Szolnok Megyei Néplap, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-03 / 80. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976, ámffis 3. IX A hazai cipőipar idei tőkés exportjának leiét a martfűi Ti­sza Cipőgyár szállítja. Anglia, Franciaország ulán az Ame­rikai Egyesült Államok is a vevők sorába lépett. Öt évre szőlő szerződést kötöttek a francia Adidas sportcéggel. Az amerikai céggel történt üzletkötés az idén egymillió, dollár bevételt eredményez. Szocialista piacokra kétmillió pár láb­belit szállít a martfűi nagyüzem Lapradiátor üzem a Hajdú-Bihar megyei Tégláson. Az ipar- fejlesztés gyökeresen megváltoztatta a magyar ipar topog­ráfiáját, területi elosztását. Megszűnt az ipar Budapesl- centrikussága, a főváros Iparának részesedése a korábbi 50 százalékról mintegy 34—36 százalékra csökkent, s a vidéki városok — s gyakran falvak — gyárai, üzemei állítják elő hazánk ipari termelésének majd két harmadát SC^F^^SC és TÉNYEN A vegyipar egyidejűleg szolgálja a társa­dalmi munka javuló hatékonyságát és a gazdaság műszaki-technikai haladását, a kemizálást. Hazánk ipari termelésének ma már csaknem 13 százalékát a vegyipar ter­mékei alkotják. Ennek az iparágnak egyik legkorszerűbb üzeme a TVK olefingyára, amely a modern szerkezeti anyagok — a különféle műanyagok — alapanyagait kő­olajból, illetve vegyipari benzinből ál­lítja elő Valamikor — egy—másfél évitized­del korábban — a napi tápanyagfo­gyasztás fejadaja volt az életszínvo­nal alapvető jelzőszáma — újabban a tartós fogyasztási cikkek — a tele­vízió, a háztartási villamosgépek, járművek — 1000 lakosra jutó állo­mányának gyarapodása tükrözi a lakosság növekvő jövedelmét, vá­llárlóerejét és anyagi fogyasztását 1950-ben a lakosság 47 százaléka ré­szesült társadalombiztosításban, 1975 óta minden magyar állampolgár. A lakosság egészére kiterjedő egészség- ügyi ellátás körzeti, üzemi, rendelő­intézeti, kórházi és klinikai hálóza­tában mintegy 125 000 egészségügyi dolgozó — köztük 27 100 orvos — látja eí a betegeket 1,8 millió diák — ennyien tanulnak a külön­böző oktatási fokozatokon, intézményekben. Az általános iskolákból kikerülő fiatalok 36 százaléka középiskolai oktatásban vesz részt, 39 százaléka pedig szakmunkástanuló. Az ok­tatásképzés felső fokára — az egyetemekre és főiskolákra — a 18—22 éves fiatalok mintegy 7 százaléka — jut eL Ércbányászok lakásai Pé­csett. A felszabadulástól nap­jainkig 1,6 millió új lakás épült a városokban és fal­vakban. Az életszínvonal e fontos tartozékából 1971— 1975-ben összesen kb 440 000 épült Magnóznak az óvodások, annak segítségével tanulják az új dalokat. A IV. ötéves terv időszakában a tanácsok pénzéből, a vállalatok és gyakran a lakosság segítségével majd 100 ezer férőhellyel gyarapodott az ország óvoda- hálózata, amelyben jelenleg több mint 300 ezer gyerek — az óvodáskorúak 76 százaléka — játékosan tanulva készül az életre, »z ál­talános iskolára Szolnok tetejéről A fejlődés panorámája A lift méltóságteljesein el­indul. Ahogy halad emelet­ről emeletre, úgy zsugorod­nak össze a házak, a jármű­vek, az emberek. Alattunk terpeszkedik a város. Űtá- társam eláimélkodik: — Kő­műves vagyok, de ilyen ma­gasból még nem láttam Szol­nokot. Mennyire más in- inmen... sokkal nagyobbnak tűnik... Kigyullad a kis kerek lám­pa: 23. emelet. Megérkez­tünk. Szolnok legmagasabb pontján „landolunk”. Gortva Elekkel, az Állami Építőipari Vállalat kőműve­sével „sétára” indulunk a magasház tetején. Szétné­zünk, mit változott Szolnok három évtized alatt. —■ Nehéz elhinni, hogy már 21 éve írják a hivatalos papírok „szakmája” rubriká­jába : kőműves. Tanulóként kerültem a vállalatihoz* A mezőgazdaságot cseréltem fel az építőiparral. Emlék­szem, milyén „kopasz” volt akkoriban Szolnok. Egy-két emeletes ház magasodott csak, de annál több volt a vályog viskó. A néhány hó­napos „gyorstalpaló” kőmű­ves tanfolyam után először a 12 vagy 16 tantermes — már nem tudom pontosan — Achten András úti iskola épí­téséhez irányítottak. Nézze csak, — és a távolba mutat, ahonnan halványan kirajzo­lódik az épület körvonala. — Látja... ? Ott még ősi módszerrel dolgoztunk. Kéz­ben cipeltünk minden egyes téglát, a meszes vödröt is a felső emeletekre. Nem volt futószalag, meg emelődaru, mint most. Abban az időben kezdődött a Vörös Csillag úti lakótelep építése. Vagy nyolc házat húztunk fel. Ah, ott vannak — milyen piciknek tűnnek innen, pedig tázen- egynéhány éve azok voltak a legmodernebb, legmaga­sabb lakóházak. Háromeme­letes épületeket csináltunk. Több tízezer téglát kellett egymás kezébe adogatni, mi­re végre állt a ház. Két év is beietellett, mikorra átad­tuk a lakóknak. Ha jól em­lékszem, ott már felhasznál­tuk az első előregyártott be­tongerendákat is.. „ És ott áll a VssztoH — A városban 1955-től 1960-ig a hagyományos, há­romemeletes, nyeregtetős la­kóházakat építettük. Mind egy kaptafára készült. Ez­után . következett életem egyik legnagyobb munkája — a Vosztok úti lakóne­gyed építése. Araikor először láttam azt a területet, tel­jesen elképedtem, olyan csupasz volt, mint a tenye­rem. El sem tudtam gon- * dőlni, hogy valaha e2rek lakják majd. Mindent csi­nálni kellett Csípős hideg­ben alapot ástunk, falat húztunk, ajtókat, ablakokat szereltünk, meszeltünk ... Gyorsan haladtunk, hat—• nyolc hónap, alatt tető alá hoztunk egy-egy házat. Mi­ért? Akkor már blokkokból készültek az épületek. A bel­ső szerelések persze akkor sem mentek valami gyorsan, hiszen kevés szakembere volt a vállalatnak. — A következő „állomás” mi is volt? Igen — a Bástya étterem. Azt is jól látni in­nen. Azt szinte teljes egé­szében a mi brigádunk, az Ady Endre csinálta. Em­lékszem, akkor jártunk is­kolába néhány szakival. Ne­kem is csalc hat osztályom volt Abba az iskolába jár­tam. amelyet én is építettem egy-bét hónaoig. A Zagyva­parti iskoláról beszélek. Ele­jétől végig ott voltam a két garzon ház „születésénél”. Nagyon tetszettek nekem azok a kis lakások ... No, nem felejtem el a Réz utcát sem, ahol eddig már 212 la­kásban élnek. A Kassai úton is dolgoztam. A Pe’ftás>t is mi építettük — Az egyik legemlékeze­tesebb esemény a Pelikán Szállóhoz kötődik. Azt mond­ták a vállalatnál, hogy csak három hétig maradunk. Hát, hét hónap lett abból. Hogy miért emlékezetes? Beszél­hettem a tv-ben. Szóról szó­ra már nem tudnám elmon­dani, hogy mit mondtam. Arról kérdeztek — mikor adjuk át a szállót? Azóta el­mentem a Pelikánba úgy is, mánt vendég... Soha nem felejtem el a MÁV kórházi hallásvizsgálót sem. Nagyon komplikált munkánk volt. Két speciális ajtót kellett fölszerelnünk, de úgy, hogy egy mákszsmnyi rés sem maradhatott Ez így kimond­va nem is tűnik nagy dolog­nak. De egy ajtó 14 má­zsát nyomott, és hárman voltunk munkások. Reggel­től késő délutánig tartott — megküszködtünk vele. Ami­kor elkészültünk, odajöttek a főnökeink,' kezet fogtak ve­lünk, és megköszönték. Mindsn épületet sajátunknak tekintünk — A Kossuth téri SZTK- székházat is a mi brigádunk falazta. Nemsokára átadják, nagyon szép lesz. Aztán né­hány hónapig a nagykórház melletti nővérszállóban is dolgoztunk. A belső szerelé­seknél segítkeztünk. De épí­tettük a vállalatunk munkás­szállóját is. Jó 10 évvel ez­előtt nagyon mutatós épület­nek számított. Persze ne menjünk messzire, a sávhá­zak mögötti első szövetke­zeti lakások is. „viselik” a kezem nyomát. .. Ott tör­tént, hogy előttünk valame­lyik brigád elrontotta a munkáját, és nekünk kellett rendebehozni. Gondolkozom egy kicsit, hogy merre dol­goztam még... Megvan. A Tiszaipatti Gimnáziumban, a vízügyi szakközépiskolában. Eszemben van, hogy a víz­ügyi iskolát gyorsain kellett építeni, és ezért „kivezé­nyeltek” oda. millió embert Nem fértünk egymástól — dolgozni. Az sem jó, ha ke­vés a munkás, de az még rosszabb, ha nyüzsögnek. A legutolsó igazán szép mun­kám a DOMUS lakberende­zési áruházban volt. Az át­adás előtt három hónapot töltöttem ott Minden nap azzal szórakoztattam ma­gam, hogy próbáltam képze­letben berendezni. Nem mon­dom, azért az eredeti jobban sikerült... Most a Keskeny János utcai élelmiszer vizs­gálónál „horgonyoztunk” le. — Harminc év alatt ren­geteget fejlődött a város. Egymás után nőnek ki a földből az emeletes lakóhá­zak, orvosi rendelők, óvodák, bölcsődék, iskolák, áruházak épülnek. Itt van ez a cso­dálatos állomás, rengeteg új út is készült Azt mond­hatom, hogy az utóbbi öt év alatt az építőipari vállalat legalább 100 évet fejlődött Gépesítették a nehéz fizi­kai munkát, anyagszállító kisgépeket, anyagfél von ókat, emelődarukat kaptunk. Nagy segítség például a kőműve­sek munkájában a hafoarcs- szivattyú és a vákológép. — Amióta csak a vállalat­nál vagyok, arra emlékszem, hogy igyekeztünk sokat és a legjobb minőségben dolgoz­ni. Valóban, brigádunk mun­kája ellen eddig még nem volt kifogás. Minden épüle­tet a sajátunknak tekintünk — úgy is kezdünk neki a dolognak. Ha így gondolkod­na mindenki, — biztosan nem lenne annyi reklamá­ció. Persze ehhez nemcsak a munkafeltételeknek kell változniuk... m Gortva Elek négy-gyerme­kes családapa. Szeretik, meg­becsülik a vállalatnál. Azt tartják róla, hogy kicsit éles a nyelve, de kiáll a maga és a mások igazáért. Beválasztották az üzemi párt-vágrehajtóbizottságba. öt éve a városi nénfrontbi- zottság tagja. Munkáját di­cséri a három Kiváló dol­gozó és a társadalmi mun­káért járó két kitüntetés is. Szekeres Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom