Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-17 / 142. szám
1976. június 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Varázskeringő Évadzáró bemutató a Szigligeti Színházban Évtizedes hagyomány szerint a szolnoki Szigligeti Színház mindig operettel zárja a szezont. így történik ez az idén is, ezúttal Oscar Straus, Varázskeringőjére esett a választás. A hagyományos bécsi operett másodvirágzásának ez a darabja (1907-ben született) hellyel-közzel megőrzött valamit a klasszikus korszak igényességéből, az eltelt évtizedek pora azonban így is jócskán belepte. Kállai István átdolgozása és Bor József rendezése megkísérelte a lehetetlent: a műfaj hagyomá- ä nyos határai között maradva * úgy „felfrissíteni” a darabot, hogy a mai néző se érezze egészen idegennek. Az eredmény: néhány jó rendezői ötlet, egy-két vitathatóan aktuális „bemondás” és egyéb semmi, illetve csak annyi, hogy ki tudja hányadszor megállapíthatjuk: mint annyi más műfaj felett, úgy látszik az operett felett is végleg eljárt az idő, legfeljebb a megszokás és a nosztalgia tarthatja még, úgy ahogy, életben egy darabig. Vajon a stramm bécsi ulá- nus hadnagy fog-e fiúgyermeket nemzeni XIII. vagy Peches Joachim Hessen-Kassel hercege leányának, s ezáltal megmarad-e a minihercegség függetlensége. Az egyenes ág marad-e a trónon, vagy az oldalági Lothar gróf, az ellenzék vezére érvényesíti trónigényét? E kérdések aligha hozzák lázba a nézőt, legfeljebb a zene nyújt nemi kárpótlást a keringő kedvelőinek. Bókay Mária, Baranyai Ibolya, Szabady József, Pecz- kay Endre visszafogottan, a túláradó érzelmeket, az érzelgőséget kerülve játsszák a darab kulcsszerepeit, inkább a humoros helyzeteket igyekeznek lehetőség szerint kiaknázni. A többi szereplőre is jellemző ez utóbbi megállapítás, a rendezés is láthatóan ebbe az iimnyba orientálta a színészeket. Falvay Klári, Sebestyén Éva. Ivánka Csaba, Hollósi Frigyes néhány jól „bejött” poénnal hozzájárult a koncepció érvényesüléséhez. A zenekart Nádor László vezényelte, a koreográfia So- moss Zsuzsa munkája. A díszleteket Székely László, a jelmezeket Hruby Mária tervezte. B. A. Sáros András Miidós kiállításán Miért megkapó Sáros András Miklós művészete? Először is azért, mert tisztán, érthetően közli mindazt, amit akar. Képileg egyértelműen tereli a néző gondolatait a megfelelő irányba, azaz saját Szándékainak irányába. Vegyük például a Törtónelemlapot. Mit látunk? Apró lovas és gyalogos alakok tömegét, harcolók, vonulók és elesettek figuráit. A kompozíció látószöge megfelel egy magaslatról, nagylátószögű objektívvei felvett csataképnek. A képzettársítás magátólér- tetődő; a történelmi távlat objektivitása,' viszonylagos érzelemmentessége. Valljuk be őszintén, Mohács tragédiája sohasem jutott el olyan érzelmi mélységekig hozzánk, mint a most feltárt tömegsír fotóinak szemlélésekor. Vagy nézzünk egy másik példát, ■& Mementót. A precíz rézkarcon jellegzetesen mai faluképet látunk, néhány emeletes lakótömbbel, és új kertes magánházak sorával. Körötte szántóföldek rendezett geometriai síkjai sugallják az élet munkás hétköznapjainak békés sorát. A kép előterében fabódé, rajta tábla: MHSZ Céllövöldéje. És mellette szinte véletlenül a falura irányítva két ágyú. A tartalom, a mindnyájunknak szóló figyelmeztetés egyértelmű. Nem elemezhetjük végig a Szigligeti Színház előcsarnokában bemutatott grafikákat A figyelmes néző viszont hasonló módszerrel Sáros András Miklós minden munkájához közel kerülhet Fekete fehér és színes rézkarcok, litográfiák és tusrajzok szerepelnek a kamara- tárlaton. Szigorú szerkesztés és pontos kompozíció jellemzi a lapokat. A fiatal grafikusművész semmi szerepet nem hagy az esetlegességnek. Nem a technika önmagáért való játékaiban, dekoratív lehetőségeiben keresi az alkotás örömét, hanem a tisztán közölt gondolatok izgalmában. S ha a sokszordsított grafika műfaji sajátosságait tekintjük, célját és lehetőségeit, ez a legtiszteletreméltóbb törekvés. Sáros András Miklósnál eszköz a technika, egy olyan alap, amely nélkül nem lehet alkotni. Lehetőségeinek birtokában viszont a művész mindent elmondhat, amit csak akar. E. M. A jövő iütÉziaéisfs Vonzó ptogramok Nyitnak a nyári napközi táborok A tanév befejeztével sorra megnyitják kapuikat a nyári napközi táborok. Az ország több megyéjében és a főváros legtöbb kerülőiében a hét elején már fogadták a gyerekeket. Az oktatási Minisztérium felmérései szerint tavaly mintegy 31 ezren tölthették a nyarat, vagy legalábbis a nyár egy részét a táborokbán. A legtöbb megyében is ideális körülményeket teremtettek a tanácsok a napközis gyerekeknek, Szombathelyen a város gyönyörű stnandkertje, Debrecenben a Nagyerdő, Nyíregyházán a Sóstófürdő, Zalaegerszegen a Városszéli erdő, Vásárosna- ményban a Tiszapart. Veszprémben a Pajtakert, illetve a Vadaspark áll a gyerekek rendelkezésére. Az idén először nyílt nyári napközi tábor Tolna megyében, Fadd-Domboriban. Az országban az idei nyáron mintegy 100, ebből a fővárosban több mint 20 tábor nyílt vagy nyílik; a megyék közül Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj -Zemplén, Osongrád Komárom és Szolnok megyében a legtöbb. Mind több helyen ismerik fel a nyári napközi táborok jelentőségét. Az utóbbi öt évben több mint 10 ezerrel nőtt a táborhelyek száma, több helyen. Komárom megyében például a vállalatok, üzemek is jelentős támogatást nyújtanak. Az Oktatási Minisztérium évről évre figyelemmel kíséri a nyári napközi táborok munkáját. A tapasztalatok szerint azok a táborok a legvonzóbbak, amelyelvnek programját a különböző közművelődési intézmények, társadalmi szervele, szövetségek közreműködésével alakítják ki. A táborvezetőségek a segítséget, a közreműködést az idén is készséggel és köszönettel fogadják. Szocialista brigádok az iskoláiért A kisebb települések iskolai könyvtárak gyarapítására akciót kezdeményeztek Komárom megyében a szocialista brigádok. „Egy brigádtag — egy könyv” elnevezéssel indítottak mozgalmat azzal a céllal, hogy minden szocialista brigádtag nyújtson segítséget ahhoz, hogy az eddiginél több könyv legyen az iskolai könyvtárakban. A megyei tanács és az SZMT messzemenően támogatja a szocialista kollektívák új vállalásait. A nevelési központ — a jövő intézménye. Riportunk nyitómondatát Jeney Lajosnak, a budapesti Általános Épülettervező Vállalat igazgatóhelyettesének, a téma legavatottabb hazai ismerőjének egyik írásából kölcsönöztük. Az állítás valódiságáról hamarosan a gyakorlatban Is meggyőződhetünk: a Bács-Kiskun megyei Ke- celen pár napon belül megkezdődik az ország első nevelési központjának építése. Nyolc Sislyett egy Jeney Lajos segítségével ismerkedjünk meg egy kicsit a nevelési központ modelljével, mely több éves kutatómunka eredménye, s építészek mellett , szociológusok, pedagóguspk. népművelők és más szakterületek képviselői is részt vettek létrehozásában. Az MSZMP közművelődési határozata kimondja, hogy az anyagi erőforrások összefogásával a beruházások, a rekonstrukciók terén olyan komplex intézmények (iskola, művelődési ház, könyvtár, filmszínház, i sportlétesítmény) létrehozása a fő cél, melyek megvalósítási, karbantartási és üzemeltetési költségeiben jelentős megtakarításokat lehet elérni. Sürgető szükségszerűség kényszeríti ezt a fejlesztési módot, hiszen jelenleg településenként 8,3 épület tölt be ilyen funkciót. Ha viszont ezek a kis, elaprózott létesítmények ösz- szevontan épültek volna, akkor egyetlen intézménykomplexum , korszerűen és gazdaságosan ellátná a település összes oktatási, neve- líesi és sportfeladatát. Csak művelődési intézménybe ne! Természetesen egy-egji* ilyen öszevont létesítmény rengeteg olyan előnnyel rendelkezik, amellyel a jelenlegi szétszórt, alkotóelemeire hullott intézményhálózat nem dicsekedhet. A többcélú, egésznapos kihasználtság megszünteti a helyhiányt, a zsúfoltságot, s a többcélú- ság a szociológiai, demográfiai változásokból eredő avulási veszélyeket is áthidalja. Ha például az összetett funció egyikével —másikával szemben csökken a társadalmi igény, esetleg Simszsdo’ás | Bács-KJskiinban megszűnik, ez esetben a többi, vagy éppenséggel az új funkció veszi át a megüresedett helyiségeket, térkereteket. A valamivel több. mint tízezer lakosú Kecelről valljuk be, keveset tud az országos közvélemény. Az Új Magyar Lexikon is mindösz- sze hat sort áldoz rá, megemlítvén a szőlő- és rozstermelést, a tőzegelőfordu- lásst, a téglagyárat és az avarkori temetőket. A nagyközség művelődésügyéről még hiányosabbak az ismereteink, pedig ... Pedig itt nyílt az ország első cigányiskolája, a keceli diákok batik szakköre meg egyenesen világhírű. Laták Ede tanácselnök elmondotta, hogy Kecel az utóbbi húsz-huszonöt évben hihetetlenül sokat fejlődött. 1950-ben itt még mécses világított — azóta kiépült a villanyhálózat, minden. utcába járda vezet, s a közelmúltban felavatták a vízmüvet is. Kecel ma gazdag, virágzó település, az ideérkező vendéget csak a művelődési intézmények meglátogatásától óvják. Kicsi és korszerűtlen az óvoda, a könyvtár, a művelődési ház és a nyolc tanterem kivételével az általános iskola is. Az a bizonyos nyolc tanterem 1980-ban épült, s tervezője az újszerű megoldással (szűk folyosó helyett tágas, klubszerű zsibongó) országos elismerést aratott, tervezőtársai körében pedig valóságos iskolát teremtett. Útmutató lesz a keceli nevelési központ építése is? Az út: a ma anyagi lehetőségeivel a ma és a jövő igényeinek kielégítésére alkalmas intézményeket megvalósítani, azaz korszerű koncepció alapján megtervezni az egész együttest, és ütemezve megépíteni belőle annyit, amennyit az adott tervidőszak anyagi lehetőségei megengednek. Haívan csllilá sek vagy kevés Jeney Lajos és munkatársai (Ferenczy Béla, Gáspár Éva) hót részből állóra tervezték Kecel oktatási, nevelési, művelődési, közösségi és sportközpontját. Az első öt — az óvoda, az általános iskola, könyvtár, a művelődési ház, a tornaterem és az étterem — előreláthatólag nyolc—tíz év alatt épül meg, míg a maradék kettő a középiskola, valamint az uszoda — megvalósítása csak a távlati fejlesztési célkitűzések között szerepel. Az olvasó nyilván arra Is kíváncsi, mennyibe kerül mindez. Nos, az első öt rész mintegy hatvanmillióba. Azoknak akik most felszísz- szennek, figyelmükbe ajánljuk, hogy mindezt külön-kü- lön, egymástól elszigetelve felépíteni legalább a duplájáért lehetne ... (FOLYTATJUK.) Kérész Dezső A leendő keceli nevelési központ makettje • Békés Sándor . • - 7. . ■" ■rt‘sd|iy i baráber élete CICIC Ismét Zsákon |íl Zobák-bánya, a leg-ek bánya- *üzeme, úgy ül a gesztenyési dombtetőn, mint' egy. korona. Magyarország legmélyebb — hétszáz méternél is mélyebb —, s ugyanakkor legnagyobb átmérőjű aknája 1963. június 1-én kezdte meg a termelést. Magyar bányász ilyen mélységben még nem járt korábban sohasem. Most itt állunk a két gyönyörű torony alatt Molnár Istvánnal, aki a szó legszorosabb értelmében kaput nyitott Zobák jövője felé. Amióta kész az üzem, nem járt itt. Tisztaság,, rend, virágok. Széptestű szobor-fiú áll a derűs homlokzatú szociális épület előtt; autó, autó mellett. Hát, körülbelül ilyen lehetett a jövő. amiről álmodtak ... 1965-ben Molnár István és csapata teljesítette zobáíki küldetését. Sok havi, kemény munka után — miközben rekordot rekord után döntöttek meg —, 6 centis eltéréssel rá- lyuíkadt a főszállítóvágat az aknára. Ezzel az épülőfélben levő óriás bekapcsolódott a Komló alatti világ szervezett, egységes rendszerébe. Egy héttel korábban megmondták Molnárék, mikor kerül sor a lyukasztásra; pontosan, szinte percre kiszámítva mindent. Akik ismerik a bányászok életét, a bányamunkát, azok tudják: az ilyen lyukasztások ünnepszámba mennek odalent. Ez olyan, mint parasztember számára az aratás. Mint a diák életében a vizsga. Mint a vándornak a hazatérés. Vége. Elérték, amiért annyit küzdöttek. Molnár hallgatagon, az emlékektől körülzsongva jár-kel a nagyszerű üzemben. Kerényi József szobájában fejezzük be a sétát: Kerényi volt akkor az szb-titkárulc. Ropogtatják egymás vgllát: az istent de megváltoztál fiú . .. Előkerül egy könyv is: A bányák hősei. A díszes, albumszerű köni'v 40 rajzolt portrét tartalmaz, negyven rövid életrajzzal. Az egyik portré: Molnár Istváné. S aki a könyvet Molnár Istvánnak ajándékozta a szakszervezet nevében: Kerényi József. — Ennyi év után is úgy látom: nagyszerű dolog volt. Amit ők akkor nanirendre tűztek, az ma is gond. Üzem- és munkaszervezés, munkafegyelem, a gépek és eszközök maradéktalan kihasználása ... A feltárás meggyorsítása volt a konkrét cél, mert ettől függött a jövő. Nos, ma ugyanez a helyzet... — Szerették Molnárékat? — Attól függ, kire gondol. — Például a munkások. — A többség feltétlenül. S az évek múlásával ez a többség nőtt; Az az igazság, azokban az években voltak teljesítmények, melyek mögött nemcsak jó munka állt. A kozmetikázott rekordokra az ezerszázalékokra gondolok. Molnáréknak n.ffn volt szükségük soha kozmetikázásra. — És a műszakiak? — Ez összetett dolog. A középműszakiak között elég sok ellenségük volt. A kényelmesek, az óvatosak nemigen szerették őket. De voltak nagyszerű segítők is. Csak egyet közülük, Pora Jenőt, hadd említsem meg. — Tudjuk Molnár Istvánról: vasmarokkal tartotta csapatát. Ök például nemigen kocsmáztak. — Vasfegyelem volt a csapatban, mert csak így volt lehetséges az óraműpontosságú munka. Ez természetesen azt is jelentette, hogy kiszállás után sem csinálhatott mindenki azt. amit akart. Mert mire használható egy másnapos ember? A nagy teljesítmények gyakran együtt járnak a minőség romlásával. Nos. Molnárék arra is ügyeltek, hogy a minőséggel se legyen baj. Pista nem egyszer mondta: pajtás: ez a biztosítás olyan, mintha a szél fújta volna ide . .. Vasárnap bejöttök, s kiigazítjátok szépen ... Ez nasv dolog volt, — Minden hónap első vasárnapján brigádértekezletet tartottak... — Pedig akkor még nem volt feltalálva a szocialista brigádmozgalom . . .! — Mindent megbeszéltek,, s minden tapasztalatot közösen értékeltek. — Igen — és ez volt sikereik egyik magyarázata. Nem csomagolták selyempapírba egymás munkájáról alkotott véleményüket. De módot találtak a közös ünneplésre is. Névnap, születésnap — nem múlott el megemlékezés nélkül... Kerényi kávéért, konyakért sza- ,lajt egy lányt — az ifjúságot hoztuk ezzel a beszélgetéssel vissza. — Sok, nagyon sok jutalmat kapott a brigád .. . Rádiót, paplant, mindent, ami akkor divat volt Molnár István elneveti magát: — Egyszer, egyik negyedévi zárás után, 1200 forint prémiumot adtak. Szép pénz volt egy embernek, de egy brigádnak? Gondoltam, várjatok csak! Bementem a'boltba^ s szépen bevásároltam. Pick-szalámit — rúd- szám. a legfinomabb borokat. Kon- zerveket, amiket a bányász sohasem evett. Ruháskosárban vittük a sok mindent. Kimentünk a templom mögé a zöldbe, ott majálisoztunk, aztán meg beszélgetni kezdtünk, így virradt,, ránk a reggel. .. Komló belvárosa felé szalad az autónk, egy kellemes nap emlékével. ✓ Molnár István pedig mesél. Itt, Komlón, mindenhez köze van. Ismét Anna-akna. Pörög az aknatorony nagv kereké: zúgnak a ventillátorok. És íme, a hely, ahol az őket köszöntő zenekar állt. Falusi házak — emlékek a tegnapi Komlóról, Az ötvenes évek Komlója ilyen volt. Kopott görnyedt házak, az udvarokon fászerák, ólak. A Lenin, tér. A toronyházak, mint egy képzeletbeli1 híd pilléréi. S a két szélső pilon: Kökönyös, illetve Szilvás. Esteledik. Vörös fényben a város, — Szép? Lehetne szebb is ' igen. Bizonyaim. Nekünk mindenesetre most nagyon szép. Kísérnek bennünket a régi arcok, történetek. Egy plakát. „Jöjjetek, építsük együtt Komlót” .. . Tiszta, egészséges. díjmentes szállások... Jó kereseti lehetőségek... 100 százalék: 950 forint, 120 százalék: 1150 forint, 150 százalék: 1400 forint, 180 százalék; 1780 forint ...” És ez már a Sportstadion. 1955- ben épült — 12 000 férőhellyel. Kökönyös. Itt már férfikoifba értek a fák — a zöld előkertekben papucsos férfiak ultiznak. Kik lehetnek? Honnan kerüjjek ide, mikor köve;- kezeit; be életükben az a pont, amikor Komlón dolgőzó emberből, komlói emberekké lettek? . Fent vagyunk a tetőn. Molnár István az erdőt figyeli, majd egy kanyar után megérinti a váltam: Erre jártunk annak idején, 1949- ben, gyalog. Hajnalonként, amikor jöttünk, s este. amikor mentünk hazafelé, úgy világítottak az ösvényén a lámpák, mint a szentjánosbogarak. (Folytatjuk)