Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-26 / 150. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. június 26. (Folytatás az 1- oldalról.) kerítésére. A rendelet megjelenését követően problémaként merült fel az ez évben, végző, közgazdasági jellegű felső- és középfokú szakképesítésű, körülbelül 10—11 ezer főből mintegy 7—9 ezer fiatal elhelyezése. E gond megfelelő megoldásáról a kormány külön határozatban intézkedett. A fiatalok munkába állítása, a népgazdasági érdek és az egyéni érdek összhangja mellett, megoldottnak tekinthető. A létszámfelvételi zárlat pozitív hatása mellett kedvezőtleneket is kiváltott. Olyan megoldást kell kidolgozni, amely rugalmasabban alkalmazkodik az élet állandó változásaihoz, a realitásokhoz. Felszabadítható létszám persze nemcsak a vállalatoknál és szövetkezeteknél, hanem a költségvetésből gazdálkodó szervezeteknél, intézményeknél is található. Ezért rendelkezett a Minisztertanács e szervezetek munkájának felülvizsgálatáról, munkaerő-megtakarítást eredményező egyszerűsítéséről, a párhuzamosan működő, indokolatlanul széttagolt, valamint a nélkülözhető intézmények esetleges összevonásáról. 1976-ban került sor a másodállás, mellékfoglalkozás újbóli szabályozására. A rendelet alapvető célja: visszaállítani és tovább növelni a fő munkaviszony becsületét. Ez a rendelkezés nem rövid távra szól. A célszerűség és a gazdaságosság azt követeli a vállalatoktól, hogy feladataikat elsősorban saját dolgozóikkal oldják meg. A dolgozóktól pedig azt várja el, hogy képességeiket, tudásukat mindenekelőtt a fő állásuk szerinti munkahelyükön hasznosítsák. A pótlólagos munkaerő-források szűkülésével párhuzamosan növekedett a munkaerő-csábítás és az indokolatlan munkaerő fluktuáció. Mindkét jelenség veszteséget okoz a népgazdaságnak. A káros munkaerő-mozgás mérséklése és a tervszerűbb munkerő-elosztás érdekében újból szabályoztuk a munkaerő közvetítését, szervezetten történő elhelyezését és toborzását. A munkaerő-mozgás mérséklését szolgálja majd az indokolatlanul munkahelyet változtatók munkabér megállapításának új, szigorúbb szabályozása is. Szilárd munkafegyelmet kell tartani Ezután Karakas László a munkaidő alatti ügyintézés káros hatásairól szólt, s hang- súlyoztatta: ezért felül kell vizsgálni a tanácsok, a lakossági szolgáltatását és ellátását .végző vállalatok, intézmények félfogadási, nyitvatartási idejét El kell érni, hogy a dolgozók az ügyeik egy részét munkaidő után intézhessék. Szólt a táppénzes-állományba vétel szigorításának kedvező tapasztalatairól, majd a munkafegyelem kérdésére tért ki. A munkaerő hatékony és célirányos foglalkoztatása feltételezi és igényli a szilárd munkafegyelmet és a lazaságok következetes felszámolását. Erről azért is szólni kell, mert az utóbbi években ismét megnőtt azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek engedély nélkül eltértek az általános, törvényes munkarendtől. Például: hetenként alkalmazzák az ötnapos munkaidőbeosztást, jóllehet azt sem a termelés feltételei, sem a vállalatok gazdasági környezete, termelési-együttműködési kapcsolatai nem indokolják. Sőt, az esetek többségében zavarokat okoznak. A kormány határozatban kötelezte a minisztereket a helyzet megvizsgálására és a szükséges intézkedések kidolgozására. A felülvizsgálat eredményeképpen már több helyen intézkedtek a törvényes munkarend visszaállítására. A jelenlegi, eltérő mun- kareml fenntartására, ha az különösen indokolt — felügyeleti hatóság javaslata alapján — a Minisztertanács adhat engedélyt. Az 1976. évi népgazdasági terv végrehajtása a munkaügyi tevékenység területén is a céloknak megfelelően alakul. A munkaerőgazdálkodás javítása érdekében elhatározott intézkedések végrehajtása program szerűen folyik, azokat az érintettek nagy része megértéssel fogadta. A munkerőhelyzet feszültségeinek feloldásához, a szükségletek és források összhangjának megteremtéséhez nem elegendőek az eddig megtett intézkedések — folytatta a miniszter. A továbbiakban a munkaerő-gazdálkodás valamennyi elemét, eszközét jobban összehangolva kell működtetni. Mindenek előtt a munkaerőszükségletek ésszerű csökkentését kell elősegíteni, Eá- nek — a céltudatos műszaki fejlesztés mellett — legfőbb feltétele a munkaidőalap jobb kihasználása. Eszközei pedig: az üzem- és munka- szervezés rendszeressé, általánossá tétele; a normamunka megjavítása, az ésszerű munkarendek kialakítása, az ezekre vonatkozó előírások következetes megtartása, a munkafegyelem megszilárdítása. A munkaidő jobb kihasználását hatékonyan segíti a megfontolt, céltudatos vállalati bérpolitika, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javítása, elsősorban a nehéz és kedvezőtlen körülmények között dolgozó munkások munkájának megkönnyítése. Mindezt az irányítás és a gazdálkodás minden szintjén összehangolt, egységes szemlélettel és cselekvési akarattal lehet megoldani. Alapvető feltétel, hogy a vállalatok, szövetkezetek, intézmények az V. ötéves tervidőszak munkerő-igényét egyeztessék az ágazati, területi elképzelésekkel, a meny- nyiségi és a szakképzési lehetőségekkel. , Ez a terv-egyeztető munka befejezéséhez közeledik. Az azonban máris tapasztalható, hogy a vállalatok nem kis .része még mindig — egyfajta túlbiztosításként — a lehetségesnél magasabb létszámot irányzott elő. Ugyanakkor ezt a minisztériumoknak és a tanácsoknak — a megyei és helyi pártbizottságok segítségével — sikerült a helyzet reálisabb megítélésével mérsékelni. A feladatok között kiemelte, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a munkaképes korú nők szervezett munkába való bevonására; törekedni kell a gyermekgondozási segélyen lévő édesanyák és a nyugdíjasok részmunkában való foglalkoztatására, illetve a nyugdíjra jogosultak munkában maradásának nagyobb ösztönzésére. Egyszerűbb adminisztrációt Mindenképpen indokolt, hogy a vállalatok felülvizsgálják fejlesztési elképzeléseiket, és a munkaerőt felszabadító, illetve pótló beruházásokat részesítsék előnyben. Szükség van az irányítás és gazdálkodás jelentős munkaerőt lekötő ügyvitelének korszerűsítésére is. Egyszerűbbé kell tenni a nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszereket biztosítva ugyanakkor a gazdaság vezetéséhez és a munkafolyamatok irányításáhozi szükséges információt, mondotta majd hozzátette, hogy ezek az intézkedések nem növelhetik az alkalmazotti létszámot, az ügyviteli terheket. Korszerűsíteni kell majd az alapbér- és tarifarendszert, hogy anyagilag nagyobb megbecsülést kapjon a magasabb szakmai képzettség, a nehéz fizikai munka, a kedvezőtlen körülmények között végzett munka és a nagyobb felelősség. Rendezni kell a több műszakban, a folytonos üzemi munkarendben foglalkoztatottak műszak-pótlékát. Mindezt azért, hogy jobban érvényesüljön az egyenlő munkáért egyenlő bér elve; stabilizáljuk a létszámot a fontos anyagi termelő ágazatokban és a szolgáltatást nyújtó intézményekben, s hogy több műszakban üzemeltethessük a nagy hatékonyságú termelő berendezéseket. A munkaügyi miniszter beszédének következő részében a szakmunkásképzésről alkotott 1969. évi törvény főbb tapasztalataival foglalkozott. Többi között kijelentette: A 25 éves szocialista szakmunkásképzés megállta a helyét és döntő szerepet játszott az elért eredményben. A szakmunkásképző intézményekben, szakközépiskolákban tevékenykedő tanárok, oktatók nevelő munkájának, az üzemi munkások, a szocialista brigádok példamutatásának, segítőkészségének eredményeként elmondhatjuk: hazánkban az elmúlt években is jól képzett, magas politikai és szakmai műveltségű szakmunkásgárda nevelődött ki. Az elmúlt hét esztendő tapasztalatai alapján jelenthetem a tisztelt országgyűlésnek, hogy — az 1972. évi oktatáspolitikai határozat nyomán meggyorsított folyamattal — a törvényben és végrehajtási szabályaiban foglalt feladatokat időarányosan ; teljesítettük. A IV. ötéves tervidőszakban a szakmunkásképző intézmények. 328 ezer fiatalt és 76 ezer felnőttet — összesen 404 ezer főt — képeztek ki szakmunkássá. Nagy többségükkel a vállalatok is elégedettek. Javultak az oktatás személyi és tárgyi feltételei. Mind színvonalban, mind számszerűen fejlődött a pedagógusellátottság. A mai szakmunkásképzés megalapozottabb és nagyobb szakmai, elméleti felkészültségre építi a szakma gyakorlatát mint a régebbi. Az oktatás-képzés folyamatát az iskola és a vállalat szoros együttműködésben, azonos alapelv és fan terv érvényesítésével szerVezi. Ez lehetővé teszi, hogy a kiképzett szakmunkás az üzemi gyakorlatban jól igazodjon a változó körülményekhez és követelményekhez. Egységes felfogásban Fontos állomása volt a szakmunkás-képzés fejlődésének, hogy 1973-ban a fővárosi és a megyei tanácsok átvették a szakmunkás- képző iskolák közvetlen irányítását. Feladatukat felelősséggel látják el, biztosítják a töretlen/ fejlődést. A szakmunkás-képzés fejlődése megfelel a törvényben megfogalmazott céloknak. A jövőben is ezen az alapon kívánunk haladni és intézkedéseinkkel a törvény maradéktalan végrehajtását szolgálni. Feladataink sikeres végrehajtása érdekében továbbra is érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a szakmai képzés viszonylag széles alapismeretekre épüljön, s csak olyan munkate- vényekségek szerveződjenek szakmává, amelyek valóban kielégítik a szakmunka fogalmát. Az V. ötéves tervidőszak második felében az ipari és mezőgazdasági szakközépiskolákban is általánossá válik majd a szakmunkás- képzés. Az oktatási minisztérium — mint a közismereti tantárgyak gazdája — 1978-tól korszerűsített tananyagokat vezet be a tantárgyak oktatásához. Ezek segítik a műveltség gyarapítását és a marxista nevelés eredményességét. Folytatjuk az intézmény- hálózat fejlesztését, de emellett szeretnénk előtérbe állítani a fejlesztés minőségi tényezőit. Erre akarjuk továbbképezni a pedagógusokat, és ennek szolgálatába kívánjuk állítani a tudományos kutatást is. A miniszter beszámolóját a következő gondolatokkal fejezte be: A minisztériumoktól a tanácsokig, a felügyeleti szervektől a vállalatokig, intézményekig mindenkinek felelősségteljes tennivalói vannak azért, hogy biztosítsuk az V. ötéves terv teljesítésének feltételeit. A gondok ismertek. A megoldásra vonatkozó elképzeléseinket a teljesség igénye nélkül vázoltam a tisztelt országgyűlés előtt. Az emberek tevékeny részt kérnek a gazdasági célok kialakításában és döntő részük van azok megvalósításában. Ezért az intézkedéseknek, azok végrehajtási módszereinek a jövőben is olyanoknak kell lenniök, hogy a társadalmi érdek érvényesülése mellett mindig figyelembe vegyék a dolgozók, a dolgozó kollektívák érdekeit is. Valamennyiünknek tenni kell azért, hogy egységes felfogáson alapuló cselekvés és fegyelmezett munka foly- lyék. Ehhez kérjük a pártszervezetek, a szakszervezetek, az ifjúsági és tömegszervezetek aktív segítségét és igényeljük a tisztelt képviselő elvtársak közreműködését, cselekvő támogatását is. Kérem a tisztelt ország- gyűlést, a beszámolómat fogadja el. Vita a beszámolóról Kovács Károly, a budapesti III. kerületi pártbizottság első titkára hangsúlyozta: Napjainkban növekvő gondok tapasztalhatók a munkaerőgazdálkodásban. Megoldásuk alapvető társadalompolitikai feladat, mert csak így lehetséges az Vötéves terv céljainak elérése, ebben kell látnunk egyik legjelentősebb politikai tennivalónkat, mert a feszültségek feloldásának üteme gyorsíthatja, vagy fékezheti a szocialista társadalmi viszonyok fejlesztését. Halasi Lajosné, a mohácsi öntöde magkészítője elmondotta, hogy az ötödik ötéves terv időszakában épül meg Pécsett az új szakmunkás- képző iskola és a 250 személyes kollégium. A modern iskolák, a magasabb színvonalú képzés minden bizonynyal növeli a munkáspályák presztízsét, emellett azonban meg kell ismertetni a fiatalokkal az egyes iskolatípusokat, a képzési követelményeket, valamint az elhelyezkedési lehetőségeket. Az általános- és középiskolákban végző tanulók, s azok szülei ismerjék meg alaposan a népgazdaság támasztotta munkaerőigényt, valamint az egyes szakmák, feldolgozások követelményeit. Ebédszünet következett, majd utána Méhes Lajos, a Vasas Szakszervezet főtitkára szólalt fel: — A legsürgetőbb feladat — mondotta — a munkaerő- hiány nyomában sok helyen fellépő, a szocialista elveinkkel, szocialista erkölcsünkkel szemben álló szemlélet és gyakorlat felszámolása. A teljes foglalkoztatást társadalmunk az egyes ember számára megoldatta. Az egyéni cél ebben a vonatkozásban megvalósultnak tekinthető. Ez nagyszerű dolog. A baj az, hogy ez nem esik mindig egybe az egész közösség, a népgazdaság érdekeivel. Egyénileg természetesen jó lehet az, ha égy városban választani lehet, hogy ki, melyik üzemben, munkahelyen akar dolgozni; de ha mindegyik helyen a termelőberendezéseknek csak egy részét használják ki és egymástól csábítják el a dolgozókat, abból semmiféle haszna nincs, sőt kára van a közösségnek és így az egyes embereknek is. — Szükség van az eddiginél hatékonyabb központi intézkedésekre az elvtelen munkaerőszsrzés megállítására, sőt, a felelősségrevo- nás alkalmazására is. — Munkaerőgazdálkodásunk javítása természetesen nemcsak etikai kérdés, sőt elsősorban nem az. Figyelmünknek arra kell irányulnia, hogy honnan, hogyan tudjuk a növekvő gazdasági, jóléti és tudományos programunk megvalósításához a szükséges fizikai és szellemi dolgozókat biztosítani. Ennek útja pedig egyedül a párt és kormány határozataiban megjelölt út: a meglevő munkaerővel történő ésszerűbb gazdálkodás. Az utóbbi időben végzett konkrét vizsgálatok szerint: munkánk fogyatékossága miatt átlagosan a munkaidőnek mintegy 15—20 százaléka megy veszendőbe, ez mintegy 600—800 ezer dolgozó munkaidejének felel meg. Ebbe csak azokat a veszteségeket számolják, amelyek anyag, alkatrész, szerszámellátási zavarok miatt keletkeznek, gépeli, berendezések meghibásodása miatt történt, a nem megfelelő követelmények, illetve bérezés miatt a munkateljesítmények nem kielégítő színvonalában jelentkeznek. Takarékoskodni kell az élőmunkával Vannak számítások például arról is, hogy ha a kézimunkát jobban tudnánk megfelelő szerszámokkal, készülékekkel, olcsó segédberendezésekkel ellátni, az előbbieken túl további, mintegy 100 ezer embert lehetne felszabadítani. Ezekhez jönnek azután az olyan veszteségek, amelyek megszüntetésével jelentős létszám nyerhető. Ilyen lehetőségek ma például a termékszerkezet korszerűtlenségéből vagy a technikai, technológiai elmaradottságból származó munkaidő veszteségek felszámolása. — Az ismert munkaerő- hiány mellett tehát jelentős munkaerőtartalékaink vannak. Ezek felszínre hozása, mozgósítása sürgető feladatunk. Ehhez kell egységes szemlélet, egyetértés a helyzet okainak megítélésében és a tennivalók tekintetében is. Ma már — ha kissé késve is — a gondokat felismertük, és egyetértünk abban, hogy tenni kell valamit. Tettünk is bizonyos központi és helyi intézkedéseket a tartalékok felszínre hozása érdekében. A párt Központi Bizottságának áprilisi ülése ezek ismertében is hangsúlyozta, hogy a munkaerögazdálko- dás megjavításához csak a kezdeti lépéseket tettük meg. Az élőmunkával való takarékosság nem vált még ■általánossá. Egyes főhatóságok és vállalatok még csak annyit tesznek, amennyit a megjelent rendeletek ki- kényszrítenek belőlük. — A nagyobb rend, az észszerűbb munkaerőgazdálkodás megteremtésének állandó, visszatérő kérdése, hogy ki kezdje el az intézkedéseket? „Fent, vagy lent kell kezdeni?'’ A feltett kérdésre csakis egyetlen választ lehet adni, mégpedig azt, amit az MSZMP XI. kongresszusa valamint a párt Központi Bizottságának múlt év novemberi ülése mondott: mindenki a maga helyén, a maga szintjén kezdjen hozzá a munka javításához. — Az együttes cselekvés szükségességének hangsúlyozása mellett az eredményes munka égjük feltétele marad továbbra is a jól megválasztott, célirányos központi intézkedés. Nem vagyunk hívei a túlszabályozásnak, de "nem lehet véletlennek tekinteni, hogy a munkaerőhelyzet tekintetében a dolgozók és vezetők egyaránt várják a nagyobb hatékonyságú központi intézkedéseket is. Nagyobb felelősségvállalással Felszólalása befejező részében — eleget téve a Központi Bizottságtól kapott megbízatásnak — Méhes Lajos kijelentette: A párt Központi Bizottsága egyetért azokkal az intézkedésekkel, amelyekeit a kormány eddig tett a munkaerőgazdálkodás terén és azokkal a feladatokkal, amelyeket a munkaügyi miniszter beszámolója tartalmazott. Az egyetértés miellett azonban nyomatékosan aláhúzta a párt Központi Bizottságának ez év április 22-i állásfoglalása alapján azt is, hogy az eddigi intézkedések csak kezdeti lépésnek tekinthetők. A jövőben több kezdeményezésre, nagyobb felelősségvállalásra van szükség. Ügy vélem — mondta —, hogy az országgyűlés akkor járt el helyesen, ha miközben tudomásul veszi Karakas elvtárs beszámolóját, a jövőben még bátrabb, következetesebb cselekvést igényel a kormánytól. Végül kijelentette: a közvéleménytől, a dolgozóktól továbbra is igényelnünk kell a hiányosságokkal szembeni egészséges türelmetlenségüket és aktív támogatásukat, részvételüket az intézkedések létrejöttének és végrehajtásának gyorsításához. Saját magunk számára is kötelességnek kell tekinteni bárhol — munkásként vagy vezetőként — dolgozunk is, hogy e kérdésben több kezdeményezésre, nagyobb felelősségvállalásra van szükség. Eperjesi Iván, a Mátraaljai Szénbányák Thorez Bányaüzemének marós ‘ szakmunkása elmondotta, hogy Heves megyében az V. ötéves terv időszakában 9000 fiatal szakmuknás képzésére nyílik lehetőség, ezért nagy gondot fordítanak a vállalatok és iskolák közötti együttműködés szélesítésére, hasznos! ására. Gárdái Zoltánná komáromi szakközépiskolai tanár elmondta, hogy egyes szakmákban túljelentkezés tapasztalható, másokat érdektelenség kísér, ami például az építő-, a vegyi-, a bánya- és gépiparban — ezen belül főleg a gépi forgácsoló szakmákban — komoly gondot okoz. Az üzemek és iskolák közötti elevenebb kapcsolat, az egyes munkaterületek bemutatása, népszerűsítése javíthatná a képet. Kraszmai Károlyné, a Tisza Cipőgyár szakszervezeti (Folytatás a 3. oldalon} Szakmai képzés, pályaválasztás A szakmunkás bizonyítvány birtokában további 3 éves tanulással a szakközép- iskolákban megszerezhető a középiskolai végzettség Iskoláink igyekeznek — nem is eredménytelenül felébreszteni és fokozni a fiatalok továbbtanulási kedvét. Sokan tanulnak, ez jó ígéret a jövő számára. Létrehoztuk a felnőtt munkások továbbképzési rendszerét is, amely központi irányítás mellett a vállalatok kezelésében működik, így van mód arra. hogy a fiatal szakmunkások lépést tartsanak a fejlődéssel, a vállalatok elé állított követelményekkel. 1972-től közel félmillió munkás vett részt szakmai továbbképzésben. Sok felnőtt munkás egészítette ki végzettségét nyolc általánosra. A kiképzett szakmunkások száma összességében megfelel az előirányzatoknak ezen belül sok — különösen a nehezen beiskolázható szakmában jelentkező — jogos igényt nem tudtunk kielégíteni. Az ennek felszámolására tett intézkedések hoztak eredményeket, de nem biztosítottak teljes oldást. A pályaválasztási tevé- ■ kenység szervezésénél, a kollégiumi helyek biztosításánál ós az ösztöndíjak mértékének megállapításánál egyaránt arra kell törekednünk, hogy mind több tanulót képezhessünk a hiányszakmákban is. Emellett a szükséglet jobb kielégítése érdekében bővíteni kell a felnőtt-képzést is. Az elkövetkezendő időszak gazdaságfejlesztő intézkedései azt igénylik, hogy az általános iskolát végzetteknek legalább 50 százalékát a szakmunkás-képzésbe iskolázzák be. Napjainkban ugyanis a kiképzettek 85 százaléka áll munkába tanult szakmájában. Öt év múlva már csak 75 százaléka dolgozik a bizonyítványának megfelelő szakmában. Ez részben természetes. Egy részük továbbtanul, szellemi dolgozóvá válik, másrészük társadalmi, közéleti tevékenysége révén kerül új munkahelyre. Vannak olyanok is, akik ugyan fizikai munkások maradnak, de nem tanult szakmájukat folytatják, izmikor e helyzet megváltoztatására törekszünk, számolnunk kell bizonyos átcsoportosítási szükségletekkel is. Az indokolatlan szakma-elhagyás megszüntetéséért sokat tehetnek a vállalatok. ■
