Szolnok Megyei Néplap, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-02 / 79. szám

1976. április 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Hűtőházi asszonyok között Trappista itt — trappista ott. Csomagolás előtt a hűtőház raktárában Távol a községtől, a min­dennapi zajtól, jól gondozott gyümölcsös közepén áll1 a Tejipari Vállalat szajoli hű­tőháza. Vendég ritkán té­ved ide, számon sem igen tartják a környékbeliek. An­nál inkább a szolnoki köz­pontban. Jó példaként em­lítik minden termelési és brigádtanácskozáson az ott dolgozó tizenhét asszonyt. A nagycsamokos, terje­delmes épületben érlelik, csomagolják és szállításra készítik elő a sajtot. Féhér- kendős, köpenyes asszoyok tűnnek elő a gőzfelhőből, trappista sajtot csomagolnak piros zsugorfóliába, légtele­nítik, lezárják, halomba rak- jált. Villástargonca hordja hármasával a teli ládákat egy másik terembe, ahol pánttal szorítják, zárják, pi­ramisba gyűjtik... az „út­ra kész* *’ sajtokat már ka­mion várja, a targoncák te­hát itt is „buzgólkodhatnak”. Évenként a hűtőházba harminc vagon alapanyag érkezik, amiből érlelés, sok­szori vizsgálat és csomagolás után szállítható, fogyasztha­tó élelmiszer lesz. A har­minc vagonnyi terhet leg­alább háromszor mozgatják, nem kevesebb, mint 80—100 vagon súlyt emelnek, moz­dítanak ezek az asszonyok évenként Trappista, fehérsajt, juh­sajt... mind exportra. Fi­gyelmet, pontosságot követel minden mozdulat. Igényes, hosszú szállítást és épségben F inom pára lebeg a víz fölött, a túlsó part csu­pasz bokori kékesszürke kör­vonalakkal most bontakoz­nak ki a hajnali derengésben. Hömpölyög a víz hatalma­san a füredi híd alatt. Ami­kor Petőfi Poroszlóról Ti­szafüredre gyalogolt — hát­rahagyva a szekeret — bizo­nyosan megállt az akkori fahíd közepetáján, hogy el­nézze kicsit a folyót, ame­lyet annyira szeretett; nála érzékletesebben, szebben nem is tudta megénekelni senki. Hömpölyög a folyó Füred alatt. Itt keltek át a fáradt 48-as honvédseregek a ká­polnai csata után, hogy Fü­reden álljanak ismét új rendbe a szétzilált sorok. Mint ez a mai, olyan le­hetett az a hiaínal is 57 év­vel ezelőtt, amikor itt, a Tisza partján a legendás 39-es dandár lovascsapatá- nák Korbély János „rajta- rajtát” vezényelt. Amott a kanyaron tűi, ör­vény felé, kis kőobeliszk je­löli azt a helyet, ahonnan a Filip Gyeniszovics Kiv® ve­zette szovjet alakulatok el­indultak, hogy „túl a Ti­szán” is megoldják az év­ezredes történelmi gondo­kat * Múlt század elején épült, fehér fallú, oszlopos ház a Kun Bála sétányon; a tisza­füredi Kiss Pál múzeum épülete. ,1849. március 4—5- én ebben a házban tartott megbeszélést Kossuth a fő­elviselő csomagolás, elso- osztályú minőség, pontos szállítás határidő — ezek alapkövetelmények. A szajoli hűtőházi asszo­nyok munkája mindennek megfelel. Az elmúlt évben egyetlen reklamációt sem kaptak; dicséretet, elisme­rést annál többet. Kuvait- ból, Szíriából, az NSZK-ból érkezett az elégedett vá­lasz, s az újabb megren­delés .., Szocialista brigádban dol­goznak, egy éve a Zrínyi Ilona brigád tagjai. A „pró­baév” többet adott, mint hitték. Munkában és azon túl is. Kissjó Sándorné említi a fehérsajt „esetét”. Egy hét alatt — brigádmunkaként — öt vagonnal készítettek elő szállításra. Ha nem csinál­ják, késik a szállítás, rom­lik az értékes áru minősége. Kovács Lajosné brigádve­zető takarékossági tervükről számol be. Drága a zsugor­fólia — -égy tasak 23 forint —, a juhsajtot kétszer-há- romszor is kellett csoma­golni 74-ben. Az érlelés sok­szor okoz meglepetést: fel­püffed, túl tömör a sajt. Tar valy aztán kiderült, hogy időközi, sűrűbb ellenőrzéssel' elkerülhető a többszöri cso­magolás. Hoppál Jánosné a ládákról beszél, beavat „mű­helytitkukba”, ami szinten asszonyi lelemény — és sok ezer forint megtakarítás. A fehérsajtot ugyanis vaspán- tos faládákba csomagolják, a vas rozsdásodik, néha már tisztjeivel. Kossuth, Szemere Bertalan, Görgey, Dembinsz­ky, Vettér vitázott, érvelt e falak között. Ezután követ­keztek a tavaszi hadjárat fé­nyes győzelmei, a szabad­ságharc legszebb napjai. Márványltáhla őrá a ta­nácskozás emlékét. • Füreden a Morgó utcában él Pásztor Lajos, hajdanvolt 19-es vöröskatona. A Tanács- köztársaság leverése után Vácott feloszlott az alakula­tuk. A terror időszakában néhány hónapra bebörtönöz­ték, kiszabadulása után ju­tott haza, Füredre.-— Két napja voltam itt­hon, amikor megint értem jöttek. A mostani községhá­zához kísértek, ott égy pil­lanatra magamra maradatm, és a kertek alatt sikerült a Tisza-partra szöknöm. A gá­ton őrség volt, de lejutottam a vízhez. Találtam egy csó­nakot, nem volt rendesen kikötve. Közvetlenül a part mellett, szembe a folyással, a belógó gyökerekbe, bok­rokba kapaszkodva felvittem egy darabig a csónakot. Egy olyan helyen, ahol erősen húzott a víz sodra befelé, keresztbefordítottam a fo­lyásnak a ladikot. A Sűsza, mint a falevelet, úgy kapta el a csónakot, és vitte a egy kis folt is tönkreteheti1 az egész láda tartalmát. Egy­két esetből tanultak, azóta nincs rozsdaveszély. Balogh István, a hűtőház vezetője elmondta, hogy egy­millió forintot takarítottak meg tavaly a maroknyi asszonycsapattal ezekből a forintos, filléres ötletekből. Nemcsak munkából áll az élet. Hogy élnek, mit tesz­nek otthon, műszak előtt és után? Kiderül, hogy tízen Törökszentmiklósról járnak ide, csak a brigád fele sza­joli. Számításunk hát: csa­lád — mindannyiuknak két-három gyerek — utazás, munka, aztán haza ... Ma­rad-e erő, idő másra? Ma­rad. Például nyáron kirán­dulásra. „De jó volt az az esztergomi út!” —„Emlékez­tek a budafoki tapasztalat- cserére?” — „És te, Rózsika és Erzsi, a tanfolyamra, Szil­vásváradon?” Jók az itthoni^' 'közVetlfeá! brigádprogramok is. Név­adó, névnap, közös ünne­pek ... Egy-egy film, tv- műsor megbeszélése. A négygyerekes Molnárné, Törökné, Karsainé és Lí- bomé — a többi asszonnyal együtt — inkább maguk­nak bizony gatják, hogy eze­ket az „egyszerű”, alig ész­revehető változásokat a brigáddá szerveződéstől szá­míthatják. Mert „ .. így el­beszélve, igaz-e, asszonyok, nem is olyan kevés...?” T. Szűcs Etelka­másik part felé. Mikor a gátról az őrség észrevett, en­gem mór megmentett a Ti­sza. Mert ismertem. * Az asztalon nyírfakéregfoe kötött füzet: a mártírhalált halt Sziklai Sándor előadá­sáról készített jegyzeteknél nyílik; az „Igaz Szó” című Szovjetunióban kiadott ma­gyar nyelvű antifasiszta lap 1944- es évfolyamának szá­mai: ülés Béla-novella, Lu­kács György Csehovról írt cikke, haditudósítások, front- elemzéseik. Kézzel faragott saklk-késztet. Szabó Imre em­léktárgyai. — Huszonnégy éves vol­tam, menni kellett. A Don- banyarba, a második magyar hadsereggel, aminek az lett a sorsa, amit Hitlerek szán­tak neki. Megsemmisült Én fogságba estem. A fogság­ban riyílt rá a szemem,: a „vörös rém” — ahogy Hor- thyék emlegették a Szovjet­uniót — hazugság. 1944-ben Moszkva közelében egv an­tifasiszta iskolába kerültem: életfneszóló tanítást kaptam. 1945- ben a felszabadító csa­patokkal jöttem haza Ma­gyarországra. — A Tiszától a Donig és vissza a Tiszáig. Ez volt az én utam. Hosszú út volt, közben más ember lettem. — 1946-ban avattuk a fü­redi 'Hsza-hidat Ott, a fo­Barafiyő Sándor kiállítása Debrecenben Nagy érdeklődés kíséri Baranyó Sándor festőművész debreceni tárlatát, mely március 27-én nyílt,meg a Hajdúság fővárosában, a megyei művelődési központ Kossuth úti kiállítótermé­ben. A szolnoki művészte­lep jeles alkotója az utóbbi négy év terméséből válogat­ta a kiállítás anyagát. Kol­lekcióját csoportképek, fi­gurális tájképek, csendéle­tek, arcképek alkotják. A nagy sikerű kiállítást a napokban megtekintette Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Majoros Károly a me­gyei pártbizottság titkára is. Salgótarján ba n Munkásfiatalok versanti versenye Salgótarjánban a szak- szervezetek székházában áp­rilis 9—10—11-én rendezik meg a munkásfiatalok 3. or­szágos versmondó versenyét. A hatvanas évek végén Salgótarjánban kezdeménye­zett, majd országossá fejlő­dött találkozón a budapesti és a vidéki ipari központok­ból ezúttal minden eddigi­nél több, összesen száztíz munkásfiatal vesz részt. A zsűriben többek között he­lyet foglal Keres Emil Kos- suth-díjas érdemes művész, az Irodalmi Színpad igazga­tója! Vadász László, a Szín­ház és Filmművészeti Főis­kola igazgatója, Kerényi Im­re, a Madách Színház ren­dezője, Maros Gábor, a Jó­zsef Attila Színház tagja. Az április 10-én sorra kerülő döntőbe harminc versmondó jut. Az értékelés újdonsága, hogy. a zsűri nem egy-egy versenyző, hanem egy-egy csoport — az első, második és harmadik tíz versenyződ helyezéséről dönt. Ennek megfelelően az első tízként értékelt résztvevő díja pél­dául egységesen kéthetes szovjetunióbeli társasutazás. Sok értékes díjat ajánlottak fel a versenyzők jutalmazá­sára a salgótarjáni iparvál­lalatok. Az ünnepélyes díj­kiosztásra április 11-én' a költészet napján kerül sor. lyó fölött, az űj hídon ta­lálkoztam ismét olyan elv­társsal, akit még az anti­fasiszta iskolán ismertem meg. Kinek-kinék mást jelent a Tisza. A régész rnammut- csontok után kutat medré­ben, a halásznak kenyeret ad. A katonának egy fontos stratégiai vonal a térképen, a költő gondolata itt röpült az Értől az Óceánig. Hasz­nálták szögesdrótnak új gon­dolatok ellen, tutajok, hajók hordták rajta az építőiét, a gabonát, a sót Egy-egy hullám nekicsa­pódik a híd lábának: lassú csobogás. Az itt élő embernek a Tisza mindent jelent. Becé­zi, korholja, megszemélyesíti. Állandó jelzők, szólások, da­lok fűződnek a nevéhez: „ti­szavirág életű”, „szőke Ti­sza”; a „Tiszának megy” el­keseredésében az ember; „A Tiszának habjai közt.. „Tisza partján mandula- fa” t * Tavaszi délelőtt. Az egyik tiszafüredi iskola gyerekei környezetismeret-órán kirán­dulnak a Tisza-hídthoz. Bar­kaszedés közben az egyik gyerek kérdezi: ..Tanító néni, ha majd Kiskörénél lezárják a zsilipeket, akkor itt. ahol most vagyunk, tényleg tó lesz?” Szabó János A TISZÁTÓL Á TISZÁIG Társadalmi tudat, köznapi tudat Mi van a turiatöan? — teszi fel néha magának a kérdést egy-egy meghök­kentő, újszerű — vagy ma­kacsul kitartó — magatartás vagy vélemény kapcsán az ember. Hol úgy tűnik: mennyire elmaradt, mennyi­re konzervatív ez a tudat Aztán pont fordítva: hon­nan, hogyan kerülnek ezek a soha nem látott, soha nem tapasztalt tartalmak — ötle­tek, vélekedések, gondolatok — a tudatba? Nem új a benyomás a tudat kettőssé­géről: hol a múlthoz kötő­dik, hol pedig elrugaszkodik, nemhogy a múlttól, hanem jelenünktől is. Hol „elma­rad”, hol „előrerohan”. Vagy nem akar változni, vagy úgy változik, hogy abban biztos eligazodások alig lelhetők fel. Mi minden van a társada­lom tudatában? Definíció helyett kezdjük el felsorolni. Szokások és normarendszerek. (Vonat­kozhatnak ezek az erkölcs­re, az ízlésre, a divatra, a fogyasztásra, az életmódra.) Vannak benne hirtelen tá­madt hiedelmek és igencsak stabil beidegződések, köz­hangulatok és előítéletek. (Vonatkozhatnak ezek poli­tikai helyzetre, embercso­portokra, intézmények, or­szágok, népek, nemzetiségek megítélésére.) Már itt látha­tó: a társadalmi tudat olyan gyűjtőmedence, amelyben az ismeretek, a vélekedések nem a valóság fényképszerű másolatai. A normákba, a beidegződésekbe, az előíté­letekbe belejátszik a hagyo­mány, belejátszanak érzel-, meink, befolyásolnak a tár­sadalmunk vezetésére hiva­tott intézmények és tömeg­hírközlő szervek. Valameny- nyien már értelmezett for­mában bocsátják rendelke­zésünkre életünk szűkebb és tágabb társadalmi képét, amelyet saját magúnk újabb értelmezések tárgyává te­szünk. A lényeg mindenkép­pen az, hogy a társadalmi tudat — amely a társadalmi lét valamilyen kifejezője — soha nem olyan „egy az egy­hez” „képezi” le a valóságot, mint a fényképezőgép. Mi­ért? Mert a társadalmi tu­dat meg van terhelve, időn­ként túl van zsúfolva a múltból, a történelemből, más társadalmi helyzetekből átörökölt vagy átvett tartal­makkal. Olyannyira, hogy ezek — mint előítéletek, mint jelképek, szimbólumok, mint tekintélytiszteletek, mint erkölcsi beidegződések — esetenként el is takarhat­ják a társadalmi jelenséget Ami arra mutat, hogy a tár­sadalom tudatának bizonyos mértékben önálló élete, bel­ső, sajátos törvényeknek en­gedelmeskedő folyamatos­sága van. Másszőval a társa­dalmi tudat megőrző jelle­gű: őrzi az egyszer már meg­történtet, s azt esetenként „nem oda illő” módon tük- rözteti. Az ebből adódó visszás helyzetek, a tudat és a lét időnként szemetszúró * meg meg nem felelése azonban bizonyos pozitívumot is hor­doz : a társadalmi tudat meg­őrző jellege teszi lehetővé, hogy tudatosítsuk az időt, hogy kifejezzük és aktuali­záljuk azt, ami a múltban történt, ahol nem lehettünk jelen, amit nem élhettünk át saját élményünkként. A történelmi korszakok, a tör­ténelmi időbeliség jelentke­zik ezért a társadalmi tudat­ban, amikor az „nem felejt”, nem hajlandó „megtörtént­ként” letudni eseményeket, amikor tanulságosnak vél és aktualizál mások által átélt -tapasztalatokat, amikor „ma­kacs”, „konzervatív”, nehe­zen változó. Megmozdításához ezért — legalább ennyi kézenfekvő — az emberi életfeltételek radikális meg változtatása, kívántatik meg. És ne felejt­sük: a társadalom tudata nemcsak a múlt szócsöve. Éppígy tartalmazhat és tar­talmaz is valóságként szá- montartott híradásokat, tényként elfogadott előrejel­zéseket a társadalom jövőjé­ről. A társadalmi tudat jö­vőt előre jelző jellege me- gintcsak lehet nagy pozití­vumok és visszásságok for­rása. Pozitívum, hogy a tár­sadalom tudata képes „leké­pezni” a jövőbeli még meg nem történtet, hogy a tudo­mányos valóságmegismerés segítségével hipotéziseket al­kosson, hogy következtessen a várhatóra, hogy közeibe hozza és kikalkulálja a lehe­tőségeket. De ez a sajátos­sága vissza is üthet: a tár­sadalmi tudat, —- miközben kifejezi a jövőbeli még meg nem történtet, a várhatót, az esedékest —, ezt időnként behelyettesíti az adott való­ságba. Az egyelőre csak ésszel elgondolható jövő megjelenik, mintha már len­ne. Jövő és jelen ebben az esetben azonos valósággá válnak; a még sohasem-volt világot elkezdik aktuálisként, jelenvalóként számontar- tarii; vagyis a jövő felől tó­dulnak be a tudatba olyan tartalmak, amelyek eltakar­ják vagy eltorzítják a tudat elé álló jelenségeket És ez még nem minden. A valóság „tiszta” tükrözése akért sem valósulhat meg egykönnyen, mert az, ami tükrözi, a tudat, maga is ak­tív. Az egyszerű tükör ön­erejéből soha nem képes a valóságot más és más ará­nyokban mutatni. Az emberi tudat viszont aktív, képes — önerejéből — kinyílni és bezárulni, á valóságot kü­lönbözőképpen tükrözni. Ezé» AMíím térünk a tudat köznapinak nevezhető világába. A köz- rfápi tudat az egyes emberek konkrét eléthelyzeteinek és társas kapcsolatainak tudata. A társadalmi tudat erre a szintre az emberi viszonylat- rendszerek közvetítésével, felerősítve vagy meggyengít- ve jut, el. Éppen ezek a köz­vetítőrendszerek — család, munkahely, baráti társaság, egyéb kapcsolatok — teszik lehetővé, hogy az emberek köznapi tudata megintesak Jaizonyosfokú önállóságot, "öntörvényűséget, sőt „védett­séget” tudjon magának te­remteni a széles értelemben vett társadalmi tudattartal­mak hatásaival szemben. A köznapi tudat a társadalom alapegységeinek (család, munkahely, stb.) beiktatá­sával tudatosítja a társadal­mi összefüggéseket, az em­ber csak ezek szövevényébe ágyazódva találkozhat „a” társadalommal és „a” társa­dalmi tudattal. És így ter­meli újjá azt — miközben a tudomány, a tudományos ismeretterjesztés, a köznapi életbe betörő objektív össze­függések jóvoltából valóban vissza is tükrözi. Hiszen csak e visszatükrözés révén lehet zökkenőmentesen — vagy legalábbis kevés zök­kenővel — működtetni ma­gát a társadalmat, lehet ki­tűzni történelmi irányokat és megközelíteni történelmi célokat. P. Zs. Eszperantó találkozó A komlói eszperantó talál­kozóra június 25—27. között kerül sor. Ekkor avatják fel a bányászváros új parkját, amely az Eszperantó park nevet veszi fel és a kong­resszus emlékezetére fát ül­tetnek el benne a vendégek. Eszperantó vonatkozású bé­lyeg-, fotó-, könyv- és sajtókiállítás nyílik. A kongresszuson előrelát­hatólag 300—350 eszperan- tista vesz részt az ország minden részéből. A szocia­lista országok eszperantó szövetségei küldöttségekkel képviseltetik magukat a komlói találkozón.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom