Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-18 / 143. szám

1976. júniusiig. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szervezettség az építőiparban (KOMMENTÁRUNK) Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium a fel­ügyelete alá tartozó vállala­tok számára 1972rben, majd 1K)74-ben kéi-két évre szóló intézkedési tervben írta elő konkrét szervezési feladato­kat. A cél az volt, hogy az építkezések — főként a ki­emelt állatni nagj’beruházá- eok — kivitelezési ideje csökkenjen,^ teljesítsék a la­kásépítési. feladatokat, kon­centrálják a termelőerőket, az építőiparban, korszerűsít­sék . az építőanyagipar ter­mékszerkezetét. jobban ki­használják a gépeket és ter- imelőbereodezéseket, magya­rán fokozni kívánták a gaz­dálkodás hatékonyságát. A szervezés fokozására tett in­tézkedések megtették hatá­sukat. 'A IV. ötéves tervidőszak­ban megnövekedett az ÉVM vállalatok szerepe a szocia­lista építőtáborban, javult az építőanyagipar termékszer­kezete. Kis mértékben ugyan, de nőtt a gépelt és berende­zések kihasználtsága is. A minisztérium utasítása falapján 16 vállalat készített szervezésfejlesztési tervet. A korszerű szervezési módsze­rek kialakítása és intézmé­nyesítése érdekében az ÉVM a Fejér megyei, a Haj­dú megyei és a Dél-magyar­országi Állami Építőipari Vállalatot jelölte ki minta­szervezésre. Ezeknél a vál­lalatoknál a technológiai rendszerű üzemszervezés, illetve az ezen alapuló szá­mítógépes termelésprogramo­zás megvalósítása volt a fel­adat, amelynek egy részét már megoldották, más ré­szén pedig jelenleg munkál­kodnak. Az ÉVM kutató intézetei számos új termelésirányítási, gazdálkodási és operatív szervezési megoldást dolgoz­tak ki. Gyarapodott a szer­vezési szakemberek száma, s a továbbképzésbe« is na­gyobb hangsúlyt kapott a szervezési ismeretek okta­tása. Az ÉVM vállalatai az el­múlt négy évben sokirányú intézkedést tettek a szerve­zés javítása érdekében. Ezek hatása természetesen csak lassan válik számszerűen is érzékelhetővé. Összességében azonban kimutatható, hogy az anyag-, az energia- és a munkaerő-megtakarítások együttes értéke 1975-ben több mint félmilliárd forint volt, kétszer annyi mint 1972-ben. Lerövidült, az épít­kezés ideje, s ebben nagy szerepet játszott, hogy a vál­lalatok erőteljesen koncent­rálták” termelőerőiket. Javult a lakásátadások ütemessége, bár tavaly a fővárosban e tekintetben visszaesés mutat­kozott. Az eredmények ellenére az V. ötéves tervidőszakban a minisztérium az eddiginél nagyabb követelményeket tá­maszt a vállalati szervezés színvonalának komplex fej­lesztésében. A legfőbb igény, hogy a részterületek helyett az egész vállalati tevékeny­ség komplex felülvizsgálatán alapuló, hatékonyság-centri­kus megoldások kerüljenek előtérbe. A minisztérium cse­lekvési programjában nagy súlyt helyez a szervezésfej­lesztésre, ezzel is segítve az iparág előtt álló feladatok megoldását. Gyorsítani kell a nagyberuházásokon dolgozó vállalatok fejlesztését, to­vább kell javítani az élő­munka és gépkihasználást. A tervek szerint 1977—1980 között legalább 20 százalék­kal csökkentik az átlagos házgyári lakásterületre (53 négyzetméter) jutó élőmun­karáfordítást. Különösen sok a tennivaló az anyagmozga­tás területén, hiszen jelenleg az iparág minden harmadik munkását ez köti le. A jövő év végéig minden építőipari vállalat kidolgoz­za az adottságait tükröző élőmunka, anyag, gép és egyéb költségnormáit. A vál­lalatok kétharmadánál — az elmúlt években szerzett ta­pasztalatok Étlapján — be­vezetik a technológia rend­szerű termelészervezés mód­szereit. Téglából és ablakból Év vénéig javul a kínálat A tavasz és a nyár az épít­kezések fő szezonja. A ko­rábbi hónapokban gondot jelentett, hogy kevés volt az építőanyag. A Kelet-magyar­országi T Ü Z É P Vállalat Szolnok megyei Igazgatósá­gának tizenöt telenén jelen­leg néhány anyagból — téglá­ból, vasbetongarendából, ab­lakból továbbra sincs elegen­dő mennyiség. Ezekből csu­pán az év második felében tudják az igényeket kielégí­teni. X A vártnál kevesebb meny- nyiségű téglát szállított az el­múlt hónapokban a mezőtúri Tégla- és Cserépipari Válla­lat, Az utánpótlás folyamatos, de csak ősztől várható, hogy feltöltődnek a telepek. További gond, hogy a kere­sett vasbetongerendából is hiányos az ellátás. A BVM szolnoki gyára által gyártott PG-körüreges vasbetongeren­dákat szinte korlátlan meny- nyiségben lehetne vásárolni, de ezt a típust a kislakósépí- tők nem fogadják el, és drá­gább Is a hagyományosnál. Jelenleg 5 ezer 600 ajtó és ablak vár vevőkre a telepe­ken, sajnos ennek a mennyi­ségnek alig tíz százaléka az ablak. A vevők a hagyomá­nyos kétrészes ablakokat ke­resik, javarészt azonban az újabb típusú egyesített szár­nyasablakokat gyártja az ipar, sőt jövőre már csalt ez lesz kapható. Jó hír a lakásépítőknek, hogy kavicsból, cementből, mészből és a szovjet import­ból származó fenyőfűrész deszkából minden igényt ki tudnak elégíteni a TÜZÉP telepeken. A román és ma­gyar üzemekből származó parkettából szintén jó az el­látás, 150 ezer négyzetméter­nyit vásárolhatnak az év vé­géig az építkezők. Hatalmas készletet tárol­nak a telepeken padlólap .búr- kólóból, de az ipar ezeket nem olyan méretben és szín­ben gyártja, mint amit a vá­sárlók keresnek. Akadozik azonban a mozaiklap ellátás, de év végéig 80 ezer négyzet- méter színes kivitelű mozaik­lap érkezik a megyébe. V. E. Tizenhat kilométer negyvenöt nap alatt Megújul a Szolnok—Martfű közötti útszakasz „Vigyázat! Útépítés!” Ami­kor a nagybetűs, figyelmezte­tő tábla egy hónappal eze­lőtt feltűnt a 442-es út ele­jén — a debreceni elágazás­nál — másról sem beszéltek az autóbuszon, a gépkocsik­ban, mint a várható lassú, kényelmetlen közlekedésről. A „no hiszen ... !” a „más sem hiányzott” — megjegy­zések azonban két-három nap múlva elmaradtak. Az utasok már egy hét után el­ismerően jegyezték meg: jól haladnak az útépítőik. 1 • * • . .« •——• A ..kátyűzók” olyanok az átépítésnél, mint a felderí­tők. Átvizsgálják az útsza­kaszt, s a kátyúkat, a hepe­hupákat feltöltik. A kiegé­szített felületre kerül ezután az alsó réteg, majd a felső, végleges burkolat következik. A folyamatosan érkező te­herautók hordják a beton- aszfaltot, a terítőgép szétterí­ti, majd lehengerezik. Mindig csak az út felét foglalják el, mindössze ötven méter az egyirányú közlekedési folyo­só. Adó-vevő készülékkel, kézi jelzőtáblával áll a mun­katerület mindkét szélén egy-egy útépítő munkás. Ügyesen irányítják a forgal­mat. A betonaszfaltot az Asz- faltútépítő Vállalat szolnoki telepén keverik, naponta 1000 tonnányit építenek be az út­építők. A Volán vállalat ti­zenöt tehergépkocsija állan­dóan útban van, hogy a két váltásban dolgozó, negyven útépítő megszakítás nélkül dolgozhasson* Nyolc napon át, 12 órás műszakban dolgoznak a munkások, ezután hat nap pihenő következik. A majd­nem 16 kilométeres útsza­kaszt — Szolnok — Martfű között — másfél hónap alatt újítják fel. A mintegy 20 millió forintos beruházás az út felújítását, hat-hét „ív­korrekciót” és a szandaszöl- lősi ív bővítését foglalja ma­gában. I Rákócziújfalu határában kerestük meg Mihály János munkacsapatát. Az üzem ke­verőgépe elromlott, s néhány órás kényszerpihenőt „enge­dett” a munkásoknak. — Eddig ment minden, nem volt fennakadás — mondja Mihálj' János. — Re­méljük „meggyógyítják” a keveröt, s 'folytathatjuk. Nem jó ez a tétlenség. Azt hiszik az erre járók, hogy „lazí­tunk”, hisz’ szemelőtt dolgo­zunk. ! *1 A lakókocsi felől ketten ér­keznek. A gépészek ugyanis itt laknak, a többiek Szolno­kon, munkásszálláson. — Várjuk már a pihenő­napokat — mondja a kinn- lakók egyike. — Utazunk ha­za... — Hogy hová? — Elsorol­nak vagy öt jászsági közsé­get, aztán Hajdúsámson... a Nyírség kis falui következ­nek. Van aki jó pár órát el­utazgat a szabad napokból. Munkájukról, a sokszor mostoha körülményekről be­szélgetünk. — Megszoktuk, de az biz­tos, hogy sok hátránya van. Persze sokat jelent az ottho­ni hat nap. Jut idő a földre, esetleg mellékesre is. Nem panaszkodhatunk: a fizetés elég jó. A segédmunkás négyezer körül, a gépészek ennél többet keresnek — mondják közösen. A nyírsé­giek említik inkább a hat pi­henőnap előnyét, mert ha más helyre mennének, a hét­végi oda-vissza utazással jó­val több idő, s pénz menne el. Demeter István csak egyet emleget, évek óta panasza az üzemi konyha. — Nem rosszabb mint más­hol — mondja később Filó István építésvezető. — Mi is azt esszük. Aki piacról él tudja, hogy 10,i0-ért nem ehet primőröket. Mi öt forin­tot fizetünk. Persze pótolni kell. De főtt étel, az pedig kell, legalább egyszer napon­ta. Nehéz munka, annak elle­nére, hogy nem térden csúsz­va egyengetnek már, a forró párát eregető aszfaltot a te­rítőgép simítja. A budapesti központú vál­lalat kétezer embert foglal­koztat, Szolnokon százhatva- nan dolgoznak. Sokan már tíz, húsz éve útépítők. Ta- vály például két szolnoki munkás-kapott aranygyűrűt 25 éves törzsgárda tagságért. Ha befejezik a 442-es út­szakasz felújítását, Cegléd és Vezseny között építenek egy 13 kilométeres utat, ősszel pedig Besenyszög alá „köl­töznek”, ahol 20—22 kilomé­teres ..munkahelyük” lesz az útépítőknek. T. Szűcs Etelka Népfronttitkár Á közélet sodrában — Elnézést, egy pillanat — hellyel kínálta a belépő fia­talembert. — Egy kávé ?. .. A fiatalember jólesően nyugtázta a figyelmességet, táskájába csúsztatta a meg­hívókat, és sietve elköszönt. — Látja, ilyen lelkes nép­frontosaink vannak, nem pos­tán küldjük, hanem szemé­lyesen visszük el a küldő ti- gvűlés meghívóit. Minden ap­ró figyelmesség jól esik az embereknek. Nem számoltam, hogy azon a délelőttön hány váratlan látogató, telefonhívás . szakí­totta félbe beszélgetésünket. Nyugdíjas néni jött a hozzá­szólásnak szánt, rigmusokba szedett mondanivalójával, bekopogtatott az egykori ta­nítvány, a gyermeke jövőjén töprengő anya, a nyugdíjas utcabizottsági elnök. Bekénjd Istvánnénak, a Hazafias Népfront szolnoki bizottsága titkárának min­denkihez volt kedves szava, jó tanácsa. — Örülök, hogy ebben a kis irodában sokan megfor­dulnak. Mindenki előtt nyit­va az ajtaja, úgy mint a nyírségi kisközségben, Busón, édesapámnak a falu tanító­jának a háza. Mindenki is­merte, szerette, megosztották vele örömüket, vigaszt keres­tek nála bánatukra. Azt mondta, megérzik az embe­rek, ha szeretettel közeled­nek feléjük. Ezt láttam, ezt hoztam magammal a szülői házból, ezt őrzöm apám em­lékéből. Pedagógus lettem, falusi tanító, mipt ő. Szeret­tem a nyiladozó értelmű gye­rekekkel foglalkozni. — Mégis eljött a falurőt. Otthagyta a Icatedrát és ma Szolnokon városi népfronttit­kár. »- ■■■> Cí. — A faluból eljönni nehe­zemre esett. De akkor már tíz esztendeje feleség voltam. Követtem a férjem, a gyere­kem apját. Mérnök volt Tég­láson, munkahelyet változta­tott, vele tartottam Szolnok­ra. Sehol egy ismerős, bárót, egyedül voltunk, egymásra utalva. Emlékszem a megvei tanács mögötti parkban ül­tünk, töprengtünk. Egy kicsit el voltam keseredve. Nem volt állásom, de még csak ígéret sem, hogy Szolnokon katedrára állhatok. És hat esztendő múlva, 1971-ben az izgatottságtól, a sikerélmény­től bizseregve ugyanazon a pádon ültünk. Túl voltam az első nyilvános szereplésen, több mint háromszáz ember előtt levezettem a város or­szággyűlési képviselőjelölt­jének a gyűlését. — Ügy tudom, végül is ka­tedrára léphetett Szolnokon. — Hat évig tanítottam. Ma talán nem kopogtatnának be annyian hozzám, tanítvá­nyok. szülők, ha nem éltem volna köztük, ha nem ismer­tem volna meg a psremkerü- leti emberek életét. Kökény Jóskáét, aki nyolcadmagával lakott egy kis szobában és nem volt ahova a füzetét le­rakhassa. Ha nem tanítottam volna, nem ismertem volna meg Vitek Erzsit, akit három testvérével özvegy édesanyja nevelt, és ma a megyei ta­nács ösztöndíjasaként főis­kolán tanul. Jó érzés tudni, hogy valamit én is tettem ér­tük. — Előbb a tatneremben, aztán népfronttitkárként. — Azért nem egyik napról a másikra kapott el a köz-' élet sodrása. Äz iskola igaz­gatója volt akkoriban a vá­rosi népfrontelnök. Fokozato­san és módszeresen ismer­tetett meg a mozgalommal, apró feladatokat bízott rám, bíztatott, re ragadjak le a kezdeményezésnél. ' keressek partnereket az elképzelése­im megvalósításához. Így let­tünk, .például kezdeményezői az ’Iskolai tejakciónak.- Hát valahogy így kezdődött. Aztán a népfrontbizottsági tagsággal folytatódott, majd egy 'újabb társadalmi tiszt­ségben, a nőbizottság elnöke­ként már azon kaptam ma­gam, hogy ízig-vérig aktivis­ta vagyok, aki esténként a nőklubokat járja, előadáso­kat. tart, elemző anyagokat 'ír a kereskedelmi ellátásról, a nők munkakörülményei­ről ... Valahogy így lett tel­jes az életem abban a város­ban, ahol olyan bizonytala­nok, kilátástalanok voltak az első napok. Akik ismertek tudták. Ügy gondolom 1970 decemberében ezért esett rám a választás. Azóta mások érdekében ki­lincsel, a tanácsnál, a válla­latoknál és keres segítőket » tehetséges, hátrányos hely­zetben élő gyermekeknek. Már népfronttitkárként ke­reste fel a Május 1. Ruha­gyár igazgatónőjét és a be­szélgetés eredménye: eltűn­tek a lavórok, a pislákoló lámpák a peremkerületi tan­termekből, mert a gyár bri­gádjai vállalták az iskola patronálását. Szervezett, agi­tált, hogy vízhez jusson negy­ven ugari család, hogy az öz- vagyasszony négy gyermek­kel a dűledező vályogházból egészséges bérlakásba költöz­hessen. Honnan ennyi energia, a munkakörét meghaladó több­letekre? Hisz attól a naptól fogva, hogy népfronttitkár- nak választották, egymást követték a mozgalom ese­ménydús esztendői: képvi­selő és tanácstagi választá­sok, népfront kongresszus, a lakó- és utcabizottságok szervezése. Sok energiát és gondot fordítottak a területi klubokra, a jubileumi ese­mények rendezésében és szervezésében is oroszlán- részt vállaltak. Mindemellett még a városi tanács és a végrehajtó bizottság egvik legaktívabb tagja. Nincs olyan testületi ülés, ahol ne hangoznék el a véleménye, ne lenne javaslata. — Az első esztendőkben 10—12 órát dolgoztam napon­ta. Tele voltam szorongással, bizonyítani akartam. Min­dent magamra vállaltam, aztán rájöttem, pontosabban a családom döbbentett rá, ezt nem lehet. Most már próbá­lom okosabban megszervezni a munkát — jobban támasz­kodni az aktivistákra, a moz­galomban dolgozó szakembe­rekre. — Sohasem érte kudarc, csalódás? :■ .R — Egyszer összepakoltam mindent az irodában, el akartam menni, vissza taní­tani. A Tisza parton sétáltam és töprengtem, mikor egy idős asszony megszólított és azt kérdezte: mikor megyek el megint a klubjukba. En­nek a váratlan találkozásnak is köszönhetem, hogy gyorsan túljutottam a válságon. Fur­csa, de így van. Ha elfára­dok, elkedvetlenedek, mindig jön valaki, mindig történik valami, amitől újból erőre kapok. A városi küldöttérte­kezlet hangulata, annak a háromszáz embernek a lelke­sedése, aki a teremben ült, hosszú időre, erőt és hitet adott nekem. Kovács Katalin Négy műhelykocsi tizenöt szakemberrel Aratási ügyeletet szervez a szolnoki MEZŐGÉP Közeleg az aratás ideje, az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek felké­szültek az új termés betaka­rítására. Megyénkben csak­nem ezer kombájn aratja majd a gabonát. A szövetke­zetekben több mint hatszáz, két tonna teherbíróképesség­nél nagyobb raksúlyú teher­autó, és mintegy 3 ezer 800 pótkocsi áll a szállításhoz rendelkezésre. Bővült a sze­mesterményszárító kapacitás, összesen 96 ilyen üzem dol­gozik, de ha szükséges. a megyében levő 28 forróleve­gős luoernaszáritót is igény­be vehetik a gazdaságok. A zavartalan, gyors ara­tás érdekében a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat is meg­kezdte a szükséges előkészü­leteket. Június 21-től au­gusztus 19-ig aratási ügyele­tet tartanak. Az aratási ügyelet legfon­tosabb felaúata a gabonabe- tekaxítással kapcsolatban felmerült motorhibák gyors elhárítása. Elvégzik a garan­ciális javítást, motoralkatré­szeket javítanak, vagy ha szükséges, újaikat is gyárta­nak. A munkát a bejelentés után azonnal elkezdik, és legkésőbb negyvennyolc óra alatt elkészülnek vele. A fél- újított motorokhoz alkatré­szeket adnak és értékesítés­sel is foglalkoznak. A vál­lalat ügyeleti szolgálata a különböző alkatrészellátás biztosítására, szoros kapcso­latot tart majd az AGRO- KER-rel és a MEGÉV-vel. Felújított motorokat tudnak adni például az SZND 1,5 K, az IFA E—5, az SZND 14, a DT 613, a PT 313 a D 420 és a D 45Ó típusú gépekhez. Van alkatrész és motor az SZK 4 típusú kombájnhoz, az IFA és a Csepel gépko­csikhoz. A szolnoki gyáregység el­sősorban a terményszárítók javítására készült fel. Az öt­szög termény- és dohány szá­rítóinak garanciális javítása a besenyszögi úton levő gyár - egységhez tartozik, ehhez al­katrészekből elegendő tar­talékkal rendelkeznek. A vállalat szolnoki központjá­nak pedig meg kell oldania az országban levő összes me­zőgazdasági erőgép motorjá­nak garanciális javítását. Az aratási ügyeletben a vállalat tizenöt szakembere négy műhelykocsival vesz részt. Munkanapokon, 7—19, szombaton 7—17, munkaszü­neti napon pedig 7—13 óra között tartanak ügyeleti szol­gálatot. A szolnoki MEZŐ­GÉP telefonszáma: 13-000- itól 13-004-ig, telex-száma pedig: 23204. Hasonló ügyele­ti szolgálatot szerveznek a törökszentmiklósi MEZÖ- GÉP-nél és a hozzátartozó cibakbázi, jászberényi, kis­újszállási és kunhegyest gyáregységekben is. l i i%séMií.. •• iw*«#' f i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom