Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-10 / 59. szám

/ 19T6. márdta TflL SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 AZ ÉPÜLETBE KÉPZELT BETON A mixer t^^rfályálwi & Ba0lt^S06 5^^ kavarog. Végy különböző l^zemnagyságú ka­vicsot (kyftetőleg 10 tonnán felül), szórj hozzá cementet (ez rA legyen kevesebb egy tonnánál), öblíted meg víz- 7/A~ Jól vegyítsd el az ele­meket A furának tűnő re­cept a nagyüzemi be tanké- «zítésnek s egy brigád mun­kájának summája. És a mixer? „Mixernek” a sárga színű, forgó tartályos teher­autóit becézik. Ilyenen szál­lítják a BVM szolnoki gyá­rában készült betont az építkezéseikre. Azt a betont, amit a városok és községek lakói emeletes házakba önt­ve látnak. Csillagosra fagyott este — a gyárban második műszak. „A B-üzembe...” — mond­ják a bejáratnál amikor az Allende brigádot keresem. A műhelycsarnoknál megtátog- nak a portások kutyái. Uga­tásuk a vibrátor zajától nem faallik. A művezetői irodá­ban gyülekezik a kis tár­saság. „Nem mindenki lehet itt — Vízi Jenő, V. Nagy Jó­zsef, V. Nagy Józsefné, Kecs­kés Ferenc, Sütő Lászlóné és Berényi Ibolya hiányzik, ők tartják a frontot” — mond­ják, s bizonyítékul óriási dobbanás billegted meg a naptárt a falon. „Csak le­csúszott az adag a surrantó- ba” — hallom a megjegy­zést. Lassan átmelegednek a hidegtől szederjes kezek és felenged a hangulat is. Sü­tő László a brigád vezetője így kezdi a beszélgetést: — Három éve dolgozunk ebben a „felállásban”. Ti- zenketten vagyunk, betont készítünk, méghozzá nem is keveset. Egy esztendő alatt több mint 50 ezer köbmé­tert. „Fantasztikus” mondanám csodálkozva, de Strauss Pé­ter a brigád legifjabb tagja közbevág: . — Tavaly «0 ezret! — és már számol is. — A 60 ezer köbméter 66 ezer .keverés­nek” felel meg. Mi csak úgy mondjuk, hogy „keve­rés” vagy „adag” mert a be­tont adagokban készítjük. Tavaly értük el a nagy, tör­ténelmi — gyártörténelmi — csúcsot. Egy nap alatt 665 adag hullott ki a surrantó- ból Jöttek is a gratulációk, meg az érdeklődők: hogyan sikerült? Tényleg, hogyan ? Szabó Ignác keresi a választ: — Változott tavaly a gaz­daság ... s változtattunk mi is a dolgokon. Úgyis mond­hatnám, most alkalmazko­dunk. Jó példa erre a taka­rékosság. A keverőtorony- ban hosszú szalagrendszeren jön föl a kavics. A szalagok járhatnak üresen, akár éj­jel-nappal is. De ne járja­nak, ha erre nincs szükség. Igaz, csak néhány villamos motorról van, de egy év alatt tetemesre rúghat az el­pazarolt energia mennyisé­ge. S ha már a motoroknál tartunk: a brigád felújított egy kiselejtezett dömpert. Ilyen dömpereken szállítjuk a műhelycsam okba a betont. Vitték volna beolvasztani — most vidáman furikázik az anyaggal. Csak hát észre kellet venni... A következő félóra az észrevételeké. Apró-cseprő dolgokat sorolnak fel, ért így lehetne, art úgy. Lehe­tetlen, hogy a minőséget ne említsék. Kozák János mű­vezető így beszél: — Az építőipar megszigo­rította a minőségi követel­ményeket s ez érthető is — hisz időtálló épületeket kell emelni. Az építkezések, vagy az elemgyártás nem állhat le a beton rossz minősége miatt. Tehát nagyon kell fi­gyelni az összetevőkre, pon­tosan adagolni a cementét, elegendő legyen a kötésgyor­sító, ellenőrizni a nedves­ségtartalmat. Egy-két kupac betonnál ez gyerekjátéknak tűnik, de 60 ezer tonnánál, már komoly figyelmet igé- nyéL Tudják milyen érzés, reg­gel fáradtan, karikás szem­mel menni haza. a műszak­ból. Ismerik milyen, ha., 31 napot megszakítás nélkül dolgozik valaki. Ez akkor fordult elf? amikor a 24 emeletes toronyházat épí­tették Szolnokon. A csúszó­zsaluzás miatt folyamatosan kellett a beton. — Univerzális szakember- képzés. Ez az amit meg akarunk valósítani. Nehe­zebb munkáknál így tudjuk váltani egymást, hiányzás esetén pedig könnyebb meg­oldani a helyettesítést. De könnyebb a tanulás is: gép­kezelői tanfolyamokra já­runk. Én például most ké­szülőik a .technikusi képesí­tőre. — szól ismét Strauss Péter. — Az idén azon a mí­nusz 20 fokos téli napon, az átázott adalékanyag össze­fagyott — meséli Fazekas Ferenc. — Gőz kéne, azzal át lehet melegíteni — gon­doltuk — de honnan? Irány a műszakiakhoz. Telefon, csővezeték, szelep és már jött is a gőz a fagyott anyag alá. Nem kellett leállni. No, persze volt olyan is, hogy vitatkoztunk. A cementmér­legeknél változtattak egy dolgom. Ott kerültünk nézet- eltérésbe, hogy a mi véle­ményünk szerint ez a változ­tatás nehezítette a munkát. Visszaszerelték az eredeti­re ... Sütő László brigádvezető arról beszél, hogy a tanu­lásnak a sokoldalúságon kí­vül még egy jól kigondolt célja van: — A Kecskés Feri meny­asszonya kerül hozzánk majd ha feleség lesz, mint gépkezelő. Most őt is tan­folyamra járatjuk, mert kell a képzett szakember. Miért? Ott kezdem, hogy a gyári termékskála eggyel bővülr a Spandeck elemmel. Ezt ame­rikai licenc alapján gyárt­juk, nos ehhez az elemhez szeretnénk készíteni majd a beton alapanyagot. Persze eddig sóikat kell tanulnunk, rengeteg gépet, műszert meg kell ismernünk, hogy „keze­sebb” legyeft a beton. Meg hát azért .is, hogy érdemesek legyünk érré a munkára. Hajnal József MSZBT-aktivisták tanácskozása (folytatás az L oldalról.) tézeti MSZBT-tagcsoportok mimikájában akkor, amikor egy-egy költségesebb propa- gandaanyag beszerzéséről volt szó. Az elmúlt 1975-ös eszten­dő a tagcsoportok életéiben is jelentős jubileumi év volt Ekkor ünnepelte a Magyar— Szovjet Baráti Társaság is a megalakulásának 30. évfor­dulóját, hazánk felszabadu­lásának és a fasizmus felett aratott győzelemnek 30. év­fordulójával egyetemben. A jubileum számos, öt­letesnél ötletesebb MSZBT- rendezvényre, . eseményre adott alkalmat, s ezek kö­zött nem csupán a közös ünnepi, baráti megmozdulá­sok szerepeltek, hanem a munkában kézzelfogható bi­zonyságát adták a két nép barátságának. A sikeres rendezvények sorában említette dr. Boros Ottóné a Ki tud többet a Szovjetunióról? című vetél- kedősarozatot, amely szám­talan tagot megmozgatott. Az orosz nyelvi tanfolyamok 1973-ban kezdődtek me­gyénkben, s az elmúlt évben összesen 606 hallgató vett részt 39 tanulócsoportban. Az MSZBT-munka me­gyei sajátosságairól szólva elismeréssel illette a Szov- jet-Észtországgal kiépült testvérkapcsolatokat, ame­lyek sokat tettek a két nép barátságának elmélyítéséért ugyanakkor a megyei párt­bizottság állásfoglalása értel­mében a további kapcsolat- felvételre csak az új, 1978— 79-re tervezett együttműkö­dési megállapodás után lesz Végül beszélt a barátsági munkával kapcsolatos jövő­beli tennivalókról , elvekről. Kiemelte, hogy a „társadal­mi rendszerünk erejének nö­velése a legnagyobb hozzá­járulás, amit a ' barátság el­mélyítéséért tehetünk.” Tag­csoportjaink minden munka­helyen legyenek élharcosai a tervfeladatokraak, követ­kezetes végrehajtásának. Szólt arról is, hogy barát­ságunk eszmei alapja a marxizmus—leninizmus esz­merendszere, ezért elkötele­zettségünk kiállást is jelent eszméink mellett A szocia­lista hazafiság és internacio­nalizmus elmélyítése érde­kében tagcsoportjaink fel­adata, hogy bővítsék, széle­sítsék a barátsági munka ha­tókörét, s fordítsanak több figyelmet az ifjúság neve­lésére. Az értékelés után a vitá­ban tizenegyen szóltak hoz­zá. Többen beszámoltak a tagcsoportjaiknál végzett mu*»ka színességéről, tartal­masságáról, s azokról az egyéni kezdeményezésekről, amelyek nyomán élő, eleven kapcsolat alakulhatott ki az egyes munkaihelyi kollektí­váik tagjai és a szovjet em­berek között Az országos elnökség kép­viselője, Hernádi Lás kló fel­szólalásában elismerően nyi­latkozott a megyében vég­zett MSZBT-munkáróI, majd három ügyvezető el­nöknek elismerő könyvutal­ványt nyújtott át. Az értekezlet zárszavában dr. Boros Ottóné hangsúlyoz­ta, hogy az MSZBT-munka nem önmagáért való ’ mozga­lom, hanem az MSZMP XI. kongresszusa határozatainak végrehajtását segíti elő, Hasznos a havazás a mezőgazdaságnak Jól értékesül majd a ked­den lehullott hó a mező- gazdaságban, a talaj felső rétege ugyanis nem volt át­fagyva és az olvadásnál a hóié akadálytalanul felszí­vódik a talajrétegekbe, nem folyik le a megfagyott rögök mellett az alacsonyabb fek­vésű területek felé — mon­dotta Dunai Sándor az ag­rometeorológiai központi szolgálat osztályvezető-he­lyettese, a márciusi nagy havazás hasznáról. További előny, hogy a csapadék egyenletes felszívódása csök­kenti a tavaszi belvízve­szélyt, ami az elmúlt évek­ben is nagy károkat okozott a mezőgazdaságban. Érdekes, hogy a rendkívül csapadél:szegény tél ellenére sem volt túlságosan nagy szükség a mostani csapadék­ra, tudniillik csak egészen ritkán fordul elő, hogy az őszi kiadós esők ilyen sokáig eltartsanak a talajban. Idén ez történt; 1975 október-no­vemberében olyan nagy esők áztatták át a földeket, hogy márciusra a párolgás révén sem illant el túlságo­san sok nedvesség a talajból. Ezt jelzi, hogy a havazás előtt a talaj nedvességtar­talma általában országosan 70 százalékos volt. ami ked­vező értéknek számít A felső félméteres rétegben csak a Duna-Tisza köz egyes vidékein csökkent 60 száza­lékra a víztartalom, ennél kisebb értéket csak a rosz- szabb vízgazdálkodású nagy- kunsági-körösvidéki földeken mértek. A márciusi havazás azért is jól jött, mert a tavaszi vetéseket megelőzően köz­vetlen vízutánpótlást kapott a talajnak a legfelsőbb ré­tege, amelybe rövidesen a mag kerül fii tennék az Aprítógép- gyárban Meghúzni még egy csavart, s jöhet a próbaüzem! Ké­szül a harmadik P—6-os típusú hi­degfolyató prés a jászberényi Ap­rítógépgyárban. A Mátravidéki Fém­mű lesz a gazdája MINŐSÉG ÉS MÓDSZEREK Fillérekből a forint Most, amikor gondolatai­mat rendszerezni próbálom, önkéntelenül eszembe jut, hogyan beszélt munkájáról egy fiatal tiszafüredi mun­kás az Alumíniumárugyár- ban. „Hát nézze meg, nem szép?” mutatta a készülő holland teáskanna alumíni­umtestét. A sablont; amire a formálandó alumínium rá­kerül; gép forgatja, ám a szerszámot; amely az edény tetszetős, modern, végső for­máját megadja; a munkás irányítja. Nem remeghet a keze, épp a megfelelő szög­ben, épp a megfelelő erővel — különben takaros teáskan­na helyett selejtet gyárt. Miért is jutott mindez eszembe? Mert össze akarom fogni és rendszerezni a leg­fontosabb és figyelemre leg­méltóbb dolgokat, amelyek a munka, a gyártás során a ter­mék minőségét meghatároz­zák- S ahogy szaporodnak előttem a papíron a szem­pontok, úgy jövök rá magam is, szinte alig van a terme­lés — bocsánat a fellengzős szóért: az újat alkotás — fo­lyamatának olyap momentu­ma, amely valamilyen Űton- módon, n£: fp^rie.íjssze a ter­mék minőségjévéL' Tudom, a tiszafüredi mun­kás sem gondolt rá, hogy gz a viszony, amely közte és a munkadarab között kialakult, tulajdonképpen minőségvé­delem. Mégis így igaz, mert nem mindegy, nagyon nem mindegy, vajon örömét leli-e a munkás abban, amit ép­pen csinál. Imi a legolcsóbb E gondolatig; amelynek igazát igazán nem kell külön bizonyítani, úgy jutottam el, hogy a rendszerezésre meg­lehetősen szokatlan szem­pontot választottam. Art bi­zonygatni, hogy munkánk minőségétől, termékeink el­adhatóságától, exportképes­ségétől az előttünk álló évek­ben szinte az egész ország sorsa függ — szinte már köz­hely. Am a minőség javulá­sára adódó sok-sok lehetőség közül vannak olcsóbbak és vannak drágábbak. Most, meglehet önkényesen épp e szerint próbálom sortba fűz­ni, mit is tehetünk. A termék minőségét, a se­lejt mennyiségét alapvetően meghatározza a gyártók köz­hangulata. Aki úgy tud be­szélni munkájáról, mint a példában említett tiszafüredi munkás, annál nem számít csodának, ha jószerivel szinte selejtmentesen tud dolgozni. Az, hogy egy-egy munkásnak milyen, ahogy mondani szok­tuk, a „hozzáállása”, az egye­bek kört a munkahelyi lég­körtől is függ, annak vala­mennyi tényezője végső fo­kon befolyással van a munka minőségére. A munkahelyi légkör fo­galmába átvitt értelemben persze beletartozik az is, keil-e a munkásnak anyagra, eszközre várakoznia, vagyis az, hogy a gyáron belül mi­lyen a belső szervezettség. Könnyebb a technológiai fej- gyeimet megkövetelni akkor, ha a munkás látja: mind­azok, akik munkáját előse­gíthetik; összehangoltan. szinte a keze alá dolgoznak. Tehát nem véletlenül érzi úgy: neki is „oda kell tennie a magáét”. Sokhelyütt ha minőségről esik szó, előszeretettel hivat­koznak a kooperáló külső partnerek maga után még sok kívánnivalót hagyó munkájá­ra, arra, mennyi gondot okoz, ha az ottani trehányságokat itt kell korrigálni. Arra is van azonban már példa, hogy 1— szocialista szerződésben — rögzítették a kooperáló part­nerekkel azokat a minőségi követelményeket, amelyeket az alkatrészt, alapanyagot gyártó „közreműködőnek” meg kell tartania azért, hogy a végterméket előállító gyár munkáját megkönnyítse, a minőség javításához hozzájá­ruljon. Ezt is meg lehet és meg kell szervezni. Példát megyénkből a Hűtőgépgyár ad erre, ők Dunaújvárosból már válogatva kapják az acéllemezeket A minőségjavftásnak még mindig legolcsóbb módszerei között kell szólni az ellenőr­zés korszerűsítésének szüksé­gességéről Kézenfekvő pél­dául, hogy nem mindegy kik, milyen -képzettségű emberek, milyen lelkiismeretesen elle­nőriznek. Bizonyos vagyok benne, hogy a jobb minősé­get garantálja, ha az ellenőr­nek nagy szakmai tapasztala­ta, s nem utolsósorban tekin­télye van. Segít az is, ha a minőségi ellenőrzést úgy ke­zelik, mint magát a termelé­si folyamatot — azaz azt is igyekeznek időről időre fej­leszteni. Nem költséges, de nehe­zebben megvalósítható minő­ségjavító módszerekről is ér­demes szót ejteni Nem min­denütt ismerték fel még pél­dául azt, mekkora szerepe van. az információnak a mi­nőségben. Míg a gép mellett dolgozó munkás csak arra tud ügyelni, hogy az épp ke­ze alatt lévő munkadarabot kifogástalanul készítse el, ad_ dig másoknak, az erre hiva­tott szakembereknek kell fo­lyamatosan gondoskodniuk a termék fejlesztéséről, korsze­rűsítéséről. Mindehhez tudni kell, mégpedig folyamatosan, azt, hogy mi meddig korsze­rű. Ahol ennek a divat a meghatározója — például a Tisza Cipőgyárban — ott a divatirányzatokat, ott, ahol a műszaki fejlődés az alap­vető, — például az Aprító­gép gyárban — ott ennek vál­tozását, haladását kell nyo­mon követni. lm» még eleső, de nem egyszerű Ismerni ke® az igényeket, nyitott szemmel, változtatás­ra mindig készen kell fi­gyelni a környezetet, amely a terméket fogadja Informá­lódni kell tehát, és informál­ni Tudatni a gyártó szak­emberekkel a munkásokkal minden lényeges, a gyártás minőségére ható tényezőt, s a változtatás igényét is, hiszen csak velük együtt, az ő ötle­teik felhasználásával lehet igazán jó minőségű termé­ket előállítani. S van még egy terület, amelyen a gyártó és a gyár-. tást tervező irányító együtt^ működhet, ez a Dolgozz hi­bátlanul .munkarendszer. A hibák feltárása, elkerülésük módszereinek felkutatása ugyanis elsőrangú minőség- javító tényező. Mert e mun­karendszerben nem egyszerű, en és csupán hibátlan mun­káról van szó. Mint ahogy az egyik konzervgyárban szelle­mesen a DH-t még egy H- val toldották meg: dolgozz hibátlanul, hatékonyan. A hi­ba kijavítása ugyanis nem azonos a hiba elkerülésével, vagy a hibái orr ág Biegszün- tetéséveL Imi drágább, de megéri Végül ejtsünk néhány szót olyan módszerekről is, ame­lyek kétségtelenül költsége­sek. Ha világpiaci méretek­ben akarunk versenyképesek maradni, ezek alkalmazása is elkerülhetetlen. Megfelelő informáltság, a szinte már hibátlan terméket eredményező munkarend csupán előfeltételei,' különö­sen hosszabb távon a mi­nőség fokozatos javításának. jfp.v Mostanában egyré többet beszélünk a gyártmányszer­kezet szükséges átalakításá­ról. Hovatovább úgy tűnik, mintha új kampányról lenne szó. Pedig e dolog lényege épp ennek ellenkezője. A mi? nőségiavításnak ugyanis egyik legeredményesebb módszere a gyártmánjrstruk- tűna folyamatos átalakítása, szinte állandó korszerűsítése. Jó példáért sem kell messze mennünk, elég ha visszate­kintünk arra, mit gyártott, s mit gyárt ma hűtőgép gya­nánt a jászberényi nagy gyár. A struktúra átalakítása ugyanis nem jelenti tétle­nül a gyártmányok teljes cse­réjét Persze, ha a termék gazdaságtalan, s az más for­rásból, például előnyös im­portból pótolható, akkor gyártásáról érdemes lemon­dani A gyártmányszerkezet úgy is változhat, ha az, amit termelünk alapvető funkció­ját tekintve nem változik meg, ám az igényeknek, a változó körülményeknek job­ban megfelelővé válik. Nagy hatással lehet a mi­nőségre a technológia, a gyártás korszerűsítése is. Ha egy olyan munkafázist ame­lyet korábban kézzel kellett elvégezni, most automatára teszünk át, nemcsak gyorsabb, minőségében is más lesz a termék. S ha a .gvártás fo­lyamatának valamely lépcső­jébe úgy !rfV»rül beavatkozni, hosrv minőségromlás nélkül a költség kisebb lesz. ez is mi­nőségi tényező, hiszen az ugyanolyan, de olcsóbb áru versenyképessége növekszik. Munkahelyi légkör, szerve­zés, DH munkarendszer, gyártmányszerkezet és gyár­tásfejlesztés — mind mind és a most fel nem soroltak is úgy hatnak a minőségre, mint ahogy fillérekből énül a forint. A hasonl-'t talán öt­letszerű, ám céltudatos. Mert ha egy-egv a minőséget be­folyásoló tényező csupán né­hány fillérrel emeli a termék értékét — a sok-sok filérből forintok sokasága rakódik egymás mellé. Jrömböczky Péler

Next

/
Oldalképek
Tartalom