Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-17 / 65. szám

1978. március 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 fl tv képernyője előtt |p:W VERSEGHY DIÁKNAPOK SZOLNOKON Él "" gyermeKemism az Elektrái Irodalmi színpadok, diákszínjátszók bemutatói A Verseghy diáknapok keretében vasárnap és hétfőn rendezték meg a középiskolák és szakmunkásképzők iro­dalmi színpadainak és színjátszóinak bemutatóit. A ver­senyre tizennyolc együttes nevezett be — tizenhat mutatta be műsorát. Színház és televízió, ügy hiszem, az utóbbi idők né­hány programja kétségtelen­né teszi, hogy a színháznak a televízió valamiféle ver­senytársa lenne. A képer­nyőn ugyanis egyre másra olyan programok kapnak he­lyet, amelyek kifejezetten a színház népszerűsítését szol­gálják, a nagy hatósugarú technikai továbbító eszköz önzetlenül siet a.7- egyesek szerint válságba jutott mű­vészi kifejezési forma prob­lémáinak megoldásához. A szombat esti színészta- lálkozón is ezt érezhettük, amikor olyan égető gondok, problémák szólaltak meg, amelyek valóságos színházi és művészi probámák. A fő­iskola tíz éve végzett öreg diákjai bátran szembe is néztek ezekkel a problémák­kal múltjuk, indulásuk tük­rében. A Tízéves találkozó készítői szórakoztató formá­ját lelték meg a művészi önvizsgálatnak. Teátristák beszéltek önmagukról — teatralitások nélkül. Nem önmagukat mutogatták ex­hibicionista módjára, hanem a színészsorshoz adtak egy- egy jellemző vonást saját ta­pasztalataikból merítve. Ami különösen gondolatgazdaggá tette az önvallomások estjét, hogy a művészi vívódásokat tükröző vélemények soha­sem maradtak csak elszige­telt gondolatok, feloldódtak, egybekapcsolódták a színház világát érintő általános kér­désekben. Dialektikája volt a Vitray Tamás szerkesztet­te találkozónak. Múlt, jelen és jövő összefüggéseibe ágyazva tárta fel a színházi világ „egy osztálynyi” való­ságát. A jól szerkesztett be­szélgetésben nem parttala­nul kavarogtak, a vallomá­sok. hanem egy-egy vezető gondolat köré csoportosulva halad fák meghatározott irányba. S az irányok? Pél­dául a siker és az eredmény viszonya a művészi alkotó munkában, illetve az előbbi szerepe a színész pályájá­nak alakulásában. A siker nem cél, hanem jutalom — fogalmazta meg a francia Jean-Louis Barrault, s ugyanakkor Szmoktunov- szkij, aki Moszkvából szólt hozzá, aláhúzta, hogy az igazi alkotó mánk át nem kell feltétlenül magy lármá­nak öveznie. Mindez azt is jelzi, hogy a színház mai vi­lágklasszisainak bekapcsoló­dásával a találkozó köre nemcsak időben, hanem tér­ben is kitágult. Elgondol­kodtató eszmecsere bontako­zott ki ösztömösség és tu­datosság kedéséről is, azaz hogy a művész munkájában melyik érvényesülhet jobban, illetve a kettő együtt ho­gyan egészítheti ki egymást. És hogy valóban rögös ez a pálya, abból is ízelítőt kap­tunk. Várkonyi tanár úr egykori növendékei őszin­tén beszéltek az átmeneti nehézségekből fakadó gyöt­relmekről is. Ez a találkozó ahogyan a televízió megvaló­sította, a színészi munka, a művészi élefcsors glóriátlan dicsérete volt Petőfi envélcsre. Elisme­rem nem könnyű az évről évre visszatérő évfordulók televíziós megünneplése. Épp ezért tiszteletre méltó, hogy a televízió mindig új és új megoldásokat keres az ün­nep tartalmának korszerű megközelítésére. Formát és új anyagot egyszerre. Most két ismeretlen művet „ko- toii't elő” alighanem szo­rult helyzetében, hiszen a ta­pasztalat azt bizonyitja, hogy egyik sem szolgálta jól iga­zán az-ügyet. Sem a forra­dalmár költőét, sem a róla, illetve, fiáról írt müvek írói­nak hírnevét. A Krúdy-írás témájában ugyan annyi újat kínált, hogy valamit megis­merhettünk a fiatalon el­hunyt, hozzáteszem, elkalló­dott életű Petőfi Zoltánról, de a kissé romantikus be­állítású helyzetek miatt va­lóságos rajz helyett inkább csak hangulati megközelíté­sét kaptuk a tárgynak, azt is eléggé odavetettem így hát igazi élmény nem is lett belőle a képernyőn. Az alig több mint egyórás tévéjáték úgy tűnt, mintha órákig tartott volna, ami vontatott ritmusának egyenes következménye. Ismeretlen írásokat fedezett fel a tele­vízió: a felfedezés izgalmai nélkül. Röviden. Örömmel hal­lottuk, hogy a jövőben gyak­rabban szólalnak meg a képernyőn közéletünk ki­emelkedő személyiségei. Hisz egy-egy találkozás jó alkalom lehet lényeges problémák közvetlen hangvételű meg­világítására. Ezt bizonyítja a Renke Valériával, a Poli­tikai Bizottság tagjával ké­szített interjú. Okos gondolat ez az inter­júsorozat azért is, hisz egy- egy ilyen beszélgetésben olyan személyiségek válhat­nak „személyes ismerőseink­ké”, akiket esetleg csak pro­tokolláris környezetükből is­merhet a nézők széles tá­bora. Ismét remek volt a Zenei Klub műsora, azzá avatta Mihályi András közreműkö­dése, aki a zene professzora­ként úgy tud felboncolni egy zeneművet, hogy gyönyör­ködünk a valójában „hente- Bí” műveletben. Nem először mondom: ő a zene népszerű­sítésének magyar Bernstein- je. V. M. Nemzetközi könyvkiállítás a Hadtörténeti Múzeumban A Zrínyi Katonai Kiadó negyedszázados tevékenysé­gét bemutató könyvkiállitás nyílt kedden a Hadtörténeti Múzeumban. A huszonöt év gazdag terméséből váloga­tott mintegy 300 kötet kö­zött megtalálhatók a hadtu­dományi és katonapolitikai művek éppen úgy, mint a katona-szépirodalmi alkotá­sok. Láthatók a testvérorszá­gok katonai kiadványainak magyar nyelvű fordításai is. A Varsói Szerződés tagor­szágainak katonai kiadói szintén mintegy 300 kötettel szemléltetik munkásságukat. A Néphadsereg, az Igaz Szó és a Honvédségi Szemle mel­lett helyet kaptak a külföldi folyóiratok is. I­Részt vettek a megnyitón a testvéri országok katonai kiadóinak vezetői is. Meg­nyitó beszédet Kárpáti Fe­renc vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg politikai főcso­portfőnöke, honvédelmi mi­niszterhelyettes mondott. Ady-emlékffl^zsum a Veres Paine u.cáücn A Petőfi Irodalmi Mú­zeumban számos Ady-relik- via gyűlt össze az elmúlt évben. Az értékes emlékek között találhatók Ady egy­kori, Veres Páir.á utcai la­kásának berendezési tárgyai, bútorai, amelyeket Márffy Ödcnék Csinszka halála után is kegyelettel őrzitek. A meg­vásárolt 12 bútor, 44 kisebb használati eszköz, nyolc tex­tília, öt jelentős képzőművé­szeti alkotás között van a „Költő ógy^ jtön^gpóloL- s, több kedves Képé:’ TilVányi' .. Lajos és Rjppl-Rónai alko-' t^gok. Úgyszintén a Mária Terézia-korabeli tabernáku- lum, Erdélyből származó ezüst evőeszköz-készlet egy- része. 12 személyes herendi teáskészlet, két barokk ezüst gyertyatartó, két régi, keleti szőnyeg. Jelenleg ezeket, a tárgyi emlékeket restaurálják, köz­ben folytatják a gyűjtést. A múzeum munkatársai Ady egykori. Veres Pálné utcai lakását szeretnék úgy beren­dezni, ahogy az a költő éle-, tében volt. A fennmaradt fénykének, a kortársak visz- szaemlékezései segítenek re­konstruálni a költő első és utolsó otthonának enteriőr­jét, hangulatát. Ily módon is adóznak a XX. század egyik legnagyobb költője emléké­nek. Jövőre. Ady születésé­nek 100. évfordulója alkal­mából avatják fel az Ady- emlékmúzeumot Ha a vége jó, minden jó — így is lehetne summázni a látottakat, de ez méltányta­lanság lenne. A diákszínját­szás ön- és közművelő sze­repe sokkal jelentősebb an­nál. hogy rosszul értelmezett, vállveregető dicsérettel, Vagy hibái fölötti einéző mosolv- lyal, szűkszavúan beszélhet­nénk róla. Ha a struktúralista nyelvé­szek megvizsgáltak volna az együttesek műsorában leg­gyakrabban előfordult fogal­makat. téves következtetésre alkalmat adó eredményt kan­nának. Mintha díákfiatal- jaink világfájdalomban .-gon­dolkodók” Lnnének, pedig „csak az történt, hogy élet­érzésüktől távol álló, ezért számukra többnyire érthetet­len. idegen' gondoltok kife­jezésére vállalkoztak — s ezeket meggyőződés nélkül szajkózták. Ezért hatott né­hány műsor az imamalom monotóniájával. más pro­dukciók pedig mindent túl­kiabálva, sem jutottak el senkihez. Érthetetlen, hogy akik a tanítási órákon nyil­vánvalóan jól alkalmazzák az életkori sajátosságok di­daktikai alapelvét, miért fe­lejtkezne!; meg ugyanerről, amikor diákjaikat színpadra léptetik. A látottak alapién — néhány rangos kivételiül eltekintve — a mesterség­beli tudás hiányát is érez­tük. A mit és a hogyan egy­ségének hiánya n legnagyobb, fejlődést gátló tényező. A bíráló bizottság az első versenynapon nehéz helyzet­ben VQ.lt: az országos, szín­vonalhoz viszonyítva mond­jon vélem ényt, avagy leszű­kítse értékmérőjét és a fel­lépett csoportokat egymáshoz viszonyítva értékelje? A hét­főn bemutatkozott csoportok teljesítménye azonban segí­tett, az ellentmondás feloldá­sában. A versenyben — mert minden összevetés rangsorol — a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium és Óvó­nőképző Szakközépiskola diákszínjátszói — rendező­tanár Szabó András — és a szolnoki 605. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet színjátszói — rendező Bo- zsikné Cseh Éva — értek el arany fokozatot. A tiszaföld- váriak Elektrája — annak el­lenére, hogy rendezői meg­gondolásai vitathatóak — érett, szép produkció, a szakmunkástanulók vidám jelenete pedig eredetiségével, fiatalos bájával hatott. Ez utóbbi műsor arra is bizo­nyíték. mennyire fontos a darabválasztés. EzüSt fokozattal jutalmaz­ta a bíráló bizottság a szol­noki Varga Katalin Gimná­zium, a szolnoki Verseghy Gimnázium és a kunszent­mártoni József Attila Gim­názium irodalmi színpadát, diákszínjátszóit — bár mind­két szolnoki csoport műsorán változtatást javasolt. A jászberényi Lehel vezér Gimnázium, a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium és Közgazdasági Szakközép- iskola, a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium és a tö­Népes mezőny, Az idei Verseghy diákna­pokon minden korábbinál népesebb mezőny versengett az arany-, ezüst- és bronz­érmekért, a kórusok, a szóló­énekesek, a duók, a triók, va­lamint a szóló hangszeresek és kamaraegyüttesek kategó­riájában is. A kórusok versenyének házigazdája a szolnoki Vegy­ipari Szakközépiskola, va­lamint a Tiszaparti Gimná­zium volt. A vegyipariban versengő 15 kórusból arany­érmet kapott: a karcagi 620- es számú Ipari Szakmunkás­képző Intézet, a szolnoki 633-as és a 603-ös számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet, a szolnoki Vegyipari, Finommechanikai és Mű­szeripari Szakközépiskola, a jászberényi Lehel vezér Gim­názium, a Szolnoki Tisza­parti Gimnázium és Egész­ségügyi' Szaltközépiskold, a tiszaföldvári Hajnóczy Gim­názium és Óvónőképző Szak- középiskola, valamint a szol­noki Verseghy Ferenc Gim­názium énekkara. Az „Éneklő ifjúság” rádió­felvétellel egybekötött hang­versenyen vasárnap a Tisza­parti Gimnáziumban tíz kó­rus vett részt. A magas szín­vonalú versenyből győztes­ként került ki a kisújszál­lási Móricz Zsigmond Gim­názium és Közgazdasági Szakközépiskola, a jászberé­nyi Lehel vezér Gimnázium, a szolnoki Tiszaparti Gim­názium és Egészségügyi Szakközépiskola kórusa, va­lamint a tiszaföldvári Haj­nóczy Gimnázium és Óvónő­képző Szakközépiskola mind­két énekkara. A szólóénekesek, a duók, a triók versenyére tegnap­előtt ugyancsak a Tisza­parti Gimnáziumban került sor. A szólóénekesek közül rökszentmiklósi Székács Ele­mér Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola irodalmi színpada, illetve diákszínjátszói telje­sítményét bronz ' fokozattal jutalmazták. E teljesítmény kategórián belül különösen figyelemre méltó a török­szentmiklósi diékszínjátszók ötlete: Arany János művét, a Jóka ördögét hozták szín­re. A megvalósítás sajnos nem hozhatott teljes sikert, a népszínmű elemek sokat rontottak, a friss, ironizáló játékon. A szentesi országos verse­nyen való részvételre a két arany és a három ezüst foko­zatot elért együttest, vala­mint a jászberényi Lehel ve­zér Gimnázium irodalmi színpadát javasolta a zsűri. T. L. magas színvonal aranyérmet kapott Vígh Ju­dit (Szolnoki Verseghy Gim­názium), Ábrahám Edit (túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium és Szakközépis­kola), Hangya Éva (Űjszászi Gimnázium és Közlekedési Szakközépiskola). A duó ka­tegóriában csak . ezüst és bronz érmeket adott ki a zsűri. A triók közül arany­érmet kapott: Gál Katalin—■ Aszódi Erika—Kovács Edit (karcagi Gábor Áron Gim­názium és Egészségügyi Szakközépiskola) valamint Bercsényi Gizella—Gombás Mariann—Nagy Hedvig (ti­szaföldvári Hajmkizi József Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola). A szólóhangszeresek, ka­maraegyüttesek versenyének házigazdája ugyancsak teg­napelőtt a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola volt. A szó­lóhangszeresek közül a leg­jobbaknak bizonyultak Ka­tona Gábor, Petri Márta (mindketten a jászberényi Lehel vezér Gimnáziumból), Lázár Szabolcs, Mohtár Má­ria (mindketten a kisújszál­lási, Móricz Zsigmond Gim­názium és Szakközépiskolá­ból), Kádár Edit (mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium és Közgazdasági Szakközép­iskola). Csőke Lajos (szolno­ki Vegyipari, Finommechani­kai és Műszeripari Szakkö­zépiskola), Sóki Marianna (szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium). A kamara- együttesek versenyében a zsűri nem adott ki arany­érmet A versenyeken legjobban szereplő kórusokat, együtte­seket, énekeseket, zenekaro­kat meghívták a diáknapok gálaestjére, ámelj're március 2t-én a rendezvénysorozat záróakkordjaként kerül sor. TALÁLMÁNYOM T öprengő ember vagyok. Sokat foglalkoztatnak a világ dolgai, nem tudok elmenni olyan prob­léma mellett, amely az em­beriség számára megoldha­tatlannak tűnő gondokat je­lent. Küldetésem van. hogy segítsek embertársaimon, a társadalmon, és bármit is teszek, vagy tettem s még tenni fogok, érte ellenszolgál­tatást soha nem követeltem és nem is fogok. Legfeljebb elfogadok. Ki tud róla, hogy bármit is kértem volna például, azért, hogy feltaláltam az embe­reknek a kereket? Illetőleg egy fatönkből újítottam a kereket: a fatönköt az erdő­ből, a kereket a fatönkből újítottam. Senki nem mond­hatja, hogy odaálltam volna az emberiség elé és különle­ges előjogokat vindikáltam volna magamnak, mondjuk az erdei gyümölcsökből. Ilyesmiről nálam szó sem lehet! Akkor sem kértem semmit, mert nem azért tettem, hogy bármit is kapjak néhány marék puskaporért, amit fel­találtam. Egyszerűen feltalál­tam « emberiségnek, mert akkor még nem "gtolt más születésszabályozó, és többen mondták hogy Európa pél­dául, túlnépesedett, már vagy húszmillió ember él ezen a kontinensen. Sok e húszmil­lió, vagy kevés, annak eldön­tése nem az én feladatom volt. Panaszkodtok, hogy so­kan vagyunk, feltaláltam hát egy emberiségszabályozót: a puskaport. Senki nem mond­hatja, ma sem mondhatja, hogy odaálltam volna az emberiség elé. vagy csak egyetlen puskás ember elé is és bármit is követeltem volna a magam számára. Amit tettem, önzetlenül tet­tem. És ez az önzetlenség vezérelt engem, amikor a gőzhajózást, ugyanez, ami­kor a repülést, az atomener­giát és a mirelit kacsát ta­láltam fel máj nélkül, mert számomra mindig és min­denkor az emberiség üdve volt a fő. Mindezek előrebocsájtása után adom itt és most közre Kínét teljesen önzetlenül, mit sem kérve és várva azoktól, akiknek és akikért közreadom a találmányomat: a gyorstelefont, közelebbről a gyors telefonálás módsze­rét. Már látom az arcukat, hogyan fintorognak: mód­szer? Ugyan, már csak eny- nyire telik! Visszautasíthat­nám a fitymáló tekinteteket, a gúnyos megjegyzéseket az­zal, hogy zseniális ötltem engem igazol majd, ha más­kor nem, az utókor idején, de nem teszem ezt. Csak azt jelentem ki, hogy egy mód­szer kidolgozása lehet olyan jó, mint egy rossz találmány. Nos tehát, miről is van szó? Arról, hogy nehéz telefonál­ni. Kevés a telefonvonal, foglalt a szám, foglalt a vo­nal. Miért? Mert kevés a vonal — mondhatnák erre, ami igaz is lennej Ám az is igaz, hogy aki időt takarít meg. az vonalat nyer. Gyors tárcsázással időt nyerünk! Világos! Módszerem lényege a négy illetve az ötujjas tár­csázói. Képzeljék el kérem. amíg felhívnak önök egy öt­jegyű, vagy akár csak egy négyjegyű telefonszámot, mindegyik számot egy ujjal külön-külön tárcsázva meny­nyi értékes másodperc megy el. Napi ezer hívás, napi ezer másodperc, napi tízezer hí­vás, napi tízezer másodperc! Tehát? Tehát tegyük négy. i'agy öt ujjúnkat egyszerre (!) a négy, vagy az öt szám, a hí­vandó szám megfelelő lukai- ba. s így egyetlen húzással megvan mind az öt szám. Vagy mind a négy. Nagysze­rű, nemde? A megtakarított ezer másodpercek, im felsza­badult száznyi telefonvonalat jelentenek... Világos? Hogy mióta várok vonalra doktor úr? Várjunk csak . .. igen ... mint Ramses fáraó hívtam volna Aidát, de foglalt veit a vonal, annak ugyebár... De doktor úr, én csak az emberiségért teszem., próbál­ja meg maga is öt ujjal... Hattal, /ha hatjegyű a szám. Jó ... jó ... beveszem a nyugtatót. amelyet szintén én találtam fel a telefonnal együtt... - - ------ . ­G yurkó Géza A NAGYVÁRAD TÉREN ÉPÜL a Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetem 24 szintes. 89 méter maga« tömbje. A csupa üveg homlokzatú építmény burkolása befejezéséhez köze­ledik-, a térre néző'homlokzat óarany színű fényvisszaverő belga üveg és magyar gyártmányú kopilit üveg kombiná­ciójából készük

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom