Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-02 / 52. szám
1976. március 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 BÜ&APSVÜ 3 fl rögösebbik út Jelképesnek érzem a címet. Nemcsak a több részes ifjúsági műsor címe lehetne, hanem mintegy mottója az ilyen és hasonló rádiós próbálkozásoknak. Mert történelmünk nagyjait bemutatni a fiataloknak mindig hálás feladat volt, példaképet állítani eléjük nemes és becsülendő feladat. Am, ha a „festett” arckép csupán példakép marad, a választott ,,nagyság” a bemutatásban már-már annyira tökéletes, hogy az a mindennapi ember számára elérhetetlennek látszik, akkor félő: egyúttal kisebbrendűségi érzést is kelt a hallgatóban. Gyárfás Endre Apáczai Csere Jánosról írt a maga nemében változatos és figyelmet keltő hangjátékot. A cselekmény leköti a hallgatót. ám az író által megformált Apáczai annyira tudja mindig, minden helyzetben, mit kell tennie, hogy az már szinte ember fölötti. Nincsenek kételyei, mindenkire, még a legnagyobbakra is jellemző töprengő elbizonytalanodásai, s ezzel már- már inkább mesehőssé válik, semmint húsvér emberré. Pedig a fiataloknak inkább olyan életutak reális valóságos ábrázolása segítene, amely a jellem megszilárdulását, az elhatározások, a nagy tettek kialakulásának belső konfliktusait is megmutatja. Utalva a címre: A rögösebbik utat kellene választania minden írónak, amikor ilyen vagy hasonló, egyébként dicséretes vállalkozásba fog, hogy történelmünk nagy egyéniségei megköze- líthetőek, ha úgy tetszik emberközeliek legyenek. A háromszögletű kalap Vidám, bővérű középkori komédia Alarcon kisregényének hangjátékváltozata Van benne nagy szerelmi éhű főbíró, kívánatos menyecske, furfangos paraszt — szóval minden amire, illetve akire egy ilyen történetben szükség is van. Es természetesen győz a tisztesség, a jóság, mellesleg jót is nevettünk... És? És nincs tovább. A darab egyike az olyan meg nem számolható rádiós produkcióknak, amelyekből, ahogy mondani szokták, tizenkettő pont egy tucat. Nem vitatom ezek létjogosultságát, de az talán már mégsem véletlen, hogy, épp ezek előadására kérnek fel sok esetben vidéki színtársulatokat. Most, ezt a darabot a szolnoki Szigligeti Színház kollektívája vitte mikrofon elé, nagy mesterségbeli tudással, meglepően jó összjá- tékot nyújtva. S vajon valóban : egy-egy hang játék szinrevitelénél — a viszonylag rövid felkészülési idő és hasonlók miatt — közömbös-e, mennyire ismeri egymást, mennyire szokott ösz- sze a színészgárda? Nekem ez a játék azt bizonyítja, érdemes a kérdésen elgondolkodni. S ha a következtetés az lenne: meg lehet próbálni nagyobb — rádiószínházi szempontból — jelentősebb művet is vidéki társulatokra bízni; nem is nagyon lepődnék meg. (Végülis a televíziótól sem szégyen tanulni.) — Irömböczky — Otl akarnak lenni a dobogón A szakmunkástanulók országos versenyére készülnek MMSZ-2SKOLÁBAN Televízióval oktatnak Szakkörök a gépfármííbarátoknak A Munkaügyi Minisztériumi, az illetékes szaktárcák és a KISZ Központi Bizottsága az idén is meghirdette A szakma kiváló tanulója versenymozgalmat és a tantárgyi tanulmányi versenyt. Az országos döntőt megelőzték a vállalati, intézeti és a megyei versenyek, amelyek a napokban fejeződtek be. Az ünnepélyes eredmény- hirdetésre március 6-án kerül sor Szolnokon, a Ságvári megyei művelődési központban. ahol a nyertesek versenyműnkéit ki is állítják. A szakmunkásjelöltek most is bebizonyították, elméleti és gyakorlati felkészültségüket. A megyei > versenyen tizennégy ipari szakmunkásképző intézet utolsó éves tanulói mérték össze tudásukat huszonkét szakmában. * Arra voltunk kíváncsiak, hogyan készülődik néhány megyei győztes az országos döntőre. Az élet ugyanúgy zajlik, mint máskor. Két vágy három nap iskola, a többi napon gyakorlati foglalkozás az üzemekben, a szakoktatók „szárnyai alatt” a tanműhelyekben. A Járműjavítóban Juhász Györgyöt kerestük, akit a hegesztők versenyén ismertem meg. Ö az egyik nagy reménység. Termetéről inkább azt képzelné az ember, hogy „henteslegény”. — Dolgoztam a húsiparban is néhány hónapot, de az a munka nem tetszett. A hegesztést viszont nagyon megszerettem. — Hogyan készül a versenyre? — Naponta három-négy órát tanulok otthon, mert az elméleti tantárgyakban kissé nehezen boldogulok. A gyakorlatban is van javítani való. Nem jól olvadt össze az anyag. A versenyen igyekszem a legjobbat adni. Oktatóim is bíznak bennem. Bagd István a vas- és fém- szerkezeti lakatos szakmában a második helyezést érte el. de ő is továbbjutott. — Nagy öröm számomra, hogy mehetek az országos versenyre. Dobogós helyezést szeretnék elérni. — De addig ... — Addig még van mód a gyakorlásról. Megszabott időre dolgozunk, két óra alatt meg kell oldani az adott feladatot. Ha nem megy, még egyszer belekezdünk, egészen addig, míg nem lesz tökéletes a munka. A mesterek közben tanácsokat adnak, hogyan lehetne egyszerűbben elkészíteni a munkadarabot. Hegeszteni még nem tudók rendesen, az iskolában nem tanultuk, csak amikor a versenyre készülődtünk. * A döntőig már csak mattok vannak hátra. A versenyeket más-más városban bonyolítják le. Szolnokra például a bútorasztalos és a nőd fodrász tanulóik, Martfűre pedig a cipőfelsőrész- készítők jönnek el. Azon túl, hogy akik megfelelnek a szakmunkás követelményeknek. kérhetik a szakmunkásvizsgára bocsátásukat közvetlenül a verseny után, igen nagy az erkölcsi jelentősége a szakrrrunkáiks’ta- nulök vetélkedőjének. Hiszen a verseny célja az, hogy elősegítse a szocialista versenyszellem kibontakozását és a szakmai felkészültség fokozását. A. L Koncert a könyvtárban Az elmúlt hét végén újabb, ritkán hallható zenei csemegével kedveskedett a szolnoki Verseghy F. megyei könyvtár. Az olvasóteremben megtartott bensőséges hangulatú hangversenyen az éCDrójpai hírű René Clemen- cic újra elbűvölte hallgatóit ezúttal a blockflőték népes csa Iád ján ak megszólal ta tásával. Mindvégig gyönyörű, telt, puha hangon fújt. gördülékenyen, elegánsan, köny- nyedén, vagy bravúros virtuozitással. A reneszánsz hangszeres zene olykor parttalannak tűnő, kígyózó dallamfüzéreit remek stílusérzékkel értelmezte és formálta meg. Méltó művészpartnere volt Kecskés András, aki lantján oly ihletetetrten és szuggesz- tíven tud muzsikálni, hogy hallgatóit állandó magas- fokú koncentrálásra készteti. Azoknak, akik ezt az intimebb hangulatú muzsikát kedvelik, emlékezetes, megkapó zenei élményben volt részük. B. B. Nagyszerű eredményekkel zárta áz elmúlt két oktatási évet a Magyar Honvédelmi Szövetség Szolnok megyed Gép jármű vezetőképző Iskolája. Az országos vezetőség értékelése alapján hazánk húsz hasonló iskolája közül az első helyet érték el. Sidó Béla alezredes, iskolavezető húsz éve dolgozik az MHSZ- nél, Szolnokon tizennyolc éve vezeti az iskolát. A mostani helyezés azért is értékes, mert a gépjárművezetés iránt hallatlan nagy érdeklődés mutatkozik, egyre korszerűbben és sokoldalúbban keil tanítani, és ehhez meg kell teremteni a feltételeket. A megyei iskola megfelelt ezeknek a követelményeknek. Sidó Béla alezredessel erről beszélgettünk. — Az iskola fő feladata a sorköteles fiatalok és a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatóinak képzése, de polgári személyek oktatásával is foglalkozunk — mondotta. — A megyében tizenkét kirendeltségünk van. Az iskola jó munkáját bizonyltja, hogy tavaly a huszonnyolc oktató 27 személy- gépkocsin 2 ezer 740 személyt tanított meg gépjárművet vezetni. Motorkerékpár-vezetésből 531, segédmotorkerékpárból pedig 320 személy vizsgázott. Az első hely eléréséhez azonban más 'is hozzájárult — Az elméleti oktatáshoz modern, audiovizuális eszközöket használunk — folytatta az iskolavezető. — Az iskolában levő anyagok, gépek, szemléltető eszközök értéke eléri a kétmillió forintot. Tavaly az első félévben kilencvenezer forint értékű üzemanyagot takarítottunk meg, oktatóink és sorköteles hallgatóink harmincezer forintnyi társadalmi munkát végeztek. Foglalkozunk könnyűbúvár-képzéssel is. Évente negyven fiatalt képezünk ki, akik a bevonulás után kétéltű jármüvek vezetésére is alkalmasak. Eredményeink közé tartozik, hogy kétmillió kilométert vezettünk balesetmentesen. A Volánnal szerződést kötöttünk gépjármű- vezetők oktatására, tavaly hetvennégy volános szerzett nálunk jogosítványt. — Hallottuk, hogy egyra jobban dolkoznak a gépjár- műbarát szakkörök. A középfokú iskolákban a negyedikes tanulók többségének már van jogosítványa. — A megye általános és középiskoláiban, valamint a szakmunkásképző intézetekben hatvanhárom gépjárműbarát szakkör működik, ezerháromszáz taggal. A tanulók jelentős kedvezménynyel szerezhetnek jogosítványt a szakkörökben. Szeretnénk, ha a megye minden tanintézetélbein szerveznének ilyen szakköröket, hiszen ez nagy segítséget nyújt a KRESZ-akbafásbam. Az iskola sokat tett _ az új KRESZ megismertetésére. Tavaly az év végéig 38 tanfolyamon több mint kétezer személyt tanítottak, es* közreműködtek további kétezerötszáz gépjárművezető vizsgáztatásában. Az idén, tovább korszerűsítik és bő-« vítik az oktatást. Sidó Béla a következőket mondta: — A tavalyi tiszta nyerseségünk terhére egymillió-« háromszázezer forintért •> szemléltető eszközöket veszünk. Szolnokom két tante-. remiben zárt láncú televízió oktatást vezetünk be, 1980-ig , pedig minden kirendeltsé- > günkön lesz televíziós akta-- tás. A termelőszövetkezetek igényeit is kielégítjük. Így például a tisaaföldvári Lenin Tsz-nék harminc gépjárművezetőt oktatunk, akik tavasszal már dolgozhatnak. Folytatjuk a tavaly megkezdett módszert; kihelyezett tanfolyamokat szervezünk a községekben. Így nem oktatóink mennek a községekbe. Szolnokon és Jászberényben az eddigieknél több motorkerékpár-vezetőt oktatunk, és megkezdjük az eddig hiányolt nehéz- pótkocsi-vezető képzést. Döntöttünk a délelőttönként sokszor Mhasznáilatlan tantermeink bérbeadásáról is. A Növényvédő Állomás már igényt tartott rá, kéthónapos tanfolyamot szervezett nálunk. Folytatjuk az új KRESZ oktatásat is. az igények szerint szervezünk tanfolyamokat (Pl) Mester és tanítvány A XVII. sz. AFIT szolnoki üzemében nyolcvan ipari tanulót foglalkoztatnak különböző szakmákban. Képünkön: Bohács Antal szakoktató Süli Miklós II. éves lakatos tanulóval ^ mikor először * ' mentem végig a műhelyen, megijedtem. Ennyi férfi! Hiába próbáltam észrevétlenül és lehetőleg ..gyorsan járni a gépek között, amint beléptem az ajtón abbahagyták a munkát, és elkezdődött a füttykoncert. Csak egv fiú nem tartott a többiekkel. Mintha észre sem vette volna, hogy bejöttem, dolgozott tovább. Egy-, szer visszanéztem rá az ajtóból: akkor vettem észre, hogy lopva utánam pillant, mert a tekintetünk találkozott. Jót nevettem magamban, amint kiléptem az udvarra: milyen szemérmes ez a fiú, nem akarja észrevétetni, hogy tetszem neki. Egypór hónapig az emeleten dolgoztam, aztán lekerültem én is a földszintre, a műhely, szomszédságába, a MEO-ba. Mikor már jól értettem a munkát, behívtak az üzemvezetőhöz, s mondták „Klárika, maga érettségizett,, kislány. Eddig fizikai munkásként is megállta a helyét. Most kellene nekünk egy jó munkaerő az irodába. Jöjjön át ide.” Igaz, hogy én értek sokféle . irodai munkához, mert köz- gazdasági technikumba jártam, de nem volt kedvem ülni egész nap, „én inkább a műhelyben maradnék ... Me- ós szeretnék lenni.” — válaszoltam. — Meós! Egy ilyen fiatal kislány!... Néhány hét múlva mégis meós lettem, s most már nem én mentem át naponta többször a szomszédos műhelyen. hanem a fiúk látogattak át • hozzám. Egyszer éppen egy ládát készültem felemelni, amikor1 valaki mellém lépett. — Szabad segíteni? — Jókor kérdi, amikor már készen van. — Ránézek, akkor ismerem meg : ez az éh szemérmes hódolóm. . Aznap, amikor kimentem a gyárkapun, ott állt. a ■ buszmegállónál. Egy kocsira szálltunk. Másnap is. Harmadnap egyórás megbeszélésünk volt a MEO-ban. Hát nem ott állt a buszmegállóban, még fél ötkor is! Azt gondoltam, próbát teszek: a tér felé indultam gyalog, ö is elinlakásomig kísért, s a hosszú út alatt sok mindent elmondtunk egymásról. Beszélt az édesanyjáról, beszélt a házról, amit.négy éven át szinte egymaga., épített, a televízióról, amire csaknem együtt már Lászlófy Zsuzsanna: Tavaszi esküvő dúlt — utánam. Mit tagadjam, jóleső érzés volt. Akadt udvarlóm, szombatonként táncolni jártam velük, sörözni mentünk vagy moziba. De másra vágytam már. Amikor eddig értem gondolatban, megszólalt mellettem az én szemérmes hódolóm: — Ugye nem haragszik? Hiszen mi már hónapok óta ismerjük egymást, de én még szólni nem mertem... Így kezdődött a mi történetünk. Albérleti a pénze. De magáról alig akart szót ejteni. — Tudja Klárika, én mindig dolgoztam, sokat dolgoztam. Jó esztergályos lettem, meg jó kőműves is, mig a házamat építettem. A rádiószerelést is megtanultam, míg összeraktam egy rádiót. De egyvalamire nem értem rá: iskolába járni. Csak hét évig ültem a pad- ban ... Maga tizenkettőig, tudom. Jól gondolja. meg ezt Klárika ... Attól kezdve mindennap találkoztunk Gáborral. Három hét múlva elvitt az édesanyjához. Olyan megillető- dött voltam, amint beléptem az ajtóp, s arra gondoltaim: ez mind az ő keze munkája, ezt mind ő építette. Az édesanyja megcsókolt az ajtóban. Az asztalon vaníliás sütemény illatozott, a sarokban, Gábor rádiós könyvei mellett, már ott állt a televízió. Este hazafelé azt kérdezte : „Hozzám jönnél feleségül ? Egy ilyen ... hételemishez ?” — Nálad jobb embert nem is tudnék elképzelni — feleltem. — És nem is kell. hogy „hétéiemis” maradj. — Vén fejjel járjak iskolába? — Én is megyek majd ősszel, esti technikumba, elvégzem a vegyiparit. Csak egy évvel végzek előbb, mint te. — Szóval már azt is eltervezted, hogy én is megyek majd technikumba? — nézett rám megütközve. — Hát majd, ha kedved lesz — mondtam, — de ha nem, akkor legalább ezt az utolsó évet járd végig. — Mért olyan fontos ez neked?! — Miért, miért? Hogy mondhatsz ilyet? Ha majd a gyerekünk lesz nyolcadikos és kérdez tőled valamit, mit fogsz mondani neki, hogy én azt az osztályt már nem végeztem el ? ... Az esküvőt tavaszra terveztük. Gábor már nem tiltakozik az iskola ellen. Panaszkodik viszont az édesanyja, persze csak bizalmasan. Azt mondja: gyerekes dolgai vannak mostanában az ő komoly fiának. A minap például rájött, hogy titokban a hetedik osztályos földrajzkönyvét magolja. Ősszel valóban gyerekek leszünk egy kicsit. Mindketten beülünk az iskolapadba. S tudom: Gábor utolér majd, szerényen, szinte észrevétlenül láp mellém, mint januárban az első közös sétánk idején.
