Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-05 / 55. szám

1978. március X SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Készülődés a tavaszra. A ko nszcntmártoni Körösmenti 1 sz 1-es számú üzemegységé­ben a kertészbrigád paprika és paradicsom magvetéshez készíti elő a melegágyakat Az üvegablakok alatt mintegy 40 katasztrális holdra elegendő paprika és 10 holdra szükséges paradicsom palántát nevelnek a közeljövőben Á huszonötödik tavasz Mezőtúron T?gy eltűnt a nagy M, mintha sose lett volna. A délutánok egyre hosszabbak. A földnek meg friss szaga van. A tavaszok sose egyfor­mák. Miként az ujjaink se azok. V Az udvaron , valamikor agyig süllyedtek a teher­autók kerekei. Dehogy volt betonos, dehogy volt simán járható. Rögös volt az út, mint minden abban az idő­ben ... Az udvaron most a legna­gyobb esőzés idején is vi­dáman fut minden jármű. És akkora meszelt műhelyek magasodnak, olyan gépszínek állnak, amilyet a régiek el­képzelni se tudtak talán. . Pedig csak huszonegyné- hány esztendővel lettek idő­sebbek. De húsz év nagyon sok egy ember életében. Bogyó Imre mindig Ilyen lehetett Kis, mokány - ember, ki nem nézni belőle az erőt a kitartást — A párt mondta ki elő­ször, hogy gépek kellenek a földhöz juttatottaknak. Itt, a nagy határban, majd kétezer nincstelen kapott akkor föl­det Kínlódtak vele. Nem volt igaerő és nem volt ve­tőmagjuk se. De a háború Végén mindenki kenyeret akart. A földmívesszövetke- zet már élt már küszködött Orosházára vagy hová men­tek el a vezetők, ott mond­ták ki először: össze kell szedni a régi, urasági gépe­ket, azt a kevés lestrapált traktort. Az is valami. Szán­tani lehet még vele. És szán­tani kell, aki á földet meg­munkálja, az életét védi. Nóta is szólt róla, a földről, a védelméről, a szántásról. Tényleg szólt. Régi nóta, csak az öregebbje emlékezhet rá. — Szántsd a földet elv­társ. a magot vígan vesd! Akkor volt, a fényes szel­lők, az összehúzott nadrág­szíjak, az olajos kenyerek, a paszuly, a szegénység ideje. — Amelyik gépre én ül­tem, az a báró Harkányi An­na tulajdona volt egykor, öreg, elfáradt, csuparossz masina. De hasította a ba­rázdát. elbirkózott a föld­del. Egészen addig dolgoztam vele, mígnem kimondta a törvény: állami mezőgazda- sági gépállomások alakulnak, beleolvad a földmívesszővet- fcezftü gázvagyon is. — Nekünk az apánk volt ebben is a példánk. Ó itt kezdett. Nézze azt a régi ké­pet. az a gyerek a vontató mellett, ez az öcsém, itt mel­lettem. No. ő már keveset tud a negyvennyolcról. Mert ak­kor, akkor kezdődött minden. 1948-ban! Pista öcsém itt volt a kezdet kezdetén, apánkkal. Én 1950-ben jöt­tem ide. Rég műhelymunkások, te­tő alatt dolgoznak, de mint­ha most is cserezné arcukat, bőrüket az idő. Leginkább Juhász Istvánon látszik: éve­ket töltött a szabad ég alatt. Pedig nincs még ötven. — Géplakatostanuló vol­tam. s hogy fölszabadultam, vagy másfél hónapig nem volt munkám. Utcán talál­koztam egy barátommal, aki azt mondta, bejöhetnék trak­torosnak. Hát bejöttem. 1948 augusztusa óta vagyok itt. Bogyó Imréné, meg még jó néhányan összenéznek, nevet­nek. Oka van. Ilyen az em­ber, ha emlékezik. — Nő létemre én Is trak­toros voltam. De se nőnek, se férfiembernek nem volt könnyű bejutni a gépállo­másra. Nem is tudom, hány­szor jelentkeztem, önéletraj­zot írtam, míg értesítettek: Kevibe mehetek, a traktoros­iskolára. Bólogat Busi István. Ilyes­féleképp kezdett ő is. — Akárkire nem lehetett gépet bízni. Akkor a legócs­kább masina is kincs volt. Persze, hogy megnézték, ki­nek adnak bizalmat, kit kül­denek iskolára. Tíznél többen öljük körül az asztalt Ki Túrkevén. ki Törökszentmiklóson, ki Be­rettyóújfalun tanult — Még napunk is, trakto­rosnap is volt. Június má­sodik vasárnapja volt a miénk. De szép ünnepeink voltak! Színészek jöttek, tán­coltak, énekeltek. — Most is jönnek. Az ott­honunkba, a képernyőn. — Az más. Olyan nem lesz többet Elmúlt a fiatal­ság. 2 Húsz traktoros se volt negyvennyolcban, az alakuló mezőtúri gépállomáson. Nem telt el tíz esztendő, és minta- géoállomást építettek a szol- nokf út mentén. És egyre fej­lődött — százerőgépesnek emlegették már a túrit Pár­ja nem volt a megyében: heoehupás udvarán fedett szín alatt álltak az erőgépek. Emeletes irodaházában köz­ponti fűtés melegített. És volt ÁMG-s lakás, kétszobás a traktoros családoknak. A gépállomás rég a múlté. Kicsit hányta, vetette az élet az egykorit. Először Túrkevé- hez csatolták, aztán a török­szentmiklósi javítóhoz tarto­zott, mígnem a fejlődő — a lekor felsőfokú technikum, azóta főiskola — tan üzeme lett. , Rengeteget változott min­den- Az egykori mintagép­állomáson már csak a ré­giek emlékeznek a Hofferre, az R—35-ösökre, meg- a Kor­mik masinákra. A John Deer, meg a szovjet gépóriások a „menők”. A jövő mezőgazda- sági gépészeit ezek izgatják. A műhelyekben, újjávará­zsolt nagytermekben modern gépeken dolgoznak az egy­kori, még a nyugdíját nem nagyon óhajtó traktorosok. A legkisebb Guth-gyerek, Imre esztergályosnak tanult. Ju­hász István szerelő, Bogyó Imréné meg a többiek erre, arra. de ott, ahol a fiatal­ságukat, a munkáséletüket kezdték. 3 És ilyenkor, amikor elfogy a télvégi hó, amikor jó sza­ga van a földnek, az emlé­kek szépítő ködén ót újra meg újra átélik kezdeti évei­ket. Felidézik a kétpói Sza­badság első éveit Hogy Me­zőtúron az első újföldes csépléskor holdanként tizen­egy—tizenkét mázsa búza termett. Hogy dolgoztak lá­tástól vakulásig, mert kevés volt a traktor, sok az újgaz­da, a négy—öt hold. Aztán az első szövetkezetekre. A túri rizstermelő szakcso­portra. Idén kiváltképp arra: hu­szonöt évvel ezelőtt nagy na­pok jártak arrafelé. Szövet­kezeti város lett Mezőtúr, egymásba simultak a baráz­dák. Az agrártudományi egye­tem mezőtúri tanműhelyé­ben jól emlékező, nagy idő­ket tisztelő emberek dol­goznak. Legalább annyi tiszteletet érdemelnek ők is. Ott a he­lyük, a majdani ünneplők, megemlékezek között Az 6 tavaszuk volt, az övék is. — És a fiatalságunké. — Vagy tízen mondták, egymás­után. —i A fiatalságára — kivált­képp az ilyenre — büszke lehet az ember. Mégha olyan szerény is, mint az egykori túri trak­torosok. Sóskúti Júlia „Lógnak"a gépek Á termelés árnyékosabb oldala Karcagon A most következő sarokhoz előre kell bocsájtani, hogy a SZIM karcagi gyára Szolnok megye egyik „legstabilabb” üzeme. Nagyon jól illusztrálják ezt az eredmények is. Ta­valyelőtt például a termelés értéke 62 millió forint volt, ta­valy már 81 millió. De, hogy az egyik helyi vezető szavaival éljek: „...a gyár termelésének vannak árnyékos oldalai is”. Ebben az „árnyékos” oldalban húzódik meg a gépkihasz- nalas. Áz átlagrontó automaták A műhelycsarnokban 51 gép dolgozik. Értékűik 100 forint és néhány millió kö­zött változik. Kísérőmtől, Pé- teT Dániel üzemvezetőtől megtudom, hogy a gépek különféle osztályokba tar­toznak. Vannak úgynevezett progresszívelv — a nagy tel­jesítményű automata gépeket sorolják ide — vannak pro- duktívek és improduktívek. Produktív gépen a hagyo­mányos szerszámgépek ér­tendők, improduktív megje­lölést a ritkán használt, de a termék elkészítéséhez szük­séges masinák — ilyen pél­dául a vésőgép — kapták. — A forgácsolók két mű­szakban dolgoznak. De van kivétel is, mert néhány auto­mata csak akkor áll, ha tisz­títják, karbantartják, vagy javítják. A munka itt há­rom műszakban folyik. Eze­ken á gépeken már betaní­tott munkások is dolgozhat­nak. A műhelycsarnok bejáratá­tól pár lépésnyire új auto­mata gépek állmaik. A szó szoros értelmében. — Üj termék készül nem­sokára a gyárban — mondja Péter Dániel — Vasúti fé­kek helyett közúti fékek gyártására állunk át. A gyártási technológiát most tervezik. Ezek a gépék a közúti fékek készítéséhez kellenek. Kicsit korán jöt- tek. Hogy ez mit jelent, azt már a termelési osztály ki­A kimutatásba nem ke­rülnék be az apróbb állás­idők, tehát a „mutatók” le­hetnek rosszabbak is. Igaz, hogy a vezetők és a munká­sok tudják mi történik a gépeken, de a gondok csak intézkedésekkel csökkenthe­tők. Erről beszél a gyár két munkása. K. Szabó József esztergá­lyos: — Teljesítménybérben dol­gozunk- Ezzel szinte min­dent elmondtam. A gép el- vileig csak akkor állhat, ha anyagot vagy szerszámot cserélünk, vagy ha a pontos­ságot mérjük. Elvileg... A gyakorlatban viszont áll a gép, mert menni kell szer­Sikeres esztendőt zárt a KUNSZÖV A kisújszállási Kunsági* Bőr- és Textilruházati Ipari Szövetkezet tegnap tartotta az 1975. évi mérleg- és ered­ménymegállapító közgyű­lését a városi művelődési házban. A különböző népművészeid termékeket, bevásárlótás­kákat, lábbeliket, bébi- és leánykaruhákat előállító szövetkezetben az első közös év végén, az 1975-ös év di­namikus fejlődését legjob­ban a szövetkezet bevételei­nek és nyereségének alaku­lása illusztrálja. A két évvel ez előtti 17 millió forintos árbevételt egy esztendő alatt csaknem megduplázták, és — a tervet 8 millió forinttal túlszárnyalva —• elérték a 30 millió forintot A tavalyi nyereség pedig, a tervezett 2,1 millió forint helyett, meghaladta a 4,5 millió fo­rintot A tegnapi közgyűlésen a szövetkezet 19 napi kereset­nek megfelelő nyereséget osztott ki a tagjainak. mutatásaiból, Kárpáti Jenő programozó segítségével lu- dom meg. Egy táblázatot tesz elém, ez mutatja meny­nyit dolgoztak, illetve áll­tak a gépek. — A „progresszív” nagy teljesítményű automaták ki­használása. mint látja, ja­nuárban 52,3 százalék volt. Azért csak ennyi, mert a beérkezett, de még nem ter­melő gépek már szerepelnek a kimutatásban. A produktív gépekre — nagyobb részük ilyen — te­relődik a szó. A kép itt sem biztató. A kihasználás ja­nuárban 34 százalékos volt, annak ellenére, hogy ezeken két műszakban dolgoznak — ideális esetben tehát akár 66 százalék is lehetne. Né­hány tényező az „állásidő statisztikából”: 2 ezer óra javítás, 358 óra szerszám­hiány, 256 óra betegség. Mint később megtudtam, ezek a számok nem is mindig fe­dik a teljes valóságot — A művezetők írják be az adatokat de csak úgy „naggyázva” — mondja Mrávik József, a termelési osztály vezetője, de hozzá­fűzi — szerintem a kimuta­tás azért ^statisztikusan” ér­vényes. Általában a hónapok végén összesítjük az adato­kat és küldjük az értékelést a központba. Itt helyben nem használjuk fél, ugyan­is olyan kicsi a gyár gép­parkja. hogy tudjuk mindig, mi történik a gépekkel™. számokért rajzokért a rak­tárba. Nyersanyagért nem mi járkálunk, mert a szállí­tók a gép mellé lerakják. De előfordult olyan is, hogy állt a gép, meri; nem volt nyersanyag. Ilyenkor a mű­vezetők igyekeznek más munkát adni. Ezek apró dol­gok, de néha elviszik az ember pénzét S, hogy foly­tassam az „apróságokat”. Van úgy, hogy észrevesszük — a rajz hibás. Szólunk a műszakiaknak, de mire le­jönnek már eltelt égy óra, másfél, vagy még több. — Pár hónapja, hogy ja­vuljon a termékek minősé­ge, prémiumot kapinak a forgácsolók a seiejtmentes (Tudósítónktól.) öt szélsőséges időjárású, csapadékban szegény alföldi megyében megkezdte a kora tavaszi öntözési előkészüle­teket a Tiszamenti Regioná­lis Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat A tél folyamán a sok év! átlagnál lényegesen keve­sebb csapadék hullott már­cius elején a talajnedvesség értéké 50 centiméter mély­ségig mindössze 30 százalék. Ez arra figyelmezteti a me­zőgazdasági üzemeket hogy már márciusban meg kél! kezdeni a gabona, az évelő takarmányok és a legelők öntözését A stabil és a mozgatható úszó szivattyútelepeket a berendezéseket gondosan ki­munkáért Ha például & se­lejt nem haladja meg a nyolcvan forintnyi értéket akkor a fizetések tíz száza­lékát még megkapja ráadá­sul a dolgozó. Véleményem szerint ez jó intézkedés, a minőség mellett a gépki­használást is javítja. Cs. Kovács István a TMH lakatosa: — Van olyan ember, aki­nek nem szeretem javítani a gépét Miért? Mert nem be­csüli meg. Jó példa erre a két „Vörös Proletár” eszter­gánk. Az egyik új a másik meg úgy néz ki, mintha tíz éves lenne, pedig egy idő­ben érkeztek. No, persze ez nem befolyásolhatja a javí­tás gyorsaságát Annál in­kább az alkatrészhiány. Saj­nos pótalkatrészekből ' nem a legjobb az ellátás, de ez országos probléma. S, ha már arról beszélünk, mi nehezíti a javítók munkáját feltétlen meg kell említeni a gépkönyveket Gépparkunk nagy része ugyanis külföldi. Varinak lengyel, csehszlovák, szovjet gépeink. Ezek javí­tását, karbantartását segíte­nék a gépkönyvek. De csak segítenék, mert a fordításúk néha hónapokkal a gép meg­érkezése, rosszabb esetben üzembe helyezése után jut él hozzánk. — Egyre több automata gépet kapunk. Kevés hoz­zájuk a szakember, a beál­lító és a karbantartó is. Év­ről évre nő az itt készített termékek száma — tehát kellenek a szakemberek. Nos, a TMK-ban a legfonto­sabb dolgunk kiképezni ez- ket a szakembereket, hogy ne álljanak a gépek még annyit sem, mint most Árnyékosabbról naposabbra A gyárban készített ter­mékek szérianagyságáról ed­dig nem esett szó, márpedig ez jelentősen befolyásolhatja a gépek állásidejét. Itt is előfordult például, hogy há­rom napig állítottak be egy automata gépet, egy bizonyos termék készítéséhez, ugyan­akkor a gyártási idő nem haladta meg a huszonnégy órát. A szérianagyság gyak­ran objektív adottság. (A gyár főiként a SZIM szer­számgépeihez készít alkatré­szeket — kis sorozatban.) A közúti fékek gyártása során nagyobb sorozatban készül­hetnek a termékek, s így a gépkihaszruálás is valószínű­leg nőni fog. Hajnal József javítva, folyamatosan ren­deltetési helyükre vontatják és üzembe helyezik. Legko­rábban a kiskörei vízlépcső öntözőrendszeréhez kapcso­lódó és a tavaly üzembe her lyezett tiszaföldvár—me- zöhéki öntözőfürt vízellátá­sát kezdik meg. Ezt követő­en engedik útjára az ön­tözővizet a Hortobágy térsé­gében is. A vállalat a halas­tavak feltöltésével egjjütt 90 ezer hektár mezőgazdasági kultúra ví2szükségletét biz­tosítja a szezonban. A má­sodpercenként 100 köbméter kapacitású szivattyúk az idényben 354 millió köbmé­ter vizet emelnek át a földekre. Ezúttal intenzívebb vízellátást kapnak a Jászsá­gi és a Nagykunsági Főcsa­tornához kapcsolódó őntöző- reudszesrek is. Gondok, intézkedések Megkezdődtek az öntözés előkészületei Korai csapadékpótlásra kell számítani

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom