Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-05 / 55. szám

1976. március 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Harminc éve alakult a Baloldali Blokk f A JP februárjára hazánk - lOutiban a politikai és a gazdasági élet háború utáni válsága a mélypontra ju­tott. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai között az ellentétek kiélező­dése azzal kezdődött, hogy a kisgazdapárt 1945 őszi vá­lasztási győzelmétől megitta- 6ült reakció általános tá­madást indított a forrada­lom vívmányai ellen. A földreform felülvizsgálása, s a hatalmi pozícióknak a kisgazdapárt javára történő „arányosítása” voltak az országos méretű jobboldali roham fő célkitűzései. A Magyar Kommunista Párt a „Földet vissza nem adunk!” jelszóval a felháborodott új­gazdák tüntetéseinek élére állt, és szembeszegült a kis­gazdapárti jobboldal egyéb törekvéseivel is. A koalíciós kormányzat legsúlyosabb gondjai azonban a kataszt­rofális gazdasági helyzetből fakadtak. A mezőgazdaság háborús károsodása, a ter­melés és az áruforgalom nehézségei következtében fellépő nagymérvű élelmi­szerhiány éhínséggel fenye­gette az országot, főleg a városi lakosságot. A bajt tetézte, hogy az infláció 194-5 második felében pél­dátlan méreteket öltött. Megszaporodott a spekulán­sok és a feketézők tábora, mérhetetlenül nagy károkat okozott a régi közigazgatási apparátus szabotázstevé­kenysége. A téli hónapokban a dolgozók, különösen a munkásosztály elégedetlen­sége a tetőpontjára hágott: januárban és februárban népmegmozdulásoktól volt hangos az ország. A kommunista párt előtt világossá vált, hogy a válsá­gos helyzetből a kibontako­zást csak erél.ves gazdásági rendszabályok biztosíthatják, ezek megvalósítását azon­ban nem lehet kizárólag az államigazgatásra bízni. „Át­fogó, a gazdasági és pénz­ügyi élet minden területére kiterjedő kormányzati sza­nálási tervre van szükség, oly tervre, mely széles nép­tömegek cselekvő aktivitását váltja ki, és felsorakoztatja őket a gazdasági zűrzavarra spekuláló reakció ellen” — olvashatjuk ezt a felisme­rést az MKP gazdasági és pénzügyi javaslatait tartal­mazó tervezetben. E javaslatok, melyek több ponton túlléptek a kormány programján, a kisgazdapárt kivételével a koalíciós pár­tok számára elfogadhatók voltak. A jobboldali kisgaz­dapárti vezetők élükön Nagy Ferenc miniszterelnökkel, a függetlenségi front prog­ramjához, való ragaszkodás ürügyével igyekeztek a nagy­tőkét korlátozó javaslatok elől kitérni. A Magyar Kom­munista Párt, a Szociálde­mokrata Párt, a Nemzeti Parasztoárt és a Szakszer­vezeti Tanács közötti tárgya­lások eredményeként 1946. március 5-én megegyezés született a Baloldali Blokk megalakításáról, mely a népfrontot testesítette meg a Függetlenségi Fronton be­lül. A blokk nyilatkozata le­szögezte: A három párt és a Szakszervezeti Tanács a kisgazdapárt jobbszámvával nem hajlandó együttműköd­ni, de továbbra is állja a szövetséget e párt demokra­tikus elemeivel; a Baloldali Blokk együttes erővel veszi fel a harcot minden kísér­lettel szemben, amely a földreform reakciós revízió­ját célozza, s kész teljes tö­megerejét mozgósítani e nagy demokratikus vívmány védelmében f az "ország talp­raállítása és a nagytőke sza­botálásának leküzdése érde­kében követelte a közigazga­tás megtisztítását a reakciós közhivatalnokoktól és a Füg­getlenségi Front 'teljes álla­mosítási programjánál!: vég­rehajtását, vagyis a szénbá­nyák államosítása mellett a bauxitbányák, olajforrások és energiatelepek államosí­tását is. Ezenfelül szükséges­nek tartotta a magyar ne­hézipar öt legfontosabb üze­mének sürgős állami keze­lésbe vételét. Követelte a pénzügyi téren folyó akna­munka és a spekuláció el­leni harc érdekében a ban­kok egész ügyvitelének álla­mi ellenőrzését. Két nap múlva mcf£ 7-én 400 000 budapesti dolgo­zó vonult fenyegető, hatal­mas, de fegyelmezett rend­ben a Hősök terére, ahol politikai nagygyűlésen tett hitet a Baloldali Blokk kö­vetelései mellett. Ugyan­ezen a napon a kisgazdapárt balszárnyinak képviselői nyilvánosságra hozták, hogy egyetértenek a reació elle­ni fellépéssel, s maguk is követeltek pártjuk megtisz­títását. A lenyűgöző tünte­tés, s a demokratikus pár­tok elszántsága meghátrá­lásra kényszerítette a kis­gazdapárt vezetőségét. A kisgazdapárt rövi d csen meg­jelenő nyilatkozatában nem csak elfogadta a Baloldali Blokk követeléseit, hanem azt is bejelentette, hogy 20 jobboldali parlamenti kép­viselőjét kizárja a párt so­raiból. Azáltal, hogy a ..több­ségi” párt e követeléseket elfogadta, a Baloldali Blokk célkitűzései kormányprog­rammá lettek. U. K. Hétfőn kezdődik minden elölről Alattyán Jászladánytól pár kilométer csupán. Mégis nagyon hosszú, több évig tartó utat tett meg Borics Mária, míg szülőfalujából megérkezett Jászladányba, ahol jelenleg a Hősök terén levő általános iskola igazga­tóhelyettese. Ritka változa­tos életpálya az övé. amely­nek állomásai: Alattyán., Eger, Jászberény, Tiszajenő, Szeged s végül Jászladány. Azt hiszem, mindent felso­roltam ... — Valóban teljes a lista :— bólint —, ■ csak Ladányi kétszer kellett volna emlí­teni. Az általános iskola be­fejezése után Alattyánból Egerbe mentem, egyéves cse­csemő- és gyermekgondozó- nő-képző iskolába. Végzés után, 1956-ban hat hónapig dolgoztam egy idényjellegű bölcsődében Ladányban, majd Jászberényben a Hűtő­gépgyár dolgozóinak gyer­mekeit gondoztam. A munka mellett esti tagozaton tanul­tam a Lehel Vezér Gimná­ziumban. Érettségi után Ti- szajenőn tanítottam, s köz­ben Szegedre jártam a Ta­nárképző Főiskola levelező tagozatára, matematika-fi­zika szakra. Az államvizsga előtt jöttem ide Jászladány­ba az egyik kolléganőm csá­bítására, s azért is, hogy kö­zelebb legyek idős apámhoz. Mindennek idestova már tíz éve. Nem kis idő egy köz­ségben, egy munkahelyen. Talán nincs is olyan ember a községben, akit ne ismer­ne, s aki ne ismerné őt. A kartársai lelkes, kísérletező pedagógiai munkáját hallat­lan emberszeretetét csodál­ják, a község vezetői köz­életi aktivitását dicsérik. Két évig volt közművelődési felelős, de az ezzel kapcso­latos kérdésekben ma sem döntenek az ő véleménye nélkül. Néhány éve kinevez­ték igazgatóhelyettesnek, s megválasztották a pedagógus pártalapszervezet titkárának^ Mikor az iskolán kívüli munkájáról kérdezem, kissé zavarban van, s túl szeré­nyen beszél az eredmények­ről. — Az első közéleti sze­replésem még Tiszajenőhöz fűződik — emlékszik vissza. Ott léptem be a pártba, 1965- ben. Az első megbízatásom a helyi KISZ-szervezet mun­kájának irányítása volt. Fél­évig én láttam el a titkári teendőket is. Az elért ered­mény olyan sikerélményt nyújtott nekem, hogy azóta is ez az egyik hajtóerő a munkámban. Akkor éreztem először, hogy sikerült hasz­nossá tenni magam. A falu közössége befogadott, az em­berek felkerestek ügyes-ba­jos dolgaikkal. Tulajdonkép­pen ott éreztem rá a peda­gógus szerepére, feladatára, ami nemcsak az iskola fa­lain belüli oktatást-nevelést foglalja magába. Ebben a szellemben próbáltam dol­gozni itt Jászladányban is. Az elején persze nem volt könnyű ... Előbb bizonyíta­nom kellett, hogy befogad­janak, megszeressenek az itt élő emberek. Ügy érzem, si­került ezt elérnem. T — Kollégái szerint különös gonddal patronálja a cigány- gyerekeket. — Nagyon ragaszkodom hozzájuk. Szeretném, ha ők is rendesen járnának isko­lába. elvégeznék a nyolc osztályt. Ami csak tő’em te­lik, mindent megteszek ér­tük, felkeresem a szülőket, beszélgetek velük, foglalko­zom a gyerekekkel. Ezenkívül persze még sok mást is csinál: vezeti a szü­lők akadémiáját, az iskolá­ban ő a pályaválasztási fe­lelős, részt vesz a község közművelődési tervének ösz- szeállításában, tanít a dol­gozók általános iskolájában, szakmai-politikai tovább­képzésekre jár. — Mindezek mellett ma­rad-e egyáltalán szabad ideje? — Csak a hét végén jut arra időm, hogy egy kicsit magammal is foglalkozzam. A vasárnap a takarításé, s az olvasásé. (Tavaly kaptam szolgálati lakást, több éves „albérletezés” után.) Aztán hétfőn minden kezdődik új­ra elölről. Fél hétkor meg­szólal az ébresztő órám, meg­főzöm az elmaradhatatlan duplaadag kávém, s irány az iskola... T. G. Ma este a Szigligeti Színházban Elektra — Á' özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak A magyar színházak úgy látszik újra felfedezték Bor­nemisza Péter tragédiáját és Csokonai Vitéz Mihály víg- játákát. A „magyar” Eléírtra tudomásunk szerint Szolno­kon még nem került színre, a „Karnyónét” 1886-ban a Fehér Ló fogadó játékszín­jében meghirdette egy erdé­lyi vándortársulat, erre van forrásadatunk, de ez még nem jelenti azt, hogy az elő­adást meg is tartották. Ezért igazi szolnoki ősbemutató a két dráma színrevitele. Horváth Jenő rendezővel a főpróba szünetében beszél­gettünk. — A rendezőtől, akik sze­retnénk ..beajánlani’’ a kö­zönségnek a darabot, esetleg szerény „kalauzkodásra’’ is vállalkozunk. manapság mindig megkérdezzük a pró­bák folyamán: milyen felfo­gásban rendezi a darabot. Talán rossz beidegződés, de a rendezők elvárják a kér­dést. — Sem a kérdést nem szeretem, sem a „kitalálá­sokat”. Az Elektrát csak el kell játszani. — Ezen a „csak”-on sok múlik? — Ügy értem: semmit se kellett kitalálnom. Nem én rendeztem: a /darab rendez­ted magát. Minden annyira világos, amit Bornemisza leírt. Csali oda kell rá figyelni. A magyarországi reneszánsz gyönyörű nyelve­zetével mindent elmond. — A Csokonai-vígjáték tulajdonképpen tündérjá­ték és drasztikum egyszerre. Mai színpadon hogyan hat ez a kettősség? — A színdarabot is fel­foghatjuk interjúalanynak. Tudni kell tőle kérdezni, — választ kapunk. A „Kamyó- néíól” úgy kérdeztem, hogy a XX. század emberének is érdemleges válaszokat ad­jon. De sokat elmond így „Karnyóné”! A divatmajmo- lásról — nemcsak öltözkö­dést értek ezen —. hanem a butasággal szembeni aláza­tot. mindennek a „megdi­csőülését”, ami messziről jött, tehát idegen. A másik mondanivaló-pillére a da­rabnak: örömöt akarunk, szeretni vágyunk, mindig azt akarjuk, hogy szeresse­nek bennünket. — Mégiscsak Lilla emléke kísért. ..? — Én most általánosítok,' amikor úgy fogom fel a „Karnyónét”, hogy az a sze­relem himnusza. — Furcsamód, egy vígjá­tékban. — Ez az életérzés nem műfaj kérdése, ez minden­hol ott van. A szereposztásból: Elekt­ra, majd Karnyóné: Tímár Éva Jászai-díjas, Oresztesz: Rácz Tibor, ő játssza Tipp­top szerepét is, Lipitlotty pedig Ivánka Csaba, A tragédia kísérő zenéjét Szokolay Sándor Kossuth- díjas szerezte, a díszletter­vező Székely László Jászai- díjas, a jelmeztervező Mial- kovszky Erzsébet Jászai-dí­jas. — ti — A mundér becsülete Kézikönyv orvosoknak A gyógyszergyárak — a Magyar Gyermekorvosok Társasága szakmai segítsé­gével — Gyermekgyógyászati Vademecum címmel, tartal­mát és megjelenését tekint­ve egyaránt rangos kiad­ványt tettek közzé. A csak­nem ezer oldalas kézikönyv Magyarországon először tar­talmazza a gyermekgyógyá­szatban használatos gyógy­szerkészítmények. tápszerek, szarobakteirológiai és más készítmények felsorolását. A gyakorló orvosok számára különösen hasznos, hogy egyes gyógyszerek gyermek- gyógyászatban használatos adagjai mellett a gyógyítás­ban jelentős testméret, labo­ratóriumi és táplálkozás élet­tani adatok, fertőző beteg­ségekkel, oltásokkal, gyer­mekkori mérgezésekkel kap­csolatos tudnivalók hosszú sorát is tartalmazza. A köny­vet minden orvos ingyen megkaphatja. Bányamúzeum az iskolában Társadalmi összefogással bányamúzeumot rendeztek be a tatabányai Ságvári Endre Általános Iskolában. Hami­sítatlan bányabeli hangu­latot keltő tárót alakítottak ki az iskola pincéjében az­zal a céllal, hogy ilyen mó­don is segítsék a pályavá­lasztást, megismertessék a diákokkal a bányászmester­séget. A szénbányák dolgo­zói és a 311-es Szakmunkás­képző Intézet vájártanulói, szakoktatói készítették el a kis bányát, az ereszkét, az ácsolatot, a főtét, a bányász­szerszámokat. Ugye milyen ismerős? „A mundér becsülete kötelez!” Őszintén szólva nem tudom honnét ered ez a „nagy igaz­ság”, milyen mundérra ér­tették annak idején, Nyal­ka huszármente volt-e, vagy a baka zöldparolis ruhája — ki tudja. Egy biztos: a mondás él, szájról szájra száll. Csak ... Mintha mostanában kicsit többet hallottam volna em­legetni. Néhány napja híre jött, hogy az egyik szövetkezet­ben baj volt az exportszál­lítás körül. A külföldi part­ner nem fizette ki a több ez­res tételű bérmunka díját, a rossz minőségre hivatkozva. Amikor megkérdeztük így van-e, a szövetkezet elnöke imigyen csattant fel: hon­nét tudják? Ki Informálta önöket? Valaki tőlünk szol­gáltatott bizalmas adatokat? Ennek utána fogunk járni. Íme a tipikus mundér, meg az ő becsülete. Holott ez az elnök azt is elmondhatta volna: igaz, így van, de az érem másik oldala, hogy egyre kevesebb a szakkép­zett munkásunk és olyanok­kal exportképes termékeket gyártatnunk, akiknek elő­ször tanulniok kelleng a szakmát. Igaz, akkor azt is meg lehetett volna kér­dezni : minek vállalkoznak ilyen körülmények között exportmunkára? Nos, itt­hon védték a hírüket, de va­jon a külföldi partner je­lentkezik-e megrendelőként továbbra is náluk, vagy más magyarországi cégnél? Ez már nemcsak a szövetke­zet dolga. Másik példa: a minap köz­gyűlést tartott az egyik szol­gáltató szövetkezetünk. A vezetőség beszámolt, hogy milyen jól dolgoztak, kitün­tetéseket is „osztogattak”, csak éppen arról nem esett szó, hogy üzleteik színvona­la egyre romlik, hogy az egyik helyen például az öl­tözőben a dolgozók fejére esik a szekrény ajtaja. Arról sem beszéltek, hogy koránt- sincs annyi szerszámuk, mint amennyire szükség len­ne, holott beszerzésük'' nem kerül sokba. Erről ejfelej­tettek szólni a beszámolóban. De igaz is, minek rontani az ünnepet, vagy foltot ej­teni a „mundéron” ilyen ki­csinységekkel? Az egyik hivatalunkban a közelmúltban tartott mun­kaértekezleten az egyik dol­gozó szóvá tette, hogy az ügyfelek kiszolgálása körül nincs minden rendben, ja­vítani kellene a munkán. Véleménye nem keltett osz­tatlan lelkesedést. Miért kel­lett szólni? És pont a köz­pont kiküdötte előtt? Védjük a muridéit akkor is, ha elnyűtt, kopott, di­vatjamúlt már. Vannak akik nem veszik észre, hogy ma már más módi járja. Ké­nyelmes, jól szabott „civil” ruha, amiben jól érzi ma­gát az ember, és aminek a becsületét sem kell ilyen módon védeni. Mert ebben a ruhában csak jól illik dol­gozni. És a jól végzett mun­ka sehol, senkivel szemben nem szorul védelemre. Varga Viktória A siklósi vár éttermé­ben szójával készült ételekből rendeztek be­mutatót az Országos Műszaki Fejlesztési Élelmiszeripari Kutató Intézet, valamint a szó- jatermetés hazai gazdá­ja, a Bolyai Állami Gaz­daság. A bemutató cél­ja az volt, hogy a ter­melő gazdaságok, a fel­dolgozó üzemek és a felhasználó vállalatok szakemberei megismer­kedjenek a nagy bioló­giai értékű szója emberi táplálkozásra való fel- használásának lehető­ségeivel. Az étlapon kü­lönféle hidegételek, hús­ételek, meleg tészták és sütemények szerepeltek s

Next

/
Oldalképek
Tartalom