Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-07 / 107. szám

I97(J. május 7.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Örvendetes kiállítás ünneprontó gondokkal

A MEZÖTŰRI Kiállító- csarnokban az elmúlt vasárnap nyílt meg a VIII. amatőr ipar- és népi díszítőművészeti Isiállítás. A szakmai zsűri csak a szigorú művészi mértékkel elfogadható alkotásokat javasolta kiállításra, ezért bár kevesebb művel találkozunk, mint az előző esztendőkben, a színvonal egységesen ní- vósabb. De a rendezők számára is könnyebb feladatot jelentett az anyag elosztása: a bemutató elegánsabb, szellősebb elrendezésben kerülhetett a közönség elé.

örülünk, hogy megyénkben ilyen sok amatőr, vagyis az értelmező szótár szerint „műkedvelő” alkotó tevékenykedik. Bár a kiállító keramikusok jó része valamely szövetkezetünkben fazekasként dolgozik, hivatása- mestersége az agyag formálása, tehát egyáltalán nem csupán műkedvelőként alkot, örülünk annak, hogy a kitartó munka bizonyságaként több régi ismerőssel találkoztunk, s annak is, hogy még mindig akad új jelentkező. Am semmiképp sem értjük, miként került az ipar- és népi díszítőművészet anyagához a népi-naiv faragott faszobor? Bár témájánál fogva még kevésbé bántotta a szemet a mázas cserepek, edények mellett bemutatott paraszti jeleneteket idéző szobrok sora, mint a kifejezetten iparművészeti műfajú batik munkák és a népi hímzések zavaró egy- másmellettisége. A kiállított darabok külön külön és egy- egy műfaj együttesen is figyelmet érdemel. Csak dicsérni lehet a mezőtúri művelődési központ és a város évek óta folyó szorgos tevékenységét,' amellyel fórumot teremtenek a nem hivatásos alkotók Számára. Nem az ő dolguk az elvek tisztázása, ez a szakemberek feladata. Jelenleg éppen azoké, akik a beküldött munkák zsűrizését már évek óta végzikAz elmúlt esztendőben is felvetettük, milyen problémákat okoz a képzőművészet, népi naiv művészet, népi díszítőművészet összekeverése nemcsak az, alkotók számára, akik sok esetben nem tudják eldönteni, a tavaszi vagy az őszi seregszemlére küldhetik be alkotásaikat, de a műfaji kérdésekben többnyire tájékozatlan közönség számára is. Ne felejtsük el, a kiállítás az ismeretterjesztés egy speciális fajtája. S hasonlóan a nyomtatásban megjelent szó hiteléhez, a tárlatok is elfogadható tényként kínálkoznak a néző számára. Azaz ha iparművészetként szerepeltetünk fából faragott szobrászati munkát, akkor azt a szakmailag tájékozát- lan néző a továbbiakban iparművészetként fogja számon tartani. Holott ezeket a műveket a képzőművészeti alkotásoktól csupán a művek létrehozójának ösztönös, naiv szemlélete választja el. S miután a szükséges művészeti tanulmányokat végzett képzőművészek közül is jó- néhányan követik a jobb szó híján naivnak nevezett irányt, megkülönböztetésükre nevezzük a jószerével idősebb emberek ösztönös invencióval faragott szobrait, az „akadémikus tudományt” láthatóan nélkülöző festményeit, rajzait naiv népi alkotásoknak.

De ki is vitatná el Katona József szántó ökreitől, szekeret vigyázó ostoros parasztjaitól, Kovács Károly rokkant katonájától, csirkét etető p a rasztass z on y á t ó 1 a mesélőkedvű, vérbeli zsáner- szobrok rangját? S melléjük kívánkozna Túrkevéről Füleki Gábomé, a törökszentmiklósi Kada István hasonlóan eredeti fantáziával, ösztönös tehetséggel festett képeinek sora. Ám lehet, az ő festményeik majd az őszi képzőművészeti bemutatón kerülnek falakra.

Tevékenységük a „nem hivatásos”, az „amatőr” fogalmát nem sérti. Az eredményt nézve munkáik ugyanúgy nem díszítő funk- ciójúak, hanem önálló esztétikai értékeket hordozó képek, szobrok. Valójában csupán a stílusuk más. Miért hát e hol ide, hol oda: azaz sehova sorolás?

A népi díszítőművészet: díszítő faragás, hímzés, intarzia és a népi iparművészet vagyis a fazekas-kerámia önmagáért beszélve válik el a kiállításon az ipar- művészeti alkotásoktól: fali szőnyegtől, hátiktól, fém dísztárgytól. Funkcionális szerepük hasonló akár falat, lakásbelsőt vagy öltözéket díszítenek, különféle célra használható dobozt dekorálnak, étkezéshez használhatók. A különbség stílusukban van, a népi iparművészet illetve díszítő művészet formai-motívumbeli ragaszkodásában népművészetünk hagyományos elemeihez. Tehát ha elfogadjuk a kiállítást szervező alapgondolatként a funkciót, akkor a naiv népi szobrok semmiképp sem tartoznak ide. Ha pedig a stílus adja a válogatás fő vonalát, akkor a képző- és iparművészet kívánkozik együvé, és a népi iparművészethez, népi díszítőművészethez sorolhatjuk a megjelenő motívumok hasonlóan naiv jegyei miatt a naiv népi ábrázoló művészetet

TISZTAZOTTABB elvek szerint meghirdetett és rendezett tárlat tisztább képet ad a különböző műfajokban tevékenykedők munkásságáról is. így a mezőtúri kiállítás vegyesen bemutatott munkáinak valódi értékét csak hozzáértőbb nézők fedezik fel. Azok viszont ismételten bosszankodnak a műfaji zagyvaságon.

jri Mária

Szolnokon

Új épületet kap a kisegítő iskola

Szolnok általános iskolai hálózatának nagymérvű fejlesztése kívánatos, mivel a tantermek kihasználtsági foka jóval magasabb az országos átlagnál, s a több műszakos tanítás nem kedvező az oktató-nevelő munka szempontjából. A beruházások ütemét természetesen nem az igények, hanem a lehetőségek határozzák meg. Azokat figyelembe véve igyekszik a városi tanács a legégetőbb gondokon segíteni

A kisegítő iskola a közeljövőben szintén új épületet kap. Jóváhagyták beruházási programját, kivitelezési tervének készítése folyamatban van. Az építkezés megkezdése a városi tanács jövő évi tervében szerepel. A 24 millió forintba kerülő 12+2 tantermes új intézményre nagy szükség van. A kisegítő iskola növendékei aládúcolt termekben tanulnak, megfelelő foglalkoztatásukra teremhiány miatt nines lehetőség. Korábban a

városi tanácsnak csak arra volt módja, hogy egy régi épületben létrehozza a kisegítő iskolát. S ez már egymagában nagy szó volt, hi- .szen a különböző okok miatt évfolyam társaiktól bizonyos fokig hátrányba kerülő gyermekek ezáltal alaposabb képzésben, megfelelő gondoskodásban részesülhetnek. Az épület felújítására százezreket költöttek, de ez csak átmeneti megoldást jelentett. Ezért örvendetes, hogy á kisegítő iskola új helyének kisajátítása is megtörtént már. A szanálás megkezdése 15 lakás függvénye.

Ebből is következtetni lehet a városi tanács gondjaira egy-egy új beruházás megkezdésénél, hiszen a kisajátítás mellett lakások biztosítására, közművesítésre is gondolni kell.

A városi tanács építkezéssel járó gondjain eddig is sokat enyhített a lakosság, az üzemi dolgozók társadalmi munkája. A kisegítő iskola építéséhez már ajánlottak fel társadalmi munkát. Az építkezés kezdetére bizonyára sokasodnak a segítő kezek...

S. B.

Nemcsak új iskolák építését, hanem a régiek bővítését is elősegíti. Az idén például a Ságvári úti általános iskolát kilenc teremmel, a Tallinn körzetit nyolccal bővítik. Folytatják a József Attila úti 22 tantermes intézmény építését. A munka a következő hónapokban látványosabb szakaszához érkezik; az alapozás után most húzzák fel a falakat. Az épület használatba vételére azonban az idén még nem kerül sor.

Az új intézmény elkészüléséig ilyen körülmények között tanulnak a kisegítő iskola növendékei

Félmillióval több néző a magyar filmeknél

Őszi újdonságok

Ügy tűnik, máris mutatkoznak a játékfilmgyártás átszervezésének első eredményei : a filmfőigazgatóság mérlege szerint az eiső negyedévben csaknem félmillióval több nézője volt a magyar filmeknek, mint az előző év hasonló időszakában : összesen négy és félmillió jegyet váltottak a mai magvar filmalkotásokhoz. '

A filmfőigazgatóság megítélése szerint javult a magyar film és közönségének kapcsolata, s különösen örvendetes, hogy a frissen regisztrált film-, „slágerlistán” különböző műfajú, témájú, más-más közegben játszódó más-más élményvilágot megragadó alkotások szerepelnek. Ranódy László Árvács- ká-ját 400 ezren látták. Öröm és siker Grunwalsky Ferenc Hernádi-adaptációja, a Vörös rekviem. Történelmünk, a forradalmi munkásmozgalom egy tragikus epizódját ábrázolja a mű. Teljesen más világba kalauzolja nézőit Zsombolyai János Kenguru című, derűt, jó életérzést árasztó filmje.

Változatosságukkal, témagazdagságukkal, s közös jellemzésként — igényességükkel tűnitek fel azok az alkotások, amelyeket ősztől láthatnak majd a mozinézők. Fábry Zoltán az Ötödik pecsét-je Sánta Ferenc kisregényéből merít, Szabó István ezúttal is önéletrajzi ihletésű filmet készít, címe: Budapesti mesék. Gábor Pál Járvány' című munkája azt boncolgatja, hogy mit jelentett a másfél évszázaddal ezelőtti Magyarországon forradalmárnak lenni.

A minden bizonnyal táblás házak hosszú sorozatával „mond véleményt” a közönség Várkonyi Zoltán új, kétrészes Jókai-adaptá- ciójáról, a Fekete gyémántokról. Hasonló fogadtatást remélhet Bán Róbert rendező Mikszáth-feldologozása, a Kísértét Lublón. Két magyar—-szovjet kooproduk- cióban készülő filmet is műsorra tűznek: a Jurij Ozerov rendezte monumentális film-eposz, a Kommunisták című négyrészes film * magyar részét és a Zahariasz rendezte „Fedőneve Lukács” című Zalka Mátéról szóló történelmi filmjét láthatják a filmbarátok.

A szerénység örömével

Ballagókhoz és szüleikhez

Az én korosztályom még abban az időben készült a ballagás felejthetetlen napjára, amikor a lányok télen kötöttvagy flórharisnyában, melegítőben jártak iskolába és matrózblúzban, rakott szoknyában táncoltak az érettségi bálon. Mi, fiúk — az átlagszülők átlaggyerekei — az apánkról ránk szabott ruhában feszítettünk, és komolyan mondom, hogy egynémely osztálytársam a sötétkék öltönyéhez kénytelen volt barna cipőt felvenni, mert más nem volt neki.

Most, hogy szombaton ballagás lesz, örömünnep, miért ne juthatna eszembe sok szép emlék között, hogy a „kényszerszerénység” ruháiban is boldogok voltunk, pedig a legtöbbünk a jeles érettségi bizonyítványért is csak puszit kapott, semmi mást. Mondom, semmi mást, de az ma sem mindegy, ma is szívet melengető, hogy az apánk férfias ölelését, az anyánk csókját kaptuk jutalmul. Hogy teljesen az igazat írjam, az egyik társamnak, a Füredinek órát vett az apja, aki orvos volt.

A mi osztályunk a húszéves találkozóra készül, kamaszodnak a gyerekeink — ez is pontosan jelzi, de régen volt, amikor a lányok flórharisnyában jártak, meg flanellhlúzban, s a női fodrászatnak még a közelébe sem mentek, nemhogy pénzt kértek volna rá.

Ma már nem húznak miniket a régi gondok, (és megvan az erőnk az újak megoldásához) szép ruhát, a legújabb divat szerint valót lehet venni, és a család pénzéből is jobban futja rá (bár egy-egy szülő hónapokig takarékoskodott, hogy az érettségiző lányát, fiát szépen felöltöztethesse), de úgy látom, a jólét közepette is lehetne szerényebben. Versenyezni sem kellene egészen a flancolásig, többet kierőlködni a van- nál, tehát miként a hétköznapokon, most sem szégyelleni, hogy a „takaró" csak az ünnephez szépen illő kicsivel hosszabb. Ismerek családot, amelyik OTP-kölcsönt vett fel az érettségi ajándék megvásárlására... és konkrétan tudok róla, az egyik csemetének autót ígért a papája, ha felveszik az egyetemre.

Akkor nem tettem szóvá, de hogy alkalom kínálkozik újra; közreadom egyik fiatal középiskolai tanárnő szavait: „Az érettségi bálban nem mertem felállni az asztalunktól; a lányok nagyestélyiben, felékszerezve tündököltek, jómagam meg... Egyike-másika nyolcszáz forintos anyagból varratott báli ruhát. A szülein nem volt annyi érték, mint rajta.” Kinek jó ez?

Itt van hát a ballagás ünnepe, az érettségi felnőttkort nyitó mérföldköve. Ügy kellene most viselkedni diáknak és szülőnek, hogy az folytatható is legyen: mindenben túlzás nélkül, szerényen, takarékosan. Van ebben az igényben egy általános mozzanat, az, hogy az életszínvonalunk szintén szerényebben, mértékletesen emelkedik a következő években, jó volna tehát, ha a családok gazdálkodását is az észszerű takarékosság jellemezné. Az allűröktől, flancolási vágytól mentes, okos, a napjainkat értelmesebbé varázsoló, az emberileg gazdagító életvitelre kellene berendezkedni. A gyerekeinket is erre kell rászoktatni, nevelni. ^Karnis, gyenge érv a „hát a gyerekemtől vonjam meg” vágy a másik oly ismerős, gyakran elhangzó „hadd legyen jobb sora a fiamnak, mint nekem volt”.

Jobb lesz, mindig jobb lesz nekik, ha mi, felnőttek jobban és jobban dolgozunk, s ha ők a saját boldogulásukat majd jobb és jobb munkával termelik, teremtik meg. Nem ebből kell érettségi, ballagási előleget fizetni, hanem abból, ami már megvan, s ha az ünnepi életfordulóhoz kenyér helyett kalács kerül az asztalra, s az érettségi bizonyítványhoz nem több a születésnapi ajándéknál, akkor is egy életre emlékezetes marad számukra a május 8-a, az alma mater, s az érettségi bizonyítvány dátuma.

Azt is mondjuk néha, hogy nem az ajándék értéke a fontos, hanem az, hogy kedvesek voltak hozzánk, nem feledkeztek meg rólunk. Az öröm forrása most se a ruha, az ajándék ára legyen. Még akkor se, ha érettségiző lányunknak, fiunknak szeretnénk meglepetést szerezni, örömet szerezni.

Talán nem tévedek, ha megkockáztatom, a munkahelyünkön eszerint kellene névnapot köszönteni. így kellemes marad a megemlékezés éveken át, s nem válik be nem vallot- tan terhessé annak, aki ad, annak sem, aki kap.

Azt hiszem, a mi gyerekeink nem szeretnek hálálkodni, még a szülőknek sem. Meglehet, számukra így lenne valóban a ballagás, az érettségi szerényebb kerete nagyobb, önfeledt boldogság. Nem szólván — de igenis érettük is szót emelve — a szerényebb jövedelmű családok gyerekeinek a hivalkodással el nem rontott öröméről. Ok is a ballagok, ők is az érettségizők között vannak.

F. P.

Á makrancos hölgy

Ma bemutató a Szigligeti Színházban

Ma este Shakespeare vígjátékát, A makrancos hölgyet — ha úgy tetszik „a makrancos Katát” — mutatja be a szolnoki Szigligeti társulata.

Csoda szép háború ez, csak mindig ilyennek legyünk részesei, ahol fegyverropogásként csattan a kacagás. De méigs háborúsdi, két ember küzdelme minden ellen, ami közöttük van. Csata egymásért, Shakespeare zseniális lélektani ábrázolásában. felülmúlhatatlan színpadán.

De mégsem a korabeli angol „deszkákon”, az al- bioni ködös tájak mérsékletességével folyik a játék, hanem napfényesebb ég alatt, ahol nagyobbak a szenvedélyek, ahol hangosabb a vidámság.

Páduába. az olasz kisvárosba vándorszíntársulat érkezik... A krónikádnak, aki a főpróba láttán mindenkit színházba hívogat, aki csak szereti közelről látni, hogy milyenek vagyunk mi emberek, aki élvezi a nemes kacagást, nincs jogi a történésről többet mondani. A rendezőre Valló Péterre bízza, mit tart fontosnak közölni az előadásról.

— Kata és Petrucchio

nagy lobogással égő emberek, erős jellemek, de úgyis mondhatjuk: nagy természetűek. Káprázatos közöttük a harc.

— Világirodalmi példák sora is bizonyítja: minél erősebb két ember között az érzelmi töltés, annál nagyobb a vonzás vagy a szakítás.

— A makrancos hölgy ebben a témakörben azt hiszem csúcs. Kata „páncélt ölt magára”, amelyen sündisznó tüskék vannak, így védekezik a sérülések ellen. Petrucchio viszont észreveszi a lány alakjában a gyöngyszemet, amelyet erős kagyló rejt.

— Dramaturgiai törvény is: minél nagyobb a szerelem, annál erősebb a harc. De ez tragikus elem. Shakespeare viszont csodálatos

emberismerettel egy vígjáték keretében mondja el mindezt.

— A katarzis itt is megvan, csak a folyamata más, amilyenek a történések igazsága.

— A beszélgetés közben „vásári színjátékot” említett. A szó igaz értelmében idézem tehát: commedia deli’ arte stil?

—Egy kicsit, de Shakespeare Globe színházának hagyományait is megjelenítjük, sőt a magyar színművészet ekhós szekérbeli világát is.

— Kata: Csomós Mari, Petrucchio Piroth Gyula. Ez úgy hiszem szereposztásbéli telitalálat. Nagy bravúr lehetőség a két nagyszerű színésznek.

— Örülök, hogy kimondta, én neon akartam, de magam is így gondolom. Remélem a közönségnek is ez lesz a véleménye.-ti-