar közön­ségnek és a kritikának is. Közönségünk mele­gen fogadta Bartók műveit, Erkel operáit: Szokolay „Vémász”-át és a magyar operette­ket is. Elmondhatjuk, hogy ezek a kapcsolatok még tovább fejleszthetők és szolgálni fogják népeink közeledését, barátságunkat és közös ügyünket Szelektív iparfeflesztés KGST együttműködéssel A lengyel ipar ma és liliiap A most végéhez közeledő ötéves időszak jelentős válto­zásokat hozott a lengyel ipar­ban amely számos területen megközelítette a világszínvo­nalat öt év alatt — 1971—1975 között — ipari beruházások­ra fordították az egész nép­gazdaság beruházási összegé­nek — közel 2000 milliárd zlotynak — csaknem a felét. Ennek eredményeképpen az ipar állóeszközei — épületek, termelési eszközök, berende­zések — mintegy 66 száza­lékkal nőttek, s ezen belül a gépek és a berendezések csaknek megkétszereződtek az előző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva. Ennek eredményeképpen jelentősen növekedett az ipari termelés és az ipar rész­aránya a nemzeti jövedelem képzésében. Az ipari termelés átlagosan évi 10 százalékkal növekedett, ami igen jelen­tős, ha tekintetbe vesszük a világátlag évi 6 százaléknyi növekedését. Aránya a nem­zeti jövedelem képzésében el­érte az 58 százalékot s ez nagyfokú iparosításra mutat. Ugyancsak magas az ipar részaránya a foglalkoztatást tekintve; 11,5 millió dolgozó közül 5 milliót a szocialista ipar foglalkoztat. Ez a nagy­szabású fejlődés az ipar strukturális átalakításával párosult és , így a legkorsze­rűbb iparágakban rendkívül dinamikus gyarapodást ered­ményezett. A gépipar például több mint másfélmillió em­bert foglalkoztat, és az egész ipari termelés 30 százalékát adja. Ma már elmondható, hogy Lengyelország ipari termékei versenyképesek a világpiacon, mert közülük számos igen közel áll a világszínvonalhoz. Ezzel magyarázható, hogy a ipar- árülistáján közel 4000 új termék szerepel. A legközelebbi évek köve­telménye a még dinamiku­sabban fejlődő ipar. Az ebben az ötéves időszakban lefekte­tett alapok lehetővé teszik, hogy a következő ötéves terv időszakában megkétszereződ­jön a termelés, az ipar rész­aránya pedig a nemzeti jö­vedelemben elérje a 62 száza­lékot. Ryszard Lencewicz Az elmúlt évek hazai ipar­fejlesztési tapasztalatai is bi­zonyítják: az egy-egy iparág­ra koncentrált beruházások csak akkor lehetnek hatéko­nyak, ha a hazai fejlesztés a szocialista országokkal való együttműködéssel párosul. Számos nagyvállalatunk pél­dája ezt igazolja. A szocialis­ta integrációban rejlő lehető­ségeket kihasználva lett pél­dául a legutóbbi években az egyik legtekintélyesebb euró­pai autóbuszgyár az Ikarusz, e gyakorlatot követve való­síthatott meg — a szocialis­ta és a tőkés országokban, egyaránt — sikeresnek ítélt fejlesztést a győri Rába Ma­gyar Vagon- és Gépgyár; e széleskörű együttműködés tette lehetővé, hogy az elmúlt öt esztendő alatt huszonöt­szörösére fusson fel a Video­tonban a számítástechnikai eszközök gyártása. A számítástechnikai eszkö­zök gyártásában kibontakozó együttműködés azonban a többitől némileg különbözött. A szocialista országok szako­8 * sítási gyakorlatát eddig fő­ként az jellemezte, hogy a termelés felosztásakor a már meglévő kapacitásokból in­dultak ki, erre építették a munkamegosztást, a fej­lesztést. A komputer gyártás­ban ennek ellenkezője tör­tént, hiszen nem volt ipari bázis, a részvevő országok a terveket először a rajzaszta­lon egyeztették, k ezután ke­rült sor a termelőkapacitások kiépítésére. Az egységes számítógép­rendszer kidolgozását 1969- ben határozta el hat szocia­lista ország. Az akkori dön­tés lényege az volt, hogy az ESZ R programban résztvevő országok a szélesedő gazda­sági integráció jegyében kö­döseit féjlésüt&iek ki számi- tógépcsaládot, egyszersmind felosztják maguk között a gyártásból adódó feladatokat A hét évvel ezelőtt hozott döntés első eredményét 1973 nyarán mérhették le a szak­emberek: ekkor mutatkoztak be a moszkvai kiállításon az egységes számítógép-rendszer tagjai. Az esemény nemcsak a szocialista, hanem, a tőkés országok szakembereinek kö­rében is méltán keltett feltű­nést. A programban részt ve­vő országok működő gépeket vittek Moszkvába, s csaknem a teljes gépsort bemutatták. A moszkvai kiállítás óta újabb gépek, perifériák je­lentek meg a szocialista or­szágok piacán. A szakosítási egyezmény alapján hazánk gyártja a gépcsalád legkisebb tagját az R—10-est. Tavaly készült el az első miniszá- mítógáp, a VT 1005-ös, amely az ügyviteli munkában al­kalmazható előnyösen. A székesfehérváriak új termé­ke az ugyancsak az egységes számítógép-rendszerbe illő R—12, amely 10-es társának továbbfejlesztett változata. Az összehangolt fejlesztés helyességét igazolják a piaci sikerek Számítógépeink nagy vevője a Szovjetunió, emel­lett a programban részt vevő valamennyi szocialista or­szágba szállítják berendezé­seinket. E biztos felvevő piac tette lehetővé, hogy a gépeket sorozatban, gazdaságosan ál­lítsuk elő, egyszersmind ez a piac tette kifizetődővé a fej­lesztéseket is. Mindennek eredményeképpen hazáinkban ma már olyan számítástech­nikai eszközöket képesek elő­állítani a gyártok, amelyekre a fejlett számítástechnikai kultúrával rendelkező or­szágokban is van vevő. Meg­alapozott tehát a terv: a Vi­deoton az idén — 1975-höz képest — meg akarja dupláz­ni eladásait a nem szocialista országokban. A számítástechnikai eszkö­zök gyártásában mind job­ban kibontakozó együttmű­ködés jelzi: fejlődésünk gyor­sításának, a szeíektív iparfej­lesztésnek fő útja a szocialis­ta integráció lehetőségeinek széleskörű kihasználása, ezen járva juthatnák el a gyárak legkönnyebben oda, hogy minden piacom jól értékesít­hető termékeket kínálhassa­nak a vásárlóknak. K. Ny. J. A kurszki álomváros Szerelik a reaktorokat. Éppen értekezlet folyt Va- lerij Szaakjan, a kurszki atomerőmű építésvezetője irodájában, amikor megérkez­tünk. Hosszú várakozásra szá­mítottunk. Szaakjan elvtárs azonban hellyel kínált ben­nünket és tanúi voltunk, amint az értekezleten az épí­tésvezető a következőket mondta: — Véleményem szerint el­sőrendű autóutat kell építeni az erőműhöz. Két-három egy­irányú sávval, középen elvá­lasztó területtel. Szükségnek tartom az építési terv ilyen irányú korrigálását. Jellemző apróság. Később azonban meggyőződhettünk róla, hogy a kurszki atomerő­mű építői valóban ügyelnek minden apróságra. Az erőmű­építésben gyakorlott, legjobb szakemberek tevékenykednek itt. Találkoztunk olyanokkal is, akik tapasztalatot szerezni ér­keztek ide. A kurszki atom­erőmű főmérnöke, T. P. Nyi- kolajev a Csernobilban még csak most épülő atomerőmű igazgatóiával ismerteti az el­végzendő feladatokat, a prob­lémákat. A kurszki atomerőmű, tel­jes elkészülte után, Euróna legnagyobb atomerőműve lesz. Lényeges sajátossága még az is, hogy az atomtöltet kicserélése naponta megy majd végbe, eay speciális gé­pezet segítségével, — ahogy az energetikusok mondják — teljesítmény alatt. Ez lehetővé teszi, hoav az energetikai blokkok megállás nélkül üze­meljenek. — Ez az atomerőmű a kurszki mágneses anomália óriási nyersanyagbázisán fel­épülő nagyméretű ipari komplexum szíve lesz, — hangsúlyozta a Kurszki terü­let SZKP bizottságának tit­kára, Mihail Krasznoborodko. Az atomerőmű igazgatóhe­lyettesével, A. P. Nyemitowal egy terjedelmes tó, az erőmű­höz felépített víztároló part­jára érünk. A tároló partján áll az erőmű dolgozói számá­ra felépített település, amely mindössze ötéves, s bár a tér­képek még nem jelölik, igen nagy jövője van. Minden irányban futnak a nagyfe­szültségű vezetékek. Épülnek már a gyárak, is a fő energia- fogyasztók — egy jelentős elektromos fémmű Sztarij Oszkolban, az atomerőmű közvetlen közelében pedig egy ipari gépgyár és mások! Az erőmű mellett épülő kisváros a kitűnő tudós, a szovjet atomenergetika megalapító­ja, Kurcsatov nevét viseli majd. Ju. Vaszilkov, V. Gorosryecfeti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom