Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-08 / 108. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP % 3 1976. május 8. Hangverseny a Tanítóképző Főiskolán Miklós Gyula karnagy, főis­kolai adjunktus vezényelte. Közreműködtek: Kornfeld Zoltán és Radványi Mária, a Liszt Zeneművészeti Fő­iskola hallgatói, valamint Medvenicz Ilona, Tóth Eleo­nóra, és Varsányi Tünde, a tanítóképző főiskola hall­gatói. Zongorán Kopácsi Béláné tanszékvezető, főis­kolai docens kísért. A két énekkar és a közre­működő szólisták — ének,, zongora, cselló — Kodály, Bárdos, Karai, Farkas, Las­sus, Chopin és Mendelsohn kórusművek és hangszer­szólók művészi tolmácsolá­sával szereztek maradandó; élményt Jászberény zenétij szerető közönségének. , Csomag Moszkvából Szolnoki diák sikere MSZBT-tagcsoport a KÖTiVIZIG-HÉI MSZMBT-tagcsoport ala­kult a Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnál, ahol már hagyományai vannak a szovjet—magyar baráti kapcsolatok ápolásának. Ko­rábban baráti találkozókat, orosz nyelvtanfolyamot szer­veztek. A csoport tizenöt ta­gú elnöksége most dolgozza ki a programot. Az akitivis- ták segítségével minden olyan rendezvény szervezé­sébe bekapcsolódnak majd, ami tovább erősíti a jó ba­ráti viszonyt és segítséget ad a szovjet nép megismerésé­hez. Egri nyár 1976 Elkészült az „Egri nyár 1976” részletes műsorterve, amely július 9-én idegenfor­galmi ankéttal kezdődik, majd augusztus 20-ig több mint 50 különböző rendez­vényre kerül sor a városban. A program középpontjá­ban az idén is a Várszínház előadásai lesznek. A prog­ramban számos kiállítás is szerepel. Sor kerül az akva- rell biennáléra, török ipar- művészeti kiállításra, palóc néprajzi emlékek bemutatá­sára. Propagandistáknak ajánljuk Politika és tudomány A jászberényi Tanítóképző Főiskola női karának és ka­marakórusának hangverse­nyével folytatódott a Szé­kely Mihály zenei napok programja. A kilencven tagú női kar szép sikerek birtokában ké­szült a hangversenyre. Az idén az országos' főiskolai és egyetemi művészeti napok területi döntőjén „megvál­totta” jegyét az Egerben megrendezett országos be­mutatóra, ahol ezüstjelvány- nyel jutalmazták sikeres szereplését. Eredményesen mutatkozott be a területi döntőn a huszonhét tagú vegyeskar is. A főiskola dísztermében megtartott hangversenyt Több mint egy éve jelent meg a pályázati felhívás a Népszabadságban, hogy a Kamszomol Központi Bi­zottsága, a Szovjet Üttörő Szervezet Központi Tanácsa a Pionyerszkaja Pravda szerkesztősége, több más társadalmi és kulturális szervvel közösen, nemzetkö­zi gyermek képzőművészeti pályázatot hirdet, amelyen a világ minden 5—16 éves gyereke részt vehet- A be­küldött rajzok a moszkvai gyermek képzőművészeti múzeum gyűjteményébe ke­rülnek. * * • .. Tanyi István, a szolnoki Achim úti Általános Iskola tanulója, szülei bíztatására elküldött tíz rajzot a meg­adott címre. De egy hét sem Az újságíró a televízió előtt ült. Végignézte a fut­ballmeccset, az esti mesét, a híradót, a tornát, a filmet, a második híradót, mindent. Egyforma arckifejezéssel bámulta a labdarúgók buk­dácsolását, („Nem érdemjik meg, hogy izguljak!”) a rek­lámot, mindent amit látott, a sugárzott képeket. Hanem egyszer minden megváltozott. Hirtelen ön­magát látta viszont. Egy pálmafa mögött lapult, a fatörzs szélét golyósorozat hasította le. Körülötte néger katonák tüzeltek. Észerevet- te hogy az ő kezében is fegyver van: nem tudta fel­emelni félelmében. Csak la­pult, lapult, szeretett volna beleolvadni az angolai tájba. „Nem!” — ordította' és képzeletben rohanni kezdett a képernyő felé. Éles fájdalom hasított ol­dalába. „Eltaláltak” — nyögte. A karosszékből csurom vi­zesen állt feL Elment dr. öltevényi Já­noshoz, hogy itt fáj, ott fáj, és ez a képzelődés ___ A v izsgálat végén óvatosan megkérdezte: „Doktor úr­nak mit jelent ez a szó, hogy béke?” — Megnyitom a csapot a fürdőszobában és folyik a víz. Valami ilyesmit. Bizo­nyosságot, hogy az történik a következő percben, amit várunk, aminek a dolgok rendje szerint történnie kelL Szóval a biztonság. Tudja, sokat jártam külföldön sportolóként. Nyugati or­szágok fiaival is igazán szo­ros, emberi sportbarátságo­kat kötöttem. Azt hiszem ez a béke. Nekem. Ennyit mondott az orvos, majd megkérdezte: „Miért telt d, visszaérkezett min­den munkája. Hiányzott a Nemzeti Galéria javaslata. Így aztán rohanás Budapest­re, hogy még határidőn be­lül érkezzenek majd a raj­zok Moszkvába. Megkapták az engedélyt és a javaslatot is. Ismét képcsomagolás, borítékcímzés... Azután hosszú ideig semmi hír. De egy líéttel ezelőtt cso­mag érkezett Moszkvából- Ebből kiderült, hogy Tanyi István rajzai is bekerültek a gyermek képzőművészeti múzeum gyűjteményébe. A nagyméretű borítókban Ta­nyi István nevére címzett okjevel, egy .katalógus, — amely a. 70 országból bekül- dött sikeres rajzok jegyzé­két tartalmazza — és egy emlék jelvény volt. <ái) kérdezi?” A gyengélkedő za­vartan nyúlt a kilincshez: „Semmi, igazán semmi!” Ment az utcán, néha meg­állította egy-egy ismerősét, és hasonlókat kérdezett tő­lük. Két ötödikes tanulóval kezdte. Sándor Miki ennyit mondott: „Béke? Minden, ami most van.” Kopjás Sa­nyi konkrétabb volt: „A gye­rekek nyugodtan járhatnak iskolába.” És az újságíró ment, csökönyösen kérdezett. Magony Gyuláné háziasz- szony az emlékeivel kezdte: „A férjem 105 hónapig oda­volt .. Én pedig itthon, a három gyerekkel. Csoda, hogv túléltük. Béke?... öt unokám cseperedik ember­ré ...” És megkérdezté Hof- gárt Kálmánné virágárust is: „Jaj, csak innen kisza­baduljunk! Így sóhajtoztunk a pincékben. Mert ott él­tünk. Most pedig látja eze­ket a magas házakat, ked­ves? Még húszemeletes is van. Nahát, ezekről látszik, hogy béke van.” Az újságíró bement a pos­tára, felhívta fővárosi isme­rősét, Tüdős István mester­szakácsot „Mit mondjak? Negyvennégy karácsonyán mint a kisjézus, jászolban aludtam. Minden reggel örültem, hogy megértem a másnapot. A csalánlevest is meg lehet enni, csak szokni kell, mert erős. Az éhenha­lástól megmentett. Most? Tavaly karácsonykor beiglit sütöttem odahaza. Olyan kandírozott gyümölcsöt nem kaptam hozzá amilyet sze­rettem volna. Írtam egy né­met kollégámnak, küldjön nekem ilyen fajta kandíro­zott gyümölcsöt.” Balástyaiak Túrkevén Nagy sikerrel szerepelt a napokban a Cscxngrád me­gyei Balástya község Röpülj Páva-köre a túrkevei műve­lődési házban. A Páva-kör tiszai és balástyai népdalo­kat énekelt. A közönség tet­szését különösen az ezen a vidéken ismeretlen legény- és leánycsúfolókkal nyerték el. Hasonló sikert aratott a női citerazenekar is. A ba­lástyaiak után a túrkevei Röpülj Páva-kör lépett a színpadra, és summás dalo­kat valamint túrkevei nép­dalokat énekelt. Az újságíró hazarohant. Ütközben csaknem fölborí­totta kedves ismerősét. Lá­zár Mária műszaki rajzolót. Megölelgette, majd nekisze- gezte kérdését „Tudod, két kisgyermekem van. A fér­jemmel nem azon töpren­günk, hogyan tudjuk őket fölnevelni, hanem hogy mi legven belőlük. Szóval ma­gunk alakíthatjuk az életün­ket, senki sem szól bele.” Hazament, leült megszo­kott karosszékébe. Kicsit szédült izzadt Bekapcsolta a televíziót Angola. Liba­non. Argentína. Chile. Por­tugália. Észak-lrország... És ő mindenhol önmagát látta viszont Változott né­gerré, arabbá ... Lőtt Bom­bákat dobott Tüntetett. És meghalt. Éppen az ő oszla­dozó tetemét mutatja a té­véhíradó, lapáttal piszkálja egy katona, hogy a kamera jobban „lássa”. A bemondó pedig arróA beszél, hogy csaknem 300 társával együtt ezt az embert is az angolai zsoldosok mészárolták le. Az újságíró kinyitotta az ablakot Fázott Becsukta az ablakot Ügy érezte, lázas. Szinte lüktetett a feje. Ka­vargóit benne ezernyi gondo­lat Az ismerősök véleménye. A tévé képei. A politikusok szavai az enyhülésről. A tudósok jóslatai a Föld pusz­tulásáról. Minden. Hamletot idézte: .„Lenni vagy nem lenni?...” És lassan kitisz­tult minden. Egyszerű gon­dolatai támadtak: az embe­riség előtt két lehetőség áll: „Béke vagy béke”. Mosoly­gott, örült „Igen, csak így lehet!” — mondta Nézte a tévét, iszogatta a kávét Körmendi Lajos írva könnyen áldozatai le­hetünk annak a tévedésnek, mintha a közvélemény sze­mélyében két magasztosnak tűnő dolgot kapcsolnánk ösz- sze, amelyek aztán így egy­más fölerősített fényében ra­gyognak. Azt még inkább képesek vagyunk elfogadni, hogy minden politikai lépés logikus okfejtéssel is igazol­ható. De ez már határozottan új jelenség — és ezért erre érdemes figyelni —, hogy a tudományba vetett hit ko­rántsem rendítehetetlen a közvélemény szemében. Az atombombától a DDT- ig a tudomány már igen sok olyan eredményt mutatott föl, amelyek konkrét politi­kai fölhasználása nemcsak a fölhasználás mikéntjét, ha­nem egyesek szemében a tu­domány világmegváltó meg­ítélését is kérdésessé tették. Az ügy azonban annál szö­vevényesebb. A politika ál­talánosságán belül az ágaza­ti politikák intézményesen különböznek, ami a tudomá­nyos kutatással való együtt­működésben is differenciál­tabb szemléletet igényeL Nagy összefüggésekben biztonsággal állíthatjuk, hogy a politika nem azonos a tu­dománnyal, (bár ugyanakkor van politikai tudomány is), de a politika és a tudomány között szükségszerű valami­lyen együttműködés, ami az­tán kölcsönök felelősséget is föltételez. A politikai és a kutató munka eltérő minősé­gű és felelősségű munkák, de az eltérések a közös egy­másrautaltságon belül érten­dők. Tovább színezi e kap­csolatrendszert az összpoliti- ka és az ágazati politikák összetettsége. Az úgynevezett összpoliti- ka fogalma ebben az össze­függésben a szintetizáló és vezérlő, általános állampoli- tikára vonatkozik. Ez az a szint, ahol valamely ideoló­giai koncepció kereteiben, azok által meghatározottan a stratégiai súlyú céltételezé­sek kialakulnak. A mi ese­tünkben ez a magyar szoci­alista társadalom fejlesztése. Ehhez viszonyítva az úgyne­vezett ágazati politikák vi­szonylagos különállásukban — többnyire miniszteriális szervezetekben — államigaz­gatási értelmű munkameg­osztást jelentenek, és éppen ezeknek a sajátos politikai folyamatoknak az összefüg­géseiben testesül meg az a bizonyos összpolitika. Ilyen ágazati politikák, mint is­meretes, az iparpolitika, vagy az oktatás-politika, az agrár­Füredi fazekas Forog a fazekaskorong. Szűcs Imre tiszafüredi fazekas keze nyomán formálódik az ikerfazekakra emlékeztető edény, ebből „ikerváza”, modern lakások dísze lesz. A fiatal fazekas munkái az utóbbi időben több kiállításon arattak — megérdemelten — sikert politika, vagy a szociálpoli­tika. Az összpolitika egyik fel­adata éppen a politikai és a tudományos alternatívák egy­másra találásának biztosítá­sa, nem utolsósorban az ága­zati politikák konkrét ügyei­ben hasznosítható optimális döntések érdekében. Ehhez természetesen már eleve „a tudományosságra ■ nyitott” szemléletre van szükség. Az összpolitikai’ folyamatok irá­nyítói , saját tevékenységük­ben így, mint a tudományos kutatások megrendelői lép­nek fel. Azon kívül persze, hogy fölkészültségüknek el­engedhetetlen része a poli­tikai tudományokban való jártasság. Rz általános p°Híika------------------------------szintjen f őként a különböző társada*- lomtudományok eredményei értékesíthetők, amelyeket po­litikára összpontosított szem­lélettel, a marxista-leninis­ta politikai tudomány képes leginkább közvetíteni. A társadalomtudományok köz­vetlenül politikára irányuló elméleti alternatívái közül, a politikai vezetés szükség- szerű megkötöttségeinek és elméleti * fölkészültségének függvényében választhat va­lamilyen elképzelést a politi­kai tervezés segítségéül. Ilyen esetként fogható föl például, amikor a politikai vezetés az ipari és agrárgaz­daság arányosításának kér­désében, annak minden tár­sadalompolitikai következ­ményével együtt elkötelezi magát a leghelyesebbnek tar­tott variációi mellett. Mivel az „abszolút” igazságra a tudomány is legfeljebb csak törekszik, könnyen elképzel­hető, hogy mily nagy fölké­szültség kívántatik meg a politikustól magának a dön­tés tárgyának szövevényes­sége miatt, és milyen nagy a felelőssége, a döntés álta­lános társadalmi hatásait il­letően. Az összpolitikához képest az ágazati politikai döntések hatása és a felelősség súlya viszonylag kisebb. Bár he­lyesebb talán azt mondani, hogy más fajta. Mert igaz az, hogy az ágazati politikai folyamatok az összpolitika által megszabott kereteken belül csak egy részterületre vonatkoznak, de előre föl­mérendő hatásuk nem kevés­bé szövevényes. Valamely oktatáspolitikai döntés hosz- szú távon a társadalom szin­te minden területén befolyá­soló jelentőségűvé válhat. Mindenesetre a tudománnyal való itt más jellegű: sokkal speciálisabb elméleti alterna­tívák mérlegelésére van szükség; Az országos telepü­lésfejlesztési politika —mint tudjuk — önmagában is sok­ágú kérdéscsoport, de a dön­téseknél mégis elegendő né­hány szaktudományra korlá­tozni az érdeklődést. A sajá­tos kérdések miatt viszont jóval mélyebb, részletesebb áttekintés igényeltetik a vo­natkozó szaktudományokban az ágazati politikát folyta­tóktól. De mitől marad politika a bankügy, vagy a lakásügy? Miért nem tudományos ér­telemben vett szakemberek) irányítják csak a nehézipart, vagy a kereskedelmet? Egy elvont ésszerűség szempont­jából ez indokoltnak tűnne. De ha személyükben a köz­lekedés kérdéseinek tudósai egyben közlekedésügyi poli­tikánk irányítói is. elsődle­gesen mégis politikusok. Alapvető feladatuk nem a különböző elméleti javasla­tok igazságának eldöntése, ami azoknak a demokratikus megbízásoknak tesz eleget, amelyektől az általános poli­tikai programok meghatároz sódnak. A toronyházak gazdasá­gossági, statikai, esztétikai és életmódbeli problematikája például tudományos kutatá­sok tárgya, de ettől nem függetleníthető az építésügy. Ugyanakkor, mint ágazati politika, a megbízók-érdekel- tek társadalmi és regionális érdekeiből fakadó kiegyenlí­tő kielégítése értelmében, az építésügy lényegében politi­kai természetű folyamat Ha ideális lei?ne .-----------------------minden ága­zati politika és a vonatkozó tudományok együttműködé­se, az ágazatok viszonylagos elkülönültsége miatt még mindig megoldandó elméleti és politikai feladat az össz- müködés kérdése. Azaz min­denképpen az összpolitikai törekvések a természetes meghatározók. A tudomány és a politika általános össze­függéséből így a súlypont mindenkor általános politi­kánk tudományra vonatkozó nyitottsága, ami a minden­napi kényszerűségek köze­pette megóvhat a volunta- risztikus, vagy csak rövid távon praktikus döntésektől. A politika tudományosságát kívánni, vagy eseti jelleggel igazolni a könnyebb feladat A szocialista fejlődés embe­ri perspektívájában megva­lósítani: valódi politikai tett G , Cs. Béke vagy béke

Next

/
Oldalképek
Tartalom