Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-14 / 63. szám
1978. március 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Csendes este a művelődés házaiban Csendes márciusi este. Nagy pelyheKben szállingózik a hó, az utcán járókelőt csak ritkán látni. Vajon mit kínálnak egy ilyen estén a művelődési házak? Van-e élet a nagytermekben, a klubszobákban — vagyis milyen a ma esti program7 ÖCSÖD. „Zongorázni voltam. három óra körül Gere Tibort keresték Budapestről” — olvasom a művelődési. ház zenetermében a feliratát Most öt óra lehet, s Gere Tibort keresnénk mi is, hisz ő a ház igazgatója. Helyette a gondnoiknő segít: „Ma zeneoktatás van és szabó-varró tanfolyam. Az igazgató perceken belül itt lesz, csak hazaszaladt valamiért”. Megvárnánk szívesen, de sietnünk kell. Búcsúzóul még bekukkantunk a tiszta, barátságos klubszobákba. Az egyikben csend van, a másikban asszonyok gyülekeznek — a szabó-varró tanfolyam résztvevői. MESTERSZÁLLÁS. Művelődési otthont itt hiába keresnénk — nincs. Ma még nincs, de nemsokára már lesz. A tervek szerint még az idén klubkönyvtár épül a községben. És a jelenlegi könyvtár? Zárva találtuk. Az ablakra ragasztott papírlap szerint kedden és szombaton 2-től 4-ig, szerdán és csütörötkön 0-től 11-ig van nyitva. Hát ami azt illeti, ritka rossz időpontok. Ez a nyitvatartás minden valószínűség szerint a könyvtáros szabad idejéhez igazodik, nem pedig az olvasókéhoz ... A könyvtár melletti iskola ablaka világos. Tanítás lenne még? Zeneoktatás. A „tanárnő”: Kovács Erika. — Fényképésztanuló vagyok, s a járási művelődési központ megbízásából zongoraleckéket adok. Tizenegy tanulóm van, egész tehetségesek. — A könyvtár és a zeneoktatás.. ez' minden? — Hát majdnem. Igaz, van egy mozink, is,. hetente két filmet vetítenek. — Ifjúsági klub? — Most alakuL Egy pávakör, s egy kézimunka szakkör azonban már működik. — Ennyi elég? — Nem, dehogy. Csakhát egyelőre nincs hol... KUNSZENTMARTON. a járási művelődési központ új igazgatója elkeseredetten panaszkodik: — íja a tanácsi támogatásunkból levonom a béralapot, mindössze nyolcvanöt- ezer forint marad. Mire elég ez? Fűtésre, világításra. Minden rendezvényünket nyereségesre kell terveznem, s ez nyilvánvalóan az igényesség rovására megy. — A személyi és a tárgyi feltételek is ilyen rosszak? — Az egyik előadó helye hónapok óta betöltetlen, a tárgyi feltételektől pedig csak annyit, hogy igazából csak a nagyterem, s a klubszobánk használható. — Ez a két helyiség most is foglalt? — Egyikben balettoktatás folyik, a másikban a népitánc csoport próbál. Ez nálunk már azt jelenti, hogy „megtelt” a ház. SZELEVÉNY. A művelődési ház ajtaja nyitva, de három helyiségbe is hiába köszönünk be. Üres lenne? Szerencsére nem. A negyedik te- ' rém végre foglalt. Fiatalok kártyáznak, biliár doznak — pénzre. — Merre találjuk az igazgatót? — Már elment — Akkor ki csukja be a házat? — A gondnok néni... ‘ A gondnok néni az ifjúsági klubban rendezget Az iskola igazgatója tartott élménybeszámolót, pár perce mentek el a vendégek. — Mennyien voltak? —- Tizenöten — húszait — Más rendezvény? — Délután balettoktatás is volt Búcsúznánk, s kis híjáin át- esek egy bekeretezett festményen. Hogy került ez a falról a földre? — A fiataloknak nem tetszett, mert túlságosan művészi. Helyette ők festettek újat. Hadd ne mondjam d, milyet... CSÉPA. Este nyolc óra sincs, az intézmény mégis sötét Minden ajtaja zárva. TISZASAS. Az ifjúsági klubban egyetlen vendég rádiózik, a nagyterem viszont foglalt A rádióhallgató fiatalember szerint: „valamilyen ÁFÉSZ-gyűlés”. TISZAIIG. Itt is gyorsan végzünk, a klubkönyvtár zárva. CIBAKHAZA. Végre í ismét egy forgalmas művelődési ház! Pár perce mentek el az ÁFÉSZ közgyűlés résztvevői, s a szabó-varró tanfolyam asszonyai, most az Ifjú Gárda klub foglalkozása folyik. A faliújságra kitűzött muo- kaiterv azt is elárulja, hogy hasonlóan zsúfolt a többi nap programja is. Számos klub, szakkör, művészeti csoport dolgozik — az előcsarnokban látott oklevelek, plakátok, fényképfelvételek tanúsága szerint: színvonalasan, eredményesen. S még egy követésre méltó cibakház! példa: az előcsarnokba szeszmentes büfé, hír- lapolvasó, sőt minitárlat, ezúttal a fotószakkör felvételeiből. Aki idáig eljön, az egyhamar nem fordul vissza. A látnivaló nem engedi. . A upHlanatfelvéteT, mint azt a községek nevei már elárulták, a kunszentmártoni járásban készült. Hogy menynyit ér, mennyire jellemző, nem az újságíró dolga megítélni — a községekben, a járásban élők ezt jobban tudják. E „csendes” este tapasztalatai annyit azonban feltétlen bizonyítanak, hogy művelődési otthonaink munkájában jócskán akad még kifogásolnivaló. Itt is, s bizonyára máshol is ... Hérész Dezső Ujiásziilelő könyvtár Tiszafüreden Egy-egy könyvtár működésének minőségét általában a könyvállomány nagysága, a beiratkozott olvasók és az általuk kölcsönzött kötetek száma, az évi könyvvásárlásra fordított összeg mértéke alapján szokták megítélni. Kétségtelen, hogy fontos mutatói ezek a könyvtár munkájának, de a minősítéshez ennyi kevés. Szükséges az is. hogy a könyvtár, illetve fenntartói milyen eszközökkel tudják elérni, a gyorsan változó körülményekhez való rugalmas és hatékony alkalmazkodást. Ipari üzemek, töiib műszaki könyv A tiszafüredi járási könyv- várnak merőben új helyzet- tű kellett szembenéznie, kmikor — röpke öt év alatt — jelentős ipari munkásréteg alakult ki a településen. A munkásság és vele együtt a' műszaki értelmiség természetesen új igényeket támasztott a könyvtárral szemben. A Tisza II. vízlépcső felépülése s vele kapcsolatosan Tiszafüred centrummá válása a hivatalokban dolgozóktól, pedagógusoktól, közép- iskolásoktól sok és új információ frissen tartását követeli meg. Ez újabb könyvtári igény. Leegyszerűsítve: a felgyorsult gazdasági mozgást természetszerűen követte egyfajta szellemi pezsgés, amihez a tiszafüredi könyvtárnak is alkalmazkodni kellett Rekonstrukció 760 ezer forintért A könyvtár egy régi épületben van: szűk, raktár nincs, helyben olvasási lehetőséget alig-alíg tudnak teremteni. Át kell építeni, bővíteni kell. Az égető probléma megoldásához a fenntartó, a tiszafüredi Nagyközségi Tanács dicséretes módon, halogatás nélkül hozzáfogott Tavaly új világítóberendezést szereltek be és egy ügyes átszervezéssel jelentősen javították a helyben olvasási (olvasótermi) feltételeket. Ebben az évben megoldódnak a raktározási gondok: átépítéssel újabb helyiségeket csatolnak a könyvtárhoz. Amíg a költségvetési üzem kőművesei — csaknem 700 ezer forintos beruházás keretében — újjávarázsolják az épületet nem tétlenkednek a könyvtár munkatársai sem. Folyamatosan végzik az állomány rekonstrukcióját Tavaly teljes leltározást hajtottak végre, és már két esztendeje a szerzeményezésnél külön figyelmet fordítanak a hiányzó szakkönyvek. kézikönyvek vásárlására. 1975-ben összesen 2 ezer 831 kötettel gazdagodott a könyvtár, ebben jóval nagyobb arányban szerepeltek az olvasótermi használatra szánt művek, mint a korábbi években. A gyűjtemény jobb áttekinthetősége érdekében ebben az évben kicserélik a kölcsönzőtér és az olvasóterem tájékoztató jelzeteit és a könyvtár „lelkének”, a kata! óausrend,szernek az „építése”, bővítése is az idei feladatok közt szerepel. A megyei sajtóiból és a figyelőszolgálat . segítségével szépen bővül, gyarapodik a honismereti-helytörténeti különgyűjtemény, ebben1- a évben pedig egy zenei kü löngyűjterriény alapjainak lerakását tervezik. Szá uszerO eredmények bajszelása helyett A tiszafüredi könyvtá- gyorsan és — már a tavaly' olvasómozgalmi adatok alapján is mérhetően — eredmé nyesen alkalmazkodott és alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez. Érzékeny füllel hallották meg az „űi idők szavát”. A könyvtár nemrég elkészült ötéves fejlesztési terve nélkülöz minden öncélú, számszerű eredményre való törekvést. Minőségi, magas színvonal’’ művelődés színterévé szeretnék tenni: ezt tükrözi a középtávú tervnek az a koncepciója is, ami szerint néhány éven belül a nagyközség minden foglalkozás és életkor szerinti rétege számára megfelelő könyvtári feltételeket biztosítanak. . Szabó János Magyar klasszikusok a színpadon Karnyóné — Magyar Elektra Magyar klasszikusakat játszik a színiház — Bornemiszát és Csokonait —, olyan kötelességének téve eleget, ami alól egyetlen színházunk sem vonhatja ki magát Ugyanis ha szűkösek is drámai hagyományaink, legalább ami van, azt időről időre ülik hozzáférhetővé tenni a nézőik különböző nemzedékeinek. Ezt diktálja nemzeti kultúránk értékeinek megbecsülése és a megbecsül te tés igénye. Drámai múltunk becses emlékei szólalnak meg a színpadon. A Karnyónévál és a Magyar Elektrával drámai hagyományaink őskorába nyúlt vissza a színház, s olyan értékeket bányászott elő az idők mélyéből, no meg a feledékenység homályából, amelyek különféle színházi fikcióknak, mondhatni azt is, babonáknak estek áldozatul, például mert hogy nyelvezetük régies és hangvételük ódon, emiatt egyszerűen előadhatatlanok. Ez a téves fikció főképp Bornemisza Péter Elektrájára vonatkozik. Vonatkozott! Ez a mostani szolnoki bemutató ugyanis kellemes meglepetésként azt igazolja, hogy Bornemisza Péter „mondhatatlanul” nehézkes nyelvezete nemcsak kellően drámai, hanem nagyszerűen átjön ma is a rivaldán: eltalál a nézőhöz. A színpadon termószrtesesn hat, élvezetes, színes, ízeszamatos, pompás beszéd. Két, időben s műfajban is egymástól távoleső dráma „házasságából” született a bemutató. A Magyar Elektra a XVI. század derekán íródott, vérzivataros időkben, s csaknem kétszáz évvel fiatalabb nála Csokonai Kamyónéja, a felvilágosodás korából. Bohózatba hajló komédia és véresen komoly tragédia együtt, akárcsak hajdan az iskolai színjátszás virágkorában. Csakhogy itt nem a hagyományos sorrendben követik egymást. A vigasság nem oldja a súlyos gondolatok komorságát, hanem fordítva: megelőzi. Tartalmi értékekre figyelő sorrend ez, helyesen. Hisz vitathatatlan, hogy a Kamyó- nén összevetve — márpedig itt egymás mellé kerülve kézenfekvő az egybevetés — a zordonon, barbár-fenségesen zengő, erőteljes indulatoktól feszülő Elektrával, kiütköznek a gyengeség jelei. Csokonai korának színpadi- színházi gyakorlatlanságának egyenes következménye ez, amit a poéta drámaíró sem tudott géniuszával átlépni, jóllehet a könnyű vérű játékból ki-kicsap egyéni varázsa. Előbb tehát a Karnyóné, ztán az Elektra. Miként az étkezések rendjében, a komoly fogást megelőzi a könnyedebb előétel. Csokonai bohózata tehát afféle étvágy- gerjesztő előjáték, kedvderítő mulatság ezen az estén. Csalogató, hozzáédesítő a játékhoz, talán egy kicsit a régi időkhöz is. Előtánc — az igaza bálhoz. Előbb megmártózunk a humor vizében, aztán jöhet az igazi vérfürdő. A magyarosított, a fenségesen barbár tragédia, s a komoly játékok szünetében eljátszott bohóságok — inter- ludiumok — édestestvére jól egészítik ki egymást. S egyben így együtt, az előadás közös nevezőjére hozva kétségtelenül a szellemi önállóságunkért, nemzeti mivol- túnkért és öntudatunkért vívott küzdelem színpadi megnyilatkozásai is. A színhártörtéraetileg is érdekes előadást — Szolnokom és a Nemzetiben egyszerre játsszák először eredeti szövegével az Elektrát, Horváth Jenő rendezte. Régebben Móricz átírásában mutatták be, aki a harmincas években hősiesen vállalta az időeltemette dráma felr támasztását. Eddigi munkáiból ismerve Horváth Jenő, soha sincs híjával az eredeti ötleteknek, az egyéni elképzeléseknek. Nem retten visz- sza olykor az „erőszakosabb” megoldásoktól sem, szereti magasba röppenteni a játékot, s szívesen leszáll a mélybe is a végletes szenvedélyek kifejezésére. A színpadon megteremtett mélységgel és magassággal gondolatot, érzelmet, helyzeteket polarizál. Ezúttal is ezt teszi, főként a sűrű atmoszféráid Elektrában, de valamivel mértéktartóbb a megszokottnál. Nem áll elő vakmerő. ötletekkel, mindenáron újszerű hatást nem erőszakol, rendezése kiegyensúlyozott. Fő erénye, egyszerre tudja például az Elektrában konkrét időhöz kötni és ugyanakkor általánosítani a játékot. A díszlet, a jelmez és a hangvétel egységével sikerül valamiféle időtlen antikvitást is sugalmaznia, A Karnyóné fogyasztható színpadi előétel. Nem a bohózata túlzások kapnak benne hangsúlyt, inkább azoknak a magatartásformáknak az ábrázolata, melyeknek mélyén egy-egy szenvedély komikussá torzuló elhatalmasodása húzódik meg. Míg ugyanis Kamyónét a kéj utáni mérhetetlen sóvárgás gyötri, kínozza, a körülötte lebzselő fícsúrokat, Tipptop- pot és Lipitylottyot a tehetős boltosné vagyonkája ingert!. Kórkép ez a Karnyóné. Csokonai éretlen korának bajai rajzolódnak ki benne: az idegen divat majmolása, a parlagja« gondolkodásmód, a magát tudománynak kellető sarlatánság stb. Az előadás jól tükrözi azt is, hogy a rokokó világban született játék milyen népszínműi — bécsi hatásra — vonásokat Is hordoz, épp ezért a magyaros öltözetű, osokrétás-bokré- tás köszöntő pár behelyezése a tündérpár szerepébe találó ötlet, sőt irónikus felhangjaival akár a felvilágosult ember népszínműveekedésre vetett fintorának is felfogható. Ugyanakkor néhány „szókimondó" gesztus, amely a férfira vágyakozó boltosné éhségét van hivatva aláhúzni, feleslegesen magyaráz túl a színpadon olyan dolgokat, amelyekről a felnőtt embernek többet mond el szavakkal a rejtett célzás, mint a túlzottan „didaktikusnak” minősíhető, meg i6 mutatom felfogású, lemeztelenítő illusztráció. Külön érdekessége, mámmár pikantériája a bemutatónak, hogy az antik tragédia és a Kanizsán megesett szerelmi história szerepeit ugyanazok a színészek játsz- szák. Így több oldalukról mutatkozhatnak be. Közülük mindenekelőtt kiemelhető Tímár Éva, aki eddigi legösszetettebb teljesítményével bizonyítja eltérő karakterű szerepekben — Karnyóné, Elektra —, hogy nemcsak humora van, fanyarul finom humora, hanem drámai ereje is, jóllehet, nem tragikai alkat. Tud kellően csúf lenni ahhoz, hogy elhlggyük róla mindazt, amit rá mondanak, s kellően szép, nemes és emelkedett, hogy Elektra zsarnokság elleni lázadásának fenségét kifejezze. Meg- rendítően szép pillanataival olykor a többieket is magával .ragadja, Piróth Gyula Aegistusként egy barbár és kéjelgő feudális urat állít elénk sajátos színekkel, ugyanakkor a Kamyónéban a hazatérő férj figuráját tölti meg élettel. Rácz Tibor meggyőzőbb Tipptopp, mint Orestes. Míg az egyik szerepben jól érvényesül játékkultúrája, a másikban túlságosan is statikus, Elektra öccsét szoborszerűen ábrázolja. Czibulás Péter Ku- ruzsként halványabb, viszont figyelerte-s méltó a bölcs, higgadt Mester szerepében. Jelentős feladatot jól old meg. Dicsérettel említhető Hollósi Frigyes mértéktartó boltossegédje, Falvay Klári Clytemnestraja, viszont nem eléggé gazdag színeiben, elsősorban a férjgyilkos feleség elvakultsága kap játékában hangsúlyt. Fenyő Ervin az ügyefogyott Samukéval vétette észre magát. Egy-egy szerepben a játék részesei Ivánka Csaba, Koós Olga, Andai Kati. A Szokolay Sámdor Igazán drámai zenéjével „kísért" előadás, Mialkovszky Erzsébet kitűnő jelmezeivel olyan értékeket hozott közelebb hozzánk, amelyek többnyire holt anyagként, tankönyvek lapjaiba zárva vártak „tap- 60s feltámasztó napra”. Valkó Mihály G azdag anyaggal várja látogatóit a szlovák tájház Békéscsaján. Berendezési tárgyai részben a békéscsabai Munkácsy Múzeum korábbi szerzeményeiből állnak, részben egy 1972- ben végzett gyűjtés során kerültek elő. Ekkor bukkantak rá arra az 1857-ben készült ládára is, amelyet a helyi hagyomány szerint nem más festett, mint Békéscsaba világhírű szülötte, Munkácsy Mihály. Képünkön: a szlovák tájház konyhája, főző-, sütőeszközökkel, díszes 14- nyárokkal*
