Szolnok Megyei Néplap, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-06 / 82. szám

1076. áprfÖB Ät SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Nyolcvan éve született Latinca Sándor 1886. ÁPRILIS 5-ßN lát­ta meg a .napvilágot Aradon egy ’ szorgalmas, törekvő muhkásemöer harmadik gyermekeként. A család mindegyik gyermek, így Sán­dor neveltetésére is nagy gondot fordított. Az 1906-baü érettségizett fiatalember, az évek folyamán szerte Euró­pában utazásokat tett. Ha­marosan hírlapíróként és vezető műszaki tisztviselő­ként dolgozik és már 1910- ben belép a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Az immár határozott elveket valló, külföldet járt, művelt fiatal férfit a világháború­ban a Monarchia egyik leg­szebben dekorált tartalékos tisztjeként látjuk viszont. Tulajdonosa a bronz, a kis- ezüst és a nagyezüst vitézsé- gi érmeknek (az ellenforra­dalom ezért osztogatta a „vitézi” címeket), a Károly csapat-keresztnek, mindkét Signum Laudis-nak, a koro­nás aranyérdemkeresztnek, írásbeli dicséreteknek. — de hősiessége és bátorsága nem feledtetik a leveleiben még­nyilatkozó éles háborúelle­nességét. A szociáldemokra­ta értelmiségiben beért az elszánt forradalmár. „Gyű­lölöm ... ezt a megfertőzött társadalmi rendszert, amely idehozott engem” — írja fe­leségének. Nem meglepő tehát, hogy aktívan vesz részt az ősziró­zsás forradalom, eseményei­ben. Hamarosan megtalálja élete értelmét: a szegénypa­rasztok és a kisgazdák ér­dekeinek képviseletét. A Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetsége küldi 1919 januárjában Kaposvár­ra titkárként, hogy irányítsa és szervezze a föld népét. A nehézségek, a forradal­mi helyzet megoldásának igénye késztették arra, hogy szerepet vállaljon a Somogy­bán már .1919. március 10-én az SZDP és a Munkástanács javaslatára megalakult há­romtagú direktóriumban, (Véglegesein a Tanácshata­lom szilárdította meg ezt a megoldást később.) A testü­let irányította a megyei szo­cializálásokat, a 200 hold fe­letti birtokok termelőszövet­kezetekké való átalakítását. Latinca feladata volt a köz­ellátás ügyeinek intézése is: a lehetőségekhez képest meg­oldotta Kaposvár és a vidék termékcseréjét. A sokasodó ellenforradalmi megmozdu­lások azonban szükségessé tették a direktórium felszá­molását és a kormányzóta- lácsi biztosi intézmény be­vezetését a megyében. A Ta­nácskormány Latinca Sán­dort nevezte ki erre a tiszt­ségre.- Latinca politikai ér­zékét dicséri, hogy a prole­tárdiktatúrát ésszerű komp­romisszumok és célravezető rugalmas megoldások segít­ségével gyakorolta. A válsá­gos napokban nyugalmat, és határozottságot, mutatott' Egész tevékenysége arra irá­nyult,' ,hogy megnyerje és megtartsa a falusi szegény­séget, a parasztságot a mun­kásosztály ügyének. DE AZ ELLENFORRA­DALMI terror elszabadulása őt sem kímélte. Bár a helyi bírósági szervek először nem találták bűncselekmény hiá­nyában megbán telhetőnek, de az időközben Kaposvárra érkező Prónay különítmény tisztjei 1919. szeptember 17- én a Kaposvár melletti Ná­daséi; erdőben bestiális kö­rülmények között meggyil­kolták. F. T. Jászsági táncosok sikere Kecskeméten Április 3-án és 4-én került sor Kecskemétén a VI. Or­szágos szövetkezeti néptánc­találkozó területi bemutató­jára, amelyen négy alföldi megye — Békéé, Bács-Kis- kun, Csongrád és Szolnok — népi tánc együttesei verse­nyeztek a továbbjutásért. A kétnapos bemutatón me­gyénkét. a Jászsági Népi Együttes képviselte, még- hózzá nagy sikerrel, hisz olyan híres táancésoportokat megelőzve, mint a gyomai, a kalocsai, a hajósi, a gyulai, első helyezést ért el, s arany III. minősítést szerzett. ,Ez annál is inkább dicséretes, mivel két évvel ezelőtt Hód­mezővásárhelyen a7- V. fesz­tiválon mindössze bronz II. minősítést kaptak a jászsági táncosok. A Papp Imre vezette Jász­sági Népi Együttes továbbju­tott a nyáron Siófokon ren­dezendő ‘ országos szövetke­zeti népi tánc-fesztiválra. , Eszperantisták találkozója Egerben tegnap befejező­dött az országos ifjúsági esz­perantó találkozó. A magyar eszperantó szövetség által rendezett kétnapos fesztivá­lon mintegy százötven hazai és külföldi fiatal vett részt A fiatal eszperantisták szek­ció üléseken vitatták meg az eszperantó mozgalom ta­pasztalatait, feladatait. Klub-, találkozókon ismerkedtek egri fiatalokkal. 3400 glóbusz évente-A Kartográfiai Vállalat műhelyében évente 8400 darab földgömb készük A glóbuszok nélkülözhetetlenek az oktatásban. Képünkön: a késs földgömböket a szárítóba helyezik BOTOLÓ ÉS I zalai fesztiválra készül a Tisza Vasárnap délelőtt a^.Ság- vári Endre megyei Művelő­dési Központban a Tisza Táncegyüttes bemutatta a zalai kamaratánc fesztiválra készült új műsorát. A fesztivált a hét végén, tartják Zalaegerszegen, min­den eddiginél több együttes részvételével. Összesen öt­venkilenc műsorszám kerül a zsűri elé, a magyar nép­tánc legjobb amatőr műve­lőinek előadásában. A Tisza új műsora — je­lenleg állapotában — ve­gyes érzelmeket keltett. A bemutatásra került tánc- kompozíciók még nem elég­gé színpadérettek, helyen­ként a tartalom és a forma egyenetlenségét érezzük. Sebő Ferenc—Sajti Sándor Botoló című kompozíciója — Bede Ferenc, Magyar Zol­tán, B. Nagy Sámdor, Csabai Zoltán és Nagy László tán­colják — bravúrszáxn, csak­nem zsonglőr képességeket kíván az előadása. A kore­ográfia majdhogy a lehetet­len határig igénybe veszi a táncosok tudását Nagy vál­lalkozás, tulajdonképpen a Kárpái-medenc« botos tán­cainak. „tablóját" adja. Ép­pen ebben a megoldásban van kétségünk: a jászkun, cigány, szlovák, gorál, stb. botos táncmotivációkat talán túlontúl is merész megoldás egységes kompozícióba fog­lalni! A második versenyszám Sebő Ferenc—Tímár Sándor Kalotaszegi legényese mes­terien koreografált, vérbő, áradó humorú tánc, de saj­nos a szólót táncoló kirob­banó tehetségű Szabó Mag­dához még nem nőtt fel a partnere, avagy a bemuta­tón rossz napot „fogott ki”. Sípos Mihály—Tímár Sán­dor Szatmári csárdása főleg fergeteges terppójávál ra­gadja* * el a nézőt, ámbár meg kell állapítani, hogy a Tisza „doyenje”, Bede Fe­renc még minden korosz­tályt „letáneol” a színpad­ról. A Tiszás legények né­melyike — egy kis túlzás­sal — menüett mozgásrit­mussal járja a csárdást is. . A negyedik versenyszára, Medvés, Molnár László és Vásárhelyi Lajos kompozí­ciója nem gondmentes, de nagyon izgalmas mű! Táaet parabola, az idomítás ellen szól, nagy meggyőző erővel. Az aispképlet: az‘ értelmet­• len nevelés idomárkodás, csak az értelem hatalma le­het tartós. A Tisza zenekara „gyen­gélkedik”, nincs brácsás, a cimbalom is hiányzott. A zalaegerszegi kamara fesz­tivál utón okvetlenül meg kell vizsgálni, hogy a zene­kar— a jelenlegi összeté­teléiben — mennyivel marad el ■ a táncegyüttes diktálta művészi színvonal mögött. Az együttes házi szerzői ugyanis — Sebő Ferric, Sajti Sándor, Tímár Sándor, Sipos Mihály és mások —. a magyar folklór kiválóságai. Minden azon múlik, hogy az együttes^ mennyire tud élni a lehetőségekkel. Mert tény, ami tény: ilyen koreográfus gárdája — szerzőként, okta­tóként — még sohasem volt a Tisza-parti táncegyüttes­nek. így is mondhatjuk: a fiatal táncosok a magyar néptánc szjne-Virágának legjőbbjaitól tanulhatnak. „Zala” mindenesetre ne­héz mezőny lesz! • ■ — Ü mHálás publikum* Cigány tanulók Öcsödön Alig érthetően beszélnek magyarul. Némelyiket há­romszor kérdezem, mire megértem, hogy mit mond. A legkisebbek nem is válaszol­nak, csak néznek telihold ra­gyogásé szemükkel. — Ének közben is figyelje meg kiejtésüket! Pákozdi Dezsőné szavára kört alkotnak a kis cigánylá­nyok. Messzehangzó, tiszta ének száll. A szöveg szépen cseng, teljesen érthető. Az öcsödi cigányiskola ud­vara derűs játszótér lesz pil­lanatok alatt. A két tante­remben csend, a padokon, rendben sorakoznak az in­gyen kapott, de haza nem vi­hető tankönyvek, füzetek. — Az a baj, hogy nagyon ingerszegény környezetből jönnek* — magyarázza Pá- kozdiné. — Sok magyar szó jelentését nem ismerik. Vi­szont nagyon hálás publikum ez. Figyelnek az emberre, ra­gaszkodnak hozzá, akarnak tanulni, — de a mindennapi megbocsájtást igénylik. A napokban a melléknév­ről tanultak. — Milyen vagyok én? — kérdezte tőlük a tanárnő. — Szép, okos, tiszta, jó szí­vű, — hangzott kórusban. A folyosó egyik szárnyán zuhanyozó van. — Minden szombaton tö­rődnek a gyerekek. — Kötelezően? Pákozöiné a szintén he­lyettesítő nevelőre, Tóth Magdolnára néz. — Mondjuk inkább úgy, hogy „ajánlott” fürdés ez. De a fontos inkább az, hogy rendszeres. A tantermek mellett van az ebédlő. Az asztalok meg­terítve. Tóth Magdolna mint­ha csalt gondolatomat olvas­ná: — Késsel, villával esznek. A körénk csoportosuló gye­rekektől megkérdezem: mi­lyen a koszt? — Jó, jó, jó. — Ejnye, ejnye, — fedd! őket Pákozdiné, — hát hiába tanultuk a mellékneveket, csak egyetlen szóval tudtok válaszolni? Nos, milyen a koszt? — Egészséges — felel Ros­tás Pista, akit a jó ég tudja miért Puperkának, magyarul dunnának nevezett el az any­ja, s mindenki így hívja. * A cigányiskolát tavaly újí­tották fel. Napközit akkor alakítottak ki. A tanácsnak jó négyszázezer forintjába került az átalakítás. A napi étkezésért névleges a téríté­si díj, mindössze egy forint. — Nagyon humánus intéz­kedés volt . ez, — de a külön iskola és napközi nern tágít­ja, vagy legalább is nem kon­zerválja azt a különbséget, ami a „magyarok” és a ci­gányok jórésze között tagad­hatatlanul megvan? Sándor Gábor igazgató a megtestesült meggyőződés: — Nem diszkrimináció ez, éppen ellenkező célokat szol­gál. A tananyag ugyanaz, csak más módszereket kell alkalmazni, mert a telepiek nagyon ingerszegény környe­zetből jöttek. Az első-máso­dik, valamint a harmadik­negyedik osztályt vontuk össze a cigányiskolában. így kis létázám mellett az alsó tagozatban felzárkózhatnak a tanulók, s a felső tagozatbán már együtt tanulnak a „ma­gyarokkal”. — S b'írják az iramot? — Sajnos, kevesen jutnak el a nyolcadik osztályig. Ed­dig mindössze egy fiú fejez­te be az iskolát, s most szak­mát tanul. Kellő alap nélkül nem is lehet előrejutni. Ezért csak helyeselni lehet a napközi megszervezését számukra. Most hetvenegy cigány tanuló van Öcsödön, — közülük negyven alsó tagozatos. Min­den iskolakötelest beírattak. — Nagyon ritka az a ci­gány család, amelyik önként iskolába íratja gyermekét. A tankötelesekről a védőnőktől tudtunk,' mivel azok minden házat bejárnak. Iskolai elő­készítő táníólyámot szerve­zünk számukra már évek óta. Nemcsak*- az ingerszegény környezet, hanem az óvo­dáztatás hiánya miatt is hát­ránnyal indulnak a cigány­gyerekek. Tóth Imre, a köz­ségi tanács vb-títkára tudja ezt ‘— Hiába a jó szándék. Óvodáinkat 120 százalékban használjuk ki. Azokat a gyer­mekeket helyezzük el, akik­nek mindkét szülője dolgo­zik. Sajnos, a cigányoknál... Nézzen csak ki az ablakon! Életerős cigányok sétálgat­nak az utcán. — A napokban itt gitároz­tak az ablakom alatt. Azt hit­tem, Nápolyban vagyok. — Pedig tanulás és munka nélkül nem lehet boldogulni, jövőt biztosítani a gyerme­keknek ... — Jogszabályainkon is kel­lene ehhez változtatni.- Na­gyon sok cigányfiatal 13—14 eves korban életközösségre lép. Érthető, hogy ilyen kö­rülményeit között felmentést kapnak, s átirányítjuk őket a dolgozók iskolájába. Az on­nan való kimaradás viszont már nem büntethető, nein minősül szabálysértésnek. Egy bizonyos korhatárig an­nak kellene lennie. — Ugyancsak módosítani kellene — a gyerekek szá­mára mutatott példa miatt is — a közveszélyes munkake­rülést körülhatároló jogsza­bályt. Most csak altkor vét ez ellen valaki, ha három hó­napot meghaladó ideig nem dolgozik. Ha csak egy-két napra is munkába lép, már nem munkakerülő. Közis­mert ez, van úgy. hogy egy- egy embernek nem győzzük kiállítani a munkakönyvét. Öcsödön a munkaképes korú cigány férfiaknak 80, a nőknek alig 5 százaléka dol­gozik, Putri .soruk minden képzeletet felülmúl. A telep felszámolásával, lakóház épí­tésük elősegítésével sokat le­het elérni. Döntő változás azonban csak akkor remél­hető, ha felnő az a generá­ció, melynek nevelésével egyre odaadobb módon fog­lalkoznak Öcsödön. Simon Béla Bárányé Sándor kiállítása Debrecenben Március 27-én nyílt Debrecenben, a megyei művelő­dési központ Kossuth utcai kiállítótermében Baranyő Sámdor reprezentatív tárlata. E rendezvényt még 1976- ban viszonozza egy debreceni festőművész szolnoki bemutatkozása. Az utóbbi négy év termé­séből válogatott negyenegy olajfestmény jól képviseli a szolnoki Művésztelep egyik legerőteljesebb egyéniségé­nek jelenlegi munkásságát. Csoportképeit (főként mun­ka-jelenetek), figurális táj­képek, csendéletek, arcképek alkotják a bemutatott kol­lekciót. A művek monumen­tális hatása, a gazdag szín­világ, a fegyelmezett szer­kesztésmód és az elkötele­zett mondanivaló megkapta a debreceni közönségét. Méltó rendezvénye ez a tár­lat a felszabadulási ünnepi programnak. Baranyő Sámdor az alföldi festészet haladó hagyomá­nyainak továbbfejlesztője. Festményein expressziv erő­vel bontakozik ki az Alföld tájának és népének ismere­téből és szeretetéből fakadó élményvilága. . Benyomásai közvetlenek, átéltek, hiszen állandó kapcsolatban van a tiszai halászokkal, a jász­sági ipari munkásokkal, - a termelőszövetkezeti parasz­tokkal. Munkaábrázolásai nemcsak méretük révén kí­vánják a „monumentális” jelzőt, hanem belülről jövő feszítőerejük és a művész őszinte azonosulásának kife­jezése révén & Munkába menői, tsz-alapítői, hazatérő parasztjai robosztus, munká­ban, szélben edzett emberek, akik keze munkájától ter­mékennyé válnak a szántó­földek, szelíddé az állatok. Legjobb művein szinte mí­tosszá formálja az ember és a természet együttesét (pél­dául „Hajnal”, „Hortobágy”, „Esti fények”). A kiállítás egyik főműve az „Emberpár” című nagy­méretű olajkép. Hatalmas távlatú alföldi mező előteré­ben fiatal parasztember és asszonya áll, akik alakját nemcsak az elhelyezéssel, hanem magasfokú eszmé­nyítéssel, együvé tartozásuk, munkabírásuk, rendületlen- ségük hangsúlyozásával tett monumentálissá a festő. Ugyancsak jelentős darabja a kiállításnak a lilák, sár­gák dominánsára épített „Család”, vagy a szórakozó, pihenő, várakozó embere­ket megjelenítő „Komp át­kelők” és a vidám, színes „Lakodalmasok”. Tájképei messzenyúló bú­zatábláikat, pipacsos, repcés rétet, csutkakúpos téli me­zőt, felhős egű erdei, vagy vízparti részletet, távoli ta­nyákat, napfényben fürdő házakat, a földeken hajla­dozó embereket jelenítenek meg. A napszakok, évsza­kok váltakozása több képének tornája („Hajnal”, „Nyári táj”, „Esti fények”). Ezek megfestésénél ritkán él az impresszionista, foltszerű megjelenítés eszközeivel. Li­la, szürke derengésű téli tá­jain elsősorban benyomásait rögzíti, de a hangulatterem­tés mögött a kifejezés erup­tív. ereje munkál. Nyári tá­jain a búza krómsárgái, a pipacsok vörösei, a napko­rong narancs színei lángol­nak, egymásnak feszülnek, hallatlan dinamikusságukkaí az élet, a munka nagyságát és diadalát hirdetik. Szür­kékkel, narancsokkal, feke­tékkel festett „Gulya” című nagyméretű művének mon­danivalója több, általáno­sabb, mint egy hortobágyi napkelte megjelenítése. Az intenzív színek drámai erő hordozói, az újba, a kezdő­dőbe vetett hit megfogalma­zói. Ez a mű Kohán György örökségére épült. ■ Baranyó művészetére fő­ként eszmeileg, tartalmilag hatott a vásárhelyi, alföldi hagyományokat őrző. kiváló mester. Tömörsége, monu­mentalitás érzéke, expresszi- vitása ragadta meg Bárá­nyét, s e tulajdonságokat saját alkata, művészi karak­tere szerint érvényesíti. A józan, tevékeny hétközna­pokat, az Alföld változó, iparosodó arculatát, a vá­rosiasodó falu és a még meglevő tanyavilág kétkezi munkásainak életét fejes ki, jeleníti meg művészete. Sas. Kürti Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom