Szolnok Megyei Néplap, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-23 / 96. szám

1976. április 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A fejedelem földjén Emlékünnepség Rákóczifalván Rákóczifalva az egyetlen nagyobb településünk, amely a fejedelem, II. Rákóczi Fe­renc nevét viseli. A mai nagyközség határterülete a fejedelem birtoka volt, aki­től az 1715. XLIV. törvény­cikk kobozta el ezt a földet .is. A kincstár tulajdonába kerültek a felső- és alsóvar­sányi homokdűnék, löszhá­tak, majd 1880-ban miniszte­ri rendelet alapján a birtok egy részét parcellázták az új telepesek között. 1882-ben a település első lakói kérvényt juttattak el a vármegyéhez: „Kegyeletből és hálából, hogy a nagy feje­delem II. Rákóczi Ferenc birtokán a családi tűzhelyet megalapíthassák, a telepít- mény nevét Rákóczifalvában állapították meg, s mivel minden ügyes-bajos dolgaik elintézésében Szolnok várcs uraságához voltak utalva, kérvényt adtak be a várme­gyei törvényhatósági bizott­sághoz, hogy a választmány elnökét és jegyzőjét részben ruházza fel egy községet megillető jogok gyakorlásá­val." A törvényhatósági bizott­ság szerint az 1095 lelkes te- lepítmány önálló községgé fejlődésére a kellő feltételek megvoltak, de a kormányzat a Rákóczifalva név felvételét nem hagyta jóvá. Az új köz­séget „Rákóczi”-ra keresztel­ték. A falu első pecsétjében lovas kuruckatona őrizte a fejedelem emlékét. A Rákó­czifalva név viselését végül is 1901-ben engedélyezték. Az első községháza és az iskola a fejedelem vadászkas­télyában működött. A Biva­lyostó partján, egy magas homokdűnén állt kastélyt, 6ajnos, 1892-ben lebontották. A fejedelem kastélyából épült — részben — a nagy­község „régi iskolája”, amely­nek homlokzatára — bár már 1906-ban elhatározták — 1954-ben emléktáblát helyez­tek el: „Várpalotád romját idehoztuk, s / vár leve újra! a népiskola most nemzeti bás — tyafokunk. / Zászlód leng ormán s szellemed / ül dió­dáimat, l míg e falak, között él, gyermekeink / serege. A fejedelem születésének 300. évfordulója tiszteletére a Szolnok megyei Tanács V. B. művelődési osztálya, a TIT Szolnok megyei Szervezete, a rákóczifalvi Rákóczi em­lékbizottság és a Múzeumok megyei igazgatósága április 23-án délelőtt 10 órától, ün­nepséget rendez a Rákóczi Tsz KISZ-szervezete helyisé­gében. A Rákóczi emlékkiállítás megnyitása alkalmából Szur- gyi Istvánná, országgyűlési képviselő mond beszédet, majd dr. Benda Kálmán, az MTA Történelemtudományi Intézetének tudományos fő­munkatársa II. Rákóczi Fe­renc élete és tanítása címmel tart előadást, majd dr. Szabó László, a Damjanich Múzeum főmunkatársa Szolnok megye népessége a Rákóczi-korbar.; Kaposvári Gyula, a megyei múzeum igazgatója Szolnok és környéke a Rákóczi sza­badságharcban; Nagy Lajos alezredes, a Kilián Repülő Műszaki. Főiskola főtanára pedig A Rákóczi szabadság- harc felhasználása a szocia­lista hazafiságra nevelésben témakörökben mondanak korreferátumot. Az egykori telepesek kései utódai ezzel az ünnepséggel tisztelegnek a fejedelem em­léke előtt, akinek földjein „lábukat megvetették”. — ti — Kisplasztikák a Szolnoki Galériában Pálfy Gusztáv a Képzőmű­vészei! Szövetsége Középma- gyarországi Területi Szerve­zetének Kecskeméten élő tagja. Gyűjteményes kiállí­tásával első ízben mutatko­zik be megyénkben. Néhány alkotását ismerhetik már az évenként megrendezésre ke­rülő tavaszi tárlatok látó-' gatói, tíe művészi koncep­ciója önálló bemutatóján bontakozik ki teljességében. A szolnoki művésztelep szobrászművészeivel ellentét­ben Pálfy kerüli a különfé­le technikák és anyagok von­zását. s általában 30—40 centiméteres bronz plaszti­kákat készít. A posztamense- ken láthatunk néhány mun­kát a hetvenes évek elejéről, s találkozunk legfrissebb váz­lataival is. Míg korábbi al­kotásainál a művészi szándé­kot általában egy figurába sűrítette, addig az utóbbi esz­tendőkben a többalakos, „te­res” megoldások izgatják. A szobrok felületének meg­munkálása is különböző; az expresszív, mozgalmas fény- árnyékokban gazdag ,.ron­gyolt” felületeket váltják a teljesen sima, polírozott, bon­tatlan egységben jelentkező szobrok. Az ember áll mű­vészete központjában világo­kat megismerő, magához szelídíteni képes nagyságá­val, ugyanakkor hétköznapi apró kicsinyességeivel. Gro­teszk szobraiban az ember­hez méltatlan tulajdonságok kelnek életre: az elbizako­dottság, az irigység, mérgező pletyka, ostobaság. Pálfy Gusztáv kiállítását Vizy Ottó, a Műcsarnok igaz- . _ gatóhelyettese nyitja-meg a> Szolnoki Galéria emeleti he- ; ’ lyiségébön.. ma. -délután ' 16 órakor. " V*i-*ne*=>•>* Úttörő kulturális szemle Szolnokon Holnap és holnapután, il­letve .május 4-én és 9-én Szolnokon kerül sor az idei úttörő kulturális szemle me­gyei döntőire, melyen a vá­rosi-járási bemutatókon leg­jobban szerepelt csoportok, együttesek vesznek részt. Holnap délelőtt a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ színháztermében a népi játék és a népi tánc kategóriáiban kilenc kisdo­bos és tíz úttörőcsoport lép pódiumra. Holnapután ugyanitt az irodalmi színpa­dok és a gyermek szín játszó- cső portok szerepelnek össze­sen tizenhármán. Május 4-én az éneklő ra­jok legjobbjai mérik össze tudásukat, míg május 9-én az úttörők mozgalmi dal fesztiváljára kerül sor. A megyei döntő legsike­resebb együttesei meghívást kapnak az országos feszti­válra. A népi játék és népi tánc csoportok országos be­mutatója június 4 és 6 kö­zött Kiskörösön, &z irodal­mi színpadoké pedig június 10-től 13-ig Pécsen lesz. dl mozit kap läsziadäny Az illetékesek megállapod­tál! : a jászladányi mozi épí­tését a III. negyedévben meg­kezdik. Az 5—6 millió forin­tos összköltség . egyharmadát a községi tanács magára vál­lalta. A többit a Moziüzemi Vállalat- fedezi. A kivitelező a jászladányi Ksz lesz. Az új mozi avatására a jövő év vé­gén 1«ÁÜ sós, Az Alföld hangulatainak festője Sáros András jászberényi kiállításáról Kevés művészt ismerünk, aki olyan következetes ko- noksággal vallatja ecsetjével a körülötte levő tájat, mint Sáros András. Röviddel a Képzőművészeti Főiskola el­végzése után a Jászság adott otthont neki, évtizedek kö­tik lapályaihoz, íolyóihoz. Az itt élő emberek nem­csak hétköznapjaikkal, örömeikkel osztoznak sorsában, de nemzedé­kek sora nőtt fel keze alatt, tanulta meg a rajz, a szín szépsége ál­tal szeretni és leképezni a számára megunhatat­lan jászsági vidéket. Á dunaszerdahelyi kezdetek után a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium, majd a Tanítóképző Főiskola tanára volt. Az esztétikai nevelés, az ízlésformálás fontosságá­nak tudata alkotőkörök ve­zetésére. művészettörténeti ismereteinek továbbadására is késztette. Sáros András alkotó tevé­kenységét jól ismerik a szol­noki Tavaszi és Téli Tárla­tok látogatói. Jászberényi, nagykőrösi, tokaji és szeren­csi kiállításai mellett eze­ken az évenként kétszer megrendezésre kerülő szol­noki kiállításokon minden alkalommal láthattunk tőle néhány érzékletesen festett tájképet. Képei szerény mo- nokromságukban, csak azok előtt route Uák m.eg értékei­ket, csak akkor tárulkoznak ki, ha valaki hasonló alá­zattal és intenzitással fordul feléjük, mint alkotójuk az ihlető táj felé. Ködös-vizes szürkéit csak ritkán bontja meg egy-egy világosabb szín villanása. Az is inkább csak elúszó emlékként rezeg to­vább bennünk. Sajátos helyet foglal el Sáros András megyénk kép­zőművészetében. Mondhat­nák: az Alföld borongós szürkeségének, , „színtelen” hangulatainak festője. De csak látszólag paradoxon ez. Sáros András szinte simo­gatja ecsetjével a megidézett tájat, az újra és újra meg- vallatott esős, havas pusztát, folyópartokat, mocsaras to­csogókat A pusztai köd- szürlcék, sötét borulások, por és napszítta sárgák, eltom­pult ragyogások bűvölik is­mételten festőállványa elé. Mintha tudná, hogy ez a most látott kép, a fehér tanyák foltjai, a nagy síkokat metsző égbe­nyúló kis facsoportok, a végtelennel ölelkező szemhatár milyen mú­landó! Lassan kinyúlnak a városok, befalják a mezőket Sáros András borongós szürkéiben mér a régi, az elmúló bú­csúja int. A művész így akar „jelet hagyni”, emléket ál­lítani a jövőnek. , E. M. nyolcvan éve sziláiét! Zalka Máté Nev82Íie!ü8nk egs katonaírónak is- Volt ebből a derekas példakép fajtából több ír a magyar históriában és irodalomban. Csakhát éle­tének teljességét — a teljes életet — ez a megnevezés alig fejezi ki. Volt idő, amikor hivatalosan gyártott legen­dák ködében burkolták alak­ját, olyannyira, hogy egyko­ri segédtisztje, Eisner német internacionalista lehangoltan írta: ..Alakja lassan-lassan elmosódik, arcvonásai eltor­zulnak. .elferdülnek, s olyan­ná lesz. mint amikor a kon­tár fényképész nekifog, hogy egy kis fényképből, retusálva és akvarell festékkel össze­mázolva, mellképet készít­sen.” S bár a szépítés a mester­kéltség valóban nem illik kü­lönben joggal legendává ne­mesedett figurájához, mégis ván valami néomesei ízű ab­ban, ahogyan Franki Béláról, a matolcsi mészáros legkisebb gyermekéből Zalka Máté szovjetunióbeli emigráns író és Lukács tábornok, spanyol- országi magyar internaciona­lista mártirhős lett. Az életút látszólagos kacs­karingói. logikus mozgással álltak össze egyenes vonallá. A kereskedelmi iskolát vég­zett, érettségizett és tiszti rangra jogosult átlag fiatal­ember sors- és kortársai naiv nekibuzdulásával indult 1917- ben a háborúba. „Tudtam, hogy szolgálni és tisztelni kell másokat, méltóságtelje­sen viselni magamiat és meg­hajolni a felettesek bölcses­sége előtt... Mentem őszin­tén, egyenesen és azzal a szent naívsággal. amit az is­kolákban loptak, belém. Meg­halni, de győzni! Na de.'hisz. így ment az egész had,, ez volt a tömeg tragédiája .." hadifogság, a forradalom .és a polgárjiáboijí niegvitágögító zivatarjai az ő szemét is‘fel­nyitották. Münnich Ferenc visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Omszkban a volt oszt­rák—magyar hadifoglyok konferenciáján a forradalom mellett adta le voksát. „Vi­haros tetszéssel kísért lelkes beszédben... aktív részvé­telt követeit az orosz forrada­lom védelmében. A közgyű­lés egyhangúlag így határo­zott.” Zalka Máté Szibériában esett át az új, az előzőnél sokkal igazságosabb harc tűzkeresztségén. Győzelmek és vereségek, börtön, fogoly­táborok és szenvedések kí­sérték útját a győzelemig. Kalandosan és rövid úton szervezett partizánosztaga re­guláris vörös zászlóaljjá ala­kult az internacionalisták hadosztályában- Dál-Ukrajna a Krím és a moszkvai kato­nai kerület voltak Zalka oroszországi tevékenységének további állomásai. 1 A polgárháború nemcsak katonává, hozzáértő parancs­nokká nevelte Zalkát, aki járatos lett a lövészárok-har- ci stratégiában, a partizán­taktikában. a lovasroKamok harcművészetében. Belül is átalakította: kikovácsolta vi­lágnézetét. Ifjú- kora fellán- golásait és hajlamait jellem­mé edzette. Leszerelése (1923) után még néhány évig a szovjet állam diplomáciai munkával bízta _ meg. Futárszolgálatot teljesített Nvugat-Euróoában, Skandináviában és. a Közel- Keleten — Törökországban és Perzsiában. Közben pedig egyre több lehetősége volt a régen benne szunnyadó ösz­tönzésnek engedni: írni! No­vellákat. karcolatokat, kisre­gényeket. Nagy terveket, re- génytrilógiákat kovácsolt — ideje és lehetőségei nem min­dig engedték ezek valóravál- tását. _ frásművészete forradalmi és katonai tapasztalatai gaz­dag fegyvertárából mex-ítette tematikáját. Mindig vissza­tért az internacionalizmus, az osztályhoz való hűség, a ka­tonai-emberi-parancsnoki helytállás irodalmi rangú és rendű propagálásához. S köz­ben egyre, mélyebben, ár­nyaltabban tárta fel a jelle­meket^ . és; .a, .helyzeteket- - Mind einen étt közéleti kultu­rális- tevékenységét is ki'fej- teff*”3$25 és 1928 között, a Forradalmi Színház vezetője volt. Miközben állandóan tartotta a kapcsolatot a ■moszkvai magvar internacio­nalista emgirációval, annak kulturális tevékenységébe •kezdeményezően kapcsoló­dott be. s jónéhány rövidebb lélegzetű írással a háta mö­gött végre nagyobb munkába is foghatott. A bolygók visz- szatérnek című regényében (1932) a téma ismerős: a ma­gyar internacionalisták rész­vétele a polgárháborúban és törekvésük a Tanácsköztár­sasággal való katonai kap­csolat felvételére. Hazafiság és internacionalizmus egysé­ge a regény. Legismertebb művében a Doberdó-ban (1936) pedig egy fiatal kato­natiszt világháborús kiábrán­dulása, eszmélésének és lelki felépülésének történetét kö­vethetjük nyomon. Máig egvik legjobb háborús regé­nyünk ez, bár utolsó fejeze­tei már a sietség nyomait vi­selik magukon. Megboesáthatóan. Ugyanis Spanyolországban kitört a polgárháború és Zalka már készülődött. „Nem új viszo­nyok elé megyek — írta csa­ládjánál!. — Csak a régi lec­két kell újra átvenni. És nem érzek nyugtalanságot ’az is­meretlen előtt’. Azzal a szi­lárd meggyőződéssel utazom, hogy hasznomat veszik, ami­re büszke leszek majd, s ami már most melegséget, erőt és harci kedvet önt szívembe-” fiz üjöfiaisn ^Nemí zetközi Brigád parancsnoka­ként Lukács tábornok néven, több mint fél éven át harcolt Spanyolországban. Jelentős sillereket ért el Madrid védel­mében, a . Jarama mentén és Guadalajaránál. Ludwig Renn német író, Roman Kar­men szovjet filmrendező, Mi­hail Kolcov haditudósító és Hja Ehrenburg írásaiból te­vékeny szervező és lelemé­nyes katonai vezető képe áll előttünk, „ö inkább a bátor, szívélyes, vidám parancsnok- apa,. parancsnok-testvér tí­pusa. Mindenkihez van né­hány szava, olykor egészen meghatározhatatlan nyelven: spanyol—francia—német- magyar—orosz szókombiná­cióban.” Segédtisztjétől tud­juk, hogy időnként ábrándo- ■ «rtt »2-irodaIoip£qh..,.úéhány nyugodt évről’ aRnitär nem hallja majd a golyók süvöl- tését, a srapnelek robbanását és terveit valóra válthatja. De mindig hozzátette: „Én most Lukács tábornok va­gyok. Zalka írót otthon.hagy­tam. Nem tudom kettéoszta­ni magam-” Terveit a maguk teljessé­gében nem válthatta valóra. Mégis teljes élete volt. 1937 június 11-én a huescai fron­ton elesett. Valenciában nyugszik jeltelen sírban. Dérer Miklós Csak egyféle munka létezik Dr. Füvessy Anikótól, a tiszafüredi Kiss Pál múzeum igazgatónőjétől rengeteg munkát követel a hivatása. Gyűj­tés, fotózás, rendszerezés, kiállításrendezés, a múzeum mindennapi, „prózai” ügyeinek intézése. Emellett többé-ke- vésbé rendszeresen, de igényesen publikál is. Evről-évre gazdagodik, fejlődik a gyűjteménye, a múzeumi rendezvé­nyek, időszaki kiállítások pedig az elmúlt években a nagy- közönség rangos kulturális eseményei voltak. A jelentős munkahelyi fel­adatokkal megbízott embe­reknek általában nincs ide­jük — vagy kedvük, ener­giájuk — bekapcsolódni a közéletbe, társadalmi megbí­zatásoknak eleget tenni. Fü­vessy Anikó számára nem ér véget a világ a múzeum falainál. Rengeteg társadal­mi munkát végez. — A TIT országos népraj­zi választmány tagjaként egyúttal a megyei néprajzi szakosztályt vezetem. A Ha­zafias Népfront művelődés- politikai bizottságában és a nagyközségi tanács honisme­reti bizottságában az elnöki teendőket látom el. Termé­szetesen ezeken a „nyilván­tartott” funkciókon kívül is van mit tenni. — Természetesen? — Igen, hiszen szakmám­mal összefüggő dolgokról van szó. Például: nemrég készítettem a járás úttörő honismereti szakköre* szá­mára egy gyűjtési és nyil- vánartási útmutatót. Tudják használni, megérte a fárad­ságot. Vagy: van egy ember aki ügyesen bánik a fával, faragja, esztergálja, padló­vázát körtefából..., de min­denféle stílustalan, giccses holmit. Többször eljött hoz­zám. vitatkoztunk, a híres fanyergek faragásait mutat­tam neki követendő példa­ként Nem ment gyorsan, de most már érti a dolog lénye­gét, nemrég néhány szép fa­ragással szerepelt a mezőtúri kiállításon. — Minden évben van egy­két gimnazista, akik népraj­zi pályázaton vesznek részt Persze, hogy segítek nekik, amit tudok. — Egyre gyako­ribb a kapcsolatom a Horto­bágy Nemzeti Park igazga­tóságával, főleg a, nagyiváni tájkörzettel összefüggő fel­adatok megoldásával segí­tem a munkájukat. Leg­utóbb a Meggyes-csárda be­rendezését bízták rám. — Az értelmiségiek gyak­ran panaszkodnak, hogy — az eredeti, magyartalan szó- használatot idézem — „leter­helik” őket társadalmi mun­kával. Mások eleve elzárkóz­nak minden társadalmi meg­bízatás elől. Melyik csoport­nak van igaza? — Az utóbbinak semmi­képp sincs, az előbbinek részben. Vannak természe­tesnek minősülő társadalmi kötelezettségei az embernek. Másrészt tényleg vannak emberek, akiket teleraknak tucatnyi bizottság, albizott­ság, szövetség, egylet funk­ciójával. Annyival, hogy a végén egyikkel sem bírnak. Esetenként tudni kell nemet mondani. Amit vállal, mind elbírja. Nem tesz választóvonalat társadalmi és munkahelyi feladatok közé. Számára minden munka fontos: le­gyen az egy tudományos publikáció megírása, nép­front-ülésen való aktív rész­vétel, vagy éppen egy gim­nazista kislány néprajzi dolgozatának aprólékos, szakértő „gyomlálása”. — Ha a hasznosság tuda­tával dolgozik az ember, kevésbé fárasztó — mondja. Szabó János 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom