Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-05 / 105. szám

1978. máfcgy 5. SZOLNOK MEGYF.T NÉPLAP 3 Közös téma a szocialista munkaverseny Az észt pártküldöttség Martfűn Virágokkal, szives baráti *z.oval fogadta tegnap dél- ■előtt a martfűi Tisza Cipő­gyár művelődési házában több szocialista brigádvezető a megyénkben tartózkodó Vaino Kari Cenrihovics, az Észt Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága titkára ve­zette küldöttséget. A vendé­geket elkísérte dr. Soós Ist­ván, a megyei tanács elnök­ihelyettese. Ott volt a foga­dáson Nádas József, a szol­noki járási pártbizottság el­ső titkára is. A kölcsönös bemutatkozá­sok után H. Nagy Mihály ke­reskedelmi igazgató mutat­ta be röviden hazánk legna­gyobb cipőgyárát, ahol ma már mintegy hétezer ember < Igozik. Hangsúlyozta, hogy az új tervidőszakban még nagyobb feladatokat kíván­nak teljesíteni, mert 1980-ra el akarják érni az évi 2,7 milliárd forintos termelést. Csakhamar élénk eszme­csere alakult ki a vendégek és a résztvevő brigádvezetők, ez üzem párt- és szakszerve­zeti vezetői között. A fő té­ma : hogyan szervezik a gyárban a szocialista mun- kaversenyt, hogy értékelik a végzett munkát, milyen nyilvánosságot biztosítanak a versenyformáknak. Szabó Attila sz-tifikár válaszából kiderült: nincs olyan mun­kás, vagy szellemi dolgozó az üzemben, aki ne kapcso­lódna be a verseny valame­lyik formájába. A szocialista brigádokban kétezerhétszá- y.an dolgoznak. Közülük lett ez idén a Népköztársaság Ki­váló Brigádja kitüntetés tu­lajdonosa a Tyereskova bri­gád tizenkét asszonya. Pál- szabó Istvánná, a Zemplén Géza brigád vezetője — amelyben mérnökök, techni­kusok, fizikai munkások egyaránt dolgoznak — el­mondta, hogy sikerült nekik kidolgozni olyan termelési eljárásokat, amelyekkel pó­tolni tudja a gyár a drága Importanyagokat és ame­lyekkel egy év alatt 20 mil- i líó forint megtakarítást ért i «1 az üzem. f — Milyen konkrét felada­tunkat vállalnak a brigádok? — kérdezte a delegáció veze­tője többek között. i Látogatás az üzemben; a kcp jobboldalán Vaino Kari Cenrihovics Szabó Lajosné, a Tyeres­kova brigád vezetője magya­rázta el részletesen, hogy ők az idén 11 ezer párral több felsőrészt akarnak készíteni a tervezettnél, egy százalék­kal f javítják a minőséget, és fő céljuk mindezek mellett az ésszerű anyagtakarékos­ság. Azt már Komáromi Bé­la, az üzemi pártbizottság titkára tette hozzá: szakmán belül a megengedett rekla­mációs arány 3—4 százalék. A gyárban most 0,44 száza­léknál tartanak. Mindenkép­pen el akarják érni, hogy a szocialista országokba ex­portált lábbeliknél a rekla­mációk ne érjék el az egy százalékot. Szó volt arról is, hogy a brigádok az üzemi pártbizottság, a szakszerve­zeti bizottság és a gazdasági vezetés által kiadott irány­elvek ismeretében — ame­lyek az üzem előtt álló fel­adatokat tartalmazzák — te­szik meg felajánlásaikat. Versenyeznek-e egymással az azonos szakmákban dolgo­zók? Miben különbözött a Tyereskova brigád a többi­től, hogy elnyerte a nagy kitüntetést? Hogyan kapcso­lódnak a munka versenybe a szellemi dolgozók? — hang­zottak a vendégek kérdé­sed. A brigádvezetők a vá­laszadás mellett szintén kér­deztek: Van-e különbség a szovjet és a magyar üze­meikben folyó munka verse­nyek között? Miért érdekli ennyire a vendégeket a ver­senymozgalom szervezését? Vaino Kari Genrihovics válaszolt: — Delegációnk speciális feladata, hogy itt önöknél a munkaverseny pártirányítását tanulmányoz­zuk. Ez a beszélgetés na­gyon hasznos volt, sokat se­gített nekünk abban, hogy jobban megértsük az önök ongádmozgalmát, amely • méltán híres és amely átfog­ja szinte egész Magyarorszá­got. A beszélgetés végén a de­legáció egy Lenin-portrét ajándékozott a gyár kollek­tívájának, aztán Klusnyiko- va Manefa Alekszejeva. a narvai Krengolszkajá Manu-, faktúra textilipari kombinát — ahol 11 ezer nő dolgozik — kézműipari üzemének párttitkára. . kendődskéket adott ajándékba a ’ jelenlevő martfűi nőknek.. A beszélgetés végén gyár­látogatásra került sor. Dél­után a vendégek és kísérőik a rákócziíalvi Egyesült Rá­kóczi Tsz-ben tartózkodtak, ahol szintén eszmecserét folytattak több szocialista b rig á 5 vezető v el. A delegáció a mai napot Budapesten tölti. Hz ötödik ötéves tervben Közel ötszáz új lakás Túrkevén Túrkevén az ötödik ötéves tervben a ípjlesztési felada­tok megvalósítására 42 millió 920 ezer forint áll rendelke­zésre, s ebből legtöbbet a célcsoportos beruházású la­kásépítésre és a szennyvíz­csatorna hálózat bővítésére fordítják. A városban még az idén — áthúzódó beruházás­ként — húsz, s két év múlva ismét húsz lakást adnak át célcsoportos keretből. Emellett azonban a különbö­ző típusú társasház akciók­nak is nagy szerepük lesz a település városiasabb kiala­kításában. Az öt év alatt 100 OTP, 32 MÉSZÖV és 32 szö­vetkezeti lakás és 320 csalá­di ház épül fel Túrkevén. Nem kevésbe fontos a vá­ros vízellátásának javítása sem. Az 1961 óta üzemelő vízműteiepnek már tava’y elkezdték bővítését, s az ötö­dik ötéves terv végére pedig új kút fúrásával növelik a vízkapacitást. Megkezdődött a csatorna­hálózat és a szennyvíztisztí­tó telep építése- A tervidő­szakban a várost keresztül­szelő főcsatorna és a hozzá­kapcsolódó elágazások hossza összesen 4.6 kilométer, s a megépülő szennyvíztisztító rvapi 438 köbméter szennyvíz tisztítására lesz alkalmas. A vízellátás további javí­tására öt kilométer vízveze­ték épül, így a városban több mint 46 kilométeres vízháló­zat lesz. Új üzlet nyitásával járul­nak hozzá a túrkeveiek áru­ellátásának javításához. A tervidőszak elején a városi tanács és a Május 1. Ruha­gyár közös beruházásában egy kétszintes kisáruház épül, amelynek földszintjén zöldség-gyümölcsbolt lesz, az emeleten pedig a Máju-s l. Ruhagyár bemutató minta­boltja. Az Árpád úti iskolánál két tanterem épül az alsó tago­zatosok számára. Várhatóan 1978-ra adják át az építés alatt álló szakközépiskolai tornacsarnokot. az ötéves terv végére pedig a Petőfi téri általános iskola tornater­mét A fejlesztési és a fenn­tartási munkákban első­sorban a lakosság segít­ségére számítanak. A tanácsülés által elfogadott tervben a várható társadalmi munka értéke is szerepel- A tervidőszak alatt Túrkevén mintegy 18 millió forint ér­tékű társadalmi munkára számítanak, melynek na­gyobb részét (14 milliót) a fenntartási munkákra fordít­ják. Öntés helyett salakhegesztés Salakhegesztési bemutató­val egybekötött előadást tartottak a héten az Aprító­gépgyárban. amelyet a me­gyei műszaki hetek kereté­ben a Gépipari Tudományos Egyesület szervezett. A vállalatnál gyártott ter­mékekhez esetenként olyan alkatrészek is szükségesek, amelyek öntéssel teljesen nem állíthatók elő, ilyen­kor az öntést hegesztési technológiával kell helyette­síteni. Az Aprítógépgyár a Gépipari Technológiai Inté­zetet bízta meg. hogy dol­gozza ki a salakhegesztési eljárás vállalati alkalmazá­sának lehetőségét, és te­remtse meg ennek feltétele­it. Az eddigi kísérleti hegesz­tések bebizonyították, hogy a 280 milliméter vastag acélöntvények salakhegeszté­se a berendezéssel, a kidol­gozott technológiával kivá­lóan megoldható. A bemutatón » Szovjet­unió részére szállítandó hi- degpilger állványok öntött darabjait hegesztették ösz- sze. Kollár Imre, a Techno­lógiai Intézet főosztályveze­tője ismertette a salakhe­gesztési eljárás kifejlesztésé­nek körülményeit és azokat a lehetőségeket, amelyek a technológia alkalmazásával a vállalat előtt megnyíltak. Felzárkózni a legjobbakhoz A mezőgazdasági termelés fejlesztésének néhány kérdéséről A mezőgazdasági üzemek életében az idén új szakasz kezdődött. Az MSZMP XI. kongresszusa, a népgazdaság ötö­dik- ötéves tervének jóváhagyása után hozzáláthattak saját üzemi terveik elkészítéséhez, illetve azok végrehajtásához. Mindehhez, a feladatok konkrétabb megismeréséhez ad tám­pontot az MSZMP Szolnok megyei Bizottságánák ez év janu­árjában jóváhagyott és azóta minden pártszervezett és gaz­dasági fórumon megtárgyalt cselekvési programja. Áz üzem vezetőinek pedig a tervező munkához nyújtott nagy segítsé­get az a március elején megtartott háromnapos tanfolyam, amelyen a megye párt-, tanácsi és területi szövetségi vezetői a megyei feladatokat úgy ismertették, hogy abból egyformán ‘ érthették saját tennivalóikat a Nagykunság állami gazdasá­gai, a Jászság termelőszövetkezetei, a tiszaugi szőlőtermelők és a Szolnok környéki kisállattartók egyaránt. A feltételek kedvezőek Az ötödik ötéves terv meg­valósítókéhoz a mezőgazda­ságban általában kedvezőek a feltételek. Az előző két kö­zéptávú tervidőszakban üze­meink technikai felszerelés­sel, tenyészállat-állomány- nyal, anyagiakkal és nem utolsósorban tudással meg­alapozták a dinamikus fejlő­dést. A gazdasagok mérete:, a gépesítés, az üzemek veze­tői és fizikai dolgozó gárdá­ja biztosíték a tervek, végre­hajtásához. Az országgyűlés pedig mindannyiunk örömé­re egy olyan ötéves népgaz­dasági tervet hagyott jóvá, amely perspektívát ad a' me­zőgazdaság minden egyes dolgozójának és még jobb munkára serkent. Az idei és a középtávú ter­vek célkitűzései nem' tartal­maznak látványos, nagy „ak­ciókat”. sokkal inkább a már meglévő észközök, a tudás, a hozzáértés a korábbiaknái sokkal hatékonyabb kihasz­nálását teszik feladatukká. Számba kell venni a fejlesz­tés tudományosan megalapo­zott lehetőségeit, mert ez nagvban elősegíti azt, hogy a tervidőszak alatt a termelés 18—20 százalékkal növeked- 1 jék. A kongresszus határozatá­ból adódik feladatunk a szo­cialista tulajdonviszonyok 'fejlesztésére.’ Ügyelnünk kell arra. hogy a fogalom ne vái- jon üres szólammá, s oda kell figyeli}! arra is, hogy túlbuzgó emberek nehogy a termelési viszonyok mai fej-, lettségi fokától eltérő dolgot akarjanak művelni. A meg­kezdett új ötéves tervidő­szakban az tesz legtöbbet a szocialista tulajdonviszonyok fejlesztéséért, aki úgy igyek­szik a termelési eszközöket mind hatékonyabban kihasz­nálni. hogy közben egyre in­kább tudatosítja: mindez nemcsak egy kis közösség, az egész társadalom érdeke. Végső fokon szocialista tu­lajdonviszonyainkat erősíti az a gazdaság, amely a gyenge minőségű sziken korszerű rizstermesztést valósít meg, az a termelőszövetkezet, amely állattenyésztő telepeit, annak kapacitását igyekszik maximálisan kihasználni és így tovább. Az egész társa­dalom erejével kell fellépni azokkal szemben, akik nagy hangon beszélnek a szocialis­ta tulajdonról, akik ..féltik” a nagyüzemet a háztájitól, ugyanakkor a 23 aranykoro­nás földön fele annyi búzát termelnek, mint kollégáik a sokkal rosszabb talajon, vagy kihasználatlanul hagyják a magas állami támogatással megvalósított nagyüzemi épületeket, öntözőberendezé­seket. Akkor is a szocialista tu­lajdonviszonyok fejlődéséért teszünk, ha megszüntetjük az Üzemek közötti rendkívül nagy termelési szípvonalbeli különbségeket. Tennivalóink ezen a téren is bőven van­nak, hiszen a felmérések sze­rint a legjobban gazdálkodó üzemek csaknem ötszörösét termelik annak, amennyit a leggyengébbek adnak. Sőt, az egy aranykoronára jutó ter­melésben is négyszeres, az árutermelésben pedig hatszo­ros ez az arányéi térés. Az egy hektár termőterületre ju­tó állőeszközórték 14 cv • és 60 ezer forint között van, a száz szárítóegységre jutó szá­mosállat pedig 6 és 52 kö­zött alakul. Megemlítjük ugyanakkor, hogy a személyi jövedelmekben ezek a kü­lönbségek nem tükröződnek. A jövedelmekben alig talá­lunk 40 százalékos eltérést, de legtöbb esetben a legala­csonyabb jövedelem messze nem a legrosszabbul gazdál­kodó üzemekben van! Feladataink megvalósítá­sának meghatározó feltétele a szocialista tervgazdálkodás erősítése. A mezőgozdasási nagyüzemeknek — bár köte­lező tervszámok nincsenek — úgy kell terveiket elké­szíteniük, hogy a termelés- szerkezet megfeleljen a nén- gazdaság igényeinek. Ennek megvalósulása nagyban függ az üzemek vezetőinek szem­léletétől. Bár a gazdasági sza­bályozó rendszer a termelés fő irányát meghatározza, | minden ágazat arányos fej­lesztését, minden üzem rész­érdekét azonban nem fejez­heti ki, különösen nem rövid távon. Mindenki tudj}. hogy kisebb kockázattal lehet bú­zát, kukoricát temieszteni, mint cukorrépát, vagv zöld­séget. Egyszerűbb a kukori­cát. a száraz répaszeleteí, a lucernalisztet eladni, mint a gazdaság saját állattenyész­tésében takarmányként fel­használni. Éppen ezért szük­séges. hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői — a megye irányító szervezeteinek köz- remük qfdésével — osszák meg egymás között a termelési feladatokat úgy, hogy a me­gye termelési területeinek, tájegységeinek termelési fel­tételei összhangban legyenek a termelés területi megoszlá­sával. Az üzemek lehetőleg meg­közelítően azonos előnyöket, kockázatot és terheket vál­laljanak. A 8—10 ezer hektá­ros gazdaságokban legven önálló üzemág a 400 hektár zöldség, a fi—800 hektár cu­korrépa. vagy éppen a 800— 1000 hektár olajos növény­termesztése. A növényter­mesztéssel összhangban ter­mészetesen az állattenyész­tést is fejleszteni kell. A kö­zösség ítélje el azt a vezetőt, akit pillanatnyi üzemi érdek, a magasabb nyereség miatt azt vallja, hogy jobb. ha a gazdaság eladja a kukoricát és nem tart sertést. Ken: hegVhatjuk szó nélkül a le­gelő kihasználatlanságát, a növénytermelés mellékte-me- kelnek leszántását azokban az üzemekben, ahol most csak minden 16—20 hektár­ra jut egyetlen szarvasmar­ha. holott ez ma már ennek násv-ötszöröse is lehetne. Mind az irányító szerveze­teknél, mind az üzemi veze­tésben oh-an gyakorlatnak kell kialakulnia, hogy a nagyüzemi, a háztáji és a ki­segítő gazdasági termelést együttesen értékeljék. Termelési színvonal és támogatás Fontosnak tartjuk, hogy az üzemi vezetők a termelés színvonalának fogalmát he­lyesen értelmezzék. Az az egyetlen követhető út. hogy a termelés színvonalának emelését a népgazdasági igé­nyeknek megfelelő termelési szerkezettel, a legkorszerűbb termelési eszközök és a ha­gyományos termelési eljárá- &ók együttes alkalmazásával valósítsák meg. Az iparsze­rű termelési rendszerekben kell alkalmazni a legkorsze­rűbb gépeket, és ott kell fog­lalkoztatni a legjobb szakem­bereket és dolgozókat is. A kevésbé korszerű gépeket el­sősorban a rendszer gépek kiszolgálásában hasznosítsák a gazdaságok, illetve a rend­szerbe nem vonható területek megművelésében, az állatte­nyésztő telepek, a háztáji gazdaságok kiszolgálására has ználják. A jövedelem, a nyereség növekedésének pedig ne az áremelés legyen a forrása, hanem annak elérése, hogy egyre kevesebb élő és holl- munkával állítsanak elő ugyanannyi terméket. Nem utolsósorban jó minőségű terméket, hiszen az üzemex számára oly kívánatos, vi­szonylag stabil termelői árat a népgazdaság csak a meg­alapozott, magas szinten sta­bilizált, tervszerű és jó mi­nőségű termelés esetén ga­rantálhatja. Az üzemeknek a korábbi­aknál is jobban kell felhasz­nálniuk a különböző állami támogatásokat és hiteleket. Az 1971—74-es évek átlagá­ban megyénkben hét olyan gazdaság volt például, amely­ben az egy hektárra igénybe vett állami támogatás a 2 ezer forintot is meghaladta, míg harmincnyolc olyan gaz­daságunk volt, ahol mindös/.- sze 500—1000 fórint között volt az egy hektárra jutó ősz- szeg. Hasonló a helyzet a hi­telekkel is. itt hívjuk fel töb­bes között a Tiszazug, a Fej­eli-Jászság termő homokján gazdálkodó, zöldség-, szőlő­éi. gyümölcstermelő gazdasá­gainak, a Nagykunság szarvasmarha és juhtenyész­tő termelőszövetkezeteinek figyelmét az igénybe vehető állami támogatásra, a ked­vezményes hitelekre. Sajnos eddig kevés rá a jelentkező. Egyenletes fejlődés Az üzemi vezetők gyakran bírálják az új adórendszert- Követve az előrelátókat, a jól gazdálkodókat, minden gazdaság irányító szakembe­re az üzemen belül keresse a helyzet megoldásának a kulcsát. A Töídadó-módósílas egy igazságosabb - tárkadauni teherviselést jelent, annak a gazdaságnak érinti érzéke­nyen a nyereségét, amely jó minőségű földön alacsonyabo színvonalon gazdálkodj k. (Ezeken pedig nem sajnálko­zunk, hanem eredményesebb termelés-e serkentjük.) A jövedelemadó elsősorban azokat sújtja, akik a népgai. dasági érdekektől elrugasz­kodva kávés kockázattal, ke­vés élőmunkával, járó, túl­zottan specializált termelés - szerkezetet alakítottak ki. Ahol azonban a korszerű és hagyományos termelés együt­tes alkalmazásával érnek el magas jövedelmet — mive' az egy főre jutó teljes jöve­delem az adóalap .— viszony­lag magas adó mellett is biz­tosítani tud iák a gazdasag egyenletes fejlődéséhez szük­séges nyereséget. A jövedelemnövekmény adó — a mi viszonyaink kö­zött — nem szabad, hogy mint szabályozó kategória, működjön- Amelyik gazdaság ilyen adót fizet, saját maga, saját közössége ellen vét, gá­tolja a fejlődést. A mezőgazdasági üzemek­ben sok tartalék van még a munkaerő-gazdálkodásban is. Sok még a felesleges mun­kakör a vezetésben, az admi­nisztrációban, de a fizikai munkában is. A munkafegye­lem hiánya miatt sok helyütt a szakemberek nem tudjál; érvényesíteni a technológiái előírásokat- A tíz évvel eze­lőtt még ismeretlen munka­folyamatokra tudományosan megalapozott normákat kell megszabni. Itt az ideje, hogv most már a mezőgazdasági üzemekben is a vezetői mun­ka szerves része legyen a munkanap-fényképezés, a norma-karbantartás. A mezőgazdaság kiegyen­súlyozott, egyenletes fejlődé­se csak a felelősséget vállaló, fegyelmezett vezetőkkel és fizikai dolgozókkal valósítha­tó meg. Ezért most, a terv­ciklus induló évében a ko­rábbinál is nagyobb figyel­met kell fordítani a gazdál­kodás minden részterületére, hogy azt, amit a népgazda­ság elvár tőlünk, gazdaságo­san és jó minőségben tudjuk megtermelni, Dr. Berecrki Lajos a megyei tani«* elnökhciyettea# i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom