Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-19 / 117. szám

/ 1976. május 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A jászíéóysssaTui E&íapgyár éves terve az anyavállalattal együtt ) <0—180 millió fo­rint. A gyárban, műbőr kalapokat, műanyag, gyapjú és műszóé tompokat készítenek. Képünkön: „sorakoznak*' a kés/. gyapjút tompok SERTÉSTENYÉSZTÉS (1.) A termelőszövetkezetekben és a háztájiban A TV. ötéves terv idején Szolnok megye termelőszö­vetkezeteiben a sertéste­nyésztés egyenletesen fejlő­dött. Az összsertés létszám átlagosan 14 százalékkal, az anyakoca állomány 8 száza­lékkal növekedett. Tizenhat *■' termelőszövetkezetben léte- ' sítettek iparszerű sertéstele­pjét, s ezek alapját képezik Kin korszerű nagyüzemi sér­ti téstenyésztésnek. A háztáji t gazdaságok sertés tartására továbbra is a ciklikusság volt a jellemző, ezt elsősor­ban az értékesítési lehetősé­gek határozták meg. Az 1974—75. évi vissza- •fóssés után a múlt év máso- -■* ■dik felétől ismét növekszik i- a sertéslétszám mind a nagy­üzemi gazdaságokban, mind a háztáji termelőknél. A »fellendülést mutatja, hogy : a termelőszövetkezetekben i az 1975. december 31-ianya- I koca létszám 5 százalékkal, sa háztáji gazdaságokban 13 százalékkal volt magasabb, mint az előző év azonos idő­pontjában. Az év első ne­gyedében tovább növekedett a sertésállomány — a tsz- > elvben 10 százalékkal, a kis­termelőiméi pedig 13,3 szá­zalékkal. A kocalétszám emelkedése különösen szem­betűnő a háztáji gazdasá­gokban, ahol az első ne­gyedév végén 28 százalékkal volt magasabb, mint 1975. év első negyedév végén- Várha­tóan 1976. végére a háztáji gazdaságok sertésállománya eléri a kívánt szintet A visszaesés után javulás A sertésiétszám növekedé­sének feltételei mind a ter­melőszövetkezetekben. mind a háztáji gazdaságokban biztosítottak. A termelőszö­vetkezetekben a sertésfiaz- tatók száma 11 800, a hízó­sertés férőhelyek száma pe­dig 144 000. Ezek kihasz­náltsága 1975-ben csak 85,0 százalékos volt. Az iparsze­rű sertéstelepeken 54 600 a hízóférőhelyek száma az összes húskibocsátó képesség 104 200 mázsa évenként. Ezt a kapacitást 1974-ben 68 szá­zalékra, 1975-ben 85 száza­lékra használták ki a ter­melőszövetkezetek. Megállapítható az is, hogy mind a nagyüzemekben, mind a háztájiban gazdasá­gos a sertéstenyésztés, illet­ve hizlalás. Tizenegy ipar- mterü igrtcstele® adataid vizsgálva kiderül, hogy a vállalati eredmény mintegy 23 millió forint, az egy ko­cára jutó eredmény 5 630 fo­rint, az egy kiló . értékesített végtermékre jutó tiszta jö­vedelem pedig megközelíti a 4 forintot. Az egyes telepek között viszont jelentős kü­lönbségek vannak. 1975-ben a hízósertés önköltsége ki­lónként 19.2—23,2 forint kö­zött alakult, az átlagos- fel­vásárlási ár pedig 24.5 fo­rint volt kilogrammonként. Az idei jobb átvételi rend­szer alapján a kilónkénti felvásárlási ár 0,5 forinttal növekedett. A gazdaságosság tovább növelhető A háztáji gazdaságokban, az állattenyésztési felügyelő­ség vizsgálatai szerint, az értékesítési átlagár malacok esetében kilónként 40, sül­dőknél 33. a hízóknál pedig 24.5 forint- Egy malac érté­kesítéséből származó jövede­lem 140, a süldő értékesíté­séből származó jövedelem 468, a hízó értékesítéséből származó jövedelem mint­egy 400 forint darabonként. (A legmagasabb költségté­nyezőként az anyakocatartás és a takarmányozási költsé­geket vettük figyelembe.) A sertéshizlalás gazdasá­gossága tovább növelhető, elsősorban a szakszerűség fokozásával, a férőhelyek jobb kihasználásával, a ta- karmányértékesülés növelé­sével, az elhullási százalék csökkentésével. Ezen ténye­zők javítása érdekében a nagyüzemekben és a háztáji gazdaságokban egyaránt sok a tennivaló. Ezt a következő adatok is bizonyítják. 1975- ben a termelőszövetkezetek­ben az egy ellésre jutó szü­letett malacok száma 9,1 a választott malacok száma 8.1. Az egy kocára tutó elletési átlag évenként 2.1. A szo- póskori elhullások száma a termelőszövetkezetekben 1975-ben 29 ezer, a felnőtt korban történt elhullások száma pedig 26 800 volt, ami rendkívül magas. Mind a szakosított, mind pedig a hagyományos sertéstelepe­ken megvan azonban a reális lehetőség az elhullások csök­kentésére. Az abrak felhasználás egy kilogramm súlygyarapodás­ra átlagosan 3.96 kilogramm «alt A saakoiúoU sertéstelep pékén. Az egy kilogramm értékesített húsra vetített felhasználás pedig 4,48 kiló. A mezőgazdasági üzemek között nagyok az eltérések. Előfordul olyan termelőszö­vetkezet, ahol 3,49 kilo­gramm abrakkal állítanak elő egy kiló élősúlyt, viszont van olyan termelőszövetke­zet is. ahol 4.51 kilogramm abrakot . haszq^htak fel- .A takarmány,fsll^sználás és- a takarmány „^minőségének ja­vításával e téren is jelentős javulás érhető el. 1975-ben felmérést végez­tünk a termelőszövetkezetek­ben és megállapítottuk, hogy sok sertéstelep korszerűtlen, de az is látható volt, hogy a hagyományos telepeken is gazdaságos a sertéshizlalás- Szükségesnek tartjuk, hogy az V. ötéves tervben mint­egy .2 ezer sertésfiaztatót és mintegy 23 ezer hízósertés férőhelyet létesítsenek a ter­melőszövetkezetek. elsősor­ban a meglevő telepek kor­szerűsítésével, bővítésével, új technológiák bevezetésé­vel. Ennek megvalósítása esetén lehetőség van arra. hogy a legkorszerűtlenebb fiaztatók, illetve hízósertés férőhelyek selejtezésre ke­rüljenek. Az V. ötéves terv időszakában biztosítani kell, hogy a korszerű sertéstele­pek mellett a hagyományos telepek kapacitását is maxi­málisan kihasználják. A tervek reálisak öszességében megállapít­ható, hogy a sertéságazat­ban az V. ötéves terv cél­kitűzései reálisak, ami azt jelenti, hogy a termelőszö­vetkezetekben a vágósertés termelést 25 százalékkal, a kocaállományt pedig 16 szá­zalékkal kell növelni. A háztáji gazdaságokban hiz­lalt sertésekre pedig hosszú- távpn szükség van: mivel jelentősen hozzájárulnak a belföldi húsellátás javításá­hoz és a külkereskedelmi igények kielégítéséhez. A fejlesztést az V. ötéves terv­ben részben a termelési té­nyezők további javításával, részben a meglevő férőhe­lyek jobb kihasználásával kell megvalósítani. (FOLYTATJUK) Mezei János a megyei tanács meríKazdaság! és élelmezésügyi osztályának vczclüja Környezetvédelmi napok NEM SZÚR SZEMEI... Előadások, yiiakörök hé! településen Környezetünk védelme ma már nem csupán néhány megbízott hivatalos személy, vagy a községi, városi taná­csok feladata. A környezet- védelem közügy, társadalmi érdek, mint ezt az ország- gyűlés tavaszi ülésszakán elfogadott új törvény is ki­mondja. Ennek tudatosítását segíti elő s ma kezdődő két­hetes eseménysorozat, ame­lyet más szervekkel közösen a Hazafias Népfront megyei környezetvédelmi bizottsága rendez Szolnokon. Török- szcntmiklóson és a szolnoki járás öt községében. A „Környezetvédelmi na­pok" elnevezésű rendezvény keretében a megyei és a me­gyén kívüli általános kör­nyezetvédelmi kérdésekkel egyaránt foglalkoznak elő­adásokon, beszélgetéseken, s egyes kérdéseket vitakörben dolgoznak fel. A környezetvédelmi na­pok ünnepélyes megnyitóját ma délelőtt Kenderesen Ná­das József, az MSZMP szol­noki Járási Bizottságának első titkára tartja. Ezt kö­vetően hangzik el az ese­ménysorozat bevezető elő­adása. melyet dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács el­nöke tart „A környezetvé­delem időszerű kérdései Szolnok megyében’’ címmel. Hétfőn Kunhegyes lesz a környezetvédelmi napok má­sodik színhelye, ahol dr. Kovács Margit, a Magyar Tudományos Akadémia vác- rátóti botanikai intézetének munkatársa tart előadást. Itt kerül sor a megyei szakem­berek részvételével szerve­zett vitára is. A vitakört Rácz Ferenc tanácselnök ve­zeti. Jövő pénteken f28-án) Űj- szászon a nagyközségi ta­nácsnál a községszépítő munka bemutatásával egy­bekötött tanácskozás lesz a gazdasági társadalmi fejlő­dés. a civilizáció ártalmai­ról és a környezetvédelem feladatairól. Tiszaföld váron június 2-án a Várostervezési Tudományos Intézet igazga­tóhelyettese a nagyközségek urbanizációjáról beszél. A környezetvédelmi napok zá­róeseménye Martfűn lesz jú­nius 4-én. Itt a Szegedi Or­vostudományi Egyetem pro­fesszora, dr Bereuest György, a SZOTE Közegész­ségügyi és Járványtana Inté­zetének igazgatója elemzi a környezetvédelem jelenlegi helyzetének és problémáinak főbb összetevőit. A martfűi eseményen a zárszót Tóth György, a me­gyei tanács szolnoki járási hivatalának elnöke mondja. ß vállalati teli.ő tar­______________________ talexok k eresésekor könnyen, meges­het, hogy csupán azt figye­lik: kiN az, aki olykor vagy gyakran nem dolgozik és me • lyik gép, mennyit áll. Ebből kiindulva kezdik azután vizs­gálni — nagyon helyesen — a tétlenksdés, vagy a gépál­lás okait. Tehát — így is mondhatjuk — közvetlen veszteségidő-feitárást végez­nek: azt nézik, hogy a mun­kaidőből hány perc, hány óra futott el haszontalanul, mert hiányzott az anyag, a rajz, vagy késett a karbantartó. a gépbeállító, vagy hiányzott a munkás a gép mellől, mert nincs, vagy mert megbetege­dett. Az ilyesmiből adódó idő- veszteségek tekintélyes óra­számot tesznek ki. Népgázda- sági összesítésben az így el­futó percek az éves munka­időalap — egyesek szerint — 10, mások szerint 25 száza­lékát is felemésztik. E ki­esés csökkentése, kézenfek­vőén, a jelenlegi vállalati erőforrások (ember é< géD) azonnali jobb hasznosítását eredményezné: ugyanaz a géppark, létszám, ugyanany- nyi idő alatt több eredményt érhetne el. Ez közismert kén- let és nincs is ma olyan vál­lalat. amely ne igyekezne, valamilyen módon csökken­teni az efajta veszteségeket. A vállalati gazdálkodásban azonban létezik olVan hely­zet, amelyben senki sem áll, nem fut a perc tétlenül vagy haszontalanul, az erőforrások és a munkaidőalap lehetséges kihasználásától mégis rresz- szire elmarad a vállalatok egész sora és az ezész r ép­gazdaság. Ezt a veszteséget nehéz felfedezni, ez nem szúr szemet. Arról van szó ugya­nis, hogy a hazai iparban a közvetlen termelőtevékeny­séget kiszolgáló úgynevezett melléktevékenységeket igen Eok ember végzi, lassan és alacsony hatásfokkal: az anyagmozgatást, a karbantar­tást. a raktározást, a vállala­ti fűtést és energiaellátást stb. Vagy például a gépipari szerelő munkát — általában — (az építőipar is) még mindig nem gépesítették megfelelően. A gépiparban például az alig gépesített sze­relés a gépipar teljes mun­káslétszámának 23, az anyag- mozgatás a 12 százalékát kö­ti le. Ha ehhez hozzászámít­juk a többi szükséges mel­léktevékenység munkaerő­gárdáját is — máris a teljes munkáslétszám feléhez köze­lítünk. Ez az arány nem csak a gépiparra vonatkozik, hanem — legfeljebb 1—2 százalék eltéréssel — tulaj­donképpen az egész népgaz­daságra. Az e körben foglalkoztatott emberek, ha még oly seré­nyek is. közvetlenül csak a töredékét állíthatják elő an­nak a termelési értéknek, amelyet a létszám másix fe­le, a termelő berendezések mellett, azokat kezelve elő­állít. A „melléktevékenység” címszó alatt összefoglalt te­endőik persze rendkívül szük­ségesek az értékalkotó folya­mat nélkülözhetetlen i-észei, ha ezekben zavar támad az súlyos fennakadásokat okoz a közvetlen készáru termelés­ben is. Sőt: valamennyi vál­lalat egyik feladata most ép­pen az, hogy a közvetlen ter­me! »berendezések és a mel­léktevékenységek technikája, technológiája közötti össz­hangot megteremtse. Nem le­het szüntelenül csak a terme­lést végző berendezéseket korszerűsíteni — egyszer be kell „várni”, hogy a kiszol­gáló technika színvonala fel­zárkózhasson a termelő gé­pek műszaki .tudományához, tempójához. Sok gyárban a jelek sokasága figyelmeztet arra, hogy eljött ennek az ideje. A két tevékenynségcso- port közti színvonalbei i kü­lönbség napjainkra már je­lentős veszteségforrás: a las­sú. s többnyire a kézimunka színvonalán megrekedt ki­szolgálás egyre inkább gátja a nagy értékű termelő tech­nika maradéktalan kihaszná­lásának. A veszteség tehát itt nem csak abban jelentkezik, hogy ezek a munkák sok embert kötnek le — noha ez is szá­mottevő pazarlás — hanem konkrétan abban is. hogy ki­fejezetten lassú és bizonyta­lan a termeié«: kiszolgálása. A melléktevékenységek gépe­sítésével és racionalizálásá­val, ésszerűbb szervezésével jelentős számú munkaerőt szabadíthatnak fel. csoporto­síthatnak át a vállalatok a közvetlen termelésbe, példá­ul a második, harmadik mű­szak megszervezéséhez. S nem csak az anyagmozgatás gépesítése kínálja. ezt a le­hetőséget, hanem valamenv- nyi kiszolgáló melléktevé­kenység korszerűsítése. kohfi gépipar kö­________ zeimúitban ki­d olgozott egységes cselekvési programja számol ezzel a tartalékkal is: vállalatai fi­gyelmébe ajánlotta a tervek összeállításához s a végrehaj­tásához is. Természetesen nemcsak a gépipari ágazat­ban van mód — ahogyan a cselekvési program fogal­mazta — a technológiai szer­kezet átalakítására, hanem az egész népgazdaságban. Vala­mennyi vállalatnál érdemes keresni a lehetőségeket és megteremteni a pénzügyi fel­tételeket is ahhoz, hogy egy­re több embert szabadíthas­sanak fel — a gépek és a szervezés segítségével — a termelést kiszolgáló, kevésbé hatékony munlíák alól. Ez az embereknek is jó, akik ezzel alkotó jellegű munkakörbe kerülhetnek, jobb munkakö­rülmények közé. G. F. Öntözési verseny Jelentkezőkre várva A rákóczifalvi Egyesült Rákóczi l Termelőszövetkezet öntözési versenyfelhívása nagyon aktuális témára irá­nyította a mezőgazdasági üzemek figyelmét. Annál is inkább, mert az elmúlt esz­tendőben a gazdaságok ér­deménél jóval kevesebbre értékelték a termést jelentő­sen növelni képes öntözést. Szolnok megyében 76 ezer 500 hektár öntözéséhez ele­gendő kapacitás áll az üze­mek rendelkezésére. A ter­melőszövetkezetek és az ál­lami gazdaságok május kö­zepéig viszont még csak 57 ezer 700 hektár öntözésére kötöttek szerződést, s eddig 13 ezer 400 hektárra juttat­ták el a mesterséges csapa­dékot. Nagyobb területen élhettek volna a kelesztő öntözés lehetőségével, és a rétek, legelők is több vízre „szomjaztak”. Az elmúlt he­tek szeles, napsütéses időjá­rás tovább szárította a föl­deket, s így — az egy-két- napos csendes esők ellenére = a talajok hasznos via» készlete a kelleténél 20—25 milliméterrel kevesebb. Az öntözést a közgazdasági té­nyezők is indokolják, mert a berendezések jobb kihasz­nálása a hatékonyság egyik forrása, s egyaránt érdeke az üzemnek és a népgazda­ságnak. A versenyzési feltételek lehetővé teszik, hogy a nagy és a kevésbé számottevő ön­tözési területtel rendelkező gazdaságok is egyenlő esály- lyel indulhassanak. Az üze­mek közül a tiszaföld vári Lenin, a mezőhéki Táncsics és a zagyvarékasi Béke ter­melőszövetkezet reagált el­sőként a felhívásra, de bizo­nyára ennél jóval több üzemben megszületett már a csatlakozás gondolata. Erre ösztönzi a szakembereket, öntöző kollektívákat, az elér­hető jobb termésen és az erkölcsi elismerésen túl, az első díjként kiírt 50, a má­sodik helyezettnek járó 30 és a harmadik számára adandó 20 ezer forint is. b. á. Gépesített lentermesztés és feldolgozás Á hazai lentermesztés gé­pesítésének jegyében nemré­giben 20 új típusú szovjet vetőgépet állítottak munká­ba a lentermelő gazdaságok­ban. Korszerűsítik a rostlen be­takarítását is. Még az idén 30 darab francia gyártmá­nyú rendfelszedő. bálázó, kocsira rakó gépet szereznek be. Fejlesztéseket hajtanak végre a feldolgozó, a fonó­szövő üzemekben, gyárakban is. Egyebek mellett Komá­romban az előfonodában. Győrött a festődében. Buda- kalászon a szövőgyárban hajtanak végre gépi korsze­rűsítéseket. A tervek szerint még az idén 24 Szovjetunióból ér­kező SZTB gépet szerelnek fel a győri, és más külföldről érkező berendezéseket a csil­laghegyi szövőgyárban, amellett, hogy a vállalat többi üzemeiben is sor ke­rül számos régebbi gép la. cseréléséra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom