Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-27 / 151. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP u. 1976. június 27. N em, Sólymocska nem madárfióka, hanem egy fürge lábú, örök­ké maszatos, lágy lenhajú kisfiú, olyan mint a többi, vele egykorú gyermek. Tavasszal töltötte be az öt évet, és ez már tiszteletre méltó kor. Az igazat megvallva, nem is Sólymocskának, hanem Jani- tisnak hívják — Sólymocs­kának csak az édesapja szó­lította Apja, ahogy hazajött a tengerről, lehúzta nagy nehéz csizmáját, s minden al­kalommal ölébe vette kisfiát. Keze és ruhája friss hal és tengeri füvek szagáról árul­kodott A hálók, a fekete halászcsónak és a szoba is ezt a szagát árasztotta. — Hé, Sólymocska, ma mit csinálsz? — faggatta apja, miközben térdén hin- táztatta. Máskor meg arról érdek­lődött, hogy miféle Sóly­mocska 6 — amelyik tetűt vagy egereket fogdos? Sóly­mocska szégyenében apja keblére rejtette arcát és halk hangon válaszolta: — Apuka sólymocskája vagyok ... S érre mindketten elnevet­ték magukat Majd az apa nagy'vöröses kezével megsi­mogatta Sólymocska fejét, s mosolyogva tette le a föld­re. S kész csoda, hogy mek­kora gyöngédséggel cirógat­ta meg fiát durva, a tenger sós vizétől kimart kezével. Néha, mikor Sólymocska ha­jában valami gazt látott oly. könnyedén kivette bütykös és dagadt ujjaival, hogy an­nak fel sem tűnt semmi fáj­dalmat nem érzett Alapjában véve jól megér­tették »egymást — de ebben nincs semmi meglepő, hisz csak kattan éldegéltek akis partmenti kunyhóban, a ho­mokbuckák szomszédságá­ban, sokkal közelebb a ten­gerhez, mint a többi házak. Ezelőtt, valamikor hárman laktak itt. Apja jól emléke­zett erre az időre, Sóly­mocska kevésbé Csupán annyit tudott, hogy az a harmadik az édesanyja volt — szakasztott olyan asszony, mint a többiek, kendőt hor­danak a fejükön, ölükben tartják1 vagy kézen fogva ve­zetik kicsiny fiukat vagy lá­nyukat. Abban a halászfalu­ban minden fiúnak és min­den kislánynak élt az any­ja, aki letörölte maszatos arcát, és sétálni vitte. Csu­pán neki nem. Szegény Sólymocska nem tudta, hogy ez jó-e vagy rossz. Neki csak az apja volt nagyon jó ba­rátja, aki térdén hintáztat- ta, és olykor az öböltől egész hazáig vitte a vállán. Apja semmivel sem volt rosszabb, mint azok az asszonyok, akik fejükre kendőt kötöt­tek. Épp ellenkezőleg: ma­gasabb és erősebb volt, mint azok — hányszor látta Sóly­mocska. hogy édesapja egye­dül tolja a tengerre a nagy halászcsónakot, nem mint a többiek. Amikor apja messzire, a nyílt tengerre ment halász­ni (ez leginkább tavasszal fordult elő), Sólymocskát a faluba vitte, Anna nénjé- hez, s otthagyta nála éjsza­kára is. Voltak ott más fiúk és lánykák is, de Sólymocs­kának úgy rémlett, hogy mind közül Anna nénje sze­rette Ä a legjobban. Egy Ott játszadozott v^elük, szalad­gáltak az udvaron, este pe­dig közösál vacsoráztak, de Sólymocska mégis csak ott­hon érezte magát a legjob­ban, bár ott csupán egyet­len játszótársa akadt, aki­vel nem sokat tudott beszél­getni — a hamuszürke Min­ka. Mennyi tréfát űzött ve­le: zsineg végére dugót kö­tött, maga után húzta, kör­ben a kunyhóban. S hogy ugrándozott utána Mimka! Behúzódott a sarokba, s ki­leste az alkalmas pillana­tot, amikor rászökhetett a dugóra. Zöld szeme villo­gott, farkával haragosan csapkodta a padlót, végül íösstzehúzta magát, ugrásra készen állt. Az ostoba Min­ka bizonyára azt gondolta, hogy a dugó élőlény. Más­különben rendes kandúr veit — jókedvű és türelmes. Ahogy ráunt a játékra, hí­zelgőén dorombolt Sólymocs­ka lábánál, és időnként csak nézett nagy ravasz szemei­vel, mintha mondani akarta volna: mára elég volt, hagy­junk holnapra is. Igen, Minka okos volt, ér­telmes, majdnem mint egy ember. Este, mikor az apá­nak haza kellett térnie a nyílt tengerről, Sóly mocská­val a paratra szaladt, hogy fogadják a halászokat. Míg a csónakokat a megszokott helyére tették, türelmesen várakozott, csak nézte a ten­gert, s ahogy a halászok ki-’ léptek a partra, a macska csendesen nyávogni kezdett, forgolódott a gazda körül, dorombolt, és farkát magas­ra tartotta. Minka tudta, hogy ez az ember soha nem jön üres kézzel, s biztosan félretett neki egy-két halat Ez volt ám a jó élet Üjra eljött a nyár, s a veroíényes napokban rendbe szedték a szétszakadt háló­kat Akkorjaban Sólymocs­ka egész nap az öböl mel­lett játszadozott. Minka fel­tartotta az orrát, szimatolni kezdett forgolódott a csó­nak körül, mig végül talált egy biztos helyet, felmászott a padra, és mély álomba merült Sólymocska homok­várat épített a parton, mi­közben az apja gyorsan, nagy hozzáértéssel helyre­hozta a hálókat. Időnként abbahagyta a mimikát, oda- ment a fiához, s leült mel­léje a homokba. — Na, mit építesz. Sóly­mocska? — érdeklődött az apja. Sólymocska elmagya­rázta, hogy az a kicsi épít­mény az ő házuk, a nagyob­bik pedig a boltjuk. Most azonban szeretne egy kis kuckót építeni Minkának is. Máskor az apa gondolatok­ba merülve nézte a tengert, és arra a helyre mutatott, ahol a láthatár és a tenger egybeolvadt. — Tudod-e, . Sólymocska, hogy mi van ott? Nem, Sólymocska nem tudta, de nagyoa aaerette volna tudni. Majd apja a mellére szorította, mondván: — Egyszer az én Sólymocs- kámmak kinő a szárnya, fel­repül, és megnézi, mi van ott. Talán visszatér és elme­séli apjának, mit látott, de az is meglehet... — hang­ja egyre halkult, és furcsán elmosolyodott —, 1 megeshet, nem tér vissza sohasem. Így telt az életük. Lehet, hogy mások boldogabbak voltak, lehet, hogy nem — de Sólymocska mit sem tu­dott erről. Látszólag apja és Minka is, a kandúr, mind­hárman jól érezték magukat — Megjött az ősz. A ten­ger vize már nem Volt olyan meleg, s feltúrt nadrágban a homokon nem sétálhatott Néha-néha metsző szél kere­kedett, a hullámok a partra csaptak, s a csónakokat a homokbuckákhoz húzták, egyre távolabb a tengertőt Sólymocska nem szaladgál­hatott többé a partém, nem gyűjthetett többé kagylókat, de Minka, a pipertkőc, mint a többi kandúr, aki csak ad magára valamicskét, félt, ne­hogy összevizezze fehér lá­bát, és nem közelített a ten­gerhez, félve lopózkodatt a homokbuckák irányába. Mi­kor kitört a vihar, apja so­hasem ment halászni, és ne­kik kettőjüknek, Sólymocs­kának és Minkának nem volt kit várniok a parton. De egyik nap valami külö­nös történt- Délelőtt szépen sütött a nap, csupán a tá­volban úszott egy kis felhő. Dél felé odajött az apja ba­rátja, és azt ajánlotta, nem volna rossz, ha elmennének halászni. Biztosak voltak benne, hogy gazdag zsák­mánnyal térnek haza. Előző éjszaka a halászok sok halat fogtak. A két halász össze­hajtogatta a hálókat, és fel­szedte a . horgonyt Indulás előtt Sólymocska apja haza­jött, szelt egy darab kenye­ret, megkente vajjal, és a konyhában álló szekrénybe tette: —, Ha megéhezel, nyisd ki a szekrényt és vedd ki a kenyeret... — mondta. — .Játsszatok Minkával, ne jöjjetek a partra. Hamar hazajövök. Ezzel elment Sólymocska az ablakhoz lépett, nézte a távolodó, egyre zsugorodó csónakokat, míg el nem nyelte a messzeség. Sóly­mocska megkereste a kötőt, és játszani kezdett Minká­val: — Fogd meg, Minka, fogd meg, később aztán ki­megyünk a partra, hogy fo­gadjuk apukát... Ügy belejöttek a játékba, hogy nem hagyták félbe, míg mindketten el nem fá­radtak. Sólymocska felállt a székre, kibámult az abla­kon, nézte a tengert: lehet, az apja már partra lépett. Sehol egy csónak, a tenger ólomszürkévé változott, ha­talmas hullámok csapkodták a partot. Üvöltött, süvített a szél, szétszórta a homokot, az alacsony és vihartól meg­tépázott fenyők úgy hajla­doztak, mintha láthatatlan kéz nángatta volna őket. Sólymocska tudta — nem jó jel, ha a fák hajladoznak, ha a szél erősödik, mondta az apja, jobb a parton ma­radni. De Sólymocska még tudott valamit: hogy a vi­harba került halászok a part felé igyekeznek. Apjának hamar haza kell térnie. De hiába. Künn már al- konyodott, és nem lehetett kivenni, hol ér véget a ten­ger, hol kezdődik az ég. A szól kegyetlenül tombolt, tépte a háztetőt. Apja már haza kellett volna, hogy jöj­jön. Vajon hol késik? Sólymocska fejébe húzta sapkáját és egy szál ingben kilépett az udvarra. Minka kelletlenül követte. Tudta ő is, már ideje volna, hogy a gazda hazatérjen. Jaj, de erő­sen tombolt a szél, alig le­hetett, járni. Hiába, az apja csónakja nem látszik a par­ton, s a nyílt tengeren sincs. A fékevesztett víztömeg sö­tét volt, majdnem fekete. Mégis apu bármelyik perc­ben be kell, hogy toppanjon. Vajon, hol késik ilyen so­káig? Ha nagyon messzi­re ment volna halászni, biz­tosan Anna nénjéhez vitte volna. De apja nem ezt tet­te. Haza kell jönnie ... még ma este. Sólymocska leült a padra és várt. A nap lehanyatlott, és helyenként, a felhők közt lágyultak a sápadt1 csillagok. Leszállt a kora őszi éj, de Sólymocska a pádon maradt, nézte a tengert, olyan sötét volt, akár a kátrány. Csupa fül volt, figyelt, hátha meg­hallja a csónak vidám csob- ibanását, de hogy tudta vol­na kivenni, • mikor a szél oly hangosan tombolt. Nem akart hazamenni, otthon sötét van, s nincs ki meleggel várja. S ő túl kicsi ahhoz, hogy lámpát gyújtson. ­Minka halkan nyávogott, és Sólymocska lábához simult. Még egyet nyávogott, de lát­ta, hogy senki sem figyel rá, szép lassan /elindult haza­felé. Megunta a várakozást Hadd menjen, ma nem kap halat a lusta. Majd ő egye­dül várja meg az apját. Ap­ja aztán ölébe kapja, és úgy viszi haza. De vajon miért nem jön? Talán messzire ment, ahol az ég a földet érinti, hogy megtudja, mi van ott? Ha ez így áll, hej, mennyi szépet fog mesélni! Á széi vadul üvöltött, nyögött a tenger, és túl a homokbucká­kon áll sötét és fű- tetlen . házikójuk. Senki sem jön, hogy Sólymocskát hazahívja. Csaz. ül, üldögél, vár, nézi a há­borgó tengert. De sehol sen­ki. A felhőrongyok közt élő­villan az ezüstös hold, s ahogy sugara megérinti a vizet, a tenger még sötétebb- nek tűnik, mint valaha. A parton kisfiú várakozik. Egyedül van, ül a pádon, lá­ba dermedt a hidegtől. Csak ül és vár a koromsötét éj­szakában. Egyre csak vár a kis sólyom ... Apuka Sólymocskája..: Lettből fordította: Bán Péter Vilis Lads (Lett SZSZK) SÓLYMOCSKA David Chericán: Árnyékéba egy fának..* Árnyékába egy tfának, árnyékába egy szemnek, egy fának, árnyékába egy kéznek, egy fának, egy szemnek enyhébe egy régi mesének, leheverünk hogy kitaláljuk a dalt, amit énekelünk a mindenség árnyának és a rege árnyának, és kibocsátjuk a dalt, mesélve a dalról és dalolva a fáról, a kézről, a szemről, minek meséje, dala es árnya sincs többé. Jósé Martinez Matos: Az árkán isteneinek tánca Szenderegtek az áVlatok azon az októberi éjen, és délről hirtelen tépett madarak érkeztek, madarak, síró szemekkel, madarak jajszókkal tele. Az arany-álmú lepkék kibogozták csápjaikat, a lovak felnyitották és újból lehunyják nagy. közönyös szemüket, az ökrök rémülettől dagadt pofával délnek fordulva bőgni kezdtek. Por és avar szökkent fel a földről, és örvénylett a tánc akkor éjjel, amíg csak mindenki térdre nem esett. Kubai költők versei FAZEKAS MAGDA BAJZA Kísérletek a uunkásműveidésért A szocialista------------------- mozga­lom kuturális tevékenységé­vel foglalkozva az MSZMP KB Agitácios és Propaganda Bizottsága megállapította, hogy a kimutatható és álta­lánosan is nagyarányú ered­mények ellenére a formális vonások 'egyre inkább gá­tolják a brigádok művelődé­si mozgalmának fejlődését. Ezért mind szemléletben, mind a gyakorlatban feltét­lenül változtatásokra van szükség. D e milyenek legyenek ezek a változtatások? Az általános szempontokat nem nehéz megfogalmazni. Mindenek­előtt olyanak, hogy a szocia­lista brigádok művelődési mozgalmát vonzóvá tegyék új tömegek számára, tá­maszkodjanak a valóságosan meglevő művelődési igé­nyekre, és egyben új igé­nyek kibontakozását is se­gítsék. A részletek rögzíté­se azonban már nem lehet­séges alapos kísérleti mun­ka nélkül. Ezeket a kísérle­teket végzik a Népművelési Intézetben. Hogy mennyire fontosak ezek a kísérletek, arra rá­mutatnák a szocialista bri­gádmozgalom adatai. Ha­zánkban jelenleg 125 ezer szocialista, illetőleg szocia­lista címért küzdő brigád dolgozik; a tagok száma megközelíti a másfél milliót, közülük töb mint 75 száza­lék ipari munkás, 10 száza­lék pedig mezőgazdasági fi­zikai dolgozó. Nyilvánvaló, hogy ilyen arányok mellett rendkívül fontos a szocia­lista brigádmozgalom műve­lődési vállalásainak segítése, ám természetesen a kísérle­tek eredménye nemcsak a brigádmozgalomban, hanem tágabb területen, a művelő­dési házakban ék más köz­művelődési intézmények­ben is felhasználható. A kí­sérleti i időszak alatt ki kell alakítani és próbára kell , tenni a brigádművelődés — bővebb értelemben a mun- kásművelődés — új koncep­cióit, módszereit, majd a kísérletek eredményeinek alapján, konkrét javaslatokat kell kidolgozni. A Népművelési Intézet kísérletei három csoportban folynak. Az első csoportban a helyi testületek, a SZOT szervein keresztül kapnak i tájékoztatást az általános feladatokról, a kísérleteket azonban az érintett ütemek önállóan bonyolítják. Ter­mészetesen ebbe a csoport­ba olyan vállalatokat jelöl­tek ki, amelyek jó bázisok­kal és megfelelő testületekkel rendelkeznek. A többi kö­zött a Tatabányai Szénbá­nyák, a Lenin Kohászati Művek, a Győri Vagon- és Gépgyár, a Borsodi Vegyi Kombinát tartoznak ide. A második csoportnál a kiválasztott üzemekkel már mind a SZOT, mind a Nép­művelési Intézet szorosabb, konzultatív jellegű, kapcso­latot tart. Egyúttal a helyi művelődésügyi intézmények is segítik munkájukat Ezek a kísérletek tehát közös vál­lalkozásnak tekintendők. Ilyenek vannak az inotai November 7. Erőműnél, az Ózdi Kohászati Művekben, a Szegedi Vasöntödében, a Tatabányai Cement- és Mészművek ben, a Csongrád megyei Húsipari Vállalatnál, a Veszprém megyei Tejipari Vállalatnál. A harmadik csoport kísér­leteinek lebonyolításában a Népművelési Intézet —rész­ben közvetlenül, részben megbízott külső munkatár­sak segítségével — gyakor­latilag közreműködik. Ebben a csoportban szoros értelem­ben vett intenzív kísérlett munka folyik. Budapesten négy, vidéken pedig három üzem — a ZIM-Lampart Salgótarjáni Gyára, a Jász­berényi Aprítógépgyár. a Jászberényi Lehel Hűtőgép­gyár — vesz részt az ilyen­fajta kísérletben. Valamennyi kísérletet fi­gyelembe véve összesen 22 üzem, 13 művelődési intéz­mény vesz részt a kísérle­tekben, s ez összesen 271 szocialista brigádot és mint­egy 3480 hrigádtagot jelent. A kísérletek koncepciói­nak meghatározásánál rend­kívül fontos, hogy az új bri­gádművelődési rendszerek realitásokra épüljenek, s a valóság ismeretében konkrét művelődési célkitűzéseket fogalmazzanak meg, s min­den egyes brigádtag számá­ra is külön célokat tűzzenek ki. A törekvések arra irá­nyulnak, hogy a korábban elterjedt sablonos-formális vállalásaik helyett az egyes brigádok művelődési tevé­kenységei tudatosan meg­szervezett művelődési folya­matokat jelentsenek. Az egyik legfontosabb kí­sérlet például: milyen új, népszerű formákban bővít­sék a szocialista brigádtagok természettudományos és mű­szaki ismereteit? Ezen a té­ren legfontosabb, hogy az ismereteket közvetlenül a konkrét üzem termelési ta­pasztalataiba ágyazzák, s ko- rántse csupán előadásokat tartsanak, hanem bemutató­kat, megbeszéléseket is. Ha ez a kísérlet — amely a Ganz ' Villamossági Művek és a Csepel Vasmű szocia­lista brigádjaiban folyik — befejeződik, megfogalmaz­ható lesz a természettudo­mányos és műszaki ismere­tek új metodikája, és kiad­ható lesz a kísérlet teljes se­gédanyaga. Általános tapasztalat, hogy a munkásokat is nagyon ér­deklik a pszichológiai kér­dések, s ezért a pszicholó­giai ismeretterjesztésbe is szélesebb körben kell be­vonni az embereket. Ezt cé­lozza a pécsi Uránbánya munkásszállásán, illetőleg a helybeli Ságvári Endre Művelődési Házban folyta­tott kísérlet, amelynek ke­retében pszichológiai tanács­adás van, és mentálhygiénes (foglalkozás-higiénia) kol­légium működik. A tapasz­talatok igen kedvezőek, az előadásokon rendszeresen többszáz ember jelenik meg, s igen sokan élnek a pszicho­lógiai tanácsadás igénybevé­telének lehetőségével is. A munkásmüvejödés szempontjából is különös fi­gyelmet érdemel a napjaink­ban egyre jobban kibonta­kozó táncházmozgalom. Már csak azért is, mert a táncház keretében a fiatal­munkások művelődését szé­lesebb körben is segíteni le­het. Amellett, hogy a fiata­lok a táncházakban a népi táncokat társasági táncként járják, ezeken a helyeken rendszeres szakszerű táncta­nítás folyik, közös éneklés, rendszeres népzenei bemuta­tó, bábjáték, kiállítások, író-olvasó találkozók, a nép­művészetről folytatott viták alkalmai teremtődnek meg. A fővárosban a Kassák mű­velődési házban működik kitűnő táncház, az ország­ban pedig Székesfehérvárott, Ózdon, Miskolc-Diósgyö- rött és Debrecenben. Ha a kísérletek végetér- nek, és a tapasztalatokat publikálják, a munkásmű­velődés új formáinak meg­teremtésében bizonyára na­gyobb léptekkel juthatunk majd előbbre. Morvay István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom