Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-11 / 60. szám

1976. március 1L SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Négyszázhetveiiöt millió forint szakszervezeti üdültetésre Nincs hova hazamenni Az elmúlt évinél ötezerrel többen, összesen 380 ezren üdülhetnek 1976-ban kedvez­ményesen a szákszervezetek üdülőházaiban; a Balaton partján, a hegyvidékeken és a gyógyvizek mellett. A SZOT Üdültetési és Társada­lombiztosítási Főigazgatósá­gának tájékoztatása szerint ez évben több mint 475 mil­lió, forinttal járul hozzá az állam és a szakszervezeti mozgalom a dolgozók pihe­néséhez, — a beutaltak átla­gosan mindössze a költségek 27 százalékát fizetik. A fő­szezon májusban kezdődik, a SZOT-üdülőházak egy részé­ben és a szanatóriumokban azonban már most élénk a forgalom. Több mint 84 ezren vehet­nek részt a családos üdülés­ben; a nagycsaládosoknak kü­lön kedvezményeket is biztosítanak, a harmadik vagy a további gyerme­keknek az üdülés díjta­lan. Bevált a gyermekgondozási segélyen lévő anyák pihente­tése is, a Soproni Textiles, a balatonlellei Viktória, a le­ányfalui Építőmunkás és mátraházai Vasutas-üdülőt rendezték be számukra. Az idén összesen 1500 anva pi­henhet ezeken a helyeken gyermekével, speciális ellá­tást kapnak, s az üdülőkben védőnő-szolgálatot is 6zer­Tavaly szeptemberben a képzőművészeti világhét al­kalmából „Születésnapi aján­dék” címmel hirdette meg a Magyar Üttörők Szövetsége jubileumi gyermekrajz-pá- lyázatát A gyermekszervezet idei, 30. születésnapja tiszteletére az ország 4000 úttörőcsapata, illetve a művelődési házak­ban és más közművelődési intézményekben működő gyermekszakkörök számára nyílt lehetőség a kisdiákok művészeti alkotásainak ver­senyszerű bemutatására. Március 1-e óta tucatjával Az ablak két üvege között szép, cső kukoricák. Hangu­latos, alkalmi kis múzeum ez az ablakpárkányon. Mellette egy a tízezerhez méretarányú térkép a Kossuth Tsz földjei­ről. A hatalmas táblák észak­dél irányban 18 kilométer hosszan nyúlnak el, Jászbe­rénytől keletre. Az elnökhelyettes irodájá­ban látottak alapján olyasmi kívánkozik a számra, hogy melyik kukoricafajta vált be legjobban á Berény környé­ki földeken. Pedig Pesti Kál­mánt másért kerestem. . A KlSZ-esektől, a népművelők­től hallottam, minduntalan visszatérő mondat vitt hozzá: „Majd Kálmán bácsi segít. Majd beszélünk Kálmán bá­csival”. Vagyis Pesti Kál­mánnal, a jászberényi Városi Tanács V. B. tagjával, a Kos­suth Tsz elnökhelyettesével. — Nem jár ászt ja a sok kérés, ilyen, meg olyan kí­vánság? — Hogy miért nem fáraszt? Mert nem, sőt. Inkább addig volt nehéz eljutni, hogy kí­vánságaik legyenek az embe­relőnek a kulturálódáshoz, szórakozáshoz. Régi történet, Pórteleken kezdődött. Ott la­kom én most is kint. Sűrűn lakott tanyavilág az arrafelé veznek számukra. A gyógy- üdültetésben is sok ezren vesznek részt Hajdúszobosz­lón, Gyulán, Hévizén és más helyeken, A SZOT szanatóriumai­ban pedig orvosi felügye­let mellett csaknem 8000 rászoruló pihenhet három héten át. A SZOT szervezésében 1976- ban 4200 pályakezdő ifjú­munkás töltheti szabadsága egy részét a Balaton mellett, egy hétre 150 forintba kerül számukra az ellátás. Néhány új, illetve rekon­struált üdülővel bővül az or­szágos hálózat, Szántódon 80 új faház várja ez évtől a nagycsaládosokat, összesen 400-an pihenhetnek itt egy­szerre. Megnyílt a korszerű­sített siófoki SZOT Bányász­üdülő, újdonság lesz az idén, hogy néhány balatoni üdülő­ben, egyebek mellett Siófo­kon és Földváron kondicio­náló szobákat rendeznek be a vendégeknek. A kulturális programok egy részét is jóelőre megszer­vezték nyárra, a megállapo­dások szerint a Zeneművé­szeti Főiskola hallgatói pél­dául 360 koncertet adnak ez évben az üdülővendégeknek, a TIT szervezésében pedig mintegy 3000 ismeretterjesz­tő előadás hangzik el. A csa­ládos és a gyermeküdülők­ben az Állami Bábszínház tart majd rendszeresen elő­adást a kicsinyeknek. érkeznék a zánkai postára a piros- és kéknyakkendősök alkotásai. A zánkai úttörővá­rosban, a gyermekalkotások galériájában előreláthatólag március 15-ig sok száz pá­lyamű sorakozik fel: a kép­zőművészekből alakult zsűri ezek közül választja ki a leg­jobbakat. A 360, legszebbnek ítélt pályamű gazdája június­ban jutalomutazáson vehet részt. Itt osztják majd ki az arany, ezüst és bronz okle­veleket is. Az országos pá­lyázat legjobb 50 alkotása pedig nemzetközi rajzpályá- zaton képviseli hazánkat. ma is. Ügy háromszáz csa­lád. Sokat gondolkodtunk azon — akkor még a Márci­us 15. Tsz-ben, mit kellene tenni, hogy ne csak a gépmű­helyekben, meg az istállók­ban találkozzunk az embe­rekkel. Oda kívánkozott Pór­telekre egy művelődési ház. Ment ha valahová kellett, oda bizony nagyon. A főkönyve­lővel nagyon sokat „studíroz- tunk”, mit lehetne tenni. Va­lami kis pénzünk volt rá, persze nem sok. A tagsághoz fordultunk. Ajánljanak fel a művelődési ház építéséhez társadalmi munkát Nagy volt a lelkesedés, — de nem­csak szavakban ám! A vá­rosi tanács látván azt, szépen a zsebébe nyúlt. így épült fel a mi házunk Pórtelken. — ..Kívülről" nagyon szép. De „belülről” mennyit ér? — Szellemiekben? Ameny- nyi a programja. Azt hiszem, senki sem panaszkodhat. A négy és fél ezer kötetes könyvtár mindenkinek ren­delkezésére áll, a presszóban is elszórakozhatnak az embe­rek, a fiataloknak meg pin­ceklubjuk is van. — Szerethetnek énekelni a pórtelekiek, a Páva-körükről is gondolom. — Elmondom, hogy volt Omega ,,álomkoncert" Kedves barátaim, hölgyeim és uraim! Következik az Omegaaa ... ! — böm bölte több ezer watt földöntúli hangon a hatalmas hangfa­lakból. Egyre erősödő végül már fülsértő szélsüvítés zaja remegtette meg a levegőt, s a falakat. Felvillant jónéhány ezer watt és — megkezdődött az „év koncertje” Szolnokon. Zengett, zúgott, sivított, dübörgőit, szikrázott, viliód­zott, füstölt és „égett” a pó­dium, a tömény show-műsor — egy kerek órán keresztül. Szüntelen vibrálás az egész program. — És ahogyan ez a Molnár nagymester „nyűvi” a szólót, az már... — üvöl­tötte egy lelkes rajongó. Hát..., amit a „bűvészben” virtuóz módon produkált az valóban a csúcs. A többiek is azt művelték a basszussal, az orgonával, a syntetizátorral, a dobokkal és a mikrofonok­kal, amit akartak. Uralkod­tak a színpadon a hangsze­reiken, a nézőtéren pedig a közönségükön. Mindegyikük külön egy- egy show-man. A világítási és hangeffektusok sorozatát vonultatták fel gondosan ko- reografált színpadi mozgás kíséretében. Hazai együtte­sek által még soha nem al­kalmazott, valóságos „fény­robbanások” tűzijátéka ke­retezte az előadást. A bravú­ros zenei program azonban bebizonyította, hogy nem ön­célúan lépett színpadra a „tüzesfejű”, szigonyából gö- rögtüzet lövellő Neptunus; nem véletlenül jártak térdig rózsaszínű füstfelhőben az együttes tagjai „az égben le­begik csarnokában”: a kü­lönböző eszközök magasfokú társításáról volt szó a han­gulatkeltés és a maradandó élmény eléréséért — teljes sikerrel. A spektrum minden színé­ben gomolygó füst teljesen beborította az együttest. Már- csak az egyre halkuló zene, és azt mindjobban elnyomva, a féldübörgő taps és fütty hallatszott, majd kihunytak a fények, a legnépszerűbb hazai rock együttes adott koncertet Szolnokon. m Meghívtuk Béres Ferencet a művelődési házba. Hát nem megénekeltette a közönséget! Aztán azt mondja, hogy csi­náljunk Pávakört. Az embe­reknek volt hozzá kedvük, vettünk nekik ruhát, zongo­rát, citerát, Szegődtettünk egy énektanárt is ... Szép sikereket érnek el. — Érdemleges, jó program­mal dolgozik a „házuk”. Mennyit költenek rá? Ügy értem, a termelőszövetkezet. — Amennyit érdemes. Nem garasoskodunk, de nem is szórjuk a pénzt. A ház igaz­gatóját meg az énektanárt a tsz honorálja, a könyvtáros pedig a tanács alkalmazottja. De sokat segít a „kereszt­apa”, a Hűtőgépgyár is, sze­mély szerint a vezérigazgató, Gorjanc Ignác, aki egyébként országgyűlési képviselőnk. Kell egy ilyen „okos ház” an­nak a szép vidéknek. — Megérte hát a fáradsá­got...? — Az emberek művelődése közügy. Ezzel nem lehet ele­get törődni. Erre nem szabad sajnálni a fáradságot Nem is vagyok rest, meri.az elmúlt évek már bizonyították: a kulturált együttlét nagy for­máló erő. — ti — — Amikor Pistának nincs munkája, át szokott menni ide a szomszéd üzemrészbe. Ott asszonyok dolgoznak, becézgeídk a kis Szövetest, öcsikének szólítják. Ö pedig segít nekik a munkában. Biztos nem azért megy át hozzájuk, mert a munka hiányzik neki. Inkább a jó szó, a beeézgetés, a kedves­ség — meséli egy fiatal ok­tató, a KISZ vezetőségi tag­ja. Á férfi Pró/bálom elképzelni a munkát és a munkást. Erős, hatalmas termetű férfit gon­dolok ki. Hozzák a szarvas- marhát, fejbelövik, pikik ér­rel homlokon vágják és „megpálcázzák” az agyát Az állat kimúlik. Következik az elvéreztetés. Utána fel­húzzák a csigán, lebontják a lábvégekről a bőrt. Levágják a szarvát, utána a fejét. A bőrt lefejtik a lapockán, bárddal bontják a testet, el­távolítják a „bálgarnitúrát”, kiszedik 'a belső részeket Akkor megy a nyúzógéphez, utána két fél testre fűrésze­lik. faggyúzzák. tisztítják, átteszik egy másik csigára, mérlegelés... Hát így: szak­szerűen, pontosan. Az erős, hatalmas termetű férfi meg- törli homlokát és kérdésem­re „(Nem viszolyog?”) nyu­godtan felel: „Meg vagyok szokva kérem...” így kép­zelem. közben bevezetnek a szolnoki Húsipari Vállalat vágó részlegébe. A munka olyan, amilyennek elképzel­tem. Szememmel egy erős, hatalmas termetű férfi után kutatok. Odahívják Szövetes Istvánt: vézna, rózsásképű, gyerekarcű fiú áll előttem. — Ha elvégzem a szak­munkásképzőt, szeretnék itt fn^radm hentes- és mészá­rosként. Csak az a baj..'. — gyengül el a hangja —, csak az a baj, hogy nekem nincs hova hazamennem. A kollé­gisták minden hét végén ha- zaznensnek, már a tavasza szünetről beszélgetnek, az otthonról. És a vágóhídon is: vége a munkaidőnek, mindenki fogja a cuccát, mégy haza. Nékem pedig nincs... \ Á közösség Amikor Szövetes István a szolnoki Húsipart Vállalat­hoz került Szabó Katalin Falugyűlések a füredi járásban A tiszafüredi járásban be­fejeződtek a falugyűlések, amelyeken meg-, illetve új­raválasztották a községi és körzeti HNÉ-bizottságokat. A falugyűlések iránti érdeklő­dést bizonyítja, hogy a járás 13 községében rendezett ese­ményeken összesen mintegy három és fél ezren vettek részt, a résztvevők minden alkalommal aktívan, hozzá­szólásokkal kapcsolódtak be a falugyűlés munkájába. A HNF-bizottságok beszá­molói — amellett, hogy ön­kritikusan értékelték az el­múlt négy esztendő hibáit is — jelentős eredményekről szólhattak. Tiszaszőlősőn, Kunmadarason, Tiszaőrs— Tiszaigaron kiemelkedően jó volt az együttműködés a he­lyi népfrontbizottság és a ta­nács között. Tiszafüreden, Tiszaroffon, Kunmadarason, Tiszaszentimrén sikeres bé­ke-barátság mozgalmi tevé­kenységről adtak számot Abádszalókon, Tiszaroffon a honismereti mozgalomban kezdeményeztek önállóan a népfront aktívái. volt a KISZ-alapszervezet titkára. — Fölvettük a kapcsola­tot a tiszakürtá fiúnevelő otthonnal. Ajándékokat vit­tünk, műsorokat mutattunk be nekik, a gyerekeket is meghívtuk az üzembe. Pró­báltuk megnyerni őket, hogy jöjjenek szakmunkástan utó­nak a húsiparba. Ketten je­lentkeztek, a vállalat és a 6zaikszervezet vett nekik tanszereket, ruhákat, fölvet­tük őket a KISZ-be. De már csak a kis Szövetes van itt, a társa elment A vállalat személyzeti ve­zetője, Zelei Lajosné: — A Barátság szocialista brigád patronálja a fiút, ők segítenek bevásárolni is amikor a vállalat (évente, karácsony előtt) pénzt ad ru­hára : 1974-ben ezernyolc­száz, tavaly pedig ezer fo­rintot. A KISZ fiataljai pe­dig korrepetálják. Csató Ferenc oktató: — Zárkózott gyerek, eíég nehezen tudott beleilleszked­ni ebbe a környezetbe, talán ez látszik a tanulmányi eredményén is. Az elmélet kicsit döcög, a gyakorlat jobban megy. Kicsit gyenge fizikumú, de majd megerő­södik. Aranyos fiú, a, szoci­alista brigádtagok meghív­ták néha magukhoz. Á levél „Kedves Anyu!..: én nem tudom megszokni, inkább itthogyom a kollégiumot és Gyulán fogom tanulni a szakmámat.” A válasz durva, elutasító volt. — Édesanyádnak írtad? — Nem, az öcsém nevelő­szülőjének, Békéscsabára. — Hány testvéred van? — Az öcsém. Meg... Nem tudom... Talán több is van... — Hogyan lettél állami gondozott? — Amikor harmadikos voltam, meghalt édesapám. Édesanyám nem törődött ve­lem, vert. Volt úgy, hogy még télen is kizárt, odakint fagyoskodtam, mert ő bent volt valakivel. Olyan is volt, hogy egy hétre elceavargott. A rendőrség vétetett állami gondozásba. Először Kisúj­szálláson, utána Tiszakür- tön voltam intézetben. Édes­anyámat nyolc éve nem lát­tam. Nem is érzem őt édes­anyámnak. Szemében valami riadtság, valami sóvárgás... Kovács J ánosné, városi gyermekvédelmi felügyelő segített a tavaly ősszel be­következett válságot leküz­deni. — A kis Szövetessél volt néhány probléma. Ősszel so­hasem volt zsebpénze. Meg­kapta azt a néhány százast, hű, micsoda összeg volt az neki! Mit gondol, mire köl­tötte el? Fagylaltra, cukor­kára. rágógumira... hirtelen mindent meg akart kóstolni, amiben addig alig' volt része. Novemberben kapott néhány egyest, elkeseredett, el akart menni. A társa rossz hatás­sal volt rá, de Pista nagyon jóindulatú, rendes, hallga­tott a jó szóra: maradt. Meg­kértük a tanárait is, segít­senek. Nos, megváltozott a fiú: jobban tanul, a múltkor is boldogan újságolta, hogy kapott egy négyest. Patkós Gyula, a megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet igazgatója a meg­oldáson töpreng. — A kis Szövetes nevelő­szülőket szeretne, akik eset­leg örökbe is fogadnák. De egy jó pártfogóra minden­képpen szüksége lenne. Te­hát nem egy szocialista bri­gádra, hanem brigádtagra, egy személyre, egy csálád- ra. ahová kötődhet, ahol „megmelegedhet”. Mert az nem elég, ha hébe-hóba paprikáscsirkével, tortával traktálják az ilyen gyereket, hiszen az élet nem ebből áll. Azért kell személyhez, családihoz kötődnie, hogy ré­szesüljön a gondokból is, hogy felkészülhessen az élet­re, hogy foglalkoztassák ko­ráinak, erejének megfelelően, ahogyan az saját gyermek­kel is szokás. Tehát ne csak vendégségbe hívják. Hogy legyen hova hazamenni Van megoldás. Zelei La­josné, a Húsipari Vállalat ■ személyzeti vezetője morfon­dírozik. Talán az üzemben is akadna nevelőszülő. Be­szélnek majd a szocialista brigád tagokkal. Talán az üzemből. Talán a városból. Vagy valahon­nan. Hogy a kis Szövetesnek is legyen hova hazamenme. Körmendi Lajos Készül az ebéd a tiszafüredi Vadász-étterem konyhájá­ban. A kép előterében Paksi Istvánná — főszakács. Az ''Wem konyhájában dclidőben kétszáz-kétszázötven adag étel készül „Születésnapi ajándék” Sok száz rajz Zánkára Okos ház a szép vidéken

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom