Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-25 / 122. szám
197«. májc» 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP *5 IV. művészeti bemutató Társadalmi ünnepségek, szertartások Ma kezdődik Szolnokon a társadalmi ünnepségek, szertartások IV. művészeti bemutatója. A háromnapos rendezvénysorozat „előhírnökeként” vasárnap Szertartás és társadalom címmel kiállítás nyílt a Szolnoki Galériában. Minden kor társadalma maga alakította ki a születéssel, a házassággal, a temetkezéssel kapcsolatos szokásait. Jól példázza ezt a Szertartás és. társadalom című kiállítás anyaga is. A Damjanich János múzeum munkatársai — dr. Szabó László, Raczky Pál és Gulyás Éva — ezúttal a gyász- szertartás történeti múltján kalauzolnak végig, bemutatják az e területen végzett régészeti és a néprajzi kutatások eredményeit. A kiállítás bizonyítja, hogy szocialista társadalmunk egyik nem elhanyagolható kötelessége a társadalmi ünnepségek szokásainak kifejlesztése. Ezt a céílt szolgálja a ma kezdődő rendezvénysorozat is, melynek két legnagyobb érdeklődéssel várt eseménye az orgonisták első országos jellegű versenye és a kamarakórusok találkozója lesz. Ma az „arany orgona” díjért tizenhat versenyző — köztük két Szolnok megyei; a szolnoki Butyka Enikő és a karcagi Kalmár Gyula — Könyvheti újdonságok Már csak napok választanak el bennünket az ünnepi könyvhéttől. Megyeszerte folyik a készülődés az írók, költők, s az irodalom tavaszi seregszemléjére. Megszépült a szolnoki könyvudvar, újra festették a pavilonokat, s a könyvesboltokba nap mint nap érkeznek az újabb szállítmányok, a könyhét újdonságai. A több mint száz új kiadvány közül az elmúlt évek hagyományaihoz hűen. idén is féláron vásárolhatjuk meg a könyvhéten az antológiákat; a Körkép ’76, A Rivalda 74—75, a Szép versek ’75, s az írószemmel 1975 című köteteket. Minden bizonnyal népszerű lesz majd „A Ka- kukk-kút” című antológia is, amely válogatás a Szovjetunió íróinak legjobb elbeszéléseiből. A magyar prózai művek között olyan alkotások láttak napvilágot mint Krúdy Gyula mindeddig kiadatlan regénye a „Kossuth fia-’, amely a legidősebb Kossuth fiú, Ferenc életét, pályafutását kíséri végig. Ugyancsak életrajzi regény a „ Rákóczi” című kétkötetes könyv, Laczkó Géza alkotása. A tavalyi ünnepi könyvhétre jelent meg, s nagy sikert aratott Lakatos Menyhért: Füstös képek cíipű könyve. A kötet az idei könyvhéten új köntösben, a Magvető Zsbekönyvtár sorozatban jelenik meg ismét. Az Európa Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot többek- között Heinrich Böll: Katharina Blum elvesztett tisztessége, Robert Graves: Az aranygyapjú, s a Portyázás Harlemben című elbeszélés kötet. Valószínűleg sikere lesz majd a neves finn író Martti Santavuori „A fejedelem útja” című könyvének is, amelynek hőse Bethlen Gábor. A politika, s a filozófia iránt érdeklődőknek Nemes Dezső, az MSZJMP KB tagja „A fasizmus kérdéséhez”, s 'Lukács György „A társadalmi lét ontológiájáról” című háromkötetes könyvét ajánlják a kiadók. A verskedvelők Weöres Sándor, Szécsi Margit, Hajnal Anna, József Attila, s Berzsenyi Dániel — idén ünnepeljük születésének két- századik évfordulóját — kötetei Hözüi válogathatnak. vetélkedik majd a Szolnoki Galériában. A gálahangversenyre este 7 órakor kerül sor. Holnap és holnapután a társadalmi ünnepségek és szertartások kórusainak minősítéssel egybekötött találkozóján huszonkét együttes lép pódiumra; megyénk színeit itt a szolnoki Bartók Béla kamarakórus és a törökszentmiklósi Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda női kara képviseli. A kamarakórusok gálahangversenye holnapután este 7 órakor lesz, szintén a Szolnoki Galériában. Az orgonisták és a kamarakórusok versenyének szünetében két tanácskozásra is sor kerül. Előbb a versenyen résztvevő kórusok vezetői tanácskoznak, majd a Társadalmi Szertartások Országos Tanácsadó Testületé tart ülést. A rendezvénysorozat főrendezője a szolnoki Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda a művészeti ' bemutatókhoz kapcsolódva két kiadványt is megjelentetett. Az egyik a névadók és a házasságkötések szerkesztési és rendezési kérdéseivel foglalkozik, míg a másik a Szolnok megyei lakodalmi szokásokat dolgozza feL A megállás nélkül szemerkélő eső semmit sem változtatott Jászberényben azon a hangulaton, melyet 9 iskolai kórus, több mint háromszázötven dalosa varázsolt vasárnap délelőtt a Székely Mihály általános iskola ünnepi díszbe öltözött hangversenytermében. A Székely Mihály zenei napok programjaként került sor az aranykoszorús iskolai kórusok hagyományos találkozójára és hangversenyére. A talá’Jkozóx'a Debrecenből, „Milyen Sztravinszkij művek őrzik Rácz Aladár emlékét; ... Hányadik felvonásból van a most felhangzó ária? írják fel az opera címét, a szerző nevét.” Sűrűn egymást követő kérdések, imponáló biztonsággal adott válaszok és szaporodó pontok. Egy figyelemre méltó kezdeményezés „A Jászság és a zene kapcsolata” vetélkedő döntőjén Czigány György, a Magyar Rádió munkatársa kérdezett. Akik válaszoltak, öt csoportban: ifjúsági klubok, szocialista brigádok tagjai, tanárjelöltek, gimnáziumi tanulók, kereskedelmi A hallássérültek XIII. országos színjátszó versenye területi döntőjének Szolnok adott otthont szombaton este a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ színháztermében. Az elődöntőn hat csoport: a budapesti, a kecskeméti, a miskolci, a nyíregyházi, a szegedi, s a váci színjátszók, illetve táncosok mutatták be műsorukat. A színjátszók versenyén a budapestiek bizonyultak a legjobbnak, a második helyre a szegediek, a harmadikra pedig a kecskemétiek kerültek. A budapestiek Smetana: Eladott menyasszony című műsorukkal elnyerték ÉsieHii ifjtsság Szolnoki nagydíjasok Az Éneklő ifjúság hangversenysorozat területi bemutatói alapján a Magyar Rádió Elnöksége öt úttörő és hat középiskolai kórusnak nagydíjat adományozott. Örömünkre, mind a két kategória díjazottal között- akad Szolnok megyei ewüt- tes. Az úttörőkórusok közül a szolnoki Kassai úti Általános Iskola, a középiskolai kórusok közül a Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola együttese érdemelte ki a magas elismerést. A két karnagy: Ro- honczy Andrea, illetve Gó- hér Edit. A sikeres szereplés jutalmául a két együttest nyári, zenei táborba hívták meg — az általános iskolásokat Zánkára, a középiskolásokat Keszthelyre. A táborban mindkét együttessel felvételt készít a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat a zsűri: a gyerekek Érdekes filmművészeti esemény színhelye; lesz június 14-től 18-ig a zánkai úttörőváros: az Úttörő Szövetség es a MOKÉP közösen gyermek- és ifjúsági filmszemlét rendez. Naponta három, korábban, már vetített, illetve bemutatás előtt álló alkotást tűznek műsorra. A szemle érdekessége lesz, hogy a 3000 ott nyaraló úttörő 50 képviselőjéből álló gyermekzsüri értékeli az egyes alkotásokat Salgótarjánból, Szentesről és Nyíregyházáról érkezett egy-egy énekkar. Megyénkét a szolnoki Kassai úti, a mezőtúri Kossuth téri, a jászberényi Tanítóképző Főiskola gyakorló iskola, a dr. Gyetvai János általános iskola és a házigazda, a Székely Mihály általános iskola kórusa képviselte. A találkozó az iskola falán elhelyezett Székely Mihály emléktábla előtti közös énekléssel ért véget. dolgozók, összesen huszonöt fiatal. A döntő első helyezettje, a Tanítóképző Főiskola csapata, 1500 forint, a második helyezett, a Lehel Vezér Gimnázium csapata, 1000, a harmadik helyen végzett Vegyipari és Szolgáltató Vállalat „Március 21” szocialista brigádja 800 forintot kapott. Hanglemezekkel, értékes könyvekkel jutalmazták . a negyedik helyezett jászalsószentgyörgyi községi művelődési ház ifjúsági klubját és az ötödik helyen végzett jászberényi városi szövetkezeti ifjúsági klub versenyzőinek felkészültségét. a Szolnok megyei Tanácselnökének díját is. A területi döntőn nagy sikert aratott a váci Siketek Szakmunkásképző Iskolájának tánckara is. A Patakparton, valamint az Esőváró című táncot bemutató fiatal lányok első alkalommal szerepeltek nyilvánosság előtt. A csoport kiemelkedő teljesítményéért Kissné, Kékesi Ilona tánctanár megkapta a verseny koreográfusi díját. Az országos versenyre — amelyre a területi döntőkön legjobban szereplő csoportokat hívják meg — október 9-ón a fővárosiban kerül sor.1 Jászberényi zenei események Aranykoszorús iskolai kórusok hangversenye 3ó verseny volf, mindenki nyert Hallássérültek színjátszó versenye Szolnokén VÁNDORLEGÉNYEK? Hajdan a céhlegények, amikor „szabadultak” — tehát amikor „segédek” lettek — /vándorbotot fogtak kezükbe, hogy messzi földeket bejárva lássanak, tapasztaljanak, s visszatérvén céhükhöz elkészítsék a remekművet, ezáltal a céh tagjai lehessenek. A kézműipar a múlté. A modem nagyüzemek — legyenek ipariak, vagy mező- gazdaságiak, mindegy — „elaprózták” a szakmákat, ugyanakkor minden részterület „mesterétől” magasszintű szakmai, tudást követelnek meg. Megváltozott a szakmák jelentéstartalma. Húsz, harminc évvel ezelőtt „A műszerész” — tisztes Gzakma volt — egyaránt értett az autóvillamossághoz, a kerékpárszereléshez, a rádiójavításhoz, stb. Napjainkban? Csaknem egy élet kevés ahhoz, hogy valaki „naprakész” legyen a számítógépek, s a bonyolultabb elektroakusztikai berendezések szerelésében, javításában. A különböző üzemek, vállalatok ezért — a szakmunkás- képző intézetek irányításával — differenciáltan képzik leendő_ szakembereiket. Júniusban a megyében is több ezer szakmunkás jelölt áll a vizsgabizottságok elé, hogy szakmai tudását bizonyítván szakmunkás oklevelet szerezzen, majd kiváltva a munkakönyvét, — munkába álljon ... Nem mindegy, hogy hol? Asztalcsinduló? Olvasóink közül nagyon sokan látták Vámos Miklós Asztalosinduló című drámáját a szolnoki Szigligeti Színházban. Életcél lehet valaki előtt is a mindenáron való meggazdagodás? Lehet, csak éppen — a dráma, és a mindennapok valósága szerint is — eleve bukásra ítélt ez a ■szándék. Az egyén csak a társadalmi érdekek figyelembevételével boldogulhat. Ellentétes-e a társadalom érdekeivel, ha a betonkolosszusok építésére az állam pénzén kiképzett vasbetonszerelő hazamegy a falujába — mondjuk a tsz építő- brigádjába — és ott „csip- csnn” munkát végez? És ha a Diesel-mozdony- szerelő valamelyik falusi ipari szövetkezetben olaj- kálvhákat javít? ... ? Nemcsak a társadalom, de az -egyén érdekeivel is ellentétes. — mert az ember nemcsak tanulni tud, hanem felejteni is ... De tizennyolc éves fejjel nehéz ezt így végiggondolni, vélte a krónikás, — és tévedett Mii takar a hosszú haj Százötven farmernadrág, néhány szoknya. Kőművesek, ácsok, vasbetonszerelők, gépkezelők, parkettások, tetőszigetelők és sorolhatnánk, — lesznek néhány hét múlva. A vizsgák előtt a vállalat vezetői — a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatról van szó — találkozni akartak a most végző szakmunkástanulókkal, hogy tájékozódjanak. Ki, merre? Szabó László termelési osztályvezető — fiatal mérnökember — a „közepébe vág” a dolognak: „ ... öt évre van munkánk, — persze, csak a már jelzett, vagy lekötött építkezésekről beszélek — úgy jó ötmilliárd forint értékben. Űjabb és újabb technológiákat alkalmazunk.” Néhány évvel ezelőtt a vállalatnál végzett szakmunkások 60—62 százaléka maradt meg az anyavállalatnál, — illetve vette ott fel a munkát. Tavaly a végzett hallgatók 72 százaléka lett a vállalat szakmunkása. Kinek van kérdeznivaló- ja? — áll fel az. elnökségi asztaltól Varga Béla, a vul- Jalat személyzeti cs oktatási osztályának vezetője. A kérdés-csokor lényege: mit építünk, milyen technológiával, mikor; milyenek a továbbtanulási lehetőségek a vállalatnál; a legjobb szocialista brigádba hogy lehet „bekerülni”. Válaszok, majd csend. Nincs több kérdés? Akkor én kérdezek, mondja a vállalat munkaügyi előadója: hát azt meg sem kérdezitek, hogy mennyi lesz a fizetés ? Tényleg, tényleg, nevetnek a fiatalok. A százötven szakmunkásjelölt közül — előzetes tájékozódás alapján tudjuk — csaknem százharmincán a „nagy vállalatnál” akarnak dolgozni. Naná, hallom egy szőke emberkétől, akit a társai Púéinak becéznek, tán majd hazamegyek a Mari néném házát renoválni. Ügy látszik, nem. Az új épületek, a tíz, meg az ötemeletesek „összerakása” fontosabb, — biztos „izgalmasabb” számára. A Mari nénik házát „meg- reperálják” a falváltban élő kisiparosok. Ahol másképp van Nem „fejreesettek” a mai fiatalok hallottuk valakitől. A tanulóávek letöltése után a sarkukkal köszönnek, ha érdekült úgy kívánja. Jártunk olyan üzemekben, ahol a tavaly végzettek 80 százaléka már elment. Mit szólnak mindehhez az üzemek, a szövetkezetek vezetői? Csaknem mindenhol így vélekedtek: igazuk van a gyerekeknek, menjenek, előttük az élet. Micsoda dolog az, hog a pesti anya- vállalatunknál csaknem ezer forinttal többet kap egy ugyanolyan képzettségű szakmunkás, mint nálunk; mit tudunk mi nekik adni a fejlődésük érdekében? A fiatalok ugyanezt mondják a „maguk nyelvén”: ócska, öreg gépek; semmi perspektíva; kóceráj; még egy klub sincs ... A társadalmi érdekre már hivatkoztunk. De az egyén érdeke sem lebecsülendő. Különben is mindenki jobban jár a mai, szakmunkás- hiány közepette, ha a jól képzett, de a szakmájukat „megfejelni” kívánó szakmunkások a korszerűbb, nagyobb termelékenységet biztosító üzemekben dolgoznak, — magasabb bérért. Nem minden „kóceráj" A fiatalok használta „kóceráj” jelző nem nagyság- rendi értelmező, sokkal inkább minőségi „titulus”., A mezőtúri „agyagosoknál” mindössze pár százan dolgoznak. Nem is a legideálisabb körülmények között — egyelőre, legalábbis — mégis... Amikor Jakucs Imrétől a fazekas szövetkezet elnökétől megkérdeztem: maradnak, vagy mennek a végzős fazekasok — mert sokfelé mehetnének ám! — azt mondta, hogy az egyik szeme sír, a másik nevet. A gyakorlat ugyanis a következő: a Mezőtúron végzett fazekasok néhány éven belül elmennek, — az iparművészeti gimnáziumba, főiskolára. A szerény külsejű mezőtúri szövetkezet igen jó ajánló levél. Közben, kopogtattak az ajtón: húsz év körüli, sudár, fekete hajú lányka lépett az irodába. Bemutatkozott, majd kicsit zavartan elmondta, mi járatban: iparművészeti gimnáziumot végeztem, jelenleg egy pesti műhelyben korongozomt, — szeretnék ide jönni Mezőtúrra. Miért, kérdzete az elnök. Azért, felelte a lány, mert látom a munkáikról, hogy Mezőtúron lehet tanulni, fejlődni. Szakmunkások a nagy táblákon Aki valamelyest ismerte a mezőtúri határt — a többi is ilyen volt — tudja, hogy a „■gőzekásen” a bodnármester ren, a lópatkolókovácson kívül nap járta alatt se lehe-' tett találni mesterembert. A Táncsics Tsz óriási gépparkját, szakosított telepeit, a vetés- és betakarítás technológiákat viszont csak a szakképzett emberek tudják irányítani. A tsz szakembergárdája „saját nevelés”. A pusztai emberek fiaiból lettek a gépészek, traktorosok, vegyszeres növényvédők. A „lettek” múlt idő. És a jelén? Mihály András a tsz termelési főmérnöke konkrét választ ad: a tsz-tagokat igyekszünk meggyőzni, hogy fiukat, lányukat adják mezőgazdasá- ’ gi szalcmunkástanulónak. Nem is eredménytelen ez a törekvésünk, mert egyezik a fiatalok érdekeivel. A mi fiataljaink a kend érési és a makói mezőgazdasági szakmunkásképzőben tanulnak. Visszajönnek, persze, egytől egyig. Jól keresnek — igaz a munkacsúcsoknál nagyon nagy az igénybevétel — öltözködnek, legényked- nek, „élnek” egy kicsit, aztán elmennek katonának. Onnan is visszajönnek. Érettebb fejjel. Ekkor már gyűjtögetnek kicsit, porta után néznek, építkeznek. Segítjük őket, ahogy tudjuik, pl. ötezer forint fuvarköltséggel, stb. Nincs különösebb panaszunk a fluktuációra sem, —»ámbár az utóbbi évben mintha megint jobban mutatkozna a városi ipar elszívó hatása. De ez, érdeke: módon, nem elsősorban * fiatalokat érinti. Apáik nyomában A „műhelyben” vagy ahogy még régebben mondták a „vasgyárban” — a mai MÁV Járműjavító — generációk adták egymás kezébe a kalapácsot. S ma? Maglódi Gyulától, a tanműhely vezetőjétől megtudtuk, hogy a tanulók felének apja, nagyapja szintén a „gyárban” dolgozott Ebben a tanévben százhat fiatalember végez — előreláthatóan — a tanműhelyben. Kilencvenegy-néhányan itt „veszik fel” a munkát. Mindössze néhányan mennek máshová, családi és egyéb okok miatt. Az elmúlt öt évben végzett tanulók 98 százaléka ma is az üzemben dolgozik, közülük többen felelős beosztásban. A hagyományokról még annyit: az üzem igazgatója is itt volt „inas”, s Maglódi Gyula is, — negyven évvel ezelőtt. A jelenlegi tanműhely — Maglódi Gyula irányításával — eddig 2 ezer 790 szakmunkást adott az üzemnek. A kérdés jogos: hogy „csinálták”? A krónikás tapasztalata az, hogy a fiatalok — ha csak egy kicsit is megéri nekik — nagyon ragaszkodnak ahhoz az üzemhez, vállalathoz, ahol „szabadultak”, — de ennyire?! ' Beszélgettünk velük, mondja Maglódi Gyula. Arról, hogy — gyerekek itt hamarosan ezeregyszáz Diesel- mozdony szerelőre lesz szükség. Itt születik valami, srácok, legyetek itt a bölcsőjénél, minden lehettek ... Egy adat: a tavaly végzett kilencvennyolc ifjú szakmunkásból ötvenhatan azóta már szakközépiskolába járnak. Az üzem segítségével. Összegzés helyett A tények önmagukért beszélnek. Nincs szükség ösz- szegzásre. A fiatalok egyéni érdeke egybeesik a társadalmi érdekkel. Tudják, mit csinálnak, oda mennek, ahol eredményesen dolgozhatnak, ahol boldogulnak. Jól van ez így. Tehát: vándorlegények, és lányok,! — néhány mostoha adcttcá-i gú üzemtől eltekintve — úgyszólván nincsenek. Tiszai Lajos
