Szolnok Megyei Néplap, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-07 / 83. szám
\ 197«, április 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 tv képernyőié előtt ti!,' \ Üj sorozat kezdődött, a Születésünk titkai; véget ért a Zenés TV-színház Mátyás produkciója, a felszabadulás ünnepén bemutatták Rideg Sándor regényének tévéváltozatát; Zsigmondi Boris újabb képzőművészeti filmjét láthatjuk a hét egyik estéjén — említésre méltó események — jóllehet különböző előjelekkel. Itt járt Mátyás király ? Sajnos, vázlatos, felszínes, elnagyolt, többnyire konvencionális elemekből állott össze terjedelmében is mesterségesen, már-már rétestészta módjára nyújtott háromrészes játék, amelyben három szálon is futo- gatott a cselekmény. Azösz- szeesküvő főurak például — az egyik szál akiknek egyébként semmi kosaik a történelmi igazsághoz, dehát történelmi hűséget illik-e még csak nagy vonalakban is számon kérni egy kalandos bohóságtól, valamennyien mondhatni operett figuráknak tűntek, ahogy esetlen- kedtek a királyi környezetben. De akadt következetlenség is bőven, műfaji tisztázatlanság. Szerencsére a túlbonyolított zűrzavarban maradt némi „szépségoázis”, a három hamis szelistyei asszonyüde- sége, akik kedvesen, huncutul és megejtően játszatták nem túlságosan bonyolult szerepüket. Sándor Pál rendező a forgatókönyv következetlenségei és gyengéi ellenére is megkísérelte a lehetetlent, filmet akart, igazit, készíteni. Erre vallanak olyan képileg jól megoldott részletek, mint például a harmadikban a királyi lakoma képei a falatozó urakkal, amikor a közelképek- nyelvén erőteljes jellemrajzot tudott produkálni. De ez és a hasonló részletek csak villanások. Darosiegi vasárnapok. Ivettös öröm a Zsurzs Éva rendezte tévéfilm. Egy nagyszerű, sajátosan egyéni hangú író népszerűsítése egyik részről, a másikról tartalmas televíziós emlékezés újjászületésünk kezdeteire — az ünnep alkalmából. Rideg Sándor írásművészetének több olyan sajátja van — felfokozott líraisága a leírásban, bő mesélő kedv az események előadásában, groteszk felé hajló szemlélet a világ dolgainak megítélésében, tersánszkys hetykesega hangvételben — épp ezért nem könnyű úgy átültetni regényét más műfajba, hogy az említett értékek átznen- tödjenek. Zsurzs Éva, aki nemcsak rendezte, hanem a forgatókönyvét is maga irta, többnyire sikerrel birkózott meg a regény filmesité- sének feladatával A környezet megfestésében lírai elemeket használ, a figurák rajzába jól vegyíti a humort, elkerülve a pátoszt ..rideges” látással közvetíti az új útra lépő falusi közösség konfliktusait, ellentéteit. Még a vaskos humortól sem retten vissza. Ez is hozzátartozik a hűséghez. Daruszeg világa a kemény indulatokat termelő osztályharc, az előre vivő és visszafelé húzó erő mindennapos megnyilatkozásának színtere.-Sok-sok apró mozzanatból összeálló világ. Ha 'valamiben elmarasztalható az átdolgozás, az elsősorban az, hogy feltehetően a teljesség igényétől vezérelve nem fogta szorosabban egybe a történést, a fokozottabb drá- maiság érdekében akár egyes elemek elhagyásával is. A részletek nem ötvöződtek szervesen, nagyvonalú egész- szé, olykor az lehetett az érzésünk, hogy ,,a fák kissé eltakarják az erdőt”. Soksok alakot vonultat fel, ettől tarka színes, eleven a kép, meglehet, de ugyanakkor túlságosan is részleteké és aprólékos lesz az összkép. A szerepeket alakító színészek közül elsősorban Pécsi Ildikó férfias kiállású Zsófi „bírónéját” és Koncz Gábor már-már népmesébe is beillő Király Gergőjét, továbbá Kőmíves Sándor patriarkális plébánosát említeném. De a kitűnő alakítások egész sorával találkozhattunk más szerepekben is. Nem csodálkoznék, ha épp «z a tévéf ilm adná sokak kezébe magát a regényt is. Röviden. Zsigmondi Boris nyugodtan mondhatni, a képzőművészeti filrnek klasz- szikus mestere. Költői érzékenységével, kitűnő stílus- érzékével és az alkotóval, az életművel való bensőséges kapcsolat-teremtésével remekművek egész sorát teremtette már eddig is a képernyőre. Most, a Pór Bertalanról készített portréban újabb oldaláról mutatkozott, be. Egyetlen filmben, a fokozott hatás érdekében különböző ábrázolási, megközelítési módokat építétt szervesen egybe. Dokumentális és riportfilm-elemeket szőtt egybe poétikus részietekkel. Így érzékeltetvén a mrüv észben a közéleti embert is. Ez a film is újabb bizonyíték, hogy Zsigmondi Boris méltán kapta az Érdemes művész kitüntetést. Jó kezdet, fél siker — e: Glik a Születésünk titkai című sorozat indulására. Dr Czeizel Endre genetikus — ez örökléstan kutatója — azzal nyerte el a néző jóindulatát, hogy száműzve < tudományos nagyképűsége köznapi módon közelít a tu domány igazságaihoz, és tér mészetes közvetlenseggel be szél biológiai életünk olyat jelenségeiről, amelyeket sol esetben a tudatlan miszti cizmus homálya vesz körű és az álszemérmesség övez Alapos, jól felépített studi umnak ígérkezik a sorozat. V. M. Képek a gyárban A mindig voltak képek; nem mai találmány. A munkásmozgalomnak már a kezdetén szokás volt — igaz, könnyen eltávolítható módon kifüggesztve, nehogy felébressze a tulajdonosok haragját — olyan emberek képét kirakni a műhelyfafakra, a gépek fölé, akik a harcukkal példát és erőt adtak ... A felszabadulás után nálunk is egészen természetes lett, hogy a gyárakban, üzemekben egész képsorok kerüljenek a falakra : munkásmozgalmi vezetők képei, törr- ténelmi személyiségek, sztrájk jelenetek, képek a Tanácsköztársaság hónapjaiból, egy-egy munkásmozgalmi esemény művészi ábrázolása Az a kezdeményezés viszont, amely mostanában kezd kibontakozni, más természetű. Művészi ábrázolásokról van szó, amelyekkel a gyári munkásság képzőművészeti ízlését kívánják emelni. A törekvés, hogy a gyárakban dolgozó emberek tekintete értékes, magas színvonalú műalkotásokon pi- ^ henjen meg a munka perceiben, ugyancsak: nem mai keletű. Már évtizedekkel ezelőtt ■ is1 voltak próbálkozások, hogy műalkotásokkal, műalkotások reprodukcióival keltsék fel a figyelmet és az érdeklődést'a képzőművészet iránt. Sok gyárban ma is látható ebből az időből — az ötvenes-hatvanas évek fordulója körüli évekből — való kép. szobor reprodukciója. Ezzel a régi, immár csaknem húszesztendős kísérlettel az volt a baj, hogy nem vált átgondolttá és rendszeressé. Esetleges maradt Ha akadt éppen alkalmas kép az illetékes képzőművészeti értékesítő yállalat raktáraiban, elárasztották vele a gyárakat, ha nem volt, senki se gondolt vele tovább. A mostani kezdeményezésnék — amelynek szép példáit láthatjuk im’már országszerte — éppen az a legfőbb erénye, hogv átgondolt, tartalmas és tervszerű. Pedig nem valamilyen, központi „gyárdíszítő” szerv irányítja. Nincs is ilyen. Egy szellemiség irányítja. Az a felismerés. amely mindjobban áthatja a közművelődésért felelős intézményeket — tanácsokat, nagyvállalatok illetékes tömegszerve- zeteit% a képzőművészeti alkotásokat propagáló hivatalokat —, hogy minden alkalmat, minden jó eszközt meg kell ragadni a közízlés emeléséré. Ennek kipróbált, jó eszköze a képzőművészeti nevelés; S azt pedig nemcsak iskolákban, előadótermekben lehet folytatni, hanem kötetlen módon, szórakoztatva — a munkahelyen is. Példaként megemlítjük azt a kőbányai na/gyüzemet, amelynek tevékeny párt- és szakszervezeti funkcionáriusai a Nemzeti Galériához fordultak segítségért* tanácsért. Azt kérték, ajánljanak .nekik olyan műalkotásokról készült nagyméretű repíodtik- ció-sorozatot, amely a gyár üzemcsarnokának, irodaépületeinek falaira kifüggesztve, mintegy teljes áttekintést ad a magyar klasszikus festészetről. A — korántsem csillagászati összegű — anyagi áldozatot a gyár vállalja. Néhány nap alatt megkapták a címhstát, a reprodukciók beszerzési nejének megjelölésével. A gyár műhelyeiben elkészítették a kereteket, a reprodukciókat kifüggesztették. Munkaszünetben, eoédidő előtt vagy után, a munkavégzést követő percekben naponta százak és szazak állnak meg a „házi múzeum” képei előtt. Kolombusz tojása, — mondhatnánk. Igen, bizonyára van benne igazság, hogy magyOh egyszerű dolog. Felismerés, csekély anyagi áldozat, szív és szeretet kell hozza, semmi más. Az aggálycskodóbb természetű olvasó talán azt a kérdést is felteheti, hogy ezzel vajon „meg van-e oldva” a képzőművészeti nevelés? Siessünk megnyugtatni; nincs megoldva. Dehát ennek a kezdeményezésnek nem is ez a célja. Ennék a célja a képzőművészeti kultúra terjesztése. Vagyis, egyazon dolog másik oldala. Természetes, hogy aki — vállalati dolgozó, gyári munkás — néhány percre megállt egy-egy művészi alkotás reprodukciója előtt, nem részesült képzőművészeti nevelésben, nem kapott rendszerezett ismereteket. Dehát annak megvannak a bevált — vagy tovább tökéletesítendő — formái, ki- / alakult módszerei. Itt csupán az érdeklődés felkeltéséről van szó —■, arról; hogy az embereket munkahelyükön megérintse, élgyönyörködtesse a műalkotás. Akik szorgalmazzák a gyári képzőművészeti nevelésnek ezt a formáját, nem ok nélkül bíznak a népszerűségében, elterjedésében, azaz a sikerében. Jól tudják, hogy nem pótolja a képtár látogatását, nem pótolja áz egyszeri, csak az eredeti műalkotások megismerésével megszerezhető élményeket. De út ahhoz. Ez a dolog lényege. A modell — hogy az iparvállalat, termelő üzem, szövetkezet —' kulturális területen tevékenykedő munkatársai valamelyik művészeti intézmény segítségét és tanácsát kérik, az ország bármely vidékén megvalósítható. Amint hagy sok helyütt — példaként Miskolcot, Szegedet de Szolnokot is említhetjük — már meg -Is valósították. Volt, ahol a magyar klasszikus piktúra alkotásainak reprodukció-sorát helyeztek el a munkacsarnokban, volt ahol a kortársi szovjet képzőművészetről adtak áttekintést, esetleg a XIV—XV. századi olasz mesterek képeiről és szobrairól vagy az Ermitázs kincseirőL A választ®; — bátran, mondhatjuk — végtelen. Nincs a magyar és a külföldi mű - vészettörténetjiek olyan korszaka, amelyről ne lehetne hatásosan, szépen elkészített reprodukciót beszerezni. Pfjéc7«pgpC értelmes, szellemi haszUljlidUbgva) not eredményező munka — melt komoly szervezési munkát jelent ez! — bontakozik ki a szemünk előtt. A képzőművészeti nevelésnek, s ennek segítségével a közgondolkodás emelésének új, hatásos formája. Jó szívvel propagáljuk: százezrek épülésére, tanulságára szolgálhat. 1’. I. Á huszonnegyedik órában „Biológiai fénykép” készül a Tiszáról A t üres taxiállomáson húszán ácsorogtak reménytelenül. A sor legvégén egy negyven év körüli, műszőr-bundás férfi topogott fázósan. Hirtelen megrezzeni, mert valaki megkopogtatta a vállát. — Taxira vár? — hajolt a füléhez egy bőrkabátos fiatalember. — Nem is az eküvömre — válaszolta mérgesen. * — Hová akar utazni? — A Rottenbitter utcába. — Jöjjön velem, elviszem. Nekem is kell egy kis mellékes. Erre legyen szíves, itt befordulunk a másik utcába. A keskeny utcában egyetlen autó sem parkolt. — Hol áll a kocsija? — Kocsim? Kedves uram, nekem még egy kerékpárom sincs. — Akkor, hogyan akar engem elvinni a Rottenbiller utcába? — Gyalog. Hová szalad? Hallgasson meg! ön egy fél óráig is várhatott volna arra 6 taxira. Innen, a Belvárosból, huszonöt perc alatt, kényelmesen, sétálva eljutunk a Rottenbiller utcába. Azt akarja mondani, hogy magáFEKETE FUVAR \ . nak sürgős, fontos dolga van? Semmi sem lehet fontosabb, mint az egészsége. Maga egy elkényelmesedett, hízásra hajlamos ember. T udja-c. hogy naponta legalább egy órai gyaloglás csodát tesz? Fejleszti a tüdőt, a lábizmokat, jó hatással van az ideg- rendszerre. Gyalogoljon velem. Mellettem nem fog unatkozni, mert elmondom önnek a legújabb pletykákat. Felidézem nagy emberek híres mondásait, ezenkívül negyvenezer viccet tudok kívülről. Elmondom az elsőt. Egy skót elefántot vásárol... Félórába sem telt és máris jó hangulatban parkoltak a RotÁprilis 12—16 Masvar-lenoYfil barátsági hét A Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizottsága, a megyei tanács és a Lengyel Kulturális Központ április 12 és 16 között magyar-lengyel barátsági hetet rendez a megyében. A gazdag programú hét első napján, hétfőn délután 3 órakor a szolnoki Galériában nyitja meg faipos Károly, a megyei tanács elnök- helyettesea Lengyel—magyar gazdasági kapcsolatok címmel rendezett kiállítást. Délután fél ötkor a Vörös Csillag moziban nyílik meg a lengyel filmhét. Ez alkalommal és a rá következő napon az Emlékezz a nevedre című színes szovjet—lengyel koprodukciós filmet lát- • hatják az érdeklődők. Délután 5 órakor a városi tanács nagytermében barátsági nagygyűlés lesz, amelyen részt vesznek a budapesti lengyel nagykövetség és a lengyel kulturális központ munkatársai is. A hét további programjában szerepel többek között előadás a lengyel népművészetről és háziiparról (Ve- zsenyen), a lengyel nők helyzetéről (Kőtelken), Lengyel- ország szocialista fejlődéséről (Jánoshidám), lesz fórum a Hűtőgépgyárban és barátsági nap Törökszentmikló- son. TIT-tonócskozds Téma az idegen nyelvek oktatása „Az országismeret szerepe az idegen nyelvek oktatásában” címmel rendezi meg több napos országos konferenciáját a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Idegennyelvű Oktatási Tanácsa. A TIT Bocskay úti Természettudományi Stúdiójában tegnap megtartott első tanácskozáson Telegdi Zsig- mond professzor, a TIT Idegennyelvű Oktatási Tanácsának. elnöke köszöntötte „a részvevőket, a TIT idegennyelvű iskolájának tanárait, pedagógusokat, tanárokat, a téma szakembereit. A tegnap megkezdődött országos ismeretterjesztési tanácskozás célja, hogy olyan témákat vessen fel és vitasson meg, mint a civilizáció, műveltség és nyelv kapcsolata, az országismeret szerepe a nemzetközi érintkezésben, a különböző kultúrák közötti ellentétek és megyegyezések nyelvi vonatkozása. 1 A csütörtökig tartó konferencián négy nyelvi szekcióban (orosz, német, angol és olasz—francia—spanyol), az országismereti tananyagok beszéd-szituációk, fordítástechnikai problémák és módszertani kérdések kerülnek terítékre, mintegy 200 érdeklődő előtt. lenbiller utca 46. számú ház előtt. — Megérkeztünk. Huszonegy forintot kapok — mondta halkan, udvariasan a fiatalember. — Borravalóval huszonöt. Rendben? — Rendben. Köszönöm. — Barátom, csak azt mondja meg, hogyan számítja ki a viteldíjat? — kérdezte kíváncsian az „utas”. — Találomra mondok egy összeget. Tudtam, hogy ön nem fog alkudni. Embersime- ret dolga az egész. — Igazán felfrissített, jót tett nekem ez a kis séta — közölte elégedetten a másik. — De most jut az eszembe, még el kellene mennem Óbudára. Elvinne? — Sajnálom, már lejárt a munkaidőm. A garázsba megyek, vagyis haza az A:-kér közbe — válaszolta udvariasan a fiatalember, aztán második sebességre kapcsolt és hosszú léptekkel nekiiramodott a Wesselényi utcának. Galambos Szilveszter Ha Kiskörén el is késtünk, Csongrádinál időben cselekszünk. Ez lehetne akár a jelmondata is annak az akciónak. amely az ötödik ötéves tervben épülő III. tiszai vízlépcső területének élővilága érdekében elkezdődött A Magyar Tudományos Akadémia Szegeden működő Tisza - kutatö Bizottsága terveiben szerepel, hogy az elkövetkezendő években erre a területre összpontosítják a tudományos kutatásokat. A magyarázat: a vízlépcső építésekor megkezdődő munkálatok nem csupán, egy nagy népgazdasági jelentőségű beruházás szükséges velejárói, s az elkészült duzzasztómű sem csak egy vízzáró betonkolosszus lesz. A magasra duzzasztott vizszint. a leendő alpári „magastározó” az élő környezetnek nagy területen való megváltoztatását, a létfeltételek átrendeződését is jelenti. Nem kevésbé, mint a Tisz^ II. területén. Kiskörén. ahol már mőst, a duzzasztás első ütemében fl973 óta) érzékelhető a fokozatos változás. Hogy a kutatók mégis „késtek” Kiskörénél, az azt jelenti, hogy a beruházás megkezdése előtt nem folytattak átfogó vizsgálatokat az élővilág eredeti állapotának feltérképezésére, rögzítésére. l'izlépesS és nemzőit part» A Csongrád, Bács-Kiskun és Szolnok megyéknek egyaránt fontos beruházás kör- nyezetíormáló hatása — különösen az alpári tározó kiépítésével a Kiskunsági Nemzeti Park védett területére is kiterjed. A lakiteleki Tőserdő ártéri és mocsári töl- . gyesei, vegyeserdői és a réti növényegyüttesek és azok állatvilágénak életkörülményeit akár a megemelkedő taíajvízszint, akár más, előre ki nem számítható környezeti összetevő átformálhatja. A leendő különbséget a mai „biológiai fénykép” elkészítésével hitelt érdemlőén lemérhetik. Ez a munka vasárnap kezdődött. Délelőtt Ti- szaug határában terepruhába öltözött fotópuskákkal, távcsövekkel felszerelt csapat vágott neki az élő Tisza árterétől a tősérdei holtágak között elterülő hatalmas erdőségnek, hogy felosszák a terepek Efóó alkalommal novemberig Mint dr. Marián Miklós biológus, az MTA Tiszakuta- tó Bizottságának titkára, a terepbejárás vezetője elmondta. a tiszaug—lakiteleki terület komplex kutatásában ornitológusok, botanikusok és hidrobiológusok vesznek ré^zt. A vasárnapi start egyben az első novemberig tartó megli ívelés sorozat kezdetét /’elentette. A védett és a szabadon látogatható terület nyolchónapos vizsgálata után összegezik az eredményeket, 6 az év utolsó heteiben a Tíz ssakutató Bizottság folyóiratában, a Tiscia-ban látnak napvilágot az első közlemények. A tervek szerint a madárfauna leírása mellett a környező vizek algaflórájának Összetételéről és a terület erdeinek növény-közösségeiről jelenik meg tudományos leírás. fimalórift profi szakértelemmel Amíg a ki® csapat a tavaszi melegben turista paradicsommá változott tőserdei Holt-Tisza-partra célba ér, s az öt állandó megfigyelő-állomásról a kutatópárok ösz- szegyűlnek, az is kiderül, hogy a több évig tartó vállalkozásban vegyes „válogatott” vesz részt A bizottsági titkár, s a főiskolai adjunktus, a szegedi Biológiai Kutató Interrt munkatársa, a Hortobágyi és a Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi felügyelője mellett szegedi fűtő, autószerelő, nevelőtanár, de még téglagyári műszaki vezető is ott rótta a kilométereket, ők amatőr ornitológusok, a Magyar Madártani Egyesület tagjai, de — mint dr. Magyar Levente a Juhász Gyula főiskola adjunktusa elmondta — profi szakértelemmel. Ehhez pedig a garanciát a Csongrád megyei TIT segítségével működő ornitológiái szakkör jelenti, amelynek tagjai előzetes szakképzés után vizsgát tesznek. . , ! •’Wl- L Zs. ✓
