Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-27 / 124. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. május 27. ti MIRV—CRUISE—B-l. Problémák a SALT-tárgyalásokon Vádirat az atnfggyvereSi elles Az úiságsk zott" gyakran megjelenik a szerény közlés: „Genfben ; megtartotta soron következő ülését a szovjet— amerikai hadászati fegyver­csökkentési egyezményt elő­készítő munkacsoport”. Az egyezmény angol rövidítése, a SALT bevonult a világ sajtójába. A jelenlegi tár­gyalássorozat részleteiről — a téma titkossága miatt — természetesen csak kiszivá­rogtatott jelzések látnak nap­világot A tárgyalások nem köny- nyen haladnak és ennek, úgy tűnik, elsősorban poli­tikai oka van. A katonai enyhülés kérdéskomplexuma ugyanis fontos helyet kapott az amerikai választási kam­pányban, s a békés egymás mellett élés politikáját egy­aránt élesen támadja Ame­rikában a republikánus és demokrata parti jobboldal. Nem elhanyagolható ter­mészetesen a problémák ka­tonai-technikai oldala sem. A tárgyalások során — miköz­ben mind a két fél igyekszik saját biztonsági érdekeit ma­ximálisan követni — olyan fegyverrendszereket kell ösz- szehasonlítaniuk a szakem­bereknek, amelyekhez külön­böző úton, más fejlesztési el­veket követve jutottak eL Egy azonban valamennyi tár­gyalt fegyverrendszerben kö­zös — a hadászati csapás­mérő eszközök közé tartoz­nak. Voltaképpen ez az egyik legfontosabb megol­MegújuTő gerillatámadá­sok hívják fel a világ figyel­mét az afrikai fehér uralom egyik „bástyájára”, Rhodesi­ára. Az ország '6,1 millió fő­nyi színesbőrű lakossága 270 ezer „fehér” uralma alatt áll. A színesbőrű népesség 90 szá­zaléka déli bantu nyelveket beszélő népekhez tartozik. Az emberi kultúra korai nyomai is megtalálhatók Rhodesia területén Salisbury- től délre. A közelmúltban fel­tárt — 6. században épült romvárostól származik az ország afrikai neve — Zim­babwe is. Nyersanyagkitermelő, ter­mészeti kincsekben gazdag agrár-ipari ország. A világon harmadik a krómérc-, hato­dik az azbeszt-, nyolcadik az aranytermelésben, de egyéb ércek bányászata is jelentős. A kitermelt ásványi kincse­ket a hazai, a brit, a dél­afrikai, a nyugatnémet, az amerikai és a japán ipar használja fel. Az ország kül­kereskedelmi forgalmának közel 80 százalékát mozam­biki kikötőkön keresztül bo­nyolította le. Az ország területén 1514- ben jelentek meg a portugá­lok. A később Matabele- földnek nevezett területet 1889-től a Cecil Rhodes által alapított Brit Dél-afrikai Társaság Dél-Rhodesia né­ven irányította- A vidék északi része Észak-Rhodesia (a mai Zambia) is a társaság igazgatása alá került. 1918- ban Dél-Rhodesia brit koro­nagyarmat, Észak-Rhodesia protektorátus lett. 1923-tól Dél-Rhodesia önkormányzat­tal rendelkező gyarmat. 1953-tól a brit gyarmatosítók által 'létrehozott közép-afri­kai Föderáció része, 1963-tól önálló kormányzattal rendel­kező brit gyarmat. 1964 áp­rilisában hatalomra került Ian Smith reakciós kormá­nya, amely a gyarmat nevét 1964. október 24-én Rhode­siára változtatta. 1965. no­vember 14-én a fehér tele­pesek egyoldalúan kikiáltot­ták az ország „függetlensé­gét”. 1966. december 22-én dandó kérdés is: mit tekint­senek hadászati fegyvernek? Kissé leegyszerűsítve _ azt le­het mondani: olyan fegy­verrendszerekről van szó, amelyek képesek arra, hogy elérjék a szembenálló fél te­rületét és ott megsemmisít­sék a legfontosabb katonai célpontokat, politikai és gaz­dasági központokat. Ilyen esz­közök közé a különböző, szá­razföldön vagy tengeralatt­járókon települt rakéták és a nagy »hatósugarú, tehát ha­dászati bombázó repülőgé­pek tartoznak- A kérdést to­vább bonyolítja az ún. MIRV rakéták megjelenése. Ez olyan fegyver, amelynek több, akár egy tucat, külön­böző célok megsemmisítésére külön-külön irányítható nuk­leáris, vagy termonukleáris robbanófeje van. Az utóbbi időben nagy saj­tónyilvánosságot kapott ame­rikai Cruise szárnyasrakéta hovatartozása is a SALT-tár- gyalások napirendjén szere­pel. Ez lényegében egy olyan, fejlett elektronikával felsze­relt harceszköz — voltakép­pen pilótanélküli sugárhajtá­sú repülőgép — amelyet —-, mivel nem képes földrészek közötti távolságokat megten­ni —, az amerikaiak a har­cászati és nem a hadászati fegyverek közé akarnak so­rolni, s ezzel kivonni a. tár­gyalások témaköréből. A szovjet szakértők azonban rá­mutatnak, hogy a nagy tö­megben gyártott számyasra- kéta — amelyet kilőhetnek Rhodesia kilépett a Brit Nemzetközösségből. 1970. március 1-től köztársaság lett, az életbe lépő alkotmány „afrikai” és „európai” terü­letre osztotta az országot. 1974 decemberében az afri­kai felszabadító harc megerő­södése tárgyalóasztalhoz kényszerítette a rhodesiai kormányt. 1975 elején a Zimbabwei Afrikai Népi Unió (ZAPU) és a Zimbabwei Af­rikai Nemzeti Unió (ZANU) az Afrikai Temzeti Tanács (ANC) keretében egyesült. 1975 szeptemberében siker­telen tárgyalások folytak a Smith-kormány és az ANC között. 1976 február végén Rhodesia támadást hajtott végre Mozambik határmenti települései ellen. Válaszul március 3-án a mozambiki kormány lezárta több mint ezer kilométeres rhodesiai határát és kisajátította az országban levő rhodesiai ja­vakat. Május 3-án a fokozódó ge­rillaháború elleni új offen- zíva érdekében 55 ezer főre duzzasztotta az „önvédelem­re” készülő kormány a had­sereg és a rendőrség létszá­mát. szárazföldről, tengeralattjá­rók torpedóvetőiből, hagyo­mányos 'hadihajókról és ha­dászati bombázókról (mint amilyen a hirhedt B—52), — alkalmas hadászati jelentősé­gű célok elérésére. A világ­sajtó hírül adta, hogy az amerikai légierő kipróbálta a Cruise-ot, s a fegyverrend­szer állítólag közel áll ahhoz a szinthez, hogy általánosan bevezessék. A politikai nyasrakétákkal közben to­vább folyik. A Pentagonhoz közel álló US News and World Report című ameri­kai hírmagazin a múlt hó­napban kettős interjút közölt a fejlesztés alatt levő B—1 bombázó szükségességéről. Az egyik nyilatkozó, bizo­nyos R. L. Garwin katonai szakértő, a szerinte túl költ­séges hadászati bombázó el­len szavaz és helyette más javaslatot tesz. Mr. Garwin szerint célszerűbb, olcsóbb és hatékonyabb, ha a Boeing repülőgépgyár által előállí­tott 747-es óriási szállítógé­peket töltik meg olyan 1500 mérföld hatósugarú szárnyas­rakétákkal, amelyeket ugyan­csak a Boeing cég gyárt- A „szakértő” nyilván a B—1- eket előállító konkurrens Rockwell gyárat akarja el­ütni nagy üzlettőL Nincs ki­zárva azonban, hogy az ame­rikai vezetés mind a két rendszert elfogadja. A postások valamennyi bordigherai család ajtaján csöngettek, és a tanács ösz- szesen 4 ezer 900 kérdőívét kézbesítették. Most a pál­mákkal övezett város egész lakossága, 11 ezer 870 ember latolgatja, hogyan válaszol­jon a hét kérdésre, amelyek­kel a tanács ahhoz szeretne ötleteket kapni, hogyan vál­toztassák meg az 1960-ban elfogadott rendezési tervet. Igen fontos döntésről van szó, amely meghatározza Bordighera jövőbeni fejlődé­sét városrendezési és gazda­sági szempontból egyaránt; el kell határozni, hogy foly­tassák-e a régi politikát, amely idegeneknek juttatta a tengerpartot villaépítés cél­jára, vagy szánják inkább a területet a virágtermesztés­nek, az idegenforgalomnak, a parkoknak és a közszolgál­tatásoknak. Ez az első alkalom, hogy égy város valamennyi csa­ládjában megvitatják a ké­szülő döntéseket. Vitatkoz­Japám tudósok csoportja nemrégiben jelentést készí­tett az ENSZ főtitkáráaiak a Hiroshima! és Nagasziakit ért atomtámadásoik túlélőinek állapotáról. A jelentés mó­dosított becsléseket tartal­maz a két atomtámadás ál­dozatainak számáról is. A 12 500 TNT-vei egyen­értékű atombomba 1945. augusztus 6-án robbant fel 570 méter magasságban Hi­rosima városközpontja fe­lett. 1945. augusztus 10—13 között a város vezetősége felmérést készített az áldo­zatok számáról, ezek az adatok azonban, elfeledve egy pincében hevertek és csak 1971-ben ásták ki őket. Ezek szerint 1945- ben 119 ezren hal­tak meg az atomtáma­dás következtében a vá­ros 329 ezer lakosából, és további 79 ezer em­ber sebesült meg. A város egykori vezetősé­gének felmérése azonban nem vette számításba azo­kat a munkásokat, aikiket más városokból hozták a tűi terjedésének megakadá­lyozására, továbbá a több tízezernyi katonaságot sem. Mindent számításba véve, a tudóscsoport szerint 141 ez­ren pusztultak el Hiroshim.i- ban a város 360 ezres lét­számából. 1946- ban csaknem tízezren haltak meg az a tóm támadás soréin elszenvedett sérülé­seik következtében. A halá­lozási arányszáim azóta is jóval magasabb Hiroshimá- bam, manapság is kétszer annyi sérült hal mag éven­te, mint átlagosan Japánban. A halálozások száma rend­kívül nagy volt a belváros­ban. A robbanás középpont­ját övező egy kilométe­res sugarú körben a la­kosság több mint 80 szá­zaléka, két kilométeres sugarú körben 60 száza­léka pusztult eL A 22 ezer tonna TNT-vel egyenértékű atombombát 1945. augusztus 9-én dobták le Nagaszakira. A bomba 500 méter magasságban rob­bant fel a város északi része felett Minthogy Nagaszaki- ban nem 'bomlott fel a helyi közigazgatás, a hirosbámaiak- nái sóikkal pontosabb ada­tok állnak rendelkezésre a pusztulás mértékéről. Az új japán tudományos jelentés szerint összesen 220 ezer ember pusztult el Ja­pánban 1945-ben Hiroshima nak hát mindenhol, a házak­ban, a presszókban, a sport­körökben, a kulturális egye­sületekben, a politikai pár­tok és a társadalmi szerve­zetek helyiségeiben. Bordigherában a házak fa­laira hirdetményeket füg­gesztettek, amelyek gyűlés sekre hívják az embereket: az Olasz Kommunista Párt által meghirdetett gyűlésre, a földművesek gyűlésére, a kommunista—szocialista— szociáldemokrata vezetésű városi tanács pmléseire, az iskolák gyűlésére. A balol­dali tanácsi apparátus vala­mennyi iskola igazgatóját megkérte, hogy vigyék el a nagyobb diákokat a Park­palotába, amely a tanács egyik épülete, ott állították ki a rendezési tervet ismer­tető tablókat, de vitatkozni is lehet politikusokkal, ta­nácsi vezetőkkel és a tervező szakemberekkel a következő témáról: „Miért születik és hogyan születik egy rende­zési terv?”. és Nagaszaki összesen 570 ezer lakosából Ha a sérülés, sugársérülés miatt azóta idő előtt meghaltak számát is tekintetbe vesszük — mond­ja a japán jelentés —. a két atombomba áldozatainak számát 250 ezerre becsülhet­jük ; jóval többre mint a ko­rábbi felméréseik állítják. A hivatalos statisztikák szerint a náci Németország városait ért több száz légi­támadásnak a második vi­lágháború hat éve alatt ösz- szesen 600 ezer áldozata volt és ugyanennyien haltak meg Japánban is a „hagyomá­nyos” légitámadások követ­keztében. Az atomtámad ások túl­élődben nagy a félelem a su­gárzás gyermekeiket károsí­tó lehetséges genetikai ár­talmai miatt. A japán jelen­tés szerint bizonyos számú leuikémiás beteget észleltek a második generációs áldo­zatok között, de részleteket nem közöl a jelentés. Az ál­dozatok látszólag egészséges gyermekei is félnek, hogy gyermekeik — az áldozatok unokái — megbetegedhet­nék. Az atombombáik energiá­jának körülbelül egy harma­da hőenergia formájában szabadult fel a robbanás színhelyén. A középpontban 3500 fokra h évülték fel a szi­lárd anyagok és még két kilométerrel távo­labb is elérte a 2000 fo­kot a hőmérséklet. Az első napi halálozások több mint felét a robbanás hősugárzásának égési sérü­lései okozták. Hiroshimában a súlyos égési sérülték 85 százaléka meghalt a robba­nás középpontjától két kilo­méterre is. Hiroshimában a város 76 ezer épületéből 70 ezer ki­gyulladt, Nagaszakiban az 51 ezer épületből 18 ezer. Legtöbbjük teljesen leégett Amerikaá katonai szakértők szerint a nukleáris robbanás következtében olyan tűzkár keletkezett, mintha ezer tonnányi gyújtóbombát dob­tak volna Hiroshimára. A Nemzetközi Vöröske­reszt védnöksége alatt most folyó genfi nemzetközi dip­lomáciai konferencián a gyújtófegyverek * használa­tát vitatják meg a szakér­tők. Lehetséges, hogy betilt­ják e fegyverek használatát. A következő logikus lépés ezután az atomfegyverek használatának betiltása len­ne. „Nem vagyunk hozzászok­va az ügyintézés ilyen mód­jához” — mondta valaki az egyik iskola gyűlésén. Igaz, a közügyek intézésének új módszere ez, amelyet a ta­valy június 15-e után ala­kult bordigherai, baloldali tanácsi adminisztráció meg­ígért és amelyet most meg is valósít. Első alkalommal történik, hogy ennek a kis liguriai központnak a lakosságát ilyen széles körűen meghív­ják, legyen főszereplője egy alapvető jelentőségű döntés­nek, mint a városrendezési terv felülvizsgálata. Fontos a választás abból a szem­pontból is, hogy általa visz- sza lehet adni a városka em­beri arculatát, újjáéleszteni hagyományos, gazdasági és foglalkoztatási szempontból fontos iparágakat, mint az idegenforgalom és a virág­kertészet. A Giorniból fordította a a. Hadilábon a valósánál Hannoverben befeje­ződött a legnagyobb nyugat-német jobbolda­li párt, a keresztény- demokrata unió (CDU) háromnapos kongresszu­sa. Minden jel arra mutat, hogy a 824 kül­dött, a vezérszónokok­hoz hasonlóan, fontos választási előjátéknak tartja ezt a tanácskozást — az utolsó látványos propagandalehetőség­nek a koraősszel induló választási kampány előtt A hannoveri hangok nem biztatóak. A jobb­oldali ellenzék nemcsak a belpolitikában kiáltott kigyót-békát a jelenlegi kormányzatra, hanem élesen támadta annak úgynevezett keleti poli­tikáját is. Ettől már csak egy egészen kis lépés az enyhülés irány­vonalának általános tá­madása és — mint vár­ható volt — Hannover­ben azonnal megtették ezt a lépést is. Helmuth Kohl, a párt vezére nem győzte óvni a békepolitikától, az enyhüléstől hazáját és a világot. A kongresz- szusi szószékről megis­mételte a hidegháború minden hívének — en­nek a Bonntól Washing­tonon át Pekingig ter­jedő különös frontinak — azt a kedvenc, de persze megmagyarázha­tatlan frázisát, hogy az enyhülés csak a Szov­jetuniónak használ. Ö is, a szövetséges CSU ve­zéréhez, a hírhedt Franz-Josef Statuséhoz hasonlóan kudarcnak minősítette mindazt, ami az utóbbi években tör­tént. » A hannoveri lidérc­nyomás a szó szoros ér­telmében megtestesíti mindazt, amire a szov­jet kormány néhány nappal ezelőtt, még a CDU-kongresszusa előtt kiadott nyilatkozata utalt: „fel kell figyelni arra, hogy az NSZK bi­zonyos körei, amelyek mindeddig a hideghábo­rú dogmái szerint élnek és változatlanul hadilá­bon állnak a valósággal, megpróbálják tönkre­tenni mindazt a jót, ami az utóbbi időben a szovjet—nyugatnémet kapcsolatokban tör­tént ...” Hannoveriben ponto­sán, betűről betűre ez történik. Sommásan „ku­darcnak” minősítik az 1970-es szovjet—nyugat­német szerződést, az utóbbi évek egyik leg­jelentősebb megállapo­dását, ami hasonló megállapodások és egyéb pozitív fejlemé­nyek jótékony láncre­akcióját indította el. Ebből nyilvánvalóan az következik, hogy „si­ker” számukra a folya­mat fordítottja lenne: a hideg-, esetleg meleg-, háború. „Az NSZK jövője és sorsa — hangoztatja a szovjet kormányközle­mény —• elválaszthatat­lanul összefügg az euró­pai ügyek alakulásával, mégpedig a békés fejlő­déssel.” Ebben a vonat­kozásban megeshet, hogy a hannoveri han­gok október elejére, a választások idejére bu­merángnak bizonyulnak. Abból ugyanis, ami a CDU-kcngresszuson el­hangzott, talán újabb nyugat-német szavazó­tömegek értik meg: élet- veszélyes lenne olyano­kat hatalomra juttatniok, akik ennyire hadilábon állanak — a békével. Miklós Gábor I „fehér világ” alkonya “n. Wankte EB AzbeszK ■ Szén \s K Vasérc ; \ SS Aranyérc Q Krómérc ...... ▲ Vaskohászat A Fémfeldolgozás A Vegyipar j A Cukorgyártás I A Cementgyártás A Textilipar »«Vasútvonal =?*;: + Partizánakció helye Salisbury \ ,ÁAAA(­J Itt a város, mifyeBinek akartátok?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom