Szolnok Megyei Néplap, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-30 / 102. szám

Éljen és virágozzék szeretett hazánk, a Magyar i Libagyár Zagyvarékason A libatenyésztés elég sok buktatót rejt magában, nem véletlen tehát, hogy évente új „libanagyhatalmak" tűn­nek fel, de méginkább el. A zagyvarékasi Béke Tsz vi­szont már több mint 10 éve gyűjti a tapasztalatokat, s jórészt a maguk kárán ta­nulva évről évre megpró­bálnak előbbre jutni. „Vizsgáznak” a gének A nagyüzemi lúdtartás eleve mesterséges, az állat számára idegen dolog. A li­bák nem szeretik a közössé­get. évszázadokon át ahhoz szoktak, hogy egy gunár és három-öt tojó alkot egy cso­portot. Nagy tömegben in­gerlékenyek, csipkedik egy­mást, s az ebből származó sebek a gyulladásos beteg­ségei! melegágyai. A másik jelentős hibaforrás a kisli­bák gyámoltalanságából fa­kad. Régebben a világ leg­jobb szigetelő anyaga: a to­jó tollai védte az újszülött libákat a környezet hatásai­tól, most viszont erről szó sem lehet. A szakemberek így is legnagyobb gondjai közé tartozik az, hogy a lu- dakat leszoktassák a kotlás- ról, hiszen a nagyüzemi li­banevelés alapfeltétele, hogy a tojóból minél több tojás származzon. Azt, hogy 10— 12 ezer, egy helyen tartott kislibából minél kevesebb pusztuljon el, és minél több nőjön fel, csak úgy lehet biztosítani, hogy a hőmér­séklet, az alom, a tisztaság, a takarmány, az ivóvíz, a szellőztetés és még sok egyéfi más. a lehető legopti­málisabb legyen a kis élő­lények számára. Ha mindez rendben van. akkor még mindig pusztíthat a libainf- luenza. űz úgynevezett Der- zsy féle betegség, ami ellen az anya által átörökített vé­dettségen túl, á gyógyszeres kezelésre is szükség van. Ezek mind hozzájárulnál! ahhoz, hogy a zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezet — azon tűi, amit saját gazda­ságukban felnevelnek — évente 150 ezer naposlibát szállíthat előre meghatáro­zott program alapián, szinté percnyi pontossággal más üzemek számára. S ez tu­lajdonképpen a partnergaz­daságokat is rákényszeríti a technológiai fegyelemre, Ezekből a pelyhes kis jószágokból néhány hónap múlva már libasült illatozik a tányérokon^ mert például, ha megérke­zik a szállítmány és az ille­tő üzem még nem készült fel a libák fogadására, ak­kor a jelentős kár őket sújtja. Zagyvarékason megtalál­ható minden olyan lúdíaj- ta. amelyet a világon vala­milyen tulajdonsága miatt „jegyeznek". Erre azért van szükség, mert csak így lehet a piaci követelményeknek mindinkább megfelelni. A Landeszi lúd például gyor­san hízik, a mája is kiváló, de keveset tojik és a tolla szürke. Olyan fajtával' kell keresztezni, amely a toll fe­héredését és több tojás „ter­melését” segíti elő úgy, hogy az előbbi kedvező tulajdon­ságok megmaradjanak. A termelőszövetkezet a Debre­ceni Agrártudományi Egye­tem kutatóival .együttmű­ködve megkezdte a vércso­port szerinti vizsgálatot és ebben a programban már a gének és az egyéb, tulajdon­ságukat örökítő anyagok is „nagyító alá" kerülnek. Tojás exportra A 15 ezer lúdból álló törzsállomány évente mint­egy 300 ezer liba keltetését teszi lehetővé, amelyből a már említett, eladásra szánt 150 ezer naposlibán túl 120— 130 ezret maga a gazdaság nevel fel. A „maradék" né­hány ezer tenyésztojást, il­letve napos állatot a Béke Tsz exportálja. Kukorica helvett zabbal A zagyvarékasiak zabbal hizlalt libája Hamburgban nagyon keresett áru, de újabban a svájciak és a svédek is nagy érdeklődést mutatnak iránta. Ehhez vi­szont azt is tudni kell, hogy tavaly a 32 ezer libának csak 1.5 százaléka nem fe­lelt meg az első osztályú export-kívánalmaknak. A technológia szigorú betartá­sa tehát itt is meghozta eredményét. Miből is áll ez a sokat emlegetett techno­lógia? A szakembereket már régen bosszantotta, hogy ha kukoricával tömik a libákat, akkor naponta. lesaiapb öt-.: szög kézbe kell. venni az ál­latot és ez a rtövékvő mun­kaerőgondó it.miatt egyre in­kább megoldhatatlan felada­tot jelentett. A zabot viszont etetni kell, s ráadásul ha kétszer megtépik a libákat, akkor az állat intenzív táp­lálkozással igyekszik minél előbb tollat növeszteni, te­hát gyorsan hízik. Mire el­éri a 22 hetes kort, már csak le kell vágni, és nylonzacs­kókban útnak indítani a fo­gyasztókoz. Braon Ágoston Töröksienfmiklós Javítják a szolgáltatást Jelentős helyet foglal el Törökszentmiklós gazdasági életében a ruhaipari szövet­kezet. A most lezárult öt­éves terv utolsó esztendejé­ben a szövetkezet három­százötven dolgozója több mint 44 millió forint értéket témáéit. Az eredmények arra ösztönözték a szövetkezet vezetőit, hogy növeljék ter­melésüket és javítsák szol­gáltatói tevékenységüket. A városi tanács végrehajtó bi­zottsága a közelmúltban tárgyalt munkájukról, és azt a határozatot hozta, hogy — elsősorban a nők foglalkoz­tatása érdekében — az ötö­dik ötéves terv végére kö­zépüzemmé kell fejleszteni a szövetkezetét. Áruik — farmer, dzseki, autóskabát., síöltöny — hat­van százalékát a Férfi- és Fiúruha Nagykereskedelmi Vállalat (új nevén FÉR) kö­ti le. A többit a DÉLTEXés a KELETTEXT1L raktárai­ba szállítják, de adnak az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnak, segítenek a vá­ros ellátásában is. Á FÉR az idén 55 ezer fiúnadrágra, kabátra, sportruházati cik­kekre kötött szerződést. Ezek mindegyike keresett cikk. Sok megrendelést kapnak, de nem tudnak mindnek elegeit tenni.v Az idén először ötmillió forint értékű bérmunkát vállaltak. Az NSZK-ba már elszállították az első tételt. 15 ezer 283 elegáns, divatos tengerésznadrágot. Ezután síöltönyöket és sínadrágokat •szállítanak. Természetesen a belföldi piacra, is válto­zatlanul gyártanak sportru­házati cikkeket; . « A termelés mennyiségé­nek és minőségének növelé­se érdekében nagy figyelmet fordítanak a szakmunkás­képzésre. A háztartásból üzembe került asszonyok közül tavaly először huszon­négyen szereztek szakmun­kásbizonyítványt. A szak­munkásképző intézetbe éven­te tíz iparitanulót küldenek, sokan járnak politikai és szakmai oktatásra. Szövetkezetek a BNV-n a satOLWQK» kebtesietbeií Akik a virágot szeretik Harminc gépipari szövet­kezet vesz részt a tavaszi BNV-n. Mivel a szövetkeze­tek V. ötéves tervében a tő­késexport megkétszerezése szerepel, a nemzetközi kiál­lításon most különösen sok­oldalúan mutatják be kíná­latukat a tőkés és fejlődő országok szakembereinek. Tizenhét gépipari szövet­kezet közösen rendez kiállí­tást egy 500 négyzetméteres fedett csarnokban. Itt a fej­lődő országok iparosításához ajánlanak komplett kis- és középüzemeket, gép- és mű­szercsaládokat. Nagy érdeklődésre tarthat számot a budapesti Híradás- technika Szövetkezet újdon­sága, a mikrohullámú ITV- ipari televíziórendszer, mely- lyel különböző helyszínek­ről vezeték nélkül gyorsan képkapcsolatot lehet terem­teni az adásközponttal. Üj orvosi műszertípusit mutat be a Radelcor, az első magyar—amerikai szö­vetkezeti vegyes vállalat. Bemutatójukat még a szak­emberek számára is megle­petésnek szánják. A Mekofém szövetkezet nagy teljesítményű szállo­dai. vendéglátóipari porszí­vókat és padtóápoló gépcsa­ládot mutat be. Az üvegházban több mint 30 fokot mutat a hőmérő — hamisítatlan áprilisi ká­nikula. A szegfűk csal! most „élnek" igazánT, kedvelik a párás meleget. Az üvegház egyik felében a kétéves szeg­fűk virulnak. szirmaikat bontják. Hosszúra nyúlt, már több mint egyméteres derekukon csak a talajjal párhuzamosan lefeszített műanyagháló segítségével tudják tartani gyönyörű ter­hüket. A fiatal egyéves szeg­fűk kis, pirosra festett „szé­kekhez” támasztják karcsú derekukat — így fogadják a látogatót a szolnoki Városi Tanács kertészetében. Az üvegháztól nem mesz- sze egy „kiserdőben” nők és férfiak dolgoznak, a faisko­lai brigád. — Négyszáz nyírfát, ezer ezüsthársat, 600 fenyőfát és csaknem 4 ezer juhart ülte­tünk ki — tájékoztat Mis- kolczi Lóránt, a kertészet termesztési vezetője. — Ezek a fák, már megerősödve, ha­marosan a kisgyepi lakóte­lepre kerülnek. Egyébként ez újdonság itt a kertészet­ben. Nagymennyiségű dísz- faiskolai neveléssel az idén kezdtünk fogalalkozni. A laültetők között talál­juk a brigádvezetőt, Fülöp Gézát is. Több mint húsz éve dolgozik a kertészetben, nagy szükség van tapaszta­latára, szaktudására. — Mielőtt idekerültem, napszámos voltam, és ter­melőszövetkezetben is dol­goztam. Már akkor is na­gyon szerettem fákkal. vi­rágokkal foglalkozni. Abban az időben bizony elég rosz- szak voltak a munkakörül­ményeink, és a szociális el­látással sem lehetett dicse­kedni. Most már szinte öröm itt dolgozni: jól fizetnek, és többször voltunk tapaszta­latcserén más kertészetek­ben. Éles Julianna dísznövény- termesztő nem régi dolgozó­ja a szolnoki kertészetnek. Néhány hónapja dolgozik itt csupán. Hogy meddig? — Nagyon jó munkahely. Én azonban szeretnék a la­kóhelyemhez — Biharnagy- bajomhoz — közelebb kerül­ni. Már ki is néztem ma­gamnak egy virágüzletet, de hogy felvegyenek, előbb egyéves gyakorlatot kell szereznem. Sajnálom itt­hagyni a munkatársakat és Szolnokot... de az ott­hon ... A faültetőktől nem mess­sze hamvas tulipánlevelek „szürkéinek". Nemsokára ki­nyílnak, és akkor csaknem háromezer szál „hollandi virágot” küldenek a kerté­szek a piacra. Az egyik üvegházban már túlfejlett, erőtől duzzadó petúniák nyújtogatják a „nyakukat”. Egy másik 500 négyzetmé­teresben pedig élénk „vá­gott zöldek” hajladoznak a rájuk öntözött víz súlya alatt. Két-három ember egy földhalom körül szorgosko­dik. A tőzeggel és műtrá­gyával dúsított virágföldet készítik elő. Április végén több ezer zacskó földet szállí­tanak innen a virágüzletek­be. Arrébb építkezés nyo­mai. — Hamarosan megkezdjük az új 180Ó négyzetméteres NDK üvegházunk összesze­relését. Így már az idei tél­től, az országos viszonylat­ban is az egyik legjobbnak számitó szegfürészlegünk mellett jelentős lesz a cse­repesvirág kertészetünk is. Innen évente 10—15 ezer cserép virág kerül az üzle­tekbe. kielégítve — teljes mértékben — * szolnoki vásárlók igényeit. 'S) Heti jegyzeteink D nyitott ajtókért A közelmúltban egy este végigjártuk a megye jó- néhány falusi művelődési otthonát. Egyikbe-másikba sajnos csak jártunk volna, mert zárva volt. Nem, nem szünnap miatt találtuk zárva az ajtót: a művelő1 dési ház vezetőjének valahol máshol volt dolga, vagy egyszerűen csak azt gondolta: „ma estére nincs semmi program, hát becsukok.” Ezutóbbi esetben nyilvánvaló szabálytalanságot követett el az intézményvezető — a művelődési ottho­noknak a napi i>rognamtól függetlenül kötelezően elő­írt nyitvatartási idejük van —. de mi a helyzet akkor, ha hivatalos elfoglaltságára hivatkozva Zárja be az ajtót? Törvényesen jár el? Törvénytelenül? Mielőtt megpróbálnánk válaszolni a kérdésre, meg kell jegyezni, hogy ezúttal nem csak munkajogi kér­désről van szó. A művelődési otthon közműve­lődési intézmény, s ez azt is jelenti, hogy min­den tekintetben a látogatókat, a vendégeket kell szolgáimé. Elsősorban természetesen azzal, hogy nyitva tart. s ha kötött program nincs is, leg­alább olvasnivalót, játékokat, tévénézést, zenehallga­tást kínál. A csukott ajtó a látogató, a közönség ér­dekeit sérti. így hiába minden „alibi", minden ma­gyarázat — törvénytelen. Törvényesen törvénytelein — tegyük hozzá gyor­san, Írisz jól tudja mindenki, hogy egy művelődési ott­hon' igazgatónak nap mint nap tucatnyi „házon kívüli” intéznivalója alvad, s ebből bizony még délutánra, es­tére vagyis a nyitvatartás óráira is marad. Tehát nincs megoldás? Lennie kell! Tudjuk, a népművelő nem szakadhat ketté, hogy egyik fele a művelődési otthonban várja a vendége­ket, a másik pedig a faluban járjon-keljen. így hát segítőtársakat: társadalmi munkásokat, tiszteletdí­jasokat kell találnunk mellé. Miért ne vállalhatnának alkalmazottként ilyen ügyelői — gondnoki szerepet például a művelődési otthon társadalmi vezetőségének tagjai, vagy a különféle kiscsoportok vezetői? A köz- művelődés ügyének így is segíthetnek ... H. D. Csalódás K ek nyakkendős, tíz év körüli barátaim, az Orosz­lán őrs tagjai — szokatlanul hallgatagon ballagtak hazafelé. A kis szemüveges még szipogott is. — Mi történt „oroszlánok?" — kérdeztem, — becsúszott né­hány kampó? — Nem. más volt... a kenyeret nem a bácsi eszi ... és becsapott! Meg nem is mondott iga­zat ! És nem szegény, csak mutatja! — a gyerekek csalódottságukat egyszerre mondták, kiabáltak. Kike­rekedett aztán a történet: találkoztak egy bácsival, aki kézzel hajtható triciklin ült, az egyik lába fáj. Először csak hazatoíták a gyerekek, aztán meg is látogatták, fát vittek be az Udvarról, szóval rendszeres látogatók­ká, segítőkké váltak. A bácsi sokszor sóhajtozott puha kényéiért, mondta is: ti még meg is vajazzátok, s annyit ehettek, amennyi jól esik . . . Az ^oroszlánok” attól kezdve hordták-vitték naponta a kenyeret, zsírral, vajjal, volt aki uzsonná­járól mondott le. örültek, hogy adhattak. Ám most váratlanul, nem a megszokott időben látogatták .meg védencüket. S mit láttak? A bácsi nem is olyan tehetetlen, hisz két vödörrel ment az udvaron, három nagy kövér kocájának vitt ennivalót. A zsíros — vajas kenyerek nagy halomban az ól előtt. Fiatal nő toppant be. adta a húszast az öregnek, s vitte az odakészített fél zsák kenyeret. A kis szemüveges még az uzsannapápírját is látta a zsákban ... „Oroszlánszívvel” és lógó orral kioldalogtak a gye­rekek az udvarról. Más jószándékával, segítségével visszaélni még a felnőttek világában is elítélendő. Akkor is, ha a csa­lódott felnőtt,nem általánosít A gyerekeknek, főleg a kisdobos-korosztálynak, a fenntartás nélkül lelkesedőknek azonban mai-adandó rossz tapasztalatot okoz egv-egy ilyen balul sikerült „jótett”.. Jobban kell őket óvni, hogy segítőkészségü­ket ne méltatlanokra pazarolják! X. S». E. Hétvégi telkek az olajkutak tövében A szegedi szénhidrogén­medence olajbányászainak munkaterülete megközelíti a száz négyzetkilométert: ezen helyezkedik el a sok­száz olaj- és íöldgázkűt, a különféle gázfeldolgozó üze­mek, tankállomások, a köz­ponti ipartelep. Ezek ter­mészetesen nem foglalják el az egész területet; különö­sen a szeged—algyői köz­pontjuk szomszédságában, illetve a 47-es út mentén je­lentős földdarab még jóidéig kihasználatlan marad. Ezért a területet ingyenesen ki­osztják „hobby parcellának” az arra igényt tartó olaj­bányászoknak. Újjáéled a rideg állattartás A rideg állattartásáról egykor híres Duna—Tisza közén újratelepítik a mező- gazdasági művelésre koráb­ban feltört ősgyepeket. A kutatók bevonásával eddig 3000 hektár területet füve­sítettek újra, s a meglevő közel százezer hektár legelő rekonstrukciójával egyide­jűleg folytatják a gyenge termőképességű talajok gye­pesítését. A felújított mező­ségek hasznosítására Bács- Kiskun megyében vissza­állítják a külterjes, ter­mészetes jószágtartást. A ri­degen tartott állatok őrzé­sénél, legeltetésénél azonban alkalmazzák a kor techni­kai vívmányait: villany­pásztorok, elektromos kará­mok vigyázzák a gulyát, » nyájat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom