Szolnok Megyei Néplap, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 UJ UT, UJ FORMA 0 magyaroiszági népi demokratikus forradalom jellegéről Konsztantyin Vansenkin: Á kürtös Mikor szürkén szemetelő Köd rojtja hull az égről Ezüst fúvókát húz elő A zubbonya zsebéből. Akár a sors messzi jele Mi hangjával világot Felharsan a kürt zcngzete Nem messzire a stábtól. Ebédre, szóra, vagy mikor Pihenni hív az éjjel — Árnyéka óvón összeforr Ritmikus hangszerével. Hát még ha sorsa rátalál, Csodát sírnak a hangok, Mikor az éj sátrában áll S mellette a parancsnok. rt:V. Csak félhalkan remegted — Az ezred ring az álmon — Kürtjét a titkos, esteli Madárhang-moccanásban. Motorzúgások hangja száll, Sóhajtások zenéje — Benne az élet és halál Sorsunk két fél egésze. Aztán a hidpg csillagok Fényében áll a kürtös. Mindig kéznél, ha nap ragyog S ha kürtje holdezüstös. Asszonya várja. Semmiség. A kürtös arca márvány. Csak néha .érzi csók izét Megduzzadt, furcsa száján. Havas Ervin fordítása Nagy László: Tavaszi dal Pártom te kardos angyalom öledben cs sem alkatom tüzes csikódat ellopom kényesek kertjét tipratom Nem kötöztök le gazdagok f oszló aranyos madzagok szegények fejét emelem ballagj utánam szerelem Oly undok ma a búsulás mint sötét csuha- hurcolás és oly szép ma az öröm mint leányokon a piros ing Simái Mihály: T Ff rr I ír Tűnődő Virágot is viszek neki, még nem tudom milyet._ Beszélek róla másnak is, még nem tudom kinek. „ Egész nap érte ballagok, még nem tudom hová.„ A csöndben róla hallgatok, soká... soká... soká... A népi; RÉVÉSZ NAPSUGÁR RAJZA demokratikus korszak elvi és történeti kérdéseiről történész körökben a 60-as évek derekán nagyszabású vita zajlott le. Az eszmecsere középpontjában — egyebek mellett — a népi dem okra- • tikus forradalom j el! egének és szakaszainak tisztázása állt. Lényegében háromféle álláspont alakult ki. Az egyik szerint a népi demokratikus forradalom kezdettől szocialista forradalomnak tekinthető. A másik felfogás szerint a népi demokratikus forradalom két forradalomnak, az általános demokratikus és a szocialista forradalom egymással szorosan összefonódó egysége. E felfogás képvisel őá szerint a népi demokratikus forradalom két szakasza nem vált élesen ketté, a demokratikus és szocialista feladatok összefonódása jellemezte a korszakot. Végül a harmadik álláspont hívei úgy vélték, hogy a népi demokratikus forradalom „újtípusú egységes forradalom, a demokratikus és a szocialista forradalmat egyesítő új típusú permanens forradalom”. Bár a történeti irodalomban a két utóbbi álláspont valamelyike fordult elő leginkább, továbbra is tisztázatlan maradit az alapkérdés: a népi demokratikus forradalom új típusú forradalom-e, vagy két, egymással szorosan összefonódó, de egymástól jól megkülönböztethető forradalom egysége. Hogy a felvetett kérdésre válaszoljunk, a következőket Ítéli figyelembe vennünk. A társadalmi forradalmak típusát (jellegét) általánosságban az határozza meg, hogy mely társadalmi rendszer felszámolását tűzi ki célul és milyen új társadalmi formációt kíván teremteni helyette. S kik, mely osztályok és rétegek vezetik a forradalmat, s az miként megy végbe. Az újkorban (XVII. század közepétől) a forradalmaknak két típusa alakult ki, a polgári, illetve a szocialista forradalom. A polgári forradalmak feladata a feudalizmus megsemmisítése. és a tőkés termelési mód szabad fejlődésének biztosítása volt. Vezető erejét a burzsoázia, vagy mint nálunk: a polgárosodó kö- áépnemesség képezte. A szocialista forradalom viszont a kapitalizmus megdöntését és a tőkés kizsákmányolás eltörlését tűzte ki célul. Benne már a munkásosztály játszotta a főszerepet Ha most ebből kiindulva megvizsgáljuk, hogy a népi demokratikus forradalom Magyarországon a felszabadulás után milyen feladatokat oldott meg, akkor a következőket táljuk: 1948 nyarára a politikai hatalom átment a munkásosztály és szövetségesei kezébe, a burzsoázia képviselői kiszorultak a hatalomból. A népi demokratikus rendszer átalakult; a többpárt rendszert egypárt rendszer váltotta fel, a társadalmi, gazdasági, politikai élet minden területén a Magyar Dolgozók Pártjának vezető szerepe érvényesült. A földreform szétzúzta a régi birtokviszonyokat, s földhöz juttatta az agrárpro- letáriátus és a sziegánypa- rasztság nagyrészét. A sorozatos államosításokkal a bányák, a nagyüzemeik és a tőkés pénzintézetek köztulajdonba kerültek. 1948 nyarán az ipari munkások 83 százaléka má.r az állami szektorban dolgozott. Befejeződött az ország újjáépítése, az ipari termelés 1948-ra 3 százalékkal meghaladta, a mezőgazdasági termelés megközelítette a háború előtti szintéit. A társadalom szerkezete lényegesen megváltozott : a földbirtokos osztály és a nagyburzsoázia eltűnt, csökkent az agrár szegénység létszáma, a kis- és középparasztság számbelileg megerősödött. A munkásosztály tun belül növekedett az ipari munkásság részaránya. Megtört a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliuma ; az iskolák államosításával az egyház elvesztette évszázados privilégiumát a közoktatásban. Magyarország a népi demokratikus országok közösségének szilárd tagja lett. A népi demokratikus forradalom felszámolta a tőkés társadalmi berendezkedést, azaz egy szocialista forradalom funkcióját töltötte be. A népi demokratikus forradalom tehát jellegét (típusát) tekintve szocialista forradalom. Ebből egyrészt következik, hogy a magyarországi népi demokratikus forradalom nem „új típusú permanens” forradalom. Csak abban az esetben tekinthetnénk annak, ha valamiféle új, eddig nem ismert, társadalmi rendszert hozott volna létre, olyat, amely sem nem kapitalizmus, sem nem szocializmus, nem is azok keveréke, hanem azoktól valami lényegesen különböző. Erről azonban nincs szó. A történeti kutatások másrészt azt sem támasztják alá, hogy a felszabadulás utáni fejlődésben tartalmi szempontból egymástól eltérő szakaszok lennének kimutathatóak. Inkább az tűnik bizonyítottnak, hogy a népi demokraNem mindenkinek volt jókedve. Bár tülekedés, civódás sem. igen fordult elő, legalábbis nem a tetőn. Húsvét- kor meg éppenséggel kedélyes hangulatban utaztunk, erre határozottan emlékszem. Április elsejére esett ugyanis húsvét — vagy a vasárnap vagy a hétfő —, még locsol- kodásra is sor került, és a tető közönsége mind összetartozott. hogyan lehetne a fel- kapaszkodókkal április bolondját járatni. Mármost: csak a megszépítő messzeségnek tulajdonítsam, hogy ilyen derűs színekben maradt meg ez az emlék? * * * Lehetséges az, hogy eredetiben nem volt derűs? Hiszen — eredetiben — tele voltam gondokkal, aggodalmakkal azokban a hetekben. Óriási felelősség szakadt a váltamra, a szó szoros értelmében történelmi felelősség: ezeréves per ítéletvégrehajtójának éreztem magam, mint szülőmegyémben a nagybirtokok felosztásáért, a földreform gyors végrehajtásáért felelős „miniszteri biztos”. Pecsétes írást kaptam a debreceni kormánytól és százötven hadipengőt — ami megfelelt akkor 30—40 mai forintnak —, s néhány köteggel a frissen nyomott 600-as rendeletből a megye (ha jól emlékszem) 220 helységében kifüggesztésre. Majd később a szerveződő magyar katonaság járművet is bocsátott a rendelkezésemre: egy öregecske katonai biciklit. Március 19-én — egyetlen nap alatt — a megye összes településeire eljutott a rendelet plakátja, többnyire gyalogfutárok hordták ki a járási székhelyről. Négy nap múlva már az első karókat levertük, és annak a 190 ezer holdnak a jóval nagyobbik része, mely a megyében felosztásra került — a tavasz nyiltával még számtalan, megmunkálatlan^ földek —, pár hónappal később már új gazdájának termett. * * * Szükségtelen volna bizonygatnom, hogy ebben a rendkívül gyors és rendkívül eredményes munkában elhanyagolhatóan kevés része volt annak a próbálatlan, szele- verdi fiatalembernek, aki a lomha, csökönyös kincstári biciklin ide-oda tekergett a tágas megyében, és árokparton, gumiragasztással töltött annyi szép, drága időt. Történelmi időt. Még szerencse, hogy nem tőle függött a siker, s nem a kezdetleges közigazgatáson, nem akkurátus, okleveles mérnökökön, és — tanú vagyok rá — még csak nem is a debreceni kormányon. Hetek alatt kibontakozott egy nép érett nagykorúsága, egyénisége ebben a társadalom legmélyéig kavargó forradalomban. De hol rejtőzködött évtizedeken át az emberek forradalmi igazságérzete? Hogyan fejlődhetett ki egyáltalán ilyen szilárddá, egységessé? Hiszen nyilvánvalóan nem az ellenforradalmi 25 esztendő iskolái, nem a sajtója, nem programbeszédei, prédikációi nevelték ki bennük, sőt épp azok ellenében nevelődött. S int, egyszerre a felszínre tört — igaz, nem a saját erejéből, mert a szovjet hadsereg söpörte el a gátakat, mégis úgy valahogy tört a felszínre, ellenállhatatlanul, mint a történelmi parasztháborúkban. Rendhagyó eset volt, minden előzőkhöz képest. Történészek és írók sokszor megrajzolták már a kassát, vas viliág fütyköst ragadó, igazságtevő népet, ám a magyar történelemben csak ekkor az egyszer fordult elő — és a világtörténelemben is igen-igen ritkán —, hogy maga a nép kasza és fütykös helyett teljhatalommal tollat, papírost, mérőláncot ragad, példátlanul teljes, példátlanul közvetlen demokratizmussal. Majd befogja a maradék lovat, tehenet az ekébe, vagy ha az nincs, hát egy szál ásóval esik neki a földnek, s így — tollal, mérőlánccal, ásóval felfegyverkezve — vívja meg régóta esedékes- forradalmát. Aki ennek a nagy élménynek cselekvő részese volt, sohasem felejti. Békéscsabán a földosztók emlékülésének részvevőiből csak úgy sugárzott a felparázsló közös élmény, „mintha csak tegnap történt volna”. Az a közös élmény, amikor hetek-hónapok alatt százezrek tánulták meg a közvetlen demokráciában maguktól — olykor a maguk kárán, — azt, amire soha, senki nem tanította őket: a tettek felelősséKözös az élmény, az élet- tapasztalat az emlékezés milliónyi ember szívós, hozzáértő, találékony és áldozatos földosztó munkájáról. tikus forradalom folyamat volt, amely — a mindenkori pártpolitikai erőviszonyok függvényében — egyszerre oldott rheg polgári és szocialista feladatokat. A népi demokratikus forradalom azonban bár lényegét tekintve szocialista forradalom számos vonásában különbözött a szociartita forradalomnak attól a formájától, amely 1917-ben Oroszországban zajlott le. A kapitalizmus általános válságának talaján alakult ki, nein korlátozódott egy országra, hartem kiterjedt Közép- és Délkelet-Európa (es Ázsia) számos államára. Nemze.iközi feltételeit a fasizmus világméretű veresége. a Szovjetunió katonai győzelme biztosította. Csaknem mindenütt a fasizmus elleni harc, a nemzeti felszabadító háború nőtt át társadalmi forradalommá. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól eltérően a munkás- osztály a hatalmat nem fegyveres felkeléssel, hanem békés úton, demokratikus eszközökkel ragadta magúhoz. A kommunista pártok a hatalomért vívott harcban a szöveségesek széles körére támaszkodtak, a szegény parasztság mellett bevonták a kis- és középparaszfság, valamint a kispolgárság jelentős részét, s az értelmiségi- alkalmazotti rétegéit számottevő hányadát is. Különbség volt az is, hogy amíg az orosz forradalom szétzúzta a régi burzsoá államapparátust, s újat hozott létre: a munkás-, paraszt- és katonatanácsok rendszeréi addig a második világháború után kialakult népi demokratikus rendszerek nem számolták fel azonnal a régi államgépezetet, hanem tisztogatásokkal, leépítéseikkel, s új demokratikus gondolkodású emberek bevonásával eleinte többnyire csalt személyi összetételét alakították át. Emellett azonban kialakították saját demokratikus intézményeiket is. a népi demokratikus forradalom szocialista forradalom, de a szocializmusba való átmenetnek új útja, formája. Kezdettől fogva több a polgári demokratikus forradalomnál. de nem teremti meg azonnal a proletariátus hatalmát. Lényeges feltétele azonban, hogy a munkásosztály pártja (vagy pártjai) irányítják a forradalmi átalakulást, és fokról fokra hódítja meg a kulcspozíciókat. Következetesen végrehajtja a polgári demokratikus jellegű változásokat, ugyaniakkor megindulásával egyidejűleg korlátozza, majd fokozatosan megszünteti a nagy tőire gazdasági és politikai hatalmát, és győzelmével megteremti a proletár diktaitúra alapjait. Vida István kandidátus, MTA Történettudományi Intézet 6
