Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-18 / 116. szám
19/ti. május 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A forradalmi, legyőzhetetlen ifjúság Beszélgetés a KISZ IX. kongresszusának két külföldi vendégével A KISZ IX. kongresszusának sok-sok külföldi vendége közül két igen érdekes embertől kértem interjút. Bár a program rendkívül zsúfolt volt. mégis mindkettő szívesen válaszolt kérdéseimre, s mondta el véleményét különböző aktuális kérdésekről. A Külügyi Szállóban Pjotr Iljics Klimuk űrhajós ezredessel, a Szovjetunió kétszeres hősével, a Komszcmol Központi Bizottságának tagjával ültünk le beszélgetni, majd Mieta Rosa Rodriguez Alonsoval, a Kubai Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának tagjával. Megkezdte a* érettségi vizsgát a megye huszonhat középiskolájának 2071 tanulója. A gimnáziumokban négy, a szakközépiskolákban pedig — iskolatípusonként változva — öt, illetve hat a kötelező érettségi tantárgy, Az írásbeli vizsgák szombaton fejeződnek be, míg a szóbeli beszámolókra június 9 és 29 között kerül sor. Képünk a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban készült, ahol tegnap száznegyvenen írták meg magyar nyelv- és irodalomból dolgozatukat. Ma újabb tárgy következik: a matematika Háronszáz fiatal versenye — Első témánk természetesen az űrhajózás. — 1973-ban, a Szojuz—13 fedélzetén Lebegyev társaságában nyolc napig voltam a világűrben. Ugyanakkor az amerikaiak a Skylab fedélzetén repültek. A mi együttműködésünk tulajdonképpen ekkor lépett aktív szakaszába — mondotta Klimuk űrhajós ezredes. — Az emberek sokmindent képzelnek egy űrhajósról. Milyen emberek önök voltaképpen? — Pilóták, mérnökök vagyunk, de egyébként éppen olyan emberek, mint bárki más. Nekünk megtiszteltetés, hogy repülhetünk. A mi teljesítményünkben tehát egy- egy ember személyében az egész emberiség minden eredménye megjelenik, ezért szőnek körénk legendákat. — ön másodszor is járt a világűrben. — Igen, 1975. május 24től július 26-ig a Szojuz 18 fedélzetén Szevasztyjanov társaságában. Ötven nappal hamarabb mentünk föl és égy nappal később tértünk vissza a Földre, mint a Szojuz—Apolló űrrandevú résztvevői. Egyébként ez az űrrandevú volt a két űrhatalom legnagyobb szabású együttműködése. És ez a békepolitika. az enyhülés hatalmas sikerét jelentette. — A békéről és enyhülésről sok szó esett a KISZ IX. kongresszusán is. Kádár János például részletesen foglalkozott a kongresszusi teremben ülők e legnagyobb óhajával. — Nemcsak a kongresszusi teremben ülőknek, de minden értelmes embernek legfőbb óhaja a béke. Az én édesapámat a fronton gyilkolták meg 1944-ben, akár ne is mondjam, mit gondolok a békéről, ugye? — A KISZ IX. kongresszusán szó esett arról, hogy magyar ifjúsági munkabrigádok mennek Uszty-Ilimszkbe, a cellulóz kombinát építésére. Tőlünk, Szolnok megyéből is megy egy brigád, ön mit gondol: ezt a hatalmas munkát nem kellene megörökíteniük fiatal íróknak, újságíróknak? — Bizonyára megtörténik éz is. Én azonban úgy gondolom, hogy munkájuk végeredménye, vagyis az elkészített mű lesz a legmeggyőzőbb dokumentum az utókornak. A Komszomol is felépített számtalan nagy várost a Szovjetunióban, a bajkál—amuri vasútvonalat is. Mindez még akkor is „meg van írva”, ha egy író sem örökíti meg. Egyszóval az a véleményem, hogy az igazi művészek ott vannak, nem kell őket küldeni. Én éppen az ifjúsági münkabri- gádokat gondolom a legnagyobb alkotóknak. * * • — ön, a kubai delegáció vezetője fiatal nő. Beszélne magáról? — Magamról nem, de a kubai nőkről igen. Már csak azért is, mert a nők is ugyanúgy részt vesznek nálunk a forradalomban, mint a férfiak. Ugye, nem kell magyarázni, hogy mjlyen volt a nők helyzete a forradalom előtt? Játékszer, dekoráció volt a nő. A forradalmi kormány egyik első nyilatkozatában meghirdette a teljes egyenjogúságot. Nehéz helyzetben volt a forradalom, mégis foglalkoztak a kérdéssel. A forradalom győzelme után megalakult a nőszövetség. A nők ott vannak a forradalmi milíciában, munkabrigádokban, tanulnak, jelen vannak az élet minden területén. — A lányok és fiatal- asszonyok moszkvai világ- találkozóján elhangzott, hogy a latin-amerikai nők számára nagyszerű példa Kuba. — Valóban. Hivatkozom az analfabétizmus felszámolására, vagy a családjogi törvényre, melyet az egész nép megvitatott. A kubai nőszövetség második kongresszusa fontos esemény volt, s eredményeit a párt- kongresszus is felhasználta. — Pártkongresszusuk milyen feladatokat fogalmazott meg a kubai fiatalok számára? — A pártkongresszus idején megmozdult egész népünk, így a fiatalság is. A kongresszus egyébként rendkívül fiatalos volt. Megvitatták azokat a dokumentumokat is a kongresszus előtt, melyeket később elfogadtak: az alkotmányt, a fiatalokról és a női egyenjogúságról szóló téziseket... A pártkongresszuson elfogadott húsz határozat közül kettő kifejezetten az ifjúságra vonatkozik. De további tizenhét is érinti a fiatalokat, szerepük lesz azok megvalósításában. — Amilyen érdeklődéssel figyelte a magyar közvélemény a kubai pártkongresszust, olyan várakozással tekint a VIT elé is, — Egész népünknek, így fiatalságunknak is megható pillanat volt amikor megtudtuk, hogy nálunk lesz a XI. VIT. Mi az eddigi fesztiválokon is nagy lelkesedéssel vettünk részt. Már megtartottuk Havannában a második előkészítő ülést, nagyon eredményes munkát végeztünk. Olyan dokumentumok születtek, melyek biztosítják a tervszerű felkészülést- Ez a" fesztivál hatalmas manifesztáció lesz, melyen részt vesz a forradalmi^ antifasiszta, antiim- perialista, gyarmatosítás és fajüldözés ellen küzdő legyőzhetetlen ifjúság. A második előkészítő ülés után minden országban előkészítő bizottságok alakulnak, akik dolgoznak majd a szolidaritási alap megteremtéséért. Mi is folytatjuk a munkát, újabb állomásunk a harmadik előkészítő ülés. Egész népünk, fiatalságunk lelkesen készül a világ ifjúságának fogadására. Segít ebben pártunk is. hiszen az egyik határozatát éppen a VIT-ről fogadta el. Megalakult a Nemzeti Előkészítő Bizottság, melynek Fidel Castro az elnöke. Körmendi Lajos Bokodi szervez. Autóbusz a versenyzőknek, katonák, ifjúgárdista parancsnokok az állomások éles szemű bíróinak, puskák legyenek lövészethez, gázálarcok, ködgyertyák a vegyvédelmi gyakorlathoz, fedezékjelző fakeret a gránátdobáshoz, na és terepjáró az előzetes berendezéshez, és minden, amit csak el lehet képzelni egy jól előkészített járőrversenyhez. Bokodi még a jó időt is megszervezte. Vasárnap ezerágra sütött a nap, igazi túraiuő volt. Indulhat a verseny, a szolnoki városi Ifjú Gárda szemle. Bokodi László, a városi IG parancsnok belefáradt az indulók összeszámlá- lásóba: a tiszaligeti KlSZ-tá- borban reggel hatkor már kétszázan gyülekeztek indulásra, s végül is összesen háromszázhatvan gárdista vágott neki a több mint tizenhárom kilométeres harci túra nem éppen könnyű terepének Szolnok határában. Gizi, a céllövő Állomás állomást ér, s jaj, mindenütt egy csomó indiszkrét kérdés. Ki tudja a tesztlapot úgy kitölteni, hogy az a könyörtelen bíró bele ne piszkáljon a piros tollával! Nem elég, hogy az útvonalat is térképről kell kibogarászni, és sehol egy közlekedési tábla, út jel, még KRESZ-ből is levizsgáztatják az embert. „Balra nagy ívben, hogyan kanyarodjunk biciklivel?” ■ ........................■■................. I fjú Gárda szemle Szaldón Rostás Gizi, a 633-as szakmunkásképző szakaszából rongyosra rágja a tollát. No, majd a céllövészetnél békén hagynak, nem kérdez- getnek. Pech. Ott is teszt. Lőelmé- let, fegyverismeret. Ajjaj! Gyerünk tovább, , irány a könnyűgáz felhő. Sofőr a kötélen Fejjel lefelé lóg a kettes busz vezetője. Ne tessék rosszra gondolni, szó sincs arról, hogy netán az utasok fellázadtak, és ... Egyszerűen azért került „kötélre” Gémes Ferenc, a Volán-szakasz parancsnoka, hogy példát mutatva „halált megvető bátorsággal” leküzd je a képzeletbeli szakadékot egy kifeszített kötélen átmászva. Tíz pont. Akiknek pedig nem ment, reménykedett Majd helyesbítenek gránát- dobásban. Fekete Laci, a kereskedőtanuló iskola parancsnoka is így vélekedett s nem rajta múlott, hogy Hoksári Márta gránátja életben hagyta az ellenséget. A derék parancsnok felszisz- szent a társai hibájánál, aztán biztosan talált célba. Csakúgy, mint Kasza Imre a 633-as csapatából. Elsőre telitalálat! Egy újabb állomás: terjengő jódszag jelzi, hogy „életmentés” színhelyére értünk. A KÖTIVlZIG gárdistái éppen visszacibálták az életbe „félájult” társukat, s aztán nem sajnálva a gyakorló törésre a gyakorlósínt, gyakorlógézt — igazi pontokért. Csomos Joachim, a „sebesült” az értékelésnél állapotát meghazudtoló fürgeséggel rohant az újabb állomás felé. Tizenkét kilométer, tizenhárom állomás, millió kérdés. Nem baj, végre célhoí értünk, feltűntek a tiszaligeti KISZ-tábor nyárfái. Akkor most pihenünk egyet... Tessék? Futni? Négyszáz méter ... na, ne vicceljünk ... Á, mindegy. Rajt. Csömör, a feléledt hős tiltakozik: inkább a kötözési, tetőtől talpig. Tiltakozik, de fűti Gárdista — helyt akar állni becsülettel. Legfeljebb liheg .. Hatvan—kiváló A verseny abszolút győztese a Verseghy. Gimnázium, második a Volán, harmadik a vegyipari szakközépiskola. A harci túrában is a Verseghy Gimnáziumé lett az elsőség a gépipari szakközépiskola és a vegyipari szakközépiskola előtt. Az összesített egyéni versenyt Horváth László, a Verseghy szakaszából nyerte, Katona János és Rabi András „vegyiparis” előtt. Az eredményhirdetésnél Kiváló Ifjúgárdista kitüntetést is átadtak 60 gárdistának. I. Zs. Varga Csaba mm r ET gymás mellett lépdel*”■“ tek. Szélcsend volt. Ä víztükör alig fodrozott. Először a lány szólalt meg. — Szeretem a vizet. A fiú a túlsó partot bámulta. A víz még csak derékig ért. A lány lecsolta az arcát. — Hajnalban sokkal szebb... — mondta a fiú. — Még nem láttam — mosoűyodott el. — Szebb pedig, mint a naplemente. — Miért? — Nekem az tetszik jobban. — Nekem az éjszaka. A fiú nem válaszolt. A lány leguggolt, beleereszkedett a vízbe. Megborzongott. — Húszfokos lehet... A fiú a fejét rázta. — Több árinál. — Hajnalban is ennyi? — Nem tudom. Nem sokkal hidegebb. A lány is hallgatott. A víz már mellig ért. A szemközti hegyek elmerültek a párás levegőben. A fiú is lebújt. Üszott néhány tempót.-p Lehetne melegebb is. — Inkább hideg legyen! Egyszerre álltak fel. A lány letörölte csepegő arcát A fiú gyengéden lélocsolta. — A hajamra vigyázz..; Nevették. — Mióta yagy itt? — Nem mindegy? — kérdezte a lány. — < Remélem ma jöttél, és akkor sokáig maradsz. — Majd meglátjuk. Néhány pillanatig hallgattak. — Kitől függ? — Akire rábízom magam! A fiú nem nagyon értette a választ A víz már a lány haját mosta. A nap kíméletlenül tűzött. Egyre beljebb menték. — Ússzunk — mondta a fiú. — Jó. — Sokáig bírod ? — Nem. És félek is. Dél felé járt az idő. Nem néztek hátra. A part már messze volt. Úsztak, közel egymáshoz. — Sokat bámultál —■ mondta a lány. — Hol? — A parton. — Te kezdted. Én csak Válaszoltam. — Hát persze — mosolygott a lány. — Te voltál az egyetlen csinos srác. — Csak ezért hívtál fürödni? — Az majd kiderül. A fiú nem felelt. Nem értette, hogy a lány miért tit- kolódzik. A víz zöldebb lett. — Leérsz még? :— kérdezte a lány. A fiú kiegyenesedett, kezét maga fölé emelte, és leereszkedett a tófenékig. A víz ellepte a kezét is. Sokáig nem jött fel. Talpa alatt hidegnek érezte az iszapot. — Már féltem... — fogadta a lány. A fiú úgy tett, mintha nem hallotta volna a megjegyzést. Levegő után kapkodott. — Alig értem le. Itt már nagyon mély — mondta. — Megfulladhatunk? ... — Meg. — Forduljunk vissza, jó?! Úsztak visszafelé. Szemben a parttal. A fenyőfák mögött nem látszottak a nyaralók. Előttük két lány napozott gumimatracon. — Ismerem őket — mondta a fiú, hogy megtörje a csendet. — A hosszúhajút én is. — A másik csinosabb. A lány erre nem válaszolt. A fiú nyugtalanul tempózott. A lány hirtelen feléje fordult. — Jársz valakivel? ~ Merész vagy! — Miért? — Mert nyíltam: megkérdezted. — Már tanultam — a lány elfordult. — Nem szeretek bújócskát játszani. A fiú várta a folytatást. — Jártam egy sráccal... — el harapt a a szót. A fiú kérdően nézett. —- Más lehetőségem nincs. .— Hogy érted? — Ha együtt akarunk menni a partig, őszintének kell lennem. Ha most ha- zudok, mindig hazudni kell. A fiú újra hallgatott. — Mit gondolsz, Hány éves vagyok? — kérdezte a lány. — Nem tudom. — Na mégis? — Tizenhat. A lány nem nevetett. A fiú lespriccelte. Az végre elmosolyodott. — Három hétig jártunk együtt. A fiú a ■ partot bámulta. — Fekete hajú srác volt. Barna bőrű. Mindig simogatott. Szépnek látott. Talán ezért szerettem. Ä lány a fiú arcát vizsgálta. Már nem úsztak. Felálltak. Hasig ért a víz. — Táncolni! jártunk. Mindig hazakísért. A lány elkapta a tekintetét Nem néztek egymásra. —• Az utolsó vasárnap kirándulni mentünk. Az első meleg, nyári nap volt — Boldog voltál? # — Igen. Lágy szellő jött. A tó vize bodrozódoott. — Levetkőztünk, mert melegünk lett. Odabújt hozzám. Az arca forró volt. A lány szeme összeszűkült. Mögöttük evezős ladik húzott el. A fiú nem mert a lány felé fordulni. — Nem csak ezért lettem az övé. A fiú hallgatott. — Nem kérdezed, hogy miért? Nem jött válasz. A fiú lemosta az arcát. — A villamoson már otthagyott. — Miért? — Azt hitte, haragszom rá, pedig akkor szerettem meg. Nagyon meleg volt. A víz sem hűsített. Gyerekek jöttek befelé. Labdáztak. Lármáztak. — Én nem f éltem tőle..; — Nem is haragudtál? — Nem. Mikor elment, mégis könnyebb lett. — Nem értem. — Nehéz elmondani. A lány maga elé nézett. A fiú is. Lassan kiértek a stégekig. A bokáig érő vízben kisgyerekek hemperegtek. — Csak napok múlva hiányzott. Talán nem is ő. — Hát ki? — kérdezte a fiú. — Bárki. Akinek meleg az arca. Egy táskarádióból gurgu- lazó nevetés hallatszott. — Miért mondtad el ezt? A lány felnézett. — Nem tudom. Talán azért... — Miért? — Mert azt mondtad .:; — Mit? — Hogy reméled, ma jöttem és sokáig maradok .. . — Lehet — mondta a fiú. A stégre először a lány mászott fel. Véznának és fejetlennek látszott. Apró melle és pipaszár lába volt. Még csak tizennégy éves múlt. A fiú erős, izmos volt. Egyetlen mozdulattal felhúzta magát. Hasra feküdt, kinyüjtózott. Napozott. — Én a hátamra feleszem. — Jó. — mondta a fiú. Szemét becsukta. Kialudt. Téli hóesésről álmodott