Szolnok Megyei Néplap, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-16 / 91. szám
Í976. Iprilis *16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az alsószentgyörgyi példa Propagandisták és TIT-eiöadék klubja hogy a propagandisták közül Vallomások tájakról, emberekről képekben Gy. Szabó Béla kiállítása Mezőtúron HÁROM ÉVVEL ezelőtt alakult meg Jászalsószent- györgyön a pártpropagandisták klubja, azzal a1 céllal, hogy segítse a propagandisták munkáját, fejlessze politikai felkészültségüket. Ennek érdekében klubfoglalkozásokat szerveztek, amelyeken előadások hangzottak el az időszerű kül- és belpolitikai eseményekről, s a hallgatóság választ kapott felvetett kérdéseire. A klub az utóbbi időben eeyre inkább részt vállalt a község kulturális életének irányításában, hiszen a köz- művelődés vezérkara” — tanárok, népművelők — a klub tagja. Ez adta az ötletet a jászalsós zentgyörgyieknek, hogy a propagandisták klubjának munkájába vonják be a TIT-csoportokat, a község ipari, mezőgazdasági üzemeiben, egészségügyi, népművé- lési intézményeiben dolgozó értelmiségieket. Így jött létre több mint másfél évvel ezelőtt a pártpropaganddsták és TIT-előadók közös klubja az országban elsőként Jászalsószentgvörgvön. Ezáltal a közművelődés pártirányi" ' s a közvetlenebbé vált. A klubnak jelenleg negyvennyolc tagja van: negyvenhárom pártpropagandista és huszonkét TIT-előadó. A taglétszámban mutatkozó ellentmondás abból adódik. Zalka Máté író, a magyar és a nemzetközi munkás- mozgalom hőse, a spanyol polgárháború hősi halált halt tábornoka születésének 80. évfordulójáról hazánkban és a Szovjetunióban is megemlékeznek. A Magyar Írók Szövetsége, valamint a rádió és a televízió április 22-i Fáklya klub-beli közös rendezvényén az Irodalmi Színpad mutatja be a Gel- lért Ágnes szerkesztette „A legfényesebb zászló” című Zalka . emlékműsort. Az Agárdi Gábor. Avar István, Bánffy György, Kohut Magda, Lőte Attila, Szacsvay László és Verdes Tamás szereplésével készülő előadás Zalka Máté három jelentős életszakaszát dolgozza fel. Zalka Mátéról — a Vörös Hadsereg Nőszervezetének egyik alapítójáról — megemlékeznek az Írószövetség és a szovjet Kultúra és Tudomány Háza közös rendezvényein is. A 23-án délután 4 órakor kezdődő emlékestet Fábián Zoltán, az Írószövetség titkára nyitja meg, majd Illés László irodalomtörténész idézi fel a legendás Lukács tábornok írói útját, amelyet száznál több kisebb elbeszélés, regények, csaknem 60 megjelent kötet jelez. A Szovjetunióban — ahol szinte saját írójukként szeretik, tisztelik — számos alkalommal emlékeznek meg A sümegi Foltex Háziipari Szövetkezet a Tanért megrendelésére az idén megkezdi az óvodáskorú gyermekek közlekedési oktatására alkalmas szemléltető eszközök gyártását. A szövetkezet kis méretű terepasztalokat készít, amelyekhez méretarányos figú- rák és közlekedési jelzőtáblák tartoznak. Ezek segítségével a közlekedés . számos változatát, a KRESZ előírásait a legszemléltetőbb módon, játékos formában ismerhetik meg a gyerekek. huszonketten egyúttal a TIT- nek is tagjai. A Tudományos Ismeretterjesztő Táraidat községi szervezete az , 1975—76-osszezonra százötven előadást tervezett, amelynek 92 százalékát már teljesítette is. A hallgatóság 80 százaléka fizikai dolgozó, s egy-egy előadáson ötven-liatvanan jelennek meg. E nagyiszerű eredményben része varr annak is, hogy az előadók a dolgozók munkaidejéhez igazodva kora reggeltől estig, a legkülönbözőbb időpontokban tartják meg előadásaikat. S hogy milyen témakörben? Csak néhány kiragadott a témák közül: A XI. kongresszus határozatai, feladataink. Az ötödik ötéves terv célkitűzései, Világnézeti nevelés a családban. Jogok és kötelességek a munkahelyen. A pohtikai és tudományos ismeretterjesztők klubja fő célkitűzésének tekinti a jövőben is az előddók, propagandisták politikai, szakmai képzettségének növelését. Ezt szolgálja az a tizenkét előadásból álló sorozat is, amelyet a klubtagság részére állítottak össze. Az előadássorozat politikai, módszertani útmutatást ad a résztvevőknek, akiknek többsége a húsz-harminc év közötti korosztályba tartozik. az akkori idők legnagyobb kitüntetésével, a Vörös Zászlórenddel és díszkarddal kitüntetett forradalmár íróról. Április 21-én Moszkvában a Szakszervezetek Házának díszes oszlopcsarnokában irodalmi alkotásokból és dalokból álló műsorral emlékeznek rá, s ezen az estén Hidas Antal író és Kun Ágnes műfordító személyében magyar íróküldöttség is jelen lesz. Zalka Máté megbecsültségét jeléi, hogy 80. születésnapjának méltó megünneplésére a Szovjetunióban emlékbizottság is alakult, amelynek elnöke Kozsevnyikov, a kiváló író, s tagjai közt találhatjuk K. Szimonovat, és V. Katajevet is. Moszkván kívül számos városban — például, Habarovszkban, Kijevbep. Novo- szibirszkben,, Harkovban Krasznojarszkban, Irkutszk- ban, Ogyesszában, Zapo- rozsjéban, Poltavában és természetesen Léningrádban — forradalmi szereplése színterein rendeznek ünnepséggel egybekötött megemlékezéseket. Az évforduló tiszteletére a Szovjetszkij Píszatyel Kiadó „Visszaemlékezések Zalka Mátéról” gyűjteményes kötetet jelentet meg. A magyar —szovjet koprodukcióban készülő játékfilm mellett dokumentumfilmet is készítenek életéről. Egy másik oktató eszköz is készül: falra szerelhető táblán mágneses tapadó figurákkal szemléltetheti az óvónő a közlekedési szabályokat. A Foltex ezenkívül az óvodák udvarára, a játszóterek eszközeinek kiegészítésére is készít kis méretű színes közlekedési tábláidat. A szemléltető KRESZ- játákokat az Országos Pedagógiai Intézet és az Országos Közlekedési Tanács jónak minősítette. A szövetkezet ebben az évben háromezer garnitúrát készít a Tanért megrendelésére Az előadásokon kívül különböző folyóiratok, kiadványok, könyvek segítik a tagok munkáját, s rendszeresen rendeznek tapasztalat- cseréket, vitákat is a klubban, amely egyben a községi tanács vb-terme. Itt őrzik a falukrónikát, amelynek ösz- szeállításában szinte mindannyian részt vettek. Jelenleg a krónika harmadik kötetén dolgoznak, amelyben 1975—80-ig minden jelentős eseményt megörökítenek a község életéből. ÜTTÖRÖ MUNKÁRA vállalkoztak a jászalsószent- györgyiek, országosan elsőnek hozták létre a politikai és tudományos ismeretterjesztők klubját. Munkájukról még korai lenne átfogó értékelést adni, de az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy szerencsésnek bizonyult a vállalkozásuk, hisz felkeltették a község lakóiban a politika iránt érdeklődést — ma már egyre többen vesznék részt szervezett politikai oktatásban — E a közéleti aktivitást. Kedvező tapasztalataik nyomán számos helységben alakultak meg hasonló klubok, s ma már országos tanácskozásokon egyre többet emlegetik a jázsalsószentgyörgyiek példáját. T. G. Soproni ünnepi hetek Az idei soproni ünnepi heteket június 25— július 12. között rendezik meg. A megnyitót — a hagyományokhoz híven — a város legszebb műémléKterén. a Beloiannisz téren tartják. A kulturális eseménysorozat keretében rendezik meg a muzsikáló kamarakórusok második országos fesztiválját. A Magyar Állami Operaház és a szombathelyi Szimfonikus Zenekar Verdi: Trubadúr és Aida című operájával vendégszerepei a fertőrákosi Barlangszínházban. ' , kisgyerek a kakashintán ült és egy seszínű műanyagjátékkal babrált. Homokot szórt bele. lassan, óvatosan, hogy egy szem se hulljon mellé, majd amikor a művelettel készen volt. az egészet kiborította, — Apu, gyere már játsza- ni-i-i...! Apu egyelőre nem mozdult, ült Anyu mellett, emelgette a Szimfóniás dobozt, a rárakott gyufával együtt. — Az ősszel már iskolába megy a Pici — mondta Anyu. — Igen, hamar nagy gyerek lett — mondta Apu. A parkban sokan voltak. Mintha két óvodás csoportot hoztak volna ki a friss levegőre, napra, megannyi kócos ugrált, kiabált, kergette a nagy pöttyöst. A gyerek lekászálódott a hintáról, mire az felcsapódott. A műanyag kacsa mesz- sze bukdácsolt. — Anyu, anyu. a kacsa...! — hívta Pici a szülét, de az nem figyelt. — Ezer forint elég lesz? — kérdezte Apu. — A táska megvan, ruha kell neki. Ruha kell, és az drága — mondta Anyu. — Ezeröt... ? — kockáztatta meg Apu. — Füzetek, gyurma, cipő... iskolaköpeny. — Ezeröt. Jó? — mondta inkább Apu, mint kérdezte, miközben szelektálta a cigarettákat. A gyerek a csúszkához ment. feledte is már a gics- cses kacsát, és nézte, hogy a nagyfiúk, meg a lányok milyen merészen csúszkálnak le a műanyagvályún. Beállt a sorba. De mindig csak hátA Mezőtúri Kiállítócsarnok fennállása óta legrangosabb rendezvényei között tarthatja számon Gy. Szabó Béla kiállítását. A Román Népköztársaság Érdemes Mesterének munkásságát nemcsak többszöri budapesti és vidéki városainkban bemutatott tárlatáról ismer- hetjiik, de részben megjelent illusztrációi, önálló kötetei alapján is. Utóbbiak közül a legmegkapóbb a gyomai Kner-Nyomda kiváló tipográfiájával készült, a Magyar Helikon kiadásában megjelent 16 eredeti fametszete Csokonai Lilla dalaihoz. Ám nemcsak a magyarlakta területeken jegyzik figyelemre méltó helyen Gy. Szabó Béla nevét, de nyugodtan állíthatjuk: Moszkvától Brüsszelig, Japántól Luganóig ismert tevékenysége a grafikakedvélők körében. Kivívott rangja annál jelentősebb, mert egy ősi technika, a fametszés művelője, s ez azt is jelenti, hogy a kortárs művészeten kívül, rangsorolásánál mindig felsorakoznak a technikák korábbi nagy mesterei is, Dürertől a japán fametszőkig. Gy. Szabó Béla azonban sikerrel sorakozik jeles elődei közé, mert a szakma kiváló ismeretén, minden egyes levonat kézi megmunkálásán túl — választott témáiban megtalálta a régi fametszet technilca és a múltidéző tartalom harmóniáját. Hazánkban jó hagyományokkal rendelkezik a fametszés. Elég itt csak Gáborjául Szabó Kálmán munkásságát, vagy a fiatalon elhunyt, Szolnokon tevékenykedő Patay Mihály oeuvre- jét felidéznünk. S bár életrajzírói szerint a gépész- mérnöki diplomás Gy. Szabó Béla a íametszés módját, technikáját a 30-as évek .elején önállóan, senkitől sem tanulva sajátította j él, kétségtelen megerősítették a technikával kötött szövetségét a Képzőművészeti Főiskolán Varga Nándor Lajosnál, éppen a sokszorosított grafikai technikák mesterénél folytatott tanulmányai. Alkotó tevékenységét világszerte míves-érzékeny fametszetéiről ismerik. De nem szabad megfeledkeznünk olajképeiről, pasztell- jeiről és rajzairól sem. Éprébb került, nem mintha félt volna, hanem az újak eléje álltak. — Te ki vagy? Még nem láttalak — lépett hozzá egy copfos. — Én Pici vagyok. Az őszszel iskolába megyek. Te is jössz? — kántálta. — Te menj innen, te nem vagy ismerős — mondta a kislány, tudomást sem véve a kérdésről. Pici megindult, majd hirtelen vágtába csapott át, és egyenest anyjához futott. — ... ritkán kérdez. Akkor azt mondom, te elmentél. Dolgozni. Messze. Megjöttél, aranyom, édesem — nézett a gyerekre Anyu. — Hol hagytad a kacsádat? — Nem akarsz inkább apuval csúszkálni? Gyere, csúszkálhatsz egyet. Apu megfogta Pici kezét és odasétáltak a csúszkához. — Na. menjetek innen! — mondta Apu keményen és hátraszorította az éppen soros gyereket. — De «ácsi kérem, most mi jövünk — szólt oda a kis copfos, mire Apu nagyon mérgesen rézett rá. A gyerekek eloldalogtak, egy-kettő pen ezért jelentős számunkba a mezőtúri bemutató, mivel ízelítőt ad színekkel formált világáról is. Hatalmas anyagiból természetszerűen csali kevéske részt vállalhatott' a tárlat, de a válogatás érdeme, hogy a 30-as évektől a 70-es esztendőkig találunk lapokat az anyagban. Beszéljünk először pasztell képeiről, már csak azért is, mert erről áz oldaláról kevésbé ismerik Gy. Szabó Bélát. A drámaibb hangvételű, brilliáns fekete-fehér metszetek mellett itt a technika könnyed szépségen túl a művész színérzékenysége, intenzív hangulatteremtő ereje is lenyűgöz. Barangolásait a világban égy-egy lap jelzi. Tmovó, Fiesole, Capri, Raguza, Athén, Rila ügy jelenik meg előttünk, hogy az ismert építészeti jellemzőkön túl a vidék hangulati jellegét, atmoszféráját is sugározzák a rajzok. Sokszor színes papírt alkalmaz, ahol az alap szürkéje, sárgája eleve egy estidombok közötti vagy sivatagi déli nap hangulatát sugallja. Néhol kedveli a mo- nókróm színharmóniákat, néhol viszont tobzódik az egymásnak feszülő pirosakban, kékekben, sárgákban. Képein a fényeknek, tájaknak, az emberi munka szép ritmusának örülni tudó alicotó tiszta hitét érezzük mindabban, ami világiunkban jóérzést szül, megnyugvást ad és megőrzésre érdemes. Egy citrom sárgája kéjt háttér előtt éppúgy alkotásra serkenti, niint egy fénylő tócsa a tavaszi erdőben, az eső egyenletes fátylat szövő szálai, dombok," vadvizek, szigeték, fák mélyen szeretett hazája vidékein. De a szeretet mellett gondok is feszülnek. Nem szabad belefeledkeznünk a pompázatos színek, fonnák szépségébe anélkül. Hogy' észrevennénk a fák között hajladozó embert. hogy ne látnánk a többször is megfogalmazott kendermosók ritmikus mozdulatai mögött a fárasztó munkát, a parton felkiáltójelként álló munkaffelügye- lőt. S az 1932-es dátumú Szemétturkálók télen című rajzának történelmi-társadalmi igazságát. Szénrajzai között több portré vall azokról az emmaradt ott, nézni, ahogy egy Apu játszik a Picivel. — Fel tudok mennyi, né rakj f©l — kalimpált Pici. de Apu csak-csak felemelte a csúszka tetejére. — No, csússz. Bátran, hiszen nagy gyerek vagy. Pici ki akarta húzni kezét az apjáéból, de az nem engedte. Apu meghúzta egy kicsit, mire Pici megindult Kezénél fogva tartotta vísz- sza, s így kínosan lassan, féloldalasán ért le Pici a homokba. A copfos kuncogott. — Félősz, félősz, íélősz... — mondogatta, kicsit selypítve. — No, lecsúszol még egyszer? Pici alsó szájaszéle feltolta a felsőt, majd kikerekedett az egész gyerek feje, s bele- vörösödött, ahogy könny nélkül bőgni kezdett. Apja kézen húzva visszaléptette a pádhoz. — Gyámoltalan lett — mondta Anyunak. — Lányos, érzékeny. — Ne előtte. Apu rágyújtott, kétszer sem sikerült a gyufát meg- sercintenie, mindig eltörött. — Menj, Pici, menj játszani. ...Keresd meg a kacsát berekről, akikkel itt-ott ösz- szehozta a sorsa. A mesemondó Bágyi Jánostól egy tizennégyéves pásztorfiúig, egy vidám tekintetű bözödi leánytól, munkába fáradt öreg parasztoktól, kópészemű székely legényig egészen az utóbbi esztendők szigligeti pihenéseinek társaiig ismerkedhetünk a körülötte élő emberekkel, önarcképein keresztül magával a mindent megörökíteni-továbbadni akaró művásszeL Az a néhány fametezet, amelyét a rendezők á lidál- lítócsamok középtermében helyeztek el, meggyőz mindarról, amit Gy. Szabó Béla technikai és kompozíciós készségéről, hangulatteremtő erejéről, drámaiságáról valaha is leírtak. Olyan tökéletesen érzékelteti különféle metszési bravúrjaival az esőt, ködöt, sűrű ágbogú erdőt és a puszta vízfelület nagy semmijét, a vízesés fröccsenő gyöngy-buborékjainak szikrázó játékát. a tavaszi riigyfakadás derűjét, s egy meredek sziklafalhoz kéredzke- dő fenyöszál magányát, hogy önkéntelenül összeszorul a néző torka, Vagy mosolyba szaladnak ráncai. Ügy, amint azt a művész kívánja. Kötődését nagy költőinkhez mutatja Ady szülőházának, Petőfi székelykeresztűri körtefájának megidézése, fcörté- néimünk eseményeihez, színhelyeihez pedig többek között Segesvár megörökítése. Végül egyetlen fametszetét szeretnénk még példaként említeni, a technika és a, tartalom élményének tökéletes egységéré: I946-bai3 készült Körhintázók lapján. A falusi vxtrsli hangulatának, hétköznapoktól élütő, kíbételes álomszerű élményének „in statu” átélhetvén érzékletes képe a levegőben száUó, egymás keze- szöknyája után kapkodó, fyöjkiog falusi emberek látványa, a repülő testek mozdulataiból, az alattuk állő, vélük szállni kívánó emberek arcáról sütő önfeledt öröm. Gy Szabó Béla kiállítása élmény mindazoknak akik véletlenül vagy határozott szándékkal eljutnak a Mezőtúri Kiállftócsamokba. Köszönet érte a bemutató létrehozáséban munkálkodóknak. Egri Mária A gyerek hátrálva megindult, apját nézte, sokáig, nagyokat pislantva. Apu bukszát vett elő, piros, meg lila papírokat adott Anyunak. Az meg kinyitotta a táskát, beletette, és a zsebkendővel a tenyerét nyomkodta. Apu hozzá akart nyúlni Anyuhoz, de meggondolta magát. —• Mikor jössz? — Nem tudom — mondta Apu. — A feleségem ... szóval nem szereti. Majd találkozunk. A pénzt kapod, ugye? — Uhüm — mondta Anyu, és nem akart sírni. Ö sohasem sír. Itt a kép, ámít kértél — mondta összeszorított szájjal. Odaadott Apunak egy papírt, amin Pici nevetett, nagyra nyílt szemmel, csodálkozva nézte, amint, „repül a kismadár”. — Pici! Megyünk, gyere. Apu felállt, mondott valamit Anyunak, megfogta Pici lábát, megszorította, aztán elment. Sietett — Anyu, anyu, a kacsa...! Anyu bekattintotta a táskát, megigazította a haját és azt mondta: — Hagyjad Pici. az úgysem volt igazi. Majd veszünk egy szebbet. — Szebbet? — élénkült fel Pici. — Olyan Nagykéket? — Azt kicsim. Egy igazit veszünk, egy sokkal szebbet — mondta, mikor a csúszka mellett mentek el. A kis copfos. aki éppen soros volt a csúszkánál, énekelve-ismételgette a számára ismeretlen szót: nagykék, naagykék, nagykééék... Zalka Máté emlékezete A magyar és szovjet ünnepségek KRESZ-re tanílji az óvodásokat Háromezer garnitúra szemléltető eszköz Kéner Gábor: Nagykék
