Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-08 / 108. szám
1576. május 8. SZOLNOK MEGVET NÉPLAP 3 Asszonyok—brigádban Ha az ember azt hallja, hogy a baromfigondozó munkája piszkos is, nehéz is, legyint: ugyan, gondozni azokat a kis jószágokat? Piszkos? Hát istenem... Aztán egyszerre csak szembe találja magát a tényekkel egy baromfitelepen, például a tószegi Petőfi Téeszben. Egyszerre 170—180 ezer csirke van az 5 ólban. A nagyobbakban — 2 ezer négyzetméter alapterület —, egy műszakban két asszony, a kisebbekben — 1370 négyzetméteresek —. egy nő dolgozik. Egy műszak 12 óra. És ki gondolná, hogy ezek a pelyhes kis jószágok napos- baromfi korukban csak 35— 36 fokos melegben élhetnek (nyáron a gondozónők ezért 40—45 fokos páradús hőségben dolgoznak), hogy 24 óra alatt 45 mázsa takarmányt esznek meg, és, hogy egyhetes koruktól 14 napon át a nagyobb ólakban napi 6 hektoliter vizet isznak meg. A takarmányt, a vizet vödrökben, kézben viszik a csirkéknek az asszonyok. Amikor elszállították a baromfiakat, kézzel keik felsúrolniuk a hatalmas beton padozatokat, meszelni a falat, fertőtleníteni az épületet. „Szóval sterilbe vágni mindent, nehogy valami fertőzést kapjon az újabb szállítmány". Igen, nehéz munka, aminél nincs hétköznap, ünnepnap. Mert a jószágnak karácsonykor is. húsvétkor is enni kell. Miért mégis, hogy a baromfigondozók többsége évtizedeket tölt el azon a nehéz munkahelyen ? Szabó Józsefnél — Van annál szebb, mint nevelgetni azt a sok szép kicsi jószágot? Amikor meg felnőnek olyan az ól, mint egy fehér tenger. Csalt a tarajuk pi- roslik, a ' lábuk sárgállik. Gyönyörűek. Borsos Lászlóné: — Az ember megismeri őket. Nekem is van köztük mindig kedvencem. Id. Hatvani Jenőnél — Nehéz munka, piszkos munka, mégis szép. Én már nem tudnék meglenni nélküle. Látni, hogy kezünk alatt szépen nő a jószág. Ha meg elhullik közülük, káromkodik az ember, mint a záporeső, a tehetetlenségtől. Bene Józsefnél — Csináljuk. mert szeretjük. Tóth Imre telepvezető, egyben a Dózsa György szocialista brigád (a baromfigondozó asszonyok brigádjának) vezetője mondja: — Sokan úgy vélekednek, jól , keresnek itt a nők, azért csinálják. Igaz, megvan a tisztességes keresetük, körülbelül 40—44 ezer forint egy évben. De meg is dolgoznak érte. Ezt a munkát csak szeretettel lehet csinálni. Jól keresünk, — vallják az asszonyok —, de az legalább annyit ér, hogy tudjuk, fontos, hasznos, amit csinálunk. FONTOS ÉS HASZNOS Pontos és hasznos: az országnak mindenekelőtt. Erről a telepről az idén 1 millió Hubbard-baromfit szállítanak a feldolgozó iparnak. Ebből jócskán kerül exportra is, meg a mi asztalainkra is. Fontos és hasznos: a szövetkezetnek is. Az idén a baromfiágazat 30—32 milliós árbevételt hoz a gazdaságnak. Fontos és hasznos: az asszonyoknak úgyszintén, mert meg van a tisztességes jövedelmük a becsületes munka után. Meg az elismerés is. íme a kitüntetéseik: oklevél, zászló, bronz, ezüst, arany brigádérem, a szövetkezet kiváló brigádja cím és oklevél a kongresszusi munkaversenyben elért sikereikért — Mindenki nem lehetett ott az átadáskor. Akik éjszakások voltak, éppen csak átöltöztek, a nappalosok közül csak egy asszony maradt közülünk a jószágokkal. Mentünk be Szolnokra, az ünnepségre. / Olvasom a brigádnaplót: 1975. április 25. Brigádunk kongresszusi oklevél kitüntetésben részesült. Kaptunk Fele 24 ezer forintot Ebbői 16 ezret a brigádalapítók, a régóta itt dolgozók kaptak, ezerért a község óvodájának játékot vettünk, ezer forintot Eszes Anna esküvőjére, nászajándékra adtunk, 3 ezret takarékba tettünk. — Nyolcezer forint nagy pénz, miért nem osztották szét azt is? — Nem vagyunk mi olyan szegényele, nem nélkülöztük meg azt a pénzt De látni azoknak a gyerekeknek a boldogságát. A kisunokámat, ahogy fölkapta azt a fürdethető babát. Az mindennél többet ért — érzékenyült el Hatvaniné. KÖZÖS AKARATTAL — Közös1 akarattal döntöttünk így, mert így láttuk helyesnek, — magyarázza Borsosné, a brigád „pénzügyminisztere”. Külön pénztáruk van ugyanis: gyűjtik a papírt, a hulladékot, eladják a MÉH-nek, és a pénz a közös kasszába megy. „Két- három év múlva már nyugdíjasaink lesznek, szeretnénk nekik emlékként valami értékes ajándékot venni”. És mivel Hatvaniné férje a szolnoki MÉH-nél dolgozik, „egyengeti” az asszonyok gyűjtögető életmódját. — A többiek férje? — Többségűit Szolnokon dolgozik: a Cukorgyárban, a Vegyiművekben. Ki itt, ki ott. Mi vagyunk a parasztok. — Tehát a családok... — Parasztok. — No de a férjek csak iparban dolgoznak. — Ez igaz. Ók a családfenntartók, de mi keressük a kenyeret —■ replikáznak értetlenségemre nevetve az asszonyok. — Mi fizetjük a községfejlesztést, a háztájiból van takarmány a háztáji jószágnak. — Az uram is csak paraszt, mert ő bajlódik otthon a jószággal — így Borsosné. — Nálunk aztán nem — vág közbe Hatvaniné. — A háztáji jószág is az én gondom. — A többiek neki adnak igazat. Falun még mindig az asszonyé a nagyobb gond, a több munka. KÉT MŰSZAK — Hogy él ma a falusi asszony? — Hogy? Hajnali 4-kor, fél 5-kor kelünk, ellátjuk a jószágot, a családot. És ha letelt a 12 órás műszak, még otthon vár a munka. Ha meg éjszakások vagyunk, reggel 6-kor hazamegyünk, első a család, a jószág, a lakás, és csak aztán fekszünk le néhány órára. — Muszály igy élniük? — Higgye el, jobban eszik a malac, ha mi adunk neki enni. Meg nem is tudunk már meglenni enélkül. Ebben nőttünk fel. A fiatalok, a gyerekeink már biztos másként csinálják. — A háztáji jószág a spórkassza, és őszintén szólva a pénz is kell. Üj bútorra, függönyre, tévére. Már központi fűtést szeretnénk a lakásba. Aztán szeretjük a szép ruhát is. Igényünk nekünk is van. A fiam jókat nevet, ha mesélem, hogy amikor az apjával annakidején az új házba költöztünk, két targoncával el tudtuk vinni az összes holminkat. — Elnéztem a minap, a szomszédunk kapálni tanította a hatodikos kisfiát. Amikor én 12 esztendős voltam, már napszámba jártam. Sokan voltunk testvérek, és élni kellett valamiből. Elmeditálgatunüc a sors változásán. Azon például, hogy valamennyien sokáh voltak testvérek, de nekik csak egy vagy két gyerekük van. A fiataloknak pedig már újra három-négy gyerek a i,tervük”. Miért? Borsosné szerint „mert az 50-es években nagyon szegények voltunk”. Szabóné azt mondja:” Én voltam a testvéreim között a legnagyobb, a kicsiket nekem kellett peszt- rálni. meguntam, nekem elég egy is”. Hatvaniné mosolyog: „Mikor szültem volna? Az uram oda volt a háborúban. Amikor hazajött, már nem voltam nagyon fiatal. Egy fiút hoztam a világra. És kapálhattam gyerekkel a hátamon. Most könnyű, van óvoda, gyerekgondozási segély”. — Talán ezért is dolgozunk olyan sokat, hogy a gyerekeinknek könnyebb legyen. Hisz amit keresünk, odaadjuk nekik: lakásra, autóra, — szól csöndesen Benáné. — És azért is értjük meg egymást olyan jól ebben a brigádban, mert olyan egyforma az életünk. HÁTTÉRBEN A TENGER Erről a megértésről, egyet akarásról vall a brigádnapló is. Közös névnapok, kismamák látogatása, színház, üdülés. Osztózás egymás örömében, bánatában: „Amikor apám meghalt, a társaim dolgoztak helyettem, két műszakot vállaltak egyfolytában, és koszorút hoztak apám temetésére” — írta a naplóba Borsosné. „Opatijá- ban üdült május 22-től 28-ig: Bakos Györgyné, Bendó Józsefivé, Bene József né, Földi Lászlóné, Király Józseíné”. A színes képen öt boldogan nevető asszony, háttérben a tenger. Feljegyzés a továbbképzésről : mindenki részt vett a szakmai oktatáson. Űjabb bejegyzés: Lenin-em- lékünnepséget tartottunk a telepen... — Látja. még se jól mondtuk az előbb, — mondja Benéné. — Mert ki gondolt arra valamikor, hogy mi még külföldre is eljutunk. Meg, hogy így fogunk élni. — Bizony, a régi időkhöz képest mi már nagyságák vagyunk — nevet Hatvaniné. — Már nincs kemence a háznál, a péktől vesszük a kenyeret, és hajat csináltatni is Szolnokra járunk. — Jó, hogy közel van a város ? — De még mennyire. Mindent ott vásárolunk be. Naponta 21 buszjárat van innét Tószegről Szolnokra és visz- sza. Igazán jó a közlekedés. Egyet nem értek: — Hogy lehet az. hogy férfi az asszonybrigád vezetője? Nevetés csattan: — Az a jó, mert tányér kanálcsör- renés nélkül nincsen. Itt is előfordul vita. idegeskedés és a „gazdánk” nyugodt ember. És ami a legfontosabb, ő közöttünk a legjobb szakember, érti a dolgát. A ..gazda" a brigádvezető azt mondja erre: ZOKSZÓ MÉLNÜL — Ezekkel az asszonyokkal sokszor jobb együtt dolgozni, mint a férfiakkal. Családanyák, háztartást vezetnek, háztáji jószágokkal kínlódnak, és mégis, ha a 12 órás műszak után még tovább kell dolgozniuk, mert mondjuk csúszik a szállítás, megértik és zokszó nélkül csinálják. — Azt mondjak, az asszo- nyolcnak hamarabb eljár a szájuk... — erősködöm. — Van benne valami — vidámodnak meg újra az asszonyok. — De pletykál- kodni nem érünk rá. Falun sincs már úgy. mint régen. Már az öregasszonyok is inkább a tévé elé ülnek este. Nem járnak össse morzsolni ahol aztán ú<Tw pergett a szó, mint a kukoricaszem. Ha van is szóbeszéd, az inkább zárszámadás körül: mennyi lesz a háztáji művelési díj, mennyi az osztás... Búcsúzáskor még körüljárjuk a telepet. Az egyik ólban vékony gesztenveszín- hajú asszony lép hozzám: Hegedűsné vagyok. Ne haragudjon, hogy nem mentem oda beszélgetni, de éppen etetnem kellett... Varga Viktória Éjjel-nappal öntöznek Tavaszi hajrá Mezőhéken A mezőhéki Táncsics Tsz-ben végeztek a búza vegyszeres gyomirtásával. A termelőszövetkezet saját növényvédelmi repülőgépe mintegy 3 ezer hektár gabonára szórta ki a gyomirtó- szert. Jelenleg a 700 hektáros cukorrépatáblán dolgoznak a gazdaság gépei: a sarabolási munkáknak már több mint a harmadrészét elvégezték. A közelmúltban hullott ugyan csapadék, de a növényeknek ez nagyon kevés volt, ezért 20 öntözőegység szinte éjjel-nappal szórja a mesterséges esőt a földekre. A berendezések egy nap alatt megközelítően száz hektárt tudnak öntözni. A téesz ezer hektár területű lucernásában is dolgoznak néhány napja. Megkezdték az értékes takarmány kaszálását, amelyet a gazdaságban már több éve működő — napi 150—180 mázsás teljesítményű — lucemaszárító berendezéssel szárítanak meg. Heti Jegyzetünk Könyvcsekk Bizonyára sokunkkal előfordult már, hogy a könyvesboltban nem tudtuk megvásárolni mindazokat a könyveket, melyeket szívesén hazavittünk volna. Éppen nem volt nálunk pénz, vagy volt, csak nem eleg — és még sorolhatnám az okokat tovább, de nem teszem, mert mindennek immár vége... A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat szerdán sajtótájékoztatón jelentette be, hogy május 14-től bevezeti a könyvcsekket. A könyvcsekk — 17 lapból állő, 1000, illetve 2000 forint értékű vásárlást biztosító csekkfüzet — az eddigi gyakorlattól és hagyományoktól eltérő, újszerű szolgáltatás. A vásárlás és a törlesztés a csekk-könyv szelvényeivel történik, s lényeges, hogy a részletfizetési kedvezményt kamat nem terheli, a vállalat mindössze háromszázalékos kezelési költséget számít fel. A könyvcsekk-tulaj donee a korlátlan vásárlási lehetőség mellett egyéb kedvezményekben is részesül. Díjmentesen megkapja, az összes propaganda kiadványt, bekapcsolódik ,a könyvkereső szolgálatba, a különösen népszerűnek ígérkező kiadványokra pedig elő- jegyzik igényét. Az új szolgáltatástól természetesen a könyvterjesztő vállalat is előnyöket remél. Az illetékesek abban bíznánk, hogy ezzel egyszerűsödik a bolti adminisztráció (a folyószámlás vásárlás ugyanis megszűnik), s ami ennél is fontosabb, hogy a korábbinál szorosabb kapcsolat alakul ki a vásárlók és az üzlet között- A könyvcsekk remélhetőleg új vevőket is toboroz, bár a hazai könyvterjesztőknek most sem kell szégyenkezniük az eredményeik miatt. Magyarországot a legnagyobb „könyvfogyasztók” között tartják számon Európában, s ez részben az ő munkájuk, a könyv- csekkhez hasonló ötletes kezdeményezések, szolgáltatások érdeme. H. D. Az SZMT-hez látogatott az észt gtáitmunkásMiildöttség Tegnap délelőtt a megyei tanácsnál tett látogatással kezdődött a Vaino Kari Genrihovics, az Észt KP Központi Bizottsága titkárának vezetésével megyénkben tartózkodó észt pártmunkásdelegáció programja. A találkozón — amelyen a megyei tanács tisztségviselői vettek részt — dr. Hegedűs Lajos elnök fogadta a küldöttséget. A baráti hangú, szívélyes eszmecsere után a megyei tanács elnöke elkísérte a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsához a vendegeket. Az SZMT-nél Papp Lajos titkár fogadta az érkezőket, majd bemutatta a találkozásra meghívottakat: Sipos Károlyné titkárt, Zentai József pártalapszervezeti titkárt, Kiss Ferencet, a TVM és Veress Lajosáét, a Május 1. Ruhagyár szb-titkárát. Csakhamar élénk eszmecsere alakult ki vendégek és házigazdák között a megyében folyó szocialista munkaverseny mozgalomról. Papp Lajos többek között tájékoztatásul elmondta, hogy a munkások és a műszakiak 82—86 százaléka, több mint hetvennyolcezer dolgozó vesz részt a szocialista munkaversenyben. A szocialista brigádmozgalom több mint 55 ezer embert fog össze a megyében. Tevékenységükre jellemző, hogy a IV. ötéves terv időszakában több száz millió forintot takarítottak meg anyagban, energiában, 250 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek, a beadott és elfogadott újításaiknak haszna meghaladja a 130 millió forintot. A vendégek kérdéseire mindkét üzem szb-titkára részletesen beszámolt arról, hogy saját gyárukban hogyan szervezik a munka- versenyt, mit tesznek a dolgozók a termékek minőségének állandó javításáért. A delegáció megyénkben tartózkodása idején arra is mód nyílik, hogy Vaino Kari Genrihovicstól megtudjuk, milyen célok érdekében szervezik napjainkban szovjet Észtországban a munka- versenyt. Mint mondotta: az SÉKP XXV. kongresszusa két különösen fontos célt tűzött a soknemzetiségű ország gazdasága elé. Növelni a termelés hatékonyságát, és állandóan javítani a termékek minőségét. A munkások most ennek érdekében, olyan új jelszavak jegyében kezdeményeznek versenyeket, amelyek elősegítik e célok megvalósítását. Így született meg az a jelszó, hogy „A munkások garantálják a minőséget”. vagy a „Ne legyen melletted egyetlen lemaradó sem” jelszava. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a munkások erkölcsi felelősséget vállalnak egymásért, , egymás munkájáért. Van olyan kezdeményezés is. hogy a műszakiak segítsék a munkásokat, hogy megismerjék az új technológiákat, magas színvonalon tudják alkalmazni az új technikát. Mindezt a jó minőségű munka érdekében. Egyébként a Szovjetunióban így az Észt Köztársaságban is — a versenyek fő formája a kommunista munkabrigádok tevékenysége, A tegnap délutánt az észt pártdelegáció a Középtiszai Állami Gazdaságban töltötte. Távolról indiántábor wigwamjainak látszanak a nagyiván—tiszaőrsi Petőfi Tsz nádfeldolgozó telepének kévékből összerakott kúpjai A tsz tocsogós. vízjárásos területeiről összesen 280 ezer kévét takarítottak be az értékes vízinövényből, amelyből a feldolgozótelepen pallót, szövetet és az exportelőírásoknak megfelelő kévét készítenek. A nádfeldolgozásból és értékesítésből ebben az évben 3 és fél millió forint bevételre számít a szövetkezet. Képünkön: Pocok Lajos és Farkas István az export kévék „huzalozását” végzi /.
