Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-25 / 149. szám

1976. június 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP c. IFJÚSÁG, INIEUlIClOllLlliyS — SZILElHElIiS Debrecen híres patinás szállodája, az Arany Bika új szárnnyal bővül. Befejezésé­hez közeledik a 149 szobává! és szolgáltató részleggel épülő új rész. A 100 milliós beruházás befejeztével, megkezdik a régi Arany Bika teljes felújítását is A tettek Aki megízlelte a mozgal­mi munka szépségét, akit vonz egy kommunista közös­ség ereje, magával ragad a feladatok nagyszerűsége, az emberekért való küzdés ön­zetlen akarása, abban előbb- utóbb kialakul az elhatáro­zás: azokhoz tartozik, akik ilymódon gondolkodnak és cselekednek, — a kommu­nistákhoz. Egyesék hosszabb, mások rövid eibb idő alatt járják be ezt az utat. Kesztyűs Lajos tizedes, ti- szaföldváiri fiatalember, a Lenin Termelőszövetkezet műszerésze is azok közé tar­tozik, akik elhatározásukat magukban hordozva, tuda­tosan készültek arra, hogy felvételűiket kérj’ák a pártba. Ott voltam azon a taggyű­lésen, amelyen a pártalap- szervezet kommunistái egy-’ hangúlag soraikba fogadták. Aki jellemezte Kesztyűs La­jos munkáját, hozzászólt és javasolta felvételét, csak el­ismeréssel beszélt róla. Így mondták: egy olyan fiatal­lal. mint Kesztyűs Lajos ti­zedes. aki élenjáró katona, élenjáró parancsnok és a KlSZ-alapszervezet titkára, csak erősödhet az alegység pártalapszervezete. Olyan, fiatal, aki nem ismer lehe­tetlen, megoldhatatlan fel­adatokat Jó szervező és sza­vainak meggyőző erejével hatni tud a katonafiatalok­ra: társai hallgatnak rá, el­fogadják véleményét. A taggyűlés végén, amikor már elcsendesedett az ifjú­sági klub, csak ketten ma­radtunk ott a fiatalember­rel. — Jó érzés volt hallani az idősebb kommunisták véle­ményét — mondta. — Most még nem tudom kifejezni azt az érzést, ami bennem él. Munkáscsaládból szárma­zom, tudatosan készültem erre a lépésre, hiszen már régóta dolgozom az ifjúsági mozgalomban. Munkahe­lyemen is a KlSZ-alapszer­vezet titkára voltam. Köz­ben elvégeztem a marxista— leninista középiskolát és szí­vesen vezettem politikai vi­takört is. — Amikor itt a hadsereg­ben az alapszervezet KISZ- titkárává választották, mi­lyen elképzelésekkel kezdett munkához? — Választás után azt a célt tűztem magam elé, hogy színes, vonzó mozgalmi éle­tet teremtsünk. Igyekeztem felhasználni a polgári élet­ben szerzett mozgalmi ta­pasztalataimat is, főleg a politikai képzésben. Jól be­vált a „Játszva politizálni" jelszó. A politikai oktatás­ban. ahol mód nyílt rá, já­tékos elemek beiktatásával tettük érdekesebbé és von­zóbbá ezeket a rendezvénye­ket. Igen jól esett, hogy min­denki segített. Ha pedig az ember segítséget és bizalmat kap. magától értetődően, ad­ni is kell. Mit adott, mit adhatott cse­rébe Kesztyűs tizedes? Politi­kai felkészültséget, ötleteit és a gyakorlatban szerzett ta­pasztalatait. És az ered­mény? Alapszervezetük a legjobbak közé tartozik. Igaz, ez nemcsak az ő érde­me. mert egy kollektíva eredménye nem egyetlen emberen múlik, mint ku­darca sem egyedül csak a vezetőé. Ám, hogy a KISZ- titkáron, a vezetőn általá­ban sok múlik, az is tagad­hatatlan. — Azt tartják önről, hogy szókimondó ember. Mosolygott ezen a meg­jegyzésen: — Ha valamibe belefogok, azt szeretem jól végigcsinál­ni, azonban sem a mozgalmi munkát, sem a katonai fel­adatokat egyedül nem lehet eredményesen elvégezni. És bizony, ha valaki nem úgy dolgozik, ahogy a közösség elvárja tőle, nem rejtem vé­ka alá a véleményemet. A közösség céljaiért mindenki­nek dolgozni kell, legyen az újonc, vagy öreg katona ... Ez formálja igazán az em­bert ... A tiszaföldvári Lenin Ter­melőszövetkezet visszavárja. A leszerelésig azonban még van néhány hónap hátra. — Igaz, de itt nem lehet unatkozni, mindig akad ten­nivaló. A szolgálat nehéz, de minden fiatalnak kell ka­tonai szolgálat. Itt megis­meri a felelősséget önma­gáért. egymásért, a közös­ségért. Tóth Gyula mus. Napjaink gyakorta használt, a történelmi táv­latokban már ^ddig is mély és gazdag tartalmat nyert szavai. És a nemzetközi élet hétköznapjai hétről hétre, hónapról hónapra tovább bő­vítik ezt a tartalmat. Századunk, a tudományos­technikai- és a korszakos társadalmi forradalmak szá­zada utolsó negyedébe lé­pett. A „gyorsuló idők” ta­núiként joggal várhatjuk, hogy az előttünk álló „rö­vid” két és fél évtized ha­talmasabb változásokat hoz, mint az emberiség történel­mének eddigi néhány ezer éve. Aligha lehet kétséges, hogy az óhatatlanul bekö­vetkező döntő társadalmi­politikai változásokban egy­re meghatározóbb szerepet visznek majd a forradalmi erők, a szocialista eszmék, a békéért, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a kizsákmányolás és az elnyo­más minden formájának fel­számolásáért vívott küzdel­mek. A hetvenes évek sorsdöntő világpolitikai eseményei, a haladás erőinek és eszméi­nek megannyi nagy győzel­me kellő és reális alapot ad­nak ehhez a jövendöléshez. Forrongó világunk progresz- szív változásai végső soron megállíthatatlanok. Hiba lenne azonban lebecsülni az ellenható tényezők erejét. A legfőbb gátló, fékező erő természetesen maga a tőkés társadalmi rend, amely azon­ban éppen az utóbbi évek­ben súlyos válságon megy át. A világpolitika megválto­zott feltételrendszerében az eddigieknél is nagyobb a je­lentősége az internaciona­lizmusnak és a szolidaritás­nak. Az internacionalizmus legfontosabb eleme a szoli­daritás, a harcos, tevőleges közösség-, felelősség- és se­gítségvállalás minden el­nyomott néppel, az imperia­lizmus ellen küzdő vala­mennyi haladó erővel. Különlegesen fontos — ezért külön említést érdem­lő — szerep hárul a világ haladó ifjúságára a szolida­ritási akciókban. Nem újke­letű a felismerés, hogy az ifjúság nemcsak letéte­ményese a jövendő igazsá­gos, kizsákmányolásmentes társadalmának, hanem szük­ségszerű, hogy az azért foly­tatott harc egyik legaktí­vabb részese legyen. A szo­cialista országokban, így ha­zánkban is, ez a szemlélet hatja át a fiatalok sokasodó szolidaritási akcióit. Nemrégiben a KISZ IX. kongresszusán vietnami test­vérszervezetünk képviselője meghatottan köszönte meg a magyar fiatalok sokoldalú erkölcsi és anyagi támogatá­sát, amellyel hozzájáultak a vietnami nép győzelméhez. És tegyük hozzá: azóta is a magyar fiatalok aktív segí­tői a rombadöntött ország újjáépítésének. Szolnok me­gyei fiataljai kommunista műszakok, társadalmi mun­kák után kapott pénzekből 2 millió forintot fizettek be az ezerszemélyes Magyar— Vietnami Barátság Szak­munkásképző Intézet felépí­téséhez. Különösen Szolnok és Jászberény KISZ-esei jártak elől ebben az akció­ban szép példával. De em­líthetjük az egyéb szolida­ritási akciókat is, amelyek­kel megyénk fiataljai — így elsősorban Törökszent- miklós és Karcag ifjúsági szövetségének tagjai — a bé­kéjükért. a szabadságukért, az emberi jogaikért küzdő népek harcát segítették. A közösségvállalásnak, a tá­mogatásnak ezernyi tényét, a szolidaritási gyűléseket a munkaakciókat, a véradáso­kat és a többit lehetetlen felsorolni, a közös nevezőt azonban könnyű megtalálni: a magyar fiaitalok többsége érti, hogy saját élete nem választható el a világ más tájain, országaiban élő ha­sonló korúak sorsától, hogy a haladásért fellépni min­denki számára erkölcsi kö­telesség. A tudatos, határozott ál­lásfoglalás, a hatékony tet­tek záloga az elvi meggyő­ződés, a kimunkált átgon­dolt stratégia. A kommunis­ta fiatalok ezen az alapon mind eredményesebben foly­tatják antiimperialista har­cukat. Nem véletlen, hogy a KISZ kongreszusán is külön hangsúlyt kapott ez a téma a nemzetközi politikai élet értékelésénél, a magyar if­júság előtt álló feladatok meghatározásánál. A Köz­ponti Bizottság beszámolója határozottan leszögezte: „To­vábbra ás internacionalista kötelességünknek tartjuk a haladásért, a nemzeti fel­szabadításért, az új gyarma­tosítás, a fajüldözés és a fa­sizmus ellen küzdő népek erkölcsi, politikai és anyagi támogatását”. Ifjúsági szö­vetségünk a proletár inter­nacionalizmus eszméjéhez híven szervezi és irányítja a magyar fiatalok szolidaritá­si akcióit. A KISZ a világ többi haladó ifjúsági- és di­ákszervezetével karöltve mind hatékonyabban lép fel az imperializmus, a kolo- nializmus, a kizsákmányolás ellen küzdő népek és álla­mok oldalán. Részt veszünk egyebek között „Az ifjúság az antiimperialista szolida­ritásért, a békéért, a hala- dáértl” jelszóval meghirde­tett világkampányban, amely öt világrész ifjúságának an- tiimperialista akcióit fogja össze. Valóban felmérhetetlen a jelentősége az ifjúság állás- foglalásának a jövő világpo­litikai frontvonalainak ala­kulásában. Természetesen felismerték ezt a tőkés rend letéteményesei is. Egyre szé­lesebb körű propagandate­vékenységgel próbálják meg­nyerni a kapitalista rend­szerből kiábrándult, de a szocialista eszmékig még el nem jutott fiatalok töme­geit, ezzel párhuzamosan pe­dig szélsőséges eszközöktől sem riadnak vissza a követ­kezetesen harcoló baloldali ifjúsággal szemben. Ez is arra utal, hogy milyen nagy szükség van a különböző or­szágokban élő, de céljaik­ban, érdekeikben azonosan gondolkozó fiatalok egységé­re, közös fellépésére. Hiszen így védhetik meg magukat a támadások ellen, és így nyerhetik meg gyorsabban a még ingadozókat. Ugyanak­kor pedig igen jelentősen befolyásolhatják a világ köz­véleményét, amelynek sze­repe ma már vitathatatla­nul sorsdöntő lehet nemegy világpolitikai jelentőségű kérdésben. A nemzetközi pen ezért a jövőben is az egyik legfontosabb fegyvere lesz földünk haladó ifjúsá­gának. Ezt a fegyvert mind hatásosabban használják a magyar fiatalok is, akik jól tudják, hogy a haladás erői­nek nagy sikerei ellenére sok még a tennivaló, és a szocialista országok ifjúsá­gának szerepe, ezzel együtt pedig, felelőssége is növek­szik a szolidaritási mozgal­makban. A híres szófiai katcdrális ságában van a termálfürdő, amely­ben ma is úgynevezett teljakok, tö­rök módon dolgozó gyúrók dörzsö­lik vendégeiket — saőrkesztyűkkel. Aki még korábbi emlékekre kíván­csi, órákon át gyönyörködhet a há­romhajós bizánci bazilika-templom, a Szófija-katedrális merész megol­dásaiban. És miután jót barangoltunk a bol­gár fővárosban, megismerkedhetünk az éttermek sajátos ízeivel, a rakott burgonyához hasonló muszka- és a lecsószerű dzsuvecs-f ajtókkal, a pompás gasztronómiai költeményé­vel, a neves kebapcse-vel, miután lehajtottunk egy kupica szlivóvál, szívderítő szilvapálinkát — maga­sabb régiókba indulunk. A vadregé­nyes bolgár hegyekbe. / .... (K-S) (Következik: Sasfészek a csúcson^ Bolgár tájakon (1.) Séta Szófiában Itt a nyár és ilyenkor az ember elálmodozik. Képzeletben kéklő vi­zeken lebeg, aranyszín fövenyen he­ver szikrázó déli nap alatt, vagy éppen hegyi erdők hűvös zöldje, madárdalos csendje veszi körüL Ma, a tömegturizmus korában ez nem­csak hazai közegben megvalósítha­tó álom. A külföldi út varázsának, az ember egyik legfőbb szenvedélyé­nei?, a kalandozásnak mind keve­sebben állnak ellen. Hová menjünk? A sok lehetőség közül alighanem Bulgária az egyik legkellemesebb válasz. Viszonylag közel van, nemcsak földrajzilag, ha­nem anyagilag is könnyebben elér­hető — és szinte mindent megtalál benne az utazó: városokat és falva­kat, új színekkel, ízekkel, emberek­kel, a felfedezés ezernyi örömével; csúcsokat, amelyek tövében nyáron is elkél a melegebb holmi és vég­telen, errefelé fenségesen nyugodt tengert. Ez a hazánknál valamivel (18 ezer négyzetkilométerrel) nagyobb, mint­egy kilencmillió lakosú ország ős­idők óta az egyik fontos kelet-nyu­gati útvonal mentén fekszik. Ez ma is így van. Nem véletlen, hogy itt halad el a london—isztambuli vas­útvonal és a régi karavánutak nyomvonalát követő E—5-ös nem­zetközi autóút. Illir és trák harcosok, Nagy Sán­dor makedón vezérei, római pro- konzulok taposták ezt a földet, majd megállt és megtelepedett rajta a nagy szláv áradat egyik déli nyúl­ványa. Velük keveredett egy Kö- zép-Ázsiábói a Duna és a Balkán­hegység közötti területig zúdult har­cias nép, az onogur-bolgár. Erede­tük, életformájuk sok rokonvonást mutat a mi őseinkével. Az ismert | monda szerint Hunor és Magyar, ■ valamint vitézeink bizonyos Belár király lányait vették feleségül, már- ( pedig akkoriban sok forrás a bol- i gárt — belárnak mondja... i A mondái kapcsolatnál sokkal lé­nyegesebb a két ország, a két nép közötti mai igazi kapcsolat: az esz­mék, a célok, az érdekek közössége. Mindez olyan, ugyancsak nem mon­dái, hanem nagyonis valóságos ha- gyományokra épül, mint a közös törökellenes harc, vagy éppen a me­nekülő Kossuth bulgáriai tartózko­dása. A leggyakoribb határátlépő-he­lyektől nem egészen hatvan kilomé­tert kell autózni, vagy vonatozni az utasnak, hogy megérkezzék a mint­egy 900 ezer lakosú fővárosba. Szó­fiába. Az egykori kis trák telepü­lés, a későbbi római provincia-szék­hely nem egészen egy évszázada, a török iga lerázása után válhatott az ország igazi közigazgatási és szelle­mi központjává. Hogy miből fejlő­dött ki a mai impozáns, lüktető életű világváros, azt jól érzékelteti a magyar utazó, Kanitz Félix leírá­sa a török uralom alól éppen fel­szabadult Szófiáról. Eszerint az akkor mindössze 13 ezer lakosú városban 2600 lakóépü­let, hat fürdő, tíz, európai 'szemmel is hotelnek tekinthető fogadó és 145 hán, vagyis keleti szálláshely, vala­mint 800 dukán, ugyancsak keleties üzletbódé volt. A gyors fejlődés persze sok régi emléket elsöpört, de hála a megőrző kegyeletnek, a moz­galmas múlt sok érdekes relikviája látható ma is. Szófiai sétáit a legforgalmasabb csomóponton, a Lenin téren kezdi a látogat/ Ennek közelében jól j él­képp.' - múlt és a jelen „békés együttélését” a Szveta Petka Sza- mardzsijszka-templom, amelynek építését •• török hódítók csak úgy engedélyezték, ha „szerényen meg­bújik a minaretek tövében” — ezért jórészt a földbe vájták. Ma is szerényen bújik meg — de immár a modern toronyépületek ár­nyékában. A Sétámbólijszki út üz­letsora, az ország legnagyobb épü­letének tartott. 8400 négyzetméter alapterületű Igazságügyi Palota, a Balkán szálló és a CUM nagyáru­ház közelében, a ma metropolisának forgatagában azért fel-felvillannak a séta közben régebbi idők emlékei. A Banja Basi-dzsámi például érin­tetlen épségben megmaradt muzul­mán imahely és az Iszlám . egyik legnagyobb építésze, a hazánkban is járt Mimar Szinán műve. Aligha véletlen, hogy szomszéd-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom