Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-22 / 120. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S 1979. mSJm 21 Új írermekkSBWtár üuRszentmártoabau A kunszentmártoni járási könyvtár kedvezőtlen tárgyi feltételeiről már többször írtunk lapunk hasábjain. Nos, úgy tűnik, hogy ez a téma most végre aktualitását vesztette... Néhány héttel ezelőtt új gyermékkönyv- tárt vehettek birtokukba a kunszentmártoni kisiskolások. Az új intézményben — melyet a járási OTP fiók helyén, a megyei és a nagyközségi tanács támogatásával alakítottak ki — a szabadpolcos kölcsönző mellett szépen berendezett \dub- szoba is várja az ifjú olvasókat. A könyvtárnak jelenleg ötszáz olvasója van, de ez a szám minden bizonnyal hamarosan nőni fog, hisz a nyitány óta egymást követik az érdekes, tartalmas rendezvények: irodalmi pályázat, műfordító verseny, író-olvasó találkozó... — van miből választani tehát, s méginkább lesz ősszel, amikor rendszeressé válnak a klubfoglalkozások. Az új könyvtárral tulajdonképpen megoldódott a felnőtt részleg gondja is. A gyermekrészleg helyén olvasószobát rendeznek be, ahol a vendégek nyugodtan böngészhetik az újságokat, folyóiratokat, forgathaják a kézikönyveket. Természetesen a szabadpolcos kölcsönző is nagyobb lesz, a kis olvasósarkot ugyanis bepolcoz- zák. A felnőtt könyvtár újjászületését nemcsak a tanácsok, de a nagyközség üzemeinek szocialista brigádjai is segítik — a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat kunszentmártoni gyáregységének felhívása nyomán sorra ajánlják fel segítségüket. Cserébe a könyvtár munkatársai az átalakítás után megszervezik a szocialista brigádok könyvtári klubját Felvételünk az új gyermekkönyvtárban készült. Kik dedikálnak a könyvutcában A Rózsavölgyi Zeneműbolt (Budapest, 1052. Martinéin tér 5.) az ünnepi könyvhét ideje alatt, (május 28-tól június 5-ig) a hagyományoknak megfelelően sátorból is árusít a belvárosi könyvutcában (Váci utca). A zeneműbolt törekvése, hogy az alkotóknak a könyvutcában dedikált műveit az ország minden könyvkedvelője megkaphassa postán, utánvétellel. A szerzőknek azonban nem minden művük kapható. Ezért azoknak az érdeklődőknek, akik legkésőbb május 25-ig igényelnek dedikált műveket, a bolt szintén levélben ad választ, hogy mely művek kaphatók a szerzők aláírásával ellátva. A Zenemű Kiadó kiadványait: Forrai Katalin, Feuer Mária, Horváth Ádám. Székely Júlia, Oldal Gábor, Gál György Sándor és Vargyas Lajos dedikálja. A Móra Kiadó könyveit: Janikovszky Éva, Palotai Boris, Thury Zsuzsa. Hárs László, Somogyi Tóth Sándor, Ruffy Péter és Vidor Miklós; a Képzőművészeti Alap kiadványait: Makrisz Agamemnon, Pereházy Károly, Koczogh Ákos, Vámos László, Reich Károly és Dobos Lajos; a Corvina Kiadó albumait; Garas Klára, Pátzay Pál, Szabó Vladimir és Frank János látja el szerzői kézjegyével. Újabb múzenok Fejér megyében A Fejér megye távlati köz- művelődési tervének részeként kidolgozzák a megye múzeumhálózatának fejlesztési tervét. Eszerint Székesfehérvárott, Dunaújvárosban valamint az idegenforgalmi szempontból kiemelt településeken és a városiasodó nagyközségekben újabb múzeumokat hoznak létre. Jászberényben Az olvasómozgaSomrc!, az új tanterv bevezetéséről Két jelentős eseménnyel folytatódott Jászberényben a tudományos és kulturális hónap rendezvénysorozata. A városi-járási könyvtárban a magyar könyvtárosok egyesülete olvasáskutatási és pedagógiai szakbizottsága tanácskozott. A szakbizottság ez év áprilisában alakult. Feladata: tudományos alapokra helyezni a könyvtári oktató-nevelő munkát. Ezeket a célokat szolgálta a szakbizottság kibővített vezetőségének ülése és tanácskozása. Részt vettek * . tanácskozáson a megye' *s könyvtárak munkatársai, az 1 Országos Széchenyi Könyvtár, Kulturális Minisztérium, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének olvasáskutá- tással foglalkozó szakemberei. A tanácskozás témája az olvasáskutatás és az olvasómozgalom volt. Nagy érdeklődés kísérte a jászberényi járási-városi könyvtár olvasáskutatási munkájának tapasztalatait, összegező előadását. Jelentős esemény színhelye volt a Tanítóképző Főiskola is, ahol a jászsági pedagógiai napot tartották meg. A Magyar Pedagógiai Társaság Szolnok megyei tagozata rendezésében megtartott esemény témája: felkészülés az új tanterv bevezetésére. Előadó: dr. Kontra György, az OPI munkatáras volt Belépés csak nyelvtudással Negyven-tizennégy-hat. Tavaly szeptemberben negyvenen kezdték el az angol nyelv tanulását Szolnokon, a TIT-tanfolyamán. Az év végére már csak tizennégyen tartottak ki szándékuk mellett, ■ s közülük hatan jöttek el a Pelikán Szálló különtermébe, az idegen nyelvet beszélők nemrég alakult klubjába. Igaz, a klubot nemcsak az ő kedvükért hozta létre a TIT megyei szervezete, hanem a Szolnokon élő, dolgozó, s valamilyen idegen nyelvet beszélők . számára, hogy legyen alkalmuk gyakorolni az oroszt, az angolt, a németet vagy a franciát. A második foglalkozáson már mindenki túl volt a bemutatkozáson. A munkájukról, a családjukról beszéltek — természetesen angolul. Mind a hatan tud- nak^egy keveset oroszul, ketten jól beszélnek németül, s az angolt -egy, illetve két éve tanulják. — Beszéltek-e már angol anyanyelvű emberrel? — A munkám során volt alkalmam rá, hiszen a Pelikán portása vagyok, — mutatkozik be Sasvári István. — Mit válaszol a vendégeknek, ha angolul szólítják meg? — Először is azt kérdezem meg. hogy beszél-e németül — mondja nevetve — hiszen ebből a nyelvből Lipcsében vizsgáztam le. Persze azért örülök, ha nem tud németül, mert akkor angolul kell nekem is beszélnem, bármennyire keveset tudok még. — Mennyit tanultak meg egy év alatt a tanfolyamon? — Közel ezer szót ismerünk — válaszol dr. Dóra Józsefné, a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem könyvelője —, nyelvtanból pedig az egyszerűbb szabályokat, ragozásokat, igeidőket. — A munkájukhoz nem szükséges idegen nyelv ismerete ... — Tetszik nekem ez a nyelv, a lányom is angolt tanult a gimnáziumban, s elhatároztam, hogy én is megtanulok angolul, azért, hogy külföldön is meg tudjam értetni magam. — Mennyi időt fordítanak nyelvtanulásra? — Nagyon keveset — mondja Köszler Katalin, a MÁV kórház asszisztense — hiszen napközben dolgozunk. A munkahelyen nem lehet angolul beszélni. Jóformán csak a heti két órát, amit a tanfolyamon töltünk fordítjuk az angolra. — Mit várnak ettől a klubtól? Az „alapítók” elképzeléseit, Jely Emőke a Pelikán szállodai részlegének vezetője, a klub háziasszonya összegezte: — Éppen a nyelvgyakorlás lenne a célja ezeknek az összejöveteleknek, hiszen nem ér semmit a tanulás, ha a megszerzett ismereteket nincs módunk alkalmazni. Szeretnénk, ha minél többen eljönnének ide, akik bármilyen idegen nyelvet beszélnék. Itt lehetőség lenne felfrissíteni a tudásunkat, bővíteni a szókincsünket. A TIT kezdeményezése a klub létrehozására jó ötlet volt, hiszen az idegen nyelvet tanulók örök gondja, hogy nincs hol gyakorolniuk, s a megtanult szavak, kifejezések feledésbe merülnek. Ám meg kell mondanunk azt is, hogy a propaganda nem sikerült túlságosan jól. Reméljük a szervezők pótolják majd a hiányosságokat, s akkor a klubtagok létszáma is nőni fog. Talán így; hat-tizennégy- negyven .., T. G. Budapesten Liszt—Bartók zongoraverseny Szeptember 15. és 28. között negyedik alkalommal rendezik meg Budapesten a nemzetközi Liszt—Bartók zongoa-avensenvt. A mostani versenyen a résztvevők a programban megadott művek közül saját ízlésük szerint állítják össze műsoraikat, a verseny fordulóiban elhangzik majd Liszt és Bartók szinte valamennyi zongoradarabja. A nemzetközi zenei versenyek irodája, a verseny rendezője június 1-ig fogad el jelent, ásek*4. Sokat mond — s a verseny színvonalát garantálja — az eddig jelentkezett országok felsorolása. Néhány kiragadott példa a máris tekintélyes listából: Anglia, Ausztria, Csehszlovákia, Finnország, Franciaország. Japán, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, az NSZK, Olaszország. Portugália, Románia, a Szovjetunió, s az Egyesült Államok képviselteti magát. A versenyzők teljesítményét egyébként neves hazai és külföldi zongoraművészekből és pedagógusokból! áUó zsűri értékeli majd Últörőtalálkozó Tiszafüreden Vasárnap délelőtt 9 árakor kezdődik a tiszafüredi járás úttörőinek, kisdobosainak találkozója a tiszafüredi sportpályán. Az úttörőszövetség 30. évfordulója tiszteletére rendezendő találkozónak ; csaknem 1500 résztvevője lesz. Az ünnepség díszszemlével kezdődik, ünnepi beszédet Mándi Sándor. az MSZMP tiszafüredi járási bizottságának első titkára myid. A találkozó délutáni programjában többek között tréfás vetélkedőket rendeznek. a szabadtéri színpadon pedig az Állami Bábszínház művésze adnak vidám műsort. Szabad-e a szabad idő? Új jogot kinyilvánítani--------------—--- . és új jogot m egvalósítani — a szabad idő kapcsán is látjuk menynyire nem azonos. A szabad szomhat immár fokozatosan kiterjeszkedik a foglalkoztatott lakosság többségére, néhány év múlva a lakosság egészére, de tényleges megvalósulása ennél lényegesen lassabban megy végbe. A szabad idő, a munka utáni néhány óra, a két hétvégi nap a dolgozó családok nagy többségénél nem szabad, hanem ténylegesen másfaja, magánmunkával telik el, s csak viszonylag kisebb réteg használja azt fel valóban testi és szellemi pihenésre, felüdülésre, kulturáltan szórakoztató, élményekben gazdag időtöltésre. Sok és sokféle társadalom- kutatás folyik a szabad idő kihasználásáról, de lényegében mindegyik arra a következtetésre jut: a kívánatosnak látszó állapot megteremtése, az előttünk levő évtized — talán évtizedek — igen nagy figyelmet, sokoldalúan összehangolt társadalmi tervezést kívánó feladata. A miértekre lényegében egyszerű a felelet. A hogyanra már sokkal kevésbé. A családszerkezet és családon belüli funkciók változásai összefüggnek az életmód változásokkal, azok viszont tükörképei a társadalmi munkamegosztásban végbemenő változásoknak. Az emberek gyakorlatilag a hét végére tartalékolják, a családi munkákat: anyagi életük szervezésével és a háztartással összefüggő tennivalók zömének az ellátást. A hét vége, pontosabban a szabad szombat a család legtöbb tagjának (a nőknek mindenesetre) a bevásárlás, takarítás, mosás és ház körüli munkák nélkülözhetetlen napja lett. Ez persze igen széles változásokat mutat a falusi családok ház körüli földjének művelésétől és jószágaik ellátásától kezdve, a sajátház vagy lakást építő városi családig, a régi szokásaik kényszer- pályáin mozgó idősebbektől, az új életmódra, az/ ur- banizált körülményekre berendezkedő fiatalokig. Ám össztársadalmi méretekben a szabad idő megvalósítás még messzi van a megoldást ÓL Mint sok másban, az előzetes elképzelések és feltételezések ebben is egyszerűbbnek látszottak a valóságosnál. Hiszen joggal gondolhattuk, hogy a háztartások korszerűsödése, fokozott gépesítése oly mértékben csökkenti a házimunkát, hogy az már önmagában is számottevő időt szabadít fel a pihentető-felüdítő tevékenységre. Alapjában így is történt, hiszen a háziasz- szonyok a megmondhatói, mennyire más hűtőszekrénnyel, mosógéppel, bojlerral és konyhagépekkel vezetni a háztartást, mint nélkülük. Pontosabban szólva, erre az összehasonlításra a fiataloknak már alig-alig van módjuk. Mégis, a gyakorlati élet ma újabb megoldásokra váró sokaságát ■támasztja. Hiszen a gépesített háztartással s az igényesebb fogyasztás kialakulásával egyetemben növekszik például a felszerelések javítására, karbantartásuk szervezésére, a bevásárlások bonyolítására fordítandó idő. Nem is szólva például az otthon és a munkahely közötti közlekedéssel eltöltött időről, aztán a kiegészítő jövedelmet biztosító, munkaidő utáni munkákról, vagy a lakás és háztartás időszerű felújításával összefüggő munkák elvégzésére fordított időről. Történelmileg például nemcsak a „termelőerők technológiai rekonstrukciójának” korában élünk, hanem a magyar családok százezrei otthonuk korszerűsítésével is foglalkoznak, mert módjuk és lehetőségük nyílt erre. Ez óriási és igen konkrétan érzékelhető haladás! Az ára azonban pillanatnyilag az, hogy gyakran a megmaradt szabad időt emészti fel. Ma már szerencsére, túlléptünk a helyzetfelismerés időszakán és az életmód alakításában, a szabad idő fel- használásában mind szélesebb rétegeknek, mind több választási lehetőségük van. Kezdve a televíziótól, amely a lakásba, az otthonba viszi a mozit, a színházat, a tudományt és a politikát, folytatva a többmilliós mértékű •}r belső és külső turizmussal, amely kiterjeszti az emberek valóságismeretét, s végezve az amatőr tevékenységekkel, gyűjtési, barkácso- lási, sportolási időtöltésekkel — az életmód belső tartalma és külső formái gyors változásban vannak. Mai feladatunk elsősorban abban van, hogy mindent megtegyünk a nagy különbségek szűkítése érdekében, illetve lehetőségek dolgában közelebb kerüljenek egymáshoz a különböző társadalmi rétegek és csoportok. Hiszen közismert, hogy a kis falvakban, kis településen élők gyak- rán még a borbély, vagy a patika miatt is a második vagy harmadik községbe kénytelenek utazni, Amíg az ő környezetükben például az egyhangúság, vagy az érdeklődés hiánya , teszi gyakran problematikussá a szabad idő pihentető felhasználását, a városi embernek ötven-hatvan kilométert kell utaznia, hogy kiszabadulhasson a zaklatottságig mozgalmas, lármás környezetéből. Világos tehát, hogy a szabad idő „megoldásokat” nem lehet egy kaptafára húzni, mert sokféle, esetleg egymással ellentétes igényeket és törekvéseket keU figyelembe venni. MíndBZ viszont azt iga_______________zolja, hogy a s zabad idő jó felhasználása — a tervszerű, központi fejlesztési intézkedések sokasága mellett — helyi figyelmet, tanulmányozást, felmérést és szervezést is követelő feladat. Ami magába foglalja az üzletek nyitvatartási idejének helyes megállapításától a buszok menetrendjéig, a kulturális és sportcikkek választékának bővítésétől a klubok fejlesztéséig, a turistaszállások számának és kultúrájának növelésétől a kisgépek és kéziszerszámok eladásáig — mindazt, ami befolyásolja tíz- és százezrek időtöltését. Üj gond ez és, ha úgy tetszik, örvendetes gond: a haladás tükröződik benne, tömegek új igénye, megváltozott élete. De ha nem ma foglalkozunk vele, holnap már túlnőhet rajtunk. Rózsa László