Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-28 / 125. szám

1976. május 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Elfogadták a (Kegye müvelödésiigvések távlati fejlesztési programját (Fol&tatds az J. ajtáalról.) fejlődésünk lényeges befolyá- solt/ja. Bízunk 'abban. hogy bizto­sítani tudtuk a terv tudo- , smányos 'igényességét. Azt is tudjuk azonban, hogy a mai legreálisabb előretekintést is korrigálni kell az évek so­rán. Az a szándékunk, hogy programunkat ötévenként, fe- Sübeízsgáljuk, és elvégezzük a, szükséges kiegészítést, fiogy ezzel folyamatosan /mindig másfél évtizednyi előretekintési lehetőséggel rendelkezzünk. Tudatában vagyunk annak, hogy más- /fel évtizedre szóló progra­munkat “több vonatkozásban részlettervekkel kívánatos majd konkretizálni. Elsősor­ban az általános iskolai kör- ' zetesítés újabb fokozatának kimunkálása, továbbá az or­szágos szakmunkásképzési jegyzék változása utáni kö­zépiskolái' proíilvéglegesítés ilyen további feladatunk. Ezeken a/területeken is meg­vannak, az elképzeléseink, pontos rögzítésüknek azon­ban. országos rendelkezések megjelenése a feltétele. / Sípos Károly szóbeli kiegé­szítését a következőkkel fe­jezte be: — Bízunk abban, bogy Szolnok Megye Tanácsa programunkat megyénk mű­velődése hosszú távú irány­tűjének alkalmasnak találja, s biztosítja — a gazdasági lehetőségeinknek megfele­lően — az abban foglaltak megvalósításához szükséges feltételeket. A napirend vitája • A tanácskozás vitájában részt vett Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára is. Elismeréssel szólt a me­gye művelődésügyének távla­ti fejlesztési tervéről. Hang- súlypzta, hogy jellegzetesen Szolnok megyéi program ez, a helyi sajátosságokat és fel­adatokat tükrözi. Alapoz például a gazdag munkás- mozgalmi hagyományokra, figyelembe veszi a dinami­kusan fejlődő ipar, a kor­szerű mezőgazdaság szak­munkás-utánpótlásának biz­tosítását is. A program erénye az is, bogy nem reszortfeladalnak, nem egy-cgy szakosztály hi­vatali munkájának fogja fel a közoktatást és a közmű: velődést, hanem társadalmi ügyként kezeli. Végrehajtá­sára garancia az a jószándék és eltökéltség, ami jellemző és gyümölcsöző volt eddig is megyépk társadalmára, s ami terveink túlteljesítésével járt a művelődésügy területén. A megyei pártbizottság titkára hangsúlyozta, hogy a műve­lődésügy távlati fejlesztési tervére az egyértelműség, a párt művelődési politikájá­nak egyértelmű támogatása jellemző. Célkitűzéseiben komplex, az oktatás, a neve­lés és az intézményhálózat fejlesztését összefüggően tár­gyalja. Jól tükörzi, hogy nemcsak jó szakemberek, hanem a szocialista ember­típus kinevelése a cél. A terv pontosabbá tételé­hez néhány javaslatot is tett Majoros Károly — így pél­dául azt, hogy meg kell ha­tározni a fejlesztési sorren­det, hiszen az igény a kö­vetkező másfél évtizedben is bizonyára nagyobb lesz a le­hetőségnél. Aláhúzta, hogy az eddiginél nagyobb figyel­met kell fordítani a szocia­lista brigádokra, hiszen azok nevelő hatása olyan dolgo­zókra is kiterjed — például az ingázókra és a külterüle­teken lakókra — akiknek köre fehér foltot jelent a közművelődésben. A megyei páort)biz»teág tit­kua# faijai via a Jagyeltneí a nagyobb hatósugarú szelle­mi bázisok kialakításának fontosságára, — mondván, hogyha nem teremtünk szé­les körben megfelelő éle*t- és munkakörülményeket a felsőfokú képzettséggel ren­delkezők számára, akkor nem is várhatjuk, hogy kel­lő számban dolgozzanak szakemberek megyénkben. A felnőttoktatás jelentősége Garamvölgyi József kultu­rális miniszterhelyettes az Oktatásügyi Minisztérium nevében is szólt. Mint mon­dotta, mindkét minisztérium egybehangzó véleménye, hogy Szolnok' megye műve­lődésügyének távlati fejlesz­tési terve jó koncepciójú, s átgondolt, a közművelődési párthatározat alapján tartal­mas célokat szolgál. A köz­oktatást és a közművelődést egységben elemzi, és ilyen kiindulópontból határozza meg a feladatokat is. Ez ga­rancia arra, hogy a két terü­let a jövőben még nélkü­lözhetetlenebb lesz egymás számára. A miniszterhelyettes java­solta, hogy a megyében is fordítsanak megkülönböz­tetett gondot a felnőttokta­tásra, hiszen annak a követ­kező években kulcsszerepe lesz az általános műveltség és a szakmai továbbképzés szempontjából egyaránt. Garamvölgyi József kifej­tette, hogy a Szolnok megyei művelődésügyi program összhangban van az orszá­gos célkitűzésekkel, s a tar­talmi munka mellett tekin­tettel van azokra a körül­ményekre is (demográfiai hullám, munkaerőhelyzet, stb.) melyek befolyásolják az érdemi tevékenységet. Szólt az országos gondokról, — köztük arról, hogy a terme­lőszövetkezetek, az iskolák és a helyi tanácsok összevo­nása következtében több kisebb településről elköltö­zik a közművelődésben fon­tos szerepet játszó értelmi­ség. Ezért valamilyen „moz­gó szolgáltatással” minden­képpen gondoskodni kell ar­ról, hogy azoknak a telepü­léseknek lakói, a rádió és a tv adásain túl is részesülje­nek a kultúra javaibóL A miniszterhelyettes szük­ségesnek tartotta a tiszafü­redi múzeum fejlesztését, a járás kulturális lehetőségei­nek bővítését, hiszen a Tisza II. üdülőkörzetének ott lesz a központja. A múzeumok­ról szólva kiemelte azok szerepét a munkásmozgalmi hagyományok ápolásában. Az Oktatási Minisztérium és a Kulturális Miniszté­rium nevében a távlati ter­vet elfogadásra javasolta a tanácsülésnek. A pedagógusok felelőssége Dóba Márton, a BVM kunszentmártoni gyárának dolgozója hozzászólásában hangsúlyozta, hogy társa­dalmunk fejlődésének egyik , kulcskérdése a tudati viszo­nyok gyorsabb változtatása. Mint mondotta, fontos gaz­dasági feladatainkat csak kvalifikált munkások tudják megvalósítani. Szólt a köz­oktatás és a közművelődés személyi és tárgyi feltételei­ről — kunszentmártoni pél­dákkal bizonyította ezek fontosságát Móricz Béla, az MSZMP mezőtúri városi bizottságá­nak első titkára elmondta, hogy Mezőtúr, s a „szom­szédvár” Túrkeve eredmé­nyei — gondjai hasonlóak a megyeiekhez. Egyetértett azzal a gondolattal, bogy a fő figyelmet, ezután is az általános iskolákra és a szakmunkásképző intéze­tekre kell fordítani, hogy a legfontosabb feladat a szint- különbségek megszünteté­se. Javasolta a közoktatás és a közművelődés irányítás­rendszerének fejlesztését, to­vábbá az anyagi erőforrások növelését. Molnár Istvánná, kengyeli pedagógus a' fizikai dolgo­zók tehetséges, jó képességű gyermekeinek segítéséért emelt szót, hangsúlyozva a pedagógusok felelősségét. A terv felnőttoktasással foglal­kozó fejezetéhez elmondot­ta, hogy az iskolák igénylik az üzemek, a szövetkezetek támogatását — enélkül ugyanis szinte megvalósít­hatatlanok a szép elképzelé­sek. Gyorsan fejlődő, gyor­san változó világunkban azonban nemcsak a diákok­nak kell tanulni, hanem a pedagógusoknak is. Molnár Istvánná kiemelte a tovább­képzés, az önművelés jelen­tőségét, majd befejezésül a közoktatás és a közművelő­dés harmonikus kapcsolatá­nak fontosságáról szólt. A vita utolsó hozzászóló­ja, Kozma 'Istvánná, a Mun­kaügyi Minisztérium főosz- tályevezetője, a szakmun­kásképzés eredményeit és gondjait vázolta. Elmondta, hogy a minisztérium szak­oktatással foglalkozó főosz-' tálya megalapozottnak, szakszerűnek tartja a tervet, ezért azt elfogadásra java­solja. Sipos Károly összefoglaló­ja után a tanács egyhangú­lag elfogadta a megye mű­velődésügyének tizenöt éves távlati fejlesztési program­ját. A tanácsülés egyéb napirendjei Következő napirendi pont­ként jelentés hangzott el Szolnok megye 1975. évi ösz- szevont és központi költség- vetési, valamint fejlesztési alap tervének teljesítéséről, ezután pedig a tavalyi terü­letfejlesztési verseny ered­ményeit értékelte a tanács, és döntött a versenydíjak odaítéléséről is. (A döntést lapunk holnapi számában ismertetjük.) Ez utóbbi na­pirendhez csatlakozott az a tájékoztató is, amely a me­gye 1791—75. évi területfej­lesztési tervének teljesítésé­ről szólt. Egy jelentés, s egy előter­jesztés következett ezután. A jelentés megyénk gyógyító­megelőző intézményrend­szerének helyzetéről számolt be, míg az előterjesztés egy új tanácsi rendelet volt, mely a közműves vízellátást, csatornázást szabályozza. Nyolcadik napirendi pont­ként a tanácsülés személyi kérdésekben döntött. Kardos / Dezső, az MTVB kunszent­mártoni Járási Hivatalának elnöke egészségi állapotára tekintettel kérte nyugdíjaz­tatását. A tanács hozzájá­rult ehhez, s Kardos Dezsőt érdemei elismerése mellett felmentette munkaköréből. Ugyancsak elfogadták Tóth Tibor, az MTVB művelődés­ügyi osztálya vezetőjének kérését is, és eddigi munká­jának elismerése mellett egészségi okokból más mun­kakörbe kerül majd. A mű­velődésügyi osztály új veze­tőjévé, július 1-i hatállyal Tori Kálmánt nevezte ki a megyei tanács. A személyi kérdések után a tanácsülés előterjesztések­ben döntött, majd befejezte munkáját. S. B.-U. B, AZ MUSS KARCAGI KLUBJAINAK eddig nem volt alkalmas termük, ahol a kü­lönböző felszereléseket javíthatták, a karbantartási munkákat elvégezhették volna. A teremgcni’on a karcagi Városi Tanács segített, nemrégen átadtak a fiataloknak 'egy 52 négyzetméteres helyiséget, amelyet 10 ezer forintos költséggel újítottak fel. A tantermet a sorköteles fiatalok rendesfék be mintegy 20 ezer forint értékű társa­dalmi munkával. Képünkön Szilágyi Lajos irányításával, a termet rendezik a fiatalok. Hasznosítjuk a tapasztalatokat íszéigelés Száraz Lászlóval, a tártai városi pártbizottság első titkárával A kommunisták nagyobb része már túljutott az eszme­cserén. amely a párt tagsági könyvek cseréjével kapcsolatos politikai előkészítés legfontosabb mozzanata. Bármelyik alapszervezetben is érdeklődtünk, mindenütt . kedvező ta­pasztalatokról szóltak: a beszélgetések a Közpftnti Bizottság 1975. október 23-i határozatának szellemében, nyílt, elvtársi légkörben folynak megyeszerce. Túrkevón Száraz Lászlótól, a városi pártbizottság első titkárától is a beszélgetések ed­digi tapasztalatairól kértünk véleményt. — Hol tartanak a beszél­getésekkel? — Az alapszervezetek egy- harmada már befejezte az eszmecseréket, a többiekben a párttagságnak körülbelül 90—95 százalékával váltot­tak szót. így júniusban már mindenütt sor kerülhet az alapszervi vezetőségek ülé­seire. júliusban azokra a taggyűlésekre, amelyeken a beszélgetések tapasztalatait összegzik. — Bár ezeket az eszme­cseréket előkészítő időszak már ehég régen volt, talán mégsem érdektelen szót ej­teni róla. Annál is inkább, mivel ezekben a hetekben, hónapokban derül ki, való­ban megfelelően dolgoztak-e annakidején? — Ez így van. Az, hogy az elmúlt év decemberében minden alapszervezeti tit­kárral tisztáztuk az eszme­cserék célját, feladatát, hogy januárban és februárban minden párttagot tájékoztat­tak a vezetőségek arri»l, hogyan készüljön ezekre a beszélgetésekre, jónak bizo­nyult. Az előkészítő mun­kánk mottójául a követke-' zőket választottuk: minden egyes kommunista a vele való elbeszélgetés napjáig végezzen önértékelést. Ho­gyan látja helyzetét, szere­pét, munkáját saját kom­munista kollektívájában, hogyan értékeli munkahelyi tevékenységét, hogyan tesz eleget a szervezeti szabály­zatban rögzített kötelezett­ségeknek. Az alapszerveze­tek a városban összesen hat­van elbeszélgető csoportot hoztak létre, száznyolcvan taggal. Nagy figyelmet for­dítottunk az ő felkészíté­sükre is: nemcsak az esz­mecserék célját, tartalmát beszéltük meg velük, ha­nem a módszerbeni kérdése­ket is. — Az'' alapszervezet veze­tőségei értékelték-e a párt­tagok munkáját, és ha igen, mennyiben voltak azok reá­lis vélemények? Elfogad­ták-e a kommunisták a pártvezetőség róluk alkotott véleményét? — Február végéig ez meg­történt, a pártvezetőságek reálisan, elfogultság nélkül értékelték egy-egy párttag munkáját, magatartását, és megfogalmazták, hogy mit várnak tőle a továbbiakban. Ezt a realitást mutatja, hogy a kommunisták csak­nem valamennyien elfogad­ták az értékelést, egyetértet­tek mind a pozitív, mind a negatív . észrevételekkel. Egyértelműen a jó előkészí­tő munkának tulajdonítjuk, hogy a párttagok felkészül­ten vettek és vesznek részt a beszélgetéseken. Észrevé­teleikkel, javaslataikkal se­gítik a pártmunka színvona­lának emelését. önkritiku­san mérlégelik saját tevé­kenységüket, beszélnek párt- megbízatásaikról, eszmei, politikai képzettségükről, továbbképzésükről, meg­nyilatkoznak egyéni gond­jaikról. Az eszmecserék lég­körére pedig egyértelműen az őszinteség a jellemző. — Milyen kérdések foglal­koztatták leginkább Túrkc- i'én a kommunistákat? Mi­ben lehet összegezni véle­ményeiket? — Valamennyien helyeslik pártunk politikájának irány­vonalát, egyetértettek a XI. kongresszus, az V. ötéves terv célkitűzéseivel, cselek­vési programunkkal. El­mondták, hogy mindannyian készek a tervek megvalósí­tásában cselekvőén részt venni, dolgozni a párt hatá­rozatainak végrehajtásáért. Nagyon érzékenyen reagál­tak az üzem, az intézmény, a termelőszövetkezet párt­szervének, szervezetének munkájára, a gazdasági te­vékenységre, a vezetők és a beosztottak viszonyára, az üzem- és munkaszervezés, a munkafegyelem hiányos­ságaira, a takarékos gazdál­kodásra. Néhány példát is ezekre: Túhkevén a tsz-ek egyesülésével hatalmas gaz­daság jött létre 16 707 hek­táron, több mint kétezer taggal. A szövetkezet kom­munistái sok szót ejtettek az egyesülés tényérő], az eddig szerzett tapasztalatokról, és következtetéseket vontak le. Kifejezték azt a véleményü­ket, hogy a vezetők munká­jának, magatartásának meg­ítélésénél emelni kell a mér­cét, mert kétezer család sorsa, életének jobbra vagy rosszabbra fordulása függ tőlük. Szóvá tették, hogy na­gyobb munkafegyelemre van szükség és ha valaki felelőtlenül bánik a közös­ség vagyonával, ha nem tesz eleget kötelezettségének, fe­lelősségre kell vonni, füg­getlenül attól, hogy milyen beosztásban dolgozik. Az AFIT kommunistái több ész­revételt tettek az üzemen belüli párt- és tömegszerve­zeti munka tartalmára. Megjegyezték, sok még a formálisan megrendezett összejövetel, gyűlés, érte­kezlet Azt is elr«ondták. hogy az üzemi párt-vég­rehajtóbizottságnak követ­kezetesebbnek kellene len­nie a párthatározatok vég­rehajtásának ellenőrzésé­ben. Amit mi gondnak tar­tunk : viszonylag kevesebb szó esett a beszélgetésekben a párttagok magánéletérőt. Túlzottan a munkára kon­centráltak valamennyien. Sokan arról is szóltak, hogy az alapszervezeti pártvezető­ségekben még mindig hiány­zik a kollektív munka, túl­ságosan is a titkárra hárul­nak a teendők. A városban levő alapszervezetek titkárai viszont elmondták: érzik, hogy növekedett a követel­mény munkájuk iránt. Az is elhangzott, hogy nem megfelelő a pártvezetőségi tagok politikai képzettsége; alacsony az üzemekben (el­sősorban az AFIT-nál) egyes középvezetők poiitki ai, szakmai, általános művelt­ségi színvonala, hangnemük sokszor kifogásolható, sértő a beosztottakra. Több kriti­kai megjegyzés érte a vá­rospolitikánkat, hogy Túrke­ve fejlődése elmaradt az igényektől. — Mit tesznek azért, hogy az észrevételek, a javaslatok ne siklMdjanak el? Hiszen ha a kommunisták felelősséggel mondanak véleményt, ,jogot az igényük, hogy arra a pártvezetőségek, a pártbi­zottságok odafigyeljenek és reagáljanak. — Említettem már, hogy az alapszervezetek vezetősé­gei, tagjai júniusban és jú­liusban összegzik a beszél­getések tapasztalatait, és döntenek a javaslatok, a megoldandó kérdések sorsá­ról. Pártbizottságunk min­den alapszervezettől bekéri a javaslatokat, véleményeket és azokat minősítjük; me­lyekben kell az alapszerve­zeteknek intézkednie, me­lyekben nekünk. Melyek tartoznak a gazdasági veze­tőkhöz, a városi tanácshoz, és melyeket kell továbbíta­nunk a felettes szervekhez. Es természetesen melyek azok, amelyek nem jogosak, vagy amelyek megoldására most nincs lehetőség. El­vünk, hogy egyetlen észre­vétel, javaslat, vélemény se maradjon megválaszolatla­nul Végezetül el ken monda­nom, hogy a további mun­kánkhoz nagyon sok hasz­nos tapasztalatot adtak a beszélgetések. Rendkívül sok értékes észrevétel, javaslat hangzott el, amelyeket ha jól hasznosítunk, a párt- munka színvonalának nőve- kedéséhez vezet, hozzájárni partunk egységének erősö­déséhez és egyben növelni tudjuk a párttagok aktivitá­sát. a pártszervezetek irá­nyító, szervező, ellenőrző te­vékenységét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom