Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-07 / 57. szám
1376. március T, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 irőasatalosok ? Miiüárdok, forintok és ami mögöttük meghúzódik Felhívnak: Rosszak°z------------------ erzetuk. Érdemes utána nézned; mondja telefonáló barátom; sorra cserélődnek. Pedighát nem mindegy. Országos kiemelt beruházás. Hat és fél milliárd. No és kőolajért, földgázért Magyarázzam? N em, nem kell magyarázni. A műszaki ellenőr — Ho- fitól kölcsönözve a szót — tiltakozik: ők nem „íróasztalosok”, bár mindenütt ügyviteli dolgozóként kezelik őket. Nem igaz. Aki ezt mondja, fogalma sincs, mivel foglalkozik például Al- győn egy műszaki ellenőr. ItilBfmaiódnm. olaj- és Földgázipari Létesítmények (SZKFL) „kerete” valóban 6,4 milliárd forint. Ennyit kell (kellene?) beépíteni 1968-tól az év végéig. De utána is — a létesítmények gazdája, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat — az V. ötéves terv időszakában évente egymilliárdnyit fordít beruházásokra, s ennek nagyobb hányada is a Szeged környéki szénhidrogén mezőkön valósul meg. Ekkora munkálat ügyeit általában önálló beruházási vállalat szokta intézni, itt ez az NKFV beruházási főosztályára hárul. Még egy, a későbbiekben fontossá váló információ: az algyői beruházásokat huszonhat műszaki ellenőr „viszi”, közülük húsz az elmúlt hat évben kicserélődött. Ez az a terület, ahol szinte jönnek-mennek az emberek. Pillanatnyilag ebben a beosztásban tizenegy mérnök és tizenöt technikus dolgozik. Kétségtelen túlzás lenne azt állítani, 'hogy milliárdos létesítménynél minden a műszaki ellenőrtől függ. Ám igaztalan lenne e munka lebecsülése is. A műszaki ellenőr ugyanis, nevével ellentétben, nemcsak ellenőriz. Kiragadott részletek az NKFV szegedi üzeme műszaki ellenőreinek munkaköri leírásából: „feladata... a beérkező tervek és módosítások felülvizsgálata ... közreműködik a szerződések megkötésében ... feladata... a munkák műszaki ellenőrzése, a munkahelyek átadása a kivitelezőnek... a műszaki átadások bonyolítása... a beruházások elszámolása ... vezeti az építési naplót... vezeti a tervezői naplót... több kivitelező vállalat munkáját koordinálja... a munkavédelmi előírásokat betartja ... ellenőrzi a hatósági előírások betartását... elbírálja, hogy a kész munkált műszaki átadásra alkalmasak-e .. 1 köteles ... jogszabályokat ismerni ... felelős az általa tett nyilatkozatok jogszerűségéért..." (Az idézet meglehetősen hézagos, a feladatoknak, amelyekért a műszaki ellenőr felel, csak egy részét mutatja meg.) fnyugodt lelkiisme- rettel): Mindezeknek egyetlen ember úgy tud ■ megfelelni, ha rendelkezik a megfelelő műszaki ismeretekkel, szervezőkészséggel, pénzügyi és jogi ismeretekkel, valamint, ahogy azt mondani szokták, „tárgyalóképes” is. (És, mivel az algyői beruházások sokszor 10 négyzet- kilométeren lelhetők fel: „terepjáró” képesség is szükségeltetik.) Viszont: a Szeged—Algyő környéki „olajos-gázos” beruházások igazán . impozánsak — csillogó gömbök (tartályok), égretörő tornyok. Megállapítom Látványnak is szép. Feltehetően megvalósító (alkotó?!) munkának is. Nem egészen értem: miért rossz az ebből a munkából nem kis részt vállaló műszaki ellenőrök közérzete? Okokat kutatok. A m*:---------------------- 6zaki e llenőr bérezés szempontjából műszaki-gazdasági ügyintéző kategóriába tartozik. Egy technikus például hároméves gyakorlat után 2200 forintot kaphat havonta. Nyolcévi gyakorlat esetén 2600 forint a „plafon”, a 15—20 évi gyakorlat „kategóriájában” 3300 forint. Ha mérnök adja fejét műszaki ellenőrségre, akkor a húszéves „kategóriában” éri el azt a 4100 forintos felső határt, ami egy, a kőolajvagy földgáztermelésben dolgozó irányító technikusnak minden további nélkül kifizethető. Ezeket a kategóriahatáro- kat a vállalat — kollektív szerződése szerint — esetenként 10 százalékkal túllépheti. így kaphat például az öt éve itt dolgozó technikus műszaki ellenőrként 2900 forintot havonta — csakhogy most már, míg a nyolc évet eL nem éri, semmi reménye a fizetésemelésre. S itt kapcsolódik mindehhez az „íróasztalos” probléma. A műszaki ellenőrt a besorolás (bizony sokszor nemcsak az) ügyviteli dolgozónak tekinti. Ö viszont, lévén műszaki ember — technikus vagy mérnök — a termelésben dolgozó kollégái helyzetével hasonlítja össze saját viszonyait, összehasonlít, és látja, hogy a „főprofilban” dolgozó kolléga „tereppótlékot” is kap — ő nem. Prémiumot is kap — ő kevesebbet. (1974-ben például kiszámolták, hogy az üzemben a földgáztermeléssel foglalkozó műszakiak átlagosan kétszer annyi prémiumot kaptak, mint a beruházási részleg műszaki állománya.) De ez csak a dolgok „anyagi” oldala — bár az anyagi juttatás kétség kívül erkölcsi megbecsülést is jelez. Meglepetéseit érsiefc. A szegedi üzem beruházási részlege, így a műszaki ellenőrök is szervezetileg (prémium, egyéb elismerés lehetősége szempontjából) a termelő üzemhez, a munka irányítása szempontjából a szolnoki központhoz, a beruházási főosztályhoz tartoznak. Az tizem vezetősége elsősorban a kőolaj és földgáz kitermeléséért felel. A beruházás, a maga problémáival együtt a sorban csuk ezek után következik. A szolnoki főosztály viszont elvi irányító, mindennapos gondokkal nem nagyon tud foglalkozni. (Meglepő, hogy — négy műszaki ellenőr egybehangzó véleménye szerint — sem szolnoki, sem szegedi irányító vezetővel gondjaikról, például a nagy fluktuációról éveik óta nem beszélgettek annyit, mint most az újságíróval.) Az algyői mezőben dolgozó különböző kivitelező vállalatok viszont — hiszen a műszaki ellenőr napra-nap velük dolgozik együtt —nagyon jól megismerik munkájukat. Míg saját vállalatuknak elsősorban a határidők a fontosak, a kivitelező azt is látja, hogyan tud (vagy nem tud) csak látszólag apró, napi problémákat elintézni az illető műszaki ellenőr. Ha belevaló, szorgalmas, azt a másik vállalatnál — a kivitelezőnél — dolgozó vezető hamarabb észreveszi, mint saját vállalata — jelen esetben az NKFV. Megbecsülését pedig úgy juttatja kifejezésre, hogy a jó műszaki ellenőrt igyekszik „elcsábítani”. (Igaz. más beosztásba, mert műszaki ellenőrnek valószínű ő sem tudna többet fizetni.) Az út tehát kettős. Vagy a „termelésbe”, vagy a kivitelezőhöz vezet Eggóöom. «----------- az elejen: amióta a milliárdos nagyberuházás épül, a műszaki ellenőr gárda csaknem kicserélődött. Csupán 1974 óta heten mentek el, 1975 elején további három ember jelentette be távozása szándékát, de még háromról ugyanezt „sejtik” a készülődés előjeleiből. A kik pedig elmentek — közülük néhányat szintén felkerestem — azóta zömmel műszaki középvezetői beosztásban dolgoznak., néhá- nyan az NKFV-nél, s jóné- hányan az ott építő kivitelező vállalatoknál — jóval nagyobb fizetésért. (Van, aki „csak” 1000 forinttal keres többet, mint műszaki ellenőr korában,, van, alki — bányamérnök, most az egyik kivitelező üzemvezetője — az akkorinak csaknem a dupláját.) Amolyan „kádemevelde” ez a részleg, mondta az egyik műszaki ellenőr. Akik innen elmentek, mind. „magasabbra” kerültek, s lám megállják a helyüket, fejtegette. Ez eddig jó is, de mi lesz a beruházással? A kérdésben jogos aggódás van. Valóban: mit jelent a műszaki ellenőrök fluktuációja a milliárdos beruházás szempontjából? Nos ezt forintban kimutatni meglehetősen nehéz lenne. Egy biztos: a határidők „csúszása”, a költségek elemzésénél ezt a tényezőt seím szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen egy-egy műszaki ellenőr évente 30—35 millió forintot „ellenőriz”. Egyetlen konkrét példa. Az úgynevezett ..E”- jelű gázüzem — magában 730 millió forintos beruházás — meglehetősen bonyolult gépé-. szeti szereléséért két gépészmérnök műszaki ellenőr felelt. Már épül az „EE”-je- lű következő gázüzem, amely — funkciójából adódóan — tükörképe lesz az „E”-nek. (Bár néhány közös berendezés miatt ennek a beruházási értéke „csak” 580 millió forint). A két gépészmérnök időközben eltávozott — vitte, a fejében, amit az „E”-üzemben megtanult, elvitte azokat az át- adhatatlan tapasztalatokat, amiket az ,.EE”-néi hasznosítani lehetett volna. Elgsísiiotsslm Ao^oat-t és „szemfüles” műszaki ellenőr ugyanakkor itt»ott (bár erre tisztességes lelkidsmere- tén kívül semmi sem ösztönzi — s ez ismét elgondolkoztató!) meg is takaríthat a beruházási keretből. Óvatos becslés szerint a műszaki ellenőrök 0.5—1 százalék — ez évi egymilliárd mellett már 5—10 millió forint! — erejéig „befolyásolhatják”, mennyibe kerül egy- esv olajipari létesítmény. Például úgy. hogy a tervezővel egyeztetve rövid ebb nyomvonalon visznek ecy csővezetéket, mert tudják: lehet, hiszen ők ismerik a területet. Ha ismerik. Mert ahhoz, hogy egy műszaki igazán otthon legyen a szakmájában, évek kellenek. Szakmájában? A bajok eredője úgy tűnik, épp ez: ma a műszaki ellenőri munkakört az olajiparban aligha tekintik szakmának. Pedig az olajipari technikusnak, mérnöknek, ha kijön az iskolából, tulajdonképpen még nincs szakmája. Csak az üzemben specializálódik: lesz belőle fúrómester, vagy technológus mérnök, kútjavító, vagy gázüzemi diszpécser. Ezek szakmák. Ahogy a „műszaki ellenőrség” — különösen a meglehetősen speciális létesítményeket beruházó olajiparban — is szakma lehetne, ha ennek feltételeit vállalaton kívülről és vállalaton belül egyaránt megteremtik. Trömböczky Péter Virág helyett A karcagi ÁFÉSZ TöW) húst és zöldséget ad a városnak A szocialista munkaverseny idei feladatait meghatározó akcióprogram alapján a karcagi ÁFÉSZ „Több húst és zöldséget a városnak” jelszóval lényegesen javítja az idén a lakosság ellátását A zöldségellátás javítását elsősorban a több, a jobb minőségű korai zöldségfélék biztosításával, a fóliasátras termőterületek növelésével érik el. A szövetkezet zöldségtermelő szakcsoportja — amely tavaly három vagon primőrt értékesített a karcagi üzletekben — eddig 1903 négyzetméter fóliasátor alatt termelt korai zöldségféléket. Ezt a területet a városi tanács segítségével 2700 négyzetméterre növelik. A fóliás termeléssel foglalkozó szakcsoporttagok öt vagon primőrre szerződtek a szövetkezettel, így az ÁFÉSZ biztosítja a karcagiak ellátását primőr paradicsomból, paprikából és uborkából. Jelentős intézkedéseket tettek a szövetkezetben a húsellátás javítására. Az ÁFÉSZ két sertéshizlaló szakcsoportja minden évben jelentősen besegít a húsellátásba. Tavaly például 39 vagon élő sertést adtak az ÁFÉSZ és a két helybeli nagy- gazdaság — a Május 1. és a Magyar—Bolgár Barátság Tsz — társulásában működő húsfeldolgozó üzemnek. A szakcsoport az idén több húst akar adni, és ezért az ÁFÉSZ 50 tenyészkocát helyezett ki a szakcsoporttagokhoz. A hizlalással foglalkozó 'szövetkezeti tagok két részletben, másfél év alatt élősertéssel fizetik vissza az ÁFÉSZ-nek a tenyészkocák ellenértékét. A szerződéssel biztosított mennyiségen felül a többletszaporulat is az ÁFÉSZ-nél jelentkezik, amely mintegy 1700 sertést jelent majd. C sillogott a sSeme, amikor újságolta: „Tessék képzelni, én is kapok kitüntetést, holnap utazom Pestre a miniszté-' riumba, hogy átvegyem. Amikor hétfőn megtudtam, éjszaka nem tudtam aludni az örömtől”. Néztem Piriké néni ( a megyei tsz-szövetség gondnoka ő) könnyes mosolygását és közben az járt a fejemben: vajon most ezekben a napokban hány és hány asszonynak ad életre szóló örömöt munkájának ilyesfajta elismerése. Hány és hány asszony érzékenyül el, amikor elhangzik a nőnapi köszöntő és átveszi a tavasz virágait, férfi munkatársainak apró ajándékaik Aztán eszembe jutott az is, amit a minap egy asz- szony sóhajtva’, kissé felhős arccal mondott: „Sajnos, nőnap csak egyszer van egy évben”. Valóban, hivatalosan csupán egyszer, március 8- án ünnepük szerte a világban. Magyarországon három évtizeddel ezelőtt foglaltuk törvénybe a nők jogait, a női egyenjogúságot. De a nők függetlenül a nőnaptól, állandóan jelen vannak mindennapi életünkben, hétköznapjaink társai és nemcsak ünnepen emlékezünk rájuk. Sók minden történt 1910. március 8-a óta, amikor Koppenhágában Clara Zetkin felhívására egy maroknyi nő a világ asszonyait a testvéri összefogásra szólította fel, hogy ráébressze őket a társadalmi igazságtalanság elleni harc szükségességére. Azóta a Föld egyharmadán, a szocializmus győzelmével bebizonyosodott, hogy mindazok a célok és remények, amelyeket annakidején a nőmozgalom zászlójára tűzött, megvalósíthatók. Példa erre hazánk. Nálunk is sok minden történt a női egyenjogúság megvalósításában. A napokban érdekes kiadványt jelentetett meg a Központi Statisztikai Hivatal a magyar nők helyzetéről. Kiderül belőle, hogy jelenleg a 14—54 éves nőknek mindössze 16,4 százaléka eltartott, szemben az 1949 évi 60 százalékkal. A 18 éves és annál idősebb nők között tízszer annyi az érettségizett, tizenháromszor annyi a felsőfokú végzettségű nő, mint a fel- szabadulást megelőzően volt Hazánkban több mint 2 millió dolgozó nő van, akiknek munkája nélkül eddig sem, de a jövőben sem lehet nép- gazdasági feladatainkat megvalósítani. Igen, sok minden történt nálunk a női egyenjogúság érvényre juttatásáért. A nők a munka mellett szerepet vállaltak ;; közéletben, szellemi életünk irányításában, szavazati joguk van, vagyis egyenjogúak minden területen. És mégis, beszéljünk inkább arról, amiben mégsem egyenlőek velünk, férfiakkal. Valljuk be: otthon az „egyenjogú” nő, aki hazamegy a hivatalból, az üzemből, a termelőszövetkezetből nyomban nekilát takarítani, főzni, mosni. Ellátja a családot, és ezt a család el is várja tőle. Mert „ez így van rendjén”. Valóban így van rendjén? Ne legyen ez csupán nőnapi kérdés. Éljen bennünk állandóan és keressünk rá választ, olyant, ami megoldja feleségünk, anyánk, testvérünk gondjait és könnyebbé teszi az életüket. V, A nők többségének igenis állandóan két műszakja van: az első a gyár, az iskola, a termelőszövetkezet, az orvosi rendelő, a hivatal — az egyenjogúságból eredő. És a másik, a családból eredő, a plusz munka, ami érettünk is van. Érettünk, féfiakért Meg a családért. Hogy életünket szebbé, könnyebbé tegyék. Vagyis köznapi nyelvre fordítva: hogy megkapjuk a tiszta fehérneműt, hogy mindig rendben legyen a lakás, hogy időben kerüljön asztalra a friss vacsora, a vasárnapi ebéd. Hogy legyen aki gondoskodik a gyermekekről, és átvegye tőlünk nemcsak a bevásárlást és az ehhez hasonló mindennapi feladatokat, de a gondokat is. Igen, a gondokat. Hisz azokat is nemcsak megosztják velünk, hanem — ha őszinték akarunk lenni, el kell ismernünk —, a gondokból rájuk mindig több jut. Mert mindenütt, nemcsak nálunk, az egész világon ők viselik a dolgok nehezét. Álljunk melléjük, vegyünk át tőlük a gondokból asszonyainktól, lányainktól — ne csak az ünnepeken a hála, a szeretet virágaival kezünkben, szép szavakkal ígérve, hanem odaadó munkával, segítséggel a hétköznapokon is. —v _ N yereségrészesedés Á hűtőgépgyáriak huszonegy napi keresetüket kapják A jászberényi H űtőgépgyárban ezekben a napokban készült el a tavalyi év gazdálkodásának mérlege. A jászsági üzem hétezer dolgozója mintegy 2,5 milliárd forint termelési értékkel „dicsekedhet”. Jelentősen emelkedett a tőkés exportra menő termékeik mennyisége, 1974-hez viszonyítva 32 százalékkal több árut küldtek tavaly külföldre: 9,1 millió dollár értékben. Továbbra is márkás név a Lehel, minden demokratikus ország piacán, hisz a vállalt kötelezettségeiket túlteljesítették. A hazai piacra szállított gyártmányaik minőségben és választékban is kivívták a vásárlók elégedettségét. Meghaladja a 43 millió forintot 1975-ös anyag- és energiatakarékosságuk. A kiegyensúlyozott gazdasági munka, a jó mimőteág és az egyre bővülő választék 12,7 millió forintos részesedési alapot teremtett a jászberényi Hűtőgépgyárnak. Az 1974. évi nyereségnél 4,1 százalékkal több M aej» munkabérnek megfelelő . — összeget fizetnek ki március 20-ig, Gondolnak a jövő eszeton- dőre is: 20 millió forintot tettek „takarékba” n részesedési alapból. A mezőtúri Kantakta Alkatrészgyár leányvállalata a budapesti anyaüzemnek. A Szolnok megyei gyár 1975-ös 108.4 százalékos — 74 millió 774 ezer forintos — termelési értékkel zárta. A műszer-, híradástechnikai és elektronikai ipar részére 'gyártott alkatrészeik kelendőek a piacon. Eredményeik a gazdaság minden területén jobbak, mint a megelőző években, különösen a termelékenység és az eszközhatákonyság mutatói tükrözik ezt Mintegy 3 millió 300 ezer forintot takarítottak meg 1975-ben, takarékosság tervüket 9,7 százalékkal túlteljesítették. A vállalat központjában a napokban döntenek a jövőre tartalékolt összeg mennyiségiéről, összvállaiati szinten határozzák ezt meg. Amiről azonban a mezőtúri üzem főkönyvelőnője tájélíOBtatofct: vállalatuk dolgozói 23 napi munkabérnek megfelelő nyereségrészesedést kapnalk. * ♦ * A 300 millió forintos termelési érték mellett még 250 millió forintot könyvelhetett el — ellátó tevékenysége folytán — 1975-ben a Szolnok megyei Tejipari Vállalat. Jól sikerült export termékeiknek — a fehér sajtnak és a juhtajas sajtnak — az értékesítése is, az előbbiből 30 vagonnal, az utóbbiból 10 vagonnal szállítottak tőkés piacokra, amelyek 30 millió forinttal növelték a megyei vállalat évi bevételét. A 29 napi munkabérnek megfelelő részesedés 60 százaléka bérarányos, míg 40 százaléka a korpótlák arányos részből tevődik össze. Mintegy 200 ezer forintot tartalékoltak a jövő esztendőre a tejipari vállalatnál is. Az országos tejipari tröszt Szolnok megyei vállalata egyébként — tröszti szinten — a legmagasabb nyereséget fizeti dolgozóinak. , I >
